Esti Ujság, 1942. november (7. évfolyam, 248-272. szám)

1942-11-21 / 265. szám

, SZOMBAT, 1942 NOVEMBER 21. A PARTIZÁNOK MENTSVÁRA FÜSTTÉ VÁLTOZOTT A HONVÉDEK ELPUSZTÍTOTTÁK AZ ORVLÖVÉSZEK HÍRHEDT AKN­AGY­ÁRÁT VALAHOL A SRIANSZKI ERDŐBEN, NOVEMBER H0 órája járunk már az erdő belse­jében. A fűben csillog még a harmat, akár a gyémánt és hűvös a szél, amely szüntelen tépdesi a fákról a sárga-piros lombokat, mint egy ra­koncátlan, óriási gyerek. Pedig már magasan fennjár az égen a nap. K. nincs többé! — mutat a tá­volba B. Gy., a zászlós úr. Vastag füstfelhők gomolyognak a messzi­ség­ben az ég felé: felgyújtották tegnap a parti­­zánfalut, ahol mára már leégett az utolsó istálló is. Nem talál már téli menedéket K-on az orvlövész, bármennyire az irdő sűrűjébe építették a falut. Sülle Jóska óvakodik mellettem előre, amott pedig Juhász Lajcsi a kis szakaszvezető, meg Zsukán, a kolozsvári legény. Jajgatnak, nyi­korognak mögöttünk a szekérkere­kek, mintha tiltakoznának az ál­landó, erőltetett menetelés ellen. De hiába: át kell kutatnunk az erdőt, a falvakat, az elrejtőzött ellenséget meg kell semmisíteni és fel kell égetni az orvlövészek minden búvó­helyét, így utasi ott a parancs. Mocsaras vidéken megyünk át megint és elborul az arcunk hirte­len: itt futott aknára S. hadnagy úr. Még most is ott fekszik az egyik úton az átkozott fenyő, amely a másik, a halálos szekérvágásra irá­nyította a honvédeket. Mert ezen a rövid kis úton há­romszor is robbant az akna egy­másután. A partizánok mentsvára­­ füstté változott. Hosszú karaván­, húzódik végig az erdőn. B. zászlós úrral megyünk elől, mögöttük Tóth Jancsi és Ju­hász, a szakaszvezető. Magyar sze­kerek nyikorognak mögöttünk, az­tán az elfogottak szekerei követ­keznek és a honvédek zárják be hátul a menetet: kemény, harcok­ban, kalandokban edzett fiúk. Félóra még­is ráborul az erdőre az alkonyat. Szürke fátyol hullik le a sötétedő égből és minden szem keresi, ku­tatja a homályban is fáradhatat­lanul, hová rakták várjon az akná­kat a banditák. És sietünk tovább, hazafelé. ... A zászlós úr pedig már je­lenti is: Kétszázötven foglyot ejtettünk, ötven lovat, harmincnyolc tehe­net, hat borjút és harminc mázsa gabonát hoztunk. Negyedóra múlva már alszanak is a fiúk. Pihenni kell, mert hol­nap más irányban fésüljük át az erdőt és lehet, hogy arrafelé több orvlövész bújt át a bekerítő csa­patok gyűrűjén. FERCSEY JÁNOS Erődök lapulnak az ártatlan viskók mellett Szitál kicsit az eső, délben aztán Kränken kisüt a nap. Pernye, korom röpköd a levegő­ben, egy falu helye mellett döcög­nek el a szekereink. Látszik még a kerítés nyoma, az összedőlt, elégett kunyhókból pedig feketén szálldogál a füst. Kemény­hátú bunkerek lapulnak az ártat­lan viskók mellett, egy-egy orosz kukoricagránát kettéroppantja a bunkerek gerincét és egymásután robbannak szét az orvlövészek föld­ alatti várai. Lőrincz Mihály bácsi, az öreg ti­zedes beszalad az erdőbe, Drágné Miska a nyomában. Elbitangott teheneket hajtanak a szekerekhez. Baktathatunk már jó félórája az erdei úton, amikor valahonnan messziről kattogod kezd a golyó­szórd. Zúdul a tűz arrafelé és villám­gyorsan törünk előre. Az arcok ki­pirulnak, a vonásokat keményebbre húzza az arcokon az izgalom. Za­katol vadul a szívem, hiszen min­den pillanatban megállíthatja a ro­hanó embert egy alattomos golyó, vagy egy elásott akna, de sietni kell, hogy elfogjuk az orvlövészt. Vér csepeg pirosan messze az avaron. S rá is bukkanunk a kétségbe­esetten lapuló partizánra, akinek a lábát lőtte keresztül egyik vaktában feléje küldött golyónk. Testes, nagydarab ember a fo­goly. Nem ijedhet meg a saját ár­nyékától: átbújt valahogyan a partizánokat hajszoló csapatok gyűrűjén. Igaz, hogy arra nem számított: keresztüllövik a lábát, mielőtt el­­csikolhatna a sűrűbe. Vadul villog a szemében a gyűlölet, amikor összerántja a karját a szíj. • Bunker bunker hátán Kis patak kanyarog előttünk, rozzant fahíd köti össze felette a süppedős partokat. B. zászlós úr pedig parancsot kiált: — Kétoldalra, fiúk, amott a falu! Lassan igyekszünk a nádfedeles házak felé. Néma a falu, csak egy béklyózott gebe nyerít keservesen az erdőszélen. T. J. hadapród úr vágja be a gránátot az első bunkerbe. Mert itt is bunker lapul bunker hátán, a rozoga faviskók között. Benyitok az első házba, mellet­tem jön Juhász szakaszvezető. Arra van csak időm, hogy villám, gyorsan hátrahajoljak, óriási kutya ugrik rám bőszül­­ten a szalmáról. Vörös a szeme,­ akár a parázs. Két dörrenés és a kutya lendü­lete megtörik a levegőben. Véres hab patakzik a száján, de nyüszít­ve kitöri az ablakot és csak az udvaron bukik fel a sárban. A mellét szakították szét a go­lyók. Hatalmas állat volt a parti­zánkutya, mert biztos, hogy az alattomos erdei emberek idomítot­ták a támadásra az állatot. Két hatalmas láda hever az egyik korhadt fából tákolt ház előtt. Színük­ig gránáttal töltötték meg mindegyiket. Benn a házban félig kész gránáto­kat, szerszámokat szórtak szana­szét, az egyik sarokban apró egér­fogókat raktak össze és mellette ekrazitot halmoztak fel — olyan a formája, mint a szappané, a jám­bor Anna néni otthon rögtön mos­ni kezdene vele. Újabb falut zárunk körül Megtaláltuk az orvlövészek hír­hedt aknagyárát! Ebben a kis névtelen faluban gyártották a halált a partizánok. A térkép sem mu­tatja meg ezt a kis szürke, pisz­kos fészket, mégis erre volt a leg­büszkébb a partizánok rádiója is. Újra durran egy puska és rá rögtön két másik lövés hangját veri vissza az erdő roppant élő or­gonája. Rohanunk a kunyhóhoz, amely előtt sápadtan álldogál Sülle Jóska, akivel hónapok óta bolyon­gok mindenfelé Oroszországban. Annak köszönheti az életét, hogy lábbal rúgta be a viskó ajtaját.­­ Mert amint nyílott az elrothadt deszka, golyó sütített el a melle előtt. De az ő lövésére nem jött fele­let. Csörömpölve törnek darabokra az ablaküvegek s már benn is va­gyunk a házban. S láthatjuk, ho­gyan működik a partizánfegyver akkor is, ha nem tartja kézben a gazdája: a falra erősítették az ajtó mellé és furfangosan rákötözött madzag rántotta meg a ravaszt az ajtónyitáskor. Döcögnek már tovább a szeke­rek és lángban áll mögöttünk az orv­­lövész-tanya. Az ártatlan kis kunyhókban dur­­rog, ropog veszettül a felhalmozott lőszer... Jó messze járhatunk már, ami­kor megrántja a karomat a zömök, kis Boros Feri: — Ott, a kút gémje! Való igaz: a messzeségben ki­bontakozik az erdő szélén az újabb falu. A kút gémje mozdul és látni a marhákat is, amelyek hosszú sorban isznak a vályúból. Körülzárjuk a falut. Asszonyok, toprongyos emberek néznek farkasszemet velünk, sis csattan a parancs: — Félóra múlva mindenki a sze­kereknél legyen! Lángol & fel«» é­csti Ussáp TM Nagyarányú fejlődés a MAORIA-nál A Magyar-Amerikai Olajipar Rt. nemrég tartotta XII. rendes köz­gyűlését. A közgyűlés által jóvá­hagyott mérleg, mely 1941 decem­­­ber 31-ével zárult, újabb hatalmas fejlődésről tanúskodik. Eszerint a vállalat bruttó bevétele majdnem 38 millió pengő volt, amiből üzemi költségekre több mint 19 millió pengőt, az értékcsökkenési tarta­lékalapra pedig több mint 3 millió pengőt fordítottak. A vállalat beruházásai majd­nem 45 millió pengőre rúgnak. A tiszta nyereség pedig 15 millió pengőt is meghaladott. A közgyű­lés elhatározta, hogy a vállalat részvénytőkéjét 32 millió pengőre felemeli. Értesüléseink szerint a vállalat az 1941. évben igen nagyarányú jóléti intézkedéseket valósított meg. A belügyminiszter jóváhagyásá­val megalakult a MAORT Elis­mert Nyugdíjpénztára, amelynek a vállalat eddig összesen 4 millió pengőt juttatott. Ezenfelül a vál­lalat egy 50.000 pengős jóléti ala­pot létesített a tisztviselők és mun­kások számára. Az üzemi alkal­mazottak, valamint családtagjaik részére a vállalat zala megyei üze­meiben számos korszerű, fürdőszo­bával is ellátott lakóházat épített és a legnagyobb üzemében saját élelemtárat, vágóhidat és, húsüze­met létesített. A munkások kultúr­­igényeinek a kielégítésére a válla­lat megalapította a bázakerettyei Munkásotthon Kultúr és önképző Egyesületet, melyet az alkalmazot­tak nagy számban látogatnak. Ezzel kapcsolatban sportpályák, lőterek stb. is létesültek. Csupán az 1941. év folyamán a MAORT 4,070­ 000 pengőt fordított alkalmazottainak jóléti céljaira. Tudvalevő, hogy a m. kir. ipar­ügyi minisztérium a Magyar— Amerikai Olajipari Rt.-ot 1941. év végén a m. kir. kincstár haszná­latába vette. Értesülésünk szerint a kincstári használatbavétel sem­miképpen sem akadályozta a vál­lalat további fejlődését az 1911. év folyamán " — Alkalmi postahivatal a Nem­zetközi Filmkamara ülésén. A posta vezérigazgatósága közli, hogy a Nemzetközi Filmkamara • főtanács­ülésének színhelyén (Margitsziget, Palatínus-szálló) november 28-tól december 5-ig 8—18 óráig táv­beszélővel egyesített alkalmi posta­­hivatal működik, amely az ott fel­adott küldemények egy részének lebélyegzésére „I. F. K. Budapest“ feliratú keltezési bélyegzőt használ. ­­i‘­ll‘ szerkesztőségének Cow Miop- telefonszám­a: 14 44 CO XII. Pius távirata a magyar piarista rendhez XII. Pius pápa Maglione bí­boros államtitkár útján a követ­kező táviratot intézte Zimányi Gyula piarista rendf­őnökhöz: A Pápa Őszentsége Isten bő­séges kegyelmét kéri és apostoli áldását küldi a magyar piarista atyákra, akik 300 esztendővel ezelőtt kezdték meg Magyar­­országon hatékony léleképítő munkájukat. (MTI) ­ Szombaton délben háromszor megszólalnak a légvédelmi sziréná­k Szendy Károly polgármester felhívja a a szék­esfőváros lakos­ságának figyelmét arra, hogy n­ovember 21-én, szombaton déli 13 órakor, 13 óra 15 perckor és 13 óra 30 perckor — tehát negyedórás időközzel háromszor — műszaki ellenőrzés céljából fél percre a légoltalmi szirénák megszólalnak. A szirénák a „légiveszély elmúlt“ jelnek megfelelően, állandó magasságú, te­hát nem üvöltöző hangot adnak majd. A polgármester egyéb­ként élénksárga színű plakátok­on is közölte a szirénapróbát Budapest közönségével. Szinyer Merte Jenő kultuszminiszter Pécsett Pécs, november 21. Pénteken délután a kultusz­­miniszter gépkocsin körsétát tett a városban és megtekintette Pécs kulturális nevezetességeit. Nikolits Mihály főispánnál szűk­körű értekezlet volt, amelyen megtárgyalták a Dunántúl­­kutató Tudományos Intézet gya­korlati kérdéseit. A városháza kis tanácstermében a város mű­veltségterjesztő bizottságának ülésén is megjelent a kultusz­­miniszter. Esztergár Lajos dr. polgármester ismertette azt a műveltségterjesztő tevékenysé­get, amelynek célja a magyar kultúrát a város határain túl is kisugározni. A pécsi Nemzeti Színház misz­­sziójára Lajos József dr. irá­nyította rá a kultuszminiszter figyelmét és a nemzeti szem­pontból rendkívül fontos tervek megvalósításához 30.000 pengő államsegélyt kért. Vörös Márton dr. főlevéltáros a városnak azt az óhaját tolmácsolta, hogy a művészeti heteket ezentúl két­­esztendőnként rendeztesse meg a miniszter. Esztergár Lajos dr. polgármester rámutatott arra, hogy a műveltségterjesztő moz­­galom törekvései rendkívül fon­tosak egyrészt nemzeti szem­pontból, másrészt a határon túl­ra kisugárzó magyar kultúra terjesztése szempontjából. Meg­említette, hogy a város polgár­sága évente 13 pengő fejkvótát fizet kulturális célokra. A kultúrprogram anyagi tá­mogatását kérte a minisztertől. A miniszter a legnagyobb figyelemmel hallgatta végig a jelentéseket és minden egyes jelentésre részletesen válaszolt. Este a kultuszminiszter a Nemzeti Színházban megtekin­tette Harsá­nyi Zsolt Bolond Ás­­vayné című színdarabjának első felvonását. Ezután a Kikelet­szállóban egytálételes vacsora volt, amelyen több pohár­köszöntő hangzott el. A miniszter éjfélkor vissza­utazott a fővárosba. Spanyolország kegyelettel emlékezik José Antonio de Riverára Madrid, november 21. José Antonio de Rivera meggyil­kolásának hatodik évfordulóján ün­nepséget tartottak Alicanteban, a fogház udvarán, ahol a sallang­­vezetőt meggyilkolták. Reggel hat órakor a kápolnában gyászmisét mondtak, 6 óra 40 perckor pedig, amikor a ki­végző sortűz eldördül a város valamennyi templomában megszólaltak a harangok. Az Es­corialban ugyancsak gyászünnepet tartottak José Antonio emlékeze­tére. A gyászistentisztelet előtt a Caudillo és a fallang titkára ko­szorúkat helyeztek el a koporsón, amely előtt egymást érték egész napon át a spanyol politikai és ka­tonai vezetők látogatása. Az or­­szág igen sok városában emlék­misékkel hódolnak a nacionalista, mozgalom vértanúja előtt. Leszakadt a lépcső a szén­­pincében - öt sebesült Pénteken különös szerencsét­lenség történt a késő elutáni órákban a Ferenc­ körút 32. szá­mú házban. Egy fa- és szénke­reskedő pincehelyisége előtt több asszony és férfi állt sorba tüzelő­anyagért. Hosszú ideig várakoz­tak és amikor sor került a fa- és szénosztásra, mindenki igyeke­zett előrejutni, hogy hozzájusson a tüzelőanyaghoz. A korhadt fa­­lépcsőn egymás hátán álltak az emberek. A túlterhelés következ­tében a lépcső leszakadt és a sor­banállók a pincébe zuhantak. Nagy pánik keletkezett, a szeren­csétlen asszonyok jájveszékeltek és a tömegszerencsétlenség híre pillanatok alatt elterjedt a kör­nyéken. Azonnnal értesítették a mentőket, sőt a tűzoltók is kivo­nultak a Ferenc­ körútra. A men­tők Nagy Rózsa gyári munkásnőt találták a legsúlyosabb állapot­ban, a fiatal nőt a Magdolna­­kórházba vitték. Özv. Tóth Lász­­lóné 78 éves asszonyt és Werner Mihálynét, akik a Valéria-telep­­ről jöttek be a Ferenc­ körútra, hogy tüzelőhöz jussanak, elsőse­gélynyújtás után a lakásukra vit­ték. Rajtuk kívül még öt sérültet kötöztek be a mentők, akiknek az állapota szerencsére könnyebb volt és a helyszínem hagyták őket. Szobaelőjegyzéseket a karácsonyi ünnepekre a tátrai flum­ahelyekre most eszközölje Utazási irodánkban fill. József-krt S. I. 144-408 és IBUSz iigadotén irodában I. 189-128

Next