Esti Ujság, 1942. november (7. évfolyam, 248-272. szám)
1942-11-21 / 265. szám
, SZOMBAT, 1942 NOVEMBER 21. A PARTIZÁNOK MENTSVÁRA FÜSTTÉ VÁLTOZOTT A HONVÉDEK ELPUSZTÍTOTTÁK AZ ORVLÖVÉSZEK HÍRHEDT AKNAGYÁRÁT VALAHOL A SRIANSZKI ERDŐBEN, NOVEMBER H0 órája járunk már az erdő belsejében. A fűben csillog még a harmat, akár a gyémánt és hűvös a szél, amely szüntelen tépdesi a fákról a sárga-piros lombokat, mint egy rakoncátlan, óriási gyerek. Pedig már magasan fennjár az égen a nap. K. nincs többé! — mutat a távolba B. Gy., a zászlós úr. Vastag füstfelhők gomolyognak a messziségben az ég felé: felgyújtották tegnap a partizánfalut, ahol mára már leégett az utolsó istálló is. Nem talál már téli menedéket K-on az orvlövész, bármennyire az irdő sűrűjébe építették a falut. Sülle Jóska óvakodik mellettem előre, amott pedig Juhász Lajcsi a kis szakaszvezető, meg Zsukán, a kolozsvári legény. Jajgatnak, nyikorognak mögöttünk a szekérkerekek, mintha tiltakoznának az állandó, erőltetett menetelés ellen. De hiába: át kell kutatnunk az erdőt, a falvakat, az elrejtőzött ellenséget meg kell semmisíteni és fel kell égetni az orvlövészek minden búvóhelyét, így utasi ott a parancs. Mocsaras vidéken megyünk át megint és elborul az arcunk hirtelen: itt futott aknára S. hadnagy úr. Még most is ott fekszik az egyik úton az átkozott fenyő, amely a másik, a halálos szekérvágásra irányította a honvédeket. Mert ezen a rövid kis úton háromszor is robbant az akna egymásután. A partizánok mentsvára füstté változott. Hosszú karaván, húzódik végig az erdőn. B. zászlós úrral megyünk elől, mögöttük Tóth Jancsi és Juhász, a szakaszvezető. Magyar szekerek nyikorognak mögöttünk, aztán az elfogottak szekerei következnek és a honvédek zárják be hátul a menetet: kemény, harcokban, kalandokban edzett fiúk. Félóra mégis ráborul az erdőre az alkonyat. Szürke fátyol hullik le a sötétedő égből és minden szem keresi, kutatja a homályban is fáradhatatlanul, hová rakták várjon az aknákat a banditák. És sietünk tovább, hazafelé. ... A zászlós úr pedig már jelenti is: Kétszázötven foglyot ejtettünk, ötven lovat, harmincnyolc tehenet, hat borjút és harminc mázsa gabonát hoztunk. Negyedóra múlva már alszanak is a fiúk. Pihenni kell, mert holnap más irányban fésüljük át az erdőt és lehet, hogy arrafelé több orvlövész bújt át a bekerítő csapatok gyűrűjén. FERCSEY JÁNOS Erődök lapulnak az ártatlan viskók mellett Szitál kicsit az eső, délben aztán Kränken kisüt a nap. Pernye, korom röpköd a levegőben, egy falu helye mellett döcögnek el a szekereink. Látszik még a kerítés nyoma, az összedőlt, elégett kunyhókból pedig feketén szálldogál a füst. Keményhátú bunkerek lapulnak az ártatlan viskók mellett, egy-egy orosz kukoricagránát kettéroppantja a bunkerek gerincét és egymásután robbannak szét az orvlövészek föld alatti várai. Lőrincz Mihály bácsi, az öreg tizedes beszalad az erdőbe, Drágné Miska a nyomában. Elbitangott teheneket hajtanak a szekerekhez. Baktathatunk már jó félórája az erdei úton, amikor valahonnan messziről kattogod kezd a golyószórd. Zúdul a tűz arrafelé és villámgyorsan törünk előre. Az arcok kipirulnak, a vonásokat keményebbre húzza az arcokon az izgalom. Zakatol vadul a szívem, hiszen minden pillanatban megállíthatja a rohanó embert egy alattomos golyó, vagy egy elásott akna, de sietni kell, hogy elfogjuk az orvlövészt. Vér csepeg pirosan messze az avaron. S rá is bukkanunk a kétségbeesetten lapuló partizánra, akinek a lábát lőtte keresztül egyik vaktában feléje küldött golyónk. Testes, nagydarab ember a fogoly. Nem ijedhet meg a saját árnyékától: átbújt valahogyan a partizánokat hajszoló csapatok gyűrűjén. Igaz, hogy arra nem számított: keresztüllövik a lábát, mielőtt elcsikolhatna a sűrűbe. Vadul villog a szemében a gyűlölet, amikor összerántja a karját a szíj. • Bunker bunker hátán Kis patak kanyarog előttünk, rozzant fahíd köti össze felette a süppedős partokat. B. zászlós úr pedig parancsot kiált: — Kétoldalra, fiúk, amott a falu! Lassan igyekszünk a nádfedeles házak felé. Néma a falu, csak egy béklyózott gebe nyerít keservesen az erdőszélen. T. J. hadapród úr vágja be a gránátot az első bunkerbe. Mert itt is bunker lapul bunker hátán, a rozoga faviskók között. Benyitok az első házba, mellettem jön Juhász szakaszvezető. Arra van csak időm, hogy villám, gyorsan hátrahajoljak, óriási kutya ugrik rám bőszülten a szalmáról. Vörös a szeme, akár a parázs. Két dörrenés és a kutya lendülete megtörik a levegőben. Véres hab patakzik a száján, de nyüszítve kitöri az ablakot és csak az udvaron bukik fel a sárban. A mellét szakították szét a golyók. Hatalmas állat volt a partizánkutya, mert biztos, hogy az alattomos erdei emberek idomították a támadásra az állatot. Két hatalmas láda hever az egyik korhadt fából tákolt ház előtt. Színükig gránáttal töltötték meg mindegyiket. Benn a házban félig kész gránátokat, szerszámokat szórtak szanaszét, az egyik sarokban apró egérfogókat raktak össze és mellette ekrazitot halmoztak fel — olyan a formája, mint a szappané, a jámbor Anna néni otthon rögtön mosni kezdene vele. Újabb falut zárunk körül Megtaláltuk az orvlövészek hírhedt aknagyárát! Ebben a kis névtelen faluban gyártották a halált a partizánok. A térkép sem mutatja meg ezt a kis szürke, piszkos fészket, mégis erre volt a legbüszkébb a partizánok rádiója is. Újra durran egy puska és rá rögtön két másik lövés hangját veri vissza az erdő roppant élő orgonája. Rohanunk a kunyhóhoz, amely előtt sápadtan álldogál Sülle Jóska, akivel hónapok óta bolyongok mindenfelé Oroszországban. Annak köszönheti az életét, hogy lábbal rúgta be a viskó ajtaját. Mert amint nyílott az elrothadt deszka, golyó sütített el a melle előtt. De az ő lövésére nem jött felelet. Csörömpölve törnek darabokra az ablaküvegek s már benn is vagyunk a házban. S láthatjuk, hogyan működik a partizánfegyver akkor is, ha nem tartja kézben a gazdája: a falra erősítették az ajtó mellé és furfangosan rákötözött madzag rántotta meg a ravaszt az ajtónyitáskor. Döcögnek már tovább a szekerek és lángban áll mögöttünk az orvlövész-tanya. Az ártatlan kis kunyhókban durrog, ropog veszettül a felhalmozott lőszer... Jó messze járhatunk már, amikor megrántja a karomat a zömök, kis Boros Feri: — Ott, a kút gémje! Való igaz: a messzeségben kibontakozik az erdő szélén az újabb falu. A kút gémje mozdul és látni a marhákat is, amelyek hosszú sorban isznak a vályúból. Körülzárjuk a falut. Asszonyok, toprongyos emberek néznek farkasszemet velünk, sis csattan a parancs: — Félóra múlva mindenki a szekereknél legyen! Lángol & fel«» écsti Ussáp TM Nagyarányú fejlődés a MAORIA-nál A Magyar-Amerikai Olajipar Rt. nemrég tartotta XII. rendes közgyűlését. A közgyűlés által jóváhagyott mérleg, mely 1941 december 31-ével zárult, újabb hatalmas fejlődésről tanúskodik. Eszerint a vállalat bruttó bevétele majdnem 38 millió pengő volt, amiből üzemi költségekre több mint 19 millió pengőt, az értékcsökkenési tartalékalapra pedig több mint 3 millió pengőt fordítottak. A vállalat beruházásai majdnem 45 millió pengőre rúgnak. A tiszta nyereség pedig 15 millió pengőt is meghaladott. A közgyűlés elhatározta, hogy a vállalat részvénytőkéjét 32 millió pengőre felemeli. Értesüléseink szerint a vállalat az 1941. évben igen nagyarányú jóléti intézkedéseket valósított meg. A belügyminiszter jóváhagyásával megalakult a MAORT Elismert Nyugdíjpénztára, amelynek a vállalat eddig összesen 4 millió pengőt juttatott. Ezenfelül a vállalat egy 50.000 pengős jóléti alapot létesített a tisztviselők és munkások számára. Az üzemi alkalmazottak, valamint családtagjaik részére a vállalat zala megyei üzemeiben számos korszerű, fürdőszobával is ellátott lakóházat épített és a legnagyobb üzemében saját élelemtárat, vágóhidat és, húsüzemet létesített. A munkások kultúrigényeinek a kielégítésére a vállalat megalapította a bázakerettyei Munkásotthon Kultúr és önképző Egyesületet, melyet az alkalmazottak nagy számban látogatnak. Ezzel kapcsolatban sportpályák, lőterek stb. is létesültek. Csupán az 1941. év folyamán a MAORT 4,070 000 pengőt fordított alkalmazottainak jóléti céljaira. Tudvalevő, hogy a m. kir. iparügyi minisztérium a Magyar— Amerikai Olajipari Rt.-ot 1941. év végén a m. kir. kincstár használatába vette. Értesülésünk szerint a kincstári használatbavétel semmiképpen sem akadályozta a vállalat további fejlődését az 1911. év folyamán " — Alkalmi postahivatal a Nemzetközi Filmkamara ülésén. A posta vezérigazgatósága közli, hogy a Nemzetközi Filmkamara • főtanácsülésének színhelyén (Margitsziget, Palatínus-szálló) november 28-tól december 5-ig 8—18 óráig távbeszélővel egyesített alkalmi postahivatal működik, amely az ott feladott küldemények egy részének lebélyegzésére „I. F. K. Budapest“ feliratú keltezési bélyegzőt használ. i‘ll‘ szerkesztőségének Cow Miop- telefonszáma: 14 44 CO XII. Pius távirata a magyar piarista rendhez XII. Pius pápa Maglione bíboros államtitkár útján a következő táviratot intézte Zimányi Gyula piarista rendfőnökhöz: A Pápa Őszentsége Isten bőséges kegyelmét kéri és apostoli áldását küldi a magyar piarista atyákra, akik 300 esztendővel ezelőtt kezdték meg Magyarországon hatékony léleképítő munkájukat. (MTI) Szombaton délben háromszor megszólalnak a légvédelmi szirénák Szendy Károly polgármester felhívja a a székesfőváros lakosságának figyelmét arra, hogy november 21-én, szombaton déli 13 órakor, 13 óra 15 perckor és 13 óra 30 perckor — tehát negyedórás időközzel háromszor — műszaki ellenőrzés céljából fél percre a légoltalmi szirénák megszólalnak. A szirénák a „légiveszély elmúlt“ jelnek megfelelően, állandó magasságú, tehát nem üvöltöző hangot adnak majd. A polgármester egyébként élénksárga színű plakátokon is közölte a szirénapróbát Budapest közönségével. Szinyer Merte Jenő kultuszminiszter Pécsett Pécs, november 21. Pénteken délután a kultuszminiszter gépkocsin körsétát tett a városban és megtekintette Pécs kulturális nevezetességeit. Nikolits Mihály főispánnál szűkkörű értekezlet volt, amelyen megtárgyalták a Dunántúlkutató Tudományos Intézet gyakorlati kérdéseit. A városháza kis tanácstermében a város műveltségterjesztő bizottságának ülésén is megjelent a kultuszminiszter. Esztergár Lajos dr. polgármester ismertette azt a műveltségterjesztő tevékenységet, amelynek célja a magyar kultúrát a város határain túl is kisugározni. A pécsi Nemzeti Színház miszsziójára Lajos József dr. irányította rá a kultuszminiszter figyelmét és a nemzeti szempontból rendkívül fontos tervek megvalósításához 30.000 pengő államsegélyt kért. Vörös Márton dr. főlevéltáros a városnak azt az óhaját tolmácsolta, hogy a művészeti heteket ezentúl kétesztendőnként rendeztesse meg a miniszter. Esztergár Lajos dr. polgármester rámutatott arra, hogy a műveltségterjesztő mozgalom törekvései rendkívül fontosak egyrészt nemzeti szempontból, másrészt a határon túlra kisugárzó magyar kultúra terjesztése szempontjából. Megemlítette, hogy a város polgársága évente 13 pengő fejkvótát fizet kulturális célokra. A kultúrprogram anyagi támogatását kérte a minisztertől. A miniszter a legnagyobb figyelemmel hallgatta végig a jelentéseket és minden egyes jelentésre részletesen válaszolt. Este a kultuszminiszter a Nemzeti Színházban megtekintette Harsányi Zsolt Bolond Ásvayné című színdarabjának első felvonását. Ezután a Kikeletszállóban egytálételes vacsora volt, amelyen több pohárköszöntő hangzott el. A miniszter éjfélkor visszautazott a fővárosba. Spanyolország kegyelettel emlékezik José Antonio de Riverára Madrid, november 21. José Antonio de Rivera meggyilkolásának hatodik évfordulóján ünnepséget tartottak Alicanteban, a fogház udvarán, ahol a sallangvezetőt meggyilkolták. Reggel hat órakor a kápolnában gyászmisét mondtak, 6 óra 40 perckor pedig, amikor a kivégző sortűz eldördül a város valamennyi templomában megszólaltak a harangok. Az Escorialban ugyancsak gyászünnepet tartottak José Antonio emlékezetére. A gyászistentisztelet előtt a Caudillo és a fallang titkára koszorúkat helyeztek el a koporsón, amely előtt egymást érték egész napon át a spanyol politikai és katonai vezetők látogatása. Az ország igen sok városában emlékmisékkel hódolnak a nacionalista, mozgalom vértanúja előtt. Leszakadt a lépcső a szénpincében - öt sebesült Pénteken különös szerencsétlenség történt a késő elutáni órákban a Ferenc körút 32. számú házban. Egy fa- és szénkereskedő pincehelyisége előtt több asszony és férfi állt sorba tüzelőanyagért. Hosszú ideig várakoztak és amikor sor került a fa- és szénosztásra, mindenki igyekezett előrejutni, hogy hozzájusson a tüzelőanyaghoz. A korhadt falépcsőn egymás hátán álltak az emberek. A túlterhelés következtében a lépcső leszakadt és a sorbanállók a pincébe zuhantak. Nagy pánik keletkezett, a szerencsétlen asszonyok jájveszékeltek és a tömegszerencsétlenség híre pillanatok alatt elterjedt a környéken. Azonnnal értesítették a mentőket, sőt a tűzoltók is kivonultak a Ferenc körútra. A mentők Nagy Rózsa gyári munkásnőt találták a legsúlyosabb állapotban, a fiatal nőt a Magdolnakórházba vitték. Özv. Tóth Lászlóné 78 éves asszonyt és Werner Mihálynét, akik a Valéria-telepről jöttek be a Ferenc körútra, hogy tüzelőhöz jussanak, elsősegélynyújtás után a lakásukra vitték. Rajtuk kívül még öt sérültet kötöztek be a mentők, akiknek az állapota szerencsére könnyebb volt és a helyszínem hagyták őket. Szobaelőjegyzéseket a karácsonyi ünnepekre a tátrai flumahelyekre most eszközölje Utazási irodánkban fill. József-krt S. I. 144-408 és IBUSz iigadotén irodában I. 189-128