Esti Ujság, 1943. február (8. évfolyam, 25-47. szám)

1943-02-01 / 25. szám

HÉTFŐ, 1943 FEBRUÁR 1. ) Raeder vezértengernagytól Doenitz tengerna vette át a német haditengerészet főparancsnokságát . Berlin, február 1. A Führer főhadiszállásáról je­lentik a Német Távirati Irodá­nak. A Führer szombaton főhadi­szállásán fogadta Raeder vezér­tengernagyot, a haditengerészet főparancsnokát és az új hadi­­tengerészet felépítése körül, va­lamint a haditengerészetnek a nagy német szabadságharcban való vezetése körül szerzett tör­ténelmi érdemeinek elismeréséül a Nagy-Német Birodalom hadi­tengerészeti tengernagy-főfel­ügyelőjévé nevezte ki. A Führer a tengernagy kéré­sére elhatározta, hogy a hadi­­tengerészet vezetésének napi munkájától tehermentesíti, azon­ban megtartja mint első tanács­adóját a tengerészetpolitikai kér­désekben. A Führer egyidejűleg Doenitz tengernagyot vezértengernaggyá léptette elő és kinevezte a hadi­­tengerészet főparancsnokává. Az a nagy megtisztelés, amely Raeder vezértengernagyot érte, kifejezésre juttatja a vezérten­­gernagy élete művének nagysá­gát, aki 1928 október 1. óta állt a haditengerészet élén. A hadi­­tengerészet, harci és győzelmei minden időkre a Nagy-Német Birodalom első vezértengerna­gyának nevéhez fognak fűződni. A német sajtó a legmelegebb hangon méltatja Raeder vezér­tengernagy rendkívüli érdemeit.. Megemlékeznek arról, hogy a skagerraki csatában részt vett. Hipper ellentengernagy oldalán, majd a Köln cirkáló parancsno­ka lett. 1922-ben lett ellenten­gernagy, 1928-ban léptették elő tengernaggyá és Zenger tenger­nagy utódaként került a német haditengerészet élére. Vezetése alatt a versaillesi korlátozások ellenére tovább fejlődött a biro­dalmi haditengerészet, a nemzeti szocializmus hatalomra jutása után pedig ő irányította a hajó­had fejlesztésének hatalmas munkáját. A Führer 1939-ben léptette elő vezértengernaggyá. A jelenleg hetvenhétesztendős vezértengernagy az új német bi­rodalom megteremtésének egyik legkiválóbb vezéralakja. Doenitz Károly vezértenger­nagy jelenleg ötvenkétesztendős. Az első világháborúban tenger­alattjáró parancsnok volt és ko­moly sikereket ért el a Földközi­tengeren, valamint az Atlanti­­óceánon. 1935 nyarán megbízták az újonnan szolgálatba állított tengeralattjárók vezetésével. Az ő irányítása a­latt fejlődött je­lentékenyen a tengeralattjáró fegyvernem. 1939-ben lett ellen­tengernagy, 1942-ben nevezte ki a Führere tengernaggyá. A Doe­nitz vezértengernagy vezetése alatt küzdő tengeralattjáró fegy­vernem több mint 15 millió ton­na tartalmú ellenséges kereske­delmi hajót süllyesztett el a há­ború, a német haditengerészet új parancsnoka tehát valóban rend­kívüli eredménysorozatra tekint­het vissza. Raeder vezértengernagy napi­parancsban vett búcsút a hadi­tengerészettől. Köszönetet mon­dott a haditengerészet tisztjei­ || isii k­isóf nek és legénységének odaadó szolgálatukért és kifejezést adott törhetetlen hitének, hogy kivív­ják német népüknek és birodal­muknak a győzelmet. Doenitz vezértengernagy ugyan­csak napiparancsban közölte a haditengerészet főparancsnoksá­gának átvételét és napiparan­csában hangsúlyozta, hogy mind­addig nem teszik le a fegyvert, amíg a győzelmet ki nem vívták. Elfogták Miskolcon azt a nekecses, kucsmás férfit, aki az utolsó estén együtt volt Schwartz-Fábián Ilonával A Gyömrői­ úti gyilkosság ál­dozatát,­Schwartz-Fábián Ilonát vasárnap délután fél 4 órakor temették el a pestszentlőrinci temetőben. A szerncsétlen sorsú táncosnőből lett gyári munkásnő holtteste tizenhét napig volt te­metettem mire családja és a jó­szívű emberek öszeadták a leg­szegényebb temetéshez szüksé­ges összeget. A temetőben többszázfőnyi közönség jelent meg. Ott voltak a pestszentlőrinci ál­lami lakótelep lakói közül töb­ben, aki jól ismerték a szeren­csétlen Fábián Ilonát. A csalá­don és rokonságon kívül a volt táncosnő régi ismerősei kö­zül is többen megjelentek. Egy­­pár autó is állt a halottasház közelében. Jómódú kereskedők, iparosok és más fo­glalkozásbeli emberek, akik valamikor ismer­ték a szép táncosnőt, elmentek a temetésre, virágot és csokrot vittek a ravatalra. A temetésen sok detektív is jelen volt, arra számítot­tak, hogy esetleg a gyilkos is eljön a sírhoz. Négy gyanús alakot előállítot­tak a főkapitányságra, de ezek mind alibit igazoltak. Hétfőn délelőtt érdekes for­dulat történt a gyilkossági ügy nyomozásában. A miskolci rend­őrség értesítette a budapesti fő­­kapitányságot, hogy Miskolc közelében a csend­őrök elfogták azt a kucs­más, bekecses férfit, akit a rendőrség már első perc­től kezdve gyanúsított a gyilkosság elkövetésével. Ez a férfi valamikor vasutas volt és régi ismerőse az áldozat­nak. Január 14-én, a gyilkosság napján Budapesten volt és pon­tosan ráillik az a személyleírás, amelyet a kispesti Molnár-féle vendéglő tulajdonosa és személy­zete arról a férfiről adott, akit utoljára láttak Fábián Ilona társaságában. A rendőrség azt is megtudta, hogy ez az ember rossz viszony­ban volt Fábián Ilonával és is­merősei előtt többször hangoz­tatta, hogy a nő sok kellemetlen­séget csinál neki és addig nem nyugszik, amíg el nem teszi láb alól. A rendőrségen ma délelőtt igen bizakodó a hangulat és arra számítanak, hogy a fárasztó nyomozást végre siker koronázza és a miskolckörnyéki vasutas személyében sikerült elfogni az elvetemült­­ gyilkosság tettesét.­ Két detektív ma reggel Miskolcra utazott és még a mai nap folya­mán Pestre hozzák a gyilkosság egyetlen komoly gyanúsítottját. Varga József iparügyi miniszter az IPOK tízéves munkásságát méltatta Az Ipart­estületek Országos Köz­pontja vasárnap tartotta idei köz­­gyűlését, amely egyúttal tízéves évforduló is volt. A közgyűlésen Varga József iparügyi miniszer nagyszabású be­szédben vázolta az IPOK tízéves munkásságának eredményét. Az elmúlt tíz év alatt — mon­dotta — évtizedek vajúdó pro­blémái jutottak tető alá. Ma min­den tudást, minden dolgos kezet az egyetlen és legfontosabb cél: a nemzet legteljesebb erőkifejtésének szolgálatába kell sorakoztatni. Ezután rámutatott arra, hogy az elmúlt évben gondoskodott a kis­iparosság jogos nyersanyagigé­nyeinek kielégítéséről ,s a nyers­anyagellátásba egyre fokozottab­ban vonja be az ipartestületeket. Az egyes nyersanyagokról intéz­ményesen, kontingent­álás, vagy fejkvóta alapján történt gondosko­dás. A magánépítkezést a mostani rendkívüli viszonyok mellett, sem akarja megszüntetni, jóllehet, majd­nem minden államban szünetel a magánépítési tevékenység. A kisiparosság hitelellátása te­rén értékes munkát fejtett ki az­ IOKSz és a Budapesti Kisipari Hitelintézet. A bankszerű fedezet­tel nem rendelkező kisiparosok és kiskereskedők hitelakciója kereté­ben, ahol a fedezetet a kisiparos megbízhatósága és szaktudása adja, szintén igen szép fejlődés mutatkozik, örömmel állapította meg, hogy a kiutalt összegeknek átlag 15 százaléka folyt vissza pénzintézetekhez. Végül méltatta azt az eredmé­nyes munkát, amelyet a kisiparo­sok a közszállítások lebonyolításá­nál végeztek. A múlt évben 37 millió pengőt tett ki a kiadott­­ munkák összege és az iparosság­­ érdeklődése a munkák iránt állan-­­­dóan növekszik. A nagy tetszéssel fogadott mi­niszeri beszéd után a közgyűlés letárgyalta a napirendet. Nyugalomba vonult dr. Török János rendőrfőparancsnok, utóda: Nagyselmeczy László A mai nappal érdekes változás történt a rendőrség életében. Dr. Török János rendőrfőparancs­­nok, aki húsz esztendőn keresz­tül állott a rendőrlegénység élén és ezalatt fáradhatatlan munkájával, atyai jóindulatával teljesen átszervezte, moderni­zálta a rendőrlegénységet és sok szociális alapot is létesített, nyugalomba vonult. A kitűnő főparancsnokot dr. Éliássy Sándor főkapitány mai napi parancsában igen meleg han­gon búcsúztatja. Hangoztatja a főkapitány, hogy a főparancs­nok tisztében Török János a ma­gyar királyi rendőrség értékei közé tartozott. Felbecsülhetetle­nek azok az érdemek, amelyeket a rendőrség korszerű fejlesztése terén ért el dr. Török János. A főkapitány egyben intézkedett, hogy a rendőrfőparancsnoki tisztséget a mai naptól kezdve Nagyselmeczy László főfel­ügyelő, aki régi kiváló rendőr­ember, vegye át, akinek állandó helyettese Bosnyákovics Károly rendőrfőfelügyelő, az ismert ki­váló sportember lett. A kormányzó jelenlétében temették el Szmrecsányi Lajos egri érseket Eger, február 1. Az elmúlt hét csütörtökén várat­lanul elhúnyt Szmrecsányi Lajos pápai trónálló, az egri főegyház­megye érsekét ma temették el nagy részvét mellett Egerben. A város külső képén is meglátszik a mélységes gyász. A házakon gyászlobogók, az üzletek kirakataiban fekete gyászkeretben az elhúnyt érsek arcképe. Az utcákon fekete ünneplőruhába öltözötten sietnek a főszékesegyház felé, hogy az ott felravatalozott egri érsektől az egyházmegye és a város, jóságos nagyurától, főpász­­torától utolsó búcsút vegyenek. Vasárnap az érseki kastély ká­polnájából a napság és Új káp­talan kíséretében az elhúnyt Szmrecsányi Lajos érsek holt­testét retiti konorsót gyászme­­netben vitték át a székesegy­házba, ahol díszes h­azafaikra helyezték. Ezután megnyitották a főszékes­egyház kapuját s a hívek belátha­tatlan sora vasárnapt­ól hétfő reggel 8 óráig járult az é­rsek ravata­lához. A tiszteletadók között rengeteg népviseletet látunk, mert nemcsak Eger és környéke, hanem az egri főegyházmegye minden katolikus községe elküldötte a maga küldött­ségét, hogy lerójja háláját és ke­­gyeletét a jóságos szívű egyház­­fejedelem iránt. A koporsó lábánál egymást felváltva karin­ges papok imád­koztak az elhúnyt lelkin­dvéért, írig a padokban a női szerzetes­rendek tagjai váltogatták egymást hogy imádkozzanak. A koporsó körül s az egész főszékesegyház­­ban a falak mellett a koszorúk és virágok óriási tömegét helyezték el, amelyet egy-egy tisztelgő köz­ség vagy város, egyesület, intéz­mény küldött el utolsó búcsúzóként az érsek ravatalához. A ravatal közepén ott látjuk vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország főméltóságú kormányzójának, Kállay Miklós miniszterelnö­k Eger város képviselőjének, a magyar királyi kormánynak, a magyar országgyűlés felső-­­ házának hatalmas babérkoszo­rúit. A két­ napon keresztül folyó tiszte­letadáson hozzávetőlegesen har­mincötezer ember vett részt. A gyászolók tiszteletadása hét­főn reggel 8 órakor ért véget s ezután a 9 órakor kezdődő gyász­­szertartásra érkezett előkelősége­ket fogadták a főszékesegyház bejáratánál. A temetésen résztvevő előkelő­ségek soraiban ott volt Angelo I Rotta c. érsek, apostoli nuncius,­­ Shvoy Lajos székesfehérvári, Bub­­nics Mihály rozsnyói, Apor Vilmos báró győri, Schäffler János szat­mári, Péteri József váci püspökök és Meszlényi Zoltán esztergomi megyéspüspök, Kállay Miklós minisztrelnök, Szi­­nyei-Merse Jenő, Lukács Béla, Antal István miniszterek. A felső­­ház képviseletében Simon Elemér titkos tanácsos, a képviselőház képviseletében Ivády Béla titkos tanácsos. Ezenkívül a különböző minisztériumok, egyesületek és tes­tületek képviselői igen nagy szám­ban. Pont 9 órakor érkezett meg a főszékesgyház kapujához Serédi Jusztinián Magyarország hercegprímása, akit Kriston Endre felszentelt püspök, káp­talani helynök, valamint a káp­talan tagjai fogadtak. A bíboros-hercegprímás ezután megkezdte az engesztelő requiem celebrálását. A gyászmise alatt a főszékesegyház­ énekkara énekelt. Háromnegyed tízkor méltóság­­teljes lassúsággal begördült az egri pályaudvar­ra vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kor­mányzóját hozó Túrán külön­vonat. A kormányzó Brunswick vezérőr­nagy útimarsall, Gerlóczy Gábor ezredes első szárnysegéd kíséreté­ben érkezett meg. A kormányzót a pályaudvaron Kállay Miklós miniszterelnök, Hedry Lőrinc főispán, titkos tanácsos és Indrikovics Sándor ezredes, állo­másparancsnokokkal az élén az egri helyőrség díszszázada zászló­val és zenével fogadta. Amikor a kormányzó a vonatból kiszállt, a zenekar a Himnuszt ját­szotta, majd szárnysegédjétől kí­sérve a Főméltóságú úr ellépett a díszszázad arcvonala előtt. Autóba szállt és a főszékesegyházhoz haj­tatott. A kormányzónak a főszé­­kesegyházba történt bevonulása után megkezdődött a püspöki te­metéseknél szokásos ötszöri felolvasás. A libera szertartásának elvég­zése után megkondultak a főszékesegy­ház és Eger város összes temp­lomainak és kápolnáinak ha­rangjai. Az elhunyt érsek koporsóját le­emelték a díszes katafalkról és a főegyházmegye papjai vállukra vet­ték, majd megindult a koporsót kí­sérő gyászmenet a főszékesegyház kriptájába. Serédi Jusztinián bíboros-herceg­prímás újból beszentelte a kopor­sót, majd az énekkar gyászéneke közben helyezték el a főszékesegy­ház kriptájában. Az érsek kívánságának megfele­lően öccsének, Szmrecsányi Mik­lósnak, a kiváló műtörténésznek koporsója mellé. Beszüntették a stuttgart-berlini légiforgalmat ZÜRICH, február 1. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: A svájci légiforgalmi társaság közleményt adott ki, amely sze­rint a Zürich—berlini-vonal Stuttgart—berlini szakaszán a forgalmat további rendelkezésig beszüntetik. A Zürich-stuttgarti szakasz továbbra is üzemben marad és ellátja a Spanyország és Portugália irányában fennálló légi összeköttetést.

Next