Esti Ujság, 1944. március (9. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-20 / 64. szám

1 '. VT*1 r’-T~ HÉTFŐ, 1944 MÁRCIUS 20. Az Országgyűlési Múzeum Kossuth- emlékkiállítása Az Országgyűlési Múzeum Kos­suth Lajos­ halálának 50. évfor­dulója alkalmából Kossuth-em­­lékkiállítást rendezett. A kiállí­tás megtekinthető március hó 21- től április hó 4-ig naponta 10— 1'22-ig. A belépés díjtalan. Bejá­rat az Országháza XVII. sz. ka­puján, szemben a Tisza-szobor­­ral. (MTI) A Hitelbank közgyűlése A Magyar Általános Hitelbank részvényesei március 18-án tartot­ták az intézet LXXVI. rendes évi közgyűlését dr. Fabinyi Tihamér elnök vezérigazgató elnökletével. Az igazgatóság jelentéséhez a­ részvényesek nevében dr. Szabó Gusztáv műegyetemi nyilv. rendes tanár, országgyűlési képviselő szólt hozzá; méltatta az elmúlt év rend­kívül kedvező eredményét és az intézetet a kipróbált tisztviselői kar élén nagy hozzáértéssel és egészséges kezdeményező széllem­ben irányító vezetőség érdemeit. Dr. Fabinyi Tihamér elnök-vezér­­igazgató válaszában kiemelte, hogy a rendkívüli viszonyokból folyó sok nehézség és korlátozás ellenére elért jó eredmény biztatást nyújt arra, hogy a jövő komoly feladatai is megoldhatók lesznek. A közgyűlés ezután jóváhagyta a bank 1943 december 31 i mér­legét, mely 15,479.135 . 64 fillér nyereséggel zárult, és az igazga­tóság javaslatán­ak megfelelően­­el­határozta, hogy az 1943. évi osz­talékszelvények egyenként S pen­­gővel kerüljenek bevallásra. Az osztalékként kifizetendő 2,640.000 P nek és az igazgatóság jutaléká­nak levonása után fennmaradó nyereség tekintetében a közgyűlés ugyancsak az igazgatóság javasla­tával egyezően úgy határozott, hogy a tartalékalapok javadalmazására 3,650.000 P, a nyugdíjalapoknak és a­z alkalmazottak jóléti alapjai­nak erősbítésére 6,711.000 P for­­díttassék, végül hogy a nyereség maradványa 2.126.373 P 66 f. ösz­szegben vitessék elő az 1944. üzlet­év számlájára. A közgyűlés határozatának meg­felelően a Magyar Általános Hitel­bank részvényeinek 1943. évre vo­natkozó 18. számú osztalékszelvé­nye 3 - vel fog az intézet pénztá­rainál f. hó 20 tól kezdve bevál­tatni. A közgyűlés az igazgatóság új tagjává választotta vitéz gróf Festetics Kristóf nagybirtokost, a Felsőház tagját. Az igazgatóság a közgyűlést kö­vetően tartott ülésében az ürese­désben levő egyik alelnöki tiszt­ségre megválasztotta Kánya Kál­mán titkos tanácsos, ny. m. kir. külügyminisztert, majd a követ­kező tisztviselői kinevezéseket ha­tározta el: dr. Németh György ügyész osztályigazgatóvá, Basza Jenő, dr. Forgács Károly, dr. Lé­­vay Ferenc, Szentkirályi Lajos, dr. Veress Lajos igagatóhelyette­­sekk­é, Bezerédj Iván fiókigazga­tóvá, Bodnár Gábor, Csurgay Ernő, dr. Schirula György, dr. Szacsvay Ferenc cégvezetőkké, dr. Platth­y György gazdasági Szaktan­ácsossá, vitéz Havas Horváth Elemér fiók­­főnökké és Skublim István és dr. Toldy­ösy Iván titkárokká. Ötven év előtt halt meg KOSSUTH LAJOS *­­ A tutini temete utolsó órái és a nagy temetés 1894 március 20-ikán, pon­tosan ötven esztendővel ezelőtt, mélabúsem­ megkondultak To­rino összes harangjai. A ma­gyar újságok pedig fekete gyászkeretes oldalon közölték az olaszországi szűkszavú táv­iratot: Kossuth Lajos 10 óra 55 perckor, tizenegyórás agónia után — körülvéve vigasztalha­tatlan fiaitól, rokonaitól és ba­rátaitól — meghalt. A magyar fővárost rövid órák alatt teljesen felforgatta a hír: „meghalt Kossuth apán­k“, suttogták sápadtan vagy kiáltották kétségbeesve az emberek. Egymás kezéből tépték ki a frissen utcára do­­bo­tt újságokat, amelyek ismer­tették a „turini remete“ drámai utolsó óráit, dőlve egy ember fuldokolva zokogott: Figyelmessy ezredes volt.­­• A magyar főváros mély gyász­ba burkolódzott. Fekete zászló in­ bolygott minden ház homlokza­tán Különösen a szűk belvárosi utcák hangulata volt megkapó, ahol a lobogók szinte el­fedték a kék égboltot. A kirakatok rikítószínű áruit el­tüntették, helyükre Kossuth gyászszalagos arcképe került, né­hány fekete tárggyá ki­véve körül. Pár nappal korábban még büsz­kén emlékezett minden magyar március 15-e negyvenhatodik év­fordulójára, huszadikán pedig már a fekete síra uralkodott. Csak az állami épületek képeztek kivételt. Az osztrák kor­mány nem vett tudo­mást a magyar gyász­ról. Még a két állami színhá­zon, az­ Operán és a Nemzeti Színházon sem mutatott semilyen jel arra, hogy az országot súlyos csapás érte. A parlament gyász­ülést tartott, a főváros, a függetlenségi és 48-as párt egy­más után jutatták kifejezésre mélységes együttérzésüket. A Népszínház igazgatója, Eva Lajos már reggel kiadta az uta­sítást, hogy az aznapra hir­detett előadás elmarad. Ugyanakkor azonban a Nemzeti Színház, mintha mi sem történt volna, egész délelőtt próbát tar­tott az estére beharangozott­­ vígjátékból! A déli órákban ,a zászlótlan épület ajtói megnyíl­tak — írja a Pesti Hírlap — s kezdetét vette a frivol komédia. Árulták a jegyeket az előadásra, Kossuth Lajos halála napján". A közönség hangosan méltat­lankodott, hogy ilyesmi történhe­tik a Nemzeti Színházban és min­denki ösztönösen megsejtette, hogy azon az estén botrány lesz... Az egyetemi ifjúság küldöttsé­get menesztett a Nemzeti Színház intendánsához és tiszteletteljesen megkérték, hogy halassza el az esti bemutatót. Az intendáns vé­gül hajlandó volt a jelzett víg­játék helyett a7 tragédiát műsor­ra tűzni. Végül, késő délután, amikor értesült a biztos botrány előkészületeiről és meggyőződött a közhangulatról, úgy döntött, hogy az előadást nem tartja meg a színház. Indokolást azonban nem fűzött senki a hirdetményhez . . . I '•áf&k la ixm. Sorsj«gyarok ©•irályonként OSZTALYSORSJ­EGYE h­egyen mig ma (jwetfynwkttd / I nyolcad: I nofvod ti f*l ■ I » 8 — I ; 10— I ’ 20 — I égéti 1 ? 40.«» Sortjegyek kaphatók az öntét fééru­lteknál I Hutát kérdéte április 13-ánl Az utolsó adag oxigén A külföldi és helyi újságok munkatársai is megjelentek a csendes házban. ,A betegszobá­val szomszédos ebédlőben fog­laltak helyet. Basso, a házior­vos, délután fél négykor fel­dúlt arccal, kisírt szemekkel maga sietett a gyógyszertárba az utolsó adag o­xig­é­­n­­ért. Négy óra előtt néhány perc­cel Peykrot lelkész feladta az úrvacsorát. Utána be­engedték a betegágyhoz Kos­suth barátait: Eötvös Károlyt és gróf Károlyi Gábort. 5 óra 38 perckor érkezett Crispi miniszterelnök távirata, amelyben értesítést kér sürge­­t­yileg a beteg állapotáról. To­rino város képviselőtestülete rendkívüli ülésen elhatározta, hogy Kossuth halála esetén tes­tületileg részt vesz a temetésen, a város pedig díszsz­helyet aján­lott fel. Hat órakor az amerikai konzul kereste fel a nagy bete­get, kormánya nevében. A New York Herald óránként kér érte­sítést állapotáról. 8 óra 40 perckor orvosi je­lentést közölnek: „Gégehurut folytán a kormányzó fulladozik. Láza 40 fokos..“ A halállal küzdő néha felveti sze­meit és görcsös sóhaj szakad fel melléből. Giorgio, a hű komornyik, te­hetetlenségében keservesen sír és fuldokló hangon kiált fel: — Édes jó uram, vegyen lé­­lekzetet! „E­mórié!" 9 óra 55 perckor újabb orvosi közlés: „A beteg nyitott szájjal / ■ A végső küzdelem A halálküzdelem hétfőn, már­cius 19-én éjfél után egy óra harminc perckor kezdő­­dött. Már korábban foly­tonos halálképzetek­ gyötörték. Lélegzete rend­kívül nehéz volt.­­e­eggel ki­lenckor hőmérséklete 39,4 fokra emelkedett és nem ismert meg senkit. Arcát és homlokát forró verejték lepte el.­­ Délben 30.9 fokos lázat mértek, árverése 106 volt, lélegzetvétele 34—48 között ingadozott. A koradélutáni órákban az orvosok oxigéninhallációt ta­láltak szükségesnek, Kossuth tüdeje azonban már alig működött. A nagy beteg rettenetesen küzdött a halállal, arca időnként a felis­­merhetetlenségig eltorzult. A délután két órakor kiadott or­vosi bulletin már jelezte, hogy a halál bármelyik percben be­­következhetik. Fél háromkor a család — két fia és nővére, Ruttkayné — bement a betegszobába, ahová ekkor már senkit sem enged­tek. Kossuthon, bár az utolsó órákban egy szót sem szólt, látszott, hogy némileg magá­nál van. Maga igazította meg fehér hálósapkáját és törülte le lázrózsás arcát. Az éleit már nem fogadta el. Egy órával később Torino város képviselői, akik értesül­tek a nagy magyar férfiú ha­lálvívódásáról, egyenként ke­resték fel. Orvosi tilalomra ek­kor már nem léphettek szobá­jába és egymásután jegyezték fel nevüket baráti szavak kísé­retében a portánál kitett ívre. A ház előtt óriási tömeg verő­dött már össze és hangtalanul figyelték a lefüggönyzött abla­kot, amely mögött Kossuth La­jos harcolt valamennyi közt legkeményebb­­ ellenségével, a Halállal. hörög. Percei meg vannak szám­lálva." Az utolsó órában zokogva áll­ják körül a haldokló ágyát két fia, Ruttkayné, Helfy, Eötvös Károly, gróf Károlyi Gábor és Lukács Gyula országgyűlési képviselők. A beteg lázas álla­potban Károlyi gróf felé nyújtja kezét, ő v­olt az, aki utoljára megszorí­totta azt a k­e­z­e­t, amely egykor Magyarország kormány­­pálcáját tartotta. Tizenegy óra előtt öt perccel felszakad a betegszoba ajtaja, Aulich titkár beront az ebéd­lőbe és tompán, rekedten csak ennyit tud szólni: — M­e­ghalt! Az ebédlőben halálos csend támad. A folyosó nyitott abla­kain keresztül hamar lejut a hír az utcára, ahol a tömeg megilletődötten veszi tudomá­sul. Az újságírók, akik eddig az ebédlőben ültek az asztal körül, percek alatt szétrebben­nek. Néhány­uk feldúl­tan siet be a szobába, Bozzolo felemeli a takarót, megvizsgálja a szívet­­*» halkan felsóhajt: ' — E­m­o­r­t­e ■ • • Az utcán, a ház falának Gyász és — részvétlenség Az egész város — de az egész ország — egy emberként kísérte utolsó útjára április első napján a nagy halottat. Méreteiben, han­gulatában páratlan aktus volt. F­él milió ember lépdelt hangtalanul, lehajtott fejjel az üveges fekete kocsi mögött. Közös ér­zések fűtöttek minden magyart. Amikor a koporsót leeresztették az egyik hajdú megtántorodott. A fájdalmas csendben szinte hal­lani lehetett az ország szívedobo­­gását. A temetés papján is zászló nél­kül maradt a két állami színház. Az egyetemi ifjúság már korán délelőtt figyelmeztette az igazga­tóságot, hogy ezen a napon sem engedi megtartani az előadást. Délután hat órától cédulákat osz­­togattak a nemzeti színház kör­nyékén : „Magyar ember ma nem megy s­z­ính­á­z­­b­a" felirattal. Egy órával ké­sőbb elállták a főbejáratot. Aki az oldalajtókon keresztül beju­tott, azt udvariasan megkérdez­ték: , — Színházba tetszik menni. És megkérték, ne te­gye. Az érkezők legnagyobb része egymásután fordult vissza. A tö­meg — kint a színház előtt — mind hangosabban követelte a fekete lobogót... Öt ember ült a nézőtéren, ami­kor megkezdték az előadást. De alig pár perc múlva a kintállók betódultak, néhányan felmentek a színpadra és követelték az elő­adás abbahagyását. „Bercsényi és Szacsvay, akiknek éppen jele­nésük volt — írja másnap a Pesti Hírlap — levéve álszakál­­lukat engedelmeskedtek." A tüntetők maguk tűzték ki a gyászlobogót. De nem a színhá­zét, mert azt az intendáns elrej­tette, hanem az „Otthon“ erké­lyéről hoztak helyette másikat. Magyar földben • • • Chudy Károly rendőrtanácsos meg akarta akadályozni a zászló kitűzését. Kitépte a zászlót hozó diák kezéből a lobogó nyelét. Ir­tózatos felháborodás támadt. Ki­csavarták Chudy kezéből a zászló­nyelet 43 minden oldalról ütle­gelni kezdték. Végül közrendőrök szabadították ki veszélyes hely­zetéből. Sima Ferenc képviselő felhá­borodottan nyilatkozott a rendőri eljárásról és arról, hogy Magyar­­országon már a nemzet halottját sem szabad gyászolni. Erre ko­lozsvári rendőrkapitány letartóz­tatta és csak akkor engedte sza­badon, amikor két tanúval iga­zolta kilétét. Hasonló jelenetek játszódtak le az Opera előtt is. Az előadás megkezdése után a karzatot elfoglaló diákok feláll­va a K­o­s­s­u­t­h-n­ótát­ kezd­­t­ék énekelni, majd két főis­kolás tudatta a közönséggel Jó­zsef főherceg páholyából, hogy a mai előadás abbamarad. Egetve­rő éljenzés és taps fogadta sza­vaikat. Aztán kiürültek az utcák, el­csitultak a szenvedélyek és a nemzet halottja hosszú, keserves esztendők után magyar földben pihenhetett meg örökre. Hálatelt szívvel ezúton mondok köszönetet barátaimnak, ismerő­seimnek és vendégeimnek, akik szakmai jubileumom alkalmából jókívánságaikkal felkerestek. A sürgönyökből és levelekből áradó szeretet, és szerény mun­kásságom megbecsülése újabb erőt ad számomra a legközelebbi jubileumig. Adjon az Isten hazánknak és mindannyiunknak jó életet, sze­rencsét és békességet! Grosz Ödön az Ostende Kávéház tulajdonosa. Németh MAC nyerte a Thomka­­emlékversenyt Vasárnap futották az első ta­vaszi mezei versenyt, a tavasz egyik nagy eseményét, a Thomka Áron-emlékversenyt. A táv 5 ki­lométer volt a szeniorok, két és fél a junioroknak. A végered­mény: 1. Németh MAC 17:53 p., 2. Híres UTE 17:58 p, 3. Kelen BRJ­E 18:04 p., 4. Garay MAC, 5. Játékos Tatabánya, 6. Kővári TSE. Csapatban: 1. MAC (Né­meth, Garay, Gyergyóy, Kál­­mánfi, Izsóf) 28 p. 2. UTE, 3. BBTE. Ifjúságiak: 1. Bácsfalvi UTE 8:15 p., 2. Pénzes PeMOVE 8:23 p., 3. Járó Győri. Csapat­ban : 1. Gyöngyösi GySE, 2. TSE, 3. UTE.

Next