Észak-Magyarország, 1950. június (7. évfolyam, 127-148. szám)
1950-06-03 / 127. szám
Miskolc, 1950 június 3. szombat Ára 50 fillér VII. évfolyam, — 127 szám Sztálin elvtárs távirata az ifjú német békeharcosokhoz I. V. Sztálin elvtárs a következő táviratot intézte a Szabad Német Ifjúság Szövetsége Központi Tanácsához: „Köszönöm a béke ifjú német harcosainak — az össznémet Ifjúsági Találkozó résztvevőinek — üdvözletét. Új sikereket kívánok a német ifjúságnak, az egységes, demokratikus és békeszerető Németország tevékeny építőinek, nagy munkájukban. X. SZTÁLIN*4 A munka jobb megszervezéséért! A Megyei Pártbizottság határozata „A"darabbérezés bevezetésének eredményeiről és hiányosságairól megyénk üzemeiben“ osztatlan nagy érdeklődés, és lelkes örömet váltett ki megyénk dolgozóiban. Többször is áttanulmányozták az öntudatos dolgozók a Megyebizottság nagyjelentőségű határozatát, felhívták rá munkástársaik figyelmét. Hálával beszélnek mindenütt arról, hogy a Párt milyen szerető figyelemmel kíséri a dolgozók minden problémáját, nem marad rejtve egyetlen hiányosság sem a Párt előtt, a Párt felfigyel a hiányosságokra és ugyanakkor utat mutat a hibák kiküszöbölésére. Mint a Megyebizottság határozata megállapítja: a darabbérezés bevezetése során egyes helyeken előfordult hibákat döntően a munka szervezetlensége idézte elő. Ez annál súlyosabb jelentőségű, mert az igazságos, világos, a szocialista elv és gyakorlat alapján felépülő új bérezési rendszer nagy eredményeit és előnyeit az ellenség elhallgatja. Éppen a munka szervezetlensége miatt tapasztalható hiányosságokba kapaszkodnak bele az üzemekben még meglévő osztályáruló, hazaáruló jobboldali szociáldemokraták és egyes, a klerikális reakció befolyása alá került — főként vidékről bejáró — dolgozók. Ma még valóban nem mondhatjuk el, hogy a munka megszervezése mindenütt megfelel a követelményeknek. Rend és összhang helyett kapkodás, rendszertelenség, kiesés, anyagellátási zavar tapasztalható elég sok helyen, többek között amiatt, hogy még mindig nincs kellőképpen kiépítve az egyéni felelősség. Ez idéz elő olyan jelenségeket, a aminek például a Diósgyőri Gépgyárban tapasztalhatók. Balogh Kóla gyalus és tíz marós egy műszak alatt csak három-négy órát dolgozott, mert nem tudtak számukra folyamatosan munkát biztosítani. A vasúti kerékpár üzemben az egyik dolgozónak 10 nap fizetett kényszerszabadságot adtak, mert nem volt munkája, másszor viszont egyeseket vasárnap is behívtak túlórára, annyira feltorlódott a munka. A munka szervezetlensége megmutatkozik a Gépgyár megmunkáló üzemében, beszéltek ennek káros kihatásairól a Kohászati Üzemek, a Nehézszerszámgépgyár Nagyüzemi Pártkonferenciáján is. Hibák vannak például a munkamenet szervezésénél a váltóműhelyben, ahol emiatt kiesés, károsodás éri a dolgozókat és emiatt nem tudja teljesíteni a műhely kiszállítási tervét. A Megyei Pártbizottság határozata felhívja a figyelmet arra, hogy az önfényképezés segítségével is fel kell tárni a munka szervezésének hiányosságait, az azt előidéző okokkal együtt. „Igen sok helyen fordul elő, hogy a szakmunkások szaladgálnak munkalapokért, anyagért, szerszámokért, álldogálnak a műszaki átvételnél és ez idő alatt nem folytathatnak termelő munkát, állnak a gépek“ — hangzik a Megyebizottság határozatának egy része. Így történik ez pontosan a diósgyőrvasgyári mechanikai javítóműhelyben, ahol így szakmunkásnak csaknem egész 8 órája telt el azzal, hogy 5 darab 46 mm csavart nem készítet el, hiszen a vezetőség hibájából a sok szaladgálás, utánjárás, a munka előzetes megszervezésének hiánya folyán a csavarokat el sem tudta készíteni. Ugyanebben a műhelyben nem egyszer fordul elő, hogy több időt töltenek el a dolgozók a munkadarab műszaki átvételénél, mint amennyi időt a megmunkálásra fordítottak. Az ózdi durvahengerdében szinte szokásos már, hogy megfelelő minőségű gáz hiányában a kemencék nem teljesen sűtőképesek és a dolgozók munka nélkül állnak. Nem is túl kirívó eset volt az itt, hogy egy 8 órás műszakból 5 és háromnegyed órán keresztül nem folytathattak termelő munkát. Haszontalanul esnek ki értékes percek, sőt órák amiatt is, mert a műszak kezdetekor nem kapnak annyi előmelegített blokkot a kemencékben, mind amennyi azokban elhelyezhető volna. Megyei Pártbizottságunk határozata a munka szervezetessége ellen folytatott harc kiunó eszközeként említi a „Villém“ - et, melyet a felszabadító Szovjetunió tapasztalataink kimeríthetetlen kincsesházából vettünk át és alkalmazunk üzemeinkben, vállalatainknál, intézményeinknél. A „Villám“ alkalmazásával komoly hiányosságokat tártak fel és küszöböltek is már ki elsősorban az ezen a téren példát mutató Diósgyőri Gépgyárban, de a Diósgyőri és Ózdi Kohászati Üzemekben is. A „Villám“ bírálata nyomán igen nagyértékű többlettermeléshez jut a Diósgyőri Gépgyár, mert végre munkába vették hosszú idő után a befejezés előtt álló kábelgyártó gépet. A „Villám“ segítségével jutottak végre szerszámhoz az addig hiábavaló sok kilincselés után a lakatosok, ezzel az új, gyors és hatásos bírálattal küszöböltek ki rengeteg más hiányosságot is. Hibák, valóban súlyos hibák állapíthatók meg tehát a munka megszervezésében. Ezek a hibák azonban nem homályosíthatják el az eddig elért nagyszerű eredményeket. Nem szabad úgy vélnünk, hogy ezen a téren csupán rosszat találunk. Ha körültekintünk megyénkben, ott látjuk több üzemünk homlokzatán fényleni a büszke „Elűzöm“-kitüntetést, több más üzemünk ennek második fokozatát vívta ki, van „sztahanovista“ üzemünk is, a szocializmus építésében, a békéért folytatott harcban kimagaslóan szép eredményeket mutatnak fel megyénk üzemei is. Ezeknek a nagy eredményeknek kivívásában kimagasló érdemei vannak a műszaki értelmiségi dolgozóknak, akiknek döntő többsége a fizikai dolgozókkal szorosan összefogva fáradhatatlan, jó munkát végez a maga munkaterületén. A Diósgyőri Kohászati Üzemek műszaki bizottsága az ország legjobb ilyen bizottsága címet érdemelte ki, megyénk területéről is több műszaki értelmiségi dolgozó szerepel „a szakma legjobb dolgozói“ névsorában. Megyénk üzemeinek dolgozói — köztük a műszaki értelmiségi dolgozók — büszke örömmel olvashatták az országos, összefogó adatokat, melyekben az Országos Tervhivatal beszámolt, az első negyedévi terv teljesítésének eredményeiről, mert büszke öntudattal vallhatták, hogy az ő jó munkájukat is tükrözik ezek a számok. Megyénk üzemeinek nagy része van abban, hogy a vas-, fém- és gépipar termelése az egy évvel ezelőttihez képest 146,3 százalékra emelkedett, benne van az ő jó munkájuk is abban, hogy nyersvas termelésünk 106, nyersacél termelésünk 1 10,5, szerszámgép támelésaink 125 százalékra emelkedett. De az eredmények mellett ugyanakkor megyénk üzemeire és műszaki vezetőire is vonatkoznak azok a hibák, amelyeket ez a jelentés feltár. Az első negyedév során 7,7 százalékkal emelkedtek az átlagos órabérek, ugyanezen idő alatt a termelékenység csak 2,2 százalékkal, a nehézipar termelékenysége 1,6 százalékkal alacsonyabb lett a decemberinél. Nem mondhatjuk el még, hogy ezeket a hibákat azóta már kiküszöböltük volna. A Nagyüzemi Pártkonferencián például föltárta a Diósgyőri Kohászati Üzemek vezérigazgatója, hogy azóta is van a gyárban több olyan üzem, ahol jobban emelkedtek a munkabérek, mint ahogyan a termelés emelkedett. És ennek alapvető okát a fairaka szervezésének hiányosságaiban találjuk meg. „Emelni kell a munka termelékenységét, ezzel kapcsolatban (és e célból) pedig a munkát magasabb színvonalon kell megszervezni“ — tanította Lenin elvtárs. A Megyei Pártbizottság határozatát most sorra megtárgyalják a Nagyüzemi Pártbizottságok, hogy a hiányosságok felszámolása terén többek között határozottan kijelöljék a műszaki vezetők feladatait is. A műszaki vezetők külön értekezleten fogják a napokban részletesen megvitatni és kidolgozni ezeket a feladatokat. Tartsák szem előtt ezeken a/. értekezleteken műszaki értelmiségi dolgozóink Sztálin elvtárs útmutatását: „A munkát... az üzemekben úgy kell megszervezni, hogy termelékeny cége hónapról hónapra, évnegyedről- évnegyedre emelkedjék.“ A Párt minden támogatást megad ehhez a munkához műszaki vezetőinknek. Támogatják a munka jobb és tökéletesebb megszervezésére irányuló törekvésüket a fizikai dolgozók is, akik magukévá tették a Megyebizottság határozatának felhívását.z A dolgozók bátran vessék fel az anyag, ellátás hiányosságait a műszaki vezetés felé, követeljék a munka, jobb megszervezését.“ Ebben a munkában még szorosabb egységbe fognak összeforrni a fizikai és szellemi dolgozók és egymástól tanulva, egymást segítve megoldják az előttünk álló feladatokat, megteremtik és állandóan biztosítják a munka helyes megszervezését, hogy a hiányosságokat felszámoljuk és újabb döntő lépésekkel meggyorsítsuk a boldog, szocialista Magyarország építését. (N. G.) Jó könyvvel, tudással a békéért, a szocializmusért! Révai József elvtárs népművelési miniszter nyitotta Pénteken délelőtt Budapesten ünnepélyes keretek között megnyílt a hatodik szabad magyar könyvnap. A Nemzeti Színház előtti Szikra könyvsátornál megtartott megnyitón A könyvnek új olvasóit — A magyar könyvkiadás számadatai — mondotta — tükrözik kulturális forradalmunk eredményeit. 1938-ban 7 millió 800 ezer példányban adtak ki könyveket, 1945-ben 6 millió 500 ezer, 1949-ben pedig 40 millió 707 ezer példányban. A könyvnek Magyarországon új közönsége, új olvasótábora van: a dolgozó nép, amely a régi rend alatt kizsákmányolva, tömegeiben úgyszólván nem olvasott könyvet és most olvas, jeléül annak, hogy van ideje, kedve, s anyagi lehetősége a művelődéshez. A továbbiakban Révai elvtára rávilágított arra, hogy a nyugati tőkésvilágban nemcsak gazdasági, hanem kulturális visszaesés is van, majd így folytatta: népségén Devecseri Gábor, az írószövetség főtitkára megnyitó szavai után Révai József elvtárs, népművelési miniszter tartozva beszédét meg ünnepi tora van: a dolgozó néj — Az idei könyvnapok sikert jelentenek abból a szempontból is hogy népi demokráciánk érdekeivt ellentétes művek az idén már végre kiszorultak a könyvnapi sátrakból. Köszönhetően a hatalmas eredmény azoknak a kemény harcoknak, amelyeket Pártunk vezetésével sikeresen vívtunk meg, s amelyeknek eredményeként a könyvet, ezt az igen fontos fegyvert hazánkban kicsavartuk az imperialista reakció ügynökei kezéből, s dolgozó népünk kulturális felemelésének eszközévé tettük. Az idei könyvnap komoly sikert jelent, komoly segítséget nyújt szocializmust építő népi demokráciánk további kulturális fejlődése számára, meg az idei könyvnapok az Országos Tervhivatal elnöke tart, tott ünnepi beszédet. A magyar népi demokrácia megerősödése és sikerei az elmúlt év alatt nemcsak gazdasági és politikai eredményekben mutatkoztak meg, hanem kulturális életünkben is. A népi demokrácia kulturális eredményeit nem méltathatjuk anélkül, hogy ne beszélnénk a hazánkat felszabadító Szovjetúnió kulturális eredményeiről és azok hatásáról, a mi kulturális életünk fejlődésére. A Magyar-Szovjet Társaság arra hivatott, hogy a Szovjetunió kultúráját, a Szovjetunió eredményeit a szocialista építés sikereit, a magyar dolgozó néppel megismertesse, azt terjessze és mindent, hogy a magyar dolgozó nép a Szovjetúnió kultúráját megismerve, azt megszerezve magáévá tegye és annak ismeretében fejlessze ki a magyar népi demokrácia kultúráját, amelynek ugyancsak formájában nemzeti, tartalmában szocialista kultúrá nak kell lennie. Abban a munkában, amit szocialista országépítésünk e területén végzünk, nem feledkezhetünk el Sztálin elvtárs hozzánk intézett szavairól: „Minden nemzetnek, kicsinek és nagynak van valami egyéni sajátossága, mindegyik hozzájárul okulusával az emberiség közös kincstárának gyarapításához. A Szovjetunióban vannak nemzetek, amelyek már kihalóba i» voltak, de amelyek új életre keltek és amelyek a szocializmus győzelmével tudták a maguk kultúráját kifejleszteni.“ Tanuljunk a szovjet kultúrádtól, tanuljunk a nagy Bolsevik Párt tapasztalataiból és ezzel a könyvnappal is vigyük egy lépéssel előre a szovjet-magyar barátság ügyét. „A műveletlenség összeférhetetlen a szocializmus építésének hatalmas feladataival** Az idei könyvnapokon nagy lépéssel előre akarunk menni azon az útón, hogy a haladó kultúrát, a szocialista kultúrát az egész dolgozó nép közkincsévé tegyük. Ez a törekvés jut kifejezésre abban, hogy Budapesten 100 utcai könyvsátor mellett 800 üzemi könyvsátor várja a dolgozókat. Az idén történik az első szervezett kísérlet a könyvnek nemcsak a vidéki városokban, hanem a falvakban való lejuttatása érdekében is. „A műveletlenség összeférhetetlen a szocializmus építésének hatalmas feladataival — mondotta Rákosi elvtárs. — A szocializmus építése egyre komolyabb és bonyolultabb feladatok elé állítja a dolgozókat. A béke védelme, a helytállás a munkában, az építésben, a termelésben megköveteli azt, hogy tájékozódni tudjunk a nemzetközi helyzetben, ismerjük más népek helyzetét és életét, tágítsuk szemhatárunkat. Szemben a háborúra készülődő imperialista kalandorokkal, akik a könyvet az új háború előkészítésének, a dolgozók öntudata megreételyezésének, a barbárságnak és a züllésnek eszközévé alacsonyítják, mi az élenjáró szovjet irodalom példáját és útmutatását követve azt hirdetjük: „Jó könyvvel, tudással a békéért, a szocializmusért“ — fejezte be beszédét Révai József. Tanuljunk az élenjáró szovjet kultúrától ! Ünnepélyes keretek között nyitották meg pénteken délután a Magyar-Szovjet Társaságnak az Erzsébet körúti Bástya-mozi előtt felállított könyvsátrát. Vas Zoltán elvtárs miniszter, az