Észak-Magyarország, 1952. december (9. évfolyam, 282-304. szám)

1952-12-02 / 282. szám

Az MDFözponti Vezetőségének ülése A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1952 november 29-én ülést tartott, melyen Gerő Ernő elvtárs beszámolt a magyar népgazdaság helyzetéről 1952-ben és feladatainkról a népgazdaság fejlesztése terén 1953-ban. A Központi Vezetőség a beszámolót beható vita után egyhangúlag elfogadta. " A magyar népgazdaság helyzete 1952-ben és feladataink a népgazdaság fejlesztése terén 1953-ban fier című elvtárrs beszámolója a Stízsponti Vezetőség ülésén Egy évvel ezelőtt, 1951 november 30-án, Központi Vezetőségünk ülésén Rákosi elvtárs egész népgazdaságunk és népi demokráciánk fejlődésére nagyfogosságú javaslatokat tett, melyeket a Központi Vezetőség egyhangúlag jóváhagyott. A Központi Vezetőség történelmi jelentőségű határozata nyomán jött létre a párt és a minisztertanács 1951 december 2-i határozata, melynek értelmében országunkban teljesen megszűnt a jegyrendszer, megszűntek a forgalmi korlátozások a mezőgazdasági termékekre vonatkozó im, lehetővé vált, hogy a parasztság, a termelőszövetkezetek, amennyiben teljesítették kötelezettségeiket az állammal szembén, termékfeleslegeiket teljesen szabadon értékesíthessék. Ugyanakkor, mint ismeretes, felemeltük a béreket és a fizetéseket s rendeztük számos élelmiszer és iparcikk árát. Most, egy esztendővel az emlékezetes párt- és minisztertanácsi határozat után, felállíthatjuk ennek a fontos rendszabálynak a mérlegét. Mit hozott ez a nagyjelentőségű határozat? Az eredményeketnagyjában a következőképpen foglalhatjuk össze: 1. A párt és a minisztertanács december 2-i határozata hatalmas mozgatóerőnek bizonyult az 1951. évi ipari termelési terv sikeres lefejezésében és az erősen feszített 1952. évi népgazdasági terv megvalósításában. A december 2-i határozatnak döntő szerepe volt abban, hogy 1951 decemberében addig soha nem ismert mértékben emelkedett gyáriparunkban a munka termelékenysége. 1951 decembe■vben egész gyáriparunkban a termelékenység hét százalékkal múlta felül a novemberi termelékenységet, míg egy évvel azelőtt, 1950 decemberében a termelékenység 5,2 százalékkal a novemberi színvonal alá csökkent. De az 1951 december 2-i rendszabály nemcsak a termelékenység, hanem a termelés nagyarányú növekedésében is éreztette hatását s nemcsak decemberben, hanem az azt követő hónapokban is. 2. A rendszabály növelte a paraszti és sövetkezeti árufelhozatalt, növelte a parasztság termelési kedvét s mindez nem kis szerepet játszott abban, hogy az idei vzity ellenére — melynek kihatásairól később még részletesen lesz szó — sikerült és sikerül biztosítani a lakosság zavartalan élelmiszerellátását , hogy a rendkívül rossz termés dacára a mezőgazdasági fogyasztási cikkek piaci ára a mait év hasonló időszakához képest sok árunál ,szalonna, zsiradék, húsféleségek, baromfi stb.) jelentékeny mértékben esett s csak viszonylag kevés árunál (főként főzelékféléknél) emelkedett. 3. A rendszabály emelte a dolgozók s mindenekelőtt a bérből és fizetésből élők életszínvonalát és általános bőséget hozott létre az iparcikk-ellátásban, a többi között olyan iparcikkeknél is, amelyekben megelőzően viszonylagos hiány nyilatkozott. A dolgozók életszínvonalának emelkedését érzékelteti — a többi között — az egy főre jutó fogyasztók növekedése a legfontosabb élelmiszerekből. Így 1952 január—október hónapokban, vagyis ez év első tíz hónapjában a városokban az egy főre eső lisztfogyasztás 31.8 százalékkal, a kenyérfogyasztás 7.9 százalékkal, a cukorfogyasztás 24.5 százalékkal, a húsfogyasztás 4.6 százalékkal, a zsírfogyasztás 46 százalékkal, a tojásfogyasztás 21,6 százalékkal, a vajfogyasztás 4, 3 százalékkal emelkedett. De emekedés lekzik az élelmiszerfogyasztásban a falun is. Az élelmiszerfogyasztás növekedésében, persze szerepet játszott bizonyos mértékű tartalékolás is. Továbbá szerepet játszott az, hogy a lakosság vásárlása az iparcikkek felől jelentős mértékben a magasértékű élelmiszerek felé tolódott el. Ezért, bár 27. élelmiszeriogy'CTtás növekedés.» az életszínvonal emelkedését mutatja, ezt az emelkedést nem lehet csak pozitív oldalról értékelni. 4. A december 2-i határozat hozzájárult a tőkés elemek gyorsabb kiszorításához a termelésből, az áruforgalomból és a közlekedésből. Míg 1951 -ben a tőkés szektor részesedése a nemzeti jövedelemből kereken 5 százalék volt, addig 1952-ben a tőkés szektor részesedése 2—2,5 százalékra zsugorodik össze. Az emlékezetes 1051 december 2-i pártos minisztertanácsi határozat jelentős mértékben erősítette tehát népgazdasággunk szocialista alapjait. Hozzájárult a munkás-paraszt szövetség megszilárdításához és ezen belül növelte a munkásosztály vezető szerepét, öregbítette tekintélyét. A párt és a minisztertanács 1951 december 2-i határozata megvalósításának egyesztendős mérlege kézzelfoghatóan igazolja a mi viszonyaink közepette is annak a zseniális lenini—sztálini tételnek a helyességét, amelyet Sztálin elvtárs „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban“ című művében formulázott meg, hogy tudniillik: ,,A város és a falu, az ipar és a mezőgazdaság gazdasági, összefogása érdekében, pedig bizonyos ideig fenn kell tartani az árutermelést (az adás-vétel útján történő cserét), mint a várossal való gazdasági kapcsolatoknak a paraszt, számára egyedül elfogadható formáját és teljes erővel ki kell fejleszteni a szovjet kereskedelmet, az állami és szövetkezeti kolhozkereskedelmet, kiszorítva az áruforgalomból minden rendű és rangú kapitalistát . Az eredmények arról tanúskodnak , hogy a párt és a minisztertanács 1951 december 2-i határozatát egészében helyesen hajtottuk végre. Itt ott azonban előfordultak következetlenségek, részben maguknál az intézked ^eknél részt«~n *^dig ezek gyakorlati végrehajtásánál, ilyen következetlenség volt például az, hogy a napraforgónál és a rizsnél az egész tej-A minisztériumi ipar 1952 első tíz hónapjában befejezett termékekben 25,2 százalékkal a dies te, tudva 21 százalékkal termelt többet, mint 1951 első tíz hónapjában. Az iparon belül a befejezett termelés terén a nehézipar 32,5 százalákkal, a teljes termelés terén pedig 29,9 százalékkal termelt többet, mint a múlt év azonos időszakában. A rendelkezésünkre álló adatok alapján körülbelül kiszámíthatjuk, hogy iparunk termelése ez évben — az élelmiszeripar idényszerűségét, az élelmiszeripar nyersanyagainak csekélyebb voltát is számítva — kereken 22 százalékkal lesz magasabb, mint 1951- ben volt. Ha figyelembe vesszük, hogy ez évben a súlyos aszálykár miatt módosítottuk a könnyűipar és az élelmiszeripar tervét, megállapíthatjnk, hogy iparunk egészében a várakozásnak megfelel, termelési tervét teljesíti és igen gyors ütemben fejlődik. De természetesen, hátra van még az utolsó hónap, amelyben erőnk teljes megfeszítésével kell küzdenünk az 1952. évi ipari termelési terv teljesítéséért, túlteljesítéséért. A nehézipar gyors működése azt mutatja, hogy iparunk fejlődése megfelel annak a lenini-sztálini törvénynek, amely megköveteli, hogy a termelőeszközök fejlődésének üteme állandóan túlszárnyalja a fogyasztási cikkek termelésének ütemét. Jelentős fejlődést mutat az összes iparának termelése (az iparágak termelési adatai a melléktermékeket és a kiegészítő ipári termelést is magukban foglalják). T*ry a szénbányászat 1952 első tíz hónapjában 25.3 százalékkal, az ásványolajipar 29.4 százalékkal, a vaskohászat 20.8 százalékkal, a villamosenergia-ipar 19.7 százalékkal, a géngyártás 37.9 százalékkal, a vegyipar 31.4 százalékkal, a textilipar 10.9 százalékkal termelt többet, mint a megelőző év azonos időszakában. 1952 első tíz hónapjában 23 százalékkal több szenet 60 százalékkal több b Pnotot, 17 s százalékkal több nyP'r' '‘0'int , 1z,'zalékkal több nyersvasat, 15.4 százalékkal több martináról*, 12.6 százalékkal több elektroacélt, 19.5 százalékkal több heti n gereltacélt, 15.3 százalékkal több alumíniumot, 22 százalékkal több tehergépkocsit, 450 százalékkal több ploto-cséplőgépet, 19.6 százalékkal több villamosenergiát. 33 4 százalékkal több téglát, 10 9 százalékkal több cementet. 6.3 százalékkal több pamutszövetet. 17.3 százalékkal több bőrcipőt, 25.9 százalékkal több sört, 60.4 százalékkal több zsírt és zsírszalonnát. 84 százalékkal több varit, 187 százalékkal több sajtot, 25 százalékkal több cigarettát termelt állami iparunk, mint 1951 azonos időszakában. Fw*k n számok •■lau'-k V fellendülé*ét mutatják. Egyúttal azonban felhívják a figyelmet iparunk fejlődésének egyes gyengeségeire is, például arra, hogy bár vaskohászatunk igen jelentős mértékben fejlődik, fejlődésének üteme elmarad egész iparunk fejlődésének üteme mögött. Továbbá felhívják a figyelmet például arra, hogy cement termelésünk üteme nyilvánvalóan elmarad nemcsak iparunk fejlődésének üteme, hanem építkezéseink szükségletei mögött is. Egészében kedvezően fejlődő ipari termelésünkben azonban igen jelentős fogyatékosságok és hiányosságok is vannak, amelyek közül itt csak a legfomosabbakra akarjuk ráirányítani a figyelmet. Pártunk 17. kongresszusa közel két évvel ezelőtt rendkívül erővel vetette fel az alapanyag-ipar s mindenekelőtt a széntermelés és a vaskohászat, valamint a vám lamosenergia-ipar gyorsabb fejlesztésének még kötelező beadását rendeltük el, vagyis nem hagytuk meg a felesleget a parasztságnál és ezzel fékeztük a parasztság termelési kedvét ezeken a területeken. Aligha lehet vet mniek teknteni hogy a tervezett vetésterülethez képest a napraforgónál a legnagyobb a hiány az összes termények közül, a hozam is. Az egyéb növényekhez képest, nagyobb mértékben csökkent itt. Mi az fedvétetlen, hogy a rizs aratása ebben az évben rendkívül vontatott volt , az átlagosnál sokkal nagyobbüzemveszteséggel valósult meg. A feladat most az, hogy biztosítsuk az 1951 december 2-i párt- és minisztertanácsi határozat eddig elért rendkívül jelentős eredményeit, hogy kiküszöböljük a határozat megvétósítása kapcsán elkövetett egyes hibákat és felmerült hiányosságokat, hogy átgondolt, tervszerű intézkedésekkel nemcsak megtartsuk, de kibővítsék, továbbfejlesszük az elért eredményeket, követelményét, az alapanyag-ipar elmaradásának felszámolását, mint az ország gyors iparosításának s népgazdaságunk gyors felemelkedésének alapvető feltételét. Kétségtelen, hogy pártunk TI. kongresszusa óta az alapanyag-ipar fejlesztésének meggyorsítása terén tettünk lépéseket előre. Például szénbányászatunk igen gyorsan fejlődik, mert 23 százalékos termelésemelkedés egy esztendő alatt igen gyors fejlődést jelent. Szénbányászatunk ez év első kilenc hónapjában termelési tervét egészében teljesítette, októberben azonban már 112.000 tonna szénnel adósa maradt a népgazdaságnak s novemberben ez az adósság jelentős mértékben tovább növekedett. A bányászatban rosszul gépkihasználás. Ennek fő oka, hogy még nem számoltuk fel bányászatunkban a gépesítésellenes irányzatot. A gépek rossz kihaasználásának egyik fontos oka azonban a nagyfokú alkatrészhiány is. A túlórák száma az egész népgazdaság területén a szénbányászatban a legmagasabb. Jóllehet a hévégi rohammunka még egész iparunkban megvan, ez a legáltalánosabban a szénbányászatban terjedt el. A szénbányászat mellett másik döntő alapiparágunk a vaskohászat. Mint említettük, vaskohászatunk termelése ebben az évben jelentős mértékben fejlődött. Vaskohászatunk azonban az alapvető termékekben tervét nem teljesíti 100 százalékra, így 1952 első tíz hónapjában a nyersvastermelésben a tervet 94.9 százalékra, a martinacéltermelésben 97.5 százalékra, az elektroacéltermelésben 93.3 százalékra, a hengerelt acéltermelésben 97.8 százalékra teljesítettük csupán. Jelentősen emelkedett a vaskohászatban a munka termelékenysége 1952 folyamán. Az egy munkásra eső teljes termelés értékének emelkedése 1952 első tíz hónapjában az előző év ugyanezen időszakához képest 136 százalék. Ez nem rossz eredmény, de még mindig igen nagy tartalékok vannak kohászati üzemeinkben. Például Diósgyőrben a Martinkemencék kihasználásánál van ugyan javulás ez évben az előző évhez képest, de még mindig a kemencék kapacitásának 20 százaléka esik ki a termelésből s ezt mindenekelőtt szervezési hiányosságok okozzák. Javult valamit a hengerművek kihasználása ez évben az előző évhez képest, de itt is igen nagyok még a lehetőségek. A hengerművek kapacitásának rossz kihasználásához nagy mértékben hozzájárul a karbantartás tervszerűtlensége Erősen kifogásolható a kohászatban a termékek minősége. Egyes üzemekben, elsősorban a Borsodnádasdi Lemezgyárban és a Lőrinci Hengerműben a hengereltacél selejtjének mértéke egyenesen tűrhetetlen. Nem kielégítő még a vaskohászatban a programszerűség alakulása, bár ezen a téren van javulás. Különösen magas a kohászati üzemekben a munkásvándorlás, ugyanakkor, amikor az egész iparunk átlagában bizonyos eredményt a munkásvándorlás csökkentése terén elértünk. A magas munkásvándorláshoz a kohászati üzemek igazgatóinak liberalizmusa is hozzájárul. Mindez arra vall, hogy kohászati üzemeink vezetésében még igen komoly hiányosságok mutatkoznak, amelyeket 1953 folyamán alapjában ki kell küszöbölnünk. Az utóbbi években és 1952 első tíz hónapjában is komoly fejlődést mutat építőiparunk. Építőiparunk egeszében teljesíti tervét, de túlságosan drágán építünk. Az építkezések költsége az elmúlt egy év alatt nem csökkent, hanem emelkedett. Az ipar fejlődésének egészében kedvező képe azt sem fedheti el, hogy a termelékenység, az önköltség, a béralap, a létszám terén távolról sincsen nálunk minden rendben. Ami a termelékenységet illeti, igen jelentős nálunk a fejlődés, de a tervhez képest van némi lemaradás is. A termelékenység az állami iparban, 1952 első tíz hónapjában a megelőző év hasonló időszakához képest egészében mintegy 12,4 százalékkal emelkedett. Az önköltség azonban az összehasonlítható termékek önköltségén mérve, az előirányzott 65 százalék helyett, előreláthatóan csak öt százalékkal fog csökkenni ebben az esztendőben, azaz az önköltségcsökkentés megvalósításánál igen jelentős az elmaradás. A minisztériumi ipar ez év első három negyedévében 345,9 millió forinttal lépte túl béralapját. Igaz, hogy ugyanekkor a minisztériumi iparban 354,5 millió forint béralapmegtakarítás is mutatkozott. Ezek az adatok is mutatják, hogy a javulás ellenére mennyire laza nálunk ma mindig a béralaptervezés. Ipari termelésünk nagy hiányossága az is, hogy a selejt általában nem csökken, sőt egyes terüeteken inkább emelkedik. A minisztertanácsnak a selejt elszámolásra vonatkozó határozatát, amelynek értelmében a selejt egy részét a munkabérből, maximálisan a havi munkabér 15 százalékáig terjedően, le kell vonni, az igazgatók általában nem hajtják végre s ez a selejt növekedését elősegíti.Az igazgatók azért nem hajtják végre ezt a határozatot, mert „jó emberek“ akarnak lenni; senkit nem akarnak megsérteni s nem veszik észre, hogy ezzel saját maguk alatt vágják a fát és ártanak a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeinek. Az ipar területén mutatkozó hiányosságok egyik fontos oka az az elég gyakori jelenség — s persze ez nemcsak az iparban, hanem az egész népgazdaságban így van —, hogy a minisztériumok vezetői, trösztök, vállalatok igazgatói gondatlanságból, nemtörődömségből, liberalizmusból s nem egyszer önelégültségből elmulasztják fontos párt- és kormányhatározatok végrehajtását. Az üzemekben nem ritka eset, hogy a felülről kapott határozatokat, utasításokat opportunista módra kezelik. Jellemző erre az, ahogy a Diósgyőri Kohászati Üzemek elektroacélművében a tervfelbontást csinálták. Itt a tervet úgy bontották fel, hogy kemencénkint és naponkint táblázatban egymás mellett két oszlopban „diktált terv“ és „reális terv“ elnevezés alatt szerepeltették a napi feladatokat. Ezzel nyilván azt akarták kifejezésre Nem lehet ugyanilyen egyértelmű, pozitív értékelést adni mezőgazdaságunk fejlődéséről az 1052-es év folyamán. Növénytermelésünk ez évben jelentős mértékben elmarad az ötéves terv 1052. évi előirányzatához képest. Ennek fő oka az idei rendkívüli kedvezőtlen időjárás- A régi nagybirtokos nagytőkés rendszer idején hasonló kedvezőtlen időjárás százezrek számára hozott volna éhínséget s százezreket juttatott volna koldusbotra. A mi államunk azonban nem nagytőkés-nagybirtokos állam, nem a kizsákmányolok, a népelnyomók állama, hanem a munkások, a parasztok, a dolgozó nép állama. A mi népi demokratikus államunk erős állam, amely pártunk vezetésével előrelátó, átgondolt, szervezett intézkedések révén, tervszerű gazdaságpolitika útján, nemcsak az éhínség rémét hárította el, hanem biztosította és biztosítja népünk zavartalan ellátását, az egész népgazdaság gyors fejlődését, a súlyos fagykárok és aszály ellenére is. De a mi országunkban egyébként sem juthat koldusbotra senki, mert mindenki kaphat munkát és munkájáért igazságos bért, mely biztosítja maga és családja megélhetését. Melyek a főbb intézkedések, amelyeket a kedvezőtlen időjárás következményeinek elhárítására népi demokratikus kormányunk — pártunk kezdeményezésére — foganatosított. Mindenekelőtt igen jelentős mértékben csökkentettük az élelmiszerkivitelt, illetve beszüntettük számos élelmiszer kivitelét. Ugyanekkor baráti országokból jelentős mennyiségű takarmánygabonát, illetve abraktakarmányt hoztunk be- e takarmánymutatni, hogy a minisztérium által előírt „diktált“ terv nem reális s ezért az elektroacélmű a maga számára „reális“ tervet állapított meg. Külön kell szólni röviden iparunknak arról a részéről, amely külkereskedelmünk, exportunk számára dolgozik. Ez a kérdés nem új, ezt a kérdést már többször felvetettük, de meg kell mondani, h hogy a megnövekedett feladatokhoz képest az eddig elért eredményekkel megelégedve nem lehetünk. Külkereskedelmünk ez évben jelentős nehézségekkel küzd nagyrészt azért, mert — mint később erre még tév térek — igen nagy mértékben csökkentettük a mezőgazdasági termékek exportját. De külkereskedelmi nehézségein távolról sem egyedül innen származnak. Az alapvető ok az, hogy exportra dolgozó üzemeink jelentős része rosszulteljesíti kötelezettségeit. Az export terén mutatkozó lemaradás oroszlánrésze a kohó- és gépipari minisztériumra esik. A lemaradásért felelősek azok az üzemek is, amelyek kooperációs szállításaikat rendszer*telenül, rosszul teljesítik. A külkereskedelem számára dolgozó iparágak és üzemek lemaradásának azonban az is oka, hogy a külkereskedelem számára való termelés nagyobb gondosságot, pontosabb, precízebb, magasabb minőségű munkát követel; sok esetben megköveteli eddigi termelési és műszaki színvonalunk emelését. Ezért üzemeink igazgatói ezt a munkát nem szívesen vállalják, opportunista módon igyekeznek maguktól elhárítani, a nyakukról lerázni, pedig népgazdaságunk fejlődésének és iparunk műszaki színvonalának emelése szempontjából ez a munka különösen fontos. De külkereskedelmünk számára dolgozó üzemeink jó munkáját az is hátráltatja, hogy az ellenség megértette ennek a kérdésnek a jelentőségét, megértette, hogya lemaradás ezen a téren fejlődésünket mennyire hátráltatja és egyben a baráti országok gazdasági építését zavarja s ezért igyekszik ezen a téren nehézségeket okozni népi demokráciánknak. Ugyanekkor pedig gazdasági szerveink, igazgatóink, párt- és tömegszervezeteink nem tudatosítják még eléggé a dolgozók között a külkereskedelem számára végzett munka rendkívüli gazdasági és politikai jelentőségét. Iparunk egészét tekintve megállapíthatjuk, hogy szocialista iparunk gyors ütemben, egészségesen fejlődik , de a még fennálló jelentős hibákat és hiányosságokat kiküszöböljük, minden lehetőségünk megvan, arra, hogy a továbbiakban újabb, még jelentősebb sikereket érjünk el. gabona és abraktakarmány behozatala azért vált szükségess, hogy az állam birtokában lévő igen jelentős állatállományt a kedvezőtlen takarmánytermés ellenére is, fenntartsuk és továbbfejlesszük, s hogy kevesebb takarmányt kelljen a dolgozó parasztságtól és termelőszövetkezetekből begyűjteni, mint ahogy terveztük. Ennek az intézkedésnek a révén vált lehetővé a kukorica- és burgonyabeszolgáltatás mértékének a minisztertanács által elrendelt igen jelentős csökkentése annak érdekében, hogy a dolgozó parasztság és a termelőszövetkezetek helyzetén enyhítsünk. — Ugyanez a cél vezette pártunkat és kormányunkat, amikor igen jelentős mennyiségű állatot — malacot, süldőt, szarvasmarhát stb. — vásároltunk fel, a piaci árnál magasabb áron, s ily módon az állam a dolgozó parasztságnak és a termelőszövetkezeteknek sokmillió forint támogatást nyújtott. Ugyanekkor mintegy 100 millió forint összegű esedékes hitelt hosszabbítottunk meg, s mintegy további 21 millió forintot juttattunk a termelőszövetkezeteknek vetőmagravártás célára. A leginkább rászoruló termelőszövetkezeteknek az állam természetben több százezer méter mázsa vetőmat-kölcsönt is nyújtott. Emellett népi demokratius kormányunk a fagykár és az aszály káros következményeinek elhárítására tervszerűen igénybe veszi azokat az élelmiszertartalékokat, amelyeket __ figyelem ! »övéve azt a lenini-sztálini elvet hogy tervszerű, szocialista gazdálkodás- rém lelte)' tar'nékok nélkül folytatni — az előző években előrelátóan gyűjtött. Ugyanekkor kíméletlen harcot vi* a f ipari Irrine'ett alal«ulá«a 1952 első tíz hónapjában és az 1932. évi szrv várható teljesítése A mezőgazdasági termelés alakulása 1952-ben