Észak-Magyarország, 1953. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-01 / 1. szám

19 EREDMÉNYEKBEN bővelkedő, si­kerekben gazdag, győzelmes eszten­dőre tekinthetünk vissza. Gyakran szondjuk: 1952 — ötéves tervünk har­madik, döntő éve. Munkásosztálynak, dolgozó parasztságunk, haladó értelm­nyiségünk­, a magyar békeharcosok mil­liói nagyszerű fej­lekkel,­ fényes alko­tásokkal tették valóban döntő eszten­­dővé 1952-t. Felemelő érzés, büszke öntudat tölt el bennünket, amikor számit',vesszük, ■bogyón sáfárkodtunk az elmult tizen­két hónapban azzal a szabadsággal, am­it annyi véráldozat árán vívtak ki számunkra a szovjet nép hősei, «melyért századokon át küzdöttek a magyar nép legjobbjai. Elmondhat­juk: pártunk, szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs bölcs irányításával nagy lépésekkel haladtunk előre a szo­cializmus építésében. Az elmúlhata­­­ian­­hála érzése száll felszabadít­ónk, segítőnk, a béke legfőbb őre, a hatal­mas Szovjetunió felé, amelynek cso­dálatos eredményei, ragyogó tervei az egész emberiségre váró gyönyörű ta­vaszról adnak ki­. A Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusát, amely számunk­ra is új, hatalmas erőforrásokat nyi­tott meg — mint Rákosi elvtárs or­szággyűlési beszédében rámutatott —: „egész dolgozó népünk a legn­agyobb figyelemmel, rok­omzenvvel követte és tanulthatlapozta. Ezt a figyelmet és ro­­konszenvet alá­tám­tastja és elmélyíti a hála és köszönet érzése mindazért a baráti segítségért és önzetlen támo­gatásért, amelyben felszabadítónk a hatalmas Szovjetunió szakadatlanul részesít bennünket. Ez a rokonszenv, a hála érzése dolgozó népünkben lán­goló lelkesedéssé vált, amikor e kon­gresszuson az egész haladó emberiség ■nagy vezére, a mi, szeretett Sztálin elvtár­sunk a világ forradalmi roham­i­zációt is megemlítette. Mindannyian átéreztük, hogy a megtisztelő jelző nemcsak elismerés, hanem tgibelezett­­s­ágot is rejt magában, kötelezettséggét arra, hogy jövendő erőfeszítéseinkkel, áldozatos munkánkkal, szocialista épí­tésünkkel, békénk védelm­ével, a pro­­letárnemzetköziség erősítésével, még jobban rászolgáljunk a forradalmi ro­ham brigád ■ nevezetre."­­ EREDMÉNYEINK számbavétele, sikereink összefoglalása nem arra szolgál, hogy megpihenjünk a babéro­kon, megálljunk. Nem! Mi nem állunk a meg, úja­bb és újabb magaslatok felé törünk, újabb és újabb terveket vál­tunk valóra annak a célnak érdeké­ben, amelyre Sztálin elv­társ tanít bennünket: „Az egész társadalom ál­landóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása a szocialista termelésnek a legfejlettebb technika alapján történő szakadatlan növekedése és tökéletese­dése útján.’’ Ezért a­ nagyszerű célért inii­álunk új gyönyörű rohamra öt éves tervünk ma kezdődő negyedik eszten­dejében. Nehéz lenne felsorolni akár csak nagy vonásokban is, mi mindent ad hazánknak, ezen belül megyénknek ötéves tervünk negyedik­­ esztendeje, amint hosszúra nyúlnak a szí­ves-lel­­ket örvendeztető számsorok az ötéves terv harmadik évének eredményeiről. Csa­k a mi megyénkben olyan alkotá­sokkal gazdagodott népgazdaságunk, mint a diósgyőrvasgyári óriáskohó, a 1­0 tonnás bukta csaló kemence, a he­­jőcsabai cement­mű, a miskolci­­kerős­­vágányú villamosvasút. A negyedik évben olyan mű­veket létesítünk, mint Diósgyőrött az új, h­atalmtas teljesítő­­képességű modern hengersor, salak­feldolgozó. Az új tervér új győzelmeket ígér, de hogy ezeket maradéktalanul kivív­juk, még odaadóbb, jobb munkára, szilárdabb fegyelemre, élénkebb szo­­cialista versenyre van szükség. Arra kell törekedni, hogy az új év első hó­napjaiban 1952 negyedik negyedéhez és decemberéhez képest is minden te­rületen egyenletesen tovább emelked­jék a termelés. Nagyobb mértékben, mint, 1952-ben s a megelőző években, összpontosítanunk kelll a rendelkezé­sünkre álló eszközöket az alapanyag­­ipar különféle ágainak gyors fejleszté­sére, a már megkezdett nagy nehéz­­ipari létesítmények tervszerű gyors befejezésére. A népgazdaság és az ál­lami élet minden területén fel kell számolni a pazarlást, a legszigorúbb takarékosságot kell megvalósítani. S m Új feladataink megoldásában külö­nösen nagy felelősség hárul megyénk dolgozóira. Pártunk, népünk ,sokat vár a borsodi kohászoktól. Jelentős mértékben az ő munkájukon múlik, hogy ötéves tervünk negyedik évében — a kitűzött célnak megfelelően — 16 százalékkal emelhessük ipari ter­melésünket. A borsodi kohászok nem egy termelési csatában­­ bizonyították be rendíthetetlen hűségüket páriánk, népi demokráciánk iránt és járultak hozzá kimagasló termelési eredmé­nyeikkel a haza erősítéséhez. Kormá­nyunk több­, mint 3 milliárd forintot fordít csak a diósgyőrvasgyári kohá­sza­ti üzemek korszerűsítésére, teljes rekonstrukciójára, új nagy kapacitású üzem­ek létesítésére, a termelési fo­lyamatok magas színvonalú gépesítésé­re, a dolgozók szociális egészségügyi és kulturális igényeinek kielégítésére. Minden reális alapja meg­van tehát annak, hogy a diósgyőri, ózdi és bor­­sodnádasdi kohászok méltókép kive­gyék részüket ötéves tervünk negyedik esztendei előirányzatának teljesítésé­,­ből, egyre több és több nyersvasat, acélt, hengereltárut adjanak népgaz­daságunknak. Nem kétséges, hogy a borsodi kohászok újabb termelési győ­zelmekkel öregbítik majd hírnevüket. 4,6 MILLIÓ tonnával nő ez idén széntermelésünk. Ez az emelkedés jó­val nagyobb, mint az elmúlt évben volt. Komoly feladatok várnak teh­át a borsodi bányászokra, akik 1952-ben sok értékes eredményt értek el. Most arra van szükség,, hogy jobban ki­használva a gépeket, tervszerűbb és szervezettebb vezetéssel, a minőség szakadatlan javításával, az egyenlete­sen emelkedő termelés biztosításával maradéktalanul teljesítsék és szár­nyalják le] új terveiket Hatalmas erők állnak rendelkezésre az új cél­kitűzések megvalósításához- Uj bánya­üzemeke* létesítünk sokszáz, különbö­ző íc.i ő és s. .­. jiQ ■ bányagép kö*ií*yi*i reegiá munkát, kormányunk nagy gon­dot fordít a bányászok anyagi és kul­turális szükségleteinek kielégí­tésére. Derék­bányászaink továbbra is billog támaszai lesznek népgazdaságunknak, a párt, Riskosi elvtárs hívó szavára egyre több és több tonna szénnel vá­laszolnak. Fokozott követelményeket támaszt ez évi tervünk építőmunkásainkkal szemben. Megyénkben , többmilliárdos beruházásokkal épülnek az új, hatal­mas létesítmények, mellettük száz és száz lakás, kultúrotthon, iskola, egész­ségház és egyebek. Olyan nagyszerű építkezésekben vehetnek részt, mint a kazincbarcikai kombinát, a miskolci egyetemi város, a diósgyőri re­konstrukció. Pártunk, kormányunk azt várja az építőmunkásoktól, hogy ha­táridőre elkészítik a tervekben meg­­jelölt.. építményeket, nagyobb gondot fordítanak az anyaggal való takaré­kosságra, alaposabban kihasználják a gépeket, alkalmazzák a már eddig is oly­ nagyszerű eredményeket biztosí­tott szovjet módszereket. MEGYÉNK valamennyi üzemének munkásai, műszaki vezetői, a vállala­tok irányítói már az első napokban jó eredményekkel­, kimagasló teljesít­ményekkel rakjanak szilárd alapokat a további jó munkához, biztosítsák a tervek műszakról műszakra, napról napra, dekádról dekádra, hónapról hó­napra való maradéktalan teljesítését. Dolgozzanak úgy a borsodi munkások, hogy büszkén tekinthessenek vissza majd erre az esztendőre is és büszke legyen rájuk pártunk, szeretett Rá­kosi elvtársunk. KÖZPONTI VEZETŐSÉGÜNK no­vember 29-i határozata, Rákosi elv­társ legutóbbi beszéde megszabta a soron következő fontos feladatokat dol­gozó parasztságunk számára is. A fő­­feladat: a hozam növelése. Ennek kulcsa az alapvető agrotechnikai és zootechnikai eljárások következetes alkalmazása, megvalósítása. Megyénk dolgozó parasztságának ezek segítsé­gével, ebben az esztendőben növelnie kell a hozamot mind a növény­terme­lésben, mind az állattenyésztésben. — „Ez az alapja annak — mondotta Ge­­rő elvtárs —, hogy a dolgozó par­asz­tok százezrei mielőbb a gyakorlatban győződjenek meg a nagyüzemi, társas­­gadálkodás fölényéről, az egyéni, kis­­üzei gazdálkodássa­l szemben és tel­jese '+'esen belépjenek a terme­lős. A­­ gyönyörű feladatok meg kell mozgósítaniuk Legyen a magyar békemozgalom olyan erővé, amely átfogja és áthatja egész dolgozó népünket A magyar küldöttek beszámolója a szépek b­ékelkongresszusáról A népek­­bécsi békekongresszusán résztvel­ magyar küldöttek — mint közöltük — kedden délután a buda­­pesti Sportcsarnokban tartott nagy­gyűlésen számoltak be­ a­ kongresszus tanulságairól, a békeharc újabb feladatairól. Az alábbiakban ismertetjük a nagygyűlésen elhangzott beszédeket. Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus, a Béke Világtanács tagja a Bécsben járt magyar kül­döttség vezetője tartott beszámolót. — A bécsi kongresszus jelentősé­gében és arányaiban minden eddigi békemegnyilvánulást felülmúlt — mondotta Andics Erzsébet. — A bécsi kongresszus az egész világ népeinek, nyugodtan mondhatjuk, az egész emberiség képviselőinek hatalmas és nagy­tekintélyű tanácskozása, magas fóruma volt, amely­­joggal viselte a népek b­ékekongresszusa büszke elnevezést A bécsi kongresszus minden vára­kozást felülmúló sikere a nemzetkö­zi békemozgalom nagy diadala volt, de ugyanakkor visszatükrözte azt a nagyjelentőségű tényt, hogy az USA uralkodó körei világuralomra törek­vő brutális agresszív politikájukkal eltaszítják a népeket. Joliot Curie már megnyitó beszé­dében leszögezte: nincs igazi bizton­ság olyan ország számára, amely feladja függetlenségét. Ez volt a kongresszus egyöntetű álláspontja is.­­A küldöttek egész sora állapította meg: a béke legfőbb alapja valameny­­nyi állam függetlensége; a nem­zetek függetlensége elválasztha­tatlan a béke ügyétől. Hazájuk függetlenségének és sza­badságának kérdése egyre inkább , el­lenállásra­ készteti a nyugateurópai országok népeit is. Az elnyomott né­pek fokozódó szembeszegülése az imperialista erőkkel, valóban alkal­mas arra, hogy alapjaiban aláaknáz­za ezek háborús készülődéseit. Andics Erzsébet ezután áttért a már dúló háború azonnali beszün­tetésének kérdésére. A bécsi kon­gresszus egésze a legmélyebb felhá­borodásának adott kifejezést és egy­ségessé forrt abban az elhatározás­ban, hogy­­ ezeknek az embertelenségeknek haladéktalanul véget kell vetni és minden eszközzel meg kell akadályozni, hogy az amerikai gengszterek hasonló szörnyűsé­geket zúdítsanak az egész vi­lágra. A bécsi béketalálkozó legkiemelke­dőbb pontja a nagy szovjet nép kül­dötteinek bölcs, határozott és világos beszédei voltak. A kongresszus meg­feszített munkájából a magyar küldöttség is becsülettel kivette ré­szét. A bécsi Konzerthaus nagyter­mében a világ népei fogtak ösz­­sze és nincs erő, amely ezt az összefogást semmivé tudná tenni. A népek igazi, még soha nem látott tavaszát éljük át, amelyhez foghatót nem ismert az emberi történelem. Győzni fog a népek nagy békeküz­delme, amely korunk legértékesebb erőit egyesíti. Az imperializmus szörnyű anyagi és szellemi nyomása alatt sínylődő népek hősies küzdel­mei arra intenek bennünket, hogy nekünk, szabad ország boldog népei­nek, meg kell tízszereznünk erőfeszí­téseinket a béke érdekében. Legyen a magyar bék­emozga­lom tényleg olyan erővé, amely,­­ mint Rákosi elvtárs mondot­ta — egész dolgozó népünket át­fogja és áthatja. Andics Erzsébet beszéde után per­cekig tartó tapssal­ felállva köszöntöt­ték a nagygyűlés résztvevői a béke­harc vezérét, Sztálin elvtársat s a legkiválóbb magyar békeharcost, Rákosi Mátyás elvtársat. Szácseczky Kardoss Elemér egye­temi tanár arról beszélt, milyen nagyi a tudomány szerepe a háború és a béke kérdésében s éppen ezért jelen­tős és igen fontos a tudósok részvé­tele a békeharcban. Tollas Sándorné, a debrecen-ráko­­sitelepi Petőfi- tszcs. tagja megrázó szavakkal ecsetelte, milyen nyo­morban, kifosztottan élnek az osz­trák fővárosban Bécs dolgozói. Máthé János római katolikus püs­pöki helynök hangoztatta: elsőrendű kötelességének érzi, hogy a bécsi tanulságokat a hívek közkincsévé tegye, hogy a béke szent ügyéért folyó harcból ne maradjon ki ha­zánkban senki. Puskás Ferenc, olimpiai bajnok hangoztatta,, hogy Bécsben értette meg igazán: ahol a béke ügyéről tárgyalnak, ott a sportolók sem­­ hiányozhatnak. Részletesen beszá­molt azokról a tapasztalatairól, ame­lyeket az osztrák fiatalok előtt tar­tott előadásai során szerzett Méray Tibor, a Szabad Nép mun­katársa beszélt a bécsi kongresszus“ felejthetetlen élményeiről, a küldöt­tekről, akik közül soknak megtiltot­ták, hogy részt vegyenek a kongresz­­szuson, de mégis ott voltak a bécsi Konzerthaus termében, mert lelkiis­meretük szava erősebb volt, mint a b­attleek és morrisonok parancsa. 70 millió forint értékű beruházásokkal fejlesztik ezerben a borsodi szénbányászati tröszt üzemeit . Megyénk bányaüzemei az elmúlt évben nagy mértékben fejlődtek. Termelési eredményeik növelését hatalmas­ beruházások tették lehető­vé. Pártunk gondoskodása minde­nekelőtt arra irányult, hogy fokoz­za bányaüzemeinkben a gépesítést, minél nagyobb mértékben megkí­mélje az emberi munkaerőt. A borsodi szénbányászati tröszt üzemeiben az év folyamán csak­nem 17 millió forintot fordítot­tak gépi felszerelések növelé­sére. Jelenleg többek között két Donbasz kombájn. 137 kaparószalag műkö­dik. 64 fúrógépet, 9 darab 240 m-es gumiszalagot, 2 nyersolajmozdonyt, 1100 csillét kaptak a tröszt üzemei. Rohamosan gyarapodtak a tröszt szociális létesítményei is. Kandón, Sajószentpéteren, Rudolftelepen für­dő és öltöző. Kurityánban lakások épültek több mint félmillió forint értékben. A munkakörülmények megjavítására csőszellőztetőket sze­reltek fel. Lyukó és Pereces között elkészült az 1800 méter hosszú alag­út. Épül a szelesaknai kultúrház. Kondón már elkészült. Sajószentpé­­te­rn, Rudolftelepen most építik a legényszállásokat. Ezeket a hatalmas értékű ajándé­kokat jó munkával hálálják meg a borsodi szénbányászati tröszt üze­meinek dolgozói. Határidő előtt be­fejezték éves tervüket és azután harcba indultak, ha a terven felül 20 ezer mázsa szén felszínre hozásával viszonozzák a párt és a népi állam gondoskodását Van azonban még bőven tennivaló. Mindenekelőtt javítani kell a minő­séget, az eddiginél sokkal jobban ki kell használni a bányagépeket. A gépek kihasználása 1952-ben nem volt kielégítő. A Donbasz-kom­bájn teljesítőképességét például csak 12—15 százalékban,, a kaparó­­szalagokét pedig még ennél is ala­csonyabb százalékban használták ki. Ez súlyos hiba annál is inkább, mert 1953-ban sok újabb gépet kap­nak a tröszt üzemei. Többek között 6 gumiszalagot, 37 kaparószalagot, 5 Sz. _ 153-as szovjet rakodógépet, 100 fúrógépet, 4 villanymozdonyt, 820 csillét, 43 billenő csillét, 100 lórét, 29 transzformátort és 29 motort. Növe­lik a csillefogó berendezések számát, a poros munkahelyeken porszívókat szerelnek fel. Lehetővé válik, hogy az eddigi 1400 méter hosszú frontfejtést az új esztendőben jelentősen kibővítsék .A tröszt bányaüzemei szociális téren is újabb­ nagy segítséget kap­nak Bánfalván,, Felsőnyárádon, Sa­­jókazán, Kurityánban 200—200 ezer forintos költséggel fürdőt építenek. Többszázezer­­forintos költséggel nö­velik­ az egészségügyi berendezése­ket, biztosítják a jobb ivóvízellátást. Alberttelepen és Kondón 170 ezer forintos beruházással orvosi rende­lőt létesítenek. A munkafeltételek megjavítására ventillátorokat sze­relnek fel. Perecesen építik a ha­talmas új, modern vájáriskolát. A borsodi szénbányászati tröszt dolgozóinak újabb munkasikerek­kel kell viszonozniuk azt a hatalmas —­ több mint 75 millió forint értékű — beruházást, am­ely soha nem re­mélt fejlődést biztosít a bányaüze­mekben és még magasabb színvonal­ra emeli a bányászok életét. 121,6 százalékra teljesítette silózási tervét a sátoraljaújhelyi járás A sátoraljaújhelyi járás hosszú ideig az utolsó helyen kullogott a si­­lózási versenyben. December közepén a járási tanács vb. ülésen tárgyalta meg a silózási terv teljesítésével kap­csolatos tennivalókat. Ezután a ta­nács tagjai felkeresték a községeket, s a helyszínen adtak segítséget a si­lózási munkákhoz. A közvetlen segí­tés eredményeként Filkeháza két nap alatt teljesítette tervét. Nagybózsván megszervezték a lombgyűjtést. A lom­bot megfelelő arányban keverték egyéb silózásra alkalmas takarmány­­nyal és 60 köbméteres silót készítet­tek. Fü­zérlacsványban egy hét alatt 150 köbméteres silógödröt töltöttek meg­ A sátoraljaújhelyi járás decem­ber 30-ra 121,6 százalékra teljesítette silózási tervét. A fenti adatok jó eredményekről beszélnek. Vannak azonban hiányos­ságok is. Járásunkban találunk közsé­geket, amelyekben a helyi tanács el­hanyagolja a silózás szorgalmazását s ezek a községek nem is teljesítik tervüket. Karosán például több mint 300 kéve kukoricaszárat hordtak ös­­­­sze, ez azonban rothad, mert a ta­nács nem gondoskodik arról, hogy a kukoricaszárból silótakarmányt ké­szítsenek. Az elmaradott köz­ségek el­sőrendű feladata a silózási terv ma­radéktalan, gyors teljesítése. KUTSERA ZOLTÁN, a sátoraljaújhelyi járás vb. elnökhelyettese. pártszervezeteinknek a borsodi dolgo­zók százezreit. Az új sikerek alapvető feltétele, hogy a kommunisták mutas­sák a legjobb példát a terv­teljesítés­ben, az áldozatkészségben és helytál­lásban, pártszervezeteink, népneve­lőink napról napra világítsák meg öt­éves tervünk, építőmun­kánk, hazánk jövőjének gyönyörű távlatait. 1953-­ban tovább erősítjük a béke­­front igánkéső szakaszát. Még mélyeb­ben érezzük annak igazságát, hogy „van hazánk — van mit védenünk". Van szép és egyre szebbé, gazdagabbá fejlődő hazánk, amely iránt olthatat­­lan szeretetü­nket újabb és újabb bé­kéj ér­tekkel bizonyítjuk. „Dolgozó népünk műveltségének és kulturális felemelkedésének egyik leg­jelentősebb gyümölcse – mondta Rá­kosi elvtárs —, hogy még jobban megérti és méltányolja azt az áldoza­tos és eredményes munkát, amei a pártunk a felszabadulás óta eltelt esz­tendőben végzett. Dolgozó népünk is Járdán és egységesen követ bennünk, mert tudja, hogy bekies az út, mely járunk s biztos benne, hogy új­ sikerek, újabb győzelmek felé ve­n mi feladatunk, hogy e rá,rakó, valóra váltsuk." Valóra váltjuk, mert Rákos­ elv vezet bennünket.

Next