Észak-Magyarország, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-05 / 260. szám
2 Teljesítse minden község és tsz, minden dolgozó paraszt vállalását, gyorsítsa meg a beadást Megyénk területén 91 termelőszövetkezet, 140 község és 4099 egyénileg dolgozó paraszt tett vállalást, hogy November 7 tiszteletére teljesíti tej, tojás, baromfi, valamint az őszi kapások beadási előírását. Az ígéret, a vállalás nem maradt puszta szó. A járások jelentése szerint 11 termelőszövetkezet, 10 község és 3251 dolgozó paraszt már teljesítette vállalását, 100 százalékig eleget tett beadási kötelezettségének. A megye területénazonban még mindig nem kielégítő a begyűjtés lendülete. Számos községben még mindig nagy a lemaradás. Az ilyen községek tanácsainak és népnevelőinek jó felvilágosító munkával el kell érni, hogy minden beadásra kötelezett dolgozó paraszt eleget tegyen az állam iránti kötelezettségeinek, hogy megyénk mielőbb teljesíteni tudja beadási előírását-A járások sorrendje a megyei tanács értékelése alapján a következő: NAPRAFORGÓ: BAROMFI, TEJ. Erdőgazdaságaink November 7 méltó megünnepléséért A Miskolci Állami Erdőgazdaság dolgozói November 7. tiszteletére nemes versenyt indítottak. Vállalták, hogy több ipari, és tűzifát adnak az országnak. Vállalásukat becsülettel teljesítik. Az erdőgazdaság üzemegységei a III. negyedévi fakitermelési terveket eddig 92, tűzifa termelésüket 85 és ipari fa termelési tervüket 102 százalékra teljesítették. A terv teljesítésében különösen az ómarsai erdőgazdaság dolgozói mutatták példák Dicséretes munkát végzett Szarka Jiudolf , répáshutai, Budai Ferenc tükkszentkereszti fatermieló, Burányi Elemér és Fodor Károly ómassai kocsisok, minden nap túlteljesítik tervelőírásukat. A Hernádvölgyi Erdőgazdaság dolgozói November 7. tiszteletére vállalták, hogy még derekasabb munkával harcolnak a tervek teljesítéséért, a nagyobb eredmények eléréséért. Büszkék vagyunk az erdőgazdasági dolgozókra, akik mind több ipari fával segítik hős bányászaink munkáját, mind több tüzelőanyagot adnak megyénk és az ország dolgozóiTaK?*• Az üzletek zárórába megyénkben november 5 és 8 között A megyei tanács keresletfelmi osztálya elrendelte, hogy a húsboltok november 5-én 1 órával tovább lesznek nyitva, a többi boltok a szokásos időben zárnak. November 6-án minden élelmiszerüzlet este óráig tart nyitva. A 19 óra után záró boltok zárórája változatlan. November 7-én minden üzlet zárva lesz, kivéve a vasárnap rendszeresen nyitvatartó dohányárudák, édességboltok, virágboltok, amelyek a vasárnapi nyitvatartási idő szerint árusítanak. November 8 án, vasárnap a tejüzletek reggel 7 órától délelőtt 10-ig árusítanak, a többi üzlere a rendes vasárnapi nyitvatartási idő i érvényes. A vendéglátótzerint 6-án és 7-én ii szombati nyitvatartás szerint árusítanák. ÉSZAKMAGYARORSZÁG Lemondott a finn kormány Helsinki (MTI) A Kekkonen-kormány benyújtotta lemondását Paasikivi finn köztársasági elnöknek — jelenti az AFP. (MTI) Átadta megbízólevelét a Magyar Népköztársaság jugoszláviai követe Kurimszky Sándor, a Magyar Népköztársaság jugoszláviai követe november 4-én átnyújtotta megbízólevelét Titó köztársasági elnöknek. A követ megbízólevelének átnyujtása után bemutatta az elnöknek a követség tagjait. (MTI) A Szovjetunió a tulajdonában lévő német üzemeket újjáépítve adja át a német népnek Berin (MTI) A Dunai »Walter Ulbricht« vegyiművekben, a Szovjetunió tulajdonában lévő német üzemek egyikében, kedden sajtóértekezletet tartottak. Az értekezleten Szemenyikov, az üzem szovjet vezetője közölte, hogy a szovjet hatóságok a »Walter Ulbricht«műveket a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kormányának moszkvai megállapodása értelmében a közeljövőben átadják a német népnek. Szemenyikov vezérigazgató, a továbbiakban elmondotta, hogy a Szovjetunió most teljesen újjáépített állapotban adja át a »Walter Ulbricht«-műveket a Német Demokratikus Köztársaságnak. Hasonló a helyzet a legtöbb üzemnél, amelyet a szovjet kormány most átad a Német Demokratikus Köztársaságnak és ezzel további segítséget nyújt a német népnek békegazdasága felépítéséhez. (MTI) fl Német Demokratikus Köztársaság Központi Statisztikai Hivatalának III. negyedévi tervjelentése Berlin (TASZSZ) Az »ADN« hírügynökség közli a Német Demokratikus Köztársaság állami tervbizottsága mellett működő Központi Statisztikai Hivatal jelentését az 1953. évi népgazdasági terv III. negyedévi terv telyesítéséről. A közlemény rámutat, arra, hogy ez év II. negyedében a Német Demokralikus Köztársaság ipari termelése 11 százalékkal emelkedett a múlt év megfelelő időszakához viszonyítva. Jelentős sikereket értek el a mezőgazdaság területén is. A Német Demokratikus Köztársaság népgazdasági beruházásai 12 százalékkal növekedtek ez év H. negyedéhez képest. (MTI) FIATALOK ! Jelentkezzetek az egyéves szakosított vásáriskolába! Fehérgyarmatról kerültem 1951 október 1-én a kurizyáni vásárintézetbe. Büszke voltam arra, hogy tanulhatok. Tudtam: ha becsülettel tanulok, az hasznomra válik. Munkám eredménye nem maradt el. Mind a két évet kiválóan végeztem. Ennek jutalmául az évvégi vizsga után megkaptam a kiváló tanulójelvényt és az ezzel járó pénzjutalmat. 1953. augusztus 15-én tettem le a szakmunkásvizsgát. Igen boldog voltam, amikor megkaptam a bizonyítványt, de még boldogabb akkor, amikor megtudtam, hogy vezetőim azzal a feladattal bíznak meg, hogy továbbra is az intézetnél maradjak és oktatóvájárkéntdolgozzam. Olyan feladatot bíztak rám, ami nagyon felelősségteljes, hiszen nekem kell arról gondoskodnom, hogy tíz vájártanuló megfelelően hasznosítsa az iskolában tanultakat,, hogy alaposan megismerje az F/4-es fejtőgép minden egyes alkatrészét. Szívesen végzem ezt a feladatot, mert nincs nagyobb boldogság, mint átadni azt, amit az ember tud: megmagyarázni, hogyan kell dolgozni a bányában, megismertetni a fiatalokkal a bányát, a korszerű, új gépeket. Természetesen csak úgy tudok jó munkát végezni, ha tovább képzem magam és ezért a munka mellett a mesterképző technikumra járok. Igyekszem szorgalmasan tanulni, hiszen csak így becsülnek meg a tanulók és így válok igazán alkalmassá arra, hogy tíz fiatalt gépi füvesztő vájárnak neveljék. Jó munkámmal elértem, hogy havi 1.400—1.500 forintot keresek. Ebből jut mindenre és szüleimét is tudom segíteni. Minden fiatal előett nyitva áll a lehetőség a továbbtanulásra, minden fiatalból válhat egy év, múlva szakmunkás. 17—18 éves fiatalok! Jelentkezzetek minél többen az egyéves szakosított vájáriskolába! KONCZ IMRE Kurityán, 506. sz. intézet. Csütörtök, 1953. november 6. II Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága kilencedik teljes ülésének tézisei a dolgozók életszínvonalának elítélésében 1950—1953-ban ért el Lengyelország, továbbá megjelölik a népgazdaság 1954—1955. évi fejlesztésének feladatait. A hatéves terv első négy esztendejében — olvassuk a tézisekben — a párt és a népi állam figyelme az ország szocialista iparosításával kapcsolatos feladatokra irányult. Ebben az időszakban jelentékeny sikerek születtek az ipar, különösen a nehézipar fejlesztésében. Az iparban, a közlekedésben, az építőiparban és a kereskedelemben megszilárdult a szocialista szektor. A hatéves terv végrehajtása során azonban jelentős aránytalanságok mutatkoztak. Ilyen mindenekelőtt a mezőgazdasági termelés gyenge növekedése. 1950. és 1953. között az ipari termelés 115 százalékkal emelkedett az 1949-es színvonalhoz viszonyítva, a mezőgazdaság termelése viszont csupán kilenc százalékkal. Az »Ipar« című fejezet kiemeli, hogy az egész ipar össztermelése 1950 é 1953-ban 1949-hez viszonyítva 115 százalékkal növekedett meg. Ugyanakkor a nehézipar termelése 135 százalékkal, a gépgyártásé két és félszeresére, a könnyűiparé 99 százalékkal emelkedett. A tézisek az ipari termelés 1954— 1955. évi általános növelését 1953-hoz viszonyítva 23—25 százalékban szabják meg. Gyors fejlődési ütemet írnak elő a közszükségleti cikkeket gyártó ipar számára. A tézisek megszabják az élelmiszerek és közszükségleti iparcikkek termelése növelése mutatószimart az 1953-as színvonalhoz viszonyítva. A »Mezőgazdaság« című fejezet rámutat, hogy a mezőgazdaság össztermelése 1949-hez viszonyítva, 9 százalékkal nőtt meg. A tézisek a mezőgazdaság össztermelésének növekedését akövetkező két esztendőre (1954—1955) az 1953-as színvonalhoz viszonyítva tíz százalékban szabják meg. 1954—1955- re a mezőgazdasági gépek és felszerelések gyártásának kétszeres, a műtrigyagyártásnak 35 százalékos növekedését írják elő 1953-hoz viszonyítva. A »Beruházások« című fejezet elmondja, hogy a mezőgazdasági beruházások 1955-ben 1953-hoz viszonyítva, 45 százalékkal, a közszükségleti iparcikkek termelését szolgáló beruházások 38 százalékkal, a kommunális és lakásépítkezéseket szolgáló beruházások 26 százalékkal, a szociális és kulturális fejlődést szolgáló beruházások 34 százalékkal növekszenek. »A dolgozó tömegek életszínvonalának emelése« című fejezet rámutat, hogy a munkások bére és a dolgozó parasztok jövedelme 1954—1955-ben 1953-hoz viszonyítva 15 százalékkal emelkedik. 1955-re 162 ezer — az 1963. évinél 20 százalékkal több lakóázott használatba vételét tűzték ki. Az állati, szociális és kulturális építkezéseket szolgáló kiadásai 1953-hoz viszonyítva 34 százalékkal növekszenek. (MTI) Varsó (TASZSZ) A lengyel lapok közölték a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága kilencedik teljes ülésének „A hatéves terv teljesítésében elért sikerek és a hatéves terv két utolsó évének (1954—1955) fó gazdasági feladatai« című téziseit. A tézisek a küszöbönálló pártkongresszussal kapcsolatban kerülnek megvitatásra. A tézisek részletesen beszámolnak azokról a sikerekről, amelyek az ipar a n mezőgazdaság a beruházások terén. EGY EMBER A MUNKÁSTELEPRŐL A mi telepünkön tulajdonképpen csak decemberben kezdődött az Októberi Forradalom. A gyár legtágasabb műhelyében, a hengerdében gyűltüzik össze és ott választottuk meg a munkásbizottságot. A szónoki emelvényre — amelyet egy ócskavaskupac helyettesített — Kirill Mironov, egy köpcös, vörösszakállú hengerész lépett fel elsőnek. De még két szót sem szólhatott, mindenünnen kiáltások hangzottak fel: — Ő legyen az elnök! .. — Úgy van! Éljen Kirjusa! — Éljen az elnök! Mironov segélyt kérően nézett körül, mondani akart valamit, de a munkások lelkes kiáltásai elnyomták Mironov hangját, s csak a szája mozgásából gondolhatta az ember, hogy azzal kezdte: „Elvtársak!.. S már készült is a határozat szövege, hogy az üzem munkásai Kirill Mironovot „a termelés feletti munkásellenőrzést gyakorló" bizottság elnökévé választják. És amikor magasba lendültek a kezek, hogy helybenhagyják Mironov jelölését, — csak akkor jutott végre hozzá, hogy közbekiáltson: — Dehát elvtársak! Nem lehet, hiszen én még ... Senki sem hallotta szavait. Odarohantak hozzá a „szónoki emelvényhez", vállukra kapták és lelkes hurrázás közepette vitték a gyári irodához. Az egyik szoba ajtajára közben már ki is szegezte valaki a táblát: „Munkásbizottság". A végrehajtóbizottság elküldött egy alkalommal Mironovhoz egy cédulával, amelyben öt villanylámpát kért a gyártól. Mironov elvette a papírt, figyelmesen megnézte, aztán engem kezdett vizsgálni, tréfásan hunyorítva. — Mondd csak kedveském, jártál te iskolába? • Jártam, Elemibe.. — No az szép dolog!... És olvasni is tudsz? — Tudok. — Igazán? . — Isten bizony, tudok, Kirill Szavelics! — Ne esküdözz. Lássam, el tudod-e olvasni, ami itt áll ezen a papíron, amit hoztál. Akkor elhiszem. Fogtam az írást és elolvastam. — Ne nézd csak igazán tudsz ... Derék dolog. Hát írni tudsz-e? — írni is tudok. — Ejha! Aztán mondd, nem füllentesz? — Nem. — No, majd meglátjuk. Felvette az asztalról a tollat, kimártotta a tintába és a kezembe nyomta. — Hát akkor írd oda a sarkába, hogy „Szjomín raktáritoknak, pont. Adj ki a VB-nek öt lámpát.. .' Megvan? — Meg. *— Mutasd csak ... Ez már igen, derék fiú vagy! Figyelmesen vizsgálgatta az írást, aztán vette a tollat és nagyokat szuszogva, minden erejét megfeszítve, hogy még a verejték is kiült a homlokára, odaírta csupa nyomtatott nagybetűvel, hogy „Kir Mir.‘‘ — ami nyilván azt jelentette, hogy Kirill Mironov. Sokáig simogatta a fejemet vasportól és tűztől feketére mart, kemény kezével, s közben a papírt nézte. Aztán körülnézett a szobában és halkan megkérdezte: •— Idefigyelj, kedveském, megtaníthatnál engem ■ is írni-olvasni?... Mert látod ... elnöknek választottak ... aztán ebből ilyen baj származik. Emiatt az aláírás miatt Kiri- Mirinek hívnak a tréfacsinálók. Nekem meg ezen igazán nincs kedvem nevetni... Ettől kezdve sok-sok téliestén ültünk együtt Kirill Mironoval az ábécéskönyv mellett. Tizennyolc tavaszán aztán, az egyik ilyen estén, Mironov elvtárs különös kedvességgel kínálta a teát, meg a fekete kétszersültet. Aztán így fordult hozzám: — Mondd csak, ide tudnád adni nekem ezt a könyvet? — Nagyon szívesed, Kirill Szavelevics. — Köszönöm. Tudod, vége a mi kettőnk esti egyetemének. Holnap a frontra megyek. A helyi zászlóalj komisszárja leszek. Meg kell verni a fehér bitangokat. A könyvet magammal viszem, most már magam is eligazodok benne valahogyan ... ... Nemrég a Szakszervezetek Háza oszlopcsarnokában a békekongresszus szónoki emelvényén egy őszhajú, borotváltarcú, keménytekintetű férfit láttam. Lapozgatott egyet-kettőt a jegyzetei között, eztán félretéve őket arról kezdett beszélni hogyan harcolnak a szovjet emberek a békéért a forradalom első napja óta. Lenin és Sztálin szavait idézte ... Mikor lejött az emelvényről, odaléptem hozzá, örömömet és meghatottságomat alig tudtam viszszatartani. Kezet nyújtottam neki. — Jó estét, „Kiri-Miri‘‘elvtárs! Késő éjszakáig kóboroltunk a moszkvai utcákon, s a munkástelep októberének emlékeit idézgettük. A DIPLOMATA Ezerkilencszáztizenkilenc. Alig húsz versztnyire lehettek tőlünk Kolcsak bandái. A Komszomol első nemzedéke mind egy szálig a fronton volt, az új Komszomol-szervezetben még a legidősebb tag sem volt több tizenhat évesnél. Vityka éppenséggel csak tizenhárom volt, de — akár csak a többi — pillanatra sem vált volna meg ócska puskájától. A komszomolisták nappal teljesítettek őrszolgálatot a telep utcáin. Vitykát a telep bejárata elé állították, persze nem a front felőli, hanem a hátsó kapuhoz. Életében először volt akkor őrségen. A fontos megbízatás tudatában büszkeség és izgalom duzzasztotta mellét. Hamarosan szárnyra kapta gondolatait gyerekfantáziája ... Tyúk, de jó lenne most foglyul ejteni egy fehéret, vagy lefülelni egy ellenséges felderítőt!.. Egyenesen odavinné a parancsnok elé, feszes vigyázzba vágná magát és jelentést tenne ... — Hé, gyerek, mit csinálsz te itt? Vityka előtt, mintha csak a földből nőtt volna ki, magastermetű ismeretlen ember állt meg, prémbekecsben, füles katonasapkában, vörös bajusszal az orra és a szája között... Vityka nagy szemeket meresztett a furcsa külsejű emberre. Ki ez, a mi emberünk, vagy ellenség?... Ha a mi emberünk, vörös szalag lenne a sapkáján, ha a fehéreké, valami epülett lenne a vállán. Ezen azonban se egyik, se másik. Csak mosolyog. — Azt kérdeztem tőled fiam, ki vagy és mit csinálsz itt? — Én bácsi.. nem vagyok se fehér, se vörös, a helyi ifjúság, — bökte ki végre Vityka A bajuszos ember jóízűen kacagott. — Szóval se vörös, se fehér? Értem. Nagy diplomata vagy te,fiacskám!... — Jó, de most már mutassa az igazolványait — igyekezett hivatalos hangot használni Vityka. — Ez már férfias beszéd! .. Vityka gondosan átvizsgálta az iratokat, aztán egyszercsak hamisíítatlan gyerekmosoly vonta be rzeplős arcocskáját. .. Ne higgyye ám, hogy gyávádságból mondtam, hogy se vörös, se fehér!... Ki akartam puhatolni, hogy maga miféle szerzet. — Tudom én azt, fiacskám. Hiszen azért mondtam, hogy nagy diplomata vagy. Vitykán rajtaragadt a „diplomata" elnevezés. Eleinte megsértődött miatta, aztán hozzászokott. De dicsőséget nem ezzel szerzett magának. Vitykát nagyon megszerette a bajuszos ember, akiről hamarosan kiderült, hogy a helyi forradalmi bizottság újonnan kinevezett elnöke. Magához vette Vitykát, aki amolyan szárnysegédje lett, ő is füles sapkát tett a fejére és úgy körülcsavarta magát mindenféle szíjakkal, hogy még mi is megirigyeltük. Egyszer aztán a forradalmi bizottság elnöke felsorakoztatta az udvaron a rendkívüli helyi alakulatot és így szólt: — Elvtársak, engedjétek meg, hogy nyilvánosan köszönetet mondjak a forradalmi bizottság előtt Viktor N. elvtársnak, aki elfogott egy kémet és ezzel nagy szolgálatot tett a Vörös Hadseregnek és a forradalomnak! ... Vityka lángvörös arccal állt ott és zavartan mosolygó arcocskáján büszkén ragyogott a két szeme. Mikor azt akarta mondani, hogy „A forradalmat szolgálom!" — elsúlt a hangja az izgalomtól, csak tátogott, de egy szó nem sok, annyi nem jött ki a torkán. A templomszolga volt a kém. A fia a harangtoronyból papírsárkányt eregetett a levegőbe, mindenféle színes papírcsíkokkal a sárkány farkán, — így jelezte a fehéreknek csapataink mozgását. Az apja tanította rá- Vityka gyanút fogott és jelentette a forradalmi bizottság elnökének. ... Mostanában, valahányszor a lapokban közleményt olvasok diplomáciai fogadásokról és ott látom Viktor N. nevét, mindig a pirosra hevült „diplomata" Vitykát látom magam előtt szikrázó, fekete szemével, D. BELJAJEV: KÉT TÖRTÉNET A NAGY NAPOKBÓL