Észak-Magyarország, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-20 / 248. szám

Szerda, 1954. október 20. ÉSZ­AKMAG­YARORSZA­G A borsodmegyei párt- és DISZ-nagy­aktíva ülése A megyei párt- és DISZ nagyaktíva vasárnap ülést tartott. Föld­vári Rudolf elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára beszámolt ezen a megye kommunistái és diszistái előtt álló feladatokról. A beszá­moló első részét előző lapszámunkban közöltük, az alábbiakban ismer­tetjük Földvári elvtárs beszámolójának befejező részét, valamint a felszólalásokat. Földvári Rudolf elvtárs beszámolója A Központi Vezetőség ülése fog­lalkozott még a Központi Vezetőség, a Központi Vezetőség Politikai Bi­zottságának és titkárságának kollek­tív munkájával. E vezetőszervek kollektív munkájának tapasztalatai alapján megfelelő határozatot­­dézott a kollektív vezetés egyes kér­déseiről. Ezt a határozatot meg kell szívlelni, alkalmazni kell minden pártbizottságunknak, párt-végrehaj­­tó bizottságun­knak és pártvezetősé­günknek a maguk kollektív munká­jában, kollektív munkájuk fejlesz­tése érdekében. A Központi Vezetőség határozatá­nak a pártbizottságokra vonatkozó lényeges kérdései a következők: A jövőben minden pártbizottság elé kell terjeszteni a párt-végrehajt­­­ó bizottságoknak minden olyan fon­tos gazdasági, politikai, kulturális, szociális vonatkozású kérdéssel kap­csolatos határozati javaslatot, ami széles dolgozó rétegeket érint, a párt-végrehajtó bizottságok csak a pártbizottságok határozatai, dönté­sei után intézkedhetnek az­­ ilyen fontos ügyekben. A vezető pártszervek minden tag­ját sokoldalúan kell informálni az ipar, mezőgazdaság, közlekedés, kultúra, egészségügy, kereskedelem fejlődéséről, a fontosabb belpolitikai kérdésekről. Gondoskodni kell ar­ról, hogy a pártbizottságok tagjai időben megkapják a párt-végrehaj­­tó bizottságok határozatait. Mindez megkönnyíti, lehetővé teszi a párt­­bizottságok tagjainak a helyes véle­ménykialakítást és állásfoglalást. Gondosan, figyelmesen kell előké­szíteni a pártbizottságok üléseit. A pártbizottságok tagjai időben, előre kapják meg a beszámoló téziseit, vagy a határozati javaslatokat, ha szükséges, még egyéb tájékoztató anyagokat is a tárgyalt napirendhez. A pártbizottságok osztályait kötelez­ni kell arra, hogy a pártbizottságok bármely tagjának, ha azok kérik, megfelelő információt, tájékoztatást adjanak bármelyik kérdésről. Mind­ez megszünteti majd a pártbizottsá­gi ülések formális jellegét. A párt-végrehajtó bizottságok ne­­csak kész határozatokat, hanem vi­tás kérdéseket is terjesszenek a pártbizottságok elé. Ez segíteni fog­ja a pártszerű, elvi politikai viták kialakulását. Színvonalasabb, bát­rabb, alaposabb vitákra, eszmecse­rékre, a kollektív bölcseség, tapasz­talat és tudás kibontakozására van szükség a pártbizottságok ülésein. Ennek másik előfeltétele, hogy az f előadó, vagy az elnök senkit ne do­rongodon le az ülés végén, esetleges helytelen felszólalásáért. Ha va­laki helytelen nézeteket­­fejteget, azt a vitában, vagy a zárószóban párt­­szerűen, nevelő jelleggel kell bírálni. [Az ilyen­ elvtársakat az érvek iga­zával kell meggyőzni a helyes állás­pontról. Nem szabad megtűrni, hogy bár­kit azért, mert bírál, üldözni kezd­jenek, vagy hátrányos helyzetbe hozzanak. A szabad, pártszerű viták légkörét, a kommunista bírálat és önbírálat szabad fejlődését kell biz­tosítani a pártbizottságok ülésén. A pártbizottságok minden tagját be kell vonni a pártmunkába, kü­lönösen azokat, akik nem a párt ap­parátusában dolgoznak. Rendszeres pártmegbizatásokat kell adni ezeknek az elvtársaknak. Tartsanak gyűléseket és ott magya­rázzák meg a vezető szervek hatá­rozatait. Be kell vonni őket fontos megvitatásra kerülő anyagok kidol­gozásába és egyes állami, párt, tö­megszervezeti szervek munkájának ellenőrzésébe, így megismerhetik a pártbizottságok tagjai a párt, az ál­lami, gazdasági szervek és a tö­­megszervek munkáját. A pártbizottságok tartsanak zárt üléseket, amikor ez szükséges, de tartsanak kibővített üléseket is, ahová hívjanak meg vezető párt, állami tömegszervezeti funkcioná­riusokat és kommunista szakembe­reket. Ilyen esetekben azonban a pártbizottságok tagjainak és póttag­jainak kell elsősorban lehetőséget adni véleményük kifejtésére. A pártbizottságok ülésein lehe­tőleg minden jelentkezőnek szót kell adni és nem kell korlátozni a fel­szólalások­­idejét. Ez természetesen fegyelmet, felelősségteljes felkészü­lést követel a pártbizottságok min­den tagjától, mert ellenkező eset­ben végtelen fecsegésbe, felesleges szószaporításba fulladnának az ülé­sek. Két pártbizottsági ülés között a pártbizottság tagjaira is kötelezőek a párt végrehajtó­ bizottságaik hatá­rozatai. Hiszen a párt-végrehajtó­­bizottságokat­­ a pártbizottságok vá­lasztják és a párt-végrehajtó bizottsá­gok a pártbizottságok nevében, azok megbízásából működnek. Minden pártbizottsági tagnak jo­ga, de kötelessége is pártszerű ke­retek között (pártbizottság és a párt-végrehajtó bizottság ülésein, vagy a párt végrehajtóbizottságnak írásban és szóban) bejelenteni a maga külön véleményét, ha ilyen véleménye van, vagy a párt-végre­hajtóbizottságok határozataitól elté­rő javaslatát. A párt-végrehajtói bi­­zottságoknak kötelességük minden ilyen véleményt vagy javaslatot el­bírálni és azokban állást foglalni. Ez azt jelenti, hogy a pártbizott­ságok tagjai bírálhatják a párt-vég­rehajtó bizottságok határozatait, de nem akárhol és akármilyen módon. Például nem bírálhatják a párttag­ság között vagy egymás között, mert ez pártszerűtlen és összeegyezhetet­­len a Szervezeti Szabályzattal. A pártbizottságok tagjainak fon­tos kötelessége, hogy személyesen mutassanak példát a vezető szervek által hozott határozatok végrehajtá­sában. A Központi Vezetőségnek a kol­lektív vezetésről hozott határozata jelentős segítséget ad minden veze­tő pártszervnek kollektív munkája fejlesztéséhez. Lehetővé teszi, hogy az­ eddiginél nagyobb mértékben ér­vényesülhessen a pártszervezetek vezetésében, az állami és tömegszer­vezeti munka pártirányításában, a vezető pártszervek kollektív tudása és bölcsesége. Ez mérhetetlen kincs és erő a pártszervezetek számára. 3 Borsodi kommunisták és diszisták előre a jólét további emeléséért folyó harc győzelméért Az elmondottak alapján világosan rajzolódik ki a párt politikája. Bát­ran továbbmenve a júniusi megkez­dett úton, megteremteni a jólét to­vábbi emelésének döntő, állandó fel­tételeit és nemes harcba indulni dol­gozó népünk jólétének, kultúrájának további emeléséért. Ez és nem más a párt politikája. Ezzel a politikával egyetért­ munkás­­osztályunk, dolgozó parasztságunk, értelmiségünk, minden igaz hazafi. Erről számos esetben győződhettünk meg tavaly június óta. Meggyőződé­sünk, hogy ezzel a politikával, e cél­kitűzésekkel teljesen egyetértenek a jelenlévő elvtársak is! Meggyőződé­sünk, hogy a célkitűzések valóra váltá­­sáért teljes erejükkel, minden tudá­sukkal fognak harcolni a maguk fon­tos őrhelyén! Meggyőződésünk, hogy Földvári Rudolf elvtárs beszámo­­lója után igen értékes vita vette kezdetét. A felszólalók mindegyike egyetértett a beszámolóban elhang­zottakkal és ígéretet tett: m­inden erejével azon lesz, hogy a szavakat tettekké váltsa. Nemeskéri János elvtárs, a Lenin Kohászati Művek pártbizottságának másodtitkára szólalt fel elsőnek Elöljáróban ígéretet tett, hogy a diósgyőri kohászati művek kom­munistái pártunk Központi Vezető­ségének határozatai végrehajtásáért következetesen harcolnak. Elemezte az új szakasz politikájának végre­­hajtása során elkövetett hibákat. Foglalkozott az eredményekkel. Tel­jesítették a III. negyedéves terme­lési tervet és az önköltségi tervet is. Kitűnő munkát végzett az elektró­­acélmű és az acélöntöde. Az elektró­­acélműben a III. negyedévben több mint 3 millió forinttal csökkentet­ték az önköltséget. A politikai mun­ka javulását mutatja az ötödik bé­kekölcsönjegyzés sikere. A jó elő­készítő és felvilágosító munka nyo­mán a Lenin Kohászati Művek­­el­sőnek fejezték be a békekölcsön­jegyzést.­­ Ezek csak kezdeti eredmények. Üzemünkben azonban még mindig súlyos lemaradás van — mondotta Nemeskéri elvtárs. — Az elmaradás oka az, hogy a pártszervezetek nem magyarázták meg kellően az új sza­kasz célkitűzéseinek megvalósításá­val kapcsolatos kötelességeket., Fő­leg a jogokról beszéltek. Nem folyt kielégítően a politikai tömegmunka sem. Nem igényeltük eléggé a tö­megek segítőkészségét. Most, ami­kor rátértünk a helyes útra és a tö­megekkel karöltve valósítjuk meg feladatainkat, már tudunk ered­ményt felmutatni. Feladatainkat meghatározza a Központi Vezetőség beszámolója, közös akarattal, egy emberként fognak küzdeni példamutatóan a Központi Vezetőség határozatának végrehajtásá­ért! A Központi Vezetőség ezt a poli­tikát teljes erővel fogja végrehajtani és végrehajtatni. Ebből a politikából a Központi Vezetőség egy jottányit sem enged. Meggyőződésünk,­­hogy a borsodi kommunisták és DISZ-isták élenjáró harcosai lesznek a népjólét további emeléséért folyó nagyszerű tettekre lelkesítő csatának! Meggyőződésünk, hogy erőfeszítése­inket siker fogja koronázni, mert harcunkat a kollektív vezetés elve alapján működő és ezért bölcs, téved­hetetlen, népünkkel szoros egységbe forrott Központi Vezetőségünk irá­nyítja! Munkánkat siker fogja koronázni, mert ügyünk igaz s ezért velünk a nép! Legfőbb kötelességünknek tekintjük, hogy a kommunistákat mozgósítsuk és minden párttagnak pártmegbiza­tásokat adjunk. Még­­jobban­­ kell dolgozni, mint ahogy eddig dolgoz­tunk. Minden reményünk megvan arra, hogy a Lenin Kohászati Mű­vek dolgozói azokat a feladatokat, amelyeket a párt és a kormány elénk tűzött, sikeresen megoldjuk. Ez a feladat: teljesíteni a negyedik negyedévi tervet, s az év végére — behozni a lemaradást. Erre biztosí­ték, hogy párt- és DISZ-taggyűlése­­inken a kohászat dolgozói fogadal­mat tettek: egyetértenek a párt po­litikájával és megtesznek mindent annak érdekében, hogy kiküszöböl­jék a Lenin Kohászati Művek hírén esett csorbát. — Pártunk és kormányunk na­gyon sokat tett a dolgozó paraszt­ság érdekében — mondotta felszóla­lásában Lengyel József elvtárs, asza­lói egyénileg dolgozó paraszt. — Be kell vallani, hogy mi dolgozó pa­rasztok vajmi keveset tettünk en­nek meghálálásáért. Nem tettünk meg mindent a mezőgazdaság fej­lesztéséért, a többtermelésért. Kér­jük, hogy továbbra is támogassanak bennünket mezőgazdasági gépekkel mert ellenkező esetben magunkban elveszünk. Ígérem Aszaló dolgozó parasztjai nevében, hogy kellő tá­mogatással többet fogunk 1955-ben termelni, mint 1954-ben, 1956-ban pedig még többet. 1953-ban látoga­tóban voltam a borsodivánkai tsz- ben. Láttam' a' szép eredményeket, mázsás termést értek el akkor hol­danként. Most­ az elmúlt hónapban ismét megnéztem a tsz-t, s már 12 mázsás búzatermésről számoltak be a tsz dolgozói. A dolgozó paraszt­ságnak — de különösen a kommu­nista parasztoknak — mindig előre kell haladnunk, hátra egy lépést sem. Loy Árpád eletére sztahanovista frontmester, alberttelepi bányász,­­ a Szocialista Munka Hőse szólalt fel ezután. Hangsúlyozta, hogy az új sza­kasz politikájának végrehajtásában el­követett hibákért minden kommunis­tának és minden bányásznak éreznie kell a felelősséget. — Nem tettünk meg mindent a Köz­ponti Vezetőség határozatának végre­hajtásáért — mondottal. — A borsodi bányászok nagyon sok szénnel tartoz­nak a hazának. Minden erőnket össze kell szedni, hogy az adósságot törlés­­­szük és a tendet teljesítsük. A magyar bányászok társadalmunk legmegbe­csültebb tagjai. Tisztelet és elismerés övezi munkánkat. Ez a megbecsülés arra kötelez minden borsodi bányászt, hogy legjobb tudásával járuljon hozzá hazánk felvirágoztatásához. A borsodi bányászok tekintélyén csorba esett. Ma, az ország széntermelésének majd­nem felével tartozunk. Adjanak meg a bányászoknak minden segítséget mun­kájukhoz s akkor az eredmények nem maradnak el. Azért kérem a segítsé­get — mondotta Loy elvtárs —, mert amikor maximális támogatást kaptunk, mindig több szenet tudtunk termelni. Itt a nagyaktíva értekezlet előtt kije­lentem és a­z M bér­­telepi bányászok nevében ígérem, hogy a jelenlegi 65 vagon termelést 75—80 vagonra növel­jük. Ezután Loy elvtárs pártunk arany­­tartalékáról, a DISZ-fiatalokról szó­lott. — Foglalkozzunk sokkal többet és sokkal jobban az ifjúsággal. Hai ifjú­ságunk­ nevelését elsőrendű kötelessé­günknek tartjuk, a fiatalság lendülete­s kétszeres erőt nyer. A beszámoló hangsúlyozta, hogy nincs életszínvonal emelkedés több ter­melés nélkül. Ez valóban így van. Ahhoz, hogy olcsóbban vásároljunk, ol­­­csóbban kell termelnünk. Ezért indul­junk harcba kétszeres erővel pártunk és kormányunk határozatainak meg­valósításáért. Szabó Lajos egyéni dolgozó paraszt (ricsei járás) a következőket mondotta hozzászólásában: — Az egyéni parasztság problémái­ról és a mezőgazdaság fejlesztésé­ről szeretnék beszélni. Pártunktól és államunktól igen sok se­gítséget kap­tak a dolgozó parasztok. De úgy érez­zük, hogy a­ jövőben még nagyobb se­gítségre va­n szükségünk. Ezen az ér­tekezleten hívom fel az illetékesek fi­gyelmét, hogy a mi községünkben épí­tőanyagra volna szükség, hogy megfe­lelőe­n tudjunk előrehaladni, nálunk az állattenyésztés nagyon el van hanya­golva, de miért? Azért, mert nincs megfelelő istálló az állatok számára, ezért nem tudjuk fejleszteni állatállo­mányunkat. Nagy felelősség hárul a gépállomá­sokra is, mert némelyik nagyon ha­nyagul végzi a rábízott munkát. Ara­tás után a leszerződött szántanivalót nem végezte el idejében. Egyik köz­­ségbe a gépállomás kiküldött öt csép­lőgépet, s ebből csak három volt jó. A jövőben sokkal jobban készüljenek fel a gépállomások a soron következő feladatokra. Köszönetet mondok a já­rás dolgozó parasztjai nevében azért, hogy áramunk megfelelő mennyisé­gű és minőségű nemesített vetőmagot adott. Sok szó esett a termelési kedv­ről is. Ezen a téren van még hiba. A tanácsüléseken sokat beszélnek, de semmit sem tesznek a mezei lopások ellen. Kérem a­z illetékeseket, hogy hozzanak szigorú intézkedést a tolva­­jok­kal szemben. A mezei lopások el­veszik termelési kedvünket. Miért ter­meljünk — kérdezem, ha más veszi hasznát? Az elmúlt év nyarán elve­szett a faluban egy borjú, s a maii na­pig sem tudunk róla, hogy hol, merre van. — Igérem — mondotta befejezésül Szabó Lajos —, hogy a párt és kor­mány határozatának tőlünk telhetőleg eleget fogunk tenni, de kérem, adja­nak nem nekünk minden lehetőséget, hogy teljesíteni tudjuk a ránk bízott feladatokat. Urbancsok Mihály elvtárs hangoz­tatta­, hogy egyetért a KV. határoza­tával, s annak végrehajtásában a munkásmozgalom veteránjai élen akar­nak járni azzal a törhetetlen lelkese­déssel, amellyel a fordulat éve előtt harc les­t- és győzelemre vitték pártunk politikáját. — Végtelenül jólesik az a gondosko­dás, megbecsülés, amellyel pártunk Központi Vezetősége még határozatá­ban is felénk fordul — mondotta. — Nemrégiben rendezték a­ nyugdíjjáru­­lákokait. Ez az intézkedés igen nagy megnyugvást hozott. Első kötelességünknek tartjuk a fia­talokkal­ való foglalkozást, az ifjúság nevelését. Azzal a lelkesedéssel tanít­juk a­ fiatalokat, amelyet pártunk el­vár­t tőlünk, s amely szükséges, hogy ügyünket győzelemre vigyük. Következetesen harcolunk az új szakasz politikájának végrehajtásáért bevezetőjében értékelte a beszámolót. Hangoztatta, hogy vannak eredmé­nyeink, amelyekre büszkék lehetünk. Ezek azonban csak kezdeti eredmé­nyek, még jócskán van tennivalónk. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló decemberi határozat végrehajtása nem megfelelően történik, pedig az a legaprólékosabban megszabta felada­tainkat. Ez a határozat parancs a kommunisták számára. Egész né­pünk, dolgozó parasztságunk nagy lelkesedéssel fogadta s kezdetben nagy is volt az aktivitás. Az aratás idejére már csökkent az ambíció, mert sem a pártszervezetek, sem a tömegszervezetek nem buzdították a dolgozókat megfelelően a határozat, végrehajtására. Például elhatároztuk, hogy minden községi pártszervezet és tanács egyéves fejlesztési tervet dolgoz ki, s ma, amikor ellenőrizni akartuk, hogy ki mit tett a maga frontján, sehol nem találjuk az egy­éves fejlesztési tervet. Eltűnt, senki nem ismeri. Helyes lenne megnézni a megyei pártbizottság és a megyei ta­nács illetékes osztályán, mennyire ismerik a határozatot, hol akadt meg az egyéves fejlesztési terv. A III. pártkongresszus és a me­gyei pártbizottság is már többízben figyelmeztetett bennünket, hogy folytassunk szívós, kemény harcot a lógósok, a naplopók ellen. Az ab­aúj­­szántói járási pártbizottság megszív­lelte az útmutatást. De meg kell mondani, hogy egyes esetekben az ügyészség nem áll feladata magas­latán. Úgyszólván lejáratja a járási pártbizottságot. Nemrégiben lefülel­tünk egy lógóst, s az ügyészség két nap múlva hazaengedte. Illő lenne végre az ügyészségnek is keményebb , kézzel megfogni a dolgokat és kér­­­­lelhetetlenül eljárni azokkal szem­ben, akik népünket megkárosítják. Hajtunk, kommunista bányászokon múlik az adósság törlesztése több segítséget kérünk az ifjúság részére Németfa László elvtárs, a miskol­ci városi DISZ-bizottság titkára hangoztatta: " Mi diszisták, Miskolc város if­júsága egyetértünk pártunk határo­­zatával, melyet a Központi Vezető­ség júniusi és októberi ülésén ho­zott. Azon leszünk, hogy e határoza­tokat maradéktalanul végrehajtsuk. Egyetértünk Földvári elvtárs beszá­molójával is. Éreznie kell megyénk ifjúságának a felelősséget, hogy a hibák kijavítása rajta is múlik. Fe­lelősek vagyunk azért, hogy üzemi ifjúságunk a munkafegyelem terén és egyebütt is nem mutat kellően példát. Éppen ezért kérem, hogy a párt, az állami szervek és egyéb tömegszervezetek részéről sokkal több támogatást nyújtsanak ifjúsá­gunknak. Van sok jó kezdeményezés az if­júság részéről. A Lenin Kohászati Művekben a hengerész-brigád ver­senyt indított. Hét bányász ifjúsági brigádunk 3573 tonna szenet termelt terven felül, s ezzel is hozzájárult ahhoz, hogy törlesszük a szégyentel­jes adósságot, mely ma a borsodi bá­nyászokat terheli. Barta Balázs elvtárs, az abaújszán­­tói járási pártbizottság első titkára Ezután felszólalt Nógrádi Sándor elvtárs, a Központi Vezetőség tagja is. — Szeretettel köszöntöm a megyei pártaktívát, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nevében — kezdte szavait. — Azt hiszem, hogy a párt­aktíva résztvevői egyetértenek velem abban a kívánságban, hogy a jövőben is legyen olyan kimerítő, minden fon­­tos kérdésre kiterjedő tájékoztatás, mint amit ma adott Földvári elvtárs a Központi Vezetőség határ­ozataiból. Legyenek a jövőben is olyan felszó­lalások, vállalások, lelkesítő, mozgó­sító beszédek, mint amelyek itt el­hangzottak s amelyek nyomán két­ségkívül lesznek cselekedetek. Pártunk Központi Vezetőségének határozataiban, a legutóbbi határoza­taiban is­ nagy szerepe van a párt­aktíváknak, a párttagoknak. Az ő segítségük révén történik az egész dolgozó nép tájékoztatása, kívánságá­nak és javaslatainak meghallgatása és ezeknek a végrehajtása. Egyszóval a párt és a tömegek szoros kapcsol­a­tával az egész dolgozó néppel együtt biztosítjuk az új szakasz politikájá­nak megvalósítását. Pártunk Központi Vezetőségének je­lenlegi októberi határozata lényegé­ben a következőket mondja ki: Tán­­toríthatatlanul folytassuk azt a poli­tikát, amit pártunk múlt­ év júniusi határozataiban, majd azt­ követően a párt III. kongresszusán hozott, a me­zőgazdasági termelés fejlesztése, a nemzetgazdaság erőinek átcsoportosí­tása kérdéseiben s ezzel a nép élet­színvonalának folyamatos és fokoza­tos felemelése érdekében. Ez a lénye­ge a párt Központi Vezetősége hatá­rozatainak, továbbá az is — ami nél­kül ezt a politikát győzelemre vinni nem tudnánk —, hogy minden olyan jelenséget, ami pártunk tagjainak és funkcionáriusainak munkáját hátrál­tathatja, lassíthatja, vagy késedel­messé teheti a nép javát szolgáló po­litika megvalósítását, el fogjuk taka­rítani az útból. Kijelenthetem Borsod megye pártaktívája előtt, teljes egyet­értésben Földvári elvtárs referátumai­val, hogy a párt Központi Vezetősége politikájából egy jottányit sem fog eltérni a jövőben sem Az elvtársak felszólalásainak nagy fontosságot tu­lajdonítok, hiszen, hogy úgy mondjam az egész megye jelen van itt. A mai aktívan a felszólalásokban az elvtár­­sak valamennyien egyetértésüket fe­jezték ki a párt Központi Vezetősége határozataival és azokkal a konkrét célokkal, amelyeket a megye számára Földvári elvtárs referátuma tartalma­zott. Szóval egyetértettek,az elvtársak a termelés fejlesztésével, az önköltség­­és a selejt csökkentésével, a termelé­kenység emelésével annak érdekében, hogy olcsóbb és jobb legyen az élet, hogy valóban biztosítsuk a dolgozó nép életszínvonalának emelését. Országos méretben és megyei mé­retben is rámutattunk egy sor do­logra és tettekkel bizonyítottuk, hogy hűen, tántoríthatatlanul állunk pár­tunk és kormányunk határozatai mö­gött. Minden objektív adottság meg­van arra — iparunk bázisa, a mező­gazdaság lehetőségei, nagyszerű mun­kásosztályunk, szorgalmas, felelőssége tudatában példamutató parasztságunk és nagyszerű értelmiségünk lehetővé teszi, hogy végrehajtsuk ezt a politi­kát és kiküszöböljük a súlyos hibákat. (Folytatás a 4. oldalon.) Nógrádi Sándor elvtárs felszólalása

Next