Észak-Magyarország, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-01 / 77. szám
4*99 «© ÉSZAKMAGYARORSZÁG Üdvözlet a felszabadulási munkaverseny élenjáró hőseinek! AZ MDP BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PARTBIZOTTSAGANAK LAPJA Miskolc, 1955 április 1. péntek XI. évfolyam 70. szaui Ára 50 fillér A pártfegyelem erősítése a pártszervezet erejét növeli A pártfegyelemnek a mi pártunk tevékenységében, egységének további megerősítésében hatalmas jelentősége van. Ezért fontos, hogy pártunk minden tagja világosan megértse a pártfegyelem szükségességét és lényegét. Mindig is fontos volt, de most a Központi Vezetőség márciusi határozata után különösen fontos, hogy erősítsük a pártfegyelmet. Olyan tudatos vasfegyelem ez, amely minden párttagra és pártszervezetre egyaránt kötelező, és amelyet pártunk minden tagja önként vállalt a pártba való belépésekor. Tudatos és szigorú pártfegyelem nélkül nem lehet megvalósítani a párt célkitűzéseit, a párt határozatait. A pártban nincsenek és nem lehetnek kiválasztottak, akikre a fegyelem nem kötelező. A párt csak úgy tudja megőrizni sorainak egységét, ha gyakorlati munkájában egységes fegyelmet valósít meg, amely vonatkozik az egyszerű párttagra és vezetőre egyaránt. A pártfegyelemnek, a párt egységének és a párt sikeres munkájának egyik legfontosabb követelménye, hogy betartsuk a demokratikus centralizmus elvét, amely a párt felépítésének alapelve, s amelyet a Szervezeti Szabályzat, a párt életének legfőbb törvénye rögzít. » Csak a demokratikus centralizmus elvének legszigorúbb betartása útján lehet megteremteni pártunkban azt a fegyelmezett légkört, lelkes, odaadó munkát, amely nélkül lehetetlen megoldani feladatainkat, felépíteni a szocializmust. A demokratikus centralizmus nem tűr fegyelmezetlenséget a munkában, a párt határozatának végrehajtásában. A tudatos fegyelmet támogatni és megszilárdítani — minden kommunistának elsőrendű kötelessége. Mit mutat a gyakorlat? A napokban lezajlott nyilvános párttaggyűléseken, ahová a legjobb pártonkívülieket is meghívták, a kommunisták értékes határozatokat hoztak s már hozzá is láttak ennek végrehajtásához. Különösen értékesek azok az elhatározások, amelyek a nagyüzemi mezőgazdaság fejlesztésére vonatkoznak. A szemerei kommunisták például azon fáradoznak, hogy a meglévő I-es típusú termelőcsoportot számszerűleg növelik és III-as típusúvá fejlesztik. A fügödiek is úgy akarják megvalósítani a Központi Vezetőség határozatot, hogy többek között 9—15 családdal termelőszövetkezeti csoportot alakítanak. A Központi Vezetőség január 21- én a pártoktatás megjavításáról hozott fontos határozatot. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy sok párttag és pártfunkcionárius előtérbe akarta helyezni a szakmai oktatást a politikai oktatás rovására. Ezt a határozatot azonban még több helyen nem hajtják végre. Nemcsak egyszerű párttagok cselekednek ezzel a határozattal ellentétesen, de vezető beosztásban dolgozó kommunisták sem akarnak tanulni. Pálmai József elvtárs, a DIMÁVAG Gépgyár igazgatója, aki egyébként a nagyüzemi pártbizottságnak is tagja, még ebben az évben egyszer sem jelent meg politikai oktatáson. A DISZ megyei bizottságáról négy elvtársnak kellene járni a magyar párttörténet konferenciájára, de ebben az oktatási évadban Hári Sándor és Érsek István elvtársak egyetlen egyszer sem jelentek meg a konferencián. Varga János elvtárs az öt konferencia közül csak egyszer, Székely Sándor pedig kétszer jelent meg, mindegyik alkalommal felkészületlenül. De itt már nemcsak a hallgatók felelősségéről kell beszélni. Az alapszervezetnek már többször felhívták a figyelmét, hogy vonja felelősségre a mulasztókat. Eddig azonban még semmi eredmény nem mutatkozik. Nyilvánvaló, hogy ez a pártszervezet sem sokat tett még a pártfegyelem megszilárdításáért. Mindennemű elhajlás, a párt politikájától való eltávolodás a pártfegyelem semmibevevését jelenti. Vannak olyan pártszervezetek, amelyek önkényesen, a párt politikájával ellentétesen dolgoztak a Központi Vezetőség határozata előtt. Ilyenre volt példa a mezőcsáti járásban, ahol a szektáns nézetek gátolták a dolgozó parasztoknak azt az elhatározását, hogy belépnek a termelőszövetkezetekbe. A tiszadorogmai Kossuth és az emődi Szabadságharcos termelőszövetkezetek kommunistái nem akarták felvenni azokat az egyébként szorgalmas dolgozó parasztokat, akik egyszer kiléptek ugyan a termelőszövetkezetből, de belátták, hogy helytelenül cselekedtek, beismerték hibájukat és végül mégis az újat választották. A járási és községi pártszervezeteknek idejében fel kell figyelni az ilyen helytelen nézetekre, fáradhatatlanul küzdeniök kell minden helytelen, a párt politikájával ellentétes nézet ellen, mert csak így vihetjük győzelemre a dolgozó nép ügyét, a nagyüzemi mezőgazdaság megteremtését. A Központi Vezetőség márciusi határozata hangsúlyozta, hogy minden erővel biztosítani kell a párt eszmei, politikai és szervezeti egységét. Ha ez nincs meg, csak akadozva, késésekkel juthatunk előre. Ha ez megvan, ha minden párttag alárendeli magát a párt akaratának, s ellentmondás nélkül megvalósítja a pártszervezetek határozatait, akkor késés nélkül haladunk előre a szocializmus felépítésébe!. A felszabadulási serlegért Ez az igazi verseny ! Diósgyőr és Ózd kohászai és martinászai nemes vetélkedésben, eredményeik fokozásával harcolnak a felszabadulási serlegért, az élüzem címért. A verseny során azonban többször találkoznak nehézségekkel, amelyeknek leküzdése komoly erőpróbára teszi a vállalat vezetőit és fizikai dolgozóit egyaránt. Legutóbb például a Lenin Kohászati Művek dolgozói oxigénhiány miatt komoly akadályokba ütköztek tervük teljesítésében. Tudomást szereztek erről az ózdi elvtársak is. Fodor István elvtárs az ózdi gyár anyagellátási osztályának vezetője, szem előtt tartva a szocialista verseny célját, azonnal segítségükre sietett. A legrövidebb időn belül lehetővé tette, hogy a Lenin Kohászati Művek kétezer köbméter oxigént kapjanak, tervüket teljesíteni tudják. Az ózdiak is gyakran küzdenek hasonló problémákkal. Legutóbb például veszélyeztette tervteljesítésüket a nyersvas és az acél előállításához szükséges darabos dolomit hiánya. Amikor a diósgyőriek erről tudomást szereztek, azonnal az ózdi elvtársak segítségére siettek. Simkó József elvtárs, a Lenin Kohászati Művek anyagellátási osztályának a vezetője a legrövidebb időn belül intézkedett, hogy az ózdi gyár dolgozói 100 tonna darabos dolomithoz jussanak. Ez az igazi verseny! Csak így tovább diósgyőri, ózdi elvtársak! Csakis az ilyen nemes vetélkedés tudja elősegíteni, hogy hazánknak még több vasat, még több acélt, még több hengerelt árut tudjunk előállítani. Somsály-bányában végrehajtották a bányásztanácskozás határozatait A somsályi aknaüzem vezetői magukévá tették a bányásztanácskozáson hozott határozatokat, s annak egy részét már végre is hajtották. Az önköltségcsökkentés érdekében felülvizsgálták a külszíni létszámot és csak a tervben megengedett létszámot hagyták meg. A bolyki osztályozón április 1-én áttérnek a kétharmados műszakra és ezzel csökkentik a szén önköltségét. A 20-as bányarészben rossz volt a levegőellátás, ami hátráltatta a dolgozókat a termelésben. Három nagyteljesítményű ventillátort építettek be és ma már a dolgozók a jó levegőben végezhetik munkájukat. Az üres ellátás biztosítására meggyorsították a 10-es duplavágány falazási munkálatait és a vágányt átadták a forgalomnak. Ezzel elérték, hogy a bánya üres ellátása jelentősen megjavult. A robbanóanyagfogyasztás csökkentésére a legtöbb munkahelyen — frontfejtésen és előváráson — bevezetik a millszekundos robbantást. Az anyagfelhasználás csökkentésére a kovácsműhely dolgozói „haszonvasból dolgoznak“. Ezzel januárban és februárban 20 tonna új vasanyagot takarítottak meg, amely körülbelül 6 ezer forintot tesz ki. tc£v kiváló DISZ-brigád A Borsodlaádasdi Lemezgyár hengerüzemében dolgozik Kurtám Gyula hengerész brigádja. Április 4. tiszteletére tett felajánlását a bri-gád más becsülettel teljesítette. A hengertöréseik csökkentésében is szép eredményt ért el. Péklát vehetnek belé a megye többi üzemének SZISZ brigádjai. A taktabáji Béke tsz vezet az országos versenyben Nagy öröm érte szerdán a laktabáji Béke termelőszövetkezet tagjait, amikor az újságokban olvasták, hogy az legutóbbi értékelés szerint első helyen állnak a termelőszövetkezetek országos felszabadulási versenyében. Az élenjáró termelőszövetkezet tagjai elhatározták, hogy elsőségüketminden erejükkel megőrzik s úgy, mintaugusztus 20-án, most is Borsodba hozzák a termelőszövetkezetek versenyének országos első díját. Csütörtökig a Péke termelőszövetkezet tagjai már a következő tavaszi munkákat végezték el, elvetettek 11 hold mákot, 20 hold tavaszbúzát, 60 hold árpát lóherével, 10 hold lóherét, 20 hold borsót, 5 hold tavaszbükkönyt és 35 hold cukorrépát. 140 hold őszi kenyérgabona vetésüket fejtrágyázták. A tavaszi munkák mellett építkeznek is. 40 férőhelyes sertést.Métától és 5 vagon befogadóképességű kukorica* górét építenek saját erejükből. Munkaerejük van bőven, mert, csupán január 1-től iS új taggal erősödött a termelőszövetkezet. A taktabáji Béke termelőszövetkezet, a beadásban is jó példát mutat. Negyedévi beadási kötelezettségüket már mindenből teljesítették. Sertésből már majdnem az egész évi előirányzatot beadták. Munkahőstett a miskolci üveggyárban A miskolci üveggyár dolgozói az elmúlt héten — amikor jelentették első negyedéves tervük befejezését — vállalták, hogy március utolsó napjaiban az előirányzott hat nap helyett négy nap alatt elvégzik az üvegkemence melegjavítását. A gyár legjobb dolgozóiból — főleg kőművesekből és öntőmunkásokból 24 tagú brigádot szerveztek a nehéz munka elvégzésére. A felszabadulási műszak munkalendülete ragyogó munkahőstett elvégzésére lelkesítette a brigád tagjait. Vastag azbesztruhában, 700 fok körüli pokoli hőségben dolgozva, egymást tízpercenkint láncszerűen váltva — még a vállalt határidőt is lerövidítették. Ami még nem fordult elő a gyár történetében — a melegjavítást három nap alatt elvégezték s ezzel több mint 100.000 forintos megtakarítást értek el. A munkahőstett eredményeként az üveggyár dolgozói, akik magasan túlteljesítették első negyedéves tervüket , április 1-ére teljes ütemmel indíthatják meg a harcot a második negyedéves terv teljesítéséért. Egy újításon Mll|0 FQR.||[ Évi MEGTAKARÍTÁS A LEVEGŐBŐL Kohászat] gyárak környékén télen megfigyelhetjük, hogy a hó órák alatt elveszti szűzi fehérségét, kormos, piszkos lesz. S akik gyakran járnak a kohók körül, észreveszik, hogy ha sapka nélkül vannak, hajuk hamarosan megtelik porral. Azaz nem porral — sokkal értékesebb anyaggal. Nem is gondolná az ember, de igazság, hogy itt milliók szálldosnak a levegőben. Igen furcsán hangzik ez, mégis tény: piros százforintosok szálldosnak a kohók mellett a levegőben, csakhogy ügyes embernek kell lennie, aki össze tudja azokat gyűjteni. Ilyen ügyes ember Sztélik Ede főtechnológus, újító. De talán előbb röviden ismertessük, miről van szó. Kohász ember már bizonyára tudja, mire akarunk kilyukadni, de a más foglalkozású dolgozó joggal kíváncsi, hogyan lehet a levegőből milliókat elővarázsolni ? A nagyolvasztóknál, amelyekben vasércből a folyékony nyersvasat előállítják, egy nagyon káros jelenség észlelhető. Amikor az adagolás történik, újabb ércet raknak a kohókba, a befuvatott levegő a már félig poralakot felvett ércnek egy részét kifújja. Ezt a kohászok szállópornak nevezik. Természetesen van ebben kokszpor is, de ami a legfontosabb, ez a szálló por 46— 47 százalék vasat tartalmaz, hiszen ércből van. 94 óránként mintegy TSS-10O tonna szálló por gyűlik össze, ami eddig kihordtak a salakhányóra. Már sokszor vitáztak azon a kohászok, s egyéb szakemberek, hogyan lehetne ezt a szállóport tömöríteni, valahogy újból összegyúrni és beadagolni a kohóba, hiszen ezzel milliókat takaríthatnának meg. Ezt a problémát oldotta meg Sztélik Ede, a diósgyőri tűzállóanyaggyár főtechnológusa. Persze, a dolog nem ment könnyen. De az újítók különös emberek, addig nem nyugszanak, amíg a maguk elé tűzött feladatot meg nem oldják, így tett Sztélik elvtárs is. Hosszadalmas kísérleteket folytatott a szállóporral. Először cementtel próbálkozott. Cementet kevert a szálló porba, össze is állt, megkötött a por, de amikor kiégetésre került a sor, hogy az öszszegyűrt por masszává váljék, akkor nehézségek mutatkoztak, öt kísérlet után abba kellett hagyni a cementtel való próbálkozást. Nem vált be. Sztélik elvtárs ezután Jordán Ferenc ab. elnökkel és Tokár Ernő rendészeti vezetővel — akik jó segítőknek bizonyultak — megpróbálta kátránnyal a dolgot. A vízmentes kátrány tudvalévően jó kötőanyag. A kísérletek is ezt igazolták. Csakhogy, amikor számolásra került a sor, kiderült, hogy nem érdemes kátránnyal tömöríteni a szálló port, mert költséges és drága, csak az önköltséget emelné. Újabb próbálkozás, újabb kísérleti A munkába már bekapcsolódtak a vegyészet részéről Venczel, Rudas és a névrokon Sztélik elvűtársak is. Sok-sok kísérlet után az egyik napon megtalálták a megfendelő kötőanyagot. Ennek birtokéban még nagyobb kedvvel indult meg a munka. Először tíz, majd húsz, később száz téglát gyártottak a szállóporból. A kiégetésnél is minden a legnagyobb rendben ment. A megtalált kötőanyag pormentesen, salakmentesen kiégett. Ezek a téglák egész sötétbarna színűek, szilárdak, likacsosak, nyugodtan adagolhatok a kohóba. Most már ott tartunk, hogy 200 tonna szállóporból készülnek előállítani téglát. A 11-ik szabad május 1-én kezdik meg az első nagyüzemi kísérletet a tűzállótéglagyárban. A nagyolvasztóműben Réti főmérnök elvtársnak az a véleménye, hogy a szálló por tömörítésével, újraadagolhatóságával naponta 17—18 ezer forintot, évente 9 és félmillió forintot takarítanak meg. Hozzátehetjük, hogy a szállóporból készült téglák felhasználásával 10—15 százalékkal csökkenni fog a kokszfelhasználás is. Íme, egy újítás, amely 9 és félmillió forintot takarít meg a levegőből. Az újító Sztélik Ede elvtárs és társai minden elismerést megérdemelnek. Újító munkájuk igazi hazafias tett, az önköltségcsökkentésre. Az ilyen cselekedetek jelentős lépéssel viszik előre a Központi Vezetőség márciusi határozatának megvalósítását, a szocializmus építését. HORVÁTH FERENC