Észak-Magyarország, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-01 / 102. szám
ÉSZAKMAGYARORSZÁG Éljen május elseje, a protetarnemzetköziség harcos ünnepe, a tőkéért ugazola népek nagy seregszemléje AZ MDP BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam tao. szám Ára 5?» fillér Miskolc, 1955 május 1. vasárnap A HÍ MÁJUSI SEREGSZEMLE astvao«beszítemtm'-el,ezelőtt, amikor a II. International alakuló kongresszusának határozata alapján elsoi/.ben ünnepelték a proletárok május elsejét, Engels Frigyes, a forradalmi munkásmozgalom kimagasló vezetője ezt írta: .. ma, amikor őssorokat írom, az európai és amerikkai proletariátus seregszemlét tartó elsö ízben mozgósított csapatain, etységett hadseregként mozgósítva, légy zászló alatt... a mai nap látványa az egész világ tőkéseinek és földesurainak megmutatja, hogy manapság a világ proletárjai valóban egyesültek Engels szavai a májusi eszme lényegére tapintottak. Arra a gondolatra, amely harci riadóként zengett a munkásosztályhoz intézett első nagyjelentőségű forradalmi felhívásban, a Kommunista Kiáltványban: „Világ proletárjai egyesüljetek!" A munkásosztály történelemformáló szerepe akkor kezdődött, amikor az elnyomók „oszd meg és uralkodj“ — elvével, alattomos, sötét módszerével szembeállította az összefogás, az egység erejét. Amikor a marxizmus igazságai fényt gyújtottak benne és felismerte az egyazon célért harcoló néptömegek hatalmát. Milyen gyönyörűen, szemléletesen fejezi ki József Attila ezt a lebírhatatlan erőt: „A tömegjáró erdőrengeteg, — ha megáll, vér a gyökere — Termőföld talpas tenyere, — Százezer hegy a kenyere... — itala nem férne ködnek — s a ködök, bár hegyet födnek, — a tömegnek nincs kenyere.Így volt! A tömegnek nem volt kenyere. A tömegnek nem volt joga, embersége, szabadsága. Mérges kígyóként tekerőztek rá a rabló tőke mohó csápjai, körülfonta a burzsoá gonoszság és a reformista árulók szemforgató ravaszsága. Május 1 harcra mozgósított, hogy e világ proletárjai rázzák le magukról kígyóikat, szabadítsák fel magukat és minden elnyomottat a kizsákmányolás, a munkanélküliség, a nyon már igája alól. Ehhez a felemelő nagy célhoz egyetlen út vezet: a forradalmi összefogás, a megbonthatatlan egység. A májusi seregszemlék méginkább ráébresztették a proletárok millióit saját erejük nagyságára és megrendítették a gőgös hatalmasokat, akik riadtan, félelemmel, gyűlölettel és vak dühvel nézték az utcákon hömpölygő áradatot, amelynek kiáltásában, követelésében a kapitalizmus halálharangja kondult. A kapitalisták, földbirtokosok és lakásaik puskákat és ágyúkat vonultattak fel, de ugyan mit értek el a megtorló hadjáratokkal s a gyűlölettől tobzódó intézkedésekkel?! „A tavaszt — mint Ady Endre írta — nem tudták megkötözni „A Május izgat csupa verőfénnyel. — Május beszél és nekünk most, amit mond, — rendőrileg, ím meg nem tiltható." Pedig „a vén huncutok és gonosz ostobák“ így akarták, így szerették volna. Hasztalan! Május eszméje, a munkásösszefogás, a proletárinternacionalizmus új világot teremtő gondolata hódított a szívekben, keményebbé, edzette a munkáskezeket és érlelte a forradalmat. El is következett hatalmas diadala: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme. Ettől fogva a világ egyhatodán szabadon lengett a májusi zászló. Létrejött a Szovjetunió, a nemzetközi munkásmozgalomnak, a haladó emberiség szabadságtörekvéseinek, a proletár internacionalizmusnak nyílt forradalmi bázisa, megingathatatlan erődje. 1919 május elsején, a dicső Tanácsköztársaság forró napjaiban a magyar proletárok is szabadon köszöntötték a dolgozók szolidaritásának gyönyörű ünnepét. Pedig minden oldalról fogait vicsorította az ellenség. A csel' burzsoá csapatok Salgótarjánt fenyegették a románok átkeltek a Tiszán és Budapest felé meneteltek A jobbol'dali szociáldemokraták nénik hangulaot' szítottak és a tanácskormány lemondását" javasolták. A magyar munkások azonban nagy lelkesedéssel jelentkeztek a Vörös Hadseregbe, a moletárhaza védelmére. Salgótarján hős bányászai úgy ünnepelték május elsejét, hogy hozzákezdtek a bányavidék védelmét szolgáló zászlóalj szervezéséhez. Május hónapra esett a miskolci csatában aratott diadal, az egész Európát bámulatba ejtő felvidéki győzelmi sorozat kezdete. A magyar munkások fegyverrel kezükben harcoltak a szent májusi célokért: a dolgozók felszabadításáért, jólétéért, boldog jövőjéért. „A május... ír, izgat, beszél " így jellemezte Ady Endre 1914-ben Május harcra tüzelő erejét, így volt az ellenforradalmi rendszer nehéz, nyomasztó, sötét éveiben is. Akkor se tudták elhallgattatni Május szavát. Hiába vonultatták ki évről-évre a csendőrök légióját, hiába tiltották be a májusi tüntetéseket, hiába helyezték permanenciába az egész államgépezetet, hiába próbálták a szociáldemokraták idillé, kispolgári majálissá szelidíteni május elsejét — „a tavaszt nem tudták megkötözni". A kommunisták szavaüzenete mindig eljutott a dolgozókhoz és május betöltötte rendeltetését, ébresztette a forradalom tüzét, erősítette a dolgozók összefogását, terjesztette a fasisztaellenes tömörülés gondolatát, serkentette a nemzeti szabadságharcot. Mindez emlék! De sohasem halványodó, mindig termékenyítő erőgyarapító emlékek. Büszkék vagyunk rájuk. Hálával gondolunk a hősökre, tekintetünkkel megsimogatjuk a munkásmozgalom vilink menetelő, velünk harcoló veteránjait akik a börtön és internálótábor árnyékában, kardlapok és szuronyok erdejében is keményen fogták és magasra tartották Május zászlaját. Idézzük a régi harcok élményeit azért is, hogy még világosabban lássunk, meg csillogóbb örömmel kiáltsuk: a május szabad! Immár tizenegyedik alkalommal ünnepelhetjük szabad ország, szabad fiaiként. Köszönet és forró hála ezért felszabadítónknak, népünk nagy barátjának, a világbéke legfőbb védelmezőjének, a szovjet népnek. A mai májusi seregszemlén résztvevő milliókat elsősorban a béke gondolata, a béke megőrzésének vágya és akarata kapcsolja össze. Ennek jegyében köszöntik május első napját Moszkvától Párizsig, Varsótól a Fokföldig, Pekingtől San Franciskóig. Együtt ünnepelnek a földkerekség más-más tájain élő, alkotó és harcoló milliók de nem egyformán. Moszkvában és Pekingijén, Varsóban és Budapesten, a szabad világ ezer meg ezer városában és falvában kibontott zászlók alatt menetelnek a boldog jelenű és biztos holnapú emberek milliói. A kapitalista országokban zsoldos katonák és csendőrök sanda tekintete kíséri a tömeget, géppuskák ravaszán ülnek a gyilkolni kész kezek, valamelyik mellékutcában amerikai páncélkocsik és tankok lapulnak beavatkozásra kézen. Van hely ahol a zászlókat se engedik kibontani: faak közt, vagy az erdők sűrűjében szorítják meg egymás közé! férfiak és nők fiatalok és öregek, akik bíznak a jövőben és rendítthetetlenül kitartanak a béke őrhelyein. A májusi demonstráció résztvevői, az egyszerű emberek milliói jól tudják, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság erőfeszítései, a szabad országok harmonikus együttműködése és egységes fellépése a nemzetközi kérdésekben arra irányul, hogy a vitás problémákat tárgyalások útján lehessen megoldani, hogy széleskörű kereskedelmi és kulturális kapcsolatok alakuljanak ki az országok között. A nyugati imperialisták agresszív lépései, elsősorban Nyugat-Németország felfegyverzése, arra figyelmeztetik az érdekelt országokat, hogy résen kell lenniök és fel kell készülniük a védelemre. Nyilvánvaló hogy a szükség szerint ezt meg is teszik. A Szovjetunió , a Kínai Népköztársaság ugyanakkor rendíthetetlenül és fáradhatatlanul keresi a tárgyalásos, a békés megegyezés útját. Csak az elmúlt hetek számos eseménye is beszédesen tanúskodik erről. Az ázsiai és afrikai országok eredményes értekezlete a Szovjetunió nagyjelentőségű lépései az osztrák államszerződés megkötésére. Csou En-laj javaslata a tajvani feszültség enyhítésére mind a Szovjetunió vezette tábor békés '•Midékült, a nép°k létérdekeinek köz ,'p’védelmét bizonyítjákzabad május elsejéink az örömteli visszapillantás és számvetés napjai is. A színpompás felvonulások - fejlődésink, előrehaladásunk, gazdagodásunk tükrözői. Látjuk gyermekeink, fiataljaink szívetlelket üdítő népes seregét. Szemükben mosoly fű, ajkukról dal fakad. Tekintetük a jövőbe vetett biztos hitet sugározza. Jönnek az üzemek szorgoskezű dolgozói, az élet javainak teremtői, akik immár tíz esztendő hősi erőfeszítéseit, nagyszerű sikereit összegezhetik. Együtt haladnak velük a májusi sorokban a dolgozó parasztok, akik egyek voltak a munkásokkal a régi májusok nehéz, harcos éveiben és egyek velük ma is az ország építésében, a haza erősítésében, a nép gazdagításában. Felszabadult lélekkel, a nép javára végzett alkotó munka szépségeiből eltelve haladnak a májusi menetben a® értelmiségiek, akiknek a tervezés és szervezés, a tanítás és építés soha nem álmodott nagyszerű távlatait nyitotta meg népi demokráciánk. Elvonulnak emlékezetünkben az elmúlt évtized küzdelmei, győzelmei. Felidézzük a romokat, az újjáépítés felejthetetlen lendületét, az első új hidat, az első új üzemet, azt a soksok eseményt, amelyekben, mint cseppben a tenger, tükröződik a® újjászületett magyar nép hatalmas tettvágya, országépítő lelkesedése. Második szabad évtizedünk első májusi ünnepségének vagyunk ma részesei. Hazánk további nagyarányú felvirágoztatásának gazdag munkaprogramjával láthatunk hozzá az új évtized feladatainak megoldásához. Pártunk amely minden időben biztos kézzel vezette népünket az előrehaladás útján, erélyes kézzel számolt le a visszahúzó, jobboldali opportunista hibákkal és félreérthetetlen világossággal szabta meg tennivalóinkat. A márciusi határozat mindanynyiunk szívébe véste • „A dolgozó nép életszínvonalának következetes emelése megköveteli, hogy szakadatlanul növekedjék mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelés, emelkedjék, a munka termelékenysége, csökkenjen a termékek önköltsége, hogy határozott harc folyjék az anyagi és pénzügyi eszközök felhasználásában a legszigorúbb takarékosság érvényesítéséért, a munkafegyelem helyreállításáért, valamennyi állampolgári kötelezettség (adófizetés, beadási kötelezettség) pontos teljesítéséért." Pártunk Központi Vezetőségének május 1-i jelszavai többek között ezeknek a követelményeknek teljesítésére, ezeknek az igényeknek kielégítésére hívták fel dolgozóinkat. A proletariátus nagy nemzetközi ünnepének tiszteletére szervezett versenymozgalom szép sikerei, kimagasló eredményei arról tanúskodnak, hogy népünk — így a borsodi dolgozók is — minden erejét, szorgalmát és tudását latba veti a márciusi határozat maradéktalan — '«’■valósításáért Így, csakis így válik a májusi eszmék igazi harcosává, ígycsakis így vesszük ki méltóképpen részünket a világot átfogó hatalmas békeküzdelemből amelynek kimagasló állomása a mai százmilliókat megmozgató májusi seregszemle. ..Künn a mezőkön harsog a tavasz - a mi harcból-harcba, csapatszemlét tartunk" írta egykor Ady Endre, így van ma is: csapat szemétártunk, büszkén örömmel, magabizony lelkes felsorakozásban annyi sok győzelmünk szervezője, gyönyörű jövőnk kovácsa harcokban edzett dicső párunk mögött - újabb gyönyörű vörös májusokért, a szocialista Magyarországért. "