Észak-Magyarország, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-01 / 102. szám

ÉSZAKMAGYARORSZÁ­G Éljen május elseje, a protetarnemzetköziség harcos ünnepe, a tőkéért ugazola népek nagy seregszemléje AZ MDP BOR­SOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam tao. szám Ára 5?» fillér Miskolc, 1955 május 1. vasárnap A H­Í MÁJUSI SEREGSZEMLE astvao«b­eszítemtm­'-el,ezelőtt, ami­kor a II. International alakuló kongresszusának határozata alapján elsoi/.ben ünnepelték a pro­letárok május elsejét, Engels Frigyes, a forradalmi munkásmozgalom ki­magasló vezetője ezt írta: .. ma, amikor őssorokat írom, az európai és am­erikkai proletariátus seregszemlét tartó elsö ízben mozgósított csapatain, e­tységett hadseregként mozgósítva, légy zászló alatt... a mai nap lát­ványa az egész világ tőkéseinek és földesurainak megmutatja, hogy ma­napság a világ proletárjai valóban egyesültek Engels sza­vai a májusi eszme lényegére tapintottak. Arra a gondolatra, amely harci riadóként zengett a munkásosztályhoz intézett első nagyjelentőségű forradalmi fel­hívásban, a Kommunista Kiáltvány­ban: „Világ proletárjai egyesüljetek!" A munkásosztály történelemformáló szerepe akkor kezdődött, amikor az elnyomók „oszd meg és uralkodj“ — elvével, alattomos, sötét módszerével szembeállította az összefogás, az egy­ség erejét. Amikor a marxizmus igazságai fényt gyújtottak benne és felismerte az egyazon célért harcoló néptömegek hatalmát. Milyen gyö­nyörűen, szemléletesen fejezi ki József Attila ezt a lebírhatatlan erőt: „A tömeg­járó erdőrengeteg, — ha meg­áll, vér a gyökere — Termőföld talpas tenyere, — Százezer hegy a kenyere... — itala nem férne ködnek — s a kö­dök, bár hegyet födnek, — a tömeg­nek nincs kenyere.Í­gy volt! A tömegnek nem volt kenyere. A tömegnek nem volt joga, embersége, szabadsága. Mérges kígyóként tekerőztek rá a rabló tőke mohó csápjai, körülfonta a burzsoá gonoszság és a reformista árulók szemforgató ravaszsága. Május 1 harcra mozgósított, hogy e világ proletárjai rázzák le maguk­ról kígyóikat, szabadítsák fel magu­kat és minden elnyomottat a kizsák­mányolás, a munkanélküliség, a nyon már igája alól. Ehhez a felemelő nagy célhoz egyetlen út vezet: a for­radalmi összefogás, a megbonthatatlan egység. A májusi seregszemlék még­­inkább ráébresztették a proletárok millióit saját erejük nagyságára és megrendítették a gőgös hatalmasokat, akik riadtan, félelemmel, gyűlölettel és vak dühvel nézték az utcákon hömpölygő áradatot, amelynek kiáltá­sában, követelésében a kapitalizmus halálharangja kondult. A kapitalisták, földbirtokosok és lakásaik puskákat és ágyúkat vonul­tattak fel, de ugyan mit értek el a megtorló hadjáratokkal s a gyűlölet­től tobzódó intézkedésekkel?! „A ta­vaszt — mint Ady Endre írta — nem tudták megkötözni „A Május izgat csupa verőfénnyel. — Május be­szél és nekünk most, amit mond, — rendőrileg, ím meg nem tiltható." Pedig „a vén huncutok és gonosz ostobák“ így akarták, így szerették volna. Hasztalan! Május eszméje, a munkásösszefogás, a proletárinterna­­cionalizmus új világot teremtő gondo­lata hódított a szívekben, keményebbé, edzette a munkáskezeket és érlelte a forradalmat. E­l is következett hatalmas dia­dala: a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelme. Ettől fogva a világ egyhatodán sza­badon lengett a májusi zászló. Létre­jött a Szovjetunió, a nemzetközi munkásmozgalomnak, a haladó embe­riség szabadságtörekvéseinek, a pro­letár internacionalizmusnak nyílt for­radalmi bázisa, megingathatatlan erődje. 1919 május elsején, a dicső Tanács­­köztársaság forró napjaiban a magyar proletárok is szabadon köszöntötték a dolgozók szolidaritásának gyönyörű ünnepét. Pedig minden oldalról fogait vicsorította az ellenség. A csel' bur­zsoá csapatok Salgótarjánt fenyeget­ték a románok átkeltek a Tiszán és Budapest felé meneteltek A jobb­­ol'dali szociáldemokr­aták nénik han­­gulaot' szítottak és a tanácskormány lemondását" javasolták. A magyar munkások azonban nagy lelkesedés­sel jelentkeztek a Vörös Hadseregbe, a m­oletárhaza védelmére. Salgótarján hős bányászai úgy ünnepelték május elsejét, hogy hozzákezdtek a bánya­vidék védelmét szolgáló zászlóalj szervezéséhez. Május hónapra esett a­­ miskolci csatában aratott diadal,­­ az egész Európát bámulatba ejtő fel­vidéki győzelmi sorozat kezdete. A magyar munkások fegyverrel kezük­ben harcoltak a szent májusi célok­ért: a dolgozók felszabadításáért, jó­létéért, boldog jövőjéért. „A május... ír, izgat, beszél " így jellemezte Ady Endre 1914-ben Máj­us harcra tüzelő erejét, így volt az ellenforradalmi rendszer nehéz, nyo­masztó, sötét éveiben is. Akkor se tudták elhallgattatni Május szavát. Hiába vonultatták ki évről-évre a csendőrök légióját, hiába tiltották be a májusi tüntetéseket, hiába helyez­ték permanenciába az egész állam­­gépezetet, hiába próbálták a szociál­demokraták idillé, kispolgári majá­lissá szelidíteni május elsejét — „a tavaszt nem tudták megköt­özni". A kommunisták szava­­üzenete min­dig eljutott a dolgozókhoz és május­­ betöltötte rendeltetését, ébresztette a forradalom tü­zét, erősítette a dolgo­zók összefogását, terjesztette a fasisz­taellenes tömörülés gondolatát, ser­kentette a nemzeti szabadságharcot. Mindez emlék! De sohasem halvá­nyodó, mindig termékenyítő erőgya­­rapító emlékek. Büszkék vagyunk rájuk. Hálával gondolunk a hősökre, tekintetünkkel megsimogatjuk a mun­kásmozgalom vilink menetelő, ve­lünk harcoló veteránjait akik a bör­tön és internálótábor árnyékában, kardlapok és szuronyok erdejében is keményen fogták és magasra tartot­ták Május zászlaját. Idézzük a régi harcok élményeit azért is, hogy még világosabban lás­sunk, meg csillogóbb örömmel kiált­suk: a május szabad! Immár tizen­egyedik alkalommal ünnepelhetjük szabad ország, szabad fiaiként. Kö­szönet és forró hála ezért felszabadí­tónknak, népünk nagy barátjának, a világbéke legfőbb védelmezőjének, a szovjet népnek. A mai májusi seregszemlén részt­vevő milliókat elsősorban a­­ béke gondolata, a béke meg­őrzésének vágya és akarata kapcsolja össze. Ennek jegyében köszöntik má­jus első napját Moszkvától Párizsig, Varsótól a Fokföldig, Pekingtől San Franciskóig. Együtt ünnepelnek a földkerekség más-má­s tájain élő, alkotó és harcoló milliók de nem egyformán. Moszkvában és Peking­ijén, Varsóban és Budapesten, a sza­bad világ ezer meg ezer városában és falvában kibontott zászlók alatt menetelnek a boldog jelenű és biztos holnapú emberek milliói. A kapitalista országokban zsoldos katonák és csend­őrök sanda tekintete kíséri a töme­get, géppuskák ravaszán ülnek a gyilkolni kész kezek, valamelyik mellékutcában amerikai páncélkocsik és tankok lapulnak beavatkozásra ké­zen. Van hely­ ahol a zászlókat se engedik kibontani: faak közt, vagy az erdők sűrűjében szorítják meg egymás közé! férfiak és nők fiatalok és öregek, akik bíznak a jövőben és rendítthetet­lenül kitartanak a béke őrhelyein. A májusi demonstráció résztvevői, az egyszerű emberek milliói jól tud­ják, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság erőfeszítései, a szabad országok harmonikus együttműködése és egységes fellépése a nemzetközi kérdésekben arra irányul, hogy a vi­tás problémákat tárgyalások útján lehessen megoldani, hogy széleskörű kereskedelmi és kulturális kapcsola­tok alakuljanak ki az országok között. A nyugati imperialisták agresszív lépései, elsősorban Nyugat-Német­ország felfegyverzése, arra figyelmez­tetik az érdekelt országokat, hogy résen kell lenniök és fel kell készül­niük a védelemre. Nyilvánvaló hogy a szükség szerint ezt meg is teszik. A Szovjetunió , a Kínai Népköztár­saság ugyanakkor rendíthetetlenül és fáradhatatlanul keresi a tárgyalásos, a békés megegyezés útját. Csak az elmúlt hetek számos eseménye is be­szédesen tanúskodik erről. Az ázsiai és afrikai országok eredményes érte­kezlete a Szovjetunió nagyjelentő­ségű lépései az osztrák államszerződés megkötésére. Csou En-laj javaslata a tajvani feszültség enyhítésére mind a Szovjetunió vezette tábor békés '•Midékült, a nép°k létérdekeinek köz ,'p’védelmét bizonyítják­zabad május elsejéink az öröm­teli visszapillantás és szám­vetés napjai­ is. A színpompás felvonulások - fejlődé­sink, előrehala­dásunk, gazdagodásunk tükrözői. Lát­juk gyermekeink, fiataljaink szívet­lelket üdítő népes seregét. Szemük­ben mosoly fű­, ajkukról dal fakad. Tekintetük a jövőbe vetett biztos hi­tet sugározza. Jönnek az üzemek szorgoskezű dolgozói, az élet javai­­nak teremtői, akik immár tíz esz­tendő hősi erőfeszítéseit, nagyszerű sikereit összegezhetik. Együtt halad­nak velük a májusi sorokban a dol­gozó parasztok, akik egyek voltak a munkásokkal a régi májusok nehéz, harcos éveiben és egyek velük ma is az ország­ építésében, a haza erősíté­sében, a nép gazdagításában. Felsza­badult lélekkel, a nép javára végzett alkotó munka szépségeiből eltelve ha­­ladnak a májusi menetben a® értel­miségiek, akiknek a tervezés és szer­­vezés, a tanítás és építés soha nem álmodott nagyszerű távlatait nyitotta meg népi demokráciánk. Elvonulnak emlékezetünkben az el­múlt évtized küzdelmei, győzelmei. Felidézzük a romokat, az újjáépítés felejthetetlen lendületét, az első új hidat, az első új üzemet, azt a sok­­sok eseményt, amelyekben, mint cseppben a tenger, tükröződik a® újjászületett magyar nép hatalmas tettvágya, országépítő lelkesedése. Második szabad évtizedünk első májusi ünnepségének vagyunk ma részesei. Hazánk további nagyarányú felvirágoztatásának gazdag munka­program­jával láthatunk hozzá az új évtized feladatainak megoldásához. Pártunk amely minden időben biztos kézzel vezette népünket az előre­­haladás útján, erélyes kézzel számolt le a visszahúzó, jobboldali opportun­­ista hibákkal és félreérthetetlen világossággal szabta meg tennivalóin­kat. A márciusi határozat mindany­­nyiunk szívébe véste • „A dolgozó nép életszínvonalának következetes eme­lése megköveteli, hogy szakadatlanul növekedjék mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelés, emelkedjék, a munka termelékenysége, csökkenjen a termékek önköltsége, hogy határo­zott harc folyjék az anyagi és pénz­ügyi eszközök felhasználásában a leg­szigorúbb takarékosság érvényesítésé­ért, a munkafegyelem helyreállításá­ért, valamennyi állampolgári kötele­zettség (adófizetés, beadási kötelezett­ség) pontos teljesítéséért." Pár­tunk Központi Vezetőségének május 1-i jelszavai többek között ezeknek a kö­vetelményeknek teljesítésére, ezeknek az igényeknek kielégítésére hívták fel dolgozóinkat. A proletariátus nagy nemzetközi ünnepének tisztele­­tére szervezett versenymozgalom szép sikerei, kimagasló eredményei arról tanúskodnak, hogy népünk — így a borsodi dolgozók is — minden erejét, szorgalmát és tudását latba veti a márciusi határozat maradéktalan — '«’■valósításáért Í­gy, csakis így válik a májusi eszmék igazi harcosává, így­­csakis így vesszük ki méltó­képpen részünket a világot átfogó hatalmas békeküzdelemből amelynek kimagasló állomása a mai százmillió­kat megmozgató májusi seregszemle. ..Künn a mezőkön harsog a tavasz - a mi harcból-harcba, csapatszemlét tartunk" írta egykor Ady Endre, így van ma is: csapat szem­ét­­ár­tunk, büszkén örömmel, magabizony lelkes felsorakozásban annyi sok győ­zelmünk szervezője, gyönyörű jövőnk kovácsa harcokban edzett dicső pár­unk mögött - újabb gyönyörű vörös májusokért, a szocialista Magyar­országért. "

Next