Észak-Magyarország, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-26 / 149. szám
2 Molotov elvtárs sanfranciscoi nyilatkozatának külföldi sajtóvisszhangja New York (TASZSZ) Az amerikai közvéleményre nagy hatást gyakorolt V. M. Molotov elvtársnak az ENSZ jubileumi ülésén elhangzott nyilatkozata. Mint Donovan, a New York Herald Tribune sanfranciscoi tudósítója elismeri, a „hallgatóságnak tetszettek V. M. Molotov békéltető és baráti megnyilatkozásai. A New York Times szerkesztőségi cikkében rámutat, Molotov nyilatkozatát „alátámasztják a nemrégiben megtett békés szovjet gesztusok és azok az engedmények, amelyek lehetővé teszik a nagyhatalmak legmagasabb színvonalú értekezletét”. A New York Herald Tribune szerkesztőségi cikkében elismeri, hogy a szovjet javaslatok megfelelnek a népek béketörekvéseinek, bár kijelenti, hogy ezek a törekvések „éppen a szovjet politika javát szolgálják”. Ugyanakkor az Egyesült Államok bizonyos köreiben a V. M. Molotov nyilatkozatában foglalt és a nemzetközi feszültség elhárítására irányuló javaslatok — mint ahogy az kifejezésre jutott a sajtóban — ingerültséget, dühöt, zavart keltettek. A New York Herald Tribune tudósítójának nem tetszik, hogy a Szovjetunió „barátokat igyekszik szerezni a világ néhány részén". Néhány amerikai szemleíró leleplezve, hogy az amerikai vezető körök nem kívánják megoldani az országok között fennálló nézeteltéréseket, eleve kibékíthetetlennek nevezik ezeket. A New York Post szerkesztőségi cikkében többi közt a következőket írja: az amerikaiak önmagukat csapják be, ha lebecsülik Molotov beszédének „potenciális vonzóerejét”, mert „Ázsiában Csang Kaj-Sek kérdését illetően kevesen vállalnak szolidaritást az amerikai állásponttal". „Európában az emberek milliói, köztük a Hitler utáni Németország legjobb erői félnek Németország újrafelfegyverzésétől. PRÁGA A Rudé Pravo vezércikkében hangsúlyozza, hogy V. M. Molotov megmutatja az ENSZ főhivatását: megmenteni a jövő nemzedéket a háború borzalmaitól. BÉCS Valamennyi bécsi lap nagy figyelmet fordít V. M. Molotovnak az ENSZ jubileumi ülésszakán tett nyilatkozatára, különösképpen kiragadva a nyilatkozatban foglalt és a nemzetközi kérdések békés rendezésére irányuló javaslatokat. Az österreichische Neue Tageszeitung azt írja, hogy V. M. Molotov nyilatkozata „elrontotta bizonyos amerikai körök hangulatát". (MTI) A franciák megsértették a genfi egyezményt Hanoi (Új Kína) A lefolytatott vizsgálatok eredményeképpen a vietnami nemzetközi fegyverszüneti bizottság június 17-én arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy vietnami politikai foglyok fogvatartása Quang Tri börtönben a francia fél által indokolatlan és a genfi egyezmény megsértését jelenti — közli a vietnami tájékoztató iroda. A bizottság rámutat, hogy a francia hatóságok elismerték: 110 olyan embert tartanak fogva politikai fogolyként, aki a háború alatt tevékeny ellenállást fejtett ki. A foglyok egyikének sem adtak lehetőséget arra, hogy megfelelő igazságügyi szerv előtt védekezhessék — közli a bizottság. A vietnami nemzetközi fegyverszüneti bizottság hangsúlyozza, hogy a foglyok ellen emelt vádak nem megalapozottak, nem támasztják azokat megfelelően alá sem tanult nyilatkozatai, sem az írásos bizonyítékok. A bizottság ezért a foglyok szabadonbocsátását követeli. . ................* ------------------------- ÉSZAK-MAGYARORSZÁG Magyar-indonéz diplomáciai kapcsolatok felvétele A Külügyminisztérium Tájékoztatási Főosztálya közli: Az indonéz kormány nendelhi követsége útján tudomására hozta a Magyar Népköztársaság kormányának, hogy Indonézia kész felvenni a diplomáciai kapcsolatot a Magyar Népköztársasággal. A Magyar Népköztársaság kormánya örömmel üdvözölte az indonéz kormány ezen lépését, amely hozzájárul a nemzetközi kapcsolatok kiszélesítéséhez és megfelel a két nép kölcsönös érdekeinek. (MTI) forradalom történetének dicső oldala A Patyomkin páncélos hajón kiütött felkelés ,rá ötven évvel ezelőtt, 1905-ben a forradalmi eszmék már széles körben elterjedtek a matrózok között. Az oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt matrózbizottága felkelést készített elő a feketetengeri flottánál. A Patyomkin nevű páncéloshajón is megalakult a szociáldemokrata csoport. A csoportnak Grigorij Nyikityics Vakulencsuk volt a vezetője, aki kapcsolatban állt az OSZMDP szevasztopoli matrózbizottságával. A forradalmi munkában tevékenyen részt vett A. Matjusanko, I. Sesztyigyeszjatij és a páncéloshajó többi matróza. A páncéloshajó volt tengerészei sok feszültséggel teli levélben számoltak be magáról a felejthetetlen eseményről, a Patyomkin hajón kiütött felkelésről. I. P. Sesztyigyeszjatij például leírja, hogy Tol hadnagy, e szenvedélyes monarchista a lázadás kitörésekor fel akarta robbantani a páncéloshajót. A matrózok lefogták a tisztet. Ekkor Tol Matjusenkova a felkelők vezetőjére fogta pisztolyát, Sesztyigyeszjatij azonban idejében kiütötte kezéből a fegyvert s a golyó célt tévesztett. J. Gudnyikov fűtő a következőket írja: „Azon az emlékezetes napon a kazánnál dolgoztam ... Egyszerre csak kiáltásokat hallok: „Fegyverbe!” Ezután lövöldözés következett. Tudtam, hogy megkezdődött ... Fogtam a puskát s a többiekkel együtt hozzáláttam a tisztek lefegyverzéséhez. Ekkor sebesültem meg.” A forradalom vörös zászlaja ** 1905 június 27-én, ötven évvel ezelőtt kúszott fel a Patyomkin árbocára. A fellázadt matrózok megválasztották forradalmi szervüket — a hajóbizottságot —, amelyben A. Matjusenko, I. Licsev, I. Sesztyigyeszjatij, P. Alekszejev és mások, összesen harmincan kaptak helyet. A páncéloshajón azonban nem volt tapasztalt, tekintélyes és bátor vezető. Grigorij Vakulencsuk ilyen vezetőnek számított volna, de őt a felkelés első perceiben megölték. A páncéloshajó átállása a forradalom oldalára váratlanul érte a cári hatóságokat. Ogyesszában kihirdették az ostromállapotot, csapatokat vontak össze. A feketetengeri hajóraj parancsot kapott, hogy számoljon le a lázadókkal. Június 30-án a feketetengeri flotta hajói megközelítették a fellázadt páncéloshajót. Ezen a napon folyt le a „néma ütközet". A cár hadihajóinak matrózai nem voltak hajlandók fellázadt társaikra lőni. A Patyomkin azonban, mivel szén-, ivóvíz- és élelmiszerkészlete kifogyott, kénytelen volt Constanta román kikötőbe menni. A Patyomkin matrózait a szélrózsa minden irányában szétszórta a sors. Volt, aki Svájcba ment szerencsét próbálni, mások Bulgáriába, Kanadába, Ausztráliába, az Egyesült Államokba kerültek. Bármennyire is bolyongtak, mindenütt hazájukra, családjukra, szeretteikre gondoltak. Az Oroszország felé vezető út azonban zárva állt előttük. S ha a honvágy egyiküketmásikukat mégis hazavitte, ott börtön és kényszermunka várt rájuk. A Patyomkin hősei azonban nem hiába ontották vérüket, nem hiába gyötrődtek nyomorban és számkivetésben. Az ügy, amelyért harcoltak, 1917 októberében diadalmaskodott. A Nagy Októberi Szó évfordulójára cialista Forradalom győzelme után a börtönökből és száműzetésből, a kényszermunkából és a külföldről hazatérő matrózok a szovjet hatalomért vívott harc tevékeny résztvevői lettek. A szovjet nép elismeréssel adózott a Patyomkin matrózainak forradalmi érdemeikért és munkájukért. 1936-ban a Szovjetunió Központi Végrehajtóbizottsága díszoklevéllel tüntette ki őket. Többen kormánykitüntetéseket kaptak. A Patyomkin páncéloshajó egykori matrózai, akik dicső oldallal gazdagították az első oroszországi forradalom történetét, hajlott koruk ellenére erejükhöz mérten ma is mindent megtesznek ha svára és dicsőségére. 50-ik Vasárnap^1955^jank^^1JL A béke-világtalálkozó tanácskozásai Helsinki (TASZSZ). A helsinki béke-világtalálkozó péntek délutáni ülésén felszólalt D’Arboussier (Francia-Nyugatafrika) a francia parlament volt tagja. Gabriel D’Arboussier Fekete—Afrika népeinek politikai, gazdasági és társadalmi problémáival, az afrikai népeknek a szabadságért és függetlenségért küzdő mozgalmával foglalkozott. Kijelentette, hogy a nemzetközi enyhülés, a tömegpusztító fegyverek eltiltása, a leszerelés nagyjelentőségű lenne az afrikai országokra nézve. Ostap Dluski, a lengyel nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnökhelyettese kijelentette, hogy a világ népeit egyesíti együttes törekvésük az atomfegyver eltiltására és az új háború elhárítására. Hangsúlyozta, hogy a Lengyel Népköztársaság kormánya békés politikát folytat és a különböző politikai rendszerű államok békés egymás mellett élését kívánja. A német kérdésről szólva hangsúlyozta: a lengyel nép barátságot kíván az egész német néppel, egységes, demokratikus és békeszerető Németország megteremtését kívánja. D'Astier de la Vigerie, francia nemzetgyűlési képviselő a békemozgalom sikereiről szólott. Az ülés utolsó szónoka Heriberto Jara (Mexikó) volt miniszter arról beszélt, hogy az amerikai imperialisták az úgynevezett gazdasági és egyéb „segítség” ürügyével kifosztják a latinamerikai országokat. Országainkban azonban — mondotta *—« növekszenek a béke erői és nem engedjük, hogy az új világháború előkészítésének amerikai arzenáljává változtassanak bennünket. A helsinki béke-világtalálkozó résztvevői szombaton nem tartottak teljes ülést. A küldöttek a csütörtökön megalakított hét bizottság tanácskozásain vettek részt. A béke-világtalálkozó legközelebbi plenáris ülésére vasárnap délelőtt kerül sor. (MTI.) KÜLFÖLDI HÍREK FUCSON (Új Kína). A fucsieni térség partvédelmi egységeinek és Fucsien tartomány kikötő-igazgatóságának hozzávetőleg összeállított statisztikai adatai szerint Csang Kaj-Sek hadihajói vagy repülőgépei ez év január 24-e és június 21-e között kilenc alkalommal öt angol kereskedelmi hajót tartóztattak fel vagy vettek tüzelés alá Fucsien tartomány partmenti vizein.* BELGRÁD (MTI): Nehru indiai miniszterelnök megérkezése előtt a belgrádi városi népbizottság két tanácsa ülést tartott és ezen a jugoszláv főváros díszpolgárává avatta Dzsavaharlal Nehrut. LONDON (MTI). Az angol alsóház pénteken tárgyalta első olvasásban az osztrák államszerződés ratifikálásáról előterjesztett törvényjavaslatot. A ratifikálási eljárás valószínűleg a jövő héten fejeződik be. A francia nemzetgyűlés elnöksége elhatározta, hogy ideiglenesen július 12-re tűzi ki a ratifikálási vitát. * BERLIN (MTI): A bonni kormánykoalíció pártjai pénteken tanácskoztak Adenauer kancellárral. E tanácskozáson egységesen amellett foglaltak állást, hogy az önköltségekről szóló törvényjavaslatot még július 15-ig, a szövetségi gyűlés nyári szünete előtt meg akarják szavaztatni. Hétfőn kezdődnek az egyetemi felvételi vizsgák Az 1955/56. tanév egyetemi és főiskolai felvételi vizsgáit június 27- től július 7-ig tartják. A felvételi vizsgák során mintegy 13 ezer felvételre jelentkezett ügyében döntenek. A legtöbb egyetemen és főiskolán a felvételi vizsgákra érkezők elszállásolásáról gondoskodnak. Az egyes jelentkezők írásbeli és szóbeli vizsgáit a miskolci Rákosi Mátyás nehézipari műszaki egyetem kivételével ugyanazon a napon tartják. A vizsgákon a kérdések és feladatok az adott szak szempontjából legfontosabb anyagrészeket tartalmazzák. A vizsgaanyag nem terjed túl a középiskolai tananyagon. A pályázók felvételéről, továbbá a felvettek tandíjbesorolásáról és a szociális juttatásokról a vizsgabizottságoktól kapott anyag alapján a felvételi bizottság a felvételi vizsgák lezárása után dönt. A felvételi bizottság háromféle dönttést hozhat: felvételt nyert, vagy eredményes felvételi vizsgát tett, de férőhely hiányában nem nyert felvételt; végül: felvételi vizsga elégtelensége folytán elutasítva. A felvételi bizottság döntéséről a jelentkezőt a döntéstől számított három napon belül értesítik. A felvételi bizottság elutasító döntése ellen az értesítés kézhezvételétől számított öt napon belül az elutasított fellebbezhet az egyetem rektorához, ahol egy kar van, a kar dékánjához, illtve a főiskola igazgatójához. A rektor döntése ellen az érdekelt öt napon belül felülvizsgálati kérelmet nyújthat be az oktatásügyi minisztérium elosztó- és iskoláztatásügyi osztályához. (MTI) NEMZETKÖZI SZEMLE A teaserelés kérdése és a közvélemény ereje Az elmúlt hét nemzetközi eseményei széles skálán mutatták meg, hogy a közvélemény ereje, a békemozgalom ma már mennyire meghatározó tényezője a világpolitikának. Nem véletlen, hogy az időtájt, amikor a nagyhatalmak külügyminisztériumaiban lázasan készülődnek a jövő havi kormányfői értekezletre, éppen akkor kezdte meg a tanácskozásait Helsinkiben a minden eddiginél átfogóbb béke-világtalálkozó. A nyugati sajtó nem egy cikkben ismerte be, hogy éppen a közvélemény ereje kényszerítette a washingtoni, londoni és párizsi kormányfőket a genfi útra és éppen ezért a béketalálkozónak most már nem elég csak követelnie a tanácskozásokat — hiszen ez befejezett tény —, hanem követeléseket kell kitűznie a megtárgyalandó kérdések körét illetően. Az elmúlt időszakban, amikor a diplomáciai lépések valósággal egymást követték, nem egy nyugati kommentátor szögezte le keserűen, hogy kormányaik mindezideig nem álltak elő semmiféle építő programmal a genfi értekezletre, ugyanakkor, amikor a Szovjetunió egyik javaslatot a másik után teszi. Ez a tény még élesebben tűnt szembe most, az Egyesült Nemzetek Szervezetének jubileumi közgyűlésén. Az ENSZ éppen az a szervezet, amelynek elsőrendű feladata kutatni a módokat és a lehetőségeket a nemzetközi biztonság és az államok közötti bizalom helyreállítására és most, amikor a nagy változások napjait éljük, a jubileumi közgyűlésen — ahogyan azt a párizsi France Soir is írta — a nyugati küldöttek „csak szóvirágokkal teletűzdelt akadémiai felszólalásokat mondottak.“ Ilyen helyzetben csak természetes, hogy még jobban feltűnt, megint a Szovjetunió az, amely kezdeményez, széleskörű programot terjeszt elő a nemzetközi problémák megoldására. Ezt a programot V. M. Molotovnak, a Szovjetunió külügyminiszterének nyilatkozata foglalta magában. A Combat azt írta, hogy „ez a beszéd széles témakörével és pontos fogalmazásával csattanós válasz volt Eisenhower elnöknek két nappal előbb elhangzott színtelen és ködös beszédére“. A nyugati hírmagyarázók keserű szájíze érthető. Az a hét pont, amelyet Molotov terjesztett elő, lényegében sűríti mindazt a sok kérdést, ami mostanában megoldásra vár. A legnagyobb nyugtalanságot azonban éppen az okozta, hogy a program tökéletesen egybevág a közvélemény követeléseivel és így a nyugati kormányoknak Genf előtt előreláthatólag még sok nehézséggel kell szembenézniök. A londoni Times kiemeli, hogy „a nyugati miniszterek beismerik, aggasztja őket a szovjet javaslatok propaganda-értéke“. A párizsi Le Monde washingtoni tudósítója szerint „Molotov beszédének nagy propaganda hatása lesz a világ közvéleményének széles rétegeire, különösen Ázsiában". E beismerés értékét még az sem csökkenti, hogy Molotov javaslatát „propagandának” igyekeznek feltüntetni. Ezek után vizsgáljuk meg, mi e javaslatok lényege. Röviden összefoglalni meglehetősen nehéz, de nem járunk messze a leglényegesebbtől, ha a leghalaszthatatlanabb és a béke, valamint a háború szempontjábi két legkomolyabb következményekkel járó kérdést, a leszerelés problémáját emeljük ki. Molotov lényegében azt mondotta: a Szovjetunió az ENSZ leszerelési bizottsága elé terjesztett május 10-i javaslatával komolyan közeledett a nyugati hatalmak álláspontjához, amikor abszolút számokban kifejezve egy-másfélmillióra javasolta csökkenteni a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok fegyveres erejét és ennek megfelelően hatszázötvenezerre Angliáét és Franciaországét. A szovjet kormány megegyezési készségét bizonyítja az is, hogy tudomásul vette: a leszerelés első szakaszában tiltsák el a tömegpusztító fegyvereket, de ha valamelyik államot agresszió fenyegeti, amennyiben szükséges, a biztonsági tanács hozzájárulásával felhasználhassák a támadóval szemben. Ezek után joggal jelentette ki a szovjet külügyminiszter, hogy a nyugaton a sor, nem tagadhatják meg a leszerelési javaslatok megvitatását és majdan, elfogadása esetén, megvalósítását. De éppen ez az, amivel szemben különösképpen Washingtonban — enyhén szólva — passzív magatartást tanúsítanak. Az AFP washingtoni jelentése hangoztatta, az Egyesült Államok nem hajlandó olyan alapon egymás mellett élni, hogy fel kell számolnia külföldi katonai támaszpontjait. Nem hajlandó kimenni a kínai Tajvanról és az európai biztonság „feltételének“ tartja, hogy az amerikaiak továbbra is Nyugat-Európában maradjanak. David Lawrence, a New York Herald Tribune szemleíróinak egyik legreakciósabbika is lényegében ugyanezt emeli ki és a szovjet leszerelési javaslatokat megkísérli a nemzetközi megbékélésbe becsempészett trójai falóként feltüntetni. De ugyanez a reakciós Lawrence is kénytelen így keseregni: „sajnos minden alkalommal, amikor kritikusan vizsgálják az orosz javaslatokat, olyan hangok hallatszanak, hogy a szövetséges országok azon szóvivői, akik bizalmatlanok a Szovjetunióval szembeni szükségszerűen egy megelőző háborút szeretnének... A politikusok óvatosak, a közvélemény azonban helyesli az újabb és újabb engedményeket...“ Íme tehát, megint a közvélemény ereje. Ez a közvélemény, amely ily erős, csak örömmel és megelégedéssel veszi tudomásul, ha a hatalmak szempontjai közelednek egymáshoz és ezzel elősegítik a leszerelés problémájának megoldásához olyannyira kívánatos nemzetközi bizalom megteremtését. Ebből a szempontból fogadta osztatlan rokonszenv N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének és Nehru indiai miniszterelnöknek minapi közös nyilatkozatát. Ebből a nyilatkozatból is sok mindent lehetne kiemelni, de nem véletlen, hogy csaknem mindenütt, beleértve természetesen Indiát is, különös nyomatékkal hangsúlyozták: India kormánya maradéktalanul magáévá tette a Szovjetunió leszerelési programját. A nyilatkozat közölte, hogy Bulganyin és Nehru „a legutóbbi szovjet leszerelési javaslatokat a béke ügyéhez való lényeges hozzájárulásként értékelték“. Ezek után természetszerűen adódik a következtetés. Noha sok kérdés vár rendezésre mind Európában, mind Ázsiában, mind pedig a világ többi részében, a négy hatalom kormányfőinek a genfi tanácskozásra ott van a béke biztosításának legfontosabb programja, a leszerelés. Ha ezt megoldják, sokkal könnyebb lesz megközelíteni a többi problémát is. Ahhoz, hogy a genfi tanácskozások eredményesek legyenek, ismételten csak arra kell nyomatékosan rámutatni: a közvéleménynek, a békemozgalomnak fokozottabban kell élnie hatalmas erejével, amit ma már nem becsülhet le senki sem.