Észak-Magyarország, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-24 / 147. szám

. 2 ÉSZAKMAGYARORSZÁG Molotov elvtárs nyilatkozata az ENSZ jubileumi ülésszakán San Francisco (TASZSZ) Az ENSZ jubileumi ülésszakának június 22-i délelőtti ülése helyi idő szerint délelőtt 10 órakor nyílt meg Az ülésen folytatódtak a küldöttség­­vezetők felszólalásai. Az első felszólaló Bom­uló, a Fülöp­­szigeti Köztársaság küldöttségének vezetője volt. Utána V. M. Molotov elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­ső elnökhelyettese, a Szovjetunió külügyminisztere mondotta el nyilat­kozatát, amely többek között a kö­vetkezőket tartalmazza: Ezekben a napokban a földkerek­ség minden részén az emberek mil­liói és milliói különösen figyelmesen hallgatják majd azt, ami itt az Egyesült Nemzetek Szervezete tevé­kenységének elmúlt időszakáról el­hangzik. Az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának bevezető szavai szerint az egyesült nemzetek népei elhatározták azt, hogy „megmentjük a jövő nemzedékét a háború borzal­maitól, amelyek életünk folyamán kétszer zúdítottak kimondhatatlan szenvedést az emberiségre.“ * De nem hunyhatunk szemet a té­nyek előtt. Most jelentékeny nemzetközi fe­szültség van, amelyet mindun­talan az új háború propagandá­ja szít. Annál kevésbé szabad szem elől téveszteni, hogy e fe­szültség további fokozódása fe­nyegeti a béke fenntartását, hogy ez az új háború veszélyét kelti. Az utóbbi években egyes orszá­gokban minden eddigit felülmúló fegyverkezési hajsza kezdődött, amely a katonai kiadások óriási ter­hét rója a nagy tömegekre. Egyre több atom és hidrogénfegyvert hal­moznak fel. Ez joggal nyugtalanítja a népeket, a helyzet veszélyének kö­vetkezményei miatt. Egyre újabb katonai tömbök és szövetségek létesülnek Európában, Ázsiában és más világrészeken. Ezek a háborús szövetségek szembetűnően bizonyos államok ellen irányulnak. Ez agresszív imperialista jellegüket mutatja. A dolog már olyan egyez­ményekig jutott, amelyeknek értel­mében újra felfegyverzik Nyugat-Né­­metországot és bevonják közismer­ten agresszív irányzatú háborús cso­portosulásokba. Az ilyen tömbök és szövetségek viszont elkerülhetetle­nül védelmi szövetségek alakulását vonják maguk után a másik oldalon Másrészről feltétlenül látni kell, hogy napjainkban elegendő olyan tény van, amely azt bizonyítja, hogy vannak a tartós békére és a népek közötti barátságra veze­tő kipróbált utak. A legutóbbi időnek igen nagy ese­ménye volt a Szovjetunió és Jugo­szlávia kölcsönös viszonyának ren­dezése, amire a Szovjetunió kor­mányküldöttségének belgrádi tar­tózkodásakor került sor. A szov­jet—jugoszláv tárgyalások ered­ményeként a viszony megjavult. Ez a tény egyben sok tekintetben elő­segíti az európai politikai enyhülést és megfelel az egyetemes béke meg­szilárdítása érdekeinek. Ezzel kapcsolatban feltétlenül utal­ni kell arra, mennyire alaptalanok azok a nyugati koholmányok, ame­lyek el akarják ferdíteni a belgrádi tárgyalások értelmét, kisebbíteni akarják azok jelentőségét és ered­ményét. Hangsúlyozni kell, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia ba­ráti viszonyának megjavításáról és fejlesztéséről létrejött megál­lapodást, amely közös nyilatko­zatban jutott kifejezésre, nem valamilyen múló elgondolások szabják meg, hanem annak tu­data, hogy e viszonynak mind a Szovjetunió és Jugoszlávia, mind pedig a nemzetközi feszültség csökkentése és az államok közti szükséges bizalom megteremtése szempontjából nagy jelentősége van. Különösen nagy figyelmet érde­mel az a tény, hogy Nehru úr, India miniszterelnöke ellátogatott a Szov­jetunióba. Ennek a látogatásnak nagy jelentősége van a Szovjetunió és India baráti kapcsolatainak to­vábbi megszilárdítása és egyben a nemzetközi feszültség enyhülése, a béke megszilárdítása szempontjá­ból is. A nemzetközi feszültség enyhíté­sének politikája, amelyet a Szov­jetunió és a más békeszerető orszá­gok folytatnak, egyre újabb pozitív eredményekkel jár. Nem lehet belenyugodni — hang­zik a továbbiakban a nyilatkozat — a jelenlegi, távolról sem kielégítő helyzetbe. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének semmi esetre sem sza­bad a nemzetközi események pasz­­szív szemlélőjévé, vagy valamely csoportosulás szűklátókörű célokra felhasznált eszközévé lennie. Az Egyesült Nemzetek Szervezetét nem lehet elképzelni anélkül, hogy­ ne ismerjék el és ne valósítsák meg az egymás mellett élésnek és a kü­lönböző társadalmi berendezésű or­szágok nemzetközi ügyei közös el­döntésének elvét. Ez igen szemléle­tesen ,jut kifejezésre az ENSZ alap­okmányának a biztonsági tanácsra vonatkozó rendelkezéseiben. Azt a szabályt, amely kimondja, hogy a nemzetközi biztonság szava­tolása fontos kérdéseinek biztonsági tanácsi eldöntésekor kötelező az egy­hangú öthatalmi döntés, az Ameri­kai Egyesült Államok kormányának kezdeményezésére fogadták el. De még azok is, akik szavakban elismerik a békés egymás mellett élés elvét, a gyakorlatban néha ezen elv durva megsértésének útján jár­nak. Ezt láthatjuk Kína példáján. Kínában győzelmet aratott a népi demokratikus forradalom és a nagy kínai nép a szocializmus építésének útjára lépett. Ezért fosztják meg még mindig a Kínai Népköztársasá­got attól a jogától, hogy az ENSZ- ben elfoglalja törvényes helyét. Az így teremtett helyzet igazságtalan és jogsértő volta szembetűnő. Megrendül a bizalom az Egyesült Nemzetek Szervezetében, ha tovább tűrjük ezt a törvénysértést. A Kínai Népköztársaságnak to­vábbi halogatás nélkül, teljes lehetőséget kell nyernie arra, hogy képviselve legyen mind a közgyűlésben, mind a biztonsági tanácsban. Nem lehet szó nélkül hagyni azt a veszélyes helyzetet sem, amely a Távol-Keleten Tajvan szigetének és a kínai partmenti szigeteknek a kör­zetében alakult ki. Az Egyesült Nem­zetek Szervezetének nem szabad belenyugodnia abba, hogy a kínai nemzeti területnek ez az elidegenít­hetetlen része még mindig nem ke­rült vissza Kínához és az Egyesült Nemzetek Szervezetének meg kell tennie a szükséges intézkedéseket e fontos probléma mielőbbi rendezé­sére. A szavakról át kell térni a tettek­ Mindenekelőtt a következőket kell elérni: hajtsák végre a közgyű­lésnek a háborús propaganda vala­mennyi országban való megszünte­téséről szóló ismert határozatát, meg­állapodást kell teremteni a nagyha­talmak között az idegen területen fekvő katonai támaszpontok meg­szüntetésére vonatkozóan, ki kell bontakoztatni az atomerő békés fel­használását szolgáló munkát, egybe­kötve a műszakilag kevésbé fejlett országoknak nyújtandó széleskörű termelési és tudományos-műszaki se­gítséggel: a Szovjetuniónak, az­ Egye­sült Államoknak, Angliának és Franciaországnak megegyezéses döntést kell hoznia arról, hogy az ideiglenesen ott hagyandó csekély kontingenseken kívül kivonják csa­pataikat Németország területéről és Németország mindkét részében szi­gorúan korlátozott helyi rendőrőrs­­kontingenseket létesítsenek; a szuve­­renitás és a területi sérthetetlenség elveinek megfelelően rendezik a megoldatlan távolkeleti kérdéseket, megszüntetnek mindenfajta olyan hátrányos megkülönböztetést, amely akadályozza a széleskörű gazdasági együttműködést és a nemzetközi ke­reskedelem fejlődését; széleskörű küldöttségcsere és az idegenforgalom fejlesztése útján kiterjesztik a nem­zetközi kulturális kapcsolatokat. Molotov elvtárs a következőkben röviden ismertette a Szovjetunió leszerelési javaslatait, majd így foly­tatta: Most az Amerikai Egyesült Álla­mokon és más nyugati országokon van a sor. Minthogy a Szovjetunió teljesen elfogadta a hagyományos fegyverzetre vonatkozó javaslatukat, a nyugati országoknak most már nincsen alapjuk arra, hogy halogas­sák az atomfegyver kérdésének meg­oldását. Nekik is bele kell egyezniük az atom- és hidrogénfegyver alkal­mazásáról való lemondásba és e fegyver­ teljes eltiltásába, amint ezt a szovjet tervezet javasolja. (Taps.) A szovjet kormány az atomfegyver kérdésében is lépéseket tett a nyu­gati országok felé. A szovjet kormány ezzel kapcso­latban szükségesnek tartja, hogy az államok vállaljanak ünnepé­lyes kötelezettséget arra, hogy nem alkalmazzák a nukleáris fegyvert és azt eltiltottnak tekin­tik. A Szovjetunió késznek nyi­latkozik ilyen kötelezettséget vál­lalni, ha az atomfegyverrel ren­delkező többi ország is megte­szi ezt, így tehát e téren sem a Szovjetunión múlik a dolog, ha­nem a többi országokon. A szovjet kormány május 10-i javaslata a megfelelő határozatok megvalósítását biztosító hatékony nemzetközi ellenőrzés megteremté­sét szolgáló konkrét intézkedéseket is tartalmaz. Magától értetődik, hogy mindezen kérdések megtárgyalásában részt kell vennie a Kínai Népköztársaság­nak is. (Taps.) A szovjet kormány elvárja, hogy mindezen kérdésekben hamarosan elmondják a véleményüket más kor­mányok is. Az Egyesült Nemzetek Szervezete fennállásának második évtizedébe lép. Napjainkban minden eddiginél inkább kötelessége e szervezetnek a béke biztosítása, az új háború elhá­rítása. A népek békés és nyugodt életének biztosítása az Egyesült Nemzetek Szervezetének magasztos és nemes feladata. Még soha sem volt ilyen nagy az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek felelőssége a népek jövőjéért, a békéért és az egész emberiség jólétéért. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének minden tettét e magasrendű­ felelősségnek kell áthatnia. A Szovjetunió teljes tudatában van annak, hogy szocialista álla­munk milyen helyet foglal el az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A Szovjetunió minden tőle telhe­tőt elkövet, hogy az Egyesült Nem­zetek Szervezetét egész tevékenysé­gében támogassa, hogy biztosítsa a szilárd békét és a nemzetközi biz­tonságot. (Taps.) (MTI) Dzsavah­arlal Nehru Moszkvából Varsóba utazott Moszkva (TASZSZ) Dzsavaharlal Nehru, India mi­niszterelnöke és külügyminisztere, aki hivatalos látogatást tett a Szov­jetunióban, június 23-án, leányával Indira Gandhival és kíséretével Moszkvából Varsóba utazott. (MTI) Dr. Lothar Bolz elvtársnak, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere, BERLIN. Engedje meg, külügyminiszter elvtárs, hogy a Magyar Népköztársa­ság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti kulturális tudomá­nyos , műszaki, árucsereforgalmi és pénzügyi egyezmények aláírásának 5. évfordulója alkalmából a Német Demokratikus Köztársaság testvéri népének, minden német hazafinak és személy szerint önnek, őszinte és forró üdvözletemet tolmácsoljam. Szilárd meggyőződésem, hogy országainknak az élet minden terüle­tére kiterjedő baráti együttműködése a jövőben még szorosabb, gyü­mölcsözőbb lesz és eredményesen fog hozzájárulni a Szovjetunió ve­zette béketábor magasztos célkitűzéseinek megvalósításához. Szívből kívánom, hogy a német nép harcát békés és boldog jövő­jéért, hazája egyesítéséért mielőbb teljes siker koronázza. Budapest, 1955. június 23. BOLDÓCZKI JÁNOS , a Magyar Népköztársaság külügyminisztere. N. A. Bulganyin elvtárs és Nehru közös nyilatkozata Amint már közöltük, N. A. Bul­­ganyin elvtárs, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke és Dzsava­­hszlal Nehru, India miniszterelnö­ke közös nyilatkozatot adtak ki. A nyilatkozat többek között a követ­kezőket tartalmazza: A Szovjetunió és India kapcsola­tai kedvezően a barátság és a köl­csönös megértés szilárd alapján nyugszanak. A Minisztertanács el­nökének és a miniszterelnöknek az a meggyőződése hogy e kapcsolatokban továbbra is a követ­kező elvekből kell kiindulni: 1. A területi sérthetetlenségnek és egymás szuverenitásának kölcsönös tiszteletben tartása; 2. Meg nem támadás; 3. Tartózkodás az egymás bel­­ügyeibe való beavatkozástól. A be­avatkozás nem engedhető meg sem­milyen gazdasági, politikai vagy ideológiai jellegű indok alapján; 4. Az egyenlőség és a kölcsönös előnyök; 5. Békés egymás mellett élés. A Minisztertanács elnökének és a miniszterelnöknek meggyőződése, hogy ezek az elvek, amelyek az utóbbi idő­ben mindinkább tért hódítanak, szélesebb mértékben is alkalmazhatók és ha az államok kölcsönös kapcsolataiban érvényre juttatják ezeket az elveket, akkor ez nyújtja a főreménységet arra, hogy a népek tudatából eltűnik a félelem és a bizalmatlanság és ily­módon enyhül a nemzetközi feszült­ség. A Minisztertanács elnöke és a mi­niszterelnök elismeri, hogy meg­vannak az általános nemzetközi helyzet javulásának jelei. Különös­képpen üdvözlik, hogy enyhül a tá­volkeleti feszültség, hogy helyreál­lították az osztrák függetlenséget, hogy megjavult a Szovjetunió és Jugoszlávia viszonya és hogy pon­tosabban és általánosabban felis­merik az atomkorszak háborújának veszélyét, ami mindenütt észlelhető. Mégis kiterjedt térségekben a féle­lem és gyanú uralkodik az egyes emberek és egész népek tudatában, s ez felhőként borul a nemzetközi kapcsolatokra. Bár a Távol-Keleten enyhült a feszültség, okai még min­dig fennállnak. A Minisztertanács elnöke és a mi­niszterelnök őszintén reméli, hogy lehetséges lesz békés eszközökkel kielégíteni a Kínai Népköztársaság­nak Tajvanra vonatkozó törvényes jogait. A Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök egyúttal ismét megerősíti azt a meggyőződését, hogy a Távol-Keleten és más térsé­gekben sok bonyodalomnak az az alapja, hogy ismételten visszauta­sítják, hogy a Kínai Népköztársasá­got bebocsássák az Egyesült Nem­zetek Szervezetébe. Azt is fontosnak tartják, hogy minden államot, amely megfelel az alap­okmány feltételeinek, felvegye­nek az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A Minisztertanács elnöke és a mi­niszterelnök úgy véli, hogy a jelen nyilatkozatban meghirdetett öt alap­elvből kiindulva, széles tevékenységű terület nyí­lik meg a két állam kulturális, gazdasági és műszaki együttmű­ködésének fejlesztése előtt. An­nak a ténynek, hogy mindegyik ország saját lelkülete hagyomá­nyai és környezet által kialakí­tott rendszert követ, nem szabad akadályoznia az ilyen együttmű­ködést. Már jelentős fejlődés tapasztalha­tó a két ország kulturális és gazda­sági együttműködés fejlődésében. A Minisztertanács elnöke és a miniszz­­terelnök az ilyen együttműködés kölcsönös előnyeit figyelembe véve, igyekszik fejleszteni és erősíteni a két ország gazdasági és kulturális kapcsolatait, valamint a tudomá­nyos és műszaki kutatások területén kialakult kapcsolatokat. A Minisztertanács elnöke és a mi­niszterelnök megelégedését fejezi ki a fölött, hogy lehetőségük nyílt személyesen megvitatni a mindket­tőj­üket érdeklő kérdéseket és ezek­­ről eszmecserét folytathattak. Meg­győződésük, hogy tárgyalásaik ered­ményei és a létrejött baráti érintke­zés elősegíti majd a két ország kap­csolatának és népeik kapcsolatai­nak további megerősödését és fejlő­dését és mindez a világbékét szol­­gálja. 1M0­1 1 Péntek, 1955. június 24. A béke-világtalálkozó •• a •• a ■ • •• í­r csütörtöki ülése Helsinki (MTI) A Magyar Távirati Iroda különtu­­dósítója jelenti: A helsinki béke-világtalálkozó résztvevői csütörtökön tartották első munkaülésüket, amelyet Josue de Castro (Brazília), az ENSZ élelme­zési és mezőgazdasági szervezeté­nek elnöke vezetett. De Castro bejelentette, hogy a béke-világtalálkozó az elnökség ha­tározata értelmében plenáris ülése­ken és albizottságokban folytatja majd munkáját. E célból hét albi­zottság alakult a következő kérdé­sek megtárgyalására: 1. Leszerelés és atomfegyver; 2. Katonai tömbök és a népek biztonsága; 3. Nemzeti szuverenitás és a béke; 4. Gazdasá­gi és szociális feladatok; 5. Kultu­rális csere; 6. Nevelés és ifjúság; 7. A békeszerető erőik együttműkö­dése. A csütörtöki ülés első szónoka Candy kanadai anglikán lelkész volt. A hatszázmiliós kínai nép üdvözlete Tudom­a-Kuo Mo-Zso, a Kínai nyoi Akadémia elnöke hatszáz mil­lió kínai férfi és nő üdvözletét és jó­kívánságait tolmácsolja a kongresz­­szus résztvevőinek. Az 1952 decemberében Bécsben megtartott béke-világkongresszus a koreai és az indokínai háború meg­szüntetését követelte és e követelé­sei lényegileg megvalósultak — mondotta többek között. Az ázsiai és afrikai népek értekezletein elfo­gadott alapelvek, amelyek a külön­böző rendszerű államok békés együttéléséről, a népek önrendelke­zési jogának tiszteletben tartásáról, az agresszió kiküszöböléséről, vég­eredményben a béke biztosításáról szólnak, megfelelnek az egész em­beriség érdekeinek, kivéve egy ma­roknyi csoportot, amely profit utáni hajszában kész kockára tenni az emberi nem létét. Helyeseljük Molotov szovjet külügyminiszter kijelentését, hogy a Bandungban elfogadott tíz alapelv érvényességét ki le­hetne és ki kellene terjeszteni mind az öt földrész nemzeteire. A legutóbbi időben Európában is olyan események történtek, amelyek bizakodással és derű­látással töltik el a béke híveit. A Kínai Népköztársaság teljes mértékben támogatja a nemrégiben megkötött varsói szerződést, amely­nek létrehozását a párizsi egyezmé­nyek és az Északatlanti Szövetség agresszív lépései váltották ki. A varsói szerződés merőben különbö­zik a párizsi egyezményektől, mert az összeurópai biztonsági rendszer megteremtésének pillanatában auto­matikusan érvényét veszti és ezen­kívül nyitva áll minden ország számára, míg az északatlanti pak­tum kizárja a Szovjetunió és más békeszerető államok csatlakozását. Igen fontos eseménynek tekintik azokat a javaslatokat, amelyeket a Szovjetunió a leszerelés kérdésé­ben terjesztett az ENSZ megfelelő albizottsága elé. Ezután az ENSZ jubileumi ülésszakáról emlékezett meg Kuo Mo-Zso, majd így folytat­ta: — Nagyon helytelen, hogy egész sor államot mindmáig nem vettek fel az ENSZ tagjainak sorába. Reméljük, hogy ez a fontos nemzetközi szerve­zet a jövőben érvényesíti majd az alapokmányban foglalt elveket és a népek békés együttélésének valóban hatásos előmozdítójává fejlődik.­­ Ami Tajvan kérdését illeti, Cson En-laj miniszterelnök és kül­ügyminiszter félreérthetetlenül leszö­gezte, hogy ez a sziget kínai terület és felszabadítása Kína belügye. Kína népe nem engedi elvitatni a Tajvan felszabadítására vonatkozó jogát, igyekszik azonban békés eszközü­kkel elérni azt. A Kínai Népköztársaság kormánya ennek előrebocsátásával kész ebben a kérdésben tárgyalásokat folytatni az Amerikai Egyesült Államok kor­mányával, de semmiesetre sem mehet bele abba, hogy ezeken a tárgyaláso­kon az áruló Csang Kaj-sek-klikk képviselői is részt vegyenek. Várjuk a washingtoni kormány konkrét lépé­seit ezzel az üggyel kapcsolatban. Ezután Kozambi egyetemi tanár, az indiai küldöttség vezetője tartotta meg beszámolóját. Joliot-Curie beszéde Joliot-Curie beszédében hangsúlyoz­ta, hogy a béke-vilá­gtalálkozó részt­vevői azért utazhattak Helsinkibe, mert minden ország­ján jelentékeny összegeket gyűjtöttek össze. Napról napra mindjobban hallatja szavát egy igen nagy erő: a köz­vélemény — mondotta. Éppen a közvélemény ad nekünk befolyásoló erőt, következésképpen hatalmas felelősséget is ró ránk. Ezekben a napokban összegezi majd a legkülönbözőbb országokból érke­zett, még­hozzá olyan emberek óha­jait, akik esetleg különbözőképpen ítélik meg az utóbbi évek történetét. Senki sem tagadhatja — mondotta Joliot-Curie —, hogy az egész világ népei a háború megakadályozását követelik. Ezt a követelést ki kell elégíteni. Joliot-Curie ezek után rámutatott, hogy a béke erői határozott akcióinak eredményeként sok olyan ember, aki elkerülhetetlennek tartotta a háborút, most szakít ezzel a meggyőződésével. Joliot-Curie hangsúlyozta, hogy a tömegpusztító fegyverek eltiltásának problémája összefügg a leszerelés pro­­blémájával és hogy a leszerelés az a konkrét akció, amelyre a közvéle­mény törekszik. — Nehéz volna kétségbevonni­ — folytatta Joliot-Curie —, hogy mi nem­zetközi helyzet az adott időszakban javult. Mindazok, akik különböző módon elősegítették ezt, biztatást lát­nak ebben a további erőfeszítésekre. Mindazonáltal vártnak még meg nem oldott nehéz kérdések. Minden em­berben fokozódik az az óhaj, hogy minden problémát békés úton oldja­nak meg. Tisztában vagyunk a magunkra vállalt feladat nehézségével. Átérez­­zük felelősségünk nagyságát. De be­váltjuk azok reményeit, akik bíznak bennünk. Meg tudj­uk találni majd azokat a mindenkit, egyesítő döntése­ket, amelyekből a közvélemény a szükséges erőt meríti, hogy leküzdjön minden akadályt és kikényszerítse a béke útján való haladót.

Next