Észak-Magyarország, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-24 / 147. szám
. 2 ÉSZAKMAGYARORSZÁG Molotov elvtárs nyilatkozata az ENSZ jubileumi ülésszakán San Francisco (TASZSZ) Az ENSZ jubileumi ülésszakának június 22-i délelőtti ülése helyi idő szerint délelőtt 10 órakor nyílt meg Az ülésen folytatódtak a küldöttségvezetők felszólalásai. Az első felszólaló Bomuló, a Fülöpszigeti Köztársaság küldöttségének vezetője volt. Utána V. M. Molotov elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, a Szovjetunió külügyminisztere mondotta el nyilatkozatát, amely többek között a következőket tartalmazza: Ezekben a napokban a földkerekség minden részén az emberek milliói és milliói különösen figyelmesen hallgatják majd azt, ami itt az Egyesült Nemzetek Szervezete tevékenységének elmúlt időszakáról elhangzik. Az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának bevezető szavai szerint az egyesült nemzetek népei elhatározták azt, hogy „megmentjük a jövő nemzedékét a háború borzalmaitól, amelyek életünk folyamán kétszer zúdítottak kimondhatatlan szenvedést az emberiségre.“ * De nem hunyhatunk szemet a tények előtt. Most jelentékeny nemzetközi feszültség van, amelyet minduntalan az új háború propagandája szít. Annál kevésbé szabad szem elől téveszteni, hogy e feszültség további fokozódása fenyegeti a béke fenntartását, hogy ez az új háború veszélyét kelti. Az utóbbi években egyes országokban minden eddigit felülmúló fegyverkezési hajsza kezdődött, amely a katonai kiadások óriási terhét rója a nagy tömegekre. Egyre több atom és hidrogénfegyvert halmoznak fel. Ez joggal nyugtalanítja a népeket, a helyzet veszélyének következményei miatt. Egyre újabb katonai tömbök és szövetségek létesülnek Európában, Ázsiában és más világrészeken. Ezek a háborús szövetségek szembetűnően bizonyos államok ellen irányulnak. Ez agresszív imperialista jellegüket mutatja. A dolog már olyan egyezményekig jutott, amelyeknek értelmében újra felfegyverzik Nyugat-Németországot és bevonják közismerten agresszív irányzatú háborús csoportosulásokba. Az ilyen tömbök és szövetségek viszont elkerülhetetlenül védelmi szövetségek alakulását vonják maguk után a másik oldalon Másrészről feltétlenül látni kell, hogy napjainkban elegendő olyan tény van, amely azt bizonyítja, hogy vannak a tartós békére és a népek közötti barátságra vezető kipróbált utak. A legutóbbi időnek igen nagy eseménye volt a Szovjetunió és Jugoszlávia kölcsönös viszonyának rendezése, amire a Szovjetunió kormányküldöttségének belgrádi tartózkodásakor került sor. A szovjet—jugoszláv tárgyalások eredményeként a viszony megjavult. Ez a tény egyben sok tekintetben elősegíti az európai politikai enyhülést és megfelel az egyetemes béke megszilárdítása érdekeinek. Ezzel kapcsolatban feltétlenül utalni kell arra, mennyire alaptalanok azok a nyugati koholmányok, amelyek el akarják ferdíteni a belgrádi tárgyalások értelmét, kisebbíteni akarják azok jelentőségét és eredményét. Hangsúlyozni kell, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia baráti viszonyának megjavításáról és fejlesztéséről létrejött megállapodást, amely közös nyilatkozatban jutott kifejezésre, nem valamilyen múló elgondolások szabják meg, hanem annak tudata, hogy e viszonynak mind a Szovjetunió és Jugoszlávia, mind pedig a nemzetközi feszültség csökkentése és az államok közti szükséges bizalom megteremtése szempontjából nagy jelentősége van. Különösen nagy figyelmet érdemel az a tény, hogy Nehru úr, India miniszterelnöke ellátogatott a Szovjetunióba. Ennek a látogatásnak nagy jelentősége van a Szovjetunió és India baráti kapcsolatainak további megszilárdítása és egyben a nemzetközi feszültség enyhülése, a béke megszilárdítása szempontjából is. A nemzetközi feszültség enyhítésének politikája, amelyet a Szovjetunió és a más békeszerető országok folytatnak, egyre újabb pozitív eredményekkel jár. Nem lehet belenyugodni — hangzik a továbbiakban a nyilatkozat — a jelenlegi, távolról sem kielégítő helyzetbe. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének semmi esetre sem szabad a nemzetközi események paszszív szemlélőjévé, vagy valamely csoportosulás szűklátókörű célokra felhasznált eszközévé lennie. Az Egyesült Nemzetek Szervezetét nem lehet elképzelni anélkül, hogy ne ismerjék el és ne valósítsák meg az egymás mellett élésnek és a különböző társadalmi berendezésű országok nemzetközi ügyei közös eldöntésének elvét. Ez igen szemléletesen ,jut kifejezésre az ENSZ alapokmányának a biztonsági tanácsra vonatkozó rendelkezéseiben. Azt a szabályt, amely kimondja, hogy a nemzetközi biztonság szavatolása fontos kérdéseinek biztonsági tanácsi eldöntésekor kötelező az egyhangú öthatalmi döntés, az Amerikai Egyesült Államok kormányának kezdeményezésére fogadták el. De még azok is, akik szavakban elismerik a békés egymás mellett élés elvét, a gyakorlatban néha ezen elv durva megsértésének útján járnak. Ezt láthatjuk Kína példáján. Kínában győzelmet aratott a népi demokratikus forradalom és a nagy kínai nép a szocializmus építésének útjára lépett. Ezért fosztják meg még mindig a Kínai Népköztársaságot attól a jogától, hogy az ENSZ- ben elfoglalja törvényes helyét. Az így teremtett helyzet igazságtalan és jogsértő volta szembetűnő. Megrendül a bizalom az Egyesült Nemzetek Szervezetében, ha tovább tűrjük ezt a törvénysértést. A Kínai Népköztársaságnak további halogatás nélkül, teljes lehetőséget kell nyernie arra, hogy képviselve legyen mind a közgyűlésben, mind a biztonsági tanácsban. Nem lehet szó nélkül hagyni azt a veszélyes helyzetet sem, amely a Távol-Keleten Tajvan szigetének és a kínai partmenti szigeteknek a körzetében alakult ki. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének nem szabad belenyugodnia abba, hogy a kínai nemzeti területnek ez az elidegeníthetetlen része még mindig nem került vissza Kínához és az Egyesült Nemzetek Szervezetének meg kell tennie a szükséges intézkedéseket e fontos probléma mielőbbi rendezésére. A szavakról át kell térni a tettek Mindenekelőtt a következőket kell elérni: hajtsák végre a közgyűlésnek a háborús propaganda valamennyi országban való megszüntetéséről szóló ismert határozatát, megállapodást kell teremteni a nagyhatalmak között az idegen területen fekvő katonai támaszpontok megszüntetésére vonatkozóan, ki kell bontakoztatni az atomerő békés felhasználását szolgáló munkát, egybekötve a műszakilag kevésbé fejlett országoknak nyújtandó széleskörű termelési és tudományos-műszaki segítséggel: a Szovjetuniónak, az Egyesült Államoknak, Angliának és Franciaországnak megegyezéses döntést kell hoznia arról, hogy az ideiglenesen ott hagyandó csekély kontingenseken kívül kivonják csapataikat Németország területéről és Németország mindkét részében szigorúan korlátozott helyi rendőrőrskontingenseket létesítsenek; a szuverenitás és a területi sérthetetlenség elveinek megfelelően rendezik a megoldatlan távolkeleti kérdéseket, megszüntetnek mindenfajta olyan hátrányos megkülönböztetést, amely akadályozza a széleskörű gazdasági együttműködést és a nemzetközi kereskedelem fejlődését; széleskörű küldöttségcsere és az idegenforgalom fejlesztése útján kiterjesztik a nemzetközi kulturális kapcsolatokat. Molotov elvtárs a következőkben röviden ismertette a Szovjetunió leszerelési javaslatait, majd így folytatta: Most az Amerikai Egyesült Államokon és más nyugati országokon van a sor. Minthogy a Szovjetunió teljesen elfogadta a hagyományos fegyverzetre vonatkozó javaslatukat, a nyugati országoknak most már nincsen alapjuk arra, hogy halogassák az atomfegyver kérdésének megoldását. Nekik is bele kell egyezniük az atom- és hidrogénfegyver alkalmazásáról való lemondásba és e fegyver teljes eltiltásába, amint ezt a szovjet tervezet javasolja. (Taps.) A szovjet kormány az atomfegyver kérdésében is lépéseket tett a nyugati országok felé. A szovjet kormány ezzel kapcsolatban szükségesnek tartja, hogy az államok vállaljanak ünnepélyes kötelezettséget arra, hogy nem alkalmazzák a nukleáris fegyvert és azt eltiltottnak tekintik. A Szovjetunió késznek nyilatkozik ilyen kötelezettséget vállalni, ha az atomfegyverrel rendelkező többi ország is megteszi ezt, így tehát e téren sem a Szovjetunión múlik a dolog, hanem a többi országokon. A szovjet kormány május 10-i javaslata a megfelelő határozatok megvalósítását biztosító hatékony nemzetközi ellenőrzés megteremtését szolgáló konkrét intézkedéseket is tartalmaz. Magától értetődik, hogy mindezen kérdések megtárgyalásában részt kell vennie a Kínai Népköztársaságnak is. (Taps.) A szovjet kormány elvárja, hogy mindezen kérdésekben hamarosan elmondják a véleményüket más kormányok is. Az Egyesült Nemzetek Szervezete fennállásának második évtizedébe lép. Napjainkban minden eddiginél inkább kötelessége e szervezetnek a béke biztosítása, az új háború elhárítása. A népek békés és nyugodt életének biztosítása az Egyesült Nemzetek Szervezetének magasztos és nemes feladata. Még soha sem volt ilyen nagy az Egyesült Nemzetek Szervezetének felelőssége a népek jövőjéért, a békéért és az egész emberiség jólétéért. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének minden tettét e magasrendű felelősségnek kell áthatnia. A Szovjetunió teljes tudatában van annak, hogy szocialista államunk milyen helyet foglal el az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A Szovjetunió minden tőle telhetőt elkövet, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét egész tevékenységében támogassa, hogy biztosítsa a szilárd békét és a nemzetközi biztonságot. (Taps.) (MTI) Dzsavaharlal Nehru Moszkvából Varsóba utazott Moszkva (TASZSZ) Dzsavaharlal Nehru, India miniszterelnöke és külügyminisztere, aki hivatalos látogatást tett a Szovjetunióban, június 23-án, leányával Indira Gandhival és kíséretével Moszkvából Varsóba utazott. (MTI) Dr. Lothar Bolz elvtársnak, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere, BERLIN. Engedje meg, külügyminiszter elvtárs, hogy a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti kulturális tudományos , műszaki, árucsereforgalmi és pénzügyi egyezmények aláírásának 5. évfordulója alkalmából a Német Demokratikus Köztársaság testvéri népének, minden német hazafinak és személy szerint önnek, őszinte és forró üdvözletemet tolmácsoljam. Szilárd meggyőződésem, hogy országainknak az élet minden területére kiterjedő baráti együttműködése a jövőben még szorosabb, gyümölcsözőbb lesz és eredményesen fog hozzájárulni a Szovjetunió vezette béketábor magasztos célkitűzéseinek megvalósításához. Szívből kívánom, hogy a német nép harcát békés és boldog jövőjéért, hazája egyesítéséért mielőbb teljes siker koronázza. Budapest, 1955. június 23. BOLDÓCZKI JÁNOS , a Magyar Népköztársaság külügyminisztere. N. A. Bulganyin elvtárs és Nehru közös nyilatkozata Amint már közöltük, N. A. Bulganyin elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Dzsavahszlal Nehru, India miniszterelnöke közös nyilatkozatot adtak ki. A nyilatkozat többek között a következőket tartalmazza: A Szovjetunió és India kapcsolatai kedvezően a barátság és a kölcsönös megértés szilárd alapján nyugszanak. A Minisztertanács elnökének és a miniszterelnöknek az a meggyőződése hogy e kapcsolatokban továbbra is a következő elvekből kell kiindulni: 1. A területi sérthetetlenségnek és egymás szuverenitásának kölcsönös tiszteletben tartása; 2. Meg nem támadás; 3. Tartózkodás az egymás belügyeibe való beavatkozástól. A beavatkozás nem engedhető meg semmilyen gazdasági, politikai vagy ideológiai jellegű indok alapján; 4. Az egyenlőség és a kölcsönös előnyök; 5. Békés egymás mellett élés. A Minisztertanács elnökének és a miniszterelnöknek meggyőződése, hogy ezek az elvek, amelyek az utóbbi időben mindinkább tért hódítanak, szélesebb mértékben is alkalmazhatók és ha az államok kölcsönös kapcsolataiban érvényre juttatják ezeket az elveket, akkor ez nyújtja a főreménységet arra, hogy a népek tudatából eltűnik a félelem és a bizalmatlanság és ilymódon enyhül a nemzetközi feszültség. A Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök elismeri, hogy megvannak az általános nemzetközi helyzet javulásának jelei. Különösképpen üdvözlik, hogy enyhül a távolkeleti feszültség, hogy helyreállították az osztrák függetlenséget, hogy megjavult a Szovjetunió és Jugoszlávia viszonya és hogy pontosabban és általánosabban felismerik az atomkorszak háborújának veszélyét, ami mindenütt észlelhető. Mégis kiterjedt térségekben a félelem és gyanú uralkodik az egyes emberek és egész népek tudatában, s ez felhőként borul a nemzetközi kapcsolatokra. Bár a Távol-Keleten enyhült a feszültség, okai még mindig fennállnak. A Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök őszintén reméli, hogy lehetséges lesz békés eszközökkel kielégíteni a Kínai Népköztársaságnak Tajvanra vonatkozó törvényes jogait. A Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök egyúttal ismét megerősíti azt a meggyőződését, hogy a Távol-Keleten és más térségekben sok bonyodalomnak az az alapja, hogy ismételten visszautasítják, hogy a Kínai Népköztársaságot bebocsássák az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Azt is fontosnak tartják, hogy minden államot, amely megfelel az alapokmány feltételeinek, felvegyenek az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök úgy véli, hogy a jelen nyilatkozatban meghirdetett öt alapelvből kiindulva, széles tevékenységű terület nyílik meg a két állam kulturális, gazdasági és műszaki együttműködésének fejlesztése előtt. Annak a ténynek, hogy mindegyik ország saját lelkülete hagyományai és környezet által kialakított rendszert követ, nem szabad akadályoznia az ilyen együttműködést. Már jelentős fejlődés tapasztalható a két ország kulturális és gazdasági együttműködés fejlődésében. A Minisztertanács elnöke és a miniszzterelnök az ilyen együttműködés kölcsönös előnyeit figyelembe véve, igyekszik fejleszteni és erősíteni a két ország gazdasági és kulturális kapcsolatait, valamint a tudományos és műszaki kutatások területén kialakult kapcsolatokat. A Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök megelégedését fejezi ki a fölött, hogy lehetőségük nyílt személyesen megvitatni a mindkettőjüket érdeklő kérdéseket és ezekről eszmecserét folytathattak. Meggyőződésük, hogy tárgyalásaik eredményei és a létrejött baráti érintkezés elősegíti majd a két ország kapcsolatának és népeik kapcsolatainak további megerősödését és fejlődését és mindez a világbékét szolgálja. 1M01 1 Péntek, 1955. június 24. A béke-világtalálkozó •• a •• a ■ • •• ír csütörtöki ülése Helsinki (MTI) A Magyar Távirati Iroda különtudósítója jelenti: A helsinki béke-világtalálkozó résztvevői csütörtökön tartották első munkaülésüket, amelyet Josue de Castro (Brazília), az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezetének elnöke vezetett. De Castro bejelentette, hogy a béke-világtalálkozó az elnökség határozata értelmében plenáris üléseken és albizottságokban folytatja majd munkáját. E célból hét albizottság alakult a következő kérdések megtárgyalására: 1. Leszerelés és atomfegyver; 2. Katonai tömbök és a népek biztonsága; 3. Nemzeti szuverenitás és a béke; 4. Gazdasági és szociális feladatok; 5. Kulturális csere; 6. Nevelés és ifjúság; 7. A békeszerető erőik együttműködése. A csütörtöki ülés első szónoka Candy kanadai anglikán lelkész volt. A hatszázmiliós kínai nép üdvözlete Tudoma-Kuo Mo-Zso, a Kínai nyoi Akadémia elnöke hatszáz millió kínai férfi és nő üdvözletét és jókívánságait tolmácsolja a kongreszszus résztvevőinek. Az 1952 decemberében Bécsben megtartott béke-világkongresszus a koreai és az indokínai háború megszüntetését követelte és e követelései lényegileg megvalósultak — mondotta többek között. Az ázsiai és afrikai népek értekezletein elfogadott alapelvek, amelyek a különböző rendszerű államok békés együttéléséről, a népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartásáról, az agresszió kiküszöböléséről, végeredményben a béke biztosításáról szólnak, megfelelnek az egész emberiség érdekeinek, kivéve egy maroknyi csoportot, amely profit utáni hajszában kész kockára tenni az emberi nem létét. Helyeseljük Molotov szovjet külügyminiszter kijelentését, hogy a Bandungban elfogadott tíz alapelv érvényességét ki lehetne és ki kellene terjeszteni mind az öt földrész nemzeteire. A legutóbbi időben Európában is olyan események történtek, amelyek bizakodással és derűlátással töltik el a béke híveit. A Kínai Népköztársaság teljes mértékben támogatja a nemrégiben megkötött varsói szerződést, amelynek létrehozását a párizsi egyezmények és az Északatlanti Szövetség agresszív lépései váltották ki. A varsói szerződés merőben különbözik a párizsi egyezményektől, mert az összeurópai biztonsági rendszer megteremtésének pillanatában automatikusan érvényét veszti és ezenkívül nyitva áll minden ország számára, míg az északatlanti paktum kizárja a Szovjetunió és más békeszerető államok csatlakozását. Igen fontos eseménynek tekintik azokat a javaslatokat, amelyeket a Szovjetunió a leszerelés kérdésében terjesztett az ENSZ megfelelő albizottsága elé. Ezután az ENSZ jubileumi ülésszakáról emlékezett meg Kuo Mo-Zso, majd így folytatta: — Nagyon helytelen, hogy egész sor államot mindmáig nem vettek fel az ENSZ tagjainak sorába. Reméljük, hogy ez a fontos nemzetközi szervezet a jövőben érvényesíti majd az alapokmányban foglalt elveket és a népek békés együttélésének valóban hatásos előmozdítójává fejlődik. Ami Tajvan kérdését illeti, Cson En-laj miniszterelnök és külügyminiszter félreérthetetlenül leszögezte, hogy ez a sziget kínai terület és felszabadítása Kína belügye. Kína népe nem engedi elvitatni a Tajvan felszabadítására vonatkozó jogát, igyekszik azonban békés eszközükkel elérni azt. A Kínai Népköztársaság kormánya ennek előrebocsátásával kész ebben a kérdésben tárgyalásokat folytatni az Amerikai Egyesült Államok kormányával, de semmiesetre sem mehet bele abba, hogy ezeken a tárgyalásokon az áruló Csang Kaj-sek-klikk képviselői is részt vegyenek. Várjuk a washingtoni kormány konkrét lépéseit ezzel az üggyel kapcsolatban. Ezután Kozambi egyetemi tanár, az indiai küldöttség vezetője tartotta meg beszámolóját. Joliot-Curie beszéde Joliot-Curie beszédében hangsúlyozta, hogy a béke-világtalálkozó résztvevői azért utazhattak Helsinkibe, mert minden országján jelentékeny összegeket gyűjtöttek össze. Napról napra mindjobban hallatja szavát egy igen nagy erő: a közvélemény — mondotta. Éppen a közvélemény ad nekünk befolyásoló erőt, következésképpen hatalmas felelősséget is ró ránk. Ezekben a napokban összegezi majd a legkülönbözőbb országokból érkezett, méghozzá olyan emberek óhajait, akik esetleg különbözőképpen ítélik meg az utóbbi évek történetét. Senki sem tagadhatja — mondotta Joliot-Curie —, hogy az egész világ népei a háború megakadályozását követelik. Ezt a követelést ki kell elégíteni. Joliot-Curie ezek után rámutatott, hogy a béke erői határozott akcióinak eredményeként sok olyan ember, aki elkerülhetetlennek tartotta a háborút, most szakít ezzel a meggyőződésével. Joliot-Curie hangsúlyozta, hogy a tömegpusztító fegyverek eltiltásának problémája összefügg a leszerelés problémájával és hogy a leszerelés az a konkrét akció, amelyre a közvélemény törekszik. — Nehéz volna kétségbevonni — folytatta Joliot-Curie —, hogy mi nemzetközi helyzet az adott időszakban javult. Mindazok, akik különböző módon elősegítették ezt, biztatást látnak ebben a további erőfeszítésekre. Mindazonáltal vártnak még meg nem oldott nehéz kérdések. Minden emberben fokozódik az az óhaj, hogy minden problémát békés úton oldjanak meg. Tisztában vagyunk a magunkra vállalt feladat nehézségével. Átérezzük felelősségünk nagyságát. De beváltjuk azok reményeit, akik bíznak bennünk. Meg tudjuk találni majd azokat a mindenkit, egyesítő döntéseket, amelyekből a közvélemény a szükséges erőt meríti, hogy leküzdjön minden akadályt és kikényszerítse a béke útján való haladót.