Észak-Magyarország, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-01 / 205. szám

XI. évfolyam 205 szám I— A kenézlői Dózsa tsz jövője is az állattenyésztés gyors fejlesztése Egy éjszaka a gyógyító kezek házában AZ MDP BORSOD-ABAÚJ -ZEMPLÉN MEGYEI, PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ARA 50 FILLÉR Miskolc, 1955 szeptember 1. csülökök A kenyércsata valójában csak akkor fejeződik be, ha az utolsó learatott, tömött kalászt is átengedtük a cséplőgép dobján, s száraz raktárban várja sorát az ország biztos kenyere. A hivatalos jelentések szerint megyénkben ezideig gabonatermésünk nem sokkal több, mint 60 százalékát csépeltük el, tehát kenyerünk alig abb, mint felét helyeztük biztonságba. S hogy az utolsó szem gabona is mielőbb raktárba kerüljön, az elsősorban a cséplőgépek vezetőinek és a cséplőmunkacsapatok becsületes, odaadó munkájától függ. Az elmúlt esztendőkben ilyenkor, szeptembertájt, már az utolsó kévéket adogatták a cséplő munkacsapatok tagjai a gépekre, s megnyugodva jelentettük, hogy megnyertük a kenyércsatát. Ez évben azonban minden másként történt. A rendkívüli időjárás közel egy hónappal nyújtotta meg a kenyérgabona érési idejét, munkát munkára halmozott, egy időben volt szükség kaszára, kapára, kombájnra, arató- és cséplőgépre, s valóban becsületes, odaadó munkára volt szükség, hogy gépállomás és állami gazdaság, termelőszövetkezet és egyénileg dolgozó paraszt helytálljon a maga posztján. Lelkesedésben, odaadásban a munka egyetlen területén sem volt hiány. Különösen nagy szükség volt és van jelenleg is a gépállomások tervszerű munkájára. A közel negyven százalék még csépeletlen gabona, a rövid határidő az elkövetkezendő napokban olyan helytállást vár a gépállomások cséplővezetőitől és a munkacsapatok tagjaitól, amelyre csakis megfeszített erővel, nagy körültekintéssel és feltétlen becsülettel lesznek képesek. Olyan helytállást, amilyent az eddigi időszakban a legjobb gépállomások, a legjobb cséplővezetők és munkacsapatok mutattak. Nem véletlen, de nem is magától értetődő dolog, hogy Borsod megy® 22 gépállomása közül ezideig mindössze csak két gépállomás, a taktaharkányi és a mezőcsáti teljesítette cséplévi tervét. Az esős időjárás erősem hátráltatta a hordást és a csépié® megkezdését is. Alapos indok ez arra, hogy a ricsei részen ezideig mindössze 50, az edelényi részen pedig 63 százalékát csépelték el a kenyérgabonának. Azonban egyáltalán nem indokolja még az időjárás sem a szemdrői gépállomás 24, az ózdi 36, a putnoki 31 és a vidnányi 28 százalékos teljesítményét. A lemaradás itt már egyedül a szervezetlen munka, a nem pontos felkészülés eredménye, tehát a gépállomás hibája. Ezeken a gépállomásokon az okot már csak abban lehet és kell keresni, — pkolásul az elkövetkezendő időkre —, hogy míg a taktaharkémyi, vagy a ricsei gépállomáson jóval 100 mázsa fölötti teljesítést jelez a cséplőgéppark átlageredményeinek mutatója, addig Szendrőn, Putnokon alig haladja túl az 50 mázsát. S ezek a gyenge eredmények azt bizonyítják, hogy itt-ott bizony még baj van a tervszerűséggel, s baj a lelkesedéssel is. A cséplési munka megkezdésekor nem csupán két-három, hanem csaknem minden gépállomáson megvoltak a kezdeti nehézségek. Akadtak apróbb üzemzavarok, javítások a cséplőgépekéin. Azonban néhány, vagy egyetlen nap alatt megtalálták és kijavították a hibát. A hiba tehát csak ott válhatott komoly akadállyá, ahol tehetetlenek voltak vele szemben, ahol nem győzte le az akadályokat a közös ügyért való lelkesedés, összefogáa Néhány héttel, pontosabban 28 nappal ezelőtt akadt üzemzavar Krakenperger Ferenc, a szerencsi gépállomás cséplővezetőjének gépénél is. De a fiatal cséplővezető a gépállomás, majd Bálint László és cséplőmunkacsapata segítségével legyűrte a hibákat és 28 nap alatt 1070-es gépével 54 vagon gabonát csépelt el. Igazában csak ők tudnák elmondani, mennyi munka, mennyi izgalom, mennyi győzniakarás rejtőzik kimagasló eredményük mögött. Vagy mennyi lelkesedésre, milyen összehangolt munkára volt szükség ifjú Balogh Sándor, a szocialista munka hőse és cséplőcsapatja 58 vagonos, ifjú Pető József 50 vagonos teljesítményéhez. Milyen kemény, körültekintő vezetést követelt meg a taktaharkányi gépállomás vezetőségétől, milyen odaadó munkát a cséplő- és cséplőmunkacsapatvezetőktől, hogy elsőként a megye gépállomásai közül 103,6 százalékra, vagy a mezőcsáti gépállomás dolgozóitól, akik 101,3 százalékra teljesítették tervüket. Ezekre versenyzászlajára jött az eredmények mögött nem csupán szakmai tudás, technikai feltétel, hanem lelkesedés, munka, az ország kenyere iránt érzett felelősség , érzet is rejtőzik. S enélkül nem születhetik kimagasló eredmény. A taktaharkányi, mezőcsáti és he- ' főpapi gépállomás dolgozói és vezetői most meg sem állnak, csupán saját tervük teljesítésénél. Mindhárom gépállomás segítséget ígért és küldött más gépállomásoknak. Gépeket, csép- övező főket, munkacsapatokat, hogy a megye minden részében mielőbb raktárba kerülhessen a kenyér. Ez azonban nem jelentheti a®t, hogy a szendrői és más gépállomásokon továbbra is nyugodtan dolgozzanak az eddigi mederben. Nem jelentheti azt, hogy , az eddig gyengén teljesítő cséplőgépnek továbbra se terven alul csépeljenek napról-napra. A hátralévő , negyven százalék még jelentős menynyiség és rohamosan közeledik az az időpont, amikor tervszerűen és tökéletesen végre kell hajtanánk a gépállom- másoknak az őszi átállást. Hamarosan meg kell kezdeni a fontos és halaszthatatlan őszi munkáit. Ennek pedig egyik elengedhetetlen feltétele, hogy néhány napon belül minden gépállomás befejezze saját területén a cséplért, megvívja, a kenyércsata utolsó szakaszát. Gépe,Hornásaink legjobb eredményt elért cséplővezetői: ifjú Balogh Sándor, Brakonpergetz Ferenc, ifjú Pető József, Fivore Kálmán, Mihály József és a többiek nemes versengésben aratják nap mint nap győzelmeiket. S a mrankaverseny komoly hajtóereje a kimagasló eredményeknek a megye legjobb gépállomásain, is. Nem közömbös a cséplővezetők és munkacsapatok részére, ki szerzi meg a versenyzászlót. Ki-ki keményen küzd érte, hiszen ezzel az egész ország kenyerének biztosításáért harcol. Kövessék az élenjárók példáját a gyengébben teljesítő, a szendrefi, putnoki, ózdi cséplővezetők is, hogy minél előbb magtárakban tudjuk a megye gabonatermését, hogy minden gépállomás odaírhassa versenyzászlajára a munka befejezése után: helytálltunk becsülettel, elvégeztük, amit ránkbízott az ország! Két pedagógus A vasgyári leányiskola szerető gondoskodással újjávarázsolt, új padokkal bebútorozott tantermeiben a pedagógusok már várják tanítványaikat. A képen: Keresztes Ilona tanítónéni, aki már 33-ik éve tanít az iskolában, Pongó Terézzel, a legfiatalabb, elmúlt évben végzett pedagógussal ismerkedik. Jó tanítást az új tanévben cséplőcsapatok sok, hátitáskával, trónnal, törlőgumival, füzetekkel felszerelt ,,első- " sok11. Ezen a napon a legjobban látogatott üzletek a papír- és írószerboltok voltak, de nem sokkal kisebb forgalom mutatkozott az állami áruházakban, a cipőbolokban és a könyvkereskedésekben sem. A vadonatúj táskát■ mellé új cipó, kötény, zokni, rulin és öltöny is került. A kis elsősök, a 6—7 évesek körül forog most minden, — Pelei lett a Petiből —, s a fából faragott hintaló, az alvóbaba mellé odakerül az első könyv és az első füzet. Az eddig csupán játékkal töltött idő egyrészét — s talán nem is olyan kis részét — az iskolai munka, a tanulás foglalja el. A legtöbb kisfiú és kislány örömmel várja az iskolaév nyitásának nagy napját. Izgalommal várják az első órát, a tanítóbácsit, vagy a tanítónénit. De akad olyan is, aki inkább játékainál maradna, s ha az iskolát emlegetik, sírásra görbül a szája. Látogassunk el egy papír- és írószerboltba. Mit vásárolnak a kis vevők, hogyan készülnek az első iskolai tanévre? A 27. sz. bolt vezetője, Faragó elvtárs örömmel sorolja fel azt a tömérdek áruféleséget, amellyel a bolt dolgozói várják a kis vásárlókat. Fekete, barna, képes hátitáskák, redőnyös tolltartók, jegyzettömbök, vízfestékek, fekete és színes írónők, tinta, körző, töltőtoll, sokfajta füzet és törlőgumi, kék és fehér borítópapír, stb. bőségesen van a polcokon. A kéthetes vásár alkalmával sokféle áru — például a töltőtoll és a körző — olcsóbb lett. Az egyik pult előtt nagymama és unoka vásárol. Hoffmann Ferike most kerül az I. osztályba, de ne mint nagymamája mondja — inkább otthon szeretne még maradni. A barnahajú, kékszemű, ijedt, fiúcska legnagyobb vágya az ujjvédő és a törlőgumi. Valamennyi iskolai holmi közül ez a legérdekesebb számára. Szeptember 1-ét azonban ő is izgalommal várja. Milyen lesz a tanítónéni és a gyerekek? Ferikére, akinek testvérei nincsenek, bizonyára jó hatással lesz az iskola, a gyermektársaság. A közösségben, a vele egykorúak között leveti félénkségét, s a tízórai szünetekben a többiekkel együtt ő is kacagva játszik majd kergetősdit, vagy futballt. A következő vásárló szőkehajú, copfos kislány. Hátán már ott díszeleg a vadonatúj táska,. Bátran, iskoláslányhoz méltó komolysággal sétál a pult előtt és várja édesapját, aki trónokat és füzeteket vásárol. Kérésemre bemutatkozik. — Árvái Babikának hívnak — mondja bátor, csengő hangon. * Már vett nekem apukám táskát, meg új cipőt, most még köténykét is kapok. Nagyon szeretem az iskolát, nem félek tőle. A legjobban a táskának örülök , s nemcsak szavában, de csillogó szemében is látszik az öröm. Miközben édesapja vásárol, Babika még sok mindenről beszél, testvérkéiről, az egészen pici Aranka babáról, a ceruzákról, s az iskoláról. A következő két vevő Kolivoda öcsike és Gábor. Gábor — a negyedikes — már beavatta Öcsit az iskolai élet minden „titkába“, öcsi már ismeri a nagybetűket, s a beiratkozás alkalmával legszívesebben már ott is maradt volna. Ő szintén a fekete, pirosszélű táskának örül legjobban, s már előre megmondta bátyjának, hogy a tanulásban versenytársa lesz. Jönnek-mennek a kis és nagy vevők, az elsősök és nyolcadikosok, az általános iskolások és gimnazisták. Kezdőtök az új tanév, az új munka. Az elsősök megismerkednek a betűk és számok birodalmának rejtélyes lakóival, a nagyobbak továbbhaladnak — megismerkednek a természettudományokkal, s édes anyanyelvükkel. Kicsik, nagyok, fiuk, lányok ebben az iskolai évben is szorgalmas tanulással gyarapítják tudásukat, ismerkednek a világgal, készülődnek az életre. Jó tanulást, sok sikert kívánunk nekik az új tanévben. Megszokott jelenség már Miskolcon, hogy szerdai napokon vidékiek, bátyus nénik, szatyrokkal felszerelt asszonyok lepik el az utcákat. A tarka kirakatok előtt csoportokba verődnek, s mielőtt a boltba belépnének, kiválasztják a megfelelő ruhaanyagot vagy espefazont, szekrényt, edényt, vagy könyvet. A tegnapi nap azonban nem tartozott a megszokott piaci napok közé. Augusztus 31-e volt a szünidő utolsó napja. A felnőtteken kívül apró vásárlók egész rajai jelentek meg. Volt közöttük, aki görcsösen kapaszkodott édesanyja, vagy édesapja kezébe, csodálkozva bámult. Mások új táskával a hátukon már önállóan, büszkén lépkedtek. Olan gyorsan változott meg számukra mindent Szinte máról-holnapra lettek kis óvodásból iskola ............ .... ---------------------------------- EGY MOSZKVAI ISKOLA SZÜLŐI BIZOTTSÁGA A Szovjetunióban az iskola és a család között szoros kapcsolat áll fenn. Az iskolák számos előadást rendeznek, amelyeken tudósok, pedagógusok és maguk a szülők is pedagógiai tárgyú beszédeket tartanak. Ez nagy segítséget nyújt a szülőknek a gyermeknevelésben. Az iskolákban évenként választják a szülői bizottságot. Minden osztályból egy vagy két szülőt jelölnek a bizottságba. A moszkvai 465 számú középiskolának most 33 osztálya van. A tanulók száma meghaladja az ezret. A szülői bizottságot a tanév elején választották meg az osztályokban tartott szülői értekezleteken. Minden egyes osztályból egy szülőt választottak a bizottságba. A bizottság elnökségéhez tartozik az elnök, a titkár és három tag. Elnökké Alekszandra Vasziláévá háziasszonyt választották, aki példásan neveli gyermekeit. Nevelési módszeréről előadást is tartott a szülőknek. A bizottság tagja lett az iskola egyik volt növendéke, Jelizaveta Száltikova háziasszony is. Nagy segítséget nyújt az iskolán kívüli gyermeknevelési munkában és már több éve vezeti a közmunkaként. A kézimunka szakkörben foglalkozó leányok munkájukat kiállításon mutatják be. Mihail Kolesznyikov, régi kommunista, nagy tekintélynek örvend a szülők körében. Unokáját neveli, a háború idején hősi halált halt fiának leányát. Az 1905. évi forradalom 50. évfordulójával kapcsolatban több, mint tíz érdekes előadást tartott, részletesen mesélt a gyermekeknek a moszkvai munkások harcáról a cárizmus ellen. Az úttörők és a komszomolisták többször is meghívták magukhoz és érdeklődéssel hallgatták, amikor a munkások és a parasztok forradalom előtti életéről és a kommunista párt hősies harcáról beszélt. A bizottság tagja lett Anna Fjodorova élenjáró szövőnő, aki szintén példásan neveli két iskolásgyermekét. A bizottság, hogy jobb munkát végezhessen, különböző albizottságokat szervezett, amelyek a pedagógiai propagandával, az oktató- és nevelőmunkával, a kultúrmunkával és az egészségügyigazdasági munkával foglalkoznak. Ezek az albizottságok nagy segítséget jelentenek az iskolának, így például az oktatási és nevelési albizottság az iskola igazgatójával együttesen elhatározta, hogy fa- és fémmegmunkáló műhehelyeket szervez az iskolában. Meg kellett beszélniük az iskola védnökeivel , ipari vállalatokkal, hogy vegyenek részt e műhelyek felszerelésében, adjanak műszaki segítséget. A műhelyekben rövidesen megkezdődtek a foglalkozások és bebizonyosodott, milyen hasznosak a tanulók politechnikai előképzettsége szempontjából. Ugyancsak ez az albizottság segített a műszaki szakkörök megszervezésében. Kérésére az üzemek tapasztalt szakembereket , elektrotechnikusokat, rádiótechnikusokat, lakatosokat, esztergályosokat küldtek a műhelyek vezetésére. Tapasztalt szakmunkások az úttörő-gyűléseken előadásokat tartottak. Sokan közülük résztvettek az 1905. évi forradalomban, ismerték Lenint. A felsőosztályosokat a fővárosi egyetemek tudósai ismertették meg a különböző szakmákkal. Ezek az előadások megkönnyítették a gyermekek pályaválasztását. A kultúrába albizottság kirándulásokat szervez a múzeumokba, filmvetítéseket rendez az iskolában. A kultúresteken gyakran fellépnek a színjátszócsoport részvevői. Az albizottság találkozókat rendez írókkal, zeneszerzőkkel, festőművészekkel, a termelés újítóival. A pedagógus albizottság szintén érdekes munkát végez, ő segített az iskolai előadóterem létesítésében, amelyben tudósok tartanak előadásokat a szülőknek. N. Lukin, a pedagógiai tudományok kandidátusa például „Hogyan segíthetik a szülők gyermekeiket a pályaválasztásban“ címmel tartott előadásában számos hasznos tanácsot adott. Az egészségügyi-gazdasági albizottság segítséget nyújt az iskola rendbehozásában az új tanévre. A szülői bizottság terv szerint dolgozik. A tervet negyedévenként állítják össze. A bizottság tagjai javaslatokat tesznek, amelyeket, azután értekezleten vitatnak meg. A bizottság elnöke egyben a pedagógiai tanács tagja és tevékeny részt vesz annak munkájában. Mihail Lebjegyev igazgató elmondta hogy az elmúlt tanévben az iskolában jelentősen javult a tanulmányi színvonal. Ebben igen nagy érdeme van a szülői bizottságnak is.