Észak-Magyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-01 / 27. szám

FSZAKMAGYARORSZÁG Éljen dicső pártunk, a magyar nép elismert és kipróbált vezetője AZ MDP BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII. évfolyam 27. sz*in 4 p a ah im I i?t@m Miskolc. 1»1­6 leírnás* 1. szerds ! A szabadság világító tornyai A magyar sajtó napját ünnepeljük ma. Tizennégy esztendeje, 1942 február 1-én jelent meg először a szabad forradalmi gondolat fárklyaivője, a kommunista párt lapja, a Szabad Név. Schönherz Zoltán és Rózsa Ferenc a párt akkori vezetői, a munkásmozgalom későbbi mártírjai szerkesztették. Vérzivataros időkbent a Szovjetunió ellen viselt rablóháború idején, halálos veszélyben, halált megvető bátorság­­gal írták és szedték ki minden betűjét. Minden sorát, minden útmuta­tását úgy szomjazták a fasizmus által fojtogatott munkások, parasztok, mint az életet adó forrásvizet. A lap zászló lett, a forradalmi gondolat, a véres rabl­háború elleni harc lobogója. Ez a lobogó lelkesítette azokat, akik nem akartak németbérenc, horthysta tábornokok seregében banditaháborúban pusz­tulni;­ azokat, akik szabotázsokkal tiltakoztak az ellen, hogy áruló si­ serahadak gyárainkat Németország­ba hurcolják, azokat, akik nem akar­ták, hogy szétbombázzák házainkat, akik fegyvert ragadtak a gyermek­es asszonyptrilkosok zsoldos seregei ellen. A Szabad Nép a fasizmus el­len egisségbe tömörülő tömegek harcának, a népfront-gondolat hordo­zója lett. Nem váratlanul, előkészületlenül nem elődök és előfutárok nél­kül született. A kommunista sajtó kezdettől fogva haladó hagyományé­nak tekintette Petőfi, Kossuth, Táncsics, Ady Endre írásait, közel­állónak és harcostársnak ez olyan merészen igazat szóló publicistáidat, mint Móricz Zsigmond és Bálint György. Íme a kommunista párt tudta, hogy a kapitalizmus és különösen a, 1/4 fasizmus éveiben lehetetlen az igazságot minden összefüggésé­ben megmutatni, a politikai igazságtalanságot polgári, legális újságban teljes egészében leleplezni. A kommunista párt örökösének tartotta ma­gát mindazoknak a haladó­ forradalmi eszméknek, mindazoknak a küz­delmeknek, amelyeket Kossuth, Petőfi, Vasvári a sajtószabadságért vív­tak. Igaznak, megcáfolhatatlannak tekintette Petőfi mondását: „Logi­kailag a forradalom legelső lépése és egyszersmind fő kötelessége sza­baddá ternni a sajtót. A-f. fm-pu tenni, holna­­­ kell vívnunk a s­yj­­tószabadságot és ha lövöldöznek, isten neki, ki várhat ennél szebb halált”. De a párt ismerte Lenin útmutatását a sa­­­ásza­bad­sá­­g relativi­tásáról a polgári társadalomban. „A pénz hatalmára alapított társada­lomban, amelyben a dolgozók tömegei koldusok és maroknyi gazdag lopja a napot, nem lehet valóságos és tömeges „szabadság“. ... A pol­gári író, művész, színésznő szabadsága csak leplezett, vagy képmuta­tóan álcázott függés a pénzeszsáktól, a megvásárlótól, attól, hogy va­laki kitartja őket. — tanította Lenin. . . ha igazi szabad, polgári függéstől mentes sajtót nem lehetett legálisan létrehozni a viszonylagos demokrácia, a polgári demokrácia napjaiban, az úgynevezett polgári sajtószabadság idejében, teljesen vi­lágos volt, hogy a fasizmus sötét napjaiban csak illegális kommunista lap hirdetheti az igazságot, a forradalmi harcot. A magyar, illegális kommuunista sajtónak olyan példaképei voltak, mint a forradalmi „Iszkra“ s a „Pravda“, amelyet Sztálin „az orosz proletariátus későbbi dicső győzelmei előhírnökének“ nevezett, s amely napjainkban szintén Sztálin szavai szerint ..fennen hirdeti Lenin parancsolatait és fennen hordozza a proletariátus kommunizmusért vívott forradalmi harcának zászlaját is. A magyar illegális kommunista sajtónak olyan előfutárai vol­tak, mint a Vörös Újság, a 19-es Tanácsköztársaság eszméinek szószólója és harcostársa, a Kommün, a Gerő-csoport kiadványa, mint a Kommunista, amely leleplezte Sallai Imre és Fürst Sándor gyilko­sait, küzdött Rákosi elvtárs életéért. Az illegális Szabad Nép, „a sza­badság világító tornya" — ahogy első vezércikkében szerkesztői nevel­ték — ezeket a hagyományokat felhasználva, büszkén kiáltotta ki a KAIP jelszavát: „Szabad Nép, szabad országban*“. S 1944 szeptember számában kemény szóval hirdette: „Csak a munkásság fokozódó darca, sztrájk, szabotázs kényszerítheti Horthyékat fegyverszünet kérésére, csak a munkásaktivitás szervezheti meg a nemzet németellenes erőit döntő rohamra*. A kommunista párt sajtójának ügye a szovjet hadsereg segítsé­gével diadalt aratott. A jelszó valóság lett, a szabad országban legáli­san szólalhatott meg a Szabad Nép, amely ettől kezdve az igazság szó­szólója, a haladás, a nép ügyéért, jólétéért, a szocializmus felépítéséért folytatott harc nyílt fóruma. A Szabad Névnek, a kommunista sajtónak hatalmas jelentősége vott a különböző polgári pártok, a burzsoá és szociáldemokrata eszmék leleplezésében, az ellenforradalmi összeeskü­vések szétzúzásában. A Szabad Név és kommunista laptársai — köz­­tük az Északmagyarország is — szervezték és lelkesítették a­ három­éves és az első ötéves tervért megindult munkaversenyt. A párt sajtó­jának segítségével értük el az első sikereket a falu szocialista átszer­vezésében. A pártsajtó részese pártunk nagyszerű diadalainak. A kommunista lapok harcos, bíráló szava segíti a dolgozók kez­deményezéseit — azokat a kezdeményezéseket, amelyek városon és fa­lun a párt további győzelmeinek zálogai. A párt sajtója az igazság hirdetője. Bármit állítsanak a kapita­lista( hazugságot)grogok, bármilyen rágalmakat kürtöljön is a vi­­lágba a háborús uszító „Szabad Európa” és az „Amerika Hangja", a mi sajtónk mindig az igaz szó bajnoka, a dolgozó nép n­űvének harcosa volt és az is marad. Az igazat írtuk, nemcsak a valódit. Igyekszünk megismertetni haladásunk előbbrevivőit és kerékkötőit, s vapról napra bebizonyítjuk a párt igazát Ehhez nyertük meg az egyszerű dolgozok ezreit levelezőinkül szem előtt tartva Lenin tanítását: „A lap akkor lesz eleven is életképes, ha öt vezető és állandóan író irodalmár mel­lett­­ ötszáz és ötezer nemhivatásos munkatársa lesz". Az Északmagitarország kis egység a kommunista, sajtó seregében, de a párt sajátos feladattal bízta meg. Nehézipari bázisaink, szocialista új városaink munkásait, a borsodi falvak dolgozó parasztjait kell a szocializmus felépítésére mozgósítania. Sok a tennivaló még, hogy a lav közelebb kerüljön a dolgozók­hoz. Még mélyebbre kell ásnunk a jelenségek humuszába, még harco­sabban é­s még szívhez, értelemhez szólóbban, még tisztább, világosabb nyelven kell hirdetnünk pártunk igazát. De büszkék lehetünk — s vagyunk is — a magyar sajtó s lapunk eredményeire. Levelezőink, olvasóink véleményei, szóban és írásban azt bizonyítják, hogy neves olvasótáborunk mondénak érzi lapunkat Ha bírálták is, mint magukét bírálják, de védik, oltalmazzák az ellensé­ges ócsárlás ellen. Még több segítőkész bírálatra, még több kiállásra van azonban szükség a párt tanjai mellett. Minél több új munkáslevélre, sok új olva­sóra, barátra. Olyan levelezőkre, mint Fehér Ferenc, Daragó Miklós, Országhegyi Ernő és Szádeczki István elvtárs. Sikereket, új diadalokat ünnepelünk ezen a napon, a sajtó hű olvasóinak és munkatársainak ünnepén. Sok újabb sikert és még több diadalmas harcot kívánunk valamennyi magyar laptársunknak s még több örömöt cikkeink, újságjaink révén olvasóinknak a magyar sajtó napján. —*« —«* UTÁN LE­VELEZŐINK ÍRJA­K Miért lettem levelező? A kenézlői Dózsa Termelőszövetkezet agronómusa vagyok. Elha­tároztam, hogy a jövőben, termelőszövetkezetünk eredményeiről, az itt felmerült problémákról rendszeresen értesítem levelekben az Észak­magyar­or­szágot. Egy érdekes megfigyelés adta számomra azt a taná­csot, hogy a pártsajtó levelezőjévé váljak. A termelőszövetkezet köz­gyűlésein és több beszélgetés során egyes fontos problémák megvilá­gításánál, mint például a munkaszervezés, a terméseredmények foko­zásával kapcsolatos kérdéseknél , mindig akadt a tanok között olyan, aki javaslata megtételekor utalt a pártsajtó egyes cikkeire, így jöttem rá, hogy milyen fontos szerepe van a mi életünkben is a pártsajtó írásainak. Ezért határoztam el, hogy a jövőben nemcsak a mi termelő­­szövetkezetünk, de a Bodrogköz más termelőszövetkezeteinek életerők eredményeiről is tudósítom megyei lapunkat. Bodnár Lajos agronómus. A „lépkedő” óriási k otró nem sok óra mankóhoz lét Kurtizánban Kurityánban a napokban befeje­ződött a „lépkedő” óriáskotró nagy­javítás utáni összeszerelése. A ha­talmas gép készen áll arra, hogy megkezdje a munkát a kurityáni külszíni szén­fejtésen. A gépóriás „főpróbája” jól sikerült. Fagyos reggelre ébredt Kurityán. A Szuha-patak vize jégpáncél alatt csörgedezett, de lent a völgyben ki­­melegedtek az emberek a „lépkedő” óriáskotró körül. Rövid idő múlva próbamunkára készen állott a gép. Tíz órakor elhangzott a jel a kot­ró beindítására: —­ Vigyázz! Indul a kotró, — me­het!. .. A motor feldugott, a hatalmas szerkezet megremegett, s a darukar alatt pihenő három köbméteres puttony lassan emelkedni kezdett. Néhány perc múlva az óriáskot­ró egyenletesen emelte az évezredek óta pihenő ősföldet. A munkások szemén örömfény csillant. A felhők mögül még a nap is kisütött, s meg­csillant a gépóriáson, amely körül rohamosan emelkedett a kitermelt földmennyiség. Sokan gondoltak örömmel a gép körül arra, hogy a földtakaró eltávolítása után rövide­sen napi 1500—1009 tonna szenet ad majd ez a külszíni szénbánya. Hány gyár szénszükségletét biztosítja majd, hány szoba levegőjét vará­zsolja kellemes meleggé?... PÉCZELI ENDRE. 30 tagú fúvószenekar Bor­sód bő fán Borsodbó Mán néhány hónap óta estén­­ként, amikor a nyári cs­ányász fiatalok megjönnek napi munkájukból, rövidesen hangos zeneszó hallatszik a falu közepén lévő kastélyból, amely ma a dolgozók tu­lajdona. Majd minden este szorgalommal és lelkesedéssel tart­ott próbát a borsod­­bótai DISZ fiatalok 30 tagú fúvós zenekar­a. Alig néhány hónap alatt valamennyien ki­tűnően megtanultak játszani trombitán, vagy fuvolán. A zenekar rövidesen már a környéken is hallat magáról. GÁSPÁR GUSZTÁV A vajdácskáik teljesítik adott szavukat Vajdácska község dolgozói meg­fogadták, hogy a második ötéves terv első esztendejében példát mu­tatnak az állam iránti kötelesség teljesítésében. A község valamennyi kommunistája tiszta gazdalappal kezdte az új esztendőt s elhatároz­ták, hogy kisgyűlések szervezésével* személyes agitációval és példamuta­tással elérik azt, hogy községük első lesz a begyűjtés és adófizetés terén* Adott szavukat eddig valóra is vál­tották. A beütemezés szerint ja­nuárban 12 sertést kellett volna be­adniuk, de már 22-őt szállítottak be a vajdácskaiak. A januári sertés­beadási tervet 153, a baromfibeadási tervet 244 százalékra teljesítette a község Sok a példamutató gazda* Közéjük tartozik ifj. Pásztor János* Csomós Ferenc, Maklódi László, Dorf­el Mihály és még sokan mások* Jó eredményeket ért el a község a termelőszövetkezet szervezés terén is. A Petőfi Termelőszövetkezetben már 9 új tag dolgozik. A termelő­­szövetkezetben 24 taggal megala­kult a DISZ-szervezet is . Babják Piroska, valamint Magyar­ Anna fiatal pedagógusok átjelentkeztek a tsz fiataljaihoz, hogy segítsék mun­kájukat. Németh Pál Borsod megye legjobb tehenészei A Borsod és Heves megyei állami gazdasá­gok tehenészeteinek versenyében a keselyű­­halmiak kerültek az első helyre. Az elmúlt évben 3073 liter volt a gazdaságban az egy te­hénre eső átlagos tej­hozam. A legjobb ered­ményt Gulyász István érte el, aki tehenen­ként 4031 literre emelte az évi tejtermelést. Szanyi József és Tokai Imre­­is megközelítet­ték az ő eredményét. Szanyi József most több fejőstársával együtt elhatározta, hogy legkiválóbb tehe­neiknél ez év végére elérik a 6000 literes tejtermelési átlagot A gazdaság minden tehe­nésze azzal dicsekedhet már, hogy egy-két leg­kiválóbb tehene na­ponta 3® liternél is, több tejet ad. A tehe­nészek a jó eredmé­nyek eléréséhez sok­ segítséget kapnak a ta­­­karmányozó brigádtól, Hajdú, Emődi és Ta­kács elvtársaktól, akik egész télen át biztosít­ják a zöld futószalagot.’ Rácz István A nagyobb termáét am emyétbalámmos tanfolyamnak hatmonhetem 1934 novemberében Görgamabölyön is megnyílt az ezüstkalászos tanfo­lyam. A tanfolyam először nehe­zen indult, de nemsokára megmu­tatkozott az eredmény. Borosnyai Károly agronómustól igen sokat tanultunk. Előadásaiban foglalko­zott a szőlő- és gyümölcstermelés­sel, de legtöbbet a szántóföld meg­művelésével. Elmondta, hogy ha a földet jól műveljük, trágyázzuk, akkor van bőségesen takarmány, jobb és több állat, több trágya, több lesz a termés, a zsír, tej és jö­vedelem, különösen ha műtrágyát is alkalmazunk. A műtrágya he­lyes kezelését és használatát is a tanfolyamon ismertük meg igazán. Én azelőtt tíz-tizenegy esetben 12 mázsás átlagtermést értem el. A tavalyi ezüstkalászos tanfolyam után — melyet jelesre végeztem — hasznosítottam az ott tanultakat, mégpedig jó eredménnyel: 14 má­zsás átlagtermésem lett. Pedig ta­valy tavasszal még csak kísérletez­tem. Két hold földön nem adtam meg a szakszerű munkát és mű­trágyát sem alkalmaztam. A ho­zam ezen a területen búzából 9, árpából 10 mázsa lett. Míg a töb­bi területen — mivel azokon kí­sérletképpen műtrágyáztam — ár­pából 17, rozsból és búzából 16 má­zsa termett holdankint. Itt megem­lítem még, hogy az a 2 hold föld­terület— amely borsodi sót kapott , amelyen búzát és árpát vetettem — ősszel 33 mázsa elsőrendű csi­kóherét adott, míg arról a földről, amely nem kapott műtrágyát, csak 19,5 mázsát tudtam letakarítani. A fent említett terméseredmény­ből jutott a beadásra, a piacra, biztosítottam a család évi kenyerét és maradt bőven abrak a jószá­goknak is. Terméseredményeimet a kor­mány és a párt által engedélyezett ingyenes ezüstkalászos tazfolyamot szerzett tudásomnak köszönhetem. Tudásomat azonban tovább fej­lesztem, el akarom végezni a tan­folyam második évét is. Ha minden dolgozó paraszt ké­pezné magát, növelné szaktudását, a­k­kor több élelmiszer kerülne a dolgozók asztalára. KŐSZEGI ANDRÁS dolgozó paraszt, Görömböly. is sikerült taggyűlés a szomolyai Sail­-Kalapacs Zsi-ben A szomolyai Sarló-Kalapács Tsz vezetőségválasztó taggyűlésén ü­n* neplőbe öltözötten jelentek meg a nagy család kommunistái. A ter-e­melőszövetkezetben még sosem tar-* tottak ilyen jól sikerült, eleven tag-* gyűlést. A vezetőségválasztó taggyűlés ha­­tározati javaslata részletesen meg-* szabta a termelőszövetkezet kom­­munistáinak feladatát. Megfogadták többek között, hogy március 31-ig nyolc egyéni dolgozó parasztot győz*­nek meg a nagyüzemi gazdálkodás előnyéről. A taggyűlésen született meg az az elhatározás is, hogy áp-­­rilis 4. tiszteletére mezőgazdasági munkaversenyre hívják fel az egész községet és első negyedévi beadási tervüket március 26-ig teljesítik. Azt is leszögezték, hogy a legjobb dolgozók közül három tagjelöltet vesznek fel. A termelőszövetkezet kommunistái a pártszervezet veze-* tését olyan harcos, becsületes elv* társakra bízták, mint Bozó István­* né, Képes Antal és Fülöp André? elvtársak, akik mindent el fognak követni a határozatok végrehajtá* sáért. JUHASZ PSTftt TÉLI MUNKA A SÁTORHEGYEK LANKÁIN Az elmúlt napokban a téli napsütés még bő­kezűen ontotta melegét a Sátorhegyek lankáira. A hegyoldalban amerre szem ellátott, szorgos ke­zek lazították a vöröses­barna vulkanikus földet. A Popelyás gyönyörű lankáin folyó munka kis, de mégis jelentős része a hegyaljai rekonstruk­ciós tervek megvalósulá­sának. A sátoraljaújhelyi Vörös Csillag Termelő­­szövetkezet szőlészeti brigádjának tagjai hasz­nálnak ki itt most min­den munkára alkalmas napot, hogy ágyat készít­senek nemes szőlővesz­­szőiknek. Kiss Ferenc elvtárs, a tsz új elnöke gyakran el­látogat a szőlészetbe. Büszkén meséli, hogy az idén ötezer nemes vesz­­szőt telepítenek az eddig kihasználatlan hegyol­dalba. A talaj teljesítő­képességét is fokozzák. Terv szerint egy hold tor­­kolását kellett volna el­végezni, de most már a harmadik holdnál tarta­nak. Szabó Tibor elvtárs, a tsz nemrégiben megvá­lasztott párttitkára is segít a szőlőben. Az el­nökkel együtt ők már a jövőről tervezgetnek, ar­ról, amikor a Vörös Csil­lag Tsz exportálja majd a környékről a legjobb hegyaljait. A szőlészeti brigád tagjai és vezetői Majnik András, Németh Sándor, Tóth Lajos és társaik egyik javaslatot teszik a másik után, hogy jövedelmezőbbé te­gyék a szőlészetet. Egyik javaslatuk az, hogy a vízgyűjtő medencét helyre kell állítani, mert a kutak nem győ­zik majd a permetezés­hez szükséges vizét biz­tosítani Az ellök egy lépéssel már tovább is megy. Vállalja, hogy a vízgyűjtő medencéhez vascsöveket is szerez és így a vizet­­a szőlőtábla közepéig vezethetik el. 3—499 méterrel köze­lebbről kell majd a jeel­­metezőlevet felhordani. Hét hold szőlőt le is trá­gyáznak az idén. Már most a téli hónapokban mindent megtesznek azért, hogy az ősszel gaz­dag legyen a szüret Országhegyi Ernő

Next