Észak-Magyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-04 / 104. szám

XIl. évfolyam, 104. ,szem­­ora 50 filter 1956 május 4., péntek A májusi seregszemle Borsod népének béke- és hazaszeretetét Tízezrek színpompás felvonulása, tüntetése Miskolcon Olyan a város ezen a napon, mint még soha ünnepen. A fello­­­­bogózott, virágdíszbe öltözött há­zakból leányok, fiúk, öregek és fiatalok tódulnak az utcára, a gyü­lekezőhelyeikre, hogy részt vegyenek a­ nemzetközi proletariátus nagy seregszemléjén. Lelkes készülődés előzte meg az ünnepet. Miskolc dolgozói kiváló munkaeredményekkel köszöntötték május elsejét. A DIMICVAG Gép­gyár határidő előtt fejezte be havi tervét és a nagy napig csaknem egymillió forint értékű gyártmányt adott a­­népgazdaságnak. A diós­győri vágy olvasztó kohászai is büszk­érn jelentették, hogy április havi­ előirányzatukat 100,6 százal­ékr­a teljesítették. Délelőtt 10 órakor harsonaszó jelezte, hogy megkezdődött csak­nem 70.000 dolgozó színpompás felvonulóvá. Az előbukkanó, szép , tavaszi napfényben szinte belátha­tatlan, emberfolyam hömpölygött a, Szemere utcán és a Felszabadítók sátján át, a megyei pártbizottság­­ épületével szemben lévő díszemel­­­­vény előtt. A tizes sorokban mene­telő, lenyűgöző erejű tömeg fel­vonulása három óta hosszat tar­tott. A színpompás seregszemle egyben harcos kiállás volt a béke, második ötéves tervünk irányelvei mellett.­­A menetet a megyei és a városi pártbizottság, a tanács és a tö­megszervezetek vezetői, a munkás­­­­mozgalom veteránjai nyitották meg. Utánuk sokezer ipari tanuló, általános és középiskolás diák, egyetemista menetelt. Kezükben vörös, nemzetiszínű és kék zászlók, ■töltették ,a pártot s annak Köz­­­­ponti Vezetőségét. Lobogtak a sok­színű kendők, hullott a virág. A ■ Kossuth óvónőképző növendékei mosolygóarcú gyermekek fényké­pét magasba tartva haladtak, kife­jezésre juttatva, hogy a mi álla­munkban a legnagyobb kincs a gyermek. A bányásztechnikum nö­vendékei bányásztukéban, karbid­lámpával, villamos fúrógéppel vo­nultak fel. Sötét szoknyában, pi­ros kardigánban, fehér blúzban meneteltek a Vámos Ilonka gim­názium növendékei. Utánuk kitűnő és jeles tanulókkal az élen a Föl­des Ferenc gimnázium, majd a jövő ipari vezérkarának, a Rákosi Mátyás Nehézipari és Műszaki Egyetem hallgatóinak és tanári karának felvonulása következett. A sportolók színpompás menete után a­ MOHOSZ lelkes fiataljai jöttek, s egy vitorlázó gépet hoz­tak magukkal. Mögöttük a közön­ség nagy tapsvihara közepette ejtő­ernyősök vonultak fel. Az üzemek menetét a Lenin Kohászati Művek dolgozói nyitot­ták meg. Büszkén lengett a mun­káscsapatok felett a Miniszterta­nács és a SZOT vándorzászlaja, amelyet az ünnep előestéjén vet­tek át. Az első sorokban a gyár Kossuth-díjas és kormánykitünte­tett dolgozói, majd a­ martinászok jöttek, akik az év eleje óta terven felül több mint ötezer tonna acélt adtak a hazának. Mislóczki Má­tyás Kossuth-díjas főolvasztár, a szocialista munka hőse és Jenei Lajos Kossuth-díjas kemencefő­­mest­er büszkén lépk­edett az élen. Az Öntöde dolgozói hatalmas táb­lát vittek, amelyen jelentették, hogy a nagy versenyben 45 tonna helyett 51 tonna, " acélöntvényt gyártottak. ..Így segítjük a továb­bi árleszállítást­“ — hirdették a feliratok. A kilencszeres élüzem DIMÁ­­VÁG Gépgyár dolgozóinak mene­tét a hidegüzemek nyitották meg. A gyár veteránjai lépkedtek az élen. A gyár többi dolgozója ha­talmas művirágokat vitt, szirmaik­ra az üzem legjobb eredményeit ír­ták fel. A nehézszerszámgépgyár dolgozói hatalmas Lenin képpel vonultak fel. Tehergépkocsikon Diesel motort és EÁN esztergát­­ hoztak, amelyeket exportra gyár­tanak a világ legkülönbözőbb or­szágai számára. „Éljen a párt!“ — kiáltottak a hős perecest bányászok, akik után fekete egyenruhás vasutas elv­társak lépkedtek el a dísztribün előtt. „Éljen a munkás-paraszt szö­vetség“ — zúgott a nagymiskolci állami gazdaság dolgozóinak sza­va. A diósgyőri gyárak és a miskol­ci középüzemek dolgozói után a­ kerületek lakosai meneteltek. A felvonulással nem ért véget a miskolci ünnepség. Délután a Népkertben, Diósgyőrött és Pere­cesen a Ságván Endre kulturális szer­eg­szemle művészeti csoportjai, s a miskolci Déryné Színház együt­tese szórakoztatta vidám műsorral Zászlódíszbe öltözött május else­jén Borsod valamennyi városa, faluja. A munkások, parasztok együtt ünnepelték a nemzetközi proletariátus nagy napját, újból szorosabbra fűzték történelmi szö­vetségüket a boldog jövő megte­remtésére. ÓZD A város ünnepi hangulattal kö­szöntötte május első reggelét. Vörös és nemzetiszínű zászlókat lengetett a tavaszi szél. A kohászati üzemek bejáratánál a falitáblák ragyogó ,munkagyőz­elmekr­ől­ adtak. h­írt. Ózd dicső kohászai kiváló teljesítmé­nyekkel köszöntötték a részleges árleszállítást, a második ötéves terv irányelveit. Zenés ébresztővel kezdődött az ünnepség, majd gyülekezés után a gyár és a város dolgozói felvonul­tak az MSZT-székház előtt felállí­tott dísztribün előtt. A mintegy 10.000 főnyi tömeg fel­vonulását a diákok és az úttörők menete nyitotta meg: »Nincs a föl­dön gazdagabb, szebb ország!« csen­gett az ünneplőbe öltözött kis út­törők hangja. Ózd fiataljai után az üzemek dolgozói következtek. A ko­hászok piros és nemzetiszínű zász­lók alatt vonultak fel, éltetve a pártot, a Központi Vezetőséget s a proletariátus nagy nemzetközi ün­nepét. Transzparensek adták hírül a felvonuláson résztvevőknek, hogy becsülettel eleget tettek adott sza­vuknak, derekasan teljesítették má­jus 1. tiszteletére tett felajánlásu­kat. A színpompás felvonulást a délután folyamán változatos kultúr­és sportműsor követte. A gyár szín­játszói és tánccsoportjai a kultúr­­házban vidám kultúrműsorral szó­rakoztatták a­ dolgozókat. TISZAPALKONYA Új ötéves tervünk legnagyobb építkezésén, Tiszapalkonyán az erő­mű hős építői, szerelői és a község dolgozói a munkás-paraszt szövet­ség jegyében tartották meg a 12. szabad május 1-et. A kora reggeli órákban vidám zeneszó köszöntötte a falu és a lakótelep dolgozóit. Dél­előtt az erőmű dolgozói zárt sorok­ban a községbe vonultak, ahol Ist­ván György elvtárs, a pártbizottság titkára méltatta a nagy ünnep je­lentőségét. A nagygyűlés után a falu lakosai a lakótelepre kísérték a munkáso­kat és megkezdődött a­ barátkozás, a vigadalom. A helyi kultúrcsopor­­tok népi táncokat, a falusi DISZ- szervezetek tagjai pedig Kisfaludi Károly: Csalódások című színművét mutatták be. KIHALD Május első reggelén az aknákból kiszálló bányászokat a tavasz leg­szebb virágaival ajándékozták meg a telep fiataljai. Köszönetük azért, mert a terven felül ígért 800 tonna szén helyett csaknem 1000 tonnát szállítottak felszínre. A délelőtt folyamán a széncsaták királyi hősei az új Művelődés Háza elé vonultak és ünnepélyesen átvet­ték államunk nagyszerű ajándékát, a­ dolgozóidat. Este Diósgyőrben új filmszínházat nyitottak meg, a díszelőadáson bemutatták a Gá­bor diák című új magyar filmet. Ez a mozi Miskolc kilencedik film­színháza, amelyet nagyrészt társa­dalmi munkával, építettek. Diós­győr dolgozói az est folyamán a Bartók Béla kulturotthonban vi­dám műsorral búcsúztatták a mun­ka­ ünnepét. A kulturmunkások, a művészeti együttes legjobb szólis­tái, a gyár fúvószenek­ara, a szín­játszók­, ez üzemi énekkar tagjai, köszöntötték a májusi munkaver­seny legjobbjait. A tervezett utca­bált sajnos elmosta az eső, de a tánctermekben öregek és fiatalok a késő éjszakai órákig ropták a táncot­ a gyönyörűen berendezett épületet. Az új kultúrház csaknem 2 millió forintos költséggel épült. Az 500 személy­es színházterem, a klub és játékszobák megteltek bányászok­kal, akik május 1-ét már az új kul­­túrházban ünnepelték. KAZINCBARCIKA Az új szocialista város dolgozói a kora reggeli órákban a Borsodi Vegyikombinát előtt gyülekeztek. Innen vonultak a régi falun keresz­tül az ünnepi díszbe öltözött új városba. A menet t­élen a berentei szénosztályozó fiataljai haladtak, akik a május elsejei versenyben naponta csaknem 900 tonna szenet osztályoztak. A Borsodi Hőerőmű, a Borsodi Vegyikombinát dolgozói zászlókat,­ virágokat lobogtatva vo­nultak fel, éltették a pártot, a Köz­ponti Vezetőséget, május elsejét, a nemzetközi proletariátus legna­gyobb ünnepét. Délután a szomszéd községek részvételével nagyszabású sport- és kultúrműsort rendeztek. Nagy sikerrel szerepeltek az erőmű színjátszói, az építők táncosai és a herbolyai bányák kultúrcsoportjai. Az ünnepség reggelig tartó bállal zárult. MEZŐCSÁT Régen nem volt már ilyen lelkes ünnepe Mezőcsátnak, a termelőszö­vetkezeti nagyközségnek. Az ün­nepi felvonulás előtt csendes eső esett, de még jó is volt, mert por­­talanította az utcákat, s mire az út­törők vidám menete elindult, a fel­hők mögül rájuk mosolygott a nap. Kedves látvány volt az iskolások oszlopában a három kis kerék­pározó úttörő, majd a táncoló kis úttörőleányok. A mezőcsáti termelő­­szövetkezetek tagjai zászlókkal, büszke eredményeiket hirdető táb­lákkal vonultak fel. Juhász István bácsi a Lenin Tsz idős tagja is ott lépkedett ünneplő csizmájában, pe­dig felette már igencsak eljárt az idő. Az MNDSZ-asszonyok azzal büszkélkedtek, hogy Mezőcsát má­jus­­ tiszteletére egész évi tojás- és sertésbeadásának eleget tett. A ke­selyűhalmi állami gazdaság és a mezőcsáti gépállomás legjobb trak­torosai * zárták be az ünnepi mene­tet. FELSŐVADÁSZ A szikszói járás egyik legszebb községe, Felsővadász kettős ünnep színhelye volt. Május első napján avatták fel a volt Rákóczi kastély­ban elhelyezett új iskolát, nevelő­lakást és úttörőszobát. Ugyanakkor a felsővadászt dolgozó parasztokhoz és termelőszövetkezetek tagjaihoz kedves vendégek, a Lenin Kohászati Művek munkásai érkeztek látoga­tóba. Vendégek és vendéglátók együtt örültek a négytantermes szép iskolának. A három termelő­­szövetkezet: a Rákóczi, a nemrég alakult Új Élet és a Béke Tsz asz­­szonyai örömmel hallották, hogy az egyik régi iskolát óvodának alakít­ják át. hirdette Megyeszerlő felvonulásokat, ünnepségeket rendeztek a munkásosztály nagy ünnepén (« INTÉZET . ­n­. A könnyűgépgyár fiataljai az ünnepi felvonuláson. SÁTORALJAÚJHELY Kevés vidéki magyar város dol­gozói büszkélkedhetnek azzal, ami­vel a sátoraljaújhelyiek. Városuk­ban már több mint hat évtizedes múltja van a nemzetközi munkás­ünnepnek. A budapesti munkások­kal egyidőben az újhelyiek 1890- ben ünnepelték meg először május 1-ét. Az idei ünnepség minden ed­digit felülmúlt. A felvonulás élén az élüzem címmel kitüntetett do­hánygyár dolgozói, haladtak. Ott voltak az ünneplők soraiban a föld­művesszövetkezetek, a bútorgyár, a gépállomás, a Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet, a kisipari termelő­­szövetkezetek dolgozói és az isko­lások többszáz főnyi lelkes seregei. A város utcáit és tereit virágdíszbe öltöztették erre a napra. Délután sport-, este pedig kultúrműsor szó­rakoztatta Újhely lakosságát. SÁROSPATAK Az ünnep hajnalán a MÁV zene­kar indulóira ébredt Sárospatak, a Rákócziak ősi fészke. A vár park­jának évszázados fái alatt zajlott le az ünnepség legnagyobb része. A felvonulást a sárospataki állami gazdaság lovasbandériuma nyitotta meg. Ott voltak a felvonulók között az élüzem címmel kitüntetett erdő­gazdaság dolgozói, az ásványbányá­szok, a kerámia­ üzem, a téglagyár munkásai, a­ két termelőszövetkezet tagsága, a gépállomás traktorosai és az iskolák tanulói. A Rákóczi-vár kertjében egész délután változatos kultúrműsor szórakoztatta az ün­neplőket. A HEGYKÖZI KÖZSÉGEKBEN Pusztafalun, Kovácsvágáson és Mikóházán sok régi helyi népszo­kást elevenítettek fel az ünnep alkalmából. A felvonuláson és a délutáni, valamint az esti kultúr­műsorok keretében sok májusi nép­dalt, népitáncot és májusi játékot adtak elő a hegyközi községek ki­váló kultúrgárdái. CIGÁNP A cigándi fiatalok is régi, kedves májusi népszokásokat elevenítettek fel a nagy ünnepen. A község ifjú­sága már a kora hajnali órákban a tiszaparti füzesekben volt, ahol szép ■májusiakat készítettek, díszes boto­kat faragtak, barkát szedtek. Dél­előtt május­ járást rendeztek a köz­ségben. Az utcákon véges végig rop­ták a híres cigándi kopogós táncot. A leányok szép , rózsaszínű szok­nyákban, csipkésszélű fehér blúzok­ban, vállukon átkötött virágos ken­dőkben, a legények csizmában, szűk fekete nadrágban, mellényben és patyolat ingben ünnepeltek. Az egész falu a tisztára söpört, zászló­díszbe öltöztetett utcákon volt. TARCAL­­ Az ősrégi, hegyaljai község. Tár­cái dolgozóinak ünnepsége, felvonu­lása hosszú ideig emlékezetes ma­rad a résztvevők számára. A h­aj­­nali zenés ébresztő után a délelőtti órákban színpompás menetben vo­nultak fel a község fiataljai, az üze­mek, a termelőszövetkezetek és az állami gazdaság dolgozói. Az ünnepi beszédet kultúrműsor előzte meg és követte. A községi DISZ-szervezet, az állami gazdaság tánccsoportjai szavalatok, az­ iskolák énekkarának műsorszámai tették változatossá a délelőtti ünnepséget. Délután sportműsor szórakoztatta, a dolgozókat, este pedig a­ fiatalság táncmulatságával fejeződött be az ünnepi műsor. (BcLWlt találkozdtLS Ünnepi­ asztal csak akkor igazi, ha körötte vendégek is ülnek, a vidámság csak akkor teljes, ha barátok kö­zött születik. Tiszacser­­melyen szerdán való­ban így volt:­­ a Ta­nács Termelőszövetke­zet legjobb barátai, a Lenin Kohászati Mű­vek dolgozói érkeztek vendégségbe. A föld és a gyár kérgeskezű munkásai együtt ünne­pelték a munkát. Előre tudtak érkezésükről, türelmetlenül várták őket. Kár, hogy a ven­dégek késtek egy keve­set,­­ hiszen a párolgó, ■ínycsiklandozó ünnepi ebéd már régen készen volt. A díszkapu alatt vég­re átfutott a vendégek gépkocsija. De micsoda csalódás! Csak egy gép­kocsi jött. A hangulat kissé meg is csappant, ám a vendégek vigasz­talták a vendéglátókat, hogy a futballcsapat csak később érkezik meg a másik gépkocsin. Vidám beszélgetés folyt ebéd közben. A tiszacsermelyi termelő­szövetkezeti tagokat legjobban a május 1-i nagy seregszemle ese­ményei érdekelték. — Milyen volt az acélön­tődés dolgozók felvonu­lása? Kiket köszöntöt­tek a májusi ajándék­­műsorban az acélönté­­szek közül? A­ kérdések özöne az acélöntőde dolgozói felé irányult, mert ők patronálják a Tanács Termelőszövet­kezetet. Ebéd után benépesült a falu utcája. Csaknem minden ház előtt meg­szólították a vendége­ket. Beszélgettek a Ta­nács Tsz terveiről s arról, hogy az eddig nyújtott segítség meny­nyire segítette a szö­vetkezeti tagok munká­ját. A labdarúgócsapat egyre késett, sőt meg sem érkezett. Pedig még a szomszéd köz­ségből, Tiszakesziből is eljöttek, hogy szem­tanúi legyenek egy pompás Vasas mérkő­zésnek. A közönség nem is tágított a labda­rúgópálya mellől. Bíz­tak a diósgyőriekben s végül mégsem csalód­tak, mert a kultúrmun­­kásokból és a labda­rúgó csapat néhány megérkezett tagjából, valamint a vendégek­ből kitűnő csapatot si­került verbuválni, amely a jól felkészült tiszacsermelyieket is 1:0 arányban legyőzte. Este a község­­mozi­helyiségében a diós­győri gyár kiskórusa és a Tanulóváros ifjú színjátszói vidám mű­sorral köszöntötték a község termelőszövet­kezetének tagjait s az egyénileg gazdálkodói­ legjobbjait, olyanokat mint Lipkovics Józse­fet és Kovács Andrást. A közönség hosszantar­tó, lelkes tapssal jutal­mazta a Nabucco ope­rarészletet. Nagy sikert aratott az énekkar leg­újabb száma, a bala­toni-somogyi nótákból összeállított, népdalcso­kor is. Hamar eltelt a nap. Este amikor elváltak a hű barátok, a búcsúzás­nál elhangzott a jókí­vánság. Sok sikert, to­vábbi jó munkát! Húszezer darab cukrászsütemény A vasgyári nagy vendéglő cukrász­­üzemének dolgozói munkával kö­szöntötték, munkával ünnepelték a 12. szabad május elsejét. A cukrá­szok keze nyomán szinte óráról órára ízlésesen elkészített torták, sütemények tömege hagyta el az üzemet. Tizenöt-húsz fajta, mintegy húszezer darab sütemény készült el hogy az ünnepek alatt bő választék álljon a vásárlóközönség rendelke­zésére. Pataki Kálmán cukrász marcipánrózsákat s más virágokat készített a torták díszítéséül. Dobozi Istvánná és Oravecz Zoltánná szor­galmát dicsérte a piskóták és lin­zer tészták kiváló minősége. A cuk­rászüzem egésze méltó elismerés­ben részesült szorgalmas munká­jáért, a vásárlóktól. Kreuter Richárd, a cukrászüzem vezetője, Madarász Erzsébet vezető­cukrász és a két gazdasszony, Béres Dezsőné és Orbán Györgyné szintén kivette részét a munkából, hozzá­járult ahhoz, hogy a vasgyári nagy­­vendéglő cirkászüzeme jó munká­val köszöntse a­ nagy napot.

Next