Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-23 / 18. szám

Északmagyarország Vilma Montes­ gyilkosai a bíróság előtt Megkezdődött az­­évszázad perének­ tárgyalása Hétfőn Velencében megkezdődött az „évszázad perének” tárgyalása amelynek vádlottai Pierro Piccioni fiatal jazz-zongorista, Attilio Piccio­ni volt külügyminiszter és a keresz­ténydemokrata képviselő­csoport je­lenlegi elnökének fia, Ugo Montagna „márki” és Saverio Polito, volt ró­mai rendőrkapitány. * . A vádlottak Pierro Piccioni ellen az a vád hogy előidézte Montesi Vilma halá­lát, amennyiben a lány általa holt­nak hitt élettelen testét a Róma mel­letti Torvajaniea tengerpartján ma­gára hagyta. Ugo Montagna „márki” azzal a váddal terhelten áll a bíró­ság elé, hogy az ifjú Piccioninati se­gített bűnének leplezésében. Polito volt római rendőrkapitány szintén bűnpártolás miatt kerül a bíróság elé. Montesi Vilma halála idején ő volt a római rendőrség főnöke s hi­vatali hatalmával visszaélve, igye­kezett az ügyet elkenni. Ezek a vá­dak­ Montesi Vilma csinos, fiatal ró­mai lány volt. Halála az egész olasz közvélemény előtt leleplezte annak a züllött világnak a létezését, amely­nek egyik központja az ál-„márki” capocottai birtoka. Capocotta Tor­vaj­anicától nem messze, egy magán­kézben levő vadászterület közepén álló villa. A római nemesség képvi­selői, milliárdosok, üzletemberek szoktak ebben a villában összejön­ni, lakomára, „ünnepségekre”, ame­lyek gyakran azzal fejeződtek be, hogy a jelenlevő férfiak és nők ká­bítószeres orgiákat rendeztek. Az egyik ilyen „összejövetel” után, amelyet Ugo Montagna szervezett és amelyen Pierro Piccioni is jelen volt, veszítette életét Montesi Vilma. Montagna Polito római rendőrfőnök segítségét kérte (állítólag Pavone or­szágos rendőrkapitány is tudott a dologról), hogy megakadályozza a botrány kirobbanását és a rendőr­ség a valóságtól eltérő megállapítá­sokkal zárja le a fiatal lány tragikus halálával kapcsolatban indított nyo­mozást. Lábáztatás vagy emberölés A botrány azonban mégis kirob­bant, amiben nagy szerepe volt Anna Maria Cagliónak, Montagna „,márki” egyik hajdani fiatal szere­tőjének. A lány egy jezsuita atyához ment, s azzal közölte először lelep­lezéseit. Közben egyre inkább ter­jedtek a hírek, hogy Montesi Vilma halálának mások voltak a körülmé­nyei, mint ahogy azt a rendőrségi nyomozás megállapította. (Polito rendőrkapitány azt állította ugyanis, hogy Montesi Vilma egy kisebb baleset áldozata lett: szerinte a lány előzőleg túlságosan megterhelte gyomrát, majd kiment a tengerpart­ra lábat áztatni, rosszul lett és a ten­gerbe fulladt!) így az Attualitá című folyóirat, önálló nyomozás után, szenzációs le­leplezéseket közölt az ügy részletei­ről, s ezért Silvano Muto nevű szer­kesztőjét törvény elé állították. Ez már 1954 januárjában történt. A bí­róság előtt Muto megerősítette a lapjában közölt megállapításokat, s ebben segítségére volt Anna Maria Caglio is. Ez a 24 esztendős tempe­ramentumos, csinos lány szenzációs leleplezésekkel állt elő. Elmondotta, hogy hallotta Polito, Montagna és Piccioni beszélgetését Vilma eltűné­se után, s ennek alapján azzal vá­dolta meg Piccionit, hogy ő idézte elő a lány halálát. Nem kímélte Montagnát sem: leleplezte a „már­ki” bűnös üzelmeit és szerepét Pic­cioni tettének eltussolásában. A lány leleplezéseiből olyan romlott világ képe rajzolódott ki, amelyben a fő­szereplők magasállású keresztény­­demokrata politikusok, jónevű vati­káni személyiségek és ismert kalan­dorok. Montagna „ellentámadásba” ment át, közölte, hogy Anna Maria Caglia a szeretője volt és ennek bi­zonyítékául felsorolta mindazokat a helyeket és szállodákat, ahol szerel­mi légyotton találkozott a lánnyal. A lány nem tiltakozott a „,ipá”ki” állításai ellen, viszont egytől egyig továbbra is fenntartotta vádjait. Ilyen körülmények között a Silvano Muto ellen indított pert 1954. már­cius 22-én feltűnő sietséggel felfüg­gesztették és az összes ügyiratokat átadták a fellebbviteli bíróságnak. Ekkor lépett működésbe Rafaele Sepe vizsgálóbíró, aki hónapokig tartó szívós munkával bátran foly­tatta le a vizsgálatot. Mindenki izga­tottan várta, a vizsgálóbíró törvény elé állítja-e majd Piccionit és párt­fogóit. Sepe vizsgálóbíróban meg­volt a bátorság ahhoz, hogy ezt meg­tegye: vizsgálatai eredménye alapján gondatlanságból okozott emberölés, illetve bűnpártolás és hivatali hata­lommal való visszaélés vádjával il­leti a három befolyásos személyisé­get. Hogyan ítélnek Velencében? Ilyen előzmények után kezdődött meg a velencei igazságügyi palotá­­ban a per tárgyalása, amelyet nem­csak az olasz, hanem a nemzetközi közvélemény is oly nagy érdeklődés­sel várt. Megváltozott kissé Velence élete is: a ködös, szürke januári na­pokban szokatlanul megnőtt a város idegenforgalma, egész Olaszország­ból, sőt a világ különböző részeiből érkezett újságírók, jogászok lepték el a szállodákat, hogy jelen legye­nek a tárgyalásokon. Nehéz lenne megmondani, hogy a velencei tör­vényszék ítéletében megállapítja-e a vádlottak bűnösségét, annyi azonban tény, hogy a Montesi-ügy lerán­­tta a leplet egy olyan romlott világról, amelyet a józan emberi érzés erköl­csileg elítél. Víz folyik a pusztán Türkménia legnagyobb öntözőművének építésénél, * Karaktra»* csatornánál jelentős esemény történt. Az építők, a pusztaság meghódít­­ói megkötötték a futóhomokot és befejezték az »Úttörő* árok ásását. A»~ árok hossza 200 kilométer. Az Amu-Darja vize ma már több mint 187 kilométer hosszúságban kanyarog a homokbuckák között. Az új víziút kibővítését nagyteljesítményű földkotrók és lépegető exkavátoraik segítik. Az építők minden erejükkel arra törekednek, hogy 1957 első fe­lében a 400 kilométeres kiarakumi csatorna teljes hosszában megindít­­sák a vízfolyást, s ezzel biztosítsák a gyapottermelő kolhozok számára a vizet. Itt az angol Volkswagen! Anglia egyik legnagyobb autógyárában elkészült az első brit »Min­­denki kocsija«. A négyüléses csukott kocsi 80 km-es maximális sebes­séget m érhet el és 130 km-en 4,5 liter üzemanyagot fogyaszt. Kéthengeres, léghűtéses, ötlóerős motor hajtja majd a kocsit, amelynek ára a külön­böző adókkal együtt nem haladja meg a 300 fontot. Szakértők szerint a brit »Mindenki kocsija« jobb a német Goga­­omobil­nál, az olasz Fiat kiskocsinál és a francia kétlóerős Citroennel. Ezzel a kiskocsival Anglia visszahódítja majd a kiskocsik világpiacán 30 évvel ezelőtt elvesztett elsőbbségét. A tervek szerint hetenként ezer kocsit gyártanak majd. Ez a ter­­melés azonban a duplájára emelhető, ha szükséges. 15 MILLIÓ S­Z­M­Y . 1862-ben nyílt meg Moszkvában az első nyilvános állami könyvtár. Akkoriban 28 512 könyvre s körül­belül 1000 kéziratra rúgott a könyv­tár anyaga. 1917-ben már 1 millió kötetet meghaladó anyagot tanulmá­nyozhattak az érdeklődők. A moszk­vai Lenin könyvtár 15 milliót jóval meghaladó könyv- és kéziratgyűjte­ménye 200 kilométert kitevő polco­kon foglal helyet. Naponta több mint 3000 olvasó látogatja a könyvtár nyolc hatalmas, minden kényelem­mel berendezett olvasótermét. JÖN .42 A­TOMGENGSZ1 Az emberiség túlnyomó része már tűnődött azon, mit jelentene egy háború a mostani atomkorszakban. De vajon hány ember gondolkozott afelett, mi történne, ha gangszerek bandája fel lenne fegyverezve atomfegy­verekkel? Váltságdíj fejében egész városokat félelemben tart­hatnának, jelenlétükkel tömeghisztériát okozhatnának és ha valaki megkísérelné őket átadni az igazságszol­gáltatásnak, egyszerűen ezerszámra megölhetnék az embereket. Fantasztikusan hangzik ez? Egyáltalán nem. Dr. Pitirim Sorokin, a Harvard egyetem szociológusa eze­ket mondotta: »A gyakorlat azt mutatja, hogy a feltalálást kö­vető tíz-húsz év alatt majdnem minden fegyver a bű­nözők kezébe került. De a gangszerek nem a legfőbb veszélyt jelentik. Kormányok — dr. Sorokin szerint — sokkal veszélyesebbek lehetnek. A bűnözés tanulmá­nyozása ki­ mutatja, hogy a világ u­ralkodói között min­den négy autokrata uralkodóra és diktátorra jut csak egy­­képesített* gyilkos.* A FIFA elnökének nyilatkozata a Honvéd délamerikai játéka ügyében Arthur Drewry, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség elnöke hétfőn Londonban kijelentette, hogy a FIFA eddig még semmiféle intézke­dést nem tett a Honvéd ellen. Hang­súlyozta, hogy a Nemzetközi Labda­rúgó Szövetség csak akkor avatkozik ebbe a kérdésbe, ha az érdekelt nemzeti szövetségek nem tudnak zöldágra jutni, s a FIFA-ra bízzák az ügy elintézését. Ehhez természe­tesen szükséges,­­ hogy panasszal él­jenek a nemzetközi szö­vetségnél. Drewry még hozzáfűzte, hogy a rio de janeirói Flamengó—Honvéd mérkőzés ügyében egyesületi vona­lon kell megindulni a tárgyalások­nak, s az érdekelt szövetségeknek alapszabályaik értelmében módjuk­ban áll rendszabály­hoz nyúlni. A FIFA tudomásul vette az esetet, s sem az egyik, sem a másik szövetség részére nem nyújtott támogatást ebben az ügyben. Bonyodalmak Puskás Ferenc memoárjai körül Puskás Ferenc neve újból nap­­ról-napra ott van a francia sport­sajtó hasábjain. A világhírű ma­gyar futballista körül francia—né­met vita kavarog. Az történt ugyanis, hogy Puskás eladta me­moárjait a francia Football című hetilapnak. Visszaemlékezéseiben az 1954-es világbajnoki döntőről is szól és leírja a német csapat öltö­zőjében a mérkőzés után tett láto­gatását. Bement, hogy gratuláljon a győzelemhez­ — írja —, de szo­katlan kép fogadta. A német játé­kosok a földön feküdtek, egyik­másik játékos nyögött, soknak ar­ra sem volt ereje, hogy mezét le­vesse, a levegőben pedig fojtó or­­vosságszag terjengett. Puskás hoz­záfűzi,­ hogy sokat beszélnek ar­ról, hogy a nyugatnémet csapat tagjait doppingolták és ez okozta a mérkőzés­­­táni látványt. A nyugatnémet sajtóban Puskás megállapításai nagy vitát kavartak fel. Azzal vádolják, hogy hazudik. Számos vezető és játékos nyilatko­zatát közölték, akik szerint Puskás nem is járt a döntő után a német öltözőben. A francia sportsajtó hitelt adott Puskás közléseinek és emlékezte­tett arra, hogy a világbajnoki döntő után a nyugatnémet csapat tagjainak többsége sárgaságba esett. Az ügyben most újabb fordulat állt be: Rio de Janeiróban egy amerikai sportújságíró a vitával kapcsolatban nyilatkozatot kért Puskástól, Puskás a világ legter­mészetesebb hangján megcáfolta, hogy ilyesmit írt volna és kijelen­tette, arról sem tud, hogy egy francia hetilap a memoárjait kö­zölné. A francia Futball erre most legújabb számában közli Puskás sajátkezű írásával a fotókópiáját annak a megállapodásnak, amely­­lyel megbízza a lapot memoárjai­nak közlésével. Új népiegyüttes alakult Borsodban Borsodban közel kéttucat népi­­együttes működik már, de alig akad közöttük olyan, mely a helyi népi­­hag­yom­ányokat elevenítené fel. Ép­pen ezért örömmel üdvözöle a nép­művelési osztály a bódvarákói néni­­együttes megalakulását, mely ki­zá­­rólag a helyi hagyományok össze­gyűjtését, feldolgozását és bemuta­tását tűzte ki feladatául. A fiatal együttes 35 taggal alakult meg. Különösen érdekes, hogy a kis községben nincs egyetlen olyan csa­lád sem, melynek egy tagja ne sze­repelne a csoportban. Első szereplésükkor a falu egyik részi, még ma is élő szokását, a ..re­­gényavatót” mutatják be. Sok rig­mus, kedves szokás vidám nóta va­rázsolja gazdaggá az előadást De már készülnek későbbi műsorra is, melyen egy őrs? piacan el­terjedt szo­kást, a „leánykérőt” viszik színpad­ra, ugyancsak sajátos helyi vonat­kozású hajivományokból összeállítva. Az együttes már a tavasszal be­mutatkozik a közönség előtt és úgy tervezik, hogy még ebben az évben Miskolcra is ellátogatnak. Egyes ötlet Werne Ilksen, egy exkluzív stock­holmi éjszakai mulató tulajdonosa, a bár melett árusítóhelyet létesített, ahol csokoládét, ízléses sálakat, posz­tóból készült állatokat s egyéb aján­déktárgyakat lehet vásárolni. Az árusítóhely felirata: »Gondoljon ide­jében feleségére, aki otthon várja.« AZ ELMÚLT év utol­­só hónapjaiban titokzar­­tos merénylet dúlta fel a Poggio Moiano, egy isten háta mögötti olasz falucska békés, egyhan­gú életét. Az esemény azóta is izgalomban tartja és két táborra osztja a derék falusi polgárokat. A békét felkavaró »Botránykő« ezúttal a szó szoros értelmében kő, méghozzá márvány, egy Venus szobor, amely a falucska községházá­nak előcsarnokában áll, nem messze a plébániá­tól. A szobor Praxiteles híres művének a XV. században készült máso­lata. A reneszánsz kora­beli másolóművész az eredeti mű naturaliszti­­kus, vagy verisztikus jellegét — kora ízlésé­nek megfelelően — még­­j­obban kidomborította és eltekintve minden esztétikai értéktől, a szer bor valóban vérpezsdítő módon hangsúlyozza a női test szépségét. AZ ISTENNŐ szobra sokáig a falucska fölött emelkedő kastélyban kapott hajlékot, amely a Borghesek, majd a Torlonia nemzetség bir­tokában volt. A múlt század végén, a forra­dalmi időkben a kiéhe­zett, elkeseredett lakos­ság megrohanta, fel­gyújtotta és feldúlta a kastélyt. Később a szob­rot kiásták a romok alól s innen került a község­háza előcsarnokába. A FALU lakossága munkába menet, vagy onnét jövet, naponta el­halad a szobor előtt. A munkában agyonhaj­szolt, kiéhezett, hamar öregedett falusi asszo­nyok nap-nap után ott látták a soha nem öre­gedő, ragyogó szépségű Venus istenasszonyt. El­vonultak előtte mogor­va, rosszkedvű férjük­kel, s úgy tértek haza nyomorúságos viskóik­ba. A kemény munká­ban eldurvult és a bor­t­­ól felhevült férjek az­után fonnyadt asszo­nyaik láttán, nem éppen hízelgő összehasonlításo­kat tettek. VENUS istenasszony pedig ott állott, magáno­san, hidegen, győzelme­sen és érzéktelenül néz­te kőszemével azt a nyo­morúságos életet, amely évszázadok óta úgyszól­ván változatlanul folyt le előtte. A falu nagyjá­ból ma is úgy él, mint amikor a sz­obor ötszáz évvel ezelőtt odakerült. El vannak zárva a világ­tól, a modern élet min­den kényelmétől, szóra­kozásától. Sok falusi még maga készíti lábbe­lijét, s az utcán szárítja a lisztből és vízből, tojás nélkül készült makaró­nit, legfőbb tápláléku­kat. NEM CSODA tehát, hogy ib­en körülmények közt itt könnyű volt han­gulatot teremteni a szép szobor, az érzéketlen márvány vetélytársnő ellen. A falu plébánosa egy­szer már beadvánnyal fordult a hatóságokhoz: távolítsák el a szobrot, mert a nyilvánosan köz­szemlére tett meztelen­ség megbotránkoztatja a híveket. A kérdés mind­­ezideig teljesítetlen ma­radt, s most bekövetke­zett a »tragédia«. A községháza alkal­mazottai egy reggel arra ébredtek, hogy az éjsza­ka folyamán valaki ga­lád merényletet követett el a szobor ellen: vala­milyen kemény tárgy­­gyal, valószínűleg kala­páccsal szétzúzták a szo­bor állát és arcának egy részét. A KÖZSÉG elöljáró­­sága és a falu férfilakos­ságának többsége a plé­bánián keresi a tettest vagy felbujtót, a nő­nemű la^**«ána, különö­sen az irfe^e^hek azon­ban felháborodottan utasítják vissza ezt a vádat. MERÉNYLET a vetélytársnő ellen Szerda, 1957. Január SS. r­ MINT AZ AFP JELENTI, Je­men londoni követsége újabb közle­ményt adott ki, amelyben támadó cselekményekkel vádolja az adeni protektorátusban állomásozó angol csapatokat. A közlemény szerinti „ágyúkkal, tankokkal és repülőgé­pekkel felszerelt angol csapatok ér­keztek Harib közvetlen közelébe, s ostrom alá vették a jemeni város­részt”. A közlemény szerint az ango­lok intenzív katonai akciójukkal nyomást akarnak gyakorolni a béke­szerető Jemenre. Akik hullámsírban lelték halálukat A révkapitányság 1956. évi vízi­baleset statisztikája közli, hogy több év óta tavaly volt a legtöbb vízbe­­fulladás, s a legtöbb gondatlanság­ból eredt. 1956-ban több mint szá­zan lelték halálukat a hullámsír­ban, mintegy 150 embert sikerült a vízbefúlástól megmenteni. A téli sport- és víziélet most különösen sok veszélyt rejt, ezért a révfőkapi­tányság fokozott óvatosságra inti a lakosságot. Elsősorban a szülőknek kell jobban ügyelniük gyermekeik­re. befagyott Balatonon rövidesen kijelölik azokat az utakat és azokat a részeket, ahol korcsolyázni lehet. Csiölsben a hallóhőssnég Martin Gildmeister, a neves fizi­kus, érdekes kísérleteket végzett a hang érzékelésére vonatkozólag. Megállapította, hogy mintegy 30­­ éves korig 20—22 ezer rezgésig ér­zékeli a hangot az emberi fül. Ké­sőbb mind alacsonyabb rezgésszá­mot képes felfogni. így 40—45 éves kora között 15 ezer, míg 45 éven belül már csak 13 ezer rezvérszámú ’■'pnvot fő«* fel az emberi fíj]. Vegyen újból T®TO szelvényt!

Next