Észak-Magyarország, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-21 / 68. szám
Dr. Münnnich Ferenc beszéde az országgyűlés ünnepi ülésén Az ellenforradalom leverése után a magyar dolgozó nép a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével megerősítette a proletárdiktatúra rendszerét, nagy sikereket ért el a szocializmus építésében. A párt szívós küzdelmet folytatott az ellenforradalom maradványai ellen, a belső és a nemzetközi revízionizmus ellen harcolva alakította ki politikáját, sikeresen küzdött a dogmatikus és szektás hibák ellen, amelyek az ellenforradalom előtt sok kárt okoztak a magyar népnek, megkönnyítették, előkészítették az ellenforradalmi erők orvtámadását. A négy évtizedből, amely a Tanácsköztársaságtól elválaszt bennünket, 14 év esik a néni demokrácia történetére. Ezen belül több mint egy évtized a szocialista építés, a moletárdiktatúra időszaka. Ez a négy évtized csak időben távolította el a Tanácsköztársaság 133 napjának történetét. De az utolsó 10—14 év — lényegét tekintve — közelebb hozta 1919 eleven és társadalmunkat formáló hagyatékát. Élő, közeli és mindennapjainkban ható emlék ez. Nemcsal azért, mert megkezdtük a munkát, hogy torzításoktól mentes igazi és lelkesítő képet adjunk a Tanácsköztársaságról, nemcsak azért, mert pártunk legidősebb nemzedéke forradalmi tűzkeresztségét és tapasztalatainak nagy iskoláját 1919-ben szerezte, hanem azért is, mert ennek a generációnak még élő képviselői 1956-ban elsőknek fogtak fegyvert a párt hívó szavára a szocializmus védelmére. Legyőzve az életkor okozta nehézségeket, 1919-es lelkesedéssel és elszántsággal ismételten példáját adták a forradalmi elvhűségnek, áldozatkészségnek. 1919 eszméi és emléke évtizedeken el nem halványuló forradalmi erejének. A Tanácsköztársaság emléke és tanulsága, harvaléka és példája elsősorban azért eleven és időszerű, mert mai küzdelmeink 1919-et folytatják. Ma sem kevés a nehézségünk, a tennivalónk. De a harc, amelyet ma vívunk, könnyebb, mint 1919-ben volt, mert mérhetetlenül megnövekedtek a szocializmus erői, mert létrejött, fejlődik és erősödik a szocialista tábor. S könnyebb azért is, mert pártunk és nénünk tapasztalt, edzett, egységes, tanul a munkásmozgalom nemzetközi tapasztalataiból és saját történetének tanulságaiból is: „Legyetek szilárdak, a győzelem a tiétek lesz!” — Ezzel fejezte be Lenin a magyar munkásoknak küldött üdvözletét 1919 májusában. Ma is az ő útmutatását követjük. Szilárdak vagyunk és szilárdak leszünk hűségünkben a marxizmus—leninizmus eszméihez, a proletár nemzetköziséghez, a szocialista táborhoz. Szilárdak vagyunk és szilárdak leszünk a nép szolgálatában, az imperializmus elleni harcban. Ezért visszük győzelemre a szocializmus ügyét. Érthető és világos, milyen nagy ünnep számunkra a Tanácsköztársaság megteremtésének 40. évfordulója. Nemcsak a mi ünnepünk, az egész nemzetközi munkásosztályé. A hatalmas szocialista táboré, a tőkés kizsákmányolás és gyarmati elnyomás alatt szenvedő sok százmilliós tömegé. Példája a harcokban tanúsított szívósságnak, elvhűségnek, a jövőbe vetett bizalomnak, amelyet az átmeneti kudarcok sem tudnak megingatni. Szívünkben kiolthatatlan lánggal ég, szemünk előtt útmutató fényben ragyog 1P?9 amiébe, a Tanácsköztársaság történelmi dicsősége. Nénünk önmagát becsüli meg azzal a javaslattal, melyet elfogadásra az országgyűlés elé terjesztünk: iktassa törvénybe a Magyar Tanácsköztársaság emlékét. (MTI) Az országgyűlés ünnepi ülését Rónai Sándor zárta be. Záróbeszédében hangsúlyozta, hogy a most elfogadott törvény nemcsak betűiben, hanem a magyar név szívében is él Rámutatott, hogy külföldi vendégeink jelenlétében kifejezésre jut az a testvéri szolidaritás, amely eddig is erőt, adott népünknek harcában s mely ezután is biztos záloga sikeres előrehaladásunknak. Örökre összekapcsolta népeinket a szocializmus, a kommunizmus vezérlő csillaga s még jobban elmélyül bennünk az a meggyőződés, hogy a szocialista világrendszer napról napra erősödik s nincs erő, mely a béke és a szocializmus ügyének végső győzelmét megakadályozhatná. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról.) úgy vélték, hogy át lehet ugorni a demokratikus földreform forradalmi végrehajtásának feladatát. A Tanácsköztársaság tapasztalataiból tanultuk, hogy ingadozás nélkül, erélyesen kell lecsapni az ellenforradalom erőire. A nemzetközi reakció és a magyar fasizmus a Tanácsköztársaság elleni rágalomhadjáratát azzal próbálta színesíteni, hogy az 1919-es terrorról hiarsogott. A valóság az, hogy a Tanácsköztársaság messzemenő türelmet tanúsított ellenségeivel szemben. A Tanácsköztársaság, amikor erőszakot alkalmazott, csak választ is szerény választ adott az ellenforradalmi terrorra. Ha hibát követett el, akkor a hiba nem az volt, hogy túl keményen, hanem hogy a kelletnél enyhébben járt el ellenségeivel szemben. Münnich Ferenc ezzel összefüggésben bírálta a jobboldali szociáldemokraták magatartását, akik az imperialistákkal való paktálást összekötötték a belső bomlással. Ennek egyik lényeges eleme volt, hogy a diktatúra „enyhébb kezelését” követelték, a polgári „humanizmus” jelszavával fordultak szembe e proletárdiktatúrával. Pesten a „humanizmusról” beszéltek s vidéken az ellenforradalom martalócai akasztották a kommunistákat. A humanizmus a legnagyobb ügynek, a munkásosztály felszabadításának, a szocializmusnak a védelme— aki ezzel szembeszáll, annak „humanizmusa” a tőkés kizsákmányolást szolgálja. A„demokratikus” ellenforradalom a fasizmusba torkollott, a humanista frázisok valósága Siófok és Orgo- Vány, a britanniás tisztek kegyetlensége a 25 éves intézményesített terror lett, mely a pusztulás szélére sodorta a nemzetet. Az 1956-os októberi ellenforradalmi lázadás kísérletet tett rá, hogy a nemzetközi imperializmus segítségével megismételje azt, amit 1919-ben a Horthy-fasizmus tett, a kapitalizmus restaurációját. De 1956-ban más volt a helyzet az országon belül és döntően megváltoztak az erőviszonyok nemzetközi méretekben a szocializmus javára. Az ellenforradalmi restaurációs kísérlet 1956-ban ezért nem sikerült. 1919-ben a Horthy-fasizmus felülerekedéséhez a Peidl-féle szakszervezeti kormány egyengette az utat.1956-ban, a'Z ellenfor'rádárom előké' szítésében, az ellenforradalmi készülődés leplezésében a főszerepet a revizionisták álnok csoportja játszotta Nagy Imre vezetésével. Miként 1919- ben Horthyék szálláscsinálói, úgy 1956-ban a magyar revizionisták is demokratikus frázisokkal leplezték gyalázatos árulásukat. A lényeget tekintve, az 1956-os ellenforradalmi lázadás kevés újat produkált, 1919 és 1920 ellenforradalmához képest. A szovjetellenesség, a demagóg kommunistaellenes uszítás, a féktelen gyilkos fehérterror és a forradalom vívmányainak kíméletlen megsemmisítése a nemzetközi imperializmusra támaszkodva —• ez volt a program és ez volt a cél akkor is, és ez volt 1956-ban is. De az 1956-os kísérlet, amely negyvenévvel akarta visszapergetni a történelem filmjét, nem sikerült. A szocializmus vívmányaihoz való ragaszkodás kitönhetetlenül él a magyar nép millióiban. Bár az ellenforradalom erői 1956 októberében felülkerekedni látszottak, nem győzhettek, mert a magyar nép forradalmi erői, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével újraszerveződtek, ellentámadásba mentek át, megvédték a szocializmust. Az ellenforradalom leverésében döntő szerepe volt annak hogy a magyar nép öntudatos, aktív szocialista erői a szocialista tábor országainak, mindenekelőtti a Szovjetunió segítségére támaszkodhattak. Népi mvészeink megörökítik a Tanácsköztársaságj* eseményeit A szövetkezetekben dolgozó népi iparművészek különleges díszítő munkákkal készülnek a Tanácsköztársaság évfordulójára. A vidéki városokban, községekben 1919-ben lezajlott eseményeket megörökítik hímzéseken, fafaragásokon és fazelasmunkákon.Az elkészített tárgyakat április elejéig küldik be a kalocsai, a mezőkövesdi, a nyírségi, a sárközi, a kaposvári, a mezőtúri és más vidékeken dolgozó népművészek. Munkájukat az OIKSZ Népköztársaság útján nyíló mintatermében láthatja majd a közönség. (MTI) BSZAKMAGYARORSZÁG Arisztov beszéde A. B. Arisztov beszédének elején átadta a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Legfel-ső Tanács elnöksége, a Szovjetunió" Minisztertanácsa és az egész szovjet nép szívből jövő testvéri üdvözleteit. — Az 1919-es magyarországi tanácshatalom megteremtése — mondotta— a magyar nép történelmének kimagasló eseménye, s egyben nagy nemzetközi jelentőséggel bír. A proletárforradalom, amelyet a hős magyar munkásosztály 40 évvel ezelőtt végrehajtott, örökre bekerült a nemzetközi munkásmozgalom történetébe, mint annak egyik dicső fejezete, mint fényes útjelző abban a harcban, amelyet a dolgozók szabadságukért és boldogságukért, a szocializmusért vívnak. — A Magyar Tanácskozó’Saso? kikiáltásának 40. évfordulóját ma Önökkel együtt ünneplik a Szovjetunió népei, a szocialista országok népei és az egész világ haladó emberei. Országaink dolgozóit régi, testvéri barátság fűzi össze. A Szovjetunió népei nagyra értékelik azt a kiemelkedő segítséget, amelyet a magyar internacionalisták nyújottak hazánkban a proletár diktatúra győzelméhez. A polgárháború éveiben a Vörös Hadsereg soraiban a magyar munkások és parasztok tízezrei küzdöttek hősiesen a szovjetek hatalmáért, akik az imperialista háború idején mint hadifoglyok kenőttek hozzánk. A fatal Magyar Kommunát* 1918-ban és 1919 elején rövid idő alatt maga mellé állította a munkásosztály. a dolgozó tömegek többje A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakításában kiemelkedő szerepet töltöttek be a hazaért magyar in+^macionali^k, a N»gy Októberi Szocialista Forra^lom, az oroszországi polgárháború résztvevői. A párt tevékeny szervezői közé tartozik Kun B«Ma. a nagysz«*rű magyar forradalmár. Szamuely Tib^r. a for»'Pd?'iom ret+,:'nhoted''r» katm^a Lantor Jenő Korvin Ottó. Mönnieh Ferenc elvt^rc arra nagy barátunk. a M^^var N^-'kö-'+a cpcág kor•-i vínyfője és a magyar rrmeVásrnoz'"■lAm »v»Acj kí/Ar»A'-'Urc»/-|^ f*1pVfqi_ — Szovjet-Oroszország dolgozói óriási lelkesedéssel fogadták a hírt, hogy Magyarországon győzött a proletárforradalom. A nagy Lenin forrón üdvözölte a magyar munkásosztályt. Rámutatott, hogy a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása meggyőzően bizonyította, mennyire érvénytelenek azok az opportunista elgondolások, amelyek szerint a proletárdiktatúra és a szovjet hatalom pusztán valamiféle «►orosz különlegesség« és nyugati országok számára alkalmatlan. — A proletárforradalom magyarországi győzelme hathatós politikai és erkölcsi támogatást nyújtott a fiatal Szovjet-Oroszországnak, amelyet a nemzetközi imperializmus és a belső ellenforradalom egyesített erői támadtak. A Magyarországon győztes proletárforradalom Közép-Európában lekötötte a reakció, a nemzetközi imperializmus fegyveres erőinek egy részét, amelynek a Szovjet-Oroszország elleni intervenciót kellett volna erősítenie. Hazánk dolgozói ugyanakkor mindent megtettek, ami erejükből telt, hogy segítsenek magyar testvéreiknek. Szovjet-Oroszország kormányának felhívására a Magyarországon tartózkodó hadifoglyokból 1919. májusában nemzetkö'i brigád alakult ■R.irígno^ten, s a magyar murvásokkal vállvetve v^de^mezte a Magyar Tanácsköztáraságot. — A szocializmus roppant sikerei nem hagyják nyugton a munkásosztály ellenségeit. Az sperialista reakció minden eszközzel akadályozni szeretné a szocializmus diadalmas fejlődését. Most sem hagyott fel azzal a reménnyel, hogy a szocialista útra tért országrokban a kanitalista kizákmányolást. 1956 őszén ilyen kísérlet tettek az Önök országában. A reakció erői arra számítottak, hogy — akárcsak időyben — visszavehetik a magyar munkásosztálytól a Politikai uiaimat és megsemmisíthetik szociális vívmányait. — A magyar nép szétzúzta az ellenforradalmi erőket, gyorsan felszámolta a lázadás következményeit, bebizonyította hűségét a szocializmus iránt. A szocializmus sikeres építése, és a múlt év őszén megtartott országgyűlési tanácsválasztások meggyőzően bizonyították, hogy a népi demokratikus rendszer szilárd és megingathatatlan. A Magyar Szocialista Munkáspárt ma biztosan vezeti a magyar népet új győzelmek felé. A magyar dolgozók őszintén támogatják a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának politikáját. A párt és a nép egysége szilárd biztosíték a szocializmus további sikereinek. A. B. Arisztov a továbbiakban a Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. rendkívüli kongresszusának jelentőségéről és a Szovjetunió hétéves tervének ragyogó távlatairól beszélt, majd kiemelte: Óriási elméleti és gyakorlati jelentőségű az a tétel, amelyet Hruscsov elvtársnak az SZKP XXI. kongresszusán tartott beszámolója és a kongresszusi határozat tartalmaz: a szocializmus országai, a szocialista rendszer lehetőségeinek sikeres felhasználásával, többé-kevésbé egyidőben jutnak el a kommunista társadalom felsőbb szakaszába. Nincs messze az az idő, amikor valamennyi szocialista ország, a Szovjetunióhoz hasonlóan, a kommunizmust fogja építeni. E hőn óhajtott célt annál előbb érjük el, minél erősebb a szocialista országok egysége és összefogása, minél hatásosabb közöttük a kölcsönös testvéri segítség és együttműködés. A szovjet küldöttség vezetője befejezésül éltette a Magyar Népköztársaságot, a Magyar Szocialista Munkáspártot és a világ békéjét, majd felolvasta annak az üdvözletnek a szövegét, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa intézett a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságához, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsához és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormányhoz, Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, Dobi István elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének Münnich Ferenc elvtársnak, a moorvai forradalmi munkás-TM» részt kormány elnökének. — Kedves Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége, a Szovjetunió Minisztertanácsa és az egész szovjet nép forrón üdvözli önöket és az egész magyar népet a Magyar Tanácsköztársaság kiskiállásának 40. évfordulója alkalmából.— A magyar dolgozók 1919 márciusában Oroszország munkásosztályát és dolgozó parasztságát követve megdöntötték hazájukban a burzsoázia és a földesurak hatalmát Ez a történelmi jelentőségű győzelem ragyogó megnyilvánulása annak a hatalmas forradalmi fellendülésnek, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal kezdődött és egy IQ korszaknak — a kapitalizmus összeomlása és a kommunizmusba való fokozatos átmenet korszakának kezdetét jelentette. A magyar proletárdiktatúra megteremtése újból szemléltetően megmutatta a dicső marxista-leninista eszmék mindent lenyűgöző erejét, a munkásosztály forradalmi hősiességét, a dolgozók jobb életéért vívott önfeláldozó harcát. A nagy Lenin forrón üdvözölte a Magyar Tanácsköztársaság megszületését. A nemzetközi imperializmusnak erőitől támogatott magyar kapitalistáknak és földesuraknak sikerült megfojtaniuk a munkások és parasztok fiatal államát, de nem tudták kiirtani a magyar nép szabadságszeretetét, a ragyogó jövő, a kommunizmus iránti törekvését. A szocialista forradalom eszméi akkor diadalmaskodtak Magyarországon, amikor a Szovjetuniónak a német fasiszta megszállók felett aratott világtörténelmi jelentőségű győzelmei következtében a magyar dolgozók lerázták magaikról a horthysta zsarnokság jármát, s az új, a szocialista Magyarország építésének útjára léptek. A magyar dolgozók most a szocialista országok egyenjogú népeinek hatalmas családjában a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével eredményesen építik hazájukban az új életet. A szabadságszerető magyar nép, amely saját történelmi tapasztalatából ismeri a burzsoá reakció gonoszságát és terrorját, éberein őrzi szocialista vívmányait, és senkinek sem engedi meg, hogy boldogságára és szabadságára törjön. A Magyar Népköztársaság dolgozói a 200 milliós szovjet népben hűséges barátra és szövetségesre találtak. — Kedves stílvtársak! További sikereket kívánunk a szocializmus építésében, új győzelmeket a béke és a népek közötti barátság erősítéséért vívott harcban. Éljen a munkaszerető és tehetséges magyar nép! — Éljen a hatalmas szocialista tábor minden országának megbonthatatlan és szoros összefogása! — Erősödjék és fejlődjék Magyarország és a Szovjetunió népeinek örök testvéri barátsága és együttműködése! II. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottsága első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke, K. ■ Vorosilov, ,* &. Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke. (MTI) A szónoki emelvényről távozó A. B. Arisztov meleg baráti kézt szorítással üdvözölte a párt és a kormány vezetőit. Ezután a Kínai Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének vezetője, Csu Te, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának alelnöke, a Kínai Népköztársaság alelnöke, az országgyűlés tagjainakmeleg üdvözlése közben lépett az előadói emelvényre. Meleg szavakkal emlékezett meg a Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentőségéről. A továbbiakban az Albán Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségének vezetői köszöntötték a Magyar Tanácsköztársaság 40. évfordulóját ünneplő magyar népet, pártjuk és népük meleg üdvözletét tolmácsolva. ■ " ............ Kitüntetések Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke pénteken délben az Országház kupolacsarnokában rendezett ünnepségen átnyújtotta a tanácsköztársasági emlékérmet a munkásmozgalom számos régi harcosának. Az ünnepségen jelen volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke, Kiss Károly és Rónai Sándor — az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai —, dr. Sik Endre külügyminiszter, Révész Géza vezérezredes, honvédelmi miniszter, Kossa István közlekedés- és postaügyi miniszter, Dögei Imre földművelésügyi miniszter, Nezvál Ferenc igazságügyminiszter, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára. Dobi István meleg szeretettel köszöntötte a Magyar Tanácsköztársaság veterán harcosait, majd méltatta az 1918—1919-es évek forradalmi mozgalmainak jelentőségét, amelyek az első proletárdiktatúra kivívásához vezettek. A továbbiakban szólt a Tanácsköztársaság történelmi vívmányairól, nemzetközi jelentőségéről. Dobi István ezután a Magyar Tanácsköztársaság megteremtésében és küzdelmeiben részt vett 19 szovjet, 11 csehszlovák, 13 román, 11 német, 2 bolgár és hat lengyel veteránnak, valamint a Tanácsköztársaság kieredkedő megyár funkcionáriusainak és az elhunyt funkcionáriusok özvegyeinek nyújtotta át a Tanácsköztársaság Emlékérem kitüntetést Ábelovszky József, dr. Agárdi Ferenc, Bajáki Ferencné, Bauer István, Bárdi András, Bárd István, dr. Benedikt Ottó, özv. Bodon Jánosné, özv. Bolyai Ernőné, Both Béla, Chlepkó Edéné, Cservenka Teréz, Cséby Lajos, Derkovits Jenő, Deszanko György, Dénes Leó, dr. Domokos József, Fekete Béla, Fogarasi Béla, id. Frank Ferenc, Gazda Pál, Gál János, Gárdos Mária, dr. Gyetvai János, Hajdú János, Hamburger Jenőné, Háhner József, dr. Haász Árpád, dr. Hevesi Gyula, Hikáde Aladár, Hunya István, Japwerth Ferenc, Jakab Rudolf, Jancsik Ferencné, Kelen Józsefné, Kun Béláné, Kolonics Ferenc, Koncsek Ferenc, Kummer Ferenc, Laki István, dr. László Jenőné, Leher Artur, Lehota István, Lengyel Gyuláné, Lengyel József, Lóránd Ferencné, Lőwinger Andorné, Madarász Emil, Madarász Emilné, Mózes Viktor, dr. Münnich Ferenc, Nádass Lajos, Nógrádi Sándor, Novoszád János, Paksi József, Palkovits János, Péter József, Poczany József, Pogány Józsefné, Pollák Károly, Rabinovits Józsefné, Radó Sándor, Ragó Antal dr. Rákos Ferenc, Révai József, Rcvész Géza, Rónai Sándor, özv. Rifdas Lászlóné, Spiesz József, özv. Stromfeld Aurélné, Szabó Sándor, Szakasits Árpád, Szatmári Sándor, Szaton Rezsőné, Szamuely Tiborné, dr. Szántó Rezső, Szeri Lénárd, Székely Bárté, Szíjártó Lajos, Sziágyi Dezső, Tóti László, Uitz Béla, Varga Jenő, Vántus Károlyné, Vértes György, Zádor Pál és Zámbori István a Tanácsköztársasági Emlékérem kitüntetésben részesült. Ezután Kiss Károly Dobi Istvánnak nyújtotta át a Tanácsköztárssasági Emlékérmet. (MTI)