Észak-Magyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-10 / 238. szám
m Világ proletárjai egyesüljetek l ammm A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XV. évfolyam 238. szám Ara 50 fillér 1959 október 10. szombat ASX\^Kl U'C.Y\ v'św mm' AP, angolválasztásokról: A Konservatív Párt megszerezte az abszolút többséget Mint a Reuter és az AP jelenti, a csütörtöki angol általános választásokon leadott szavazatok 624 választókerületben történt megszámlálása után a pártok mandátum-megoszlása a következő: Konzervatívok: 362 (nettó nyereség 23). Munkáspárt 257 (nettó veszteség 23). Liberális Párt 5 (nettó nyereség 0). Az alsóház mandátumainak száma :30. Az éjszaka folyamán, illetve szombaton ismeretessé váló eredmények figyelembevételével a mandátumok végleges megoszlása a következő lesz: Konzervatívok és szövetségeseik: 366, Munkáspárt 258, Liberális Párt 6. Ez azt jelentené, hogy a kormány 102 mandátumos többséggel rendelkezik az új alsóházban. Az 1955. évi választások után a mandátummegoszlás a következő volt: Konzervatívok és szövetségeseik 345 mandátum, Munkáspárt 277 mandátum, Liberális Párt 6 mandátum, Egyéb pártok 2 mandátum. Mint a Reuter jelenti, MacMillan miniszterelnök pénteken este, magyar idő szerint 21.00 órakor a Konzervatív Párt központi irodájából televíziós beszédet intézett az angol néphez. (MTI) "London (MTI) Az angol választások eredményének a hajnali órákban kibontakozó körvonalai konzervatív győzelmet mutattak, immár az egymást követő harmadik választáson is. Ez a fejlemény nyilván a Munkáspárt állandó irányának logikus következménye. Egy eredetileg baloldali párt, amely állandóan jobbra tart és a polgári középutas irányt igyekszik követni, miközben még mindig szocialistának vallja magát, menthetetlenül két szék között a pad alá esik. A Munkáspárt jobboldali vezetősége arról álmodozott, hogy átveszi a régi Liberális Párt örökét. Radikális alternatíva szerepét a torykkal szemben. Mialatt ezt a délibábot kergette, szem elől tévesztette eredeti szocialista rendeltetését. Választási programja nem ígérte az ipar további államosítását; a fontosabb, vagy az elhanyagolt iparok felett a nyilvános ellenőrzést a részvények tőzsdei felvásárlásával, tehát jellegzetesen kapitalista módszerrel akarta elérni. Világnézeti téren fő jellemvonása a tüntetően heves, szinte hisztérikus kommunistaellenesség volt, ennek összes előítéleteivel és csaknem a maccarthyzmusra emlékeztető politikai boszorkányüldözéseivel minden érintkezést megtagadtak a baloldali irányú szakszervezeti mozgalmakkal (Szakszervezeti Világszövetség); kicsinyes, kákán csomót kereső, zsörtölődő módon bírálgatták a népi demokratikus országokat. Külpolitikai téren: rendíthetetlen hűséget tanúsítottak a NATO iránt, ragaszkodtak az amerikai szövetséghez, megtűrték az Egyesült Államok angliai támaszpontjait, gyenge, habozó volt magatartásuk az atomfegyverek kérdésében, ami lényegében az „atomelrettentés” magatartását jelentette és semmibe vette az atomleszerelést sürgető hatalmas irányzatot. És talán nem utolsó sorban jellemző volt a Munkáspártra az oktalan, tapintatlan magatartás a Szovjetunióval szemben. Ezt drámai módon domborította ki az a gyászos emlékű ebéd, amelyet a Munkáspárt 1955 áprilisában adott Hruscsov londoni látogatása alkalmával; a kínos incidens tervszerű kirobbantója, George Brown, a Munkáspárt „árnyékkabinettjének” egyik vezető alakja és hadügyminiszterjelöltje maradt. Nem meglepő ezek után, hogy a választások során megnyilvánult eltolódást nem annyira a konzervatívok térhódítása okozta, mint inkább az a tény, hogy a potenciális munkáspárti választók ismét nagyobb számban tartózkodtak a szavazástól. Bizonyos mértékben eredményes lehetett a konzervatívok utalása MacMillan moszkvai látogatására, mint a hidegháború jegének megolvadásához vezető első lépésre, és ennek a munkának a befejezéséhez kérték a toryk a nemzeti megbízatás megújítását. Bármi is legyen e beállítás jogosultsága, összhangban állt az angol közvélemény irányzatával, az angol közvélemény ugyanis szenvedélyesen kívánja a kelet-nyugati ellentétek megszüntetését és feltétlenül helyesli és támogatja az erre irányuló összes erőfeszítéseket. Végül bizonyos része lehet az eredmény kialakításában a konzervatív választási propaganda által falrafestett ördögnek, a konzervatívok ugyanis azt hirdették, hogy munkáspárti győzelem a font ellen irányuló rohamot vonná maga után. Az angol közvélemény jó része tudta, hogy mit vár Washington és a Wall Street az angol választásoktól, és azt is tudta, hogy e hatalmasságok, ha csalódnak, képesek — és hajlandók is — bosszújukat a fonton kitölteni. Az Izvesztyija kommentárja a Thaiföld és Dél-Vietnam agresszív szerepéről annál lázasabban kutatják az óceánon túl, mi módon lehetne a „szövetségeseket” előtérbe hozni. Az Izvesztyija emlékeztet rá, a SEATO bangkoki és washingtoni értekezletén nyílt beavatkozási tervek kidolgozásáról volt szó. Az Egyesült Államok bár a háttérben marad, de ugyanakkor egész sor ázsiai állam került előtérbe. A legaktívabb szerepet Thaiföld vezető körei vállalták. Ezek a nemrég tartott SEATO-értekezleten „azonnali cselekvést” követeltek. A napokban Kittikacsorn tábornok, thaiföldi miniszterelnökhelyettes és külügyminiszter követelte „a SEATO tevékenységének kiterjesztését Laoszra”. Sajtójelentések foglalkoznak délvietnami haderők laoszi beavatkozásának terveivel is. A Daily Telegraph szaigoni tudósítója például azt írja, hogy a 150 000 katonát számláló, délvietnami hadsereg „sokkal jobb harci erő, mint a kambodzsai, vagy a laoszi hadsereg.” (MTI) Moszkva (TASZSZ) Az Izvesztyija pénteki számában a laoszi helyzetet elemezve rámutat, hogy a laoszi polgárháború oka nem más, mint az Egyesült Államok imperialista köreinek beavatkozása. És minél nehezebb lesz ezt leplezni. A Scotsman szaigoni tudósítója az amerikaiak laoszi trükkjéről London (MTI) A Scotsman szaigoni tudósítója lerántja a leplet Sam Neva ostromának meséjéről, amelyre a laoszi kormány ENSZ-hez intézett segélykérését alapította. Két hónappal ezelőtt — írja a tudósító a laoszi királyi hadsereg amerikai egyenruhát viselő 40 katonája érkezett egy hadnagy vezetésével Sam Nevába, hogy „védőműveket” építsen az állítólag északról fenyegető elözönlés ellen. A helybeliek akkor hallották először, hogy Laoszt ellenség fenyegeti. A katonák csakhamar felépítettek két bambuszkunyhót és ástak néhány sekély árkot. Ez volt az „erőd”, amely Sam Nevát a „szabad világ” előretolt bástyájává varázsolta a kommunizmus ellen. Később egy amerikai repülőgép ládákat ejtett le az erőd mellett, a ládákban vadonatúj amerikai fegyverek voltak: puskák, kézi- és középnehéz gépfegyverek. Ezekkel szerelték fel a vállalkozó szellemű helyi suhancokat, akik közül hatvanan jelentkeztek az „őserdő harcosainak önkéntes csapatába”. Ezek után 200 mérföld távolságból, Vientianeból a laoszi hadsereg parancsnoka, Rathikoune dandártábornok azt jelentette, hogy a Sam Neva erődjét mozsarakkal és önműködő fegyverekkel felszerelt nagy kommunista hadsereg ostromolja, a királyi hadsereg hős védői visszavonultak és gerillaharcokat folytatnak. Percek múlva hírügynökségek röpítették világgá a csata hírét. New Yorkban, Londonban és Tokióban a lapok hatalmas betűkkel hirdették, hogy „Sam Neva erődje elesett”. Mi történt a valóságban? Három nappal a jelentés előtt láthatatlan „ellenség” 81 milliméteres mozsarakkal lőtte a terepet a kunyhók körül. A „pergőtűz” 25 lövésből állt és négy óra hosszat tartott. Mire a hadnagy csapatával együtt visszavonult az őserdőbe. Másnap kerülőúton ellentámadásba indult, de ellenségnek nyomát sem találta, így egyetlen lövés nélkül vonult ismét be az úgynevezett erődbe. Erre Vientianeban Rathikoune tábornok jelentette, hogy „visszafoglaltuk Sam Nevát”, íme, a laoszi „harcok” hiteles története. Folyik az izzó acél Fotó: Szabó Egy vállalat, amely várost épít Az elmúlt évek alatt szinte a földből nőtt ki a Borsodi Vegyikombinát szomszédságában Kazincbarcika. A város építése gyors ütemben halad, hiszen a most 9 ezer lakosú városból 40 ezer lelket számláló város, ipari központ lesz. Az építkezést a 31. sz. Építőipari Vállalat végzi. Az alapkő lerakástól kezdve dolgozik itt a vállalat és dolgozik mindaddig, amíg az utolsó házat is fel nem építik. Nagy horderejű, szerteágazó, egész embereket, jó szakmunkásokat igénylő feladat ez. Most elsősorban nem is arról szeretnénk beszélni, milyen munkát végeztek eddig, hanem inkább arról, hogyan és milyen módszereket alkalmaznak, illetve akarnak alkalmazni az építkezésnél. A napokban tért haza csehszlovákiai és németországi tanulmányútjáról Darin Miklós elvtárs, főépítésvezető, aki tarsolyában rengeteg tapasztalatot, új eljárást és módszert hozott. Ezek között is az egyik legjelentősebb az a törekvés, hogy egy lakóház vagy bármilyen más épület felépítésénél minél kevesebb műveletet végezzenek. Ezt szaknyelven nagyblokkos építkezésnek mondják, ami azt jelenti, hogy a lakószoba minden falát előregyártva úgy készítik el, hogy azt csak helyére kelljen emelni és a vakolást előre megcsinálják. A kőművesek, a szakemberek munkája itt csak annyi lenne, hogy a sarkokon megfelelő műszaki eljárással összeillesszék a falakat. Ezt tapétával vagy sarokkaparó lécekkel gondolják megoldani. E tanulmányút adta a lehetőséget ahhoz is, hogy egy új típusú építőanyaggal próbálkozzanak, az úgynevezett keramzittal. Ennek alapanyaga közönséges sárga agyag, amit 1150 fok mellett, azbesztliszttel keverve, 2—3 centiméteres nagyságú golyócskákká alakítanak — természetesen megfelelő berendezés segítségével. Aztán Cement hozzáadással máris használható betonozó anyagként. A kísérletek előkészítésénekstádiumában vannak jelenleg, de a munkához nagy lendülettel hozzákezdtek. A nagyblokkos építkezést a jövő évben egyelőre két épületnél próbálják ki. Szóba került még néhány egyéb, elsősorban az embereket érintő probléma is. Mindenekelőtt az, hogy illetékes szervek segítsék hozzá a vállalatot ahhoz, hogy a városban építőipari szállodát épít,hessenek, olyat, mint amilyen ózdok is van. 450—500 emberről van szó. A kérdés megoldása meggondolandó dolog. Úgy hisszük, e tekintetben illetékes szervek, ha arra törvényadta lehetőség van, nem zárkóznak el Ülést tartott a Hazafias Népfront Borsod megyei bizottsága mellett dolgozó községpolitiai műszaki munkacsoport Csaknem 10 kilométer hosszú tsz bekötőút terve készült el — Tovább szélesedik a Szülőföldem megsegítése mozgalom — Minden községben legyen műszaki patronáló csoport A Hazafias Népfront Borsod megyei bizottsága mellett ez év tavaszán alakult meg a községpolitikai műszaki munkacsoport. A csoport célul tűzte ki, hogy a községfejlesztési tervek mielőbbi megvalósulását műszaki tanácsadással, egyes létesítmények felépítését pedig a terv és a költségvetés elkészítésével segíti. A községpolitikai műszaki munkacsoport tagjai péntek délelőtt ülést tartottak Miskolcon, a Nevelők Házában. Ezen az ülésen, ahol a megye minden részéből csaknem nyolcvan műszaki szakember, jelent meg, értékelték az eddigi munkát és megbeszélték , a feladatokat Hegyi Imre, a Hazafias Népfront alelnöke vitaindító beszámolójában elmondotta: A Hazafias Népfront Borsod megyei bizottsága az idén már negyedszer foglalkozik a községfejlesztés és községpolitika kérdéseivel. Ezek a tanácskozások minden esetben hoztak valami újat a dolgozók életében. Ennek az eredménye, hogy a feladatok mielőbbi elvégzését a lakosság anyagilag is segíti. Amíg 1955-ben csak nyolc millióval, addig 1959-ben már 23 millió forinttal járultak a községfejlesztési tervek megvalósulásához. A továbbiakban ismertette a községpolitikai műszaki munkacsoport és három szakcsoportjának eddigi tevékenységét Megállapította, hogy a vízügyi szakcsoport hét terv elkészítésével segítette a fejlesztési tervekben szereplő vízügyi problémák megoldását, így — többek között — Mezőnyárád községben a patakmeder szabályozására dolgoztak ki tervet, amelynek megvalósításával jelentős területet mentesítettek az árvíztől. . A közlekedési és építési szakcsoport szintén társadalmi munkában csaknem 10 kilométer hosszú termelőszövetkezeti bekötőút tervét készítette el, összegezve: a községpolitikai - műszaki munkacsoport megalakulása óta több mint háromszázezer forint értékű társadalmi munkát végzett. Ezután arról beszélt, hogy a megyében tovább szélesedik a Szülőföldem megsegítése mozgalom. Ennek lényege, hogy a községekből vezető beosztásba került dolgozók időnként keressék fel szülőfalujukat és segítsék az ottani problémák megoldását. Megemlítette, hogy a mozgalom keretében Bogácson melegvizű strandfürdőt építettek, most pedig Sárospatakon— egy helybeli építészmérnök irányításával — a szülőotthont bővítik ki. Befejezésül az 1960. évi község,* fejlesztési tervekről, beszélt Leszögezte: a megyei tanács a községektől már összegyűjtötte az 1960. évi elő* terveket Azt tapasztaltuk — mondotta —, hogy a községeik jövőre az út, járda és a belső vízügyi rende- zést kívánják megoldani Sok helyen művelődési otthon építését tervezik.". Az elmúlt évieknél azonban lényegesen kevesebb az orvoslakás és a rendelő igény. Iskolát is csak két helyen terveznek saját erőből építe-ni. A községek fásítási terve pedig minimális. A Hazafias Népfrontnak sajátos módszerével kell segíteni ezt a munkát. Az a célunk, hogy a községpolitikai tervek megvalósításával a szocialista falu képét alakítsuk ki. A műszaki munkacsoport a községek előterveit vizsgálja meg és hasznos javaslatokkal, valamint tanácsokkal segítse annak jobbátételét — fejezte be beszámolóját Hegyi Imre. A vita során 16 műszaki szakember szólalt fel és ismertette javaslatait a további munka sikeres elvégzésére. Kuti János, a közúti igazgatóság műszaki dolgozója arról szólt, hogy a társadalmi munkában elkészült 10 kilométer hosszú bekötőút építési tervének felhasználása több mint százezer forint megtakarítást jelent a termelőszövetkezeti községeknek., Vincze Géza, a Borsod megyei Építőipari Vállalat igazgatója javasolta, hogy 1960-ban minden községben szervezzenek műszaki patronáló csoportot. Ezek a szakemberek segítsék a községrendezési és fejlesztési tervek elkészítését. Tóth Béla a közúti igazgatóság dolgozóinak vállalását tolmácsolta. Felajánlották, hogy 2500 méter hosszú bekötőút építési tervét — amelynek értéke 30 ezer forint — társadalmi munkában végzik el. Karmos Károly, a Borsodi Építőipari Vállalat termelési osztályvezetője bejelentette, hogy a vállalat műszaki dolgozói hat község patronálását vállalják. Javasolta: Egyes községekben a saját házat építő dolgozók részére a műszaki szakemberek szervezzenek szakmai tanácsadást. Sipos András erdőmérnök a falvak főtereinek fásítását és parkosítását sürgette. Az értekezletet Kállai László, a Hazafias Népfront Borsod megyei bizottságának titkára zárta ki.