Észak-Magyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-10 / 238. szám

m Világ proletárjai­ egyesüljetek l ammm A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XV. évfolyam 238. szám Ara 50 fillér 1959 október 10. szombat ASX\^Kl U'C.Y\ v'św mm' AP, angol­­választásokról: A Konservatív Párt megszerezte az abszolút többséget Mint a Reuter és az AP jelenti, a csütörtöki angol általános választá­sokon leadott szavazatok 624 válasz­tókerületben történt megszámlálása után a pártok mandátum-megoszlása a következő: Konzervatívok: 362 (nettó nyereség 23). Munkáspárt 257 (nettó veszteség 23). Liberális Párt 5 (nettó nyereség 0). Az alsóház mandátumainak száma :30. Az éjszaka folyamán, illetve szom­baton ismeretessé váló eredmények figyelembevételével a mandátumok végleges megoszlása a következő lesz: Konzervatívok és szövetségeseik: 366, Munkáspárt 258, Liberális Párt 6. Ez azt jelentené, hogy a kormány 102 mandátumos többséggel rendel­kezik az új alsóházban. Az 1955. évi választások után a mandátummegoszlás a következő volt: Konzervatívok és szövetségeseik 345 mandátum, Munkáspárt 277 mandátum, Liberális Párt 6 mandátum, Egyéb pártok 2 mandátum. Mint a Reuter jelenti, MacMillan miniszterelnök pénteken este, ma­gyar idő szerint 21.00 órakor a Kon­zervatív Párt központi irodájából te­levíziós beszédet intézett az angol néphez. (MTI) "London (MTI) Az angol választások eredményé­nek a hajnali órákban kibontakozó körvonalai konzervatív győzelmet mutattak, immár az egymást követő harmadik választáson is. Ez a fej­lemény nyilván a Munkáspárt állan­dó irányának logikus következmé­nye. Egy eredetileg baloldali párt, amely állandóan jobbra tart és a polgári középutas irányt igyekszik követni, miközben még mindig szo­cialistának vallja magát, menthetet­lenül két szék között a pad alá esik. A Munkáspárt jobboldali vezető­sége arról álmodozott, hogy átveszi a régi Liberális Párt örökét. Radikális alternatíva szerepét a torykkal szem­ben. Mialatt ezt a délibábot kerget­te, szem elől tévesztette eredeti szo­cialista rendeltetését. Választási programja nem ígérte az ipar to­vábbi államosítását; a fontosabb, vagy az elhanyagolt iparok felett a nyilvános ellenőrzést a részvények tőzsdei felvásárlásával, tehát jel­legzetesen kapitalista módszerrel akarta elérni. Világnézeti téren fő jellemvoná­sa a tüntetően heves,­ szinte hisztéri­kus kommunistaellenesség volt, en­nek összes előítéleteivel és csaknem a maccarthyzmusra emlékeztető po­litikai boszorkányüldözéseivel min­den érintkezést megtagadtak a bal­oldali irányú szakszervezeti mozgal­makkal (Szakszervezeti Világszövet­ség); kicsinyes, kákán csomót kereső, zsörtölődő módon bírálgatták a népi demokratikus országokat. Külpolitikai téren: rendíthetetlen hűséget tanúsítottak a NATO iránt, ragaszkodtak az amerikai szövetség­hez, megtűrték az Egyesült Államok angliai támaszpontjait, gyenge, ha­bozó volt magatartásuk az atomfegy­verek kérdésében, ami lényegében az „atom­elrettentés” magatartását je­lentette és semmibe vette az atomle­szerelést sürgető hatalmas irányza­tot. És talán nem utolsó sorban jellem­ző volt a Munkáspártra az oktalan, tapintatlan magatartás a Szovjet­unióval szemben. Ezt drámai mó­don domborította ki az a gyászos emlékű ebéd, amelyet a Munkáspárt 1955 áprilisában adott Hruscsov lon­doni látogatása alkalmával; a kínos­ incidens tervszerű kirobbantója, Ge­­­orge Brown, a Munkáspárt „árnyék­­kabinettjének” egyik vezető alakja­­ és hadügyminiszterjelöltje maradt.­­ Nem meglepő ezek után, hogy a választások során megnyilvánult el­tolódást nem annyira a konzervatí­vok térhódítása okozta, mint inkább az a tény, hogy a potenciális mun­káspárti választók ismét nagyobb számban tartózkodtak a szavazástól. Bizonyos mértékben eredményes lehetett a konzervatívok utalása MacMillan moszkvai látogatására, mint a hidegháború jegének megol­vadásához vezető első lépésre, és en­nek a munkának a befejezéséhez kérték a toryk a nemzeti megbízatás megújítását. Bármi is legyen e beál­lítás jogosultsága, összhangban állt az angol közvélemény irányzatával, az angol közvélemény ugyanis szen­vedélyesen kívánja a kelet-nyugati ellentétek megszüntetését és feltét­lenül helyesli és támogatja az erre irányuló összes erőfeszítéseket. Végül bizonyos része lehet az ered­mény kialakításában a konzervatív választási propaganda által falra­­festett ördögnek, a konzervatívok ugyanis azt hirdették, hogy munkás­párti győzelem a font ellen irányu­ló rohamot vonná maga után. Az angol közvélemény jó része tudta, hogy mit vár Washington és a Wall Street az angol választásoktól, és azt is tudta, hogy e hatalmasságok, ha csalódnak, képesek — és hajlandók is — bosszújukat a­ fonton kitölteni. Az Izvesztyija kommentárja a Thaiföld és Dél-Vietnam agresszív szerepéről annál lázasabban kutatják az óceá­non túl, mi módon lehetne a „szö­vetségeseket” előtérbe hozni. Az Izvesztyija emlékeztet rá, a SEATO bangkoki és washingtoni ér­tekezletén nyílt beavatkozási tervek kidolgozásáról volt szó. Az Egyesült Államok bár a háttérben marad, de ugyanakkor egész sor ázsiai állam került előtérbe. A legaktívabb szerepet Thaiföld vezető körei vállalták. Ezek a nem­rég tartott SEATO-értekezleten „azonnali cselekvést” követeltek. A napokban Kittikacsorn tábornok, thaiföldi miniszterelnökhelyettes és külügyminiszter követelte „a SEATO tevékenységének kiterjesztését La­­oszra”. Sajtó­jelentések foglalkoznak dél­vietnami haderők laoszi beavatkozá­sának terveivel is. A Daily Tele­graph szaigoni tudósítója például azt írja, hogy a 150 000 katonát szám­láló, délvietnami hadsereg „sokkal jobb harci erő, mint a kambodzsai, vagy a laoszi hadsereg.” (MTI) Moszkva (TASZSZ) Az Izvesztyija pénteki számában a laoszi helyzetet elemezve rámutat, hogy a laoszi polgárháború oka nem más, mint az Egyesült Államok im­perialista köreinek beavatkozása. És minél nehezebb lesz ezt leplezni. A Scotsman szaigoni tudósítója az amerikaiak laoszi trükkjéről London (MTI) A Scotsman szaigoni tudósítója le­rántja a leplet Sam Neva ostromá­nak meséjéről, amelyre a laoszi kor­mány ENSZ-hez intézett segélykéré­sét alapította. Két hónappal ezelőtt — írja a tu­dósító a laoszi királyi hadsereg amerikai egyenruhát viselő 40 kato­nája érkezett egy hadnagy vezetésé­vel Sam Nevába, hogy „védőműve­ket” építsen az állítólag északról fe­nyegető elözönlés ellen. A helybeliek akkor hallották először, hogy Laoszt ellenség fenyegeti. A katonák csak­hamar felépítettek két bambusz­kunyhót és ástak néhány sekély ár­kot. Ez volt az „erőd”, amely Sam Nevát a „szabad világ” előretolt bás­tyájává varázsolta a kommunizmus ellen. Később egy amerikai repülő­gép ládákat ejtett le az erőd mellett, a ládákban vadonatúj amerikai fegy­verek voltak: puskák, kézi- és közép­nehéz gépfegyverek. Ezekkel szerel­ték fel a vállalkozó szellemű helyi suhancokat, akik közül hatvanan je­lentkeztek az „őserdő harcosainak önkéntes csapatába”. Ezek után 200 mérföld távolságból, Vientianeból a laoszi hadsereg parancsnoka, Rathi­­koune dandártábornok azt jelentette, hogy a Sam Neva erődjét mozsarak­kal és önműködő fegyverekkel fel­szerelt nagy kommunista hadsereg ostromolja, a királyi hadsereg hős védői visszavonultak és gerilla­har­cokat folytatnak. Percek múlva hír­­ügynökségek röpítették világgá a csata­ hírét. New Yorkban, London­ban és Tokióban a lapok hatalmas betűkkel hirdették, hogy „Sam Neva erődje elesett”. Mi történt a valóságban? Három nappal a jelentés előtt láthatatlan „ellenség” 81 milliméteres mozsarak­kal lőtte a terepet a kunyhók körül. A „pergőtűz” 25 lövésből állt és négy óra hosszat tartott. Mire a hadnagy csapatával együtt visszavonult az ős­erdőbe. Másnap kerülőúton ellen­­támadásba indult, de ellenségnek nyomát sem találta, így egyetlen lövés nélkül vonult ismét be az úgy­nevezett erődbe. Erre Vientianeban Rathikoune tábornok jelentette, hogy „visszafoglaltuk Sam Nevát”, íme, a laoszi „harcok” hiteles története. Folyik az izzó acél Fotó: Szabó­ Egy vállalat, amely várost épít Az elmúlt évek alatt szinte a föld­ből nőtt ki a Borsodi Vegyikombinát szomszédságában Kazincbarcika. A város építése gyors ütemben halad, hiszen a most 9 ezer lakosú városból 40 ezer lelket számláló város, ipari központ lesz. Az építkezést a 31. sz. Építőipari Vállalat végzi. Az alapkő lerakástól kezdve dolgozik itt a vál­lalat és dolgozik mindaddig, amíg az utolsó házat is fel nem építik. Nagy horderejű, szerteágazó, egész embe­reket, jó szakmunkásokat igénylő feladat ez. Most elsősorban nem is arról szeretnénk beszélni, milyen munkát végeztek eddig, hanem in­kább arról, hogyan és milyen mód­szereket alkalmaznak, illetve akar­nak alkalmazni az építkezésnél. A napokban tért haza csehszlová­kiai és németországi tanulmányút­­járól Darin Miklós elvtárs, főépítés­vezető, aki tarsolyában rengeteg ta­pasztalatot, új eljárást­ és módszert hozott. Ezek között is az egyik leg­jelentősebb az a törekvés, hogy egy lakóház vagy bármilyen más épület felépítésénél minél kevesebb műve­letet végezzenek. Ezt szaknyelven nagy­blokkos építkezésnek mondják, ami azt jelenti, hogy a lakószoba minden falát előre­gyártva úgy készítik el, hogy azt csak helyére kelljen emelni és a vakolást előre megcsinálják. A kőművesek, a szakemberek mun­kája itt csak annyi lenne, hogy a sarkokon megfelelő műszaki eljárással összeillesszék a fala­kat. Ezt tapétával vagy sarokkaparó lé­cekkel gondolják megoldani. E tanulmányút adta a lehetőséget ahhoz is, hogy egy új típusú építő­anyaggal próbálkozzanak, az úgyne­vezett keramzittal. Ennek alapanya­ga közönséges sárga agyag, amit 1150 fok mellett, azbesztliszttel ke­verve, 2—3 centiméteres nagyságú golyócskákká alakítanak — termé­szetesen megfelelő berendezés segít­ségével. Aztán Cement hozzáadással máris használható betonozó anyag­ként. A kísérletek előkészítésének­­stá­diumában vannak jelenleg, de a munkához nagy lendülettel hozzá­kezdtek. A nagy­blokkos építkezést a jövő évben egyelőre két épületnél próbálják ki. Szóba került még néhány egyéb, elsősorban az embereket érintő prob­léma is. Mindenekelőtt az, hogy illetékes szervek segítsék hozzá a vállalatot ahhoz, hogy a vá­rosban építőipari szállodát épít­,­hessenek, olyat, mint amilyen ózdok is van. 450—500 emberről van szó. A kérdés megoldása meggondolandó dolog. Úgy hisszük, e tekintetben illetékes szervek, ha arra törvényadta lehető­ség van, nem zárkóznak el Ülést tartott a Hazafias Népfront Borsod megyei bizottsága mellett dolgozó községpoliti­­ai műszaki munkacsoport Csaknem 10 kilométer hosszú tsz bekötőút terve készült el — Tovább szélesedik a Szülőföldem megsegítése mozgalom — Minden községben legyen műszaki patronáló csoport A Hazafias Népfront Borsod me­gyei bizottsága mellett ez év tava­szán alakult meg a községpolitikai műszaki munkacsoport. A csoport célul tűzte ki, hogy a községfejlesz­tési tervek mielőbbi megvalósulását műszaki tanácsadással, egyes létesít­mények felépítését pedig a terv és a költségvetés elkészítésével segíti. A községpolitikai műszaki munka­­csoport tagjai péntek délelőtt ülést tartottak Miskolcon, a Nevelők Há­zában. Ezen az ülésen, ahol a megye minden részéből csaknem nyolcvan műszaki szakember, jelent meg, érté­kelték­ az eddigi munkát és megbe­szélték , a feladatokat­­­ Hegyi Imre, a Hazafias Népfront alelnöke vitaindító beszámolójában elmondotta­: A Hazafias Népfront Borsod me­gyei bizottsága az idén már negyed­szer foglalkozik a községfejlesztés és községpolitika kérdéseivel. Ezek a ta­nácskozások minden esetben hoztak valami újat a dolgozók életében. En­nek az eredménye, hogy a feladatok mielőbbi elvégzé­sét a lakosság anyagilag is se­gíti. Amíg 1955-ben csak nyolc millióval, addig 1959-ben már 23 millió forinttal járultak a községfejlesztési tervek meg­valósulásához. A továbbiakban ismertette a köz­ségpolitikai műszaki munkacsoport és három szakcsoportjának eddigi tevékenységét Megállapította, hogy a vízügyi szakcsoport hét terv elké­szítésével segítette a fejlesztési ter­vekben szereplő vízügyi problémák megoldását, így — többek között — Mezőnyárád községben a patakme­der szabályozására dolgoztak ki ter­vet, amelynek­ megvalósításával je­lentős területet mentesítettek az ár­víztől. . A közlekedési és építési szak­csoport szintén­­ társadalmi munká­ban csaknem 10 kilométer hosszú termelőszövetkezeti­ bekötőút tervét készítette el, összegezve: a község­­politikai - műszaki munkacsoport meg­alakulása óta több mint háromszáz­­ezer forint értékű társadalmi mun­kát végzett. Ezután arról beszélt, hogy a me­gyében tovább szélesedik a Szülő­földem megsegítése mozgalom. En­nek lényege, hogy a községekből vezető beosztás­ba került dolgozók időnként keressék fel szülőfalujukat és segítsék az ottani problémák megoldását. Megemlítette, hogy a mozgalom ke­retében Bogácson melegvizű strand­fürdőt építettek, most pedig Sáros­patakon— egy helybeli építészmér­nök irányításával — a szülőotthont bővítik ki. Befejezésül az 1960. évi község,* fejlesztési tervekről, beszélt Leszö­gezte: a megyei tanács a községektől már összegyűjtötte az 1960. évi elő* terveket Azt tapasztaltuk — mon­­dotta —, hogy a községeik jövőre az út, járda és a belső vízügyi rende-­ zést kívánják megoldani Sok helyen művelődési otthon építését tervezik.". Az elmúlt évieknél azonban lénye­gesen kevesebb az orvoslakás és a rendelő igény. Iskolát is csak két helyen terveznek saját erőből építe-­­ni. A községek fásítási terve pedig minimális.­­ A Hazafias Népfrontnak sajátos módszerével kell segíteni ezt a mun­kát. Az a célunk, hogy a községpoli­­tikai tervek megvalósításával a szo­cialista falu képét alakítsuk ki. A műszaki munkacsoport a községek előterveit vizsgálja meg és hasznos javaslatokkal, valamint tanácsokkal segítse annak jobbátételét — fejezte be beszámolóját Hegyi Imre. A vita során 16 műszaki szakember szólalt fel és ismertette javaslatait a további munka sikeres elvégzésére. Kuti János, a közúti igazgatóság mű­szaki dolgozója arról szólt, hogy a társadalmi munkában elkészült 10 kilométer hosszú bekötőút­­ építési tervének felhasználása több mint százezer forint megtakarítást jelent a termelőszövetkezeti községeknek., Vincze Géza, a Borsod megyei Épí­tőipari Vállalat igazgatója javasolta, hogy 1960-ban minden községben szervezzenek műszaki patronáló csoportot. Ezek a szakemberek segítsék a községrendezési és fejlesztési tervek elkészítését. Tóth Béla a közúti igazgatóság dol­gozóinak vállalását tolmácsolta. Fel­ajánlották, hogy 2500 méter hosszú bekötőút építési tervét — amelynek értéke 30 ezer forint — társadalmi munkában végzik el. Karmos Ká­roly, a Borsodi Építőipari Vállalat termelési osztályvezetője bejelentet­te, hogy a vállalat műszaki dolgozói hat község patronálását vállalják. Javasolta: Egyes községekben a sa­ját házat építő dolgozók részére a műszaki szakemberek szervezzenek szakmai tanácsadást. Sipos András erdőmérnök a falvak főtereinek fá­sítását és parkosítását sürgette. Az értekezletet Kállai László, a Hazafias Népfront Borsod megyei bizottságának titkára zárta ki.

Next