Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-01 / 282. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek!! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XV. évfolyam 282. szám Ara 70 fillér. 1959 december 1. kedd _ Borsod megye kommunista és pártonkívüli dolgozói sok sikert kívánnak az MSZMP VII. kongresszusának! 'S . A párt és a nép közötti kölcsönös bizalom és eleven kapcsolat m egyik legtöbb biztosítéka annak, Isoy felépül a szocialista 9Iag7arorszᣠMegkezdte tanácskozását a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. Kongresszusa S hétfőn délelőtt 9 órakor az építők Rózsa Ferenc művelődési otthonában megkezdődött a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. Kongresszusa. A roomgresszus termét a Világ proletárjai egyesüljetek! felirat, a nemzetközi munkásmozgalom nagy tanítójának, Marxnak, Engels- nek és Leninnek domborművű képe, vörös és nemzetiszínű zászlók díszítik. A kongresszusi küldöttek és a meghívottak hatalmas tapsa közben léptek a terembe az MSZMP ■Polvti- szai Bizottságának tagjai és póttagjai, N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, az SZKP küldöttségének vezetője és a többi testvéri kommunista és munkáspárt küldöttségeinek vezetői. Dr. Münnich Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke bejelentette, hogy a kongreszszus első teendője a kongresszus elnökségének és bizottságainak megválasztása. Az elnökség tagjaira Horváth András, Pest megye kongresszusi küldötte tett javaslatot. Az elnökség tagjává választották többek között Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát, N. Sz. Hruscsovot, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárát, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét, az SZKP küldöttségének vezetőjét, valamint a többi testvérpártok küldöttségeinek vezetőit.Az elnökség tagjai a kongresszus résztvevőinek nagy tapsa közben foglalták el helyüket az elnöki emelvényen. A kongresszuson a meghívottak soraiban részt vesznek a magyar politikai élet pártonkívüli képviselői is. A megnyitó ülésen megjelent a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője is. Miután az elnökség tagjai elfoglalták helyüket, dr. Münnich Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke emelkedett szólásra. Bevezetőben üdvözölte a kongreszszusi küldötteket és vendégeket. Üdvözölte a párt Politikai Bizottságának tagjait, a Központi Bizottság tagjait és külön Dobi Istvánt, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét. -■ - ■ 7 / 1 Ezután javasolta, hogy emlékezzenek meg azokról az elvtársakról, akiket az utóbbi időben veszített el a nemzetközi és a hazai munkásmozgalom. Elveszítettük Marcel Cochin elvtársat, Boleslaw Bierut elvtársat, Antonin Zapotocki elvtársat, Giuseppe di Vittorio, Georgi Damjanov és Frederic Joliot-Curie elvtársat. Elhunyt pártunk Központi Bizottságának három tagja: Fogarasi Béla, Horváth Imre és Révai József elvtárs. „Emlékezzünk meg szeretettel — mondotta — az ellenforradalom elleni harcban elesett szovjet hősökről, akik életüket adták szocialista rendünkért. Emlékezzünk a magyar hősökre és mártírokra, Mező Imrére, Kalamár Józsefre, Asztalos Jánosra, Kállai Évára, Sziklai Sándorra, Biksza Miklósra és a többiekre, és adózzunk emléküknek egy perces kegyeletes felállással.” (A kongresszus résztvevői egy perces néma felállással adóznak az elhunytak emlékének■) Nagy tisztesség számunkra — folytatta Münnich Ferenc —, hogy a kongresszuson számos testvéri kommunista és munkáspárt küldöttséggel képviselteti magát. Engedjék meg, hogy mindnyájunk nevében, a kongresszus küldöttei nevében szeretettel üdvözöljem a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttségét, élét, Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárssal, az SZKP Központi Bizottságának első titkárával, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökével (hoszszantartó, lelkes, nagy taps). Günnich Ferenc elvtárs ezutat melegen üdvözölte a kommunista- és munkáspártok megjelent küldöttségének vezetőit és tagjait, majd hangsúlyozta: „ Mögöttünk három esztendő áldozatokban és küzdelmekben bővelkedő de sikerekben sem szűkölködő munkája. Ma, amikor harcaink területé áttekintjük, elmondhatjuk, hogy váló erős, harcedzett marxista—leniniszt pártunk, amelyet megbecsül és bizalommal követ a dolgozó magyar nép Szocialista építőmunkánk eredményes, dolgozóink élete hónapról-hónapra, évről-évre szépül, javul. Szilárd a proletárdiktatúra, amely itthon a munkásosztályra, a dolgozó parasztságra és a velünk tartó értelmiségre támaszkodik, nemzetközileg pedig élvezi a hatalmas szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozgalom támogatását. — Még biztatóbb a kép, ha a jövőbe nézünk. Előttünk a szocializmus építésének, az alapok lerakásának, a gyorsabb haladásnak sokat ígérő távlata. Népünk a párt vezetésével növekvő egységben és nagy szorgalommal dolgozik, mert helyesli pártunk politikáját és mind világosabban látja a nagy célt: a szocializmus teljes felépítését. A kormány elnöke befejezésül jó munkát kívánt a kongresszus küldötteinek és a kongresszust megnyitotta. Ezután a budapesti kongresszusi küldöttek csoportjának képviselője, Kiss Dezső javaslatára megválasztották a kongresszus titkárságát, a szerkesztő bizottságot, a jelölő bizottságot, mandátumvizsgáló bizottságot és szavazatszedő bizottságot. A kongresszus ezután elfogadta a kongresszus napirendjét, az előadók személyére és a kongresszus ügyrendjére vonatkozó javaslatot. A kongresszus napirendje a következő: A Magyar Szocialista Munkás-párt Központi Bizottságának beszámolója és a párt feladatai. Előadó: Kádár János. Irányelvek a gazdasági feladatok megoldásához és a második ötéves népgazdasági terv elkészítéséhez. Előadó: Fock Jenő. A párt szervezeti szabályzatának módosítása. Előadó: Marosán György. // A központi revíziós bizottság beszámolója. Előadó: Fodor Gyula. A fellebbviteli bizottság jelentése. Előadó: Harmati Sándor. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a revíziós bizottság megválasztása. A kongresszus ezután megkezdte az első napirendi pont tárgyalását. A Központi Bizottság beszámolóját Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára ismertette. Marosán György, N. Sz. Hruscsov, Kádár János, dr. Münnich Ferenc, Tan Csen-lin, a Kínai Kommunista Párt küldöttségének vezetője az elnökségben. Kádár János előadói beszéde az MSZMP VII. kongresszusán Kádár János bevezetőben megemlékezett arról, hogy a párt valamenynyi szervezetében megtartották a kongresszusi vezetőségválasztó taggyűléseket, megtartották a pártértekezleteket. A párttagság egységesen kifejezésre juttatta, helyesli a három éve folytatott politikát és azt kívánja, hogy ezt a politikát folytassuk követ,kezetesen a jövőben is. Egyértelműen helyesli a kongresszusi irányelveket is. -- Elmondható, hogy a Központi Bizottság és a párttagság összeforrott, az egység pártunkban erős, megbonthatatlan. — A Központi Bizottság azoknak tulajdonítja az elért nagy eredményt, akiknek támogatását a három év alatt élvezte. Köszönetet mondunk — A magyar nép 1945 tavaszán visszanyerte nemzeti függetlenségét, az állami szuverenitást. Azóta kivívta saját hatalmát és a szocialista építésben is nagy utat tett meg. Külpolitikánk célja népünk e nagy vívmányainak megőrzése és a szocializmus békés építésének biztosítása. Külpolitikánk alapelvei: magyar —szovjet barátság, hűség a szocialista táborhoz, imperialistaellenség, békés egymás mellett élés minden országgal és néppel, tekintet nélkül a társadalmi rendszer különbözőségére. A magyar nép büszke arra, hogy a Szovjetuniót — a hétéves terv, a kommunizmus építésének országát, az emberi haladás és a világbéke e leghatalmasabb erejét — barátjának nevezheti. A Szovjetunió célul tűzte ki, hogy az egy főre eső termelésben és fogyasztásban 1970-ig utoléri és túlhaladja a legfejlettebb kapitalista országot, az Amerikai Egyesült Államokat. Nincs ma a világon komoly politikai tényező, amely kételkedne e cél realitásában. Mi magyar dolgozók szívből kívánjuk a szovjet embereknek: arassanak mielőbb teljes győzelmet e békés versengésben. A békés versenyben a Szovjetunió döntő fölényének záloga: a kapitalizmusnál magasabbrendű szocialista társapártunk egész tagságának a bizalomért, amellyel követtek és a támogatásért, amelyben részesítettek bennünket. Köszönetet mondunk pártonkívüli barátainknak, akik az Elnöki Tanácsban, a kormányban, az országgyűlésben, a tanácsokban, a Hazafias Népfrontban, a szakszervezetekben, valamennyi tömegszervezetben és tömegmozgalomban együtt dolgoztak velünk és támogattak bennünket. Hálás köszönetet mondunk munkásosztályunknak, dolgozó népünknek azért a hónapról-hónapra mélyülő bizalomért és fokozódó támogatásért, amelyben az elmúlt három év alatt részesítették a Központi Bizottságot, egész pártunkat. Kádár János ezután külpolitikánkról és a nemzetközi helyzetről beszélt. dalma, amely megteremtette a határtalan fejlődés lehetőségeit. — Büszkeségünk, a magyar—szovjet barátság, nem újkeletű. Ez a barátság akkor született, amikor 1917- ben a cári Oroszországba hadifogolyként került magyar munkások, parasztok és értelmiségiek széles tömegei megértették Lenin szavát és a szocialista forradalom lényegét. Tízezrével léptek a Vörös Hadseregbe és a vörös partizán alakulatok kötelékeibe, becsülettel harcoltak szovjet testvéreik oldalán a fehérgárdisták és intervenciósok ellen, a kommunizmus győzelméért. Tovább erősödött ez a barátság a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása és fennállása idején. A Szovjetunió kiverte Magyarország területéről a náci-fasiszta hadakat és fiai élete árán felszabadította a magyar népet a hódítók igája alól. Ezért nevezi népünk a Szovjetuniót felszabadítójának és ünnepli legnagyobb nemzeti ünnepként április 4-ét, azt a napot, amelyen a szovjet hadsereg az utolsó hitlerista megszállót is kiverte az ország területéről. Amíg öntudatos és becsületes ember él ezen a földön, hálásan emlékezik meg arról a segítségről, amelyet a Szovjetunió — a forradalmi munkás-paraszt kormány kérésére — 1956-ban nyújtott az ellenforradalom és az imperialisták által fenyegetett magyar népnek. E segítséggel akadályozhattuk meg, hogy a magyar nép nyakára ismét visszahozzák a kapitalizmust, a fasizmust és azt, hogy hazánkat az imperialisták katonai felvonulási területté tegyék, hadszíntérré változtassák. A Szovjetunió tehát az utolsó 15 év alatt két ízben is fiai vére hullatásával adta bizonyságát a magyar nép iránti mély barátságának, internacionalizmusának. De segített a magyar népnek ezerféle módon a háborús károk helyreállításában és a szocializmus építésében is. A magyar és a szovjet nép ellenségei még néhány évvel ezelőtt is azzal rágalmazták a Szovjetuniót, hogy „kizsákmányolja’’ országunkat. E rágalom ostobasága annyira nyilvánvaló, hogy ma már az ellenség is elismeri: a szovjet—magyar gazdasági kapcsolatokban a magyar fél élvezi a nagyobb előnyt. Kádár János aláhúzta, hogy a Szovjetunió Magyarországgal és a többi szocialista országgal kifejlődött gazdasági kapcsolataiban nem a kereskedelmi haszon elvéből indul ki, hanem — mint az idősebb és erősebb szocialista ország — önzetlenül és áldozatkészen testvéri segítséget nyújt. A Szovjetunióból a tavalyi kereskedelmi forgalomban Magyarországra hozott áruk több mint 82 százaléka nyersanyag és félkésztermék, ugyanakkor a Szovjetuniónak szállított magyar áruk több mint 58 százaléka gépipari és finommechanikai termék volt. A magyar népgazdaság jelentős behozatalra szorul fontos nyersanyagokból, nevezetesen vasércből, olajból, fából. A szovjet szállítások a magyar népgazdaság ilyen irányú szükségleteinek legnagyobb részét fedezik. íme, így kereskedik egy szocialista nagyhatalom, a Szovjetunió, egy kisebb szocialista országgal, a Magyar Népköztársasággal — állapította meg Kádár János — majd így folytatta: — Nincs és soha nem is volt a világon olyan kapitalista nagyhatalom, amelyik kereskedelmi forgalmát úgy fejlesztette volna egy kis országgal, hogy annak kedvező módon, túlnyomóan nyersanyagot szállítana és tőle nagyobbrészt kész ipari terméket vásároljon. De ez ellenkezne is a kapitalizmus lényegével: a kapitalizmus saját népének kizsákmányolásán kl(Folytatáss * oldalon.) A magyar—szovjet barátságot szüntelenül erősíteni, őrült és megbonthatatlan barátságként megtartani — ez pártunk és kormányunk legfőbb külpolitikai feladata