Északmagyarország, 1963. július (19. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-10 / 159. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek? A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIX. évfolyam, 159. szám Ára: 50 fillér Szerda, 1963. július 10. Arassunk balesetmentesen! Tizekben a napokban immár megyénk egész területén megkezdődik az aratás. Kombájnok, rendrearatók, aratógépek s a kézi aratópárok a táblákba állnak, hogy betakarítsák az új termést. A munka lázában égünk, sürget bennünket az idő is. De a mezei munkának ebben az időszakában se szabad egyetlen pillanatra se szem elől tévesztenünk a balesetvédelmet, az emberek testi épségének megóvását. Termelőszövetkezeteink gépparkja az utóbbi esztendőben erősen fejlődött, a közös gazdaságok számos új géppel gyarapodtak. Ezek a gépek is munkába állnak, nyergükben frissen képzett szakemberekkel, a legtöbb esetben egészen fiatalokkal. A mezőgazdaságban történt korábbi balesetek statisztikája minden termelőszövetkezeti vezetőt figyelmeztet; az aratás jó megszervezésén kívül fokozott gondot kell fordítani a gépek kezelőinek oktatására, a munkásvédelmi rendszabályok betartására, a balesetvédelemre. A megye területén az elmúlt napokban is történtek olyan, szerencsére nem súlyos balesetek, amelyek elkerülhetők lettek volna. Ha az okokat vizsgáljuk,mindig az derül ki: a felelőtlenség, a könnyelműsködés, a szabálytalankodás volt az ok. Egy fiatalember kezefejét roncsolta össze. Az aratógép nem adogatta egyenletesen a kévéket. S anélkül, hogy a motort leállíttatta volna, menet közben nyúlt a szabályozó szerkezethez, s máris megtörtént a baleset. Hetekre, vagy talán hónapokra kiesett a munkából. Az ilyen és hasonló esetek kapcsán e helyen is felhívjuk a termelőszövetkezeti vezetők és a gépek kezelőinek figyelmét: tartsák be és másokkal is tartassák be a szabályokat. Mindig gondoljanak arra, hogy a bravúroskodás, a virtuskodás, a gépekkel való komolytalankodás már nagyon sok áldozatba került, több esetben emberi életbe is. Gépállomásainkon örvendetes módon csökkenő tendenciát mutat a baleseti statisztika. Ez a régen együtt dolgozó, jól összeforrott kollektíváknak, nem utolsósorban a vezetésnek is köszönhető. Amidőn tehát gépállomásaink traktorosai és műszaki vezetői segítséget adnak a körzetükhöz tartozó termelőszövetkezeteknek, gépeiket elküldik a tsz gépei mellé az aratás nehéz munkájának lebonyolításához, fordítsanak időt és figyelmet arra is, hogy a tsz saját gépein dolgozó traktorosokat, fiatal embereket a balesetvédelemre kioktassák, munkájukat figyelemmel kísérjék. A minap Nyékládházán járva csak a gépkocsivezetőnk nagy lélekjelenlétének köszönhettük, hogy az árokba nem fordultunk. Egy vontató száguldott a keskeny úton, pótkocsiján tucatnyi apró gyerekkel, a motor nyergében egy húsz éven jóval aluli napszemüveges fiatalemberrel. Taposta a pedált, mintha a vontató versenyautó, az út pedig versenypálya lenne... Az ember megborzad és felháborodik az ilyen vakmerő felelőtlenség láttán. A be nem látható kanyarban sem csökkentette a sebességet és a gyors közlekedés, valamint a fordulás következtében pótkocsin kapaszkodó gyerekek úgy gurultak egyik oldalról a másikra, mintha üres hordók lennének. Vajon, ha összeütközik valamivel, vagy elveszti a gép fölötti uralmát, ki felel a balesetért, a fiatal életek megcsonkításáért? A felelős vezetők kötelíelessége, hogy észrevegyék az ilyen eseteket, s a bravúroskodó, komolytalan embereket alaposan megbüntessék, s eltiltsák a vezetéstől. Inkább keressenek más, alkalmas embert, képeztessenek ki olyat, akiben jobban megbízhatnak, mintsem hogy egy virtuskodó ember tönkretegye saját és mások életét, a tsz nagyértékű gépét. Az esetek többségében azt tapasztaljuk, hogy a felelősségrevonás, a büntetés elmarad, így nem lehet fegyelmet tartani, a fegyelmet megkövetelni. Rendőri szerveink nap nap után járják az utakat, a falvakat, előadásokat tartanak a KRESZ szabályairól, a helyes közlekedésről. Áldozatos munkájuk azonban csak részben hozza meg a kívánt eredményt, ha a tsz-vezetőség álláspontja nem párosul a törvények tiszteletével és nem szerez érvényt az előírt szabályok betartatásának. Most, az aratás nagy munkájában megnövekednek a szállítási feladatok is. Egyébként is sok szövetkezeti jármű vesz részt a közúti közlekedésben, a közeljövőben azonban még nagyobb lesz a forgalmuk. Tudjuk, hogy az idő pénz, tudjuk, hogy a vezetőség is sürgeti a szállítást, minél előbb hazavárja, hogy új feladatok megoldására munkába állíthassa a gépet. De itt is fokozottan érvényesülnie kell annak az elvnek, hogy inkább lassabban, körültekintőbben, inkább óvatosabban és öt perccel később érjen oda, mint esetleg sohasem ... Gondosan ügyelni kell a helyes rakodásra, a megengedett sebesség betartására, mert arra is gondolni kell, hogy a vezető nem csak a nagyértékű szállítmányért, a rábízott gépért, hanem az országúton közlekedő más gépek, járművek épségéért is felel. Nem mindenütt és nem is mindent aratnak kombájnnal. A szérűkre lassan beállnak a cséplőgépek. Hány, meg hány figyelmeztető tragédia történt már amiatt, hogy a könnyelműsködés következtében valaki elvesztette fél karját, magával rántotta a szíj. Nagy károkat, szinte helyrehozhatatlan hibákat okoz, ha nem tartják be a fontos tűzvédelmi előírásokat. Egy kipattanó szikra tönkreteheti a tagság egész eddigi munkájának eredményét, a tűz martalékává válhat a kenyérnek való búza. Időszerű tehát, hogy újra és újra hangsúlyozzuk a kidolgozott szabályok, előírások betartatását, személyes , hogy a vezetők felelősségüknek, alapvető kötelességüknek érezzék a rendszeres ellenőrzést. Járjanak éber, nyitott szemmel, s büntessék meg a hanyag embereket, a közösség érdekében, saját érdekükben. Ónodvári Miklós Robognak a vonatok Hasznosan múlt el az évad... Motyók és sporttáskák • Tál negyedik győzelme az Asztalos sakk-emlékversenyen J Ünnepélyesen fogadták a magyar pártés kormányküldöttséget a Szovjetunióban A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa meghívására hétfőn este Nyugati Pályaudvarról baráti a látogatásra a Szovjetunióba utazott a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége. A küldöttséget Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkásparaszt kormány elnöke vezeti. A küldöttség tagjai Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Fehér Lajos és Fock Jenő, a Minisztertanács elnökhelyettesei, Gáspár Sándor, az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Benkei András, az MSZMP KB tagja, a Szabolcs- Szatmár megyei Pártbizottság első titkára, Péter János külügyminiszter és Szipka József, az MSZMP KB tagja, hazánk moszkvai nagykövete. A pártés kormányküldöttséget elkísérte szovjetunióbeli útjára G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. A magyar párt- és kormányküldöttség különvonata kedden a hajnali órákban érkezett a szovjet határra. Csapon, az ünnepi díszbe öltözött határállomáson a korai időpont ellenére is többszázan várták a delegációt. A vonatból kilépő Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökét és a küldöttség többi tagját komszomolista lányok virágcsokrokkal köszöntötték, majd nemzeti viseletbe öltözött asszonyok, a régi kedves hagyomány szerint, kenyeret és sót nyújtottak át a magyar pártés kormányküldöttség vezetőjének. Az ünnepélyes fogadtatáson jelent volt J. P. Kazanyec, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke, V. V. Kuznyecov, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, továbbá a Szovjetunió és az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság külügyminisztériumának több vezető beosztású munkatársa. Ugyancsak jelen voltak a fogadtatáson a kárpátontúli terület párt- és állami szerveinek vezetői. A magyar, a szovjet és az ukrán himnusz elhangzása után Kádár János I. P. Kazanyec társaságában ellépett a tiszteletére felsorakozott katonai díszegység előtt. üdvözlő beszédek a csapi határállomáson I. P. Kazanyec ezután meleg szavakkal üdvözölte a szovjet földre érkezett magyar pártés kormányküldöttséget: — Őszintén örülünk, hogy ellátogattak hozzánk és az igaz barátság érzésével tárjuk szélesre hazánk kapuját önök előtt. Az Önök személyében az egész magyar népet köszöntjük, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt és annak Központi Bizottsága vezetésével kimagasló sikereket ért el politikai, gazdasági és kulturális téren — mondotta, majd így folytatta: — A Szovjetunió dolgozói nagyra becsülik a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány hozzájárulását a szocialista országok egységének erősítéséhez, a nemzetközi munkásmozgalomnak az marxizmus—leninizmus alkotó alapján történő megszilárdításához, a béke, a demokrácia és a szocializmus erőinek összekovácsolásához. — Látogatásuk jelentős hozzájárulás a magyar és a szovjet nép közötti barátság továbbfejlesztéséhez és kifejezi azt a baráti viszonyt, amely a Szovjetunió Kommunista Pártját és a Magyar Szocialista Munkáspártot összefűzi. (Folytatás a 2. oldalon.) Hasznos esők, kellemes lehűlés A hétfőn délután és este nyugatról érkezett erősebb zivatarfront átvonulását országszerte jó esőzések kísérték, ami a mezőgazdaságnak szinte felbecsülhetetlen hasznot hozott: mindenütt felfrissültek a mezők, a csapadék jó viszonyokat teremtett a talajmunkákhoz, meggyorsítja a másod- és tarlóvetések kelését. A Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztályán tájékoztatásul közölték, hogy az utóbbi hetekben a hőségtől legtöbbet szenvedett alföldi és tisztántúli vidékek általában 5—10 milliméteres csapadékot kaptak, csupán a Hortobágy „esőadagja” maradt a két milliméteres szinten. Bőségesebb volt az esőzés a Dunántúlon és az északi megyékben. A zivatarsorozat a hétfőn mért 30—34 fokos meleget országszerte 10 fokkal mérsékelte. A keddi maximumok már csak 20—24 fokig emelkedtek. A további kilátások ugyan csak jók. A meteorológusok szerint a szerdára virradó éjszaka a hőmérséklet általában 10 fokig süllyed, sőt északkeleten valamivel 10 fok alá. A viszonylag hűvös éjszaka után a nappali hőmérséklet országszerte 23—26 fok körül alakul ki, ami a kellemes nyári napok kívánatos hőmérsékleti szintjének felel meg. I Nők Világkongresszusán részt vett magyar küldöttség beszámolója A Nők Világkongresszusán részt vett magyar küldöttség kedden délután négyűlésen számolt be a moszkvai tanácskozáson szerzett tapasztalatairól. A Magyar Nők Országos Tanácsa rendezésében, a Postás Művelődési Ház Benczurkertjében megtartott nőtalálkozón Bugár Jánosnénak, a SZOT titkárának megnyitó szavai után Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, a magyar nőküldöttség vezetője mondott beszédet. — A moszkvai összejövetel újból világosan bebizonyította — mondotta —, hogy a nők világszerte részt akarnak venni a tartós béke megteremtésében. A kongresszus felhívta a világ asszonyait: fáradságot nem ismerve küzdjenek azért, hogy megvalósuljon a különböző rendszerű államok békés egymás mellett élése, s a nemzetközi életben maradéktalanul érvényesüljön az államok szuverenitásának és egyenjogúságának elve. A kongresszus nyomatékosan rámutatott: béke megőrzése a legjobb út, ahogy a nők mindenütt kivívják az őket méltán megillető helyet a társadalomban és a családban, s teljes mértékben kifejleszthessék képességeiket, tudásukat az élet minden területén. — Dolgozzunk mindannyian fáradhatatlanul a Nők Moszkvai Világkongresszusán hozott határozatok megvalósításán — fejezte be nagy tetszéssel fogadott beszédét Erdei Lászlóné. Aratási örömök és gondok a Tisza mentén A tiszapalkonyai erőmű csípős füstje fojtogató lepelként borul az öreg falura, s a füsttel érkező aprószemű pernye percek alatt vörösre festette az egyik udvaron száradó fehérneműt. A tiszaszederkényiek mégsem bosszankodnak, mert ez a Hortobágy felől érkező ritka szél mindig esőt hoz. A látóhatár szélén már látszottak is az első, esőt ígérő gomolyok. — Az aratás miatt ugyan várhatna még vagy tíz napig, de a kapásoknak, a már zsugorodó kukoricáknak áldás lenne egy kis eső — törölte le homlokáról a verejtéket Kányási Béla, a Szőke Tisza Termelőszövetkezet elnöke. Már a Tiszántúli Sólymos tanya felé tartottunk, ahol péntek óta aratnak, amikor az elnök félig tréfásan, félig komolyan megjegyezte, hogy bizony azért nem szökött meg előlünk, mert az esőt hozó vendég mindig kedves a kánikulában. A minap ugyanis már annyira kijutott a Szőke Tiszának a „látogatókból”, hogy késő délutánra pontosan a huszonhetedik vállalat, vagy intézmény képviselői kopogtattak be az ajtón. Pedig hát az aratás küszöbén lett volna egyéb dolga is az elnöknek, s a főkönyvelőnek. Fiaink vágták le... És most az egyszer jól is járt a látogatókkal, mert gépkocsival gyorsabban kiértünk a Sulymosra, mint az elnökre várakozó bricskával. — Az a négyszáz kereszt ott már a mi őszi árpánk — mutatott az egyik nagy, learatott táblára. — Fiaink vágták le. Ott vannak az akácos mellett, már látszik is kerek, nagy szalmakalapjuk. Igaz, hogy hármójuknak csak két nagykarimájú műkalapjuk van egyelőre, szülde Nemes Gyula, a fiatal traktoros és két segítője. Muhi Zoli és Muhi András cserélgetik a fejfedőt, hogy egyikük se kapjon napszúrást. Lucernával vetett, de még így is legalább tíz-tizenegy mázsát fizető árpát arat a simán járó kévekötő aratógéppel a három fiatal. A traktoros és a két mezőgazdasági tanuló (mert nyolc ilyen is akad már a termelőszövetkezetben) nem igen mond magáról semmit. Tovább sietnek, mert jön az eső, s addigra végezni akarnak a sorral. Gadnai József gépcsoportvezető mondja el róluk, hogy derék fiúk. A 21 éves Nemes Gyula az elmúlt hetekben 250 hold szénát vágott le fűkaszájával, s a 700 hold aratnivaló kalászosból is jócskán ki fogja venni részét. Annyi máris biztos, hogy többel is megbirkózik, mint amennyire számítottak. Már csépelik a borsót Az aratás egy részével már végzett is a termelőszövetkezet. Alig három nap alatt boglyákban állt a húsz hold borsó. Az óvatosan számolgató elnök szerint 10—11, de mások állítják, hogy 12 mázsát is fizet holdanként. Egy-két nap alatt kiderül, hogy kinek volt élesebb a szeme, mert már hozzá is kezdtek a borsócsépléshez. Most még van rá ember, s az aratnivaló zömének beéréséig kazalba is kerül a kitűnő takarmánynak ígérkező borsószalma. A tanya közelében illatozó két hatalmas lucerna-kazalnál az elnök örömmel mondja, hogy szálastakarmányból nem lesz hiány, mert még vagy tíz ilyen kazlat, körülbelül 150 vagonnal fizetett az első kaszálás. Hol késik a két kombájn? — Eddig minden rendjén ment. Tavasszal ugyan ki kellett szántani 85 hold kifagyott kalászost, de még idejében árpát vetettünk helyébe, úgyhogy a napokban már azt is aratni lehet — mondja az elnök. — Az ötvenhárom forintra tervezett munkaegységből a legutóbbi számítás szerint egy fillérnyi kiesés sincs, inkább javulást várunk. De mi lesz a két kombájnnal? — Milyen kombájnokkal? — Azokkal, amelyeket már az elmúlt hét végére biztosra ígért a Mezőcsáti Gépállomás. Ma voltam bent Csáton, alaposan az asztalra is vertem. Akkumulátor, vagy mi a csoda hiányában még most is az udvaron áll a két kombájn, amelyeknek már itt kellene aratniuk. Miért kötöttük meg akkor a szerződést?! Bizony jobban is intézhették volna a kombájnok elosztását a Mezőcsáti Gépállomáson. Ha alkatrészhiány miatt késett is néhány arató-cséplőgép kiindítása, miért nem oldották meg úgy a dolgot, hogy egy jó gép legalább a szederkényi határba is jusson, ahol mintegy ötszáz hold aratnivaló vár a kombájnokra. Még szerencse, hogy a Hortobágy felől fújó szél valóban meghozta az esőt, s így talán nem kezd peregni a szem, mire a várva várt gépek végre megérkeznek. (B. S3