Északmagyarország, 1963. július (19. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-10 / 159. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek? A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIX. évfolyam, 159. szám Ára: 50 fillér Szerda, 1963. július 10. Arassunk balesetmentesen! Tizekben a napokban im­­már megyénk egész területén megkezdődik az aratás. Kombájnok, rendre­­aratók, aratógépek s a kézi aratópárok a táblákba állnak, hogy betakarítsák az új ter­mést. A munka lázában égünk, sürget bennünket az idő is. De a mezei munkának eb­ben az időszakában se sza­bad egyetlen pillanatra se szem elől tévesztenünk a bal­esetvédelmet, az emberek testi épségének megóvását. Termelőszövetkezeteink gép­parkja az utóbbi esztendő­ben erősen fejlődött, a közös gazdaságok számos új géppel gyarapodtak. Ezek a gépek is munkába állnak, nyergük­ben frissen képzett szakem­berekkel, a legtöbb esetben egészen fiatalokkal. A mező­­gazdaságban történt korábbi balesetek statisztikája min­den termelőszövetkezeti ve­zetőt figyelmeztet; az aratás jó megszervezésén kívül fo­kozott gondot kell fordítani a gépek kezelőinek oktatásá­ra, a munkásvédelmi rend­szabályok betartására, a bal­esetvédelemre. A megye te­rületén az elmúlt napokban is történtek olyan, szerencsé­re nem súlyos balesetek, amelyek elkerülhetők lettek volna. Ha az okokat vizsgál­juk,­­mindig az derül ki: a fe­lelőtlenség, a könnyelműskö­­dés, a szabálytalankodás volt az ok. Egy fiatalember keze­­fejét roncsolta össze. Az aratógép nem adogatta egyenletesen a kévéket. S anélkül, hogy a motort le­állíttatta volna, menet köz­ben nyúlt a szabályozó szer­kezethez, s máris megtörtént a baleset. Hetekre, vagy ta­lán hónapokra kiesett a munkából. Az ilyen és hasonló ese­­tek kapcsán e helyen is felhívjuk a termelőszövet­kezeti vezetők és a gépek ke­zelőinek figyelmét: tartsák be és másokkal is tartassák be a szabályokat. Mindig gondoljanak arra, hogy a bravúroskodás, a virtusko­dás, a gépekkel való komoly­talankodás már nagyon sok áldozatba került, több eset­ben emberi életbe is. Gép­állomásainkon örvendetes módon csökkenő tendenciát mutat a baleseti statisztika. Ez a régen együtt dolgozó, jól összeforrott kollektívák­nak, nem utolsósorban a ve­zetésnek is köszönhető. Ami­dőn tehát gépállomásaink traktorosai és műszaki veze­tői segítséget adnak a kör­zetükhöz tartozó termelőszö­vetkezeteknek, gépeiket el­küldik a tsz gépei mellé az aratás nehéz munkájának le­bonyolításához, fordítsanak időt és figyelmet arra is, hogy a tsz saját gépein dol­gozó traktorosokat, fiatal embereket a balesetvédelem­re kioktassák, munkájukat figyelemmel kísérjék. A minap Nyékládházán járva csak a gépkocsiveze­tőnk nagy lélekjelenlétének köszönhettük, hogy az árok­ba nem fordultunk. Egy von­tató száguldott a keskeny úton, pótkocsiján tucatnyi apró gyerekkel, a motor nyergében egy húsz éven jó­val aluli napszemüveges fia­talemberrel. Taposta a pe­dált, mintha a vontató ver­senyautó, az út pedig ver­senypálya lenne... Az em­ber megborzad és felháboro­dik az ilyen vakmerő fele­lőtlenség láttán. A be nem látható kanyarban sem csök­kentette a sebességet és a gyors közlekedés, valamint a fordulás következtében pótkocsin kapaszkodó gyere­­­kek úgy gurultak egyik ol­dalról a másikra, mintha üres hordók lennének. Va­jon, ha összeütközik valami­vel, vagy elveszti a gép fö­lötti uralmát, ki felel a bal­esetért, a fiatal életek meg­csonkításáért? A felelős vezetők köte­líe­lessége, hogy­­ észreve­gyék az ilyen eseteket, s a bravúroskodó, komolytalan embereket alaposan meg­büntessék, s eltiltsák a veze­téstől. Inkább keressenek más, alkalmas embert, ké­­peztessenek ki olyat, akiben jobban megbízhatnak, mint­sem hogy egy virtuskodó ember tönkretegye saját és mások életét, a tsz nagyér­tékű gépét. Az esetek több­ségében azt tapasztaljuk, hogy a felelősségrevonás, a büntetés elmarad, így nem lehet fegyelmet tartani, a fegyelmet megkövetelni. Rendőri szerveink nap nap után járják az utakat, a fal­vakat, előadásokat tartanak a KRESZ szabályairól, a he­lyes közlekedésről. Áldoza­tos munkájuk azonban csak részben hozza meg a kívánt eredményt, ha a tsz-vezető­­ség álláspontja nem párosul a törvények tiszteletével és nem szerez érvényt az előírt szabályok betartatásának. Most, az aratás nagy mun­kájában megnövekednek a szállítási feladatok is. Egyéb­ként is sok szövetkezeti jár­mű vesz részt a közúti köz­lekedésben, a közeljövőben azonban még nagyobb lesz a forgalmuk. Tudjuk, hogy az idő pénz, tudjuk, hogy a ve­zetőség is sürgeti a szállítást, minél előbb hazavárja, hogy új feladatok megoldására munkába állíthassa a gépet. De itt is fokozottan érvénye­sülnie kell annak az elvnek, hogy inkább lassabban, kö­rültekintőbben, inkább óva­tosabban és öt perccel ké­sőbb érjen oda, mint esetleg sohasem ... Gondosan ügyel­ni kell a helyes rakodásra, a megengedett sebesség betar­tására, mert arra is gondolni kell, hogy a vezető nem csak a nagyértékű szállítmányért, a rábízott gépért, hanem az országúton közlekedő más gépek, járművek épségéért is felel. N­­em mindenütt és nem i­s mindent aratnak kom­bájnnal. A szérűkre lassan beállnak a cséplőgépek. Hány, meg hány figyelmez­tető tragédia történt már amiatt, hogy a könnyelműs­­ködés következtében valaki elvesztette fél karját, magá­val rántotta a szíj. Nagy ká­rokat, szinte helyrehozhatat­lan hibákat okoz, ha nem tartják be a fontos tűzvé­delmi előírásokat. Egy ki­pattanó szikra tönkreteheti a tagság egész eddigi munká­jának eredményét, a tűz martalékává válhat a ke­nyérnek való búza. Időszerű tehát, hogy újra és újra hangsúlyozzuk a kidolgozott szabályok, előírások betar­tatását, személyes , hogy a vezetők felelősségüknek, alapvető kötelességüknek érezzék a rendszeres ellenőr­­zést. Járjanak éber, nyitott szemmel, s büntessék meg a hanyag embereket, a közös­ség érdekében, saját érde­kükben. Ónodvári Miklós Robognak a vonatok Hasznosan múlt el az évad... Motyók és sporttáskák • Tál negyedik győzelme az Asztalos sakk-emlékversenyen J Ünnepélyesen fogadták a magyar párt­és kormányküldöttséget a Szovjetunióban A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága és­­ a Szovjetunió Minisztertanácsa­­ meghívására hétfőn este Nyugati Pályaudvarról baráti a látogatásra a Szovjetunióba­­ utazott a Magyar Népköztár­­­­saság párt- és kormányküldött­sége. A küldöttséget Kádár János elvtárs, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke ve­zeti. A küldöttség tagjai Biszku Béla, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, Fehér Lajos és Fock Jenő, a Minisztertanács elnökhelyette­sei, Gáspár Sándor, az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Benkei András, az MSZMP KB tagja, a Szabolcs- Szatmár megyei Pártbizottság első titkára, Péter János kül­ügyminiszter és Szipka József, az MSZMP KB tagja, hazánk moszkvai nagykövete. A párt­és kormányküldöttséget elkí­sérte szovjetunióbeli útjára G. A. Gyenyiszov, a Szovjet­unió magyarországi nagykö­vete. A magyar párt- és kormány­­küldöttség különvonata kedden a hajnali órákban érkezett a szovjet határra. Csapon, az ünnepi díszbe öltözött határál­lomáson a korai időpont elle­nére is többszázan várták a delegációt. A vonatból kilépő Kádár Jánost, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titká­rát, a forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnökét és a küldöttség­ többi tagját kom­­szomolista lányok virágcsok­rokkal köszöntötték, majd nemzeti viseletbe öltözött as­­­szonyok, a régi kedves hagyo­mány szerint, kenyeret és sót nyújtottak át a magyar párt­és kormányküldöttség vezető­jének. Az ünnepélyes fogadtatáson jelent volt J. P. Kazanyec, az Ukrán Szovjet Szocialista Köz­társaság Minisztertanácsának elnöke, V. V. Kuznyecov, a Szovjetunió külügyminiszteré­nek első helyettese, továbbá a Szovjetunió és az Ukrán Szov­jet Szocialista Köztársaság kül­ügyminisztériumának több ve­zető beosztású munkatársa. Ugyancsak jelen voltak a fo­gadtatáson a kárpátontúli te­rület párt- és állami szervei­nek vezetői. A magyar, a szovjet és az ukrán himnusz elhangzása után Kádár János I. P. Kaza­nyec társaságában ellépett a tiszteletére felsorakozott ka­tonai díszegység előtt. üdvözlő beszédek a csapi határállomáson I. P. Kazanyec ezután meleg szavakkal üdvözölte a szovjet földre érkezett magyar párt­és kormányküldöttséget: — Őszintén örülünk, hogy ellátogattak hozzánk és az igaz barátság érzésével tárjuk szé­lesre hazánk kapuját önök előtt. Az Önök személyében az egész magyar népet köszönt­jük, amely a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és annak Központi Bizottsága vezetésé­vel kimagasló sikereket ért el politikai, gazdasági és kultu­rális téren — mondotta, majd így folytatta: — A Szovjetunió dolgozói nagyra becsülik a Magyar Szo­cialista Munkáspárt és a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány hozzájárulását a szocia­lista országok egységének erő­sítéséhez, a nemzetközi mun­kásmozgalomnak az marxizmus—leninizmus alkotó alap­ján történő megszilárdításához, a béke, a demokrácia és a szo­cializmus erőinek összeková­csolásához. — Látogatásuk jelentős hoz­zájárulás a magyar és a szov­jet nép közötti barátság to­vábbfejlesztéséhez és kifejezi azt a baráti viszonyt, amely a Szovjetunió Kommunista Párt­ját és a Magyar Szocialista Munkáspártot összefűzi. (Folytatás a 2. oldalon.) Hasznos esők, kellemes lehűlés A hétfőn délután és este nyugatról érkezett erősebb zi­vatarfront átvonulását ország­szerte jó esőzések kísérték, ami a mezőgazdaságnak szinte felbecsülhetetlen hasznot ho­zott: mindenütt felfrissültek a mezők, a csapadék jó viszo­nyokat teremtett a talajmun­kákhoz, meggyorsítja a másod- és tarlóvetések kelését. A Me­teorológiai Intézet központi előrejelző osztályán tájékozta­tásul közölték, hogy az utóbbi hetekben a hőségtől legtöbbet szenvedett alföldi és tisztántúli vidékek általában 5—10 milli­méteres csapadékot kaptak, csupán a Hortobágy „esőadag­ja” maradt a két milliméteres szinten. Bőségesebb volt az esőzés a Dunántúlon és az északi megyékben. A zivatarsorozat a hétfőn mért 30—34 fokos meleget or­szágszerte 10 fokkal mérsé­kelte. A keddi maximumok már csak 20—24 fokig emel­kedtek. A további kilátások ugyan csak jók. A meteorológusok szerint a szerdára virradó éj­szaka a hőmérséklet általában 10 fokig süllyed, sőt északkele­ten valamivel 10 fok alá. A viszonylag hűvös éjszaka után a nappali hőmérséklet ország­szerte 23—26 fok körül alakul ki, ami a kellemes nyári napok kívánatos hőmérsékleti szint­jének felel meg. I­ Nők Világkongresszusán részt vett magyar küldöttség beszámolója A Nők Világkongresszusán részt vett magyar küldöttség kedden délután négyűlésen számolt be a moszkvai tanács­kozáson szerzett tapasztalatai­ról. A Magyar Nők Országos Tanácsa rendezésében, a Pos­tás Művelődési Ház Benczur­­kertjében megtartott nőtalál­kozón Bugár Jánosnénak, a SZOT titkárának megnyitó szavai után Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Taná­csának elnöke, a magyar nő­küldöttség vezetője mondott beszédet. — A moszkvai összejövetel újból világosan bebizonyította — mondotta —, hogy a nők világszerte részt akarnak ven­ni a tartós béke megteremté­sében. A kongresszus felhívta a világ asszonyait: fáradságot nem ismerve küzdjenek azért, hogy megvalósuljon a külön­böző rendszerű államok békés egymás mellett élése, s a nem­zetközi életben maradéktala­nul érvényesüljön az államok szuverenitásának és egyenjo­gúságának elve. A kongresszus nyomatékosan rámutatott: béke megőrzése a legjobb út, a­hogy a nők mindenütt kivívják az őket méltán megillető he­lyet a társadalomban és a csa­ládban, s teljes mértékben ki­fejleszthessék képességeiket, tudásukat az élet minden te­rületén. — Dolgozzunk mindannyian fáradhatatlanul a Nők Moszk­vai Világkongresszusán hozott határozatok megvalósításán — fejezte be nagy tetszéssel fo­gadott beszédét Erdei Lász­­lóné. Aratási örömök és gondok a Tisza mentén A tiszapalkonyai erőmű csí­pős füstje fojtogató lepelként borul az öreg falura, s a füst­tel érkező aprószemű pernye percek alatt vörösre festette az egyik udvaron száradó fehér­neműt. A tiszaszederkényiek mégsem bosszankodnak, mert ez a Hortobágy felől érkező ritka szél mindig esőt hoz. A látóhatár szélén már látszottak is az első, esőt ígérő gomolyok. — Az aratás miatt ugyan várhatna még vagy tíz napig, de a kapásoknak, a már zsugo­rodó kukoricáknak áldás len­ne egy kis eső — törölte le homlokáról a verejtéket Ká­­nyási Béla, a Szőke Tisza Ter­melőszövetkezet elnöke. Már a Tiszán­túli Sólymos tanya felé tartottunk, ahol péntek óta aratnak, amikor az elnök félig tréfásan, félig ko­molyan megjegyezte, hogy bi­zony azért nem szökött meg előlünk, mert az esőt hozó ven­­dég mindig kedves a kánikulá­ban. A minap ugyanis már annyira kijutott a Szőke Tiszá­­nak­ a „látogatókból”, hogy ké­ső délutánra pontosan a hu­­szonhetedik vállalat, vagy in­tézmény képviselői kopogtat­tak be az ajtón. Pedig hát az aratás küszöbén lett volna egyéb dolga is az elnöknek, s a főkönyvelőnek. Fiaink vágták le... És most az egyszer jól is járt a látogatókkal, mert gép­kocsival gyorsabban kiértünk a Sulymosra, mint az elnökre várakozó bricskával. — Az a négyszáz kereszt ott már a mi őszi árpánk — mu­tatott az egyik nagy, learatott táblára. — Fiaink vágták le. Ott vannak az akácos mellett, már látszik is kerek, nagy szalmakalapjuk. Igaz, hogy hármójuknak csak két nagykarimájú műkalapjuk van egyelőre, szül­de Nemes Gyula, a fiatal trakto­ros és két segítője. Muhi Zoli és Muhi András cserélgetik a fejfedőt, hogy egyikük se kap­jon napszúrást. Lucernával vetett, de még így is legalább tíz-tizenegy mázsát fizető árpát arat a si­mán járó kévekötő aratógép­pel a három fiatal. A trakto­ros és a két mezőgazdasági ta­nuló (mert nyolc ilyen is akad már a termelőszövetkezetben) nem igen mond magáról sem­mit. Tovább sietnek, mert jön az eső, s addigra végezni akar­nak a sorral. Gadnai József gépcsoport­vezető mondja el róluk, hogy derék fiúk. A 21 éves Nemes Gyula az elmúlt hetekben 250 hold szénát vá­gott le fűkaszájával, s a 700 hold aratnivaló kalászosból is jócskán ki fogja venni részét. Annyi máris biztos, hogy töb­bel is megbirkózik, mint amennyire számítottak. Már csépelik a borsót Az aratás egy részével már végzett is a termelőszövetke­zet. Alig három nap alatt bog­lyákban állt a húsz hold bor­só. Az óvatosan számolgató el­nök szerint 10—11, de mások állítják, hogy 12 mázsát is fizet holdanként. Egy-két nap alatt kiderül, hogy kinek volt éle­sebb a szeme, mert már hozzá is kezdtek a borsócsépléshez. Most még van rá ember, s az aratnivaló zömének beéréséig kazalba is kerül a kitűnő ta­karmánynak ígérkező borsó­szalma. A tanya közelében illatozó két hatalmas lucerna-kazalnál az elnök örömmel mondja, hogy szálastakarmányból nem lesz hiány, mert még vagy tíz ilyen kazlat, körülbelül 150 vagonnal fizetett az első ka­szálás. Hol késik a két kombájn? — Eddig minden rendjén ment. Tavasszal ugyan ki kellett szántani 85 hold kifa­gyott kalászost, de még idejé­ben árpát vetettünk helyébe, úgyhogy a napokban már azt is aratni lehet — mondja az elnök. — Az ötvenhárom fo­rintra tervezett munkaegy­ségből a legutóbbi számítás szerint egy fillérnyi kiesés sincs, inkább javulást várunk. De mi lesz a két kombájnnal? — Milyen kombájnokkal? — Azokkal, amelyeket már az elmúlt hét végére biztosra ígért a Mezőcsáti Gépállomás. Ma voltam bent Csáton, ala­posan az asztalra is vertem. Akkumulátor, vagy mi a cso­da hiányában még most is az udvaron áll a két kombájn, amelyeknek már itt kellene aratniuk. Miért kötöttük meg akkor a szerződést?! Bizony jobban is intézhették volna a kombájnok elosztását a Mezőcsáti Gépállomáson. Ha alkatrészhiány miatt késett is néhány arató-cséplőgép kiin­dítása, miért nem oldották meg úgy a dolgot, hogy egy jó gép legalább a szederkényi határba is jusson, ahol mint­egy ötszáz hold aratnivaló vár a kombájnokra. Még szerencse, hogy a Hor­tobágy felől fújó szél valóban meghozta az esőt, s így talán nem kezd peregni a szem, mi­re a várva várt gépek végre megérkeznek. (B. S3

Next