Északmagyarország, 1963. október (19. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-19 / 245. szám

l II y MMMMI >H< Utwmf Mwmwo«^ Borsodnádasdi reflexiók Film­jegyzet Heti rádió- és televízióműsor Ratifikáltuk A­mikor másfél évtizeddel ■l ezelőtt világszerte alá­írásgyűjtés kezdődött az atomfegyver eltiltásáért, az emberek millióinak szívét az aggodalom és a jóreménység vegyes érzése töltötte be. Aggodalom a nemzetközi helyzet fantasztikus kiélező­dése s egy termonukleáris világháború lehetősége miatt; reménykedés, hogy a béke erőinek végül is sikerül el­hárítaniuk a rettegett ka­tasztrófát. Akkoriban kétel­kedőkkel jócskán találkoz­hattunk, akik a nemzetközi­­ békeharc első lépéseire le­gyintettek, s még elképzelni is nehéz volt számukra, hogy eljön az idő, amikor a Szov­jetunió, az Amerikai Egye­sült Államok és Nagy-Bri­­tannia kormánya közös szer­ződést fogalmaz a nukleáris fegyverkísérletek egyelőre részleges tilalmáról, s ehhez csatlakozásra szólítja fel a világ valamennyi országának kormányát. • De a békéért vívott következetes harc szervezői és a jóakaratú em­berek világszerte hitték, hogy eljön, el kell jönnie az időnek, amikor sikerül meg­tenni a kezdeti lépéseket, amelyeket — remélhetőleg — hamarosan újabbak követ­nek. Érdemes volt küzdeni a hétköznapok alig észrevehető helytállásaival a gyárakban, a szántóföldeken és az író­asztalok mellett, s most jó érzés tölt el bennünket, hogy ott voltunk az atomháború ellen tiltakozó aláírók első soraiban, hogy részt vettünk a nemzetközi akciókban, és a közélet különböző fóru­main népünk képviselői nem harcoltak hiába. 1963. augusztus 5-én Moszkvában a három nagyhatalom kép­viselői száz- és százmilliók vágyát, reménységét fogal­mazták meg a szerződésben, amely eltiltja az atomfegy­verkísérleteket a légkörben, a világűrben és a víz alatt. Sokatmondó és újabb re­ményeket ébresztő, hogy augusztus óta, szinte máról holnapra több mint 100 or­szág csatlakozott e nemzet­közi megállapodáshoz, és a csatlakozó országok kormá­nyai a nagyhatalmak után sorra ratifikálják, törvénye­sítik a részleges atomcsend­­egyezményt. Természetes ez, hiszen a kormányok és a né­pek a békéért vívott nemzet­közi harc államszerződésben foglalt első eredményét lát­ják ebben az egyezményben; olyan biztosítékot,­­ amely megszünteti a föld légköré­nek további rádióaktív szennyeződését és amely máris a nemzetközi helyzet viszonylagos enyhülését eredményezte. A szerződés egyben példa is a különböző rendszerű országok közös fe­lelősségvállalására és igazo­lása a békés egymás mellett élés ésszerű lenini politiká­jának. . . Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa az egész békesze­rető, a békéért harcra kész magyar nép nevében október 17-én ratifikálta a moszk­vai atomcsend-egyezményt, amelyhez korábban az elsők között csatlakozott. A törté­nelmi jelentőségű szerződés megfelel népünk érdekeinek, Magyar­­ Népköztársaság külpolitikai törekvéseinek­. Munkálkodjunk tovább állhatatosan az összes vitás nemzetközi kérdések békés rendezésén, az atom- és hidrogénfegyverek, teljes eltiltásáért, az általános és teljes leszerelés m­eg­valósítá­sáért, a fegyverek és a féle­lem nélküli világért. Cijtífi SzíV» Lajos Világ ttfolótárral, egyesült elek?­­ MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI 15 "» TSAGÁNAK LAPJA XIX. évfolyam, 245. szám. Ara 50 fillér Szombat, 1963. október 19. tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága pénteken kibővített ülést tar­tott. Az ülésen részt vettek a Központi Bizottság tagjain és póttagjain kívül a Központi Revíziós Bizottság, a Közpon­ti Ellenőrző Bizottság, a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány tagjai, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt megyei bi­zottságainak első titkárai, a Budapesti Pártbizottság titká­rai, a budapesti kerületi párt­­bizottságok első titkárai, Szakszervezetek Országos Ta­­­nácsának titkárai és a sajtó képviselői. Az ülésen Kádár János elv­­társ, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára tájékoz­tatta a részvevőket néhány időszerű külpolitikai kérdés­ről. A tájékoztatót a Központi Bizottság egyhangúlag tudo­másul vette. Megtárgyalta a Központi Bizottság a Politikai Bizottság előterjesztését Nyers Rezső elvtársnak, a Központi Bizott­ság titkárának referátumáról, az időszerű gazdasági tenni­valókról. A Központi Bizottság vita után egyhangú határozatokat hozott Magyar-szovjet fotóssal nagygyűlés Moszkvában Pénteken a Szovjetunió hon­védelmi minisztériuma és ka­tonai akadémiája, valamint a moszkvai helyőrség képviselői nagygyűlésen találkoztak a Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter vezeté­sével a Szovjetunióban tartóz­kodó magyar katonai küldött­séggel. A nagygyűlésen megjelent Andrej Grecsko marsall, a szovjet honvédelmi miniszter első helyettese, a Varsói Szer­ződés egyesített fegyveres erői­nek főparancsnoka, valamint a különböző fegyvernemek szá­mos marsallja, tábornoka és tisztje. Ott volt Szipka József, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete. A nagy­gyűlésen megjelentek a moszk­vai katonai akadémiák magyar tiszti hallgatói is. Alekszej Jepisev hadsereg­­tábornok megnyitó beszéde után Zsukovszkij, a katonai akadémia egyik tanára, Sisov ezredes, a Szovjetunió hőse, majd Sarohin vezérezredes, a Magyarország felszabadításá­ban részt vett 57. hadsereg egy­kori parancsnoka köszöntötte a magyar katonai küldöttséget. Csem­ege Lajos beszéde Ezután a jelenlevők nagy tapsa közepette Czinege La­jos vezérezredes, honvédelmi miniszter emelkedett szólásra. Látogatásunk azt a célt szol­gálja — mondta —, hogy to­vább erősödjék népeink, had­seregeink gazdag forradalmi hagyományokon nyugvó inter­nacionalista barátsága, még jobban mélyüljön kölcsönös kapcsolatunk. Elmondhatom, hogy látogatásunk nemcsak el­érte célját, hanem nagyon eredményesnek bizonyult. — A Magyar Szocialista Munkáspárt, a forradalmi munkás-paraszt kormány, magyar nép és ezen belül had­a­seregünk katonái teljesen egyetértenek a Szovjetunió Kommunista Pártjának és kor­mányának a mai nemzetközi helyzetet értékelő állásfogla­lásával és politikájával. Mi, katonák is örömmel üdvözöljük a Szovjetunió­nak a nemzetközi feszült­ség enyhítésére irányuló javaslatait. Egész népünk­kel teljes mértékben he­lyeseljük a Moszkvában megkötött részleges atom­­csend-egyezményt, ame­lyet a mi kormányunk is aláírt. Ugyanakkor mi, katonák is elítéljük a kí­nai vezetőknek az egész emberiség, s a szocializ­must építő népek érdeke­it semmibe vevő álláspont­ját és azt a szakadár te­vékenységet, amely nemzetközi munkásmozga­­­lom megbontására irányul. Grecsk­o marsall beszéde Ezután Andrej Grecsko a többi között kijelentette, hogy a szovjet és a magyar nép fegyverbarátsága a Nagy Ok­­tóberi Szocialista Forradalom tüzében született. A szovjet emberek soha­sem felejtik el a magyar nép dicső fiainak, Kun Bélának, Szamuely Tibor­nak, Zalka Máténak, s a proletariátus más állhata­tos és bátor harcosainak nevét. A Nagy Honvédő Háború ne­héz napjaiban a Szovjetunió internacionalista kötelességé­hez híven a testvéri magyar nép segítségére sietett. A Magyar Népköztársa­ság és fegyveres erői — folytatta Grecsko marsall — méltóképpen hozzájá­rulnak a szocialista kö­zösség gazdasági és kato­nai potenciáljának meg­erősítéséhez. A magyar néphadsereg a leg­korszerűbb fegyverekkel, mo­dern haditechnikával van fel­szerelve. A Varsói Szerződés­ egységes soraiban a magyar katonák is éberen őrzik a bé­ke, a szocializmus táborát. Twist? (Fotó: Sz. GjM Korszerű ércelőkészítő Miskolc közelében Ezeregyszáz milliós beruházás — 1968-ig tart az építés A Lenin Kohászati Művek, valamint az Ózdi Kohászati Üzemek nagyolvasztóit a jelen­legi kis teljesítményű, illetve korszerűtlen berendezésekkel csak kis mértékben tudják érc­­ulmsntvénnyel, jól előkészített betétanyaggal ellátni. Ezért nagy teljesítőképességű, mind­két gyár kohóműveinek szük­ségletét biztosító, korszem­érc­előkészítő mű építését határoz­ták el, amelynek költségeire kereken ezeregyszáz millió fo­rintot irányoztak elő. A hatal­mas üzemet, amelyben a mun­kák zömét gépekkel oldják meg, a Miskolc közelében lévő Szirmabesenyő és Sajókeresz­­túr határában építik fel négy­százhúsz katasztrális hold terü­leten, s a levegő szennyeződé­sének megakadályozására mintegy százhúsz holdon védő­­erdősávot telepítenek. A na­ponta tízezer tonna kohósításra kerülő anyag fogadására alkal­mas üzemben, egyebek között vagonbuktató, nagy befogadó­­képességű, földbe süllyesztett tároló bunkerek, törőmű, s het­venezer légköbméter kiterjedé­sű, ún. darabosító üzemcsarnok épül, amelyben négy, egyen­ként hetvenöt négyzetméter felületű, földgázzal üzemelő szalagon égetik, tömörítik majd a magas vastartalmú szovjet porércből, illetve hazai vasérc­ből koksz és mészkő hozzáadá­sával a diósgyőri és ózdi kohók teljes betétanyag szükségletét. Az új üzemben modern szociá­lis létesítmények, mint példá­ul ötszáz személyes, fekete-fe­hér rendszerű öltöző-fürdő, gé­pesített üzemi konyha, továbbá étterem, készenléti lakások szolgálják majd a dolgozók kényelmét. A nagyszabású beruházás munkáihoz a napokban hozzá­fogtak. A tervek szerint a ter­melőmunka 1966-ban részlege­sen megkezdődik, míg az egész mű építését 1966-ban fejezik be. A teljes kapacitással mű­ködő üzem munkájával az óz­di és diósgyőri nagyolvasztók­nál húsz százalékkal csökken majd a kokszfelhasználás, s ez­zel párhuzamosan ugyanilyen arányban, ötödével növekszik a nyers­vas termelés, a jelenlegi­nél jobb minőségben, így a be­ruházásra előirányzott költség, a számítások szerint öt év alatt megtérül. Hasznosnak bizonyult az átszervezés TULAJDONKÉPPEN már el­érkezett a nagyjavítások ide­je az Északmagyarországi Tég­la- és Cserépipari Vállalat üze­meinél. A termelés azonban egyelőre tovább folyik. Ismere­tes, hogy ez év elején a tégla­gyárakban később kezdődött meg a munka, hiszen a hosszú tél és a tüzelőanyagellátás elég­telensége akadályozta az indu­lást. Az építőiparnak igen nagy szüksége van az anyagra, így, amíg az idő engedi, az üzemek prései tovább ontják a téglát. Eredetileg október 15-én kezdődött volna a nagyjavítás, az erre való felkészülés tehát már befejeződött. Ez volt az el­ső ilyen, már az átszervezéssel létrejött nagyvállalaton belüli felkészülés. Egységekre, bontot­ták a vállalatot. A létrejött öt egységen belül most létszám és állóeszköz átcsoportosításokat hajtanak végre, hogy a később kezdődő nagyjavítást az eredeti­­leg tervezett határidőre fejez­hessék be. A felkészülés során nehézsé­gek jelentkeztek a tartalék­­alkatrészek beszerzésénél. Van egy készletező vállalat, amely­nek az lenne a feladata, hogy ellássa az üzemeket a nagyja­vításhoz szükséges alkatrészek­kel. Azonban időközben ezt a vállalatot is átszervezték, és így egy egész sor géphez nem szereztek be tartalékalkatré­szeket. Ha nem lenne a válla­latnak egy aránylag jól felsze­relt javítóműhelye, nem igen tudna megbirkózni a téli nagy­javítás feladatával. Azonban ez így nem tökéletes megoldás, hiszen ez a „kisüzemi” gyártás meglehetősen gazdaságtalan. A műszaki vezetők szívesen le is mondanának az effajta alkat­részgyártásról, de a szükség pillanatnyilag nyomósabb érv a gazdaságosságnál is. Az Északmagyarországi Tég­la- és Cserépipari Vállalat lét­rehozásának első kézzelfogha­tó haszna is jelentkezik. A koncentrált anyagi eszközök helyes elosztása révén sok olyan munkára kerül most sor, amit az eddigi, kis vállalatok képtelenek voltak saját erőből elvégezni. Lehetőség nyílik a korszerűsítésre, melynek ter­mészetes következménye lesz a termelékenység emelkedése, a gazdaságosabb üzemvitel. Bor­sod megye területén sor kerül például a Putnoki Téglagyár bányájának „szalagosítására”, az agyag jobb megmunkálása céljából pedig egy úgynevezett görgőjáratot építenek be. Je­lentős munkákra kerül sor a vállalat Heves és Nógrád me­gyei üzemeinél is.­­A Mályi Téglagyárban most alakítják át a műszárítót recir­­kulációs rendszerűvé. Ezt is el­készítik a nagyjavítás befejezé­séig. Ezzel az átalakítással a 72 órás szárítási időt 36 órára tud­ják majd lecsökkenteni. EZEK A TÉNYEK végső­ so­ron az átszervezés helyességét is bizonyítják. Az átszervezés adott csak eszközöket a szük­séges beruházások, korszerűsí­tések megvalósításához. Horváth Kálmán Miskolcitól már új medrében folyik a Sajó 440 ezer köbméter földet mozgattak meg - 16 kilométeres töltés elm­últ évben hazánkban is megkezdték a Sajó szabályozá­sát. A több évig tartó munká­kat három ütemben végzik el, és az országhatártól Miskolcig számos kanyart vágnak át, s a kitermelt földből a folyó két partján, ahol az szükséges, ár­vízvédelmi töltéseket építenek, a belvizek levezetésére pedig több áteresztő zsilipet létesíte­nek. A folyó rendezésének első ütemére Miskolc és Szirma­besenyő között került sor. Ezen a területen a Sajó nagy ka­nyarral közvetlenül a város alatt folyik el, és sokszor elön­téssel veszélyeztette a környe­ző ipartelepeket, többek között a December 4 Drótművet. Ezért az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság tervei alapján a veszélyes kanyart átvágták és két kilométer hos­­­szú új medret építettek a fo­­lyónak. A Vízügyi Építő Vál­lalat dolgozói a több mint egy évig tartó munka alatt 440 ezer köbméter földet mozgattak meg, és 9 ezer köbméter kő felhasználásával a Sajó két partján Szirmabesenyőig 16 ki­lométer hosszú árvízvédelmi töltést emeltek. Az építési munkákat most fejezték be és néhány nap óta Miskolc alatt a Sajó már a rendezett, új medrében folyik. A nagy ka­nyar átvágásával és a töltések építésével Miskolc alatt meg­szűnt az árvízveszély és mint­egy 35 hold tiszta területet nyertek városfejlesztési cé­lokra. Borsod megye egyik legsze­szélyesebb folyója még ma is a Sajó. Tavaszi olvadáskor gyakran fenyegeti elöntéssel a partmenti földeket és települé­seket. Az árvizek megszünte­tésére, a folyó csehszlovák szakaszának rendezése után, az

Next