Északmagyarország, 1964. február (20. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-14 / 37. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek^ MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MMIVKI BIZOTSÁGÁNAK LAPJA XX. évfolyam, 37. szám ARA: 50 fillér Péntek, 1964. február 14. gyűlések a német kérdésről — színműrészletekkel tarkított kulturális évfordulók Hasznos javaslatok a békehónap megünnepléséről a Népfront megbeszélésén A nőtanács képviselője, a szakszervezeti funkcionárius, a katolikus és a református esperes, egy asszony faluról, egy a gyárból, egy újságíró és természetesen a Népfront dolgozói — ezek vitatták meg csütörtök délelőtt a Hazafias Népfront Borsod megyei Bizottsága helyiségében a tavaszi Leszerelési hónap munkatervét. Szóba került azután a Béke-Világtanács ülésén megünneplésre javasolt kulturális évfordulók programja is, és a jóízű fekete mellett lassan egyre színesebben kanyargott a vita. Felmerült és elfogadott gondolat lett, hogy a nyugati, húsvéti békemenetek idején nem elég csak táviratban üdvözölni a békemozgalom harcosait, ám szükséges előadások során ismertetni, kik is ezek. Helyeslést váltott ki az az elgondolás, hogy a kulturális évfordulókat megünneplő rendezvények ne csak Miskolcon kerüljenek a közönség elé, hanem mindenütt a megyében, ahol a megkapott anyag alapján meg tudják valósítani helyi erőkkel is. Mert a városi rendezvények szereplőit nem lehet mindig, máshova is elvinni. Nagyon üdvös, megvalósítandó ötletnek bizonyult a református esperes javaslata is: üdvözölni a velünk már kapcsolatban álló külföldi papokat a békehónap során. Noha a békehónap áprilisban kezdődik, már márciusban, a Bécsben megtartandó Európa biztonságáért nemzetközi konferencia után, megyénkben is békegyűlések lesznek, amelyeknek egyetlen témája az európai tűzfészek felszámolása, a német kérdés békés megoldása lesz. Nem kevéssé jelentős és hazafiúi szívet dobogtató, hogy a BVT által elfogadott kulturális évfordulók között kettő magyar vonatkozású: Herman Ottónak, az élete nagy részét megyénkben leélő nagy tudósnak és Madách Imrének évfordulója. Külön javaslat volt, hogy a külföldi nagyok (Michelangelo, Galilei és Shakespeare) közül Galilei ünneplésére nem ártana előadni esetleg egy részletet Brecht, vagy Németh László Galileiről szóló drámájából, és hogy a tipikus reneszánsz ember, Michelangelo teljes figurája álljon a közönség előtt: verseiből is adjanak elő néhányat. & választóévüléseken történt — És biztos, hogy azokat az embereket jelölték a Hazafias Népfront vezetőségébe, akiket a falu is szeret? — Biztos. — Hogyan lehet ezt bizonyítani? — Figyeljen, amikor a neveket olvassák! Az emelvényen hamarosan olvasni is kezdik a vezetőségbe jelöltek neveit. ..Elnökül javasoljuk...” Hatalmas éljen zúg végig a termen. „Titkárul javasoljuk...” Újabb éljen hangzik, ami talán csak egy árnyalattal halványabb az előbbinél. „A vezetőség tagjai közé javasoljuk...” Kicsivel talán gyengébben, de minden névnél elhangzik az éljen kiáltás. Mintegy érdekes bizonyságáll a jelölés igaza mellett. * Jó: Az egyik községben a Hazafias Népfront jelölőgyülésén feláll egy férfi, és nyugodt, megfontolt hangon a fejére olvassa a vezetőségnek, hogy bizony jóval többet is végezhettek volna, hiszen munka van bőven. Semmi kétség sem fér hozzá: mindezt az őszinte segítőszándék, a jobb munkavégzés igénye mondatja vele. Meg is tapsolják. Rossz: Kis idő elteltével az iménti férfi újra feláll és nyugtalan hangon bizonygatni kezdi: ő jót akart, nem áskálódásból mondta, amit mondott. Hiába, a konvencióktól nehéz szabadulni. Visszalépünk akkor is, amikor már előbbre jutottunk. De a lényeg mégis a mérés: az előbbrelévés merészsége, ami egyszer úgyis kizárja a visszalépést. (pt) Elevenebb versenyagitáció Az Ózdi Kohászati Üzemekben a munkaverseny-nyilvánosság szélesítésére, az agitáció elevenebbé tételére az utóbbi időkben sokféle, változatos módszert honosítottak feg. A gyár forgalmasabb részein csaknem száz nagyméretű táblán színes feliratok tüntetik fel az üzemek, műhelyek legfontosabb tennivalóit, elért eredményeit. A különböző helyeken elhelyezett vitrinekben a munkában kitűnt dolgozók, brigádok fényképei láthatók. Több munkahelyen a fizetési borítékba helyezett rövid ismertetők adják tudtul a dolgozóknak az időszerű feladatokat. Az idei termelési, műszaki fejlesztési terveket, beruházási, felújítási munkákat tartalmazó füzeteket 2500 példányban osztották ki a dolgozók között. A jól bevált, hasznos módszerek mellett most a versenynyilvánosság korszerűbb formáját valósították meg. Varga József és Toldi Ottó kohászati dolgozók újításával olyan automatikus, diavetítő készüléket szerkesztettek, amely félpercenként más-más színes képet vetít a berendezés képernyőjén. A készülékbe egyszerre 16 filmkocka helyezhető, s az folyamatosan, önműködően nyolcperces műsort ad. Az ötletes vetítő készüléket a gyár főkapujánál helyezték el, s azt műszakváltáskor üzemeltetik. A készülék a gyár dolgozóinak életéről készített felvételeket mutatja be; Vízrebocsátották a második szovjet jégtörő hajót a Tiszán Az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság 300 lóerős jégtörőt vásárolt a Szovjetuniótól. A hajót a napokban bocsátották vízre Tiszalöknél. Ez a jégtörő a Tiszalöki Vízierőmű előtti szakaszon töri a jeget a folyóban, amelyet jelenleg még 40 centiméter vastag jégpáncél borít. Képünk az új jégtörőhajóról a vízrebocsátás előtt készült a Tiszalöki Vízierőműnél, Március 9 és 10-én békekölcsönsorsolás Véget ért a Home-Johnson tárgyalás Vezetésről-vezetőknek Negyvenmillió forint miskolci útépítésre Új önmentő készüléket kapnak a borsodi bányászok A Borsodi Szénbányászati Trösztnél az elmúlt években valamennyi földalatti munkahelyen dolgozó bányászt ellátták a szénmonoxid ellen védő, önmentő készülékkel. Az önmentő készülék élettartama két esztendő, ezen időszak alatt lehet biztonságosan használni. A tröszt üzemeiben most megkezdték a lejárt határidejű készülékek cseréjét. A szénbányászati tröszt ötmillió forintot költ ebben az évben a lejárt határidejű készülékek kicserélésére, s mintegy 9—10 ezer bányászt szerel fel az újakkal. A cserét többek között a Miskolci Bányaüzem aknáiban, így Lyukóbányán, Annabányán már megkezdték, s az év végéig a többi bányáknál is folyamatosan befejezik. A most kiosztásra kerülő új önmentő készülékek már mind magyar gyártmányúak. Tervemelést javasoltak az ózdi kohászok (Tudósítónktól.) Az ózdi kohászattól a tervek szerint 602 ezer tonna hengerelérut vár az idén a népgazdaság. Az ózdiak számolni kezdtek, és kitűnt: az ebből a mennyiségből adódó termelési érték nem elegendő ahhoz, hogy elérjék a termelékenységi önköltségi előírásokat. A lehetőségek alapos felülvizsgálása után hengereltárukból és blokksori öntecsekből tíz-tíz, acéltermelésből pedig 20 ezer tonnás tervemelést javasoltak, így a teljes termelési értéket az előző évihez viszonyítva, 1,1 százalékkal tudnák növelni, aminek összértéke mintegy három és félmilliárd forintot tesz ki. N, Gy. A főnökség a fő út mentén húzódik meg. Kopott, földbesüppedt épületeivel, a BVK és az emeletes lakóházak tövében kissé szegényesnek hat. A központi telep elülső részén sárga autóbuszok parkíroznak, egyik másikban halkan duruzsol a motor, a „pilóta” indulás előtt ellenőrzi működését. A főnök után érdeklődünk. Egyikük egy vasrácsos ablakú helyiség felé int. — Benn van. Ott van az egész vezérkar. „Kényes” ügy Az irodában nagy füstfelhő kavarog. Ha semmi más, ez is elárulja, hogy a benn ülőket nagy gondok foglalkoztatják. — Fegyelmi ügy? A főnök, Csoda János adja meg a választ — Most készítjük a javaslatot a kiváló dolgozó kitüntetésekhez. — Harmincöt dolgozót kellene javasolni — mondja Papp elvtárs, a pártszervezet titkára. — És? Nincs annyi kiválóan dolgozó? — Három és félszáz ember dolgozik itt — jegyzi meg Szabó Gyula főnökhelyettes — ennek legalább ötven százaléka megérdemelné. Hát így mindjárt más. Ezért „kényes” ügy, ezért megy nehezen a kiválasztás. „Honfoglalók” Az AKÖV kazincbarcikai főnöksége igen rossz körülmények között működik. A hajdani felvonulási épületek már régóta kicsinek bizonyulnak. Ezt különösen a szerelők, mint Nagy Gyula, Cselényi Barna, Simon László, Balla Zoltán és a többiek érzik. Fedett hely alig van, s így a gépkocsikat a szabad ég alatt, sokszor a fagyon, vagy latyakban térdelve, hamyattfekve javítják. Elég nagy pedig itt a csábítás. Nőnek, épülnek az új üzemek, zárt, meleg helyek, s van, amikor a jobb fizetés hív, csalogat. De hát, aki az autó szerelmese, aki igazán megszerette a szakmáját, az nem tud megválni a kocsiktól. A főnökség Varbótól Jósvafőig „uralja” a területet, s ebben benne van az új város, Kazincbarcika is. — Naponta — mondja Csodó — 175 autóbuszjáratot indítunk útnak, illetve ennyi halad át Kazincbarcikán, ennyi járattal van dolgunk. Ez a főnökség volt az autóbuszközlekedés új formájának egyik úttörője. Eddig összesen 30 járaton működik a „persely”, illetve 22 járat fut, kalauz nélkül. A „perselyes” járatok eleinte okoztak egy kis zavart. Kicsit új, kicsit szokatlan volt, s akadtak, főleg az ifjú korosztályokból, akik gyerekes csínyből forint helyett 20 fillérest, vagy éppen gombot csempésztek be a perselybe. Az elektromos automaták nem is váltak be, de a mechanikus szerkezetek köszönik, kiválóan érzik magukat. Az utazók is megszokták, meg is szerettek, és most már semmi baj, így van ez azokon a járatokon is, ahol a kalauz munkáját is a gépkocsivezető látja el. A főnökség jó évtizede néhány kocsival kezdte itt meg működését. Egyre több kocsi érkezett, s a hely pusztán a parkírozásra is kicsinek bizonyult. Mit tettek? Itt is, ott is a telephez kanyarítottak bizonyos területet. Nemrégiben is új „honfoglalást” végeztek, mintegy 70 ezer forint értékű társadalmi vesztették a munkával kitertelephelyet. Ez meg új gondokat szül A nagy telep hátsó részén kerítésre már nem futotta erejükből, és hát előfordul, hogy éjjelente idegenek be-besurrannak a kocsik közé. A gondokról, bajokról A főnökség lassan évtizede működik itt, mégis csak most kezd kialakulni a törzsgárda. Ennek sajátos oka van. A munkakörülmények nem túl csábítók, a munkásszállás se felel meg az igényeknek, nem is beszélve a fürdőről. És lakás kellene. A kazincbarcikai tanácsban megvan a jóindulat, segít az emberek „idekötésében”, hiszen a múlt évben is juttatott négy lakást. De hát sokan vannak itt nemcsak Borsod távoli vidékeiről, hanem Szabolcsból, Hajdú megyéből is, akik akkor válnának igazán „törzsemberekké”, ha a család is ideköltözhetne. És a főnökség már mások „útjában” van. Terjeszkedik a BVK és a tűzoltók is ide akarnak költözni. Nekik meg kicsi, szűk a két telephely. Úgy látszik, e gondjuk megoldódik, mert a központi teleppel szemben ez évben megkezdik az új főnökség építését. De hát ha az óhaj azonnal megvalósulhatna, a főnökség több száz dolgozója akkor is azt mondaná: ennek már régen meg kellett volna lenni. A lakosság sokat panaszkodott, hogy a tefusok későn szállítják az otthonokba a szenet. Pedig a kocsik dolgoztak, még vasárnap is. Az elmaradás fő oka az volt, hogy sokan nem tanultak a tavalyi kemény télből. Májusban, júniusban megkapták a szénutalványt, de hát csak novemberben gondoltak rá, hogy azt haza is kellene vitetni. Jött aztán a „nyomás” és előfordult, hogy azok is érezték a késlekedést, akik ugyan később kapták az utalványt, de időben rendeltek kocsit. Szerencsére már sikerült lezúdítani a nagy szénmennyiséget, s így lassan megszűnnek a panaszok is. (És remélik, hogy a késlekedők most már csak leszűrik a tanulságot!) Ha tárgyilagosak akarunk lenni, meg kell állapítani, hogy a késlekedéselén szerepük van az itteni nem túl rózsás állapotoknak is. Talán a jövő télén kicsit másképpen alakul minden. Csorba Barna Garázs a fő út mentén Városfejlesztés az idegenforgalom szolgálatában Sátoraljaújhely az idén nagy forgalmat bonyolít le. A járás területéről naponta átlag dolgozó kér határátlépést, 160 és Csehszlovákiából szinte ugyanannyian érkeznek a városba. A kirándulók és látogatók száma a tavaszi hónapokban tovább növekszik. Ezért a tanács arra törekszik, hogy a határváros mielőbb idegenforgalmi központtá váljék. Ennek szolgálatában az idén is jelentős munkákat végeznek, így többek között a város főterén megkezdik a műemlékjellegű épületek tatarozását. Rendbehozzák a régi, boltíves kapualjakat, és az üzletek fölé kovácsolt vas, illetve fénycsőves feliratokat helyeznek. A tervek szerint év végéig mintegy nyolc ház szépítésére kerül sor. A Kossuth-szobor köré virágos parkot létesítenek, a térközepén pedig trapéz alakú medencét alakítanak ki, rejtett reflektorokkal megvilágított szökőkúttal. Ez május végére készül el. Az idegenforgalom fellendítéseié a festői szépségű Májuskút-völgyben egy régi borospincét, amely a szájhagyomány szerint a Rákóczi-család tulajdona volt, borbarlanggá alakítanak át. A központi fűtéssel felszerelt pincében, gyertyafénnyel világított asztalok mellett szolgálják majd fel Tokaj-Hegyalja legzamatosabb borait. A romantikus barlangot tavasszal nyitják meg, s addigra elkészül a Turistaházakat Kezelő Vállalat több mint 80 férőhelyes új szállóépülete, amelyet csehszlovák panelokból szerelnek össze. A szállóban minden igényt kielégítő, korszerű konyhát és éttermet is berendeznek. Ugyancsak az idén adják át a magashegyi új kilátótornyot, amelynek építését a lakosság társadalmi összefogással segítette. A kilátóba, ahonnan jó idő esetén a Magas-Tátráig is ellátni, 20 férőhelyes menedékházat is létesítenek. Francia vendég a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen A miskolci szaki Egyetem Nehézipari Műmeghívására több napos látogatást tett a borsodi iparvidék felsőoktatási intézményében Claude Desdival, a franciaországi Nancyban működő kohászati és bányaipari főiskola igazgatója. A francia felsőoktatási intézmény vezetője tájékoztató megbeszéléseket folytatott a miskolci egyetem vezetőivel kiadványcseréről és a baráti együttműködés más, lehetséges formáiról. Látogatása során megtekintette a Nehézipar; Műszaki Egyetem tanszékeit, laboratóriumait és felkereste az egyetem híres könyvtárát is. A francia vendég csütörtökön utazott eh