Északmagyarország, 1964. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-02 / 180. szám
Világ proletárig?, egyesüljetek! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XX. évfolyam, 180. szám Ara: 80 fillér Vasárnap, 1964. augusztus 2. 0y jó esz a vasárnap !** „Oly jó ez a vasárnap!...” Az idősebbek bizonyára emlékeznek még a régi, kedves sláger kezdő sorára. Népszerű lehetett a maga idejében. Nemcsak fülbemászó dallama miatt , hanem mert a vasárnap tényleg jó. Egész héten összegyűjtött apró-cseprő gondjainkat ilyenkorra igyekszünk levetni, mint valami megunt ruhát. A szép, nyári vasárnaphoz jókedv illik... Ha az idő kedvez, az első augusztusi vasárnap sok embert talál „házon kívül”. A strandok füvén modern napimádók hevernek. Akik sportembernek tartják magukat, átússzák néhányszor a medencét. Kora reggel elindulnak a turisták, vállukon hatalmas hátizsák, telve minden földi jóval. Mire a „lustálkodók” otthon felébrednek, ők már fent vannak a tetőn. A tavak mellett, a patak partján campingezők verik a sátrat, vidám hangjuk felveri a táj csendjét. Vannak másfajta örömei is ennek a napnak. Igazán remek érzés, hogy a vekker nem csörög már hajnalban, s arra ébredünk, hogy a gyerek hálóingben sétál, motoszkál ágyunk mellett... S aztán, egyszer egy héten, együtt reggelizik a család. S míg a rádióban vidám zene szól, s a konyhából finom illatok kúsznak a lefüggönyözött szobába, a családfő papucsban és pizsamában olvassa az újságot. A Az élet persze nem áll meg vasárnap sem, kohóknál, a fontosabb , munkahelyeken ilyenkor is dolgoznak. Munkába indul a villamoskalauz és a rendőr, a pincér vasárnap is kiszolgálja a vendégeket, s az újságos néni ezen a reggelen is bedobja a friss lapokat. S a vasárnap talál még embereket és gépeket a földeken is. Aratják a zabot, csépelnek, betakarítanak, tarlót bántanak. Ők majd csak később pihennek... Melegben , a hideg zuhany alatt. Nem ment ki a divatból Sok autóbusz indul vasárnaponként Miskolcról Lillafüredre. Hamar kirobog a városból a népszerű kirándulóhelyre. Vannak, akik mégis a kisvonatot választják. Igaz, kanyargósabb az útja, tovább is tart , de romantikusabb. A nyári, nyitott kocsikból lehet igazán gyönyörködni a bükki erdők szépségében, innen jól láthatja a más tájról érkező a híres Molnár-sziklát. S amikor kanyarodik a vonat, az utolsó kocsik utasai integetnek a többieknek. A lillafüredi vasúton egy-egy vasárnap 2-3 ezer kirándulót szállítanak. Utaznának jóval többen is, ha lenne elég kocsi, és sűríthetnék a járatokat. Egyelőre zsúfolt szerelvények indulnak. A kisvasút még nem ment ki a divatból... Egy kis kirándulás Egy egyszerű, mondhatni hétköznapi kirándulás általában nem okoz különösebb izgalmat. Egy autóbusztúra már egészen más. Ilyesmire az ember hetekkel előbb készül, s a megelőző éjszakán már alig alszik az idegességtől, hogy vajon mit felejtett el becsomagolni. Ezen a vasárnap reggelen is sokan ébredtek fáradtan az álmatlanságtól, de sebaj, majd az út mindenért kárpótol. A Lenin Kohászati Művek és a négy autóbusszal induló Miskolc Vidéki Földművesszövetkezet dolgozóival Aggtelek, a halmaji Arany Kalász Tsz tagságával Eger, a mezőcsátiakkal pedig a Balaton minden gondot elsöprő hullámai feledtetik majd az utolsó éjszaka rövidségét. A Miskolci Közlekedési Vállalat autóbusz részlege is mindent megtesz, hogy az első augusztusi vasárnapon is biztosítsa a zavartalan forgalmat, a lehető legkényelmesebb utazást Tapolcára, Lillafüredre és vissza. fi kohász vasárnap sem pihen Nem mindenki teheti meg, hogy vasárnaponként a kellemes nyári szórakozásoknak hódoljon. Van, akit mások pihenő napján is szólít a kötelesség. A kohónak folyamatosan üzemelnie kell, és ez bizony sok áldozatot követel a mellette dolgozó munkásoktól. Az olvasztár munkája nemcsak fizikai adottságot követel meg, sokkal többet ennél: szeretetet. Krizsán Gábor olvasztár is elindul ma reggel, hogy magára öltse a munkaruhát és ma is megszelídítse brigádjával a folyékony vasat. Nem számít, hogy a levegő hőmérséklete gyakran eléri az 50 fokot. Csatoláskor a sugárzási hő 70 foka tánozza az embert, mégis helytállnak becsülettel. Krizsán Gábor 41 éves és 23 éve dolgozik a kohónál. Két gyermeke van, egy fia és egy lánya. — Olvasztár lesz a fia is? — Nem, ő lakatosnak tanul, de lehet, hogy egyszer mégis a helyembe lép. — Szabad idejét mivel tölti legszívesebben? — A legjobban olvasni szeretek, de igen gyakran megyünk közös családi kirándulásra is a környékre, vagy a Balatonra. A családra gondol. Kisimulnak arcán a ráncok, felhőbe burkolódzik a tekintet, a gondolat meseparipájára ül, és vágtat túl a gyáron, egészen hazáig. De csak egy pillanat, mit otthon tölthet, sietni kell vissza, várja a munka, a kohó. Modern háztető Fotó: Szabados György Miskolccal ismerkednek Hetvennyolc ember érkezett Miskolc-Tapolcára az ország minden részéből. Két hétig pihennek majd a Kikelet üdülőben. A néhány napja érkezett beutaltak zöme most jár először Miskolcon. Ma tehát a közös program: városnézés. Ebédnél az üdülők háromféle menüből választhatnak. Ez elég nehéz dolog lesz, mert mit csináljon az, aki egyformán kedveli a töltött sertés oldalast, a paprikás csirkét és a sertés szeletet Pompadourmódra ... ? Ebéd után kezdődik az ismerkedő séta Miskolccal. Sorra járják majd a műemléképületeket, megnézik a színházat, felruccannak az Avasra is. A kilátóból szép igazán a város panorámája. S a vezető tisztét betöltő kulturos készséggel válaszol a kíváncsiskodók kérdéseire. Nem tudhatjuk, tetszik-e majd a város a Zalából, a Budapestről, a Sopronból, s a Dunántúl más tájairól érkezetteknek. A hatást egy kissé rontja a „felszántott” fő utca. Ám a tapolcai levegő, a park gyönyörű fái, s a strand vize talán feledtetik a Széchenyi utca dimbes-dombos állapotát. Ifjú napfürdőzöU. Munkaerő átcsoportosítással gyorsítják meg a borsodi építkezéseket A Borsod megyei Mély- és Magasépítő Vállalatnál sokszor okoz gondot a nagyfokú létszámhiány. A két vállalatnál jelenleg is mintegy hatszáz emberrel dolgozik kevesebb a tervezettnél. Ugyanakkor egyes nagyüzemek több munkaerőt kötnek le, mint amennyi a termeléshez szükséges. Ezt a munkástartalékot pedig az építőipar igen kedvezően és gazdaságosan tudná alkalmazni. Ezért a megyei pártbizottság olyan határozatot hozott, hogy a nagyobb üzemek munkaerő átcsoportosítással segítsék saját beruházásaik mielőbbi felépítését. A határozat végrehajtását az elmúlt héten kezdték meg. Számos gyárban és üzemben elvégezték a munkaerőszükséglet felmérését. A vezetők elbeszélgettek azokkal, akiket az építőiparba irányítanak. Ezeknek többsége, nagyobbrészt segédmunkások, szívesen vállalta a cserét, így például Borsod megyei Mélyépítő Válalalat mintegy 200 üzemi dolgozó fogadására készült fel. Eddig az Ózdi Kohászati Üzemek különböző gyáregységeiből 63 munkást engedtek el a mélyépítőkhöz. Ezek az emberek a jövő héten már az ózdi gyár kéményalapjait, derítőmedencéjét és hűtőtornyát építik. Ezenkívül a Lenin Kohászati Művekből, a Diósgyőri Gépgyárból és az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszttől előreláthatólag még 150 dolgozó jelentkezésére számítanak. Hasonló a helyzet a Borsod megyei Építőipari Vállalatnál is, amelynek dolgozói az idén, egyéb létesítményeken kívül, csaknem 1400 lakást adnak át. A létszámhiánycsökkentésére ezen a héten a Rudabányai Vasércbányából 10 kőműves, a Mádi Ásványbányából és Örlőműből, a Sajószentpéteri Üveggyárból és a 3. sz. AKÖV-től pedig 55 segédmunkás jelentette, hogy a párt kérésére a továbbiakban a lakásépítkezéseken kívánnak dolgozni. A jó felvilágosító munka eredményeként egy hét alatt a borsodi nagyüzemekből már több mint 120 dolgozót irányítottak át az építőiparba.^