Északmagyarország, 1964. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-01 / 204. szám
* Világ proletárjai, egyesüljetek! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XX. évfolyam, 204. szám ARA: 50 fillér Kedd, 1964. szeptember 1. A második világháború tanulsága Negyed század telt el a második kirobbanás a világháború óta. Új nemzedék nőtt fel, amelynek nincsenek emlékei a háborúról, nem hordozza idegeiben ennek a megrázkódtatásnak nyomait, amely méreteiben felülmúlt minden előzőt, s talán morális és anyagi rombolásban is. Ez azonban csak az egyik oldala a dolognak, a másik oldalon azoknak az óriási változásoknak jegyei vannak bevésve, amelyeket az imperializmus által kirobbantott háború indított el, s amelyek lényegében új világképet alakítottak ki. A mai világkép újszerűsége sok mindent eltakar a legújabb nemzedék előtt a háború előtti világból, s nehezen megfoghatóvá teszi számára a háborúhoz vezető körülményeket. A legnyomasztóbb kérdés, ami a háborúhoz vezető körülményekkel kapcsolatosan még ma is felmerül: hogyan történhetett, hogy Európa szívében uralomra került a barbarizmusnak, minden emberi érték és törvény cinikus megsemmisítésének irányzata, amivel Hitler a történelem színterére lépett és egyenesen nekivitte a világot a háború szakadékának. A történelmi igazság, amit újból és újból le kell szögezni, az, hogy Hitlert összes módszereivel együtt fogadták el nemcsek a nyugatnémet nagytőke urai, hanem a nyugati imperialisták is. Az 1929-es New York-i tőzsdekrach után kibontakozó gazdasági válság pánikhangulatában a német monopóliumok urai Hitler védőszárnyai alá menekültek a fenyegető szociális földrengés elől. A világ többi nagytőkései is leplezetlen rokonszenvvel kísérték ezt a vállalkozást, legalábbis addig, amíg Hitleren ki nem tört világhódítás őrülete, s fenyegetni kezdte azokat a nagyhatalmi piacokat, amelyeknek fenntartásában az amerikai, az angol és a francia nagytőke érdekelve volt. A keserű igazság az, hogy tulajdonképpen még ezen a — kapitalista szempontból, ésszerű — határon túl is támogatást Hitler a nyugati tőkés kapott hatalmaktól. A támogatást gyakorlatilag csak akkor adták fel, amikor Hitler őket is belekényszerítette a háborúba. Ennek a magatartásnak a magyarázatára röviden ki kell térni. A nyugati hatalmak Hitler háborújában kezdettől fogva lehetőséget láttak a Szovjetunió megsemmisítésére, s e lehetőséget még akkor sem hagyták számításon kívül. Egyesült amikor Anglia és az Államok a Szovjetunió oldalán élethalálharcra kényszerült a harmadik birodalommal. Nemcsak Churchill emlékirataiból, hanem számos más dokumentumból is kitűnik, hogy az angolszász vezető körök a háború alatt vakmerő időhúzási taktikát folytattak. Nyújtották a háborút abban a reményben, hogy a Szovjetunió elvérzik, vagy legalábbis annyira meggyengül, hogy a háború után akcióképtelenné válik a nemzetközi politikában. Mint azóta általánosan ismeretes, ez a számítás nélkülözött minden józanságot, a tisztességről nem is szólva. Ez az éppoly tisztességtelen, amilyen hamis számítás természetesen nem is válhatott be. A Szovjetunió nemhogy elvérzett volna, hanem döntő erőnek bizonyult abban a világméretű küzdelemben, amelyben az egész emberiség sorsa forgott kockán. A Szovjetunió a háború után nemcsak, hogy nem vált akcióképtelenné, hanem mint a nemzetközi politika döntő tényezője gyakorol ma is befolyást az események menetére és katonai, valamint gazdasági erejénél fogva a béke biztosításának legerősebb támasza. A világ népei meggyőződhettek róla, hogy a hidegháborús időszak néhány rendkívül veszélyes szakaszán védelmezte a Szovjetunió tekintélye és ereje a békét, s megakadályozta, hogy a szakadék szélén tántorgó amerikai politika végül is egy végzetes lépéssel beletaszítsa a világot a mélységbe. A második világháború — lefolyását, mozgató rugóit és következményeit tekintve — egyaránt arra figyelmeztet, hogy az imperializmus háborús irányzatával csak a tőkés világ felbomlását lehet siettetii. Bebizonyosodott az is, hogy minden olyan politikai kísérlet, amely Szovjetunió megsemmisítésére, avagy akárcsak diplomáciai elszigetelésére irányul, a legsúlyosabb következményeket vonja maga után azokra nézve, akik ezzel az éppoly veszélyes, mint amennyire ésszerűtlen kísérlettel megpróbálkoznak. Ez a belátás ma már nemcsak azokban az országokban vert gyökeret, amelyek igyekeznek eltávolodni az imperialistáktól, hanem a vezető nyugati országok közvéleményében is. Nemcsak a béke valamennyi híve, hanem nyugati vezetők közül is többen, akik legalább annyira megértették korunk fejlődéstörvényeit, hogy meg tudják ítélni a háborús politikában rejlő óriási kockázatot, egyetértenek abban, hogy az emberiség számára az egyetlen járható út a történelmi fejlődés jelenlegi szakaszán a békés együttélés. Ez az egyetlen észszerű irányzat, amely biztosítékot nyújthat az emberiségnek, hogy elkerülje az újabb háborút. Ma már a világ, a még meglévő súlyos nehézségek ellenére, egyre inkább kifelé tart a hidegháborúból. Hogy idáig eljutottunk, az annak köszönhető, hogy a szocializmus és a béke erői a háború utáni rendkívül nehéz korszakban tovább növekedtek, imperialista pozíciók viszont az határozottan meggyengültek. A mai világhelyzetre az a jellemző, hogy a nemzetközi fejlődés irányát sokkal inkább a szocializmus és a béke erői határozzák meg, semmint az imperialisták hatalmi érdekei. A jövő szak-bolt típusa Hétfőn Szirmai Jenő, a Szövetkezetek Országos Szövetségének elnöke a SZÖVOSZ- pavilon előadótermében sajtótájékoztatót tartott. A tájékoztatón megjelent újságírók előtt Szirmai Jenő a falvak iparcikkellátásának, a zöldség-gyümölcs felvásárlásnak és a földművesszövetkezetek Szolgáltató tevékenységének legfontosabb kérdéseiről adott áttekintést. A tájékoztató befejeztével a sajtó képviselői megtekintették a földművesszövetkezetek és a különböző földművesszövetkezeti szervek tevékenységét dokumentáló kiállítást. Az itt bemutatott modern zöldség-gyümölcs üzletről szólva, Szirmai Jenő rámutatott, hogy ez a modern, hűtőszekrényekkel felszerelt üzlet a jövő szakbolt típusa. Az első „példányok” már a következő években megjelennek a fővárosban. 45 éves az USA Kommunista Pártja • Politikai munkánk a műtrágyagyár felépítéséért Hajnali „randevú” Üdén, tettekre fel 1 üveg sör • C7 plusz 3 döglött légy „Hangosított* múzeum Sporteredmények A jó munka elengedhetetlen feltétele A munkadarab pontos beállítása elengedhetetlen feltétele a jó munkának, mondja Buzsinszky Dániel esztergályos, aki az LKM egyedi gépgyártó üzemének dolgozója. Fotó: Kardos A tervek szerint november 1-re befejezik a Széchenyi utca átépítését Fontos kérdésekről tárgyalt a Miskolci városi Tanács A Miskolci városi Tanács augusztus 31-én, hétfőn Csabai Kálmán tanácstag elnökletével ülést tartott. Napirend előtt Szuchy Róbert, a Hazafias Népfront Miskolc városi bizottságának titkára ismertette az állandó bizottságok munkáját. Ezután került sor az első félévi tervek teljesítéséről szóló jelentés vitájára. Ennek előadója Fekete László vb-elnök volt A tanács megállapította, hogy a bevételek kedvezően alakultak, és a költségvetésben megtervezett feladatok végrehajtása egyes területektől eltekintve megfelelő volt. A lemaradások legfőbb oka az, hogy nem mindig érvényesül a megfelelő tervszerűség. A szükségleteket nem mérik fel alaposan, egyes vállalatoknál, intézményeknél és szakigazgatási szerveknél késedelmek mutatkoznak. Hosszabb távra szóló tervek még mindig nem készültek el, és a koordinálás sem történik meg minden esetben. Fokozott mértékben vonatkozik ez a községfejlesztési alap költségvetésére. Javulás mutatkozik a beruházások előkészítésében, a megvalósulás azonban nem mindig halad a tervezett ütemben. Fekete László közölte, hogy ha a kivitelező vállalatok megfelelően dolgoznak, a Széchenyi utca összes munkálatai november 1-re befejeződnek. A József Attila utcán ugyancsak elkezdik a felújítási munkálatokat, és ezek a jövő nyárra fejeződnek be. Iskolák és óvodák javításánál, építésénél kivitelezési nehézségek mutatkoznak. Tóth Mária tanácstag két javaslatát, hogy egyrészt a görömbölyi általános iskolát még 1965-ben készítsék el, és az új 300 személyes diákotthont már az 1966-os iskolaév kezdetére nyissák meg; a tanács elfogadta. Varga Gáborné, a megyei tanács elnökhelyettese bejelentette, hogy a borsodi képviselőcsoport kérésére létesítendő házgyár 1967—38 folyamán megkezdi munkáját. A képviselőcsoport a parlament következő ülésszakán kérni fogja a kormánytól, hogy nyújtson segítséget a művelődési intézmények építéséhez. Fekete László azt is bejelentette még, hogy a harmadik ötéves tervben sor kerül a baromfifeldolgozó és a húskombinát felépítésére. A tanács állásfoglalása szerint is szükséges, hogy a szakosztályok fokozottabban ellenőrizzék az irányításuk alá tartozó vállalatok tevékenységét, és a legszigorúbban járjanak el azokkal a vezetőkkel szemben, akik előzetes engedély nélkül módosítják a tervezett munkát, és ezzel veszélyeztetik az eredményeket. Második napirendi pontként a város közegészségügyi helyzetét tárgyalta meg a tanács dr. Márton Györgynek, a Kör JÁL igazgatójának előadásában. Ennek részletesebb ismertetésére visszatérünk. Ezután került sor a panaszok, közérdekű javaslatok, tanácstagi bejelentések intézésének vizsgálatáról készült anyag megvitatására. Ennek előadója dr. Vági Éva, a miskolci járásbíróság elnöke volt. Percenként 4600 liter víz A miskolci Augusztus 20 strandon 620 méter mélységről 45 fokos melegvíz tört fel. Az új kút táplálja majd a medencéket, a fölösleg hasznosításáról pedig a közeljövőben intézkednek. Képünkön: a feltörő víz mennyiségének ellenőrzése. A kép bal oldalán Keskeny Lajos elvtárs, a vezető fúrómester stopperrel ellenőrzi a tartály feltöltését. fotó: Szabados György Csütörtökön temetik Pór Bertalant Pór Bertalan festőművész, a párt és a munkásmozgalom régi harcosa, kétszeres Kossuthdíjas, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze — mint jelentettük — 1964. augusztus 29-én, 84 éves korában elhunyt. Pór Bertalant a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Művelődésügyi Minisztérium, a Magyar Képzőművészek Szövetsége és a Művészeti Dolgozók Szakszervezete saját halottjának tekintik. Temetése 1964. szeptember 3-án, csütörtökön délután két órakor lesz a Kerepesi temető munkásmozgalmi pantheonjában.