Északmagyarország, 1964. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-17 / 218. szám

ft f Világ proletárjai, egyesüljetek? A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJa XX. évfolyam, 218. szám Ara 50 fillér Csütörtök, 1964. szeptember 17. Magyar TM jugoszláv közös nyilatkozat Joszip Broz Ti­ton­ak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének a Magyar Népköztársaságban tett látogatásáról Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa elnökének és Kádár János­nak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága első titkárának, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének meghívá­sára 1964. szeptember 11—16- ig hivatalos látogatáson a Ma­gyar Népköztársaságban tar­tózkodott Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetsé­gi Köztársaság elnöke, a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsé­gének főtitkára és felesége. A Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság elnöke és munkatársai Budapesten és Dunaújvárosban ipari és mező­­gazdasági üzemeket, valamint kulturális intézményeket te­kintettek meg. Joszip Broz Tito elvtárs ta­lálkozásai az ipari és mezőgaz­dasági üzemek kollektíváival és a meglátogatott lakosságával meleg helységek és szívé­lyes légkörben folytak le, ami a magyar és a jugoszláv nép baráti kapcsolatainak meggyő­ző bizonysága. A látogatás folyamán Buda­pesten megbeszélésekre került sor. A megbeszélések szívélyes, baráti légkörben, a kölcsönös megértés szellemében folytak le. Mindkét fél megelégedéssel állapította meg, hogy Kádár János és Joszip Broz Tito elv­­társak 1963. szeptemberében Karagyorgyevóban történt ta­lálkozása óta a magyar—jugo­szláv kapcsolatok kedvezően fejlődtek. A felek egyetértettek abban, hogy kétoldalú együttműködé­sük további bővítése érdeké­ben folytatni kell a két or­szág felelős funkcionáriusai­nak érintkezését és találkozá­sait, valamint a két ország tár­sadalmi, politikai és kulturális szervezetei és intézményei kö­zötti szorosabb kapcsolatok megteremtését. Mindkét fél megállapította, hogy a gazdasági együttműkö­dés különösen tavaly és az idén fejlődött, mégpedig nem­csak az árucsere-forgalom vo­lumene, hanem az együttmű­ködés olyan új formái tekinte­tében is, amelyek a gazdasági tevékenység úgyszólván min­den területét magukban foglal­ják. Az eddigi fejlődésben külö­nösen pozitív szerepe volt az 1963. márciusában aláírt egyezmény alapján létrejött magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottságnak. A vegyesbizottság érintkezése­ket kezdeményezett gazdasági szerveink és más intézménye­­i , valamint szakembereink söözött, ami a két ország gaz­­f­­ági lehetőségeinek kölcsö­nösen jobb megismerését ered­ményezte. Ilyen módon létre­jött a kölcsönös érdekeken alapuló gazdasági együttmű­ködés szilárdabb feltétele. Ebből kiindulva a küldöttsé­gek kicserélték nézeteiket gazdasági kapcsolatok számos­­ olyan kérdéséről, amely mind­két ország számára fontosság­gal bír és hangsúlyozták, hogy szükség van: — a hosszúlejáratú árucse­reforgalmi megállapodás el­­készítésére és megkötésére, DOBI ISTVÁN a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke — a minél szélesebb körű együttműködés kialakítására a villamosenergiaipar, a gép­gyártás, a kohászat, a vegy­ipar és más iparágak terüle­tén. Megállapították, hogy a kul­túra, a tudomány, a sport, a konzuli és egyéb kapcsolatok terén az eddigi együttműködés gyümölcsöző és eredményes volt. Egyetértettek abban, hogy ezt a megfelelő állami szervek és társadalmi szerve­zetek közvetlen érintkezése út­ján a jövőben is fejlesztik. A megbeszélések folyamán a küldöttségek nagy figyelmet fordítottak a jelenlegi nemzet­közi helyzet megvizsgálására. Megelégedéssel állapították meg, hogy nézeteik minden alapvető kérdésben azonosak, vagy közel állnak egymáshoz. A két fél értékelése szerint az utóbbi években csökkent a nemzetközi feszültség és az ál­talános nemzetközi helyzet kedvezőbbé vált. Az atomkísérletek részleges betiltásáról szóló moszkvai egyezmény megkötése óta — aminek éppen most volt első évfordulója — más részleges megállapodások is születtek. A két fél úgy véli, hogy elsőrendű jelentőségük van azoknak az erőfeszítéseknek, amelyeknek célja, hogy további konkrét in­tézkedések folytatódjon és foganatosításával megszilárdul­jon a feszültség enyhülésének megindult folyamata. A felek különösen pozitívan értékelik a Szovjetunió és más szocialista országok békére irányuló kezdeményezéseit és hangsúlyozzák a Szovjetunió és az USA között az utóbbi idő­ben megkötött egyezmények jelentőségét. Az utóbbi időben a világ egyes területein — a Tonkini­­öbölben, Cipruson, Kongóban stb. — komoly válságokra ke­rült sor, amelyek kiélezték a helyzetet a világ e térségeiben és negatív következményekkel jártak. Itt mindenekelőtt a re­akciós erők nyomásáról van szó, amelyek nem mondanak le a más országok belügyeibe való beavatkozásról és arra tö­rekszenek, hogy erőszak al­kalmazásával kényszerítenek ki egyoldalú döntéseket. A két fél úgy véli, hogy a német kérdés rendezésénél a két német állam létezésének tényéből kell kiindulni. A két fél megállapítja, hogy a leszerelés továbbra is a mai világ rendkívül akkut és sür­gős problémája és hogy az ed­digi tárgyalások nem vezettek lényeggesebb előrehaladáshoz. Ezért feltétlenül szükséges fokozott erőfeszítéseket tenni, hogy az általános és teljes le­szerelés kérdésében a nézetek közeledjenek egymáshoz és konkrét egyezmények jöjje­nek létre. Ezen általános cél felé való haladásban jelentős szerepet játszhatnak az olyan fokozatos és részleges leszere­lési intézkedésekre vonatkozó egyezmények, amelyek a je­lenlegi feltételek között reáli­sak és megvalósíthatók. Ide tartozik olyan intézkedések el­fogadása, mint például az atomfegyver-készletek befa­gyasztása Közép-Európában, atommentes övezetek létesítése a világ különböző részein. " JOSZIP BROZ TITO a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége főtitkára A Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság nagy jelen­tőséget tulajdonít a gyarmato­sítás alól felszabadult és a független nemzeti fejlődés út­jára lépett országokkal való együttműködés sokoldalú fej­lődésének. Ezek az országok a békés egymás mellett élés po­litikájának aktív harcosai. Mindkét fél úgy véli, hogy az el nem kötelezett országok ál­lam- és kormányfőinek bel­grádi konferenciája pozitívan járult hozzá a békés egymás mellett élés politikájának meg­erősödéséhez, a gyarmati rend­szer megszűnési folyamatának meggyorsításához és a fejlő­désben levő országok önálló­sulásához. A két fél kifejezi azt a mély meggyőződését, hogy a közeljövőben megren­dezésre kerülő kairói konfe­­rencia ugyancsak jelentősen hozzájárul mindehhez. A két küldöttség pozitívan értékeli az Egyesü­lt Nemzetek Szervezete kereskedelmi és gazdasági fejlesztési konferen­ciájának munkáját és eredmé­nyeit. A két fél nagy jelentőséget tulajdonít­ az Egyesült Nemze­tek Szervezete szerepének, te­vékenységének és úgy véli, fel­tétlenül szükséges, hogy ez a szervezet teljes egyetemesség­re tegyen szert, alapvető szer­veinek szerkezete pedig alkal­mazkodjék a világban végbe­menő változásokhoz. A látogatás folyamán Kádár János, a Munkáspárt Magyar Szocialista Központi Bizott­ságának első titkára és Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének főtit­kára, valamint munkatársaik kicserélték nézeteiket a nem­zetközi munkásmozgalom helyzetéről. Megállapították, hogy a békéért és aktív békés egymás mellett élésért folyta­tott harc szoros összefüggés­ben áll a haladó társadalmi áramlatokkal, emiatt káros minden olyan kísérlet, amely a békéért folytatott harcot mes­­terségesen el akarja válasz­tani a szocializmusért folyta­tott harctól. A két fél meggyő­ződése szerint elengedhetetle­nül szükséges, hogy minden kommunista és munkáspárt, minden szocialista ország maga részéről teljes mérték­­­ben járuljon hozzá a nemzet­közi munkásmozgalomban ke­letkezett nehézségek leküzdé­séhez. Ezzel kapcsolatban úgy vélik, hogy minden békeszere­tő és haladó erőnek határozot­tan fel kell lépnie a dogmati­kus, a békés neomás mellett élést veszélyeztető politikával szemben. Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztár­saság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára meghívta Dobi Ist­vánt, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnö­két és Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titká­rát, a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnökét, hogy tegyenek látogatást Jugoszláv Szocialista Szövetsé­­­gi Köztársaságban. A meghí­vást örömmel elfogadták. Kelt Budapesten, az 196^ évi szeptember hó 15. napján KADÁR JÁNOS a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke Tito elv elutazott hazánkból Szerdán délelőtt el­utazott Budapestről Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének főtitkára és fele­sége, Jovanka Broz, akik Dobi Istvánnak, a Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsa elnö­kének és Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkás­­párt Központi Bizottsága első titkárának, a Magyar Népköz­­társaság kormánya elnökének meghívására hivatalos látoga­tást tettek hazánkban. Tito elnökkel együtt eluta­zott Budapestről Veljko Vla­­hovics, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége Bizottsága végrehajtó Központi bizott­ságának tagja, Kocsa Pripo­­vics cége, külügyminiszter és fele­Nikola külkereskedelmi Dzsuverovics miniszter, Bogdan Crnobrnja, a köztár­sasági elnök főtitkára, dr. Ra­­divoje Berovics professzor, a Szövetségi Nemzetgyűlés szo­ciális—egészségügyi tanácsá­nak alelnöke, Milan Venis­­nik, a Külügyminisztérium politikai főosztályának veze­tője, Szergije Makijedo, Külügyminisztérium protokoll a főnöke, Petar Babics vezérőr­nagy és Luka Bozsovics ve­zérőrnagy. A Keleti Pályaudvar Kere­pesi úti oldalánál sokezer bu­dapesti dolgozó gyűlt össze a jugoszláv vendégek búcsúzta­a­tására. Az útvonalon, amelyen küldöttség a pályaudvarra érkezett, ezrek és ezrek gyűl­tek össze, hogy búcsút vegye­nek Joszip Broz Titotól és a többi jugoszláv vendégtől. A pályaudvar és környéke zász­lódíszbe öltözött, a házakat Joszip Broz Tito és felesége, valamint kísérete búcsúztatá­sára megjelent Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke és felesége, Ká­dár János, a Magyar Szoci­alista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a kormány Apró Antal, elnöke és felesége, a kormány el­nökhelyettese. Biszku Béla, az MSZMP Központi­ságának titkára, Fehér Bizott­Lajos és Fock Jenő, a kormány el­nökhelyettesei. Gáspár Sán­dor, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke. Kállai Gyula, a kormány elnökhelyettese, Komócsin Zoltán, a Népsza­badság főszerkesztője és Szir­mai István, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, valamint a Po­jugoszláv, magyar és vörös zászlók, magyar­ és szerb­nyelvű feliratok díszítették. Szemközt a pályaudvar kijá­ratával, az épületek homlok­falát Joszip Broz Tito, Dobi István és Kádár János nagy­méretű arcképe díszítette. Alatt a felirati lizikai Bizottság póttagjai és a Központi Bizottság titkárai. Ott voltak a búcsúztatásnál az Elnöki Tanácsnak, a kor­mánynak, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának számos tag­ja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más ve­zető személyisége. Jelen volt a budapesti diplomáciai kép­viseletek számos vezetője és tagja. A téren összegyűlt dolgozók szeretettel köszöntötték Jo­szip Broz Titot és a többi ju­goszláv vendéget. A díszzász­lóalj parancsnoka jelentést tett Joszip Broz Titonak, majd felcsendült a magyar és a jugo­szláv himnusz. Közben 21 tü­zérségi díszlövést adtak le a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság elnökének­­ tiszteletére. (Folytatás a 2. oldalon) Viszontlátásra kedves barátaink! Lelkes üdvözlés a pályaudvaron. (Regős István felvételei)

Next