Északmagyarország, 1965. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-14 / 38. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXI. évfolyam, 38. szám Ära: 80 fillér Vasárnap, 1965. február 14. A közösség ügye „Ha gondolatban visszatekintünk a húsz év alatt megtelt nagy útra, honnan indultunk el, milyen akadályokat küzdött le, és milyen magaslatokra jutott el népünk, nagy erőt érzünk, és bizakodva nézhetünk az 1965-ös év, a jövő elé.” — E szavakkal fejezte be beszédét Kádár János elvtárs az országgyűlésben, mintegy általánosságban sommázott tanulságot levonva a legmagasabb állami tanácskozó és törvényhozó testület beszámolóiból, vitáiból. Az eredmények számbavételekor, az országgyűlés által közölt helyzetjelentésből kétségtelenül arra a megnyugtató megállapításra jutunk, hogy a politikai és a gazdasági út, amelyen haladunk, jónak bizonyult. Eredményeinkre építve világos a feladatunk: „Most arra van szükség, hogy erőinket mindnyájan az 1965-ös terv jó végrehajtására összpontosítsuk.” A szocializmus építésének gazdasági törvényszerűségei vannak. Ha e törvényeket nem koordináljuk megfelelően, a termelés ágában, kisiklások valamennyi keletkeznek. Ezzel a ténnyel magyarázható az országgyűlésnek az a megállapítása, hogy bár eredményeink számottevőek, az okos gazda módjára gondoljunk a fejlesztésre is, megszüntetve néhány, a gyakorlatban jelentkező visszásságot. Legfőbb tanulságaink közé tartozik, hogy az ipari termelés növekedésével ellentétben a mezőgazdasági termelés nem érte el a tervezettet Lassú a termelékenység növekedése, az önköltség sem kifogástalan, ennélfogva a termelés gazdaságossági mutatói rosszabbak a kívánatosnál, nem beszélve róla, hogy mindezt tetézi még az import gyorsabb és az export lassúbb növekedése. Mindez azonban nem olyan baj, hogy megfontoltan és a lehető leggyorsabban ne segíthetnénk rajta. Máris történtek megfelelő intézkedések. Ilyenek többek között a pénzügyi és a takarékossági ,,megszorítások”. Felettébb időszerű volt ez a határozat! Megyei tapasztalataink is találkoztak erősen kifogásolható esetekkel nem egy alkalommal, mi is ismertünk olyanokat, akik a becsületes dolgozók és szocialista közösségünk terhére voltak „gavallérok”. Nem kevésbé időszerű volt a Munka Törvénykönyvének módosítása. Közismert, hogy például egyikmásik gyárunkban szakemberhiánnyal küzd a gazdasági vezetés — nem is említve az építőipart! — ugyanakkor más helyeken munkaerő-felesleg mutatkozik. Borsod megye hatalmas ipari bázis. Ipari termelésünk nemcsak hazai jelentőségű, exporttermékeink némelyike világhírnévre emelte termelőit. Viszont azt is valljuk meg őszintén: volt rá eset, hogy ezek a termelvények a kifogás sorsára jutottak. Vajon miért? Mert a minőség romlása többnyire — sőt, csaknem mindig! — munkaerkölcsi tényezőket, korszerűtlenséget, gyártástechnológiai hibákat takar. Ilyenképpen természetes gazdaságpolitikai törvényszerűség, hogy a nemzetközi piacon sem árban, sem minőségben nm állhatjuk a versenyt. Hiába helyes tehát a gazdasági és a gazdálkodási elv, ha a gyakorlatban nem számolunk hibánk következményeivel. Érthető tehát, ha Kádár elvtárs ilyképpen fogalmazta meg a teendőket. ..... a szocialista értés minden területén döntő szerepet ti, étt harmin. a gazdálkodás tartás fokának, a reálisan mérhető és kiszámítható eredményeknek, a minőségi munkának.” A népgazdaság további fejlesztésének lehetőségeire anyagi erőforrásunk feltétlenül módot ad. És még két olyan dolog, amire bizton számíthatunk. Az egyik:„a szocializmust tudatosan építő ember, a nép akarata, odaadó, lelkes munkája”. A san építő szocialista tudatúember cselekvőkészsége azonban csak az egyik oldala annak az igénynek, amit a társadalom elvár tőle. Legalább ilyen fontos az is, hogy kritikus szemekkel figyelje, mi történik azzal, amit alkot. A dolgozó embernek nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy bekapcsolódjék a termelés ellenőrzésébe. Igazságtalan, hogy miközben az egyik ember derekasan dolgozik, a másik henyél, elmaradozik, gondatlanul kezeli a rábízott értéket, mi több, még a maga épségére, egészségére sem vigyáz kellőképpen. „Üzemi balesetek következtében évente másfél millió munkanap esik ki a termelésből.” Horribilis összeg jönne ki, ha kiszámítanánk, mennyit károsodik az ország a dolgozó elmaradásából, a táppénzkifizetésből, az ápolási költségekből. A szocializmust tudatosan építő embert dicsérik a versenymozgalmak, a sok-sok nagyszerű munkasiker, a termelékenységet befolyásoló javaslatok, újítások. Mindennek lemérhető gazdasági eredménye van. Ám a mi társadalmunk embere a maga és hazája érdekével egybeesően olyan célokért is serénykedik, amely egész jellemét, gondolkodását új jelzővel illeti: internacionalista. „A szocialista hazafiság egyúttal szolidaritás valamennyi más szocialista országgal, testvériség a világ minden népével”. Ez a körülmény kétségtelenül kifejezésre jut nemcsak a politikai, hanem a gazdaságiben is, abban együttműködési kapcsolatban, amely összefűzi népünket a szocialista országokkal. Megyénk ipara közvetlenül is részese ennek az együttműködésnek. A kölcsönösség szuverenitáson alapul, s nem zárja ki a nyugati kereskedelem lehetőségeit. Ezt igazolja, miként az országgyűlésben is szó esett róla, külügyminiszterünk érdeklődése az „európai Európá”-ra vonatkozó francia elgondolások iránt. „Ez sokakban meglepetést keltett. Pedig ezen nincs csodálkozni való. A békés egymás mellett élés szerintünk azzal jár, hogy tudomásul vesszük egymás létét. Természetes tehát, hogy érdekel bennünket a másik felet vezető elgondolás is.” — mondotta Kádár elvtárs. — „ ... vállaljuk az összehasonlítást, a versenyt a kapitalizmussal ezen a téren is.” Ugyanakkor hozzátette: „A tőkés országok vezető köreinek bele kell törődniük, hogy alakuljanak bárhogy is a viszonyok, a társadalmi fejlődés útján elért vívmányaink örökre szólóak és visszavonhatalanok.” Ez a megállapítás is kifejezésre juttatja a párt fő politikai irányvonalának változatlanságát, s azt az eltökéltséget, hogy ezt politikát tovább kell fejleszteni és megvédeni mindenféle torzítással szemben. A néhány napig tartó országgyűlési tanácskozás lelkiismeretesen felmérte hazánk politikai és gazdasági helyzetét. Közügyet tárgyalt, irányt szabott, további lehetőségeket határozott meg. Az ország népén a sor, hogy érvényt szerezzen mindannak a célnak, ami ott megfogant. Csata László „a hódoscsépányi háborúdról Számadás és „lakodalom“ Leomlott híd „Nyelvművelő nemzet vagyunk“ Dobi István a mesteri Dózsa Tsz zárszámadó közgyűlésén Szombaton délelőtt tartotta zárszámadó közgyűlését a mesteri Dózsa Termelőszövetkezet. A közgyűlésen részt vett Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke és Tóth Gyula, a megyei pártbizottság első titkára. Kocsi Károly, a szövetkezet elnöke beszámolójában elmondotta, hogy a közös gazdaság tiszta vagyona az elmúlt évben 1 046 000 forinttal gyarapodott. A szövetkezet tagjai példamutatóin dolgoztak. A termelőszövetkezetben 40,15 forintot ér egy munkaegység, s a tagok átlagos jövedelme a közösből 16 549 forint volt. A közgyűlésen felszólalt Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke is, aki a közgyűlés után még hosszasan elbeszélgetett a termelőszövetkezet tagjaival. Matyóhimzés a világ minden tájára Szerte a világon ismerik és kövesdi Matyó Népművészeti Ikáit. Gyártmányaik felét ex* szívesen vásárolják a mező- és Háziipari Szövetkezet mint portálják. A szövetkezet matyóhimzéses fotóalbumot is készít exportcélokra. Fiatal műszakiak segítsége Ózdon Az ózdi városi üzemi KISZ- bizottság mellett évek óta tevékenykedik, s nyújt sok segítséget a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa. A közelmúltban létrehozott társadalmi tervező csoport készítette el a több pályás tekecsarnok terveit. Ebben az évben a fiatalok vállalták, hogy geodéziai felméréseket végeznek a szilvásváradi gyermeküdülő környékén. Átadták a vörös vándorzászlót a MÁV Miskolci Igazgatóságának Mint már jelentettük, a MÁV Miskolci Igazgatósága a területéhez tartozó dolgozók 1964. II. eredménye félévi munkájának alapján az első helyre került az igazgatóságok közötti versenyben. Ezzel a helyezéssel elhódították a szombathelyi igazgatóságtól a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium és a Vasutasok Szakszervezetének által alapított vörös elnöksége vándorzászlót. ra Az ünnepélyes zászlóátadástegnap, február 13-án, szombaton került sor a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat székházának kultúrtermében. A vasutasok és a meghívott vendégek zsúfolásig megtöltötték a helyiséget, ahol Lindner József, MÁV vezér’igazgató helyettes ünnepélyes szavak kíséretében adta át a vándorzászlót dr. Pásztor Pálnak, a MÁV Miskolci Igazgatósága vezetőjének. Megjelent és felszólalt az ünnepségen dr. Bodnár Ferenc, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának első titkára. Havasi Béla, a Miskolc városi Pártbizottság első titkára. A miskolci igazgatóság és a területéhez tartozó vasutas dolgozók — mint az Pásztor Pál jelentéséből kitűnt — derekas, különösen elismerésre méltó munkát végeztek a múlt évben. Annak is különösen a II. félévében. Amíg az 1963-as zord tél az első félévben rányomta bélyegét munkájukra, sok szállítási adósságot kellett törleszteni; meg kellett javítani a szállíttató felekkel a kapcsolatot, s ez sok energiát emésztett fel, addig az év második felében magukra találtak és egy fél éven keresztül hónapról hónapra száz százalékon felül tartották a többi igazgatósággal a versenyt, jelentésében kitért arra az igazgatóság vezetője, hogy ezt elsősorban az új módszerek bevezetésével érték el. Számos új és megfontolt üzemszervezési intézkedést valósítottak meg, amelyek egész évben jó útmutatóként szolgáltak. A múlt évben zajlott le a Miskolc Tiszai Pályaudvaron az aluljáró megépítése, amely iskolapéldája volt annak, hogy kellő szervezéssel még a rendszeres és egyre növekvő forgalom lebonyolítása mellett is, határidőre át tudták adni a munkát. Külön kiemelte a szakszolgálatok jó együttműködését, amellyel biztosítani tudták az egyenletes szállításokat a szénbányászattól és két nagy kohászati üzemünkből. A MÁV Igazgatóság nagyszerű eredménye természetesen az egész vasutas társadalom együttes jó munkájának, ezen belül is a kommunisták személyes példamutatásának köszönhető. Nagy szerepe volt ebben — mint dr. Pásztor Pál hangsúlyozta — a megyei pártbizottság által nyújtott múlt évi hathatós segítségnek. A múlt év május 8-án a megyei pártbizottságon tartott megbeszélés után érték el, hogy fellendült a munkaverseny, új brigádok csatlakoztak a szocialista brigádmozgalomhoz, s általában minden területen javult a munka. A vándorzászló tehát a miskolci vasutasokhoz került. Ámde annak megtartása, az eddigi eredmények további fokozása újabb feladatok elé állítja őket. Hiszen ezért a vándorzászlóért ugyanmég öt igazgatóság dolgozói nyújtják kezüket... 1965-ben itt is elsősorban a minőségi munkavégzés a fő cél. Az egyenletes üzemviteli tevékenység, a tervek teljesítése, a jó gazdasági módszerek alkalmazása és a nagyfokú takarékosság. A miskolci vasutasok képesek rá, hogy megnövekedett feladatokat is a teljesítsék és a vándorzászló büszke birtokosai legyenek. A bensőséges ünnepség végén kitüntetéseket, kat osztottak szét a jutalmalegjobb munkát végző vasutasok között. O.M. A Fővárosi Tanács ünnepi ülése Budapest felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából A Fővárosi Tanács szombaton ünnepi ülésen emlékezett meg Budapest felszabadulásának 20. évfordulójáig. Az Újvárosháza feldíszített nagytermében rendezett ünnepi tanácsülésen részt vett és az elnökségben foglalt helyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkásparaszt kormány elnöke, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Sarlós István, a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Szakasits Árpád, az 1945-ös Budapesti Ideiglenes Törvényhatósági Bizottság első elnöke, dr Harrer Ferenc, a Fővárosi Tanács vb tagja, a tanácstagok korelnöke, A. M. Kalanyikov, a moszkvai pártbizottság titkára, az évforduló ünnepségeire hazánkba érkezett szovjet küldöttség vezetője, G. A. Gyeniszov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Az ünnepi tanácskozáson megjelent Fehér Lajos és Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettesei, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, jelen volt az MSZMP Központi Bizottságának, a forradalmi munkás-paraszt kormánynak és az Elnöki Tanácsnak több tagja, a felszabadulást követő idők volt városvezetői, továbbá a volt alpolgármesterek és tanácselnök-helyettesek, a kerületi pártbizottságok első titkárai, a tanácsi végrehajtó bizottságok elnökei, a budapesti társadalmi és tömegszervezetek vezetői, a budapesti üzemek küldöttségei. Ott voltak az ünnepségen az évforduló alkalmából hazánkban tartózkodó szovjet küldöttség tagjai, a főváros felszabadításában részt vett szovjet csapatok képviselői, a budapesti harcokban részt vett magyar partizán egységek számos tagja. Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Gáspár elvtárs bevezetőben emlékeztetett arra, hogy húsz esztendővel ezelőtt, 1945. február 13-án a magyar főváros népe megszabadult a háború borzalmaitól. Majd a fasizmus gaztetteiről szólt, a rombolásról és pusztításról. — Elévülhetnek-e egyáltalán az ilyen szörnyű bűncselekmények? — kérdezte beszédében. — Határozottan kijelenthetjük: sem emberileg, sem jogilag nem évülhetnek el semfia! A kétkedők kérdezzék meg az orosz, a lengyel, a magyar, a francia, a holland édesanyákat: elévülhet-e a valaha is a gyászuk? Lehet-e feledés fátylat borítani gyermekeik, s éretteik, családtagjaik sírjára, a szétrombolt békés családi otthonok millióira? Nem, ezeket a bűnöket soha nem feledhetjük el! Nincs törvény, amely felmentést adhatna a fasiszták gonosztetteire! A szónok ezután a Szovjetuniót és hadseregét méltatta, majd kijelentette: szovjet hadsereg nem hódítóként, hanem felszabadítóként jött fővárosunkba. Ennek ezernyi jelét tapasztalhattuk a harcok közben és Budapest felszabadulása után is. Most, a főváros felszabadulásának 20. évfordulóján !Folytatás a 2. aktáét*a$