Északmagyarország, 1965. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-14 / 38. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXI. évfolyam, 38. szám Ära: 80 fillér Vasárnap, 1965. február 14. A közösség ügye „Ha gondolatban visszate­kintünk a húsz év alatt meg­telt nagy útra, honnan in­dultunk el, milyen akadályo­kat küzdött le, és milyen ma­gaslatokra jutott el népünk, nagy erőt érzünk, és biza­kodva nézhetünk az 1965-ös év, a jövő elé.” — E szavak­kal fejezte be beszédét Kádár János elvtárs az országgyű­lésben, mintegy általánosság­ban sommázott tanulságot le­vonva a legmagasabb állami tanácskozó és törvényhozó testület beszámolóiból, vitái­ból. Az eredmények számba­vételekor, az országgyűlés által közölt helyzetjelentés­ből kétségtelenül arra a meg­nyugtató megállapításra ju­tunk, hogy a politikai és a gazdasági út, amelyen hala­dunk, jónak bizonyult. Ered­ményeinkre építve világos a feladatunk: „Most arra van szükség, hogy erőinket mind­nyájan az 1965-ös terv jó végrehajtására összpontosít­suk.” A szocializmus építésének gazdasági törvényszerűségei vannak. Ha e törvényeket nem koordináljuk megfele­lően, a termelés ágában, kisiklások valamennyi keletkez­nek. Ezzel a ténnyel magya­rázható az országgyűlésnek az a megállapítása, hogy bár eredményeink számottevőek, az okos gazda módjára gon­doljunk a fejlesztésre is, meg­szüntetve néhány, a gyakor­latban jelentkező visszássá­got. Legfőbb tanulságaink kö­zé tartozik, hogy az ipari termelés növekedésével ellen­tétben a mezőgazdasági ter­melés nem érte el a tervezet­tet Lassú a termelékenység növekedése, az önköltség sem kifogástalan, ennélfogva a ter­melés gazdaságossági mutatói rosszabbak a kívánatosnál, nem beszélve róla, hogy mind­ezt tetézi még az import gyorsabb és az export lassúbb növekedése. Mindez azonban nem olyan baj, hogy megfontoltan és a lehető leggyorsabban ne segíthetnénk rajta. Máris történtek megfelelő intézke­dések. Ilyenek többek között a pénzügyi és a takarékossá­gi ,,megszorítások”. Felettébb időszerű volt ez a határozat! Megyei tapasztalataink is ta­lálkoztak erősen kifogásol­ható esetekkel nem egy alka­lommal, mi is ismertünk olyanokat, akik a becsületes dolgozók és szocialista kö­zösségünk terhére voltak „ga­vallérok”. Nem kevésbé idő­szerű volt a Munka Törvény­­könyvének módosítása. Köz­ismert, hogy például egyik­másik gyárunkban szakember­­hiánnyal küzd a gazdasági vezetés — nem is említve az építőipart! — ugyanakkor más helyeken munkaerő-fe­lesleg mutatkozik. Borsod megye hatalmas ipari bázis. Ipari termelé­sünk nemcsak hazai jelentő­ségű, exporttermékeink né­melyike világhírnévre emel­te termelőit. Viszont azt is valljuk meg őszintén: volt rá eset, hogy ezek a termelvé­­nyek a kifogás sorsára jutot­tak. Vajon miért? Mert a mi­nőség romlása többnyire — sőt, csaknem mindig! — mun­kaerkölcsi tényezőket, kor­szerűtlenséget, gyártástech­nológiai hibákat takar. Ilyen­képpen természetes gazda­ságpolitikai törvényszerűség, hogy a nemzetközi piacon sem árban, sem minőségben nm állhatjuk a versenyt. Hiába helyes tehát a gazda­sági és a gazdálkodási elv, ha a gyakorlatban nem szá­molunk hibánk következm­é­­nyeivel. Érthető tehát, ha Kádár elvtárs ilyképpen fo­galmazta meg a teendőket. ..... a szocialista értés min­den területén döntő szer­epet ti, étt harmin. a gazdálkodás tartás fokának, a reálisan mér­hető és kiszámítható ered­ményeknek, a minőségi mun­kának.” A népgazdaság további fej­lesztésének lehetőségeire anyagi erőforrásunk feltétle­nül módot ad. És még két olyan dolog, amire bizton számíthatunk. Az egyik:­­„a szocializmust tudatosan építő ember, a nép akarata, odaadó, lelkes munkája”. A san építő szocialista tudatú­ember cselekvőkészsége azonban csak az egyik oldala annak az igénynek, amit a társada­lom elvár tőle. Legalább ilyen fontos az is, hogy kritikus szemekkel figyelje, mi törté­nik azzal, amit alkot. A dol­gozó embernek nemcsak jo­ga, hanem­ kötelessége is, hogy bekapcsolódjék a terme­lés ellenőrzésébe. Igazságta­lan, hogy miközben az egyik ember derekasan dolgozik, a másik henyél, elmaradozik, gondatlanul kezeli a rábízott értéket, mi több, még a maga épségére, egészségére sem vigyáz kellőképpen. „Üzemi balesetek következtében éven­te másfél millió munkanap esik ki a termelésből.” Horri­bilis összeg jönne ki, ha ki­számítanánk, mennyit káro­sodik az ország a dolgozó el­maradásából, a táppénzkifi­zetésből, az ápolási költségek­ből. A szocializmust tudato­san építő embert dicsérik a versenymozgalmak, a sok-sok nagyszerű munkasiker, a ter­melékenységet befolyásoló javaslatok, újítások. Minden­nek lemérhető gazdasági eredménye van. Ám a mi tár­sadalmunk embere a maga és hazája érdekével egybe­esően olyan célokért is se­rénykedik, amely egész jelle­mét, gondolkodását új jelző­vel illeti: internacionalista. „A szocialista hazafiság egy­úttal szolidaritás valamennyi más szocialista országgal, testvériség a világ minden népével”. Ez a körülmény kétségtelenül kifejezésre jut nemcsak a­ politikai, hanem a gazdasági­ben is, abban együttműködés­i kapcsolat­ban, amely összefűzi népün­ket a szocialista országokkal. Megyénk ipara közvetlenül is részese ennek az együttmű­ködésnek. A kölcsönösség szuverenitáson alapul, s nem zárja ki a nyugati kereske­delem lehetőségeit. Ezt iga­zolja, miként az or­szággyű­­lésben is szó esett róla, kül­ügyminiszterünk érdeklődése az „európai Európá”-ra vo­natkozó francia elgondolások iránt. „Ez sokakban meglepe­tést keltett. Pedig ezen nincs csodálkozni való. A békés egymás mellett élés szerin­tünk azzal jár, hogy tudomá­sul vesszük egymás létét. Ter­mészetes tehát, hogy érdekel bennünket a másik felet ve­zető elgondolás is.” — mon­dotta Kádár elvtárs. — „ ... vállaljuk az összehason­lítást, a versenyt a kapita­lizmussal ezen a téren is.” Ugyanakkor hozzátette: „A tőkés országok vezető körei­nek bele kell törődniük, hogy alakuljanak bárhogy is a vi­szonyok, a társadalmi fejlő­dés útján elért vívmányaink örökre szólóak és visszavon­­hatalanok.” Ez a megállapí­tás is kifejezésre juttatja a párt fő politikai irányvona­lának változatlanságát, s azt az eltökéltséget, hogy ezt politikát tovább kell fejleszte­­­­ni és megvédeni mindenféle torzítással szemben. A néhány napig tartó or­szággyűlési tanácskozás lel­kiismeretesen felmérte ha­zánk politikai­ és gazdasági helyzetét.­ Közügyet tárgyalt, irányt szabott, további lehe­tőségeket határozott meg. Az ország népén a sor, hogy ér­vényt szerezzen mindannak a célnak, ami ott megfogant. Csata László „a hódoscsépányi háborúdról Számadás és „lakodalom“ Leomlott híd „Nyelvművelő nemzet vagyunk“ Dobi István a mesteri Dózsa Tsz zárszámadó közgyűlésén Szombaton délelőtt tartot­ta zárszámadó közgyűlését a mesteri Dózsa Termelőszö­vetkezet. A közgyűlésen részt vett Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke és Tóth Gyula, a megyei pártbizottság első titkára. Kocsi Károly, a szö­vetkezet elnöke beszámolójá­ban elmondotta, hogy a kö­zös gazdaság tiszta vagyona az elmúlt évben 1 046 000 fo­rinttal gyarapodott. A szövet­kezet tagjai példamutatóin dolgoztak. A termelőszövet­kezetben 40,15 forintot ér egy munkaegység, s a tagok átlagos jövedelme a közösből 16 549 forint volt. A közgyűlésen felszólalt Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke is, aki a közgyű­lés után még hosszasan elbe­szélgetett a termelőszövetke­zet tagjaival. Matyóhimzés a világ minden tájára Szerte a világon ismerik és­­ kövesdi Matyó Népművészeti I­káit. Gyártmányaik felét ex* szívesen vásárolják a mező-­­ és Háziipari Szövetkezet min­­t portálják. A szövetkezet matyóhimzéses fotóalbumot is készít exportcélokra. Fiatal műszakiak segítsége Ózdon Az ózdi városi­ üzemi KISZ- bizottság mellett évek óta te­vékenykedik, s nyújt sok se­gítséget a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa. A kö­zelmúltban létrehozott társa­dalmi tervező csoport készí­tette el a több pályás tekecsar­nok terveit. Ebben az évben a fiatalok vállalták, hogy geodéziai fel­méréseket végeznek a szilvás­­váradi gyermeküdülő környé­kén. Átadták a vörös vándorzászlót a MÁV Miskolci Igazgatóságának Mint már jelentettük, a MÁV Miskolci Igazgatósága a területéhez tartozó dolgozók 1964. II. eredménye félévi munkájának alapján az első helyre került az igazgatóságok közötti versenyben. Ezzel a helyezéssel elhódították a szombathelyi igazgatóságtól a Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium­ és a Vasutasok Szakszervezetének által alapított vörös elnöksége vándor­zászlót. ra Az ünnepélyes zászlóátadás­tegnap, február 13-án, szombaton került sor a Borsod megyei Állami Építőipari Vál­lalat székházának kultúrter­mében. A vasutasok és a meg­hívott vendégek zsúfolásig megtöltötték a helyiséget, ahol Lindner József, MÁV vezér’­­igazgató helyettes ünnepélyes szavak kíséretében adta át a vándorzászlót dr. Pásztor Pál­nak, a MÁV Miskolci Igazga­tósága vezetőjének. Megjelent és felszólalt az ünnepségen dr. Bodnár Ferenc, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának első titkára. Havasi Béla, a Miskolc városi Pártbizottság első titkára. A miskolci igazgatóság és a területéhez tartozó vasutas dol­gozók — mint az Pásztor Pál jelentéséből kitűnt — derekas, különösen elismerésre méltó munkát végeztek a múlt év­ben. Annak is különösen a II. félévében. Amíg az 1963-as zord tél az első félévben rá­nyomta bélyegét munkájukra, sok szállítási adósságot kellett törleszteni; meg kellett javíta­ni a szállíttató felekkel a kap­csolatot, s ez sok energiát emésztett fel,­­ addig az év második felében magukra ta­láltak és egy fél éven keresz­tül hónapról hónapra száz szá­zalékon­ felül tartották a többi igazgatósággal a versenyt, je­lentésében kitért arra az igaz­gatóság vezetője, hogy ez­t első­sorban az új módszerek beve­zetésével érték el. Számos új és megfontolt üzemszervezési intézkedést valósítottak meg, amelyek egész évben jó útmu­tatóként szolgáltak. A múlt évben zajlott le a Miskolc Tiszai Pályaudvaron az aluljáró megépítése, amely iskolapéldája volt annak, hogy kellő szervezéssel még a rendszeres és egyre növekvő forgalom lebonyolítása mel­lett is, határidőre át tudták adni a munkát. Külön ki­emelte a szakszolgálatok jó együttműködését, amellyel biztosítani tudták az egyen­letes szállításokat a szénbá­nyászattól és két nagy kohá­szati üzemünkből. A MÁV Igazgatóság nagy­szerű eredménye természete­sen az egész vasutas társada­lom együttes jó munkájának, ezen belül is a kommunisták személyes példamutatásának köszönhető. Nagy szerepe volt ebben — mint dr. Pásztor Pál hangsúlyozta — a megyei pártbizottság által nyújtott múlt évi hathatós segítség­nek. A múlt év május 8-án a megyei pártbizottságon tar­tott megbeszélés után érték el, hogy fellendült a munka­verseny, új brigádok csatla­koztak a szocialista brigád­mozgalomhoz, s általában minden területen javult a munka. A vándorzászló tehát a mis­kolci vasutasokhoz került. Ámde annak megtartása, az eddigi eredmények további fokozása újabb feladatok elé állítja őket. Hiszen ezért a vándorzászlóért ugyan­még öt igazgatóság dolgozói nyújt­ják kezüket... 1965-ben itt is elsősorban a minőségi munkavégzés a fő cél. Az egyenletes üzemviteli tevé­kenység, a tervek teljesítése, a jó gazdasági módszerek al­kalmazása és a nagyfokú ta­karékosság. A miskolci vasu­tasok képesek rá, hogy megnövekedett feladatokat is a teljesítsék és a vándorzászló büszke birtokosai legyenek. A bensőséges ünnepség vé­gén kitüntetéseket, kat osztottak szét a jutalma­legjobb munkát végző vasutasok kö­zött. O.M. A Fővárosi Tanács ünnepi ülése Budapest felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából A Fővárosi Tanács szomba­ton ünnepi ülésen emlékezett meg Budapest felszabadulá­sának 20. évfordulójáig. Az Új­városháza feldíszített nagy­termében rendezett ünnepi tanácsülésen részt vett és az elnökségben foglalt helyet Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke, Gás­pár Sándor, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Sarlós István, a Fő­városi Tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke, Szakasits Árpád, az 1945-ös Budapesti Ideiglenes Törvényhatósági Bizottság első elnöke, dr Harrer Ferenc, a Fővárosi Tanács vb tagja, a tanácsta­gok korelnöke, A. M. Kala­­nyikov, a moszkvai pártbi­zottság titkára, az évforduló ünnepségeire hazánkba érke­zett szovjet küldöttség veze­tője, G. A. Gyeniszov, a Szov­jetunió budapesti nagykövete. Az ünnepi tanácskozáson megjelent Fehér Lajos és Kál­lai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettesei, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, jelen volt az MSZMP Központi Bizottságának, a forradalmi munkás-paraszt kormánynak és az Elnöki Ta­nácsnak több tagja, a felsza­badulást követő idők volt vá­rosvezetői, továbbá a volt al­polgármesterek és tanácsel­­nök-helyettesek, a kerületi pártbizottságok első titkárai, a tanácsi végrehajtó bizottsá­gok elnökei, a budapesti tár­sadalmi és tömegszervezetek vezetői, a budapesti üzemek küldöttségei. Ott voltak az ünnepségen az évforduló alkalmából ha­zánkban tartózkodó szovjet küldöttség tagjai, a főváros felszabadításában részt vett szovjet csapatok képviselői, a budapesti harcokban részt vett magyar partizán egységek számos tagja. Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Budapesti Pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Gáspár elvtárs bevezető­ben emlékeztetett arra, hogy húsz esztendővel ezelőtt, 1945. február 13-án a ma­gyar főváros népe meg­szabadult a háború bor­zalmaitól. Majd a fasizmus gaztetteiről szólt, a rombolásról és pusz­tításról. — Elévülhetnek-e egyálta­lán az ilyen szörnyű bűncse­lekmények? — kérdezte be­szédében. — Határozottan ki­jelenthetjük: sem emberileg, sem jogilag nem évülhetnek el semfia! A kétkedők kérdez­zék meg az orosz, a lengyel, a magyar, a francia, a hol­land édesanyákat: elévülhet-e a valaha is a gyászuk? Lehet-e feledés fátylat borítani gyermekeik, s éretteik, csa­ládtagjaik sírjára, a szét­rombolt békés családi ottho­nok millióira? Nem, ezeket a bűnöket soha nem feledhet­jük el! Nincs törvény, amely fel­mentést adhatna a fasisz­ták gonosztetteire! A szónok ezután a Szovjet­uniót és hadseregét mél­tatta, majd kijelentette: szovjet hadsereg nem hódító­­­ként, hanem felszabadítóként jött fővárosunkba. Ennek ezernyi jelét tapasztalhattuk a harcok közben és Budapest felszabadulása után is. Most, a főváros felszabadulásának 20. évfordulóján !Folytatás a 2. aktáét*a$

Next