Északmagyarország, 1965. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-14 / 38. szám
A betegeket és a látogatókat is nevelni kell Segít a film és a magnószalag — Töltött káposzta, mint „lázcsillapító” — Füstölt karaj helyett könyvet A nagy múltú, több, mint százéves miskolci Semmelweis kórházban nemcsak eredményes gyógyítás folyik, hanem sokat törődnek a betegek, sőt a látogatók egészségügyi felvilágosításával is. Hetenként két alkalommal egészségügyi témájú keskenyfilmet vetítenek. Magnetofonszalagra vesznek fel számos, egészségügyi témájú, felvilágosító előadást, és azokat lejátsszák az osztályok kórtermeiben. A láogatási időt sok beteglátogató egészségügyi ismereteinek 'sütésére használja fel. A betgeknek A látogatásról című előadás hangzik el ezagnetofonszalagról, ilyenkor Hogy mennyire fontos az ilyen irányú felvilágosítás, arra ezernyi példával szolgálhatnak az egészségügyi dolgozók. Létezik például olyan látogató típus, amelyik közbenjárót keresve, mindent elkövet, hogy látogatási időn kívül is bejusson a betegszobákba. Nem gondol rá, hogy a kórház munkája rendszert kíván, s a beteg túlzott zaklatása sem szolgálja a gyógyulást. Nem kell szégyellnie a látogatónak azt sem, ha a betegnek nem visz a kórházba különböző ételeket, italokat. A betegek a kórházban gyógyulásukat segítő ételeket kapnak, sokszor Ugyanakkor a látogatók vetélkednek egymással, hogy ki hoz több ennivalót. Biztatják a beteget, hogy csak fogyassza a sok hurkát, kolbászt, töltött káposztát. Pedig például a töltött káposzta nem a legjobb „lázcsillapító”. Elképzelhető, hogy milyen veszedelmes lehet az ilyen „gondoskodás” egy nemrég operált beteg számára. Sokszor előfordul, hogy a látogatás után, hirtelen felszökik a beteg láza, és amikor az orvos kutatta az okát, előkerültek „rejtekhelyükről” a látogatók hozta nehéz, fűszeres ételek, szeszes italok. A füstölt karaj helyett, bizony jobban teszik a látogatók, ha vágott virágot, jó könyvet hoznak a betegnek. Sajnos, még arról is elkel felvilágosító szó, hogy nem ilalik a beteg ágyára ülni és orra alá fújni a füstöt. A kórház egészségügyi, felvilágosító munkájának felelőse, dr. Pécsi Győző adjunktus újabb terveket is készített, amelyeknek segítségével verni lehet a betegeket és nea beteglátogatókat. A kórház bejáratánál és a folyosóikon felvilágosító táblákat fognak elhelyezni, ezenkívül egy állandó jelllegű egészségügyi felvilágosító kiállítás rendszeresítésén is fáradoznak. Éber József Júlia szobor Rómeó nélkül Az örök szerelmesek városában, Veronában legutóbb élénk viszályt okozott egy helyi lapnak az a javaslata, hogy állítsanak szobrot Júliának és ezzel váltsák be az ígéretet, amelyet Shakespeare színművében az ifjú pár halála után Romeo apja tesz. A városi tanács helyeselte az ötletet, viszont akadtak jónéhányan, akik felháborodtak amiatt, hogy Júlia szerelmesét, Rómeót, ilyenformán hátrányos megkülönböztetés éri: állítsanak szobrot mindkettőjüknek! A heves vitában Bruno de Cesco színikritikus a hölgyek pártját fogta, mondván, hogy „a veronai Rómeók” lehetnének olyan lovagiasak, hogy az osztatlan dicsőséget Júliának engedjék át. auHMMimHttwnHiimmiimmiuimHmHHHiitimtiiiKiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiimiiiHiiifiiiiHiiiKuiiHHiniiiiiiiiumnHM *Magyarország 1945-1965” címmel albumot ad ki a Kossuth Kiadó A felszabadulásunk 20. évfordulójára tízezer példányban kezült, 800 képpel illusztrált 300 oldalas szép könyv az elmúlt húsz év alatt elért eredményeinket szemlélteti. A terv az, hogy négy-öt idegen nyelven további 6000 példányt jelentettek meg. Barkas Gyula műhelyvezető és Szalóki Sándor gépmester ellenőrzi az egyik ívet. ÉSZAKMAGYARORSZÁG A Matyóföld Tsz tojóházában A mezőkövesdi Matyóföld más részére a tyúktojásokat, nyár. A tojóházban lévő 8000 Termelőszövetkezet baromfi- Nagy tojáshozamú húshibrid tyúk naponta mintegy 44 és gazdasága szállítja a putnoki fajtával folyamatosan lecseréli a mezőkövesdi keltető álló sík a megye baromfiállomáfélezer tojást ad. Sipeki Boriska baromfigondozó a baromfitelep egyik „sztárjával”. Két millió gazdasági épületekre A mezőcsáti Dózsa Termelőszövetkezetben az idén nagyobb építkezésekbe kezdenek. A növekvő állatállomány jobb elhelyezésére tehénistállót és juhhodályt, a nagy géppark részére pedig gépszint építnek. Ezenkívül hídmérleg, hideg levegős szénaszárító és a központi tanya vízellátásának biztosítására hidroglóbusz épül a termelőszövetkezetben. Az építkezésekre összesen mintegy két millió forintot fordítanak. Új éttermet létesítenek Szendrőn Az elmúlt esztendőben több ezer hazai és külföldi személygépkocsi utazott át Szendrőn. A Jósvafő—Aggtelek környéki cseppkőbarlangok és a Rakacai tó felé is erre vezet az autós kirándulók útja. Elsősorban az idegenforgalom következtében duplájára nőtt a szendrői földművesszövetkezeti kisvendéglő forgalma. A további igényeket a korszerűtlen kisvendéglő már nem tudja ellátni, ezért a községben az idegenforgalom céljainak is megfelelő éttermet, valamint cukrászüzemet létesítenek. A tervek szerint egy, a célnak megfelelő régi épületet vásárolnak meg, és azt alakítják át étteremmé, udvarán pedig szép sörkertet létesítenek. Vasárnap, 1965. február 14. ♦ ♦ ❖ Mi a pacsinko? A pacsinko közkeletű „szerencsejáték” Japánban. Kisméretű, falra akasztott billiárdhoz hasonlít. Egy acélgolyót kell „fellökni” a szögek labirintusán keresztül, valamelyik lyukba. Ha bizonyos lyukakba esik, a játékos több golyót nyer, s ezekkel folytathatja a játékot. Ha végképp belefáradt, golyóiért bonbonokat, vagy cigarettát kaphat. Teljesen ártalmatlan játék lenne, ha nem vált volna valóságos iparággá és nemzeti őrületté. Egy évtizeddel ezelőtt Japánban 197 819 pacsinko-készülék volt üzemben, tehát 30 személyre körülbelül hét jutott. Azóta a készülékek száma megtízszereződött, s rendszerint a legszegényebb emberek költik rá a pénzüket. Jellemző, hogy Kiotóban a leghirhedtebb a pacsinko-kaszinók neve: Eldorádó, Las Vegas, New Chicago és Miami. Magnetofonszalag a jegygyűrűben Párizsi ékszerészek házasulandóknak olyan gyűrűket ajánlanak, amelyekben pici magnetofonszalagot helyeznek a el. A szalagra felveszik boldogító „igen”-t, amelyet az új házasok az anyakönyvvezető előtt mondanak. !♦ X>*>*r [UNK] ♦ ♦ O Választanak az asszonyok a Bodrogközben A sátoraljaújhelyi járási nőtanács irányításával megkezdődött a községi nőtanácsok és termelőszövetkezeti nőbizottságok vezetőségének újraválasztása Hegyközben, Hegyalján és Bodrogközben. Az utóbbi években örvendetesen fellendült a járásban a nőtanácsok élete, és ez a magyarázata, hogy a mostani választások iránt igen nagy az érdeklődés. A vezetőségválasztó gyűléseken a titkárok beszámolnak a nőbizottságok tavalyi munkájáról, a tsz-asszonyok közösen megvitatják a további feladatokat, majd megválasztják az új vezetőséget. A legtöbb községben, eddigi eredményes munkájukra való tekintettel, a régi elnököket, titkárokat erősítik meg továbbra is tisztségükben. Programjukban elsősorban arra a fontos feladatra mutatnak rá, amely a termelőszövetkezeti főbizottságokra vár az új gazdasági évben a közös gazdaságok megerősítésében, a szép eredményt felmutató munkaversenyek kiszélesítésében, az új termelési módszerek átadásában, továbbá a nők politikai és kulturális nevelésében. A nőtanácsi választásokat a Nemzetközi Nőnap tiszteletére március 10-ig a járás minden községében lebonyolítják. ♦ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] « ► [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] ♦ [UNK] [UNK] [UNK] ♦ Walter Kaufmann 1924-ben született Berlinben. A náci üldöztetés elől 15 éves korában Ausztráliába menekült és ott élt 1955-is. Ezenközben sokféle munkát végzett: dolgozott egy gyümölcsgazdaságban, dokkmunkás volt, később fényképész, a második világháború idején pedig harcolt a japánok ellen. Ezekben az években kezdte irodalmi tevékenységét, azóta is termékeny regény- és novellaíró. Jelenleg az NDK fővárosában él. Hajnali két óra volt, s hideg. A köd beszüremlett a Ruhrvidéki város pályaudvarának kihalt várócsarnokába, és sárga fátyolba burkolta a neoncsövek ♦ fényeit. Az utas, aki tizenhét év után érkezett haza külföldről, most tévelygés nélkül t tartott a kijárathoz, mintha ▲ csak tegnap távozott volna. I csalóka biztonsággal. Szíve a Ttorkában dobogott, egyszerre ▲ ismerősnek, és idegennek látszott minden. Majd holnap ▼ reggel, ha megtalálja azt az ▼ asszonyt, akkor, de csakis akikor próbálhat hidat verni a múltjához. Odakint hosszú sorban álltak a taxik, az első kocsi vezetője reménykedő pillantást vetett rá a lecsavart ablakból. Amikor észrevette az utast, aki idegen szabású öltönyében, bőröndöket cipelve tartott a kocsi felé, kiáltott: — Bitte sehr, mein Herr! — Vigyen egy olcsó panzióba, valahová itt a környéken. Tud ilyen helyet? — Natürlich, mein Herr. A panziós pizsamában nyitott ajtót, vacogott a hidegtől, de láthatóan örült a vendégnek. — Szobát? — Natürlich, mein Herr. Pirkadatkor eleredt az eső, a cseppek egyhangú dobolása riasztotta fel álmából. Megmosdott, megreggelizett, azután várt. A taxis a megbeszélt időpontban csengetett érte. Keresztülhajtottak az esőáztatta városon. A kocsiban kellemes meleget árasztott a fűtőtest, a rádióból amerikai dzsessz szólt. Az új irodaházak, a ragyogó üvegablakokkal hivalkodó üzletek jócskán megváltoztatták a város arculatát. letházak Innen, a bankok és azkörnyékéről a háború utolsó maradványai is eltűntek már. — Vigyen a Moltkestrasse végére. — Jawohl, bitte sehr. — A gyárnegyedig rövid volt az út, a taxióra jelentéktelen összeget mutatott. A férfi busás borravalót adott a vezetőnek, amire az várakozóan fordult felé: — Óhajtja, hogy megvárjam? — Egy óra múlva visszajönne ide a sarokra? — Natürlich, danke sehr. Kilépett a kocsiból a nedves járdára. Az út túlsó oldalán előtűnt három földbe süppedt házikó és egy töredezett téglakerítés, amely mögött fészerek, dohánypajták húzódtak. A füst alacsonyan szállt az esőben, s a zajok olyan tompán, erőtlenül jöttek a gyár felől, mintha nem tudnák átszakítani a füst palástját. Látszatra semmi sem változott. De mégis: az innenső oldalon az üres telek helyén valaha bérház állt. Most fű nőtt a tető nélküli romok, a bombalyuggatta faldarabok között. Közvetlenül a föld fölött, pinceablakon függönyök lógatak. Gyerekek bámultak rá az esőpettyezte ablakokból. Átment az utcán, belökte a gyárkerítés melletti ház kertkapuját és kopogott az ajtón. Feszülten várakozott. Az ajtót nyitó asszony alig hasonlított az egykori cselédlányukra, alig emlékeztetett arra a képre, melyet tizenhét éven át dédelgetve érzött magában. Sötét hajába őszes szálak keveredtek, karikás szemének fénye megtört, a szája sarkából mély vonás indult az álla felé. Ruhája elejét összemarkoló keskeny kezén, a vékony bőr alatt áttüntek a kék erek. S ő képtelen volt rámosolyogni, bármennyire szeretett volna. — Nem ismer meg? kérdezte lágyan. — Stefan vagyok. — Nem ismerem magát. — Kate! Az asszony ijedten nézett rá, s egyre jobban szeretett volna szabadulni tőle. — Mit akar tőlem? kis — Nem ismeri meg a maga Stefanját? Stefan Hermannt? — Óh! Szóval maga el! suttogta döbbenten, majd a megrendülést hirtelen páni félelem váltotta fel. Berárd Walter Kaufmann: ILiOMILOoTum