Északmagyarország, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-01 / 102. szám
/ 'V Ø\VA proletattql egy egyhátaM A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Xxn. évfolyam, 102. szám ARA: 80 FILLÉR Vasárnap, 1966. május L Május elsejét, a természet nagy megújhodását, az igazi világot nyitó tavasz beköszöntését és az emberi munka nagy ünnepét helyenként már évszázadokkal ezelőtt is majálisokkal ünnepelték. Ez a nap azonban csak a II. Internacionálé 1889. július 14- én megnyílt, alakuló kongresszusának határozata alapján vált a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának és nemzetközi egységének kifejezőjévé, valamint a proletár követelések teljesítéséért folyó nemzetközi harc napjává. Azóta a nemzetközi proletariátus mindig közösen ünnepli ezt a napot. S az első május elsejei tüntetések 76. évfordulóján most bátran elmondhatjuk: május elseje ma már a munkásosztály világszerte általánosan elfogadott harci ünnepe. Ilyenkor, amikor az első május elsejékre emlékezünk, gondolataink végig vágtatnak a történelmen, benne a két világégés szörnyűségein és az azokból mindig hatalmasabban és győzelmesebben kikerülő nemzetközi munkásmozgalom útján is. Persze, szép ünnepi szóként is csenghet ez a megfogalmazás, mert a „hatalmas”, a „győzelmes” kifejezés nem mondja el azt is, mennyi szenvedés, küzdelem és véráldozat kellett mai eredményeinkhez. A tőke elleni küzdelem dédapáink kora óta egyre bonyolultabb lett, egyre magasabb követelmények elé állítja a dolgozó milliókat. Május elseje értelmét és alapgondolatait ezért mindig ennek a harcnak a jelszavai foglalták össze. Az első, közösen ünnepelt május elseje jelszavát a Kommunista Kiáltvány közismert zárósorából idézték: „Világ proletárjai egyesüljetek!” Ez a jelszó születése óta mindig aktuális. De nehéz lenne olyan időszakot kiválasztani a munkásmozgalom történetéből, amelyben időszerűbb lett volna, mint napjainkban. A tőke nemzetközi méretekben ellentámadásokkal próbálja csökkenteni az új társadalmi rend előretörésének ütemét, és ezek az ellentmondások nem egy országban bombák hullásával, asszonyok és gyermekek napalm és gáz okozta halálával járnak, másutt lemészárolt munkások, értelmiségiek, kommunisták és szakszervezeti aktivisták tömegsírjait jelentik. Ezért a nemzetközi feszültség növelésére irányuló törekvések mindenütt ártanak a szocializmus ügyének, s mi május elsejét akkor ünnepeljük méltón és a mai helyzet adottságainak megfelelően, ha gondolataink központjába álltjuk az imperialista törekvések visszaszorítására, a dolgozó százmilliók harci szelleme erősítésére oly fontos egység kérdését. Magunkévá tesszük a Szakszervezeti Világszövetség VI. kongresszusának a nemzetközi helyzettel kapcsolatos állásfoglalását, mert nem nézhetjük tétlenül az USA és más tőkés hatalmak népelnyomó, a gyarmati rendszer konzerválására, vagy új cégérek alatti restaurálására irányuló kísérleteit. Miközben azonban mi békésen, nyugodtan ünnepelünk és újabb és újabb eredményeket érünk el szocialista hazánk építésében, a nemzetközi élet égboltján ma is komor viharfelhők tornyosulnak. Az amerikai imperializmus a vietnami nép elleni barbár agresszióval és sorozatos provokációival súlyosan veszélyezteti a világ békéjét. Az agresszoroknak a nemzetközi jogot durván lábbal tipró galád bűncselekményei ellen világszerte száz- és százmilliók emelik fel tiltakozó szavukat. A földkerekség béke- és szabadságszerető népei messzea hangzó szóval követelik: „El kezekkel Vietnamtól!” nemzetközi proletár szolidaritás ünnepén különös erővel zeng a népeknek ez a kórusa. Különös erővel jut kifejezésre a béke, és a társadalmi haladás erőinek elszánt akarata és eltökélt szándéka, hogy a legmesszebbmenő támogatást és segítséget nyújtsák az amerikai kalandorok ellen csodálatra méltó bátorsággal küzdő hős vietnami népnek. Mi, magyar dolgozók, a mi megyénk népe is egyek vagyunk a világ dolgozóinak százmillióival ebben a cselekvő szolidaritásban. Az összefogáshoz, erőt sugárzó seregszemlénkhez újabb erőt kaptunk a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIII. kongresszusától, amely jelentős mértékben segíti az imperializmus ellen vívott harcot, a felszabadító mozgalmakat, a békéért szervezett küzdelmet, a szocialista forradalom továbbfejlődését. Mi boldogan és békében ünnepelünk. Büszkék vagyunk elért sikereinkre, nagy eredményeinkre, amelyet békében értünk el és csakis békében érhettünk el. Megyénkben számos élüzem és kiváló vállalat kitüntetése fémjelzi békés építő munkánk nagyszerű eredményeit. Öt nagy üzemünk: a Borsodi Szénbányászati Tröszt, a Borsodi Vegyikombinát, a Lenin Kohászati Művek, a Miskolci Vasúti Csomópont és a Mezőkövesd és Vidéke Földművesszövetkezet Körzeti a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaja alatt ünnepelhet ezen a napon. Az Ózdi Kohászati Üzemek pedig a Munka Vöröszászló Érdemrendje magas kitüntetést érdemelte ki több éves munkája alapján. Az SZMT elnöksége nevében szívből köszöntjük a kitüntetett vállalatok vezetőit, dolgozóit. Amidőn azonban ezeket a nagyszerű eredményeket nyugtázzuk, az idei május elsején amikor városunkban is ünnepségeken mérlegeljük eredményeinket, és ismertetjük feladatainkat, mindnyájunkban felvetődik a gondolat, mit tehetünk azért, hogy még következetesebben , eredményesebben valósítsuk meg pártunk politikáját. Hazánk további fejlődésének jelentős állomása lesz a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa. Vállalataink, üzemeink, termelőszövetkezeteink, a borsodi munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség pártunk iránti bizalma, a szocializmusba vetett hite nyilvánult meg azokban a felajánlásokban és vállalásokban, amelyeket a IX. pártkongresszus tiszteletére tettek. A munkaverseny és benne a pártkongresszusunk tiszteletére indított versenymozgalom lényeges vonásai már ismertek. Néhány fontos vonásukra azonban mégis fel kell hívnunk a figyelmet. Ilyen például, hogy az 1966-os termelési feladatokat az üzemekben műszaki konferenciák, termelési tanácskozások százain, alaposan és gondosan tanulmányozták, megvitatták, kitűnő javaslatokkal egészítették ki. Táviratok, levelek, vállalások hosszú sorrait idézhetnénk, amelyek azt bizonyítják, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága felhívása éppen a feladatok alapos ismerete révén találhatott ilyen széleskörű visszhangra. Elsőként a szocialista brigádok és a szocialista brigád címért küzdő dolgozók tettek vállalást Meggyőződésünk, hogy a hazánkhoz, rendszerünkhöz, a haladás gondolatához hű dolgozók megértik és átérzik e versenymozgalom jelentőségét: termelékenyebb munkával, takarékosabb gazdálkodással, jobb minőségű termékekkel, export-feladataink kifogástalan teljesítésével, az időszerű mezőgazdasági munkák pontos és jó minőségű elvégzésével teljesítik is kongresszusi Egyúttal versenyvállalásaikat. a munkásosztály nagy ünnepének eseményein való tesznek részvételükkel hitet is pártunk és kormányunk politikája, a szocializmus vívmányai, a szocializmus teljes felépítése mellett. Az út, amelyet megtettünk nagy és ebből különösen szép az, amelyet felszabadulásunk óta tettünk meg. A szocializmus erőinek előrenyomulása világszerte szembetűnő. Mi azonban nem kergetünk illúziókat Tudjuk, hogy az imperializmusnak van még ereje, hosszú-hosszú évtizedek során felhalmozott vagyona, nagy termelő apparátusa, le nem becsülhető katonai bázisa, és a félrevezetésben igen jártas propaganda gépezete is. Miként azonban az a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIII. kongresszusán elhangzott, a mi erőnk is nagy. Nagy az erőnk, mert a kommunizmus megrendíthetetlen igazsága világítja meg utunkat. Erre a hatalmas erőre a szocializmust építő népek erejére támaszkodva és ebből kiindulva nem engedjük meg, hogy szolidaritásunkat, közös fellépéseinket, az antiimperialista front egységét bárki is megbontsa. Ezért is követeli a nemzetközi összefogásnak e jeles napján, május elsején még erőteljesebben a nemzetközi munkásosztály és a haladás ügyéért felelősséget érző minden ember, — köztük a magyar dolgozó tömegek is — erőink összefogását, a proletár internacionalizmus és az imperialista ellenes egységfront elveinek érvényesítését. Ezért kiáltják ma a világon száz és százmilliók a történelmi jelszót: „Világ proletárjai egyesüljetek!” A nemzetközi összefogás •• nagy ünnepen írta: Jakó András VIHAR BÉLA: Hajnalra, mint csilláron a láng, felgyulladtak a gesztenyefánk ágain az ezernyi tüzek, a kinyíló bimbók és rügyek, s mint ünnepi fényből szőtt zenét, hallgatom a fa halk énekét. Májusi hajnal Bimbók, rügyek, piciny levelek: mindegyike egy-egy üzenet a gyökértől, mely sötétben, lent, höl rögök közt nedv, nyirok kereng, munkál, harcol, hatol lefele, hogy viruljon lombja, levele. Ezt példázzák rügyek és csirák, s körülöttem a bokrok, a fák, midőn itt e kora hajnalon, bensőmből a hangjuk hallgatom, s velem együtt az egész világ figyeli az újulás dalát. A magasba csak a mélyen át, törhet fel az ég felé, az ág. Ez a törvény: úgy nő meg a törzs, ha oda, le, a mélységbe törsz. Ezt hirdeti e gesztenyefa szívemből felsuttogó szava. Mint habos tej, a napsugarak csobognak; a kék fellegek alatt.Bimbózó ág, j , piciny levelek, hadd nyíljak ki én is veletek, hogy viruljon bennem is tovább, remény, hűség, tavaszi virág. A miskolci fiatalok színpompás felvonulással köszöntötték május elsejét Tegnap, szombaton este látványos felvonulással köszöntötték május elsejét a miskolci fiatalok. Több mint tízezer fiú és leány indult el fél nyolckor a Tanácsház térről az Adyhíd felé. A menetet kétszáz, a tanulásban és munkában élenjáró fiatal nyitotta meg. A sötét ruhába öltözött ifjakat háromszáz úttörő követte, majd kétszáz sportiskolás következett. Ezt a sort az MHS fiataljai, valamint a Bartók Béla Művelődési Ház öntevékeny csoportjai zárták be. Hömpölygő, fegyelmezett áradatként haladtak utánuk középiskolások, az iparitanuló intézetek fiataljai, az egyetemisták, majd az üzemek ifjú munkásai. Ezer és ezer lampion fénye világította meg Széchenyi utcát, ezer és ezer a zászlócska lobogott a fejek fölött, rendkívül ötletes dekorációk és transzparensek tarkították a vidám sereget. A Szemere utca sarkán a megye és a város vezetői köszöntötték a fiatalokat. S velük együtt üdvözölték őket az utaca két oldalán felsorakozott, s mellékutcákba beszorult miskolciak, akik látni akarták ezt a színpompás felvonulást. Tekintetükkel szeretettel kísérték végig a menetet egészen az Ady-hídig, ahol véget ért a felvonulás. Remek élmény volt a látvány, amely szimbolizálta május hagyományait, és hirdette a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepének erejét, nagyszerűségét. A miskolci fiatalok színpompás felvonulásáról május 3-i, keddi lapszámunkban képes riportban számolunk be részletesebben. Öt új szobor Április 30-án, szombaton délelőtt sok százan gyülekeztek Miskolcon, a szakszervezetek székháza előtti téren. A vasutas zenekar pattogó indulókkal szórakoztatta a gyülekezőket, akik a téren felállított új szobor avatására jöttek. Némethy Ferenc színművész Váci Mihály Szabadság, tégy gazdaggá minket! című versét mondta el, majd Solti András, a SZOT elnökségének tagja mondott rövid ünnepi beszédet. Utalt a proletariátus sok évtizedes harcaira, majd azzal a gondolattal leplezte le és adta át Miskolc közönségének Makrisz Agamemnon Húsz éve című szoborkompozícióját, hogy az új műalkotás hirdesse büszkén az eljövendő időknek felszabadulásunk dicsőségét. Ma, május 1-én Tapolcán Varga Miklós Vízbelépő és Németh Mihály Anya gyermekével című művét, Diósgyőrben, az Ady Endre Művelődési Ház előtt Varga Miklós Korsós lányát, a selyemréti kollégium előtt pedig Kovács Ferenc Kendős nő című alkotását avatják. Éljen május 1, a munkásosztály nemzetközi harci seregszemléje!