Északmagyarország, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

/ 'V Ø\V­A proletattql egy egyhátaM A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Xxn. évfolyam, 102. szám ARA: 80 FILLÉR Vasárnap, 1966. május L M­ájus elsejét, a termé­szet nagy megújhodá­sát, az igazi világot nyitó tavasz beköszöntését és az emberi munka nagy ünne­pét helyenként már évszáza­dokkal ezelőtt is majálisokkal ünnepelték. Ez a nap azonban csak a II. Internacionálé 1889. július 14- én megnyílt, alakuló kongres­­­szusának határozata alapján vált a munkásosztály nemzet­közi szolidaritásának és nem­zetközi egységének kifejező­jévé, valamint a proletár kö­vetelések teljesítéséért folyó nemzetközi harc napjává. Azóta a nemzetközi prole­tariátus mindig közösen ün­nepli ezt a napot. S az első május elsejei tüntetések 76. évfordulóján most bátran el­mondhatjuk: május elseje ma már a munkásosztály világ­szerte általánosan elfogadott harci ünnepe. Ilyenkor, amikor az első má­jus elsejékre emlékezünk, gon­dolataink végig vágtatnak a történelmen, benne a két világégés szörnyűségein és az azokból mindig hatalmasabban és győzelmesebben kikerülő nemzetközi munkásmozgalom útján is. Persze, szép ünnepi szóként is csenghet ez a meg­fogalmazás, mert a „hatal­mas”, a „győzelmes” kifejezés nem mondja el azt is, mennyi szenvedés, küzdelem és vér­áldozat kellett mai eredmé­nyeinkhez. A tőke elleni küz­delem dédapáink kora óta egy­re bonyolultabb lett, egyre magasabb követelmények elé állítja a dolgozó milliókat. Május elseje értelmét és alap­­gondolatait ezért mindig en­nek a harcnak a jelszavai fog­lalták össze. Az első, közösen ünnepelt május elseje jelszavát a Kom­munista Kiáltvány közismert zárósorából idézték: „Világ proletárjai egyesüljetek!” Ez a jelszó születése óta mindig aktuális. De nehéz lenne olyan időszakot kiválasztani a mun­kásmozgalom történetéből, amelyben időszerűbb lett vol­na, mint napjainkban. A tőke nemzetközi méretekben ellen­­támadásokkal próbálja csök­kenteni az új társadalmi rend előretörésének ütemét, és ezek az ellentmondások nem egy országban bombák hullásával, asszonyok és gyermekek na­palm és gáz okozta halálával járnak, másutt lemészárolt munkások, értelmiségiek, kom­munisták és szakszervezeti aktivisták tömegsírjait jelen­tik. Ezért a nemzetközi feszült­ség növelésére irányuló törek­vések mindenütt ártanak a szocializmus ügyének, s mi május elsejét akkor ünnepel­jük méltón és a mai helyzet adottságainak megfelelően, ha gondolataink központjába ál­ltjuk az imperialista törekvé­sek­ visszaszorítására, a dol­gozó százmilliók harci szel­leme erősítésére oly fontos egység kérdését. Magunkévá tesszük a Szakszervezeti Vi­lágszövetség VI. kongresszusá­nak a nemzetközi helyzettel kapcsolatos állásfoglalását, mert nem nézhetjük tétlenül az USA és más tőkés hatal­mak népelnyomó, a gyarmati rendszer konzerválására, vagy új cégérek alatti restaurálá­sára irányuló kísérleteit. Miközben azonban mi béké­sen, nyugodtan ünnepelünk és újabb és újabb eredményeket érünk el szocialista hazánk építésében, a nemzetközi élet égboltján ma is komor vihar­felhők tornyosulnak. Az ame­rikai imperializmus a viet­nami nép elleni barbár ag­resszióval és sorozatos provo­kációival súlyosan veszélyez­teti a világ békéjét. Az agres­­­szoroknak a nemzetközi jogot durván lábbal tipró galád bűncselekményei ellen világ­szerte száz- és százmilliók emelik fel tiltakozó szavukat. A földkerekség béke- és sza­badság­szerető népei messze­­a hangzó szóval követelik: „El kezekkel Vietnamtól!” nemzetközi proletár szolidari­­­tás ünnepén különös erővel zeng a népeknek ez a kórusa. Különös erővel jut kifejezésre a béke, és a társadalmi hala­dás erőinek elszánt akarata és eltökélt szándéka, hogy a leg­messzebbmenő támogatást és segítséget nyújtsák az ameri­kai kalandorok ellen csodálat­ra méltó bátorsággal küzdő hős vietnami népnek. Mi, ma­gyar dolgozók, a mi megyénk népe is egyek vagyunk a vi­lág dolgozóinak százmillióival ebben a cselekvő szolidaritás­ban. A­z összefogáshoz, erőt sugárzó seregszem­lénkhez újabb erőt kaptunk a Szovjetunió Kom­munista Pártja XXIII. kong­resszusától, amely jelentős mértékben segíti az imperia­lizmus ellen vívott harcot, a felszabadító mozgalmakat, a békéért szervezett küzdelmet, a szocialista forradalom to­vábbfejlődését. Mi boldogan és békében ünnepelünk. Büszkék vagyunk elért sikereinkre, nagy eredményeinkre, amelyet békében értünk el és csakis békében érhettünk el. Me­gyénkben számos élüzem és kiváló vállalat kitüntetése fémjelzi békés építő munkánk nagyszerű eredményeit. Öt nagy üzemünk: a Borsodi Szénbányászati Tröszt, a Bor­sodi Vegyikombinát, a Lenin Kohászati Művek, a Miskolci Vasúti Csomópont és a Mező­kövesd és Vidéke Földművesszövetkezet Körzeti a Mi­nisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaja alatt ünnepel­het ezen a napon. Az Ózdi Ko­hászati Üzemek pedig a Mun­ka Vöröszászló Érdemrendje magas kitüntetést érdemelte ki több éves munkája alapján. Az SZMT elnöksége nevében szívből köszöntjük a kitünte­tett vállalatok vezetőit, dolgo­zóit. Amidőn azonban ezeket a nagyszerű eredményeket nyug­tázzuk, az idei május elsején amikor városunkban is ünnep­ségeken mérlegeljük eredmé­nyeinket, és ismertetjük fel­adatainkat, mindnyájunkban felvetődik a gondolat, mit te­hetünk azért, hogy még követ­kezetesebben , eredményeseb­ben valósítsuk meg pártunk politikáját. Hazánk további fejlődésének jelentős állomása lesz a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa. Vállalataink, üzemeink, ter­melőszövetkezeteink, a bor­sodi munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség pártunk iránti bizalma, a szo­cializmusba vetett hite nyil­vánult meg azokban a fel­ajánlásokban és vállalások­ban, amelyeket a IX. párt­­kongresszus tiszteletére tettek. A munkaverseny és benne a pártkongresszusunk tisztele­tére indított versenymozgalom lényeges vonásai már ismer­tek. Néhány fontos vonásukra azonban mégis fel kell hív­nunk a figyelmet. Ilyen pél­dául, hogy az 1966-os terme­lési feladatokat az üzemekben műszaki konferenciák, terme­lési tanácskozások százain, alaposan és gondosan tanul­mányozták, megvitatták, ki­tűnő javaslatokkal egészítet­ték ki. Táviratok, levelek, vál­lalások hosszú­­ sorrait idéz­hetnénk, amelyek azt bizo­nyítják, hogy a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága fel­hívása éppen a feladatok ala­pos ismerete révén találha­tott ilyen széleskörű vissz­hangra. Elsőként a szocia­lista brigádok és a szocialista brigád címért küzdő dolgozók tettek vállalást Meggyőződé­sünk, hogy a hazánkhoz, rend­szerünkhöz, a haladás gondo­latához hű dolgozók megértik és átérzik e versenymozgalom jelentőségét: termelékenyebb munkával, takarékosabb gaz­dálkodással, jobb minőségű termékekkel, export-felada­taink kifogástalan teljesítésé­vel, az időszerű mezőgazdasági munkák pontos és jó minőségű elvégzésével teljesítik is kong­resszusi Egyúttal versenyvállalásaikat. a munkásosztály nagy ünnepének eseményein való tesznek részvételükkel hitet is pártunk és kormá­nyunk politikája, a szocializ­mus vívmányai, a szocializ­mus teljes felépítése mellett. A­z út, amelyet meg­tettünk nagy és eb­ből különösen szép az, amelyet felszabadulásunk óta tettünk meg. A szocializmus erőinek előrenyomulása világ­szerte szembetűnő. Mi azon­ban nem kergetünk illúziókat Tudjuk, hogy az imperializ­musnak van még ereje, hos­­­szú-hosszú évtizedek során felhalmozott vagyona, nagy termelő apparátusa, le nem becsülhető katonai bázisa, és a félrevezetésben igen jártas propaganda gépezete is. Mi­ként azonban az a Szovjet­unió Kommunista Pártja XXIII. kongresszusán elhang­zott, a mi erőnk is nagy. Nagy az erőnk, mert a kommuniz­mus megrendíthetetlen igaz­sága világítja meg utunkat. Erre a hatalmas erőre a szo­cializmust építő népek erejére támaszkodva és ebből kiindul­va nem engedjük meg, hogy szolidaritásunkat, közös fel­lépéseinket, az antiimperialis­­ta front egységét bárki is megbontsa. Ezért is követeli a nemzetközi összefogásnak e jeles napján, május elsején még erőteljesebben a nemzet­közi munkásosztály és a ha­ladás ügyéért felelősséget érző minden ember, — köztük a magyar dolgozó tömegek is — erőink összefogását, a prole­tár internacionalizmus és az imperialista ellenes egység­front elveinek érvényesítését. Ezért kiáltják ma a világon száz és százmilliók a történel­mi jelszót: „Világ proletárjai egyesüljetek!” A nemzetközi összefogás •• nagy ünnepen írta: Jakó András VIHAR BÉLA: Hajnalra, mint csilláron a láng, felgyulladtak a gesztenyefánk ágain az ezernyi tüzek, a kinyíló bimbók és rügyek, s mint ünnepi fényből szőtt zenét, hallgatom a fa halk énekét. Májusi hajnal Bimbók, rügyek, piciny levelek: mindegyike egy-egy üzenet a gyökértől, mely sötétben, lent, höl rögök közt nedv, nyirok kereng, munkál, harcol, hatol lefele, hogy viruljon lombja, levele. Ezt példázzák rügyek és csirák, s körülöttem a bokrok, a fák, midőn itt e kora hajnalon, bensőmből a hangjuk hallgatom, s velem együtt az egész világ figyeli az újulás dalát. A magasba csak a mélyen át, törhet fel az ég felé, az ág. Ez a törvény: úgy nő meg a törzs, ha oda, le, a mélységbe törsz. Ezt hirdeti e gesztenyefa szívemből fel­suttogó szava. Mint habos tej, a napsugarak csobognak; a­­ kék fellegek alatt.­­Bimbózó ág, j , piciny levelek, hadd nyíljak ki én is veletek, hogy viruljon bennem is tovább, remény, hűség, tavaszi virág. A miskolci fiatalok színpompás felvonulással köszöntötték május elsejét Tegnap, szombaton este lát­ványos felvonulással köszön­tötték május elsejét a miskol­ci fiatalok. Több mint tízezer fiú és leány indult el fél nyolc­kor a Tanácsház térről az Ady­­híd felé. A menetet kétszáz, a tanulásban és munkában élen­járó fiatal nyitotta meg. A sötét ruhába öltözött ifjakat háromszáz úttörő követte, majd kétszáz sportiskolás követke­zett. Ezt a sort az MHS fia­taljai, valamint a Bartók Bé­la Művelődési Ház öntevé­keny csoportjai zárták be. Hömpölygő, fegyelmezett ára­datként haladtak utánuk középiskolások, az iparitanu­­­­ló intézetek fiataljai, az egyete­misták, majd az üzemek ifjú munkásai. Ezer és ezer lampi­on fénye világította meg Széchenyi utcát, ezer és ezer a zászlócska lobogott a fejek fölött, rendkívül ötletes deko­rációk és transzparensek tar­kították a vidám sereget. A Szemere utca sarkán a megye és a város vezetői kö­szöntötték a fiatalokat. S velük együtt üdvözölték őket az ut­a­ca két oldalán felsorakozott, s mellékutcákba beszorult miskolciak, akik látni akarták ezt a színpompás felvonulást. Tekintetükkel szeretettel kísér­ték végig a menetet egészen az Ady-hídig, ahol véget ért a felvonulás. Remek élmény volt a látvány, amely szimbolizálta május hagyományait, és hir­dette a nemzetközi munkás­­osztály nagy ünnepének erejét, nagyszerűségét. A miskolci fiatalok szín­pompás felvonulásáról május 3-i, keddi lapszámunkban ké­pes riportban számolunk be részletesebben. Öt új szobor Április 30-án, szombaton délelőtt sok százan gyülekeztek Miskolcon, a szakszervezetek székháza előtti téren. A vas­utas zenekar pattogó indulók­kal szórakoztatta a gyüleke­zőket, akik a téren felállított új szobor avatására jöttek. Né­­methy Ferenc színművész Vá­ci Mihály Szabadság, tégy gaz­daggá minket! című versét mondta el, majd Solti András, a SZOT elnökségének tagja mondott rövid ünnepi beszé­det. Utalt a proletariátus sok évtizedes harcaira, majd azzal a gondolattal leplezte le és ad­ta át Miskolc közönségének Makrisz Agamemnon Húsz éve című szoborkompozícióját, hogy az új műalkotás hirdesse büszkén az eljövendő időknek felszabadulásunk dicsőségét. Ma, május 1-én Tapolcán Varga Miklós Vízbelépő és Németh Mihály Anya gyerme­kével című művét, Diósgyőr­ben, az Ady Endre Művelődési Ház előtt Varga Miklós Kor­sós lányát, a selyemréti kol­légium előtt pedig Kovács Fe­renc Kendős nő című alkotá­sát avatják. Éljen május 1, a munkásosztály nemzetközi harci seregszemléje!

Next