Észak-Magyarország, 1966. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-02 / 284. szám
6 II gyámhalcsági munkájáról tárgyalt Miskolc város Tanácsának végrehajtó bizottsága — Országunkban Budapest után Miskolcon jelent legnagyobb gondot a fiatalkorú- és gyermekbűnözés — mondotta Diczik István rendőrőrnagy azon az ülésen, amelyet tegnap, december 1-én tartott Miskolc város Tanácsának végrehajtó bizottsága. Ezt a gondot csak fokozottabb társadalmi segítséggel tudjuk könnyíteni, illetve megszüntetni. Az utóbbi gondolat áthatotta a többi felszólalást is éppúgy, mint azt a jelentést, amelyet a városi tanács igazgatási osztálya készített saját, illetve a kerületi tanácsok gyámhatóságának munkájáról. Néhány adat kommentár nélkül is jól érzékelteti a gyermek- és ifjúságvédelemmel való fokozottabb törődés szükségességét: Miskolcon 41 ezer 18 éven aluli fiatal él Mintegy 2500 azoknak a kiskorúaknak száma, akikkel a gyámhatóságoknak évenként foglalkozniuk kell. Közülük körülbelül ezer gyermek él veszélyeztetett körülmények között. Ugyanakkor a gyámhatósági feladatokat ellátó munkaerők száma kevés, a gyámügyi intézők túlterheltek. Ehhez a munkához társadalmi segítséget igényelve az igazgatósági osztályok már kapcsolatot teremtettek a KISZ-bizottságokkal, a nőtanáccsal, a Vöröskereszttel, a rendőrséggel, a bírósággal, az ügyészséggel, sőt, számíthatnak a tanácstagok és az utcabizalmi-hálózat úgynevezett felderítő és jelző szolgálatára is. Sajnos, az üzemi szakszervezeti bizottságok még nem kapcsolódtak be ebbe a munkába. Konkrétan, miben kell fokozni a segítséget? Elsősorban a felnőttek, a szülők nevelésében. Ez év július 1-ig ugyanis csaknem 170 gyermeket vettek állami gondozásba Miskolcon kizárólag a szülők erkölcsi hibái miatt! Sokkal kevesebb az anyagi és egészségügyi okok miatt gondozásba kerülő kiskorúak száma... — Sajnálatos tény az is, hogy évről évre csökken az állami gondozottak örökbefogadó, vagy nevelő szülők száma — jelentette ki dr. Rozgonyi Jenő, a városi tanács igazgatási osztályának vezetője. Míg a korábbi években átlag hat-hét gyermeket, tavaly már csak három kiskorút fogadtak örökbe Miskolcon. A sokfelé ágazó gyámhatósági munka egyik legkényesebb területe az úgynevezett láthatási jog szabályozása, amely az elvált szülők gyermekeire vonatkozik. Sok nehézséget okoz, hogy az elvált szülők a gyermeken keresztül próbálják megbosszulni az egymástól kapott, vagy vélt sérelmeket. Az ilyen ügyek száma is növekszik: 1962-ben 97, tavaly pedig már 161 esetben kellett szabályozni a gyermekek láthatását. A gyámhatóságok nyilvántartják az eltartási és életjáradéki szerződéseket is, jelenleg Miskolcon 58-at. Feltételezhető azonban, hogy több ilyen szerződés van a városban, de a zömmel idős emberek nem tudják, hogy a szerződések bejelentése milyen előnyökkel jár, mennyi védelmet kaphatnak ezáltal a tanácstól, amely ezzel a ténykedésével is a lakossággal való törődést szolgálja. B. A. Jelentés a Diósgyőri Papirprlcó! A Diósgyőri Papírgyár dolgozói a pártkongresszus tiszteletére még ez év elején értékes felajánlásokat tettek mind a termelés gazdaságosságának fokozására, mind pedig a mennyiségi terv országosan kívánatos túlteljesítésére. A széles körben kibontakozott munkaverseny, párosulva az időközben bevezetett műszaki intézkedések előnyeivel, a vártnál is kedvezőbb eredményeket hozott. Az év vége helyett már most, a kongresszus idejére összességében és tételeiben is teljesítették a vállalást, sőt, egyikmásik vonatkozásban túl is haladták. A termelékenység növelésén kívül a papír önköltségét a felajánlott 2 százalék helyett 2,5 százalékkal csökkentették. Ezzel a negyedmillió forinttal már túl is teljesítették egész évre szóló önköltségi vállalásukat. A gyártási előírások szigorú betartásával, fegyelmezett munkával a selejt is kisebb lett a vállaltnál. Mindezeken kívül eleget tettek mennyiségi felajánlásuknak is. A különböző papírfajtákból eddig hatvanhat tonnával gyártottak többet esedékes tervüknél. A többlettermelés értéke csaknem egymillió háromszázezer forint.A terv túlteljesítése azért is értékes, mert a diósgyőri gyár termékeinek jelentős része különböző készáruk (mint például játékkártya) formájában exportra kerül. A dolgozók példás munkáját dicséri, hogy a rendelők igényeit kifogástalan minőségben, reklamáció nélkül elégítették ki. ÉSZAKMAGYARORSZAG Vietnam békéjéért! A Hazafias Népfront Borsod megyei békeoperatív csoportja december 14 és 20 között vietnami szolidaritási hetet rendez megyénk minden városában, községében. A rendezvényre a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front megalakulásának hatodik évfordulója alkalmából kerül sor. A szolidaritási héten egy újabb országos akció sikeréhez járulhatunk hozzá: a 909 445— K. 95. számú csekkszámla gyarapításával segíthetünk abban, hogy Vietnamban egy iskolát és egy kórházat helyreállítsanak. Az újabb társadalmi összefogással megyénk lakossága ismét tettekkel bizonyíthatja: az igazságos ügyért harcoló vietnami hazafiak mellett áll és elítéli a háborút! A miskolci 3. sz. AKÖV fiataljainak példamutatása A kongresszusi versenyben országos hírnevet szereztek a miskolci 3. sz. AKÖV KISZ- fiataljai. A tavaszi hónapokban elhatározták, hogy a körzetesített iskolákba távolabbi településekről járó gyermekek utazásának biztosítására társadalmi összefogással három Ikarusz 30-as autóbuszt felújítanak és korszerűsítenek. Kezdeményezésük széles körű visszhangra talált, és mozgalmukhoz sorra csatlakoztak más megyék közlekedési vállalatainak öiszesei. A közös összefogás eredményeként az Alkotmány ünnepéig húsz autóbuszt készítettek el és helyeztek üzembe. A központi szervek felmérése szerint országosan még hét ilyen autóbuszra volt szükség, hogy valamennyi körzetesített iskolának kényelmes közlekedési eszköze legyen. Ezért a miskolci fiatalok a kongresszus tiszteletére újabb munkafelajánlást tettek és vállalták, hogy év végéig további két, kiselejtezett autóbuszt rendbehoznak. A feladatok mielőbbi elvégzését segítették az idősebb dolgozók is, akik műszak után bennmaradtak a műhelyekben, s a fiatalokkal együtt „házilag” készítették el az alkatrészeket, szereltek, javítottak. A társadalmi munkában felújított negyedik iskolabuszt a napokban ünnepélyesen átadták a tiszatarjáni körzetesített iskolának. A jól felszerelt autóbusz naponta 40 gyermeket szállít az iskolába és vissza a környező falvakból. Az ötödik autóbusz — amelyet a XVI. számú Autójavító Vállalat fiataljaival együtt újítanak fel —előreláthatólag december »-re készül el a tsz-ek önálló gazdálkodásáról A népgazdaság és a tsz-ek kapcsolata Amikor a termelőszövetkezetek önálló gazdálkodása, a holnap kerül szóba, sokan megkérdezik: no, és hogy alakul majd, milyen lesz a népgazdaság és a tsz-ek kapcsolata. Hogyan érvényesül mégis az állami irányítás, hogyan tudják meg a tsz-ek, mit érdemes, miből mennyit kell termelni? De elhangzik olyan kérdés is: vajon nem vezet-e majd ez az út egy-egy tsz-nél az elvtelen, kapitalista jellegű módszerekhez, gazdálkodáshoz? A kérdések jogosak, hiszen a termelőszövetkezeti tagság egyben tulajdonos is, s minden tsz-tagnak, mint résztulajdonosnak, joga van beleszólni a gazdálkodás menetébe. A termelőszövetkezeti üzemek viszonya tehát más az államhoz, a népgazdasághoz, mint az állami vállalatoké. Azt azonban már eleve ki lehet jelenteni, hogy egyetlen termelőszövetkezet sem gazdálkodhat az egész társadalom érdekeivel ellentétesen, nem folytathat valamilyen egészségtelen versengést. A tsz-ek is szocialista jellegű gazdaságok, a szocializmus felépítése érdekében tevékenykednek. Magától értetődik, hogy az önálló gazdálkodás, a termelés irányításában bekövetkezett változások célja is az, hogy a nagyobb hozzáértés, a jobb szakmai tudás, a helyi adottságok ésszerűbb hasznosításával mind a termelőszövetkezeti tagság, mind egész társadalmunk erősödjön gazdaságilag és politikailag. S ez végeredményben megjelöli a tsz-ek helyét egész társadalmunkban. Más kérdés viszont a tsz-ek állami irányításának holnapi módja. Szervezett információ — mindennapos kapcsolat A tsz-ek önálló gazdálkodása, az új tervezési és értékesítési módszerek már eleve feltételezik, hogy a termelőszövetkezetek gazdálkodásának közvetlen irányításához minden tekintetben hozzáértő, felelősséget vállaló vezetőkre, tsz-elnökökre, mezőgazdászokra, pénzügyi szakemberekre van szükség. Az új lehetőségek már ez évben jelentkeznek, és csupán az észszerűbb termelésszerkezet kialakítása révén. Az encsi járás szakemberei az elmúlt hetekben valamennyi közös gazdaságban hosszabb időt töltöttek, s a tsz vezetőivel egyetemben vizsgálják, milyen változtatásokkal, milyen pozitív változásokat lehet biztosítani. Sok helyen csupán azzal, hogy a gazdaságosan termelő növényféleségek területét növelik, mások termelését elhagyják, máris jelentős plusz mutatkozik. Ezt azonban hozzáértéssel fel kell ismerni, sőt, a távlati tervek kidolgozása, a termelési körzetek kialakítása is jól kvalifikált szakemberek közreműködését igénylik. Ez már eleve azt jelenti, hogy továbbra is meg kell maradnia a területi egységek, megyék, járások államigazgatásában dolgozó szakemberek és a tsz-ek szoros kapcsolatának. Jóllehet, a korábbi évekkel ellentétben e szakemberek és szervek feladata nem a mindennapos operatív beavatkozás, hanem a távlati tervek kidolgozása, a termelőszövetkezetek által kezdeményezett nagyobb beruházások szakmai jogosságának elbírálása és a dotációk, hitelek szükségességének, odaítélésének eldöntése. A bizonyos áruféleségek iránti népgazdasági igényről egyrészt a felvásárló vállalatok szakemberein, az egyes területek államigazgatási szerveinek instrukcióin keresztül értesülnek a közös gazdaságok. Másrészt viszont az elkövetkezendő időszakban létrejönnek olyan információs szervek, csoportok, amelyek felelősséggel javaslatokat tesznek, tanácsokat adnak a termeléshez. Igen jelentős szerepe lesz a jövőben az írásos propagandának, elsősorban a mezőgazdasági szaklapok bizonyos rovatainak, de a rádiónak, a televíziónak is. Szövetség — a tsz-ek képviseletére Igen sok szó esik e napokban a jövőben megalakuló termelőszövetkezeti szövetségekről. Az új vonások, az önálló tervezés, gazdálkodás, értékesítés feltétlenül megköveteli, hogy a közös gazdaságok rendelkezzenek olyan szervezettel, szervezetekkel, amelyek koordinálják a termelést, segítik, előkészítik a jelentősebb közös termelési vállalkozásokat, képviselik a termelőszövetkezetek jogi és más érdekeit, sőt, részt vesznek az áru, a termékek elhelyezésében is. Ezt a célt szolgálja majd a termelőszövetkezetek által létrehozandó termelőszövetkezeti szövetség. E szervezet létrehozása már elhatározott dolog, s szinte bizonyos az is, hogy egy-egy terület, esetleg 80—100 közös gazdaság, azaz egy-egy nagyobb termelési körzet tart majd fenn egy-egy szövetségi csoportot. Hogy erre szükség van, arra a számos közül hadd említsünk meg egyetlen érvet. Megyénkben is szinte minden járásban, de elsőként a mezőkövesdiben dolgozták ki, milyen lehetőségek vannak a termelés fejlesztésére, új, hasznos kezdeményezésekre, éppen a helyes változtatások következtében. A tervek, javaslatok realitását előzetes kalkulációk is megerősítik. Azonban egy-egy új jellegű kezdeményezés, árufeldolgozás, melléküzemág létesítése két-három szomszédos tsz-nél is szerepel. Érthető, hogy mind a két-három tsz jobban jár, ha közösen hozzák létre az újat, s nagyobb kapacitással, eredményesebben termelhetnek. Ilyen esetekben is az összehangolással, a tervek kidolgozásával, a kezdeti lépések megtételével jelentős, sokat érő segítséget nyújtanak majd körzetükben a termelőszövetkezeti szövetségek. Az ilyen szövetségek munkáját a megyei tanács vezetői, szakemberei segítenék, ők gyakorolnának felügyeletet, intézkednének olyan ügyekben, amelyek a szövetség hatáskörét meghaladják. Ez a szervezet, ez a mód helyesnek, ésszerűnek tetszik, s bizonyos, hogy valamennyi közös gazdaság egyetért az ilyen, minden tekintetben segítő, a tsz-ek érdekeit képviselő szövetség megalakításával. Barcsa Sándor Péntek, 1986. december 1 Tájékoztatás és propaganda lehetne Népművészeti boltjainkban, iparművészeti cikkeket árusító helyeken, de még a Képcsarnok Vállalat boltjaiban is gyakran találkozik az érdeklődő, vagy vásárló szándékú közönség olyan művészeti darabokkal, műalkotásokkal, e boltok jó értelemben vett árucikkeivel, amelyeknek alkotója legfeljebb a szakma berkeiben ismert, a nagyközönség előtt nem. Nem egy alkalommal áll meg az érdeklődő egy-egy névnél töprengően, legyen az akár népi iparművészeti alkotás, akár ötvösmunka, vagy éppen grafika készítőjéé. Nem egyszer kisebb kamarakiállítások meghirdetésekor is adódik olyan zavar, hogy a viszonylag nagyon szűk körben ismert kiállító művészről a nevén kívül semmit sem tud az érdeklődő, nem egyszer a nevet is akkor hallja először. Holott kíváncsi lenne rá, vajon ki az illető, mit alkotott eddig, mi volt az eddigi munkássága, milyen témák állnak legközelebb hozzá stb. Iparművészeti tárgyakat, népi iparművészeti cikkeket nemcsak szakboltokban, hanem más helyeken is árusítanak, ezek a művészi termékek állandóan a közönség előtt vannak, s természetes, hogy alkotóik iránt is folyamatos az érdeklődés. Sajnos, nemcsak a kiskereskedelmi vállalatok ajándékboltjaiban, hanem a szakboltokban sem tudnak mindenkor megfelelő felvilágosítást adni a vásárlónak, vagy vásárolni szándékozó érdeklődőknek, akár népművészeti, akár iparművészeti jellegű áruról legyen szó. Még az is előfordul, hogy a Képcsarnokhoz tartozó boltok dolgozói előtt sem részletesen ismert egy-egy árusított műalkotás teremtőjéinek munkássága. Az érdeklődő közönség nem keresgélhet utána lexikonokban. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ezek alkotói — az egészen kiemelkedő és már nagy sikerekben gazdag múltra visszatekintő művészek kivételével — nem is szerepelnek a lexikonokban. Jelentős részük fiatal koránál, rövid pályájánál fogva még nem is szerepelhet. Ennek ellenére jó lenne róluk mind többet tudni, megismerni más munkáikat is, legalább leírásból, általában valamivel többet tudni róluk. Nem lenne szükségtelen, éppen a fenti okok miatt, valamelyik országos művészeti irányító szerv gondozásában kiadni valami olyan kalauzt, kis lexikont, amelyik részletesen ismertetné őket, röviden bemutatná munkásságukat és legfőbb alkotásaikat. Ez a lexikális felvilágosításon, tájékoztatáson kívül jó értelemben vett „árukínálat”, a művészeti kereskedelem hasznos propagandaeszköze is lehetne. Mindaddig pedig, amíg ez nem oldható meg, illetve egy ilyen kiadvány meg nem jelenik, hézagpótlásként jó lenne, ha a művészeti tárgyakat árusító boltok felettes szervei, központjai egy szerényebb kiállítású, de tartalmilag hasonló bibliográfiai tájékoztatót adnának ki az érdekelt boltok vezetőinek és dolgozóinak felvilágosítására, jó tájékoztatására. Legalább az eladók legyenek tisztában az árusított művek alkotóival, és szükség esetén szakszerű, tartalmas felvilágosítást adhassanak az érdeklődőknek. (benedek) Íj gép az ismert terliszter szövetek kikészítésére A sikeres kipróbálás után megkezdte a termelést az NSZK-gyártmányú, Krantz MD—10 típusú szárító, hőrögzítő gép a Hazai Fésűsfonó kikészítő üzemében. Az 5 és félmillió forintos beruházású gép az eltartó szövetek kikészítésére szolgál. A magas poliészter tartalmú anyagok szárítása és hőrögzítése az új gépen egy műveletben történik. Percenként 26 méter anyag halad keresztül a gépen, s így teljesítménye a régebbi típusokéhoz képest háromszoros. A képen: Szabó Istvánná a gép kapcsolótáblájánál.