Észak-Magyarország, 1966. december (22. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
▼ asárnap, 1966. december 85. Borsod ipara, mezőgazdasága nagy szerepet játszik a népgazdaság életében. Acéltermelésünk, nyersvaskohászatunk az országos termelés nagy százalékát adja, fejlődő vegyiparunk — elsősorban a műtrágyagyártás — a mezőgazdasági termelés növelését segíti, de a különféle műanyagok, festékek gyártása révén híresek lettek fiatal vegyipari üzemeink az ország határain túl is. ... Sokan az országban csak ipari megyének tartják Borsodért, s úgy beszélnek róla, hogy mivel itt vannak a nagy vasgyárak, bányák, erőművek, építőanyagipari üzemek, itt az ipar van túlsúlyban. Téves felfogás, mert Borsod egyúttal az ország egyik legjelentősebb mezőgazdasági megyéje is, és az iparral együtt képezi azt az erőt, amely életszínvonalunk emelkedését állandóan előre mozgatja. S éppen azért, mert megyénk ipara és mezőgazdasága a népgazdaság erejének döntő hányadát képezi, államunk évről évre nagy gondot fordít arra, hogy új beruházásokkal, az ipari és mezőgazdasági üzemek állandó korszerűsítésével méginkább megsokszorozza a megye termelését, népgazdasági hatékonyságát. Sok minden épült itt az elmúlt évek során új gyárak, erőművek, lakótelepek nőttek ki a földből, fejlődött a közlekedés, s ki tudná felsorolni azt a temérdek létesítményt, amelyekkel mind-mind gazdagabbak lettünk, örömünk, megelégedésünk azonban csak még tovább fokozódik, ha a jövőre gondolunk. A harmadik ötéves terv során még gazdagabbak leszünk: tovább változik, alakul megyénk arculata, bővülnek meglevő üzemeink, s a meglevők mellé újak is épülnek. Pártunk és kormányunk, a IX. kongresszus határozatainak szellemében újabb nagy beruházásokat valósít meg Borsod megyében. A III. ötéves terv során, csakúgy, mint az egész országban, itt is a nagy változások korát éljük. Most, az ünnep békességében vessünk egy pillantást megyénk térképére, lássuk, mit hoz az alkotó jövő. Termelni fog a házgyár Két gyár is van egymás mellett. Az egyiket a második ötéves terv adta, a másikat a harmadik ötéves terv adja. Alózsolca határában, a hajdani kukorica-, lucernatáblák helyén ma gépek zúgnak, a sima műúton teherautók, dömperek robognak, az egyiken kész építőanyag, a másikon cement, gépalkatrészek a most épülő gyárhoz... Az épületelemgyár már termel. Mellette a házgyár most épül. Májusban kezdték a munkát. Megjelentek a kitűzők, majd a hatalmas földgépek, a szorgalmas kubikosok, ügyes kezű vasbetonszerelők, kőművesek, s szinte egyik hétről a másikra megváltoztatták a táj arculatát. A házgyár megépítése döntő fordulatot jelent majd a miskolci lakásépítkezésekben, annak a nagyarányú lakásépítési programnak megvalósításában, amelyet a közelmúltban határozott el pártunk IX. kongresszusa. A kész elemek meggyorsítják, s nem utolsósorban olcsóbbá teszik az építkezést. Egyébként ez a gyár is a Szovjetunió segítségével épül: szovjet tervek alapján, szovjet gyártmányú berendezésekkel és szovjet mérnökök szerelik majd össze. Most még a magyar munkásoké a szó, akik lelkesen, szorgalmasan dolgoznak, nap mint nap újabb sikerekkel tetézik kongresszusi vállalásuk teljesítését. A házgyár a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat beruházása, az ő munkájukat segíti, s gyorsítja, de termékeivel sok-sok lakásra váró ember gondját oldja meg. Tudják az építők is, hogy milyen fontos minden nap, minden óra, amivel a gyár építését meggyorsíthatják. Napokkal ezelőtt, zimankós időben jártunk ott: a vasbetonszerelők ujja szinte rátapadt az anyagra, a kubikosok csákánnyal verték szét a megfagyott rögöket, a teherautók elelakadtak a kátyúban, de a munka nem szünetelt. — Minden percet kihasználunk — mondta Andrási Károly, az építkezés irányítója. — A kongresszusi verseny, amelyben már eddig is szép eredményeket értünk el, tovább tart. E versenyben sikerült elérnünk, hogy négy darab gépalappal már elkészültünk, a napokban megkezdődött a szovjet gépek szállítása, és azokat a jövő év első negyedévében már szerelik. Miközben tehát a gyár külső falait rakják, belül már szerelik a gépeket, s a miskolci házgyár már ebben az ötéves tervben több mint ötezer lakás felépítéséhez elegendő épületelemet gyárt. ÉSZAKMAGYARORSZÁG GAZDAGABBAK LESZÜNK Tovább bővül a TVK ♦ Ez a három betű: „TVK” T ma már nem szorul különö♦sebb magyarázatra. Mindenki tudja megyeszerte, ország♦ szerte, hogy a Tisza-parti metropolisz, a Tiszai Vegyi Kombinát nevét jelenti. Is♦merik az ország határain túl ♦ is: Nyugat-Németországban,Hollandiában, Belgiumban, s a legtöbb tőkés országban, s ahová eljutnak termékei. A ♦ Tiszai Vegyi Kombinát lakk♦ festékgyára évtizedes múlttal rendelkezik, s a világ X piacot évtizedek óta uraló X nyugati gyárakkal vette fel ♦ a versenyt, s ma már egyre ♦ több hajó fut a Szederkényiben készülő festék színeiben ,a nyílt tengeren... T Ismerik tehát az elsőrendű minőségű szintetikus zománcokról, ismerik az itt előállított nitrogénműtrágyáról, az ammóniáról, salétromsavról, amelyből a hazai igények kielégítésén felül már exportra is jut. Alig néhány év, s ez a három betű: „TVK” — fogalom lett a hazai piacon és a nyugati világban is. Egyszerű, mindennapi feladatokat végrehajtó munkások tettei fémjelzik ezt a három betűt, azoknak a műszakiaknak, fizikai dolgozóknak lelkiismeretes munkája, akik az ország minden részéből sereglettek az új gyárba és telepedtek meg az új városban. A tiszaszederkényi tájon valóban történelmi fordulatokat hozott az eltelt évtized: új gyár, s új város nőtt ki a fű közül, ahol addig még bokor is alig volt. Ám ez a fordulat, a történelmi átalakulás még nem zárult le: tovább bővül a gyár és tovább épül az új város, amely az ország 66. városaként nyerte el ezt a rangot. A harmadik ötéves terv következő évei az üzemrészek bővítését, új üzemek építését jelentik. Ezzel együtt tovább bővül majd a Szederkényben gyártott termékek skálája is. Az új üzemekbe új munkaerő kell, őróluk is gondoskodni szükséges. Tehát tovább épül, bővül a város. A harmadik ötéves terv során több száz lakás épül állami támogatással és magánerőből is; új középületekkel, terekkel gazdagodik és szépül a műút melletti kisváros, amelynek ily módon gazdagodnak lakói, s velük együtt gazdagabb lesz a megye, az ország is. A BEM A vonal túlsó oldalán Sípos Sándor, a Borsodi Ércelőkészítőmű főépítésvezetője jelentkezik. — Mondjon valami szenzációsat a BÉM-ről. — Ez, az év vége előtti időszak az, amikor semmi bizonyosat nem tudunk mondank Most végezzük évi munkánk felmérését. Annyit elárulhatok, hogy ebben az évben értük el a legnagyobb eredményt. Az elmúlt három év alatt összesen 324 millió forint értékű feladatot kellett elvégezni, s az idei feladat egymaga 325 millió forint volt. A várható eredmény azt tükrözi, hogy mind a kivitelezők, mind a beruházó LKM jó, eredményes munkát végeztek és végeznek. — Mikor kezdték a nagy munkát? — 1963. szeptember 23-án tettük az első kapavágást. Az első ütem átadási ideje pedig 1968. július 1. Jövőre az első félévben még az építőké a főszerep, az év második felében pedig, s egyre fokozott mértékben, a technikai szerelés kerül előtérbe. Már elkészült a darabosító csarnok, szereljük benne a darabosítógép-állványt, s januárban megkezdjük a gépi szerelést. — Ha szabad, még egy kis környezetrajzot... — A BÉM 60 hold bekerített részen fekszik, amelyet 137 hold, fákkal beültetett védősáv vesz körül. Ez védi meg Miskolcot (egyébként a mű a villanyrendőrtől 6 kilométerre északra fekszik) az esetleges levegő szennyeződéstől. A Borsodi Ércelőkészítőmű az első ütemben évi másfélmillió tonna ércet darabosít a diósgyőri és az ózdi nagyolvasztók részére. 9 45 ezer tonna beton acélhusa ! Az átadási ünnepség dekorációi még jóformán le sem kerültek a falakról, a gépeken még egészen friss a festés, frissek a falak, új itt minden. Jóleső érzés egy ilyen vadonatúj gyárban dolgozni, mint a December 4 Drótművek huzalcsarnoka. Több éven át tartó nagy munkával 260 millió forint költséggel épült. Igaz — mondhatjuk most — ez már elkészült, nem a jövőtől várjuk, hiszen az új gyáregységet a város felszabadulásának 22. évfordulója alkalmából még a hónap elején átadták... Mégis azt kell mondanunk: az új huzalcsarnok is a harmadik ötéves terv ajándéka, most készült el, ebben az ötéves tervben kezdi meg a termelést, s ez még nem is minden, hiszen a drótmű a következő években is tovább korszerűsödik, bővül, tovább épül. Negyvenötezer tonna betonacélhuzal. Számokban kifejezve ez így nem sokat mond. De mindjárt érhetőbbé válik, ha hozzátesszük, hogy mennyire várják már ezt az építőanyagipari vállalatok, mert a betonacél nélkülözhetetlen kelléke az előre gyártott épületelemeknek, különböző tartóoszlopoknak. A drótmű új huzalcsarnokának megépítésével összesen évi negyvenötezer tonna betonacélhuzal termelése vált lehetővé. Az új gyárral tehát máris gazdagabbak lettünk, termékével, s a felhasználásával készült új termékekkel, majd az azokból épült új házakkal, középületekkel pedig még gazdagabbak leszünk. Az oldalt összeállította: Ónodvári Miklós Csorba Barna Fotók: Szabados György fzépeket villantottunk fel csupán, egyes pontokat a megye térképéről. De ezzel korántsem merült ki mondanivalónk. Hiszen oldalakon át sorolhatnánk a sok nagyszerű létesítményt, amely már megépült és most tovább bővül, és azt a sok-sok nagyszerű tervet, amelyeknek megvalósítása még a következő évekre vár. Számokban ki sem fejezhető az a segítség, az a nagyszerű előrehaladás, amelyet a harmadik ötéves terv jelent nekünk. Új utak, hidak, lakóházak ezrei, középületek, gépesített termelőszövetkezetek, öntözőcsatornák, gyárak. Mennyi, mennyi kincs csak egy megyében is! S ez mind népünk javát szolgálja munkával, békességgel.