Észak-Magyarország, 1966. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-31 / 308. szám

SZIL­VESZTER ILVESZTER SZILVESZTER Vihar Béla: Szilveszter Illan az év, hogy rohannak a napok, ezüstlik hajam, már-már öreg vagyok. Azelőtt — hej —, a legtöbb ember éppen, akár szülőm lehetett volna nékem, most meg, most meg — tűnődöm sóhajtva — mindegyre többnek én lehetnék apja. Zenesarok a lakásban A mai modern lakásban már nincsenek külön „szalonok­’ kávézásra, kártyázásra, vagy zene hallgatásra. Mégis, ma is isszák a feketét, játszanak és hallgatják a melódiákat Nappali szobánk egy részét rendezzük be, barátságos sa­roknak, ahol például egy fo­telban elnyújtózva, kényelme­sen hallgathatjuk a zenét. Ho­gyan alakítsuk ki ezt a „zene­sarkot?” Ha a kiszemelt helyre nagy­méretű bolyhos szőnyeget te­szünk, már be is rendeztük. Általában alacsony, hosszúkás asztalkát és két fotelt tegyünk ide. Az asztalra díszvázát, ci­garettakínálót helyezhetünk. Hagyjunk helyet a kávéscsé­széknek bőven. Ha szeretjük a kényelmet, kanapét is te­gyünk ide. A lemezjátszót, magnetofont, rádiót, tegyük kézközelségbe, az erre a célra épített kisasztalra. Aki ügyes, sajátkezűleg elkészítheti: tu­lajdonképpen három, lecsiszolt és lakkozott ládából áll. A ládák oldalnagysága 30—40 cm. A ládákat egyenként négy lábra építjük. Egyikbe a mag­netofont, másikba a lemezját­szót süllyesztve szerelhetjük be. A harmadikból bárszek­rény készülhet. A ládák fe­délmegoldása lehet egyéni Két-két belső zsanérral ké­szíthetünk fedőlapot, vagy csúszó fedelet is. Mellette ál­lólámpát helyezzünk el. A televízió készüléket a ze­nesarokkal szembe állítjuk fel, így ha kedvünk van ugyanarról a helyről nézhet­jük a tv-t. Falikar, asztali lámpa, álló­lámpa előnyös a hangulatos zenekarok megvilágítására. Éjfélkor Díszlövés MIT VISELNEK a párizsi­­ nők Ezúttal fényképeket kaptunk arról, milyen kalapok, sap­kák divatosak most — Párizsban. A modelleket átnyújtjuk nőolvasóinknak — év végi ajándékként: Kettős, jerseyből készült kendősapka. Az anyag világos­kék alapon, bordó, török mintás, két centiméter széles bor­dó gyapjúrojt díszíti a kendő alját. Nemcsak csinos, hanem meleg is. Világszerte divatos a fejre simuló kalapforma. A legérde­kesebb Jean Patou divattervező modellje. A halvány rózsa­szín kalapot széles, fekete bársonyszalaggal díszítették, amelynek vége rojtos. boit&th Ic&ft&sc&tci' ÜGY­E, MÉG VAN abból, amit karácsonyra főztek? Ó, ne is mondják, az enyém se akar elfogyni! Hiába, ilyenkor van ennek a szezonja. A dolgozó nő, aki rendszeresen üzemi koszton tartja jól családját, évenként legalább egyszer nekidurálja magát, s azt mondja övéinek: — Most pedig gyerekek, fő­zök egy jó töltött káposztát. — Hurrá — sivít fel a csa­lád. — De sokat ám ... — Jó, nagy dagadt töltelé­kekkel! Aztán elkezdődik a szertar­tás. Elő a nagy, öt literes fa­zekas. Két kiló aprója, egy nagy hasáb, két kiló darálni való hús, két kiló fej, láb, gersli, miegymás. Nekigyür­­kőzünk. Igen ám, de hamaro­san kiderül, hogy a töltelék sok, a lapu kevés. Futás a csarnokba. Újabb hasábot azonban nem adnak, csak aprajával. Sebaj, esetleg több lesz. Folytatódik az aktus. Pilla­natok alatt megtelik az asz­tal töltelékkel. Te úristen! Neewen darab! Most meg a fazék kicsi. Sebaj, elő a tizen­ötliterest, amelyikbe paradi­csomot szoktunk főzni. Aztán délután az egész­­ én csőház megtelik a fenséges illattal, szinte csurog az em­ber nyála. Hiába, isteni étel a töltött káposzta. Egyszer végre annyit eszünk, amennyi belénk fér. Jó hazait, igazit! Csakhogy azon az estén, amikor a karácsonyfán kígyóz­nak a fények, rántott halat kell enni, meg bejglit. Kará­csony első napján ott volt a pulyka, még másnapján is az­zal birkózott a család. De ak­kor este már sor került a töl­tött káposztára is. Nem azért, mert kellett, de amikor vég­re van, s olyan finom ... Első hétköznap reggel va­laki felvetette: reggelizzünk töltött káposztát! Miért ne? Kinek mi köze hozzá, hogy mit reggelizünk? Aznap este töltött káposzta volt a vacsora. A következő reggel már nem ment, de hát nem veszhet kárba, ezért in­kább veszni hagytuk a befize­tett üzemi ebédet, s hazaraj­­zottunk töltött káposztát enni. Még nem szólt senki egy szót sem, de már gyanús pil­lantásokat vetettek a nehezen ürülő fazékra. Harmadik nap este férjem meglepetéssel várt. Kiürítette a tizenötliterest. Eevik edény­­be az apraját, másikba a tei­fpjpTset volt (inj­pV)­­a iTvfíve1 ptbp úsv bplo fáradt, hogy igazán meg lehe­tett érteni, miért nem vacso­rázott töltött káposztát annak ellenére sem, hogy a változa­tosság kedvéért burgonyát főztem hozzá. Negyedik nap vendégeket hívtunk azzal az aljas céllal, hogy megkínáljuk őket ká­posztával. Mondanom sem kell, hogy szalonnát kértek he­lyette, mert nekik is van ott­hon még egy fazékkal. Hozzátartozik még az igaz­sághoz, hogy az üzemi kony­hán egyik nap káposztaleves volt, a másik nap rakott ká­poszta, harmadik nap székely j­aposzta. Ötödik nap reggel, tünte­tően hozzáfogtam töltött ká­posztát reggelizni. Csak hadd lássák otthon, hogy az ember igazán nem azért töri magát, hogy a végén kiöntse a drága jó ételt. Hiába volt, csak rész­vétteli pillantásokat kaptam. MOST MÁR MINDEN remé­nyem a Szilveszter éjszakában van. Ha ma éjszaka, hajnal öt óráig nem fogy el az a tíz töltelék — mert az apraját már rég kiöntöttem — akkor én istenuccse a szemben levő lámpaoszlopra fogok célbado­­bálni vele és soha, de soha többé nem főzök töltött ká­posztát ... az idén ... esetleg csak jövő karácsonyra. Adamovics Ilona A vendéglátás „ABC-je“ Brillat Savarin, a XIX. századi jótollú ínyenc, aki — szó szerint — „beette” magát a halhatatlanságba, összeállította a vendéglátás szabályait. Ezeket kissé korszerűsítve a ma­gunk körülményeire alkalmazva, hézagaikat pótolva „feltá­laljuk” most az ünnepek, a farsangi vendéglátás évadja előtt. • — Az összejöveteleknek nem a lényegük, csak velejáró­juk a megvendégelés; a nem éhezőket kell táplálnunk! * —• A gyermekzsúrok következménye nem lehet gyomor­rontás. Az otthon étvágytalan gyermek gyakran válik fa­lánkká a vendégségben, ezért módjával kínáljuk! * — Csak olyan felnőtteket hívjunk egy társaságba, akikről tudjuk, hogy szokásaik, tulajdonságaik nem ellentétesek. * — Felnőtt vendégeink előtt ne produkáltassuk gyerme­keinket, ne dicsérjük, ne szidjuk, mert ez a vendég számá­ra éppoly kínos, mint a gyermeknek. • — A kínálni valókat készítsük kezünk ügyébe. Ne s­zög­­jünk-forogjunk. A vendég számára sem kellemes, ha érzi, hogy vesződséget okoz. — Ne kínáljunk szüntelen. Ki-ki annyit egyen-igyon, amen­­­nyit kíván.* — A vendégeinket ne zaklassuk ügyes-bajos dolgainkkal. Sértés, ha azt kell hinnie, hogy azért hívták meg, mert szá­mítanak rá! — Ha azt akarjuk, hogy vendégeink otthon érezzék ma­gukat, ne szórakoztassuk őket mindenáron, összeillő em­berekre nem kell rákényszeríteni a közös időtöltést (kár­tyát, táncot, zenehallgatást, stb.) * ki ^ — Vendégeinket ne várjuk köntösben, pongyola.­ban A „kiöltözéstől” is tartózkodjunk. Úgy öltözködjünk, mintha, mi mennénk látogatóba! — Az erőszakos marasztalásnál és súlyosabb uc ek, ha „kiositjuk” a vendéget, ha megkérdezzük, hogy másnap hánykor kell felkelnie? — A rokonok látogatását ne tekintsük személyes sértés­nek! Igaz, a rokonság önmagában még nem ok a vonza­lomra, de annyi udvariasságot a rokon is megérdemel, mint az idegen. — Csak akkor rendezzünk vendégséget, ha azt nem kell utólag megkoplalnunk! A gondokkal terhes v­­dégeskedés hangulatunkra sem marad, hatástalan, követ­­ésképp a vendégek is megérzik, hogy „valami zavaró va a levegő­ben”. Mit tálaljunk? Túrós Emil receptjei FOKHAGYMÁS SAJTOS SZENDVICS Hozzávalók: zsúrkenyér tő szelet, fokhagyma 2 cikk, fe­hér bor 2 dl, reszelt sajt 15 dkg, tojás 6 db, vaj 7 dkg, só, törött bors 7 dkg. Elkészítés: A zsúrkenyérsze­­letek mindkét oldalát meg­pirítjuk, és melegen tartjuk. Közben 2 cikk fokhagymával bedörzsölünk egy zománcos serpenyőt Erre ráöntjük a 2 dl fehér bort (könnyű asztali bor is jó erre a célra), és fe­rdével letakarva erős tűzön ad­dig forraljuk, míg levét majd­nem elfőtte. Közben felütjük a tojásokat beletesszük a va­jat megsózzuk, borsozzuk és villával elkeverjük. Ha a bor leve már nem több fél decili­ternél, hozzátesszük a felütött tojást a reszelt sajtot a va­jat, és nem túl erős tűzön — habverővel való állandó ke­verés mellett — habart tojást csinálunk belőle. Ezt egyen­letesen elosztjuk a pirítósok­ra és azonnal forrón tálaljuk. Néhány szelet friss paradi­csommal díszíthetjük a tetejét. Joghurttal és citromlével, ke­­­­vés mustárral ízesített, jól elő­hűtött fejes salátát tálalunk hozzá. NARANCSLf­­­EHÉR BORRAJ 6—7 dkg cukorral és egy csi­petnyi fahéjjal cukorszirupot főzünk (kb. 2,5 dl-t.) Belefőz­zük egy narancs lereszelt hé­ját, majd átszűrve lehűtjük, és porcelán, vagy üveg tálba tesszük. Ezután hozzákeverünk 3 narancs megszűrt levét és 3 dl badacsonyi bort. Talpas poharakba téve hűtőszekrény­ben tároljuk, majd minden po­hárba 1—2 db jégkockát és 1 szelet vékonyra vágott és meg­hámozott narancsszeletet téve tálaljuk. BÖLE (IS SZEMEIRE) A bólét legalább 2 órával a fo­gyasztás előtt kell elkészíteni és hűtőszekrényben tartani. A leg­jobb őszibarackból vagy eperből, 5 db szép őszibarackot előzőleg meghámozva és kimagozva vé­kony szeletkékre vágunk, és bő­­lés tálba tesszük. (Ha eperrel vagy szamócával csináljuk, akkor ezeket megtisztítva, jól megmos­va és szitán lecsurgatva tesszük a bólés tálba. Ezekből 50 dkg-ot számítunk.) A gyümölcsöt 10—15 dkg por­cukorral megszórjuk, majd leönt­jük 15 cl likőrrel, 5 cl jó ko­nyakkal, és kb. fél óráig hagyjuk állni a hűtőben. Ekkor hozzáön­­tünk 1 liter fehér bort (jó a zöldszilváni, vagy a szürkebarát) és letakarva, a felszolgálás pilla­natáig hűtőszekrény­ben tartjuk (vagy apróra tört jégre állítjuk). Még egy liter bort és üveg pezs­gőt külön hűtünk hozzá, de eze­ket csak a tálaláskor öntjük rá. Jól előhűtött szódavizet is tehe­tünk minden adagba. Óvatosan, csak egyszer-kétszer keverjük meg, nehogy a gyümölcs összes törjön. MELEG SAJTOS ZSEMLE Hozzávalók: Hozzávalók: zsemle 6 db, vaj 5 dkg, eidámi sajt 20 dkg, só, 1 kávéskanál mustár, 3 dkg szardellapaszta, törött bors, zöld­petrezselyem, pirospaprika. Elkészítés: a vajat a szardella­pasztával és a mustárral simára keverjük, sóval, törött borssal, pirospaprikával és finomra vágott zöldpetrezselyemmel ízesítjük, és jól összekeverjük. Ezután a fél­bevágott zsemlékre kenjük, és tiszta sütőpléhre helyezzük. Most az eidámi sajtot­­ héj nélkül kisebb kockákra vágjuk, és egyenletesen elosztjuk a fél zsem­lékre. A sütőbe téve felső lán­gon szép pirosra süljük. i *■ Másnaposság

Next