Északmagyarország, 1967. július (23. évfolyam, 154-178. szám)
1967-07-30 / 178. szám
▼asternap, 1961 JfiHm 30, ÉSZAKMAGYARORSZAG Családi-KOR ■iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Horgoljunk blúzt A blúz minden időben csinos és kellemes viselet. Most, hogy a horgolás asszonyok, leányok kedvenc időtöltése, s a horgolt blúz, ruha az öltözködésben divattá vált, az alábbi modelleket ajánljuk. Szabásminta Fehér csomagolópapírt 10 cm-es kockákra osztunk, s belerajzoljuk a blúz szabásmintáját, úgy, hogy az eleje hosszát, a derék- és csípő-, valamint a mellbőséget a saját méreteink szerint kezdjük el horgolni a blúzt. Horgolási minta Első minta: négy kétráhajtásos pálca, nyolc láncszem. Ismét négy kétráhajtásos pálca stb. Második sorában négy pálcára ismét négy pálca, a már négy láncszem ráhajtás nélkül leszúrva. Ismét négy láncszem, pálca. E két sor váltogatja egymást Második minta: egyszerű nettminta. Három levegőszemmel, egyráhajtással, lyukakat horgolunk. Háromlábas egyráhajtásos pálcikákkal horgáljuk meg a mintát. Harmadik minta: két pálca, két láncszem, két pálca, négy láncszem, két pálca, két lánc,J szem stb.... Tetszés szerinti dolgozhatunk, egy, vagy kétráhajtással. Választhatunk hozzá színes zefír szálból fonalat. Egy, vagy két finom gyapjú blúzt horgolhatunk. Ha kártolt fonalat vásárolunk, ajánlatos ugyanolyan lánc-cérnát is venni, hogy a fonal formatarítását biztosítsuk. Dolgozhatunk fehér vagy emrü Gyöngy-perlé-fonállal. Kitűnő mosó- blúzt kapunk így. De használhatunk selyemfényű Mátra-1 fonalat is, ebből különleges, horgolt blúzunk lesz, ha színes fonalat választunk. 9 Ki figyel oda? ! A Ludas Matyiban láttam a múltkor egy jellemző képet: keresik a főnököt. Nincs I benn. Hol van? Kiment mosolyogni. Varga Jenő közgazdász-szaktekintélyünk egykor nemhiába mondta Moszkvában: nekem csak egy lap kell Pestről. Abból mindent megtudok. A Ludas Matyi. Vezető állásban levő pesti barátom meséli: öregem, tudod miért kellett nekem az előző vállalattól megválnom, ahol a főnök helyettese voltam? Nem. Mert még nem szoktam meg, hogy megfelelő „álarccal”, a szigor, a mogorvaság álarcával járjak beosztottaim közül. Barátságos voltam mindenkihez, így aztán kihasználtak, átvertek, lejárattak. JÓKEDVÜNK ELSŐ SZÁMÚ KÖZELLENSÉGE címmel Mesterházi Lajos fejtette ki ezt az elmúlt év végén. Kénytelen vagyok idézni őt, olyan jól tapintott rá a kérdésre. Fiataloknak — mondja — azt ajánlanám: végezzék munkájukat örömmel, hivatástudattal, de óva intem őket attól, hogy ez meg is lássák rajtuk. Még nem jutottunk el fejlődésünkben, szocialista építésünkben odáig, hogy az örömmel végzett munka általánosan elfogadott legyen. Mert hát, miért is örül olyan nagyon az illető munkájának? Nem tehet neki? Akkor rakjunk rá még többet. Jókedvűen, könnyen végzi — bogarásszuk csak meg — valami mm stimmel itt. Keresetével is elégedett? Nincs se munkahelyi, se családi baja, bosszúsága? Nem természetes. Most aztán, kedves olvasó, hogy mászom ki ebből a kátyúból? Mert hiszen második bekezdésemnek föltétlenül az a logikus következtetése: legyünk bizalmatlanok, zárkózottak, akkor ..nem vernek át”. S a továbbiaknak mi a következtetése? Ne mulassunk örömöt, mégha netán úgy is volna, mert rögtön akadnak, akik megkeserítik, s akkor az is szertefoszlik. Történelmi és gazdasági adottságokban kutatom ennek az öröm-ellenségnek — már ahol föllép — a gyökereit. Török, tatár, német és jó uraink úgy megkínoztak, hogy csak akkor éltünk, ahogy éltünk, ha panaszkodtunk. Ha titkoltuk, mi van, ha dugtuk az örömöt. Akkor talán, a véka alatt egy kicsit melegített, egy kicsit világított. DE MA? Miért kell egyes helyeken titkolni egy prémiumot, egy előlépést? Tudom. Sok jó közösség van, ahol közösen tudnak örülni egymás eredményeinek. Az egyéninek is, a közösnek is. De tegyük szívünkre kezünket, hány olyan még, ahol valóban hely van titokban kell és lehet csak örülni bizonyos eredményeknek. És mi lenne ennek az oka? Mesterházi rámutat bizonyos okokra: közösségi érzésünk, szocialista tudatunk nem fejlődött úgy, mint precíziós gépeink, szerszámaink. Az egyéni érdekeltség és a közös célok nem hangolódtak még úgy össze, hogy a közös javakból jutó egyéni eredmények ne szüljenek sandaságot, irigységet. Az egyéni érdekek is, mintha jobban ki lennének élezve. Mint az éhes föld, úgy nyeli az igény a több és több térTalán az új gazdasági mechanizmusban is a legfontosabb működtető az ember, s az ő törvényeit és védelmét, örömének törvényes támaszát a lélek mérnökei, a mesést. S ez szüli aztán sanda irigységet, a türelmetlenséget is. MERT, HOGY RÓZSA SÁNDOR, mikor lovát ugratta s a tanyai kovács felé közeledett, ha nagyon jól ment sora, nem is igen köszönt, csak úgy odabökött ujjával a pörge kalaphoz, s parancsolta a Figyelte is ám a patkolást. Kovács, s ha néha úgy közeledett, hogy nagy jó napot kiáltott előre, akkor tudta, hogy bajban van a betyár, s ö pucceizott be titokzatos hallgatásba. Mintha egy kicsit ma is így volna. Mintha a köszönést nem emberi megbecsülés, hanem az érdekek és anyagiak szövevényes egyenlege igazgatná. S HOGY MOST MÁR kimásztam a magam vájta kátyúból, mérnökre van szükségem. A lélek mérnökére, költőre. S nem akármilyen korú, hanem a legfiatalabb nemzedék költőjére, Baranyi Ferencre. Fiatalok hordják zsebükben harmadik verskötetét, melynek címe: AZ A MERÉSZSÉG. S a vers, amivel a léleknek ez az ifjú mérnöke kihúz a kátyúból, a „JÓHISZEMŰSÉGRŐL” szól. költők kellene, hogy megfogalmazzák BTK paragrafusként. De ki figyel oda? TÁTRAY BARNA Rejtsük véka alá az örömöt? A „jóhiszemű” jelzőt naponta megkapom, mint makacs, de jó gyerek a szelíd szemrehányást, ki tiszta szívvel sérti meg az illem értelmetlen szabályait, remélvén, hogy dicséretet s nem feddést kap érte. Ám a dicséretben is csöpp elmarasztalás van, akik megintenek halvány haraggal azt mondják: jóhiszemű, s azt értik — féltéssel vagy kárörömmel —, naív bolond, majd ráfizetsz csúnyán még... De én hiszem olyan bolond idők hamaros érkezését, mikor a félbenyelt s szó lesz a felelőtlen, ki nem mondott jogos panaszért büntetés jár. A jóhiszeműség nem lesz mindig mosolygott, gyerekes kórtünet, ha a „bolondok” úgy megfertőzik fátyolos világunk minden parány atomját, hogy még a délibáb is pironkodva rezeg maja a nyári levegő nap tiszta páravásznán, . . . mivel az emberek közt még e derűs és tetszetős hamisság mását sem találja. (Bárányt F: Az a merészség) ♦I#♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ t ** I0Xl [UNK] ♦ ♦ ♦ ♦ * *0 ♦ [UNK] ♦ [UNK]Iif [UNK] ♦:*♦ **i * iI * if ♦ ♦ :*i : * * ♦ is *őa Milyen legyen a lakástextil? A lakás belső hangulatát gék színe, mintája. Köztudott, döntően befolyásolja a bútor- hogy a régi stílusú lakbérönhuzat, a függöny, s a szőnyedezés a sötét bútorokhoz a Férfiaknak — kánikulában Hosszú időn át a férfiak számára a nyári nagy melegben maradt a zakó, az ing és a nyakkendő, míg a nők lenge blúzokban, szellős nyári ruhákban járhattak. Amióta divatba jött a kiving, a férfiaknak sem kínszenvedés a kánikula. A divat változásainak következménye, hogy a férfiak is színesebben öltözködhetnek: ma már senkit nem lep,meg, ha egy fiatal embert kockás, virágmintás vagy Op-arl mintás kivingben lát. A kivingek nagy előnye, hogy szellős, könnyű, jól mosható anyagból készülnek. Viselésük kényelmes, nem kell a nadrágba gyűrni és a rajta levő 2—3 zseb elegendő arra, hogy a nélkülözhetetlen apróságokat, zsebkendőt, aprópénzt, napszemüveget, igazolványt elhelyezzük benne. Sok változata ismert a kivingeknek: „Debora”-ra keresztelték a tarkán szőtt, sötét tónusú kockás kivinget, a „Lala” világos pasztell színekben, csíkos mintával készült. A rövid ujjú kiving, a „Freskó” például igen jól használható hétköznapi viseletként munkába és sporthoz, kiránduláshoz, nyaraláshoz. A hosszú ujjú változat — zakó helyett — este is jól öltöztet bordó, a zöld és a barna bútorhuzatot tartotta ízlésesnek. Az utóbbi években a lakás belső díszítésében, s a bútorszínekben is a világos, derűs színek kerültek előtérbe. A Bútorért, a Lakástextil Vállalat, az Iparművészeti Tanács közös bemutatót rendezett az új lakástextilekből. Halványszürke és narancsszín, mélylila és citromsárga, sima, mintás anyagok sorakoznak egymás mellett. Pécsi László, a Lakástextil Vállalat tervezője elmondotta: — Gyáraink évente 9 millió négyzetméter lakástextilt készítenek. A minták és színek alkalmazkodnak ahhoz, hogy a hazai bútoripar 60 százalékban ma már modern formájú bútorokat gyárt Vannak természetesen klasszikus bútorszövet minták — például a színes damaszt —, amelyek a stílbútorok kárpitozásához szükségesek. A törekvés mégis az, hogy az új bútorszövet szép színárnyalatokban, poliészteres szálerősítéssel készüljön, mert így kellemes színű, ugyanakkor kopásállóbb, s könnyebben tisztítható. — Tisztelt bíróság! Mint keresetemben is kifejtettem: válni kívánok feleségemtől. Az ok, hogy nejem teljesen elhidegült tőlem ... Nem, nincsenek konkrét bizonyítékaim, de ezt az ember megérzi, kár, hogy a tisztelt bíróság nő, így nehezebben érti meg szempontjaimat. Tízéves házasok vagyunk. Ennyi telt el, megértésben, szeretetben, boldogságban. dolog körülbelül egy éve kezdődött ... Elöljáróban azonban el kell mondanom, hogy imádom csirkecombot. Mikor elvettem a Elvirát, anyám ezt elmondta neki. Akkor az álnok lesütötte a szemét és áhítatosan rebegte, hogy ez direkt szerencse, mert ő ki nem állhatja a csirkének a combját, csak a hátát, meg legfeljebb szárnyát tudja megenni. Akkora éreztem, hogy minket az isten is egymásnak teremtett, éppen olyan,, mint az anyám. Minden vasárnap csirkét vágtunk. Nekem jutott a két combja és a melle, ő ette a hátát, szárnyát és az aprólékját. Sosem szóltam érte, hadd egye, ha egyszer azt szereti. Az ember tisztelje házastársa ízlését még akkor is, ha nem egyezik az övével. Egy évvel ezelőtt történt. Későn mentem haza, a vacsorám az asztalon volt. Én sosem kívántam tőle, hogy megvárjon a vacsorával. Olyan enyhe szaloni-malém volt, de azt azért észrevettem, hogy a csirkepörköltben nincs comb, nincs melle húsa. Egy hatalmas csontos hát és két szárnya úszkál a piros szaftban. Már akkor sejtettem, hogy ez nyílt támadás. De az is eszembe jutott aznap, hogy egyszer ő is megkóstolhatja a combot is ... Bár az egyiket azért meghagyhatta volna. Nem vagyok önző, tessék elhinni. Ha odaáll elém és azt mondja: — Te Jenő, én is megszerettem a combot, ezentúl egyik legyen a tiéd, a másik az enyém ... Hát tessék elhinni, beleegyezem, elvégre emberek vagyunk, nem igaz? De így? Se szó, se beszéd? Másnap azért nem tettem szemrehányást. Egy hétig nem Válóok szóltam hozzá. A következő vasárnap megint csirke volt. Ezúttal rizsesen. Imádom, rizsbe borsót kever a feleségem, meg húst... Természetesen mindig két combot rejtett el a rizsben. Izgalmas művelet nekiállni a rizshegynek és kibányászni belőle a combokat. Ezen az estén megint kicsit későn mentem haza. A vacsora a szokott helyén. Nagy kupac rizs, benne zöld borsószemek... Látványnak is szép. Nekiülök, eszem lefelé rizst eszem, eszem. Előjön egy a szárnya, aztán a másik, aztán a püspökfalatja... De comb sehol. Érthető, tisztelt bíróság, hogy ekkor már megfogalmazódott bennem a gyanú: ennek a nőnek van valakije. Annak adja a combokat. Csak erre gondolhatok kérem, miután ő az én szegény anyámnak megvallotta, hogy ki nem állíthatja a csirke combját Igen. Csakis a szeretőjének adja ezeket a finom falatokat... Ekkor már nem lepleztem a sértettségemet. Egy hűtlen asszony ne várjon jó szót az embertől. Én nem vagyok naiv, kérem. Tudom, minden szerelemnek vége szakad egyszer, nekem is voltak botlásaim, kérem ... No, de ez több a soknál. Ez nyílt kihívás, durva árulás, még szerencse, hogy szegény édesanyám nem érte meg ... Azután nagyon rosszul éltünk. Sosem emlegettem neki a csirkecombokat. Többször sütött rántottcsirkét, és újra nekem adta a combokat. Ekkor azonban én már óriási önuralommal, eltoltam magam elől, és azt mondtam: — Add a szeretődnek! Képzeljék el Megjátszotta, hogy sír. A comb ott állt napokig az asztalon. Azt hitte, hogy ezzel eltereli figyelmemet. Igen . .. Megismerkedtem Alizzal. Kedves özvegyasszony. Hiába, az embernek hiányzik a gyengédség. Ő mindig nekem adta a csirke combját, mert ő is olyan, mint az én szegény jó édesanyám, isten nyugossza, ő is csak azt a jó csontos hátát szerette leszopogatni ... Ennyit tudok előadni, tisztelt bíróság, és kérem a válás kimondását, annál is inkább, mert Alizkám anyai örömöknek néz elébe ... Ekkor a bíróság az asszonynak adta meg a szót: — Én nem tudok mit mondani ... Én ... Tetszik tudni, hiszen a tisztelt bírónő is nő... Ez abban az időben volt, amikor csak azt a fagyasztott Mirelit csirkeaprólékot lehetett kapni... ősz Fertőé Bordó, szürkecsíkos kiving. Három zsebbel, rövid ujjal