Északmagyarország, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-02 / 180. szám

2 ÉSZAKMAGYARORSZÁG Le a gorillákkal! * Tüntetés La BAasban Heves tüntetés színhelye volt szerdán La Paz, Bolívia fővárosa. A város utcáin di­ákok és munkások több ezres menete vonult végig, tiltakoz­va a nemrég kikiáltott és ki­zárólag magas rangú katona­tisztekből álló kormány el­len. La Paz központjában a nemzeti gárda alakulatai durván a munkásokra diákokra és a támadtak, akik kőzáporral és saját készítésű bombákkal véde­keztek a brutalitás ellen. Az AFP szerint a karhatalmi alakulatok több tucat tüntetőt és számos politikai vezetőt őrizetbe vettek. A diákok és a munkások megmozdulása egészen a késő esti órákig tartott. A nemze­ti gárda közbelépése után a tüntetés a város más pontja­in folytatódott. A diákok és a munkások transzparensein a következő jelsza­vak voltak olvashatók: „A bolíviai nép elutasítja a tábornokokból ál­ló új kormányt”­ ,ide a geril­lákkal.” (Szélsőjobboldali ka­tonatisztek.) „Le a h­azaárulók­­kal.” „A népi háború útját választjuk.” Közben Barrientos elnök szerdán este megtartotta a nagy propagandával l­eharan­­gozott, de 24 órával elhalasz­tott rádiószózatát. Ebben csupán arra szorít­kozott, hogy védelm­ezze az amerikai monopóliumok érdekeit kiszolgáló olaj­politikát. Az elnök ugyancsak szerdán beszédet mondott a gazdag bo­líviai parasztokat és a földes­urakat képviselő politikusok előtt is. Azt állította, hogy az országot baloldali hatalomát­vétel veszélye fenyegeti. Fel­szólította a földesurakat és a gazdag parasztokat, hogy „tartsák kézben a fegyvert, és törjenek le minden ilyen jel­legű megmozdulást”. Joh­nson Vietnami­ól Johnson elnök szerdán , ké­sőn délután rögtönzött sajtó­konferenciát tartott, s ezen megismételte, hogy az Egye­sült Államok nem hajlandó a VDK elleni légitámadások megszüntetésére. Johnson — Bush külügyminiszter előző napi sajtókonferenciájának hangvételéhez hasonlóan — azt követelte, hogy a bombá­zások megszüntetése fejében az Egyesült Államok előzetes katonai és politikai garanciá­kat kapjon és utalt arra, hogy Washington adott eset­ben kész a háború újabb esz­kalációjára is. Az elnök ezt­­ azzal indokolta, hogy „növe­­­kedett a behatolás Észak-Viet­­­namról a Délre” és a parti­zánok „újabb nagyszabású of­f­fenzívát készítenek elő”. Az amerikai sajtó jórésze ,,már Bush sajtókonferenciáját ]k­övetően megállapította, hogy ■ a hivatalos amerikai politiká­­ba­n a honolului konferencia óta újabb „merev vonal” ér­­vényesüL Tilos a szerelem Sanghajban A sanghaji művészeti főis­kolák berkeiben az osztály­ellenség azon mesterkedik, hogy hatalmába kerítse az if­júságot. Ebből a célból — mint a Venhui Bao július 28-i száma megírta — „a leggonoszabb fegyvere­ket is felhasználja”. A helytelen gyakorlat, ami a kulturális élet területén „el­burjánzott”, nem egyéb, mint a korai szerelem és a korai házasság. „Vannak olyan fiatalembe­rek és leányok, akik még el sem hagyták a főiskola pad­jait, vagy alig kezdtek dolgoz­ni, máris sürgősnek érzik a szerel­met és a házasságot, ahelyett, hogy minden erejük­kel belevetnék magukat az iz­zó forradalmi áramlatba” — hangzik a levél. Nem csoda hát, hogy ezek a fiatalok harcuk céljává — helytelenül — a szerelmet, a házasságot, a kis családi kört és az egyéni boldogulást tűz­ték ki, s közömbösekké vál­tak a lángoló forradalmi harc iránt. Mily messze került egyes fiatal elvtársaink lelkiál­lapota Mao Ce-tung el­nök tanításától. Erre csak az lehet az orvos­ság, ha a „proletár forradalmi osztagok” és a „forradalmi családfők” megakadályozzák a rossz szokás továbbterjedését, meghiúsítják a maroknyi osz­­­tályellenség aknamunkáját, a fiatalok pedig, legyőzvén az anarchista eszméket, beleve­tik magukat az izzó forradal­mi harcba és végigviszik a nagy proletár kulturális forra­dalmat — írja a sanghaji lap­ban megjelent levél Hazai pipadohány Jó előkészítéssel.. • Növekvő érdeklődés — fejlődő közgondolkodás az 1967—68. pártoktatási év tapasztaltai a mezőkövesdi járásban A f­­enlth pártszervek út­it 10.SUM­­ mutatásainak megfelelően a járásunkban is elkezdődött az új, az 1968— 69-es pártoktatási év előkészí­tése. Ebben az időszakban ér­demes visszapillantani az el­múlt pártoktatási év legfonto­sabb tapasztalataira. A mezőkövesdi járásban ta­valy nagy gondot fordítottak a pártoktatási év előkészítésére. A Politikai Bizottság, vala­mint a megyei és a járási párt-végrehajtó bizottság hatá­rozatainak megfelelően, nagy figyelmet szenteltek a propa­gandisták kiválogatására, fel­készítésére. A különböző tan­folyamokra kiválasztott pro­pagandisták több mint 58 szá­zalékának volt öthónapos, vagy ennél magasabb pártis­­kolai végzettsége, 90 százalé­kuk pedig érettségivel, vagy ennél magasabb iskolai vég­zettséggel rendelkezett. A já­rás vezető propagandistái és a közgazdasági alapismeretek tanfolyamait vezető propagan­disták megyei tanfolyamon, nagy részük pedig a járási pártbizottság által egyhetes előkészítő szervezeti tanfolya­mon vett részt. Az előkészü­letek sorába tartoztak azok a tapasztalatcserék is, amelyeket a pártbizottság ipari és mező­gazdasági üzemekben szerve­zett a propagandisták részére. A pár­talapszervezetek fő szervező és felvilágosító mun­kája nyomán tavaly több mint 2500-an tanultak a pártoktatás különböző tanfolyamain, s ez az előző évihez képest több mint 5 százalékos emelkedést mutat. Ezenkívül a különböző tömegszervezeti, politikai ok­tatásban is csaknem 20 száza­lékkal többen vettek részt, mint korábban: összesen 2540- en. A növekvő érdeklődést álta­lában jól elégítették ki a kü­lönböző tanfolyamok. Különö­sen nagy érdeklődés mutatko­zott a gazdaságpolitikai ipari és mezőgazdasági, valamint a közgazdasági alapismeretek tanfolyamai iránt, amelyeken a politikai oktatásban részt ve­vőiknek több mint fele tanult. Jól teljesítette feladatát a marxizmus—leninizmus esti középiskolája, amelyen tavaly 135-en tanultak sikeresen, amely a káderképzés jó fóru­s­maivá vált. Néhány pártalap­­szervezet — a mezőkövesdi tensz, a Matyó Háziipari Szö­vetkezet és a tibolddaróci tsz — önállóan vállalkozott esti középiskola szervezésére, és eredményesen oldotta meg fel­adatát. Előbbre léptünk a mezőkö­vesdi járásban a különböző politikai folyóiratok tanulmá­nyozásában is. Az ilyen jelle­gű tanfolyamokon 250-en — többnyire csaknem marxiz­mus—leninizmus esti középis­koláját végzett párt- és gazda­sági vezetők — tanultak. A járás pártszervezetei íx joliete által szervezett politikai oktatás jól segítette a IX. pártkongresszus határoza­tainak megvalósítását, ezzel összefüggésben a gazdasági mechanizmus reformjának be­vezetését is. Jelentősen hozzá­járult járásunkban a közgaz­dasági szemlélet és a helyes közgondolkodás fejlődéséhez. Makó József Napirenden a szabad­idő A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa mellett műkö­dő kulturális bizottság augusz­tus 3-án, szombaton reggel 9 órai kezdettel tartja következő ülését. Ennek napirendjén sze­repel annak a javaslatnak megtárgyalása, amelyet a bi­zottság a munkaidő csökkenté­se folytán előálló­ szabadidő­növekedéssel, illetve annak hasznos, kulturált kitöltésével kapcsolatban terjeszt az SZMT elnökségének következő ülése elé. Megvitatják még az el­múlt évad szakszervezeti poli­tikai oktatásának eredményeit, valamint a bizottság további munkájának tervét. M­­­­ásnap egy öreg férfi ko­pogott be, kezet nyúj­tott egyéb­ként minden­kinek, majd Schirmbaumhoz lépett és megszólalt. — Odesszából érkeztem. — Az én nevem meg Wla­­dislaw. Az öreg férfi ek­kor Schirm­­baumba karolt. — Nagyon fáradt vagyok, nem kísérne haza, itt lakom a közelben. Lekocogtak a lépcsőn, már az utcán jártak, amikor az idegen férfi megszólalt. — Szeretek emeletes buszon utazni. — Nekem jegyem is van hozzá — mondta Rudolf, és zsebe mélyéről előhalászta buszjegyét. Az idegen is elő­vette sajátját, ezután így szólt: — Most velem tart, elveze­tem végleges lakására. Be­költözik, rendbeszedi magát. Holnap délután pontosan 16.35-kor három régi barátja érkezik. A jövőjére részletes tájékoztatásra számíthat tő­lük. Később egy lány jelent­kezik majd, akitől megtudja, mi mindenre lesz szüksége jö­vendő életéhez. Nyakkendőt, harisnyát, apró cikkeket kell árusítania. Jelszava: „Nagy forgalom, kis haszon”. El kell érnie, hogy naponta száz ve­vője is legyen, hogy elvegyül­hessenek köztük a látogatók. Ezek mindig letépett sarkú ötvenessel fizetnek majd. A bankjegyet ne helyezze kasszába. Jön majd ugyanis a egy másik vevő, aki ugyanazt az árut kéri magától, mint aki korábban sérült ötvenes­sel fizetett. A megjelölt pénzt e második személynek kell átadnia. Jó, ha tudja, a bank­jegyekre embereink informá­ciókat jegyeztek fel. Most már láthatja, maga lesz a mi köz­ponti összekötőnk. Még jó ideig gyalogoltak, mire egy frissen újjáépített ház elé érkeztek. Felmentek az emeletre. A szép lakás fürdő­szobájában forró víz bugyo­­gott ki a csapból. Rudolf meg­­fürdött, tisztálkodott. Harso­­góan friss, illatos ágynemű rejtőzött a heverőben.. Meg­ágyazott. Lefekvés előtt meg­tisztogatta vadonatúj fegyve­rét. „Az SS él, parancsol, el­látja embereit” — gondolta félálomban. M­ásnap jókor reggel éb­redt. A lakás déli abla­kai a nap aranyló fé­nyében fürödtek. Félrehúzta a függönyt, és napozott. Később egy, az előszobafalba épített szekrényt­ fedezett fel Katonai konzervek, kávé és egy gyorsforraló­­.rejtőzött az ajtaja mögött, d­í úgy érezte, most foglalta el igazán a la­kást: a kis helyiségeket a pirítás, a frissen fact kávé és az olvadó vaj fűszeres illata lengte be. Pihenéssel, semm­iittevéssel töltötte a napot. Pontosan 16.35 órakor csen­gettek. Három férfi lépett be a lakásba, kemény ar­cú em­berek, egyikükön fekete papi reverenda volt, a másiik két férfi jellegtelen, dísztelen, egy­­szerű polgári ruhát viselt. Amikor Schirmbaum be­csukta mögöttük az ajtót, kö­szönésre lendítették kezeiket. Bementek a szobába,­­lehoz­ták a redőnyt, villanyt gyúj­tottak. — Maga az előszobában­, őr­ködik — mondta csendese­n a reverendás. — Kávé, vaj, pirítós, sotika az előszobás k­isszekrény Ibvm. Szolgálják ki magukat — in­vitálta vendégeit a házigazo­­da. A jövevények fesztelenül falatoztak. Schirmbaum­ja lépcsőházi ajtó közelében he­lyezkedett el. Kezében volt a­ pisztolya, de úgy érezte, hogy* őrködése puszta formalitás, hiszen semmiféle meglepetés­től nem kell tartaniok. A három vendég a szobában úgy ült, hogy Rudolf egyikü­ket sem tudta alaposabban szemügyre venni. Ebből meg­értette, hogy „őrszolgálata” tulajdonképpen ürügy. Részt is vesz a tanácskozáson, meg nem is, nem látja, ki szól, nem tudja megjegyezni az arcát. „Vigyáznak magukra”... Megértette elgondolásukat és egyre fokozódó csodálatot ér­zett vendégei, s a titokzatos szervezet iránt. — Uraim — mondta valaki —, mostantól kezdve hosszú ideig nem találkozunk. Tisz­táznunk kell a tennivalóinkat. Kérem, tábornok, terjessze elő jelentését. — A mai napig kétszáztíz bujdosó SS-katonánkat és tisztünket derítettük fel és kapcsoltuk munkánkba. Bécs­­ben egy zászlóalj erejével felérő szervezettel rendelke­zünk. Az organizáció gyakor­latilag két irányú tevékenysé­get folytat: egyrészt össze­köttetést teremt a bújkáló és letartóztatott SS-ek, valamint az Odessza között, másrészt pedig anyagiakkal, iratokkal és minden lehető módon se­gíti baj­társainkat abban, hogy az amerikai megszállási öve­zetbe, Münchenbe jussanak. Ott a Deutsches Múzeum rak­tárában dolgozó Simmy nevű alkalmazottat kell keresniök. Érti és figyeli ugye a dolgo­kat, Schirmbaum?! — Igenis! — Elsején azután megnyílik üzletünk — folytatta az előb­bi hang. — Megbízottaink ott cserélik ki értesüléseiket. Er­ről már tájékoztatták Schirm­­baumot. De vészjelzésről is gondoskodnunk kelli­ Abban az esetben, ha az üzletben bárki olyan tízschillingessel fizetne, amelyet legalább három da­rabból ragasztottak össze, összekötőnk azonnal Svájcba utazik, de előtte néhány gyöngysort helyez az­ üzlet ki­rakatába. Addig egyetlen da­rab ékszer sem lehet az üz­letében. E jellel riasztja szer­vezetünket. Az ODESSZA ek­kor talpra ugrik, és megteszi a helyzet kíván­ta szükséges védelmi intézkedéseket. Schirmbaum nem tudott to­vább parancsolni kíváncsisá­gának. — Elnézést, uraim — szólt —, de mi ez az ODESSZA? Bent hosszú ideig senki nem válaszolt. Azután egy eddig csendes, de Schirmbaum által valahonnan már ismert hang szólalt meg. Tagoltan mond­ta: O­dessza — egy város­név. Győzelmünk egyik állomása volt. Városnév... amely akár rövi­dítésként is felfogható., Orga­nization D­er E­hemaliger SS A­ngehöriger. Az Egykori SS Katonák szervezete. Vagyis ODESSZA. A holnapi győze­lem dicsőségére. Aki ezt érti élve többé nem vonulhat vis­­­sza. ODESSZA — most már maga is. Egy mindenkiért. Mindenki egyért. Van konyak­ja? — fordult Schirmbaum­hoz. (Folytatjuk) A KOPASZ OROSZLÁNYBAN Péntek, 1968. augusztus 2. Filmjegyzet Elátkozott hegyek farkasa A második világháború epi­zódjai kifogyhatatlan témajá­rul szolgálnak sok ország film­alkotóinak. Különösen gyak­ran nyúlnak ehhez a témához a jugoszláv filmművészek. Az Elátkozott hegyek farkasa újabb darabja annak a sor­nak, amely a jugoszláv ellen­állás, a háborús évek minden­­napjainak kisebb, vagy jelen­tősebb epizódjait kívánja meg­­örökíteni, illetve a film nyel­vére átfogalmazva ábrázolni. Montenegró sziklás hegyei között játszódik a drámai tör­ténet. Valóban csak egészen kicsi epizódja az ellenállás­nak, sőt, a környék életének is. A fasiszta olasz megszállók és a velük cimboráló helyi ha­tóságok elleni harc előterében apa és fia drámája pereg előt­tünk. ősi szokások, hagyomá­nyok, gyávaság és izzó haza­­szeretet, férfias bátorság és aljas cselszövés, az árulók bachanáliája és a hazafiak ön­­feláldozása keverednek a tör­ténetben. A látványos, a kalandfilm eszközeit használó filmet té­makörén belül sem sorolhat­juk a sikerültebb alkotások közé. Sok benne az üresjárati túlontúl ismert, előre gyártott elemekből épül fel nagyrészt, konfliktusait mesterkéltnek érezzük, ezért a végső tragé­diát is közönyösen fogadjuk. Dél-Jugoszlávia fenségesein zord tájai igen jól érvényesül­tek a széles vásznon, ez azon­ban kevés hozzá, hogy a film hosszabb időre emlékezetünk­ben maradjon. Rita, a vadnyugat „réme“ Rita megjelenik, villámgyor­san lő, hullanak a gazok, utá­na felcsendül egy dal. Rita, azaz Rita Pavone, az ismert olasz énekes énekel. Ő játssza a most bemutatott western­­paródia főszerepét. Egy lövés­sorozat, egy sor hulla, strófa éneklés. Valahogy egy így épül fel a színes, látványos film, amelyben minden ben­ne van, ami csak a western­­filmekbe illik. Indiánok, akik Ritával szövetkezve el akar­ják pusztítani a világ arany­­készletét, mert az rontja­­ meg az emberiséget, vannak kü­lönféle rablók, van seriff, van ivó, illetve szalon, s persze van egy nagyon derék cowboy is, akivel sok minden történik. És van szerelem is. A film főcímét kiegészítő rajzos előjáték roppant szelle­mes volt, s derűs játékot ígért. A film részleteiben adott sok villanó derűt, de elég ha­is mar önismétléshez jutott, csök­kent a néző figyelme. A paró­diajelleg felmenti a film al­kotóit a legminimálisabb logi­ka követelésétől is, ezért ezt nem is kérhetjük számon a filmtől. Közönségsikerre szá­mot tartó alkotás, amely nyári melegben moziba kíván­­a­kozónak, ha nincsenek az el­töltendő idővel szemben külö­nösebb igényei, jól köti le rö­vid két óráját. Sok a fegyver­ropogás, sok a villogás, látványosságban nincs hiány. És ha énekesi világhí­rén kívül a címszereplő még valami színészi teljesítményt is hozzá tudott volna adni, ta­­án érdemesebb is lenne a film egészére odafigyelni. (bm)

Next