Északmagyarország, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-18 / 40. szám

2 Február 23-án Nixon Nyugat-Európába látogat Nixon elnök a hét végén folytatta előkészületeit február 23-án kezdődő nyugat-európai körútjára. Nixon a Camp Da­vidban levő elnöki nyaralóban tanulmányozta a külügymi­nisztérium által előkészített­ dokumentumokat, majd vasár­nap este visszatért Washing­tonba. Az elnök a héten több megbeszélést folytat legfőbb tanácsadóival a NATO kérdé­seiről, az Egyesült Államok és a nyugat-európai országok vi­szonyáról. Washingtoni politikai körök­ben Nixon utazása előtt külön aggodalmat kelt az a válság, amely Anglia és Franciaor­szág között támadt a Nyugat­európai Unió kérdésében. Az amerikai elnök környezetének tagjai attól tartanak, hogy az utazás a tervezett tájékozódás helyett a két országban arra korlátozódik, hogy az elnök­nek kell megkísérelnie a köz­vetítést a vitában. Ugyancsak aggodalmat kelt a berlini feszültség megnöveke­dése. Cleveland nagykövet, az USA brüsszeli NATO-képvise­­lője vasárnap tv-nyilatkozatá­­ban azt mondotta, hogy a je­lenlegi feszültségért a Szovjet­unió a felelős, amely ezzel mintegy „próbára akarja ten­ni az új elnököt”. Az új ame­rikai kormányzat számára kü­lön is növeli a berlini kérdés nehézségeit az, hogy Nixon rö­viddel az elnökválasztás előtt tesz rövid látogatást a város­ban, és attól tartanak, hogy ez nagyméretű Amerika-ellenes tüntetésekhez vezethet. A wa­shingtoni hatóságok rendkívü­li intézkedéseket követelnek a nyugat-berlini polgármester­től és a rendőrfőnöktől, egy­ben a Secret Service külön­­megbízottakt küldték Berlinbe, a pontos program kijelölésére. Béke-világtalálkozó Berlinben Berlinben hétfőn sajtókon­ferencián közölték, hogy 20 nemzetközi szervezet — közte a Béke-Világtanács — és 27 ország különböző nemzeti szer­vezeteinek képviselői szomba­ti és vasárnapi berlini tanács­kozásukon megalakították az ez év június 21-re Berlinbe összehívott négynapos béke­­világtalálkozó szervező bizott­ságát A berlini előkészítő megbe­szélés részvevői egyöntetűen hangsúlyozták, hogy a jelenle­gi nemzetközi helyzet feltétle­­­nül indokolja a béke-világta­lálkozó összehívását, amelynek napirendjén elsősorban Viet­nam, az európai biztonság, a Közel-Kelet, a gyarmatosítás és újgyarmatosítás, a nemzeti függetlenség és a­­ leszerelés kérdései szerepelnek­. A szer­vező bizottság, amelynek leg­közelebbi ülésére május 10-én Berlinben kerül sor, felhívta a különböző nemzeti és nemzet­közi szervezeteket: kapcsolód­janak be az előkészítő bizott­ság munkájába és vegyenek részt a júniusi béketalálkozón. Példa nélküli bűnügy Szinte példa nélkül álló bűnügyben ítélkezett a tata­bányai városi bíróság. N. S. 00 éves oroszlányi nyugdíjas kö­zös háztartásban élt B. Zs. 38 éves, többgyermekes nővel. Az iszákos, durva férfi rájött, hogy az asszony megcsalta őt, és legutóbb született két gyer­mekének sem ő az apja. A nő, hogy nyugta legyen, kárpótlá­sul „eladta” egyik lányát a nevelőapának. Az „üzletről” a férfi kérésére, írásbeli szerző­dést is kötöttek. Az adás-vételi egyezség után a 12 éves kis­leánynak nevelőapja ágyában kellett aludnia. A bíróság N. S.-t, a nevelése alatt álló gyer­mek sérelmére folytatólagosan elkövetett megrontás miatt, jogerősen 2 évi szigorított bör­tönbüntetésre ítélte és három évre a közügyektől eltiltotta. Az asszonyra, mint bűntársra, ugyanilyen büntetést szabtak ki. CSZAKMAG­YARORSZAG Dráma Bordeaux-ban Megdöbbentő drámával vég­ződött a botrányairól közis­mert André Fourquet zsarolási kísérlete, hogy elvált felesé­gét visszakényszerítse Bor­deaux környéki házukba. Ti­zenöt napon át tartotta magát két kiskorú gyermekével el­barrikádozva a házban és a rendőrség közeledésére min­den alkalommal azzal fenye­getőzött, hogy erőszak esetén megöli a gyermekeit és agyon­lövi magát. Miután a hatósá­gok hiába tárgyaltak Four­­quet-vel, hétfőn reggel taktikát változtattak és két lánctalpas járművel megközelítették házat, amikor azonban a jár­a­művekből kiugró rendőrök megrohanták a házat, három lövést hallottak és felszólítá­sukra: „Fourquet, add meg magad!”, nem kaptak választ. Néhány gránáttal felrobbantot­ták az ajtót és behatoltak az épületbe. Odabent a földön fekve találták a vérző apát és két gyermekét Fourquet aki homlokon lőtte magát még nyöszörgött, de néhány percen belül meghalt, a két súlyosan sérült gyermeket azonnal kór­házba szállították. Legújabb jelentések szerint, kórházba szállítás közben az egyik súlyosan sebesült gyer­mek meghalt A KEV'm­ Ó ÉLŐIT Bors és szórakozás A televíziónézők nem lebe­csülendő számú tábora gyak­ran kéri számon a szórakozta­tást, mondván, hogy esténként, de különösen a hét végén nem magvas, tartalmas műsorokkal akarja „terhelni” magát, ha­nem olyan adást vár, ami nem igényel agymunkát, nem fá­rasztja gondolkodtatással, ha­n­em egyszerűen megnézi és közben jól érzi magát. Ebben a jegyzetben nem kívánunk azon vitázni, hogy például egy nehéz veretű dráma, vagy egy jó ismeretterjesztő előadás is lehet szórakoztató, inkább a közhasználatúbb értelmezésnél maradva, a könnyed szórako­zásokról szólunk. Aki a könnyű szórakozást kedveli, nem panaszkodhatott az elmúlt hét tv-műsorára. A filmek közül a csütörtökön lá­tott, Perrichon úr utazása cí­mű nyugatnémet játék, vagy a szombat esti Angyal-kaland bi­zonyára jó közérzettel töltötte ki az ilyen szórakozásra vá­gyó nézők esti óráit. Nem igé­nyelt különösebb szellemi munkát a szerdán látott ame­rikai film, A veszély megérté­se sem. A könnyű muzsika kedvelői­nek igényeit is több műsor kí­vánta kielégíteni. A Show-hivatal sokszínű szerdai össze­állításától kezdve, az elnyűhe­­tetlen Tom Jones show-műso­­ron keresztül a szombat esti nagy parádéig, a Made in Hungary című, pontosan két tucatnyi új táncdalt felvonul­tató székesfehérvári bemutató­­hangversenyig. Farsangidő van, farsangol hát a Nótaszó is. Igaz, hogy a jelmezes szórako­záshoz 18.40 kicsit korai idő­pont, de ha lehetett napköz­ben Mohácson álarcos busó­járás, lehet estefelé Székesfe­hérvárott jelmezes mulatság. Fő, hogy a nóta jól szólt. És még volt, mintegy az egész hét befejezéseként vasárnap este egy teljes órás Sammy Davis-szel, találkozás a énekes-táncos művésszel. kiváló Le­hetett hát szórakozni gond nélkül. Bizonyára nem túlozunk an­nak megállapításával, hogy jól és tartalmasan szórakoztatnak — egyben együttgondolkodás­ra is sarkallnak — a buda­pesti kerületek vetélkedői. Nem lenne talán érdektelen riportban bemutatni azt a sok leleményt, fortélyt,­­ technikai előkészületet, ami egy-egy ke­rületben a versengést, illetve szereplést megelőzte. Nem tartozik a fentiekben vázolt szórakoztató kategóriák­ba, de nem lehet a hét műso­ráról szólni három tartalma­sabb adás megemlítése nélkül. Az egyik a Tv galériája című, Szász Endre grafikusművészt bemutató adás, amelyet méltattunk, a másik pedig már Sodrásban című magyar film a­ vetítése a legjobb magyar fil­mek sorozatában. Gaál István kitűnő alkotása, amely megje­lenésekor úttörő jellegű és ér­tékű volt, ma is új szépségek­kel ajándékoz meg. Sajnos, a kis méretű képernyőn való megjelenés nem vált a film javára, a fényképezés szépsé­gei — Sára Sándor ragyogó munkája — nem érvényesül­hettek kellően, örömmel lát­tuk Lev Tolsztoj Háború is békéjének ismert, Piscator-fé­­le színpadi feldolgozását szegedi színházból. A nagysze­­­rű alkotás, amely Miskolcon is nagy sikert aratott korábban, jobb, felkészültebb előadást érdemelt volna, kevesebb szö­vegbotlással. Végül a Bors. Befejeződött Bors Máté vöröskatona ötré­szes kalandsorozata is. Igaz, hogy a harmadik és negyedik rész között volt egy kis hiány­érzetünk, nem láttuk, miként lett Borsból, a karantén után, vörös századparancsnok, bár később elég sokat hallottunk losonci hőstettéről. A film egé­sze túlzottan leegyszerűsített, helyenként naiv volt (eredeti­leg ifjúsági sorozatnak szán­ták), de a fordulatos, kalandos filmsorozatok iránti érdeklő­dés győzedelmeskedett az igé­nyesség felett, s — valljuk be — a jövő vasárnap estén már hiányozni fog Bors Máté újabb, naivitásában is izgalmas ka­landja. Benedek Miklós Lollobrigida autóbalesete CM­na Lollobrigidát, a világhírű olasz filmszínésznőt Rómától 100 km-re északra autóbaleset érte. Lollobrigidát térdkalács­töréssel kórházba szállították. A képen: Lollobrigida a kór­házi ágyon. r XII. Krakauer mintha valami va­lószínűtlen nagyképűséget hal­lott volna, elégedetlenül, ismé­telte­„Rövidesen ... rövidesen, mondja... szeretem az ilyet.. Ezúttal Krakauer kételkedé­se indokoltnak bizonyult, mert nem értek vissza rövidesen a táborba Hajnalodott. Stuck oldalba bökte Bradleyt. Bradley fel­ébredt. — Mit szólsz? — kérdezte, hogy az őrjárat még nem tért vissza? A skót felállt. — Hány óra lehet? — Hajnalodik. Már jó né­hány órája itt lehetnének. — Azt hiszem, valami tör­ténhetett velük. — Én is azt hiszem. Felkeltették az altisztet. Egy pillantást vetett a karórájára azután riadót fúvatott. Volta­képpen mint őrparancsnok­nak, kötelessége lett volna jó­val előbb foglalkozni a kikü­l­dött katonákkal, de nem is gondolt veszélyre ezen az egy­hangú, unalmas sivatagi tú­rán. A kapitány, aki úgy aludt el lejárt táskagramofonjára borulva, hogy a „Ca c’est, Pa­ris” utolsó hangján állt a tű, riadtan ugrott ki sátrából. — Az őrjárat — jelentette a káplár — még nem tért vissza, mon commendant! A kapitány nyomban meg­értette, miről van szó. Lóra ült, a csapat elé száguldott, és elrikkantotta magát: — A mon commendement. En avant... Marche! A menetoszlop egy zörrenés­­sel megindult. Elérték a távoli vádit eltakaró domboldalt. Feltűnt a kiszáradt meder. A jegesen fehér hajnali fény­­ben, mint valami rossz giccs, mozdulatlanul, éles körvona­lakkal meredezett a megszám­lálhatatlan, sok homokdomb. Az őrjáratnak nyoma sincs. De mégis ... Ott, az egyik domb mögött valami ruhaféle, vagy ember? Mintha félig az alfafűvel benőtt vízmosásban heverne. A kapitány ügetni kezdett és hátrakiáltott: — Pas de gymnastique! Futólépésben követték. Az őrjáratnak nyoma veszett, de a küzdelem helyén, ahol meg­támadták őket, még látszott az elszakadt köpeny, néhány katonagomb, benne az ötlángú gránát, a légió jelvénye. — Rajtuk ütöttek! — mond­ta a kapitány, aki a lováról leszállva a nyomokat nézte... — Nem lehettek sokan... — És nem lehetnek még messze...! — mondta a káp­lár hevesen. A kapitány sápadtan gyúj­tott cigarettára, és a káplár szemébe nézett. — Már nem élnek. A gaz­emberek nem ejtenek foglyo­kat. — Én úgy gondolom mon commendant — jelentkezett a skót —, hogy Higgins és a többiek még élnek. — Miből gondolod? — Vérnyomokat nem látok. És itt a mederben, a friss alfafüvet hosszú sávon simára taposták, mintha terhet von­szoltak volna át. Erre hurcol­ták el őket. Tégrád sejkről azt mondják, hogy nem szokta megölni foglyait. Csak harc­ban gyilkol. A berberek erő­szakosak, de nem kegyetle­nek. A káplár bólintott. — Egy véleményen vagyok a skóttal. A kapitány arca egyre söté­­tebb lett. — Ha így van — mondta — akkor sem segíthetünk raj­tuk, francia katonaság nem lépheti át semmiféle esetben a vádat. Szigorú parancs. És ha ott, kétszáz méterre a má­sik oldalon szemünk láttára leölnék apánkat és gyermeke­inket, nem segíthetnénk raj­tuk, mert a vezérkar külön utasítása nélkül nem léphe­tünk a berberek földjére ... A kapitány a néma, mogor­va arcokról látta, hogy nem a legnyájasabb modorban gon­dolkoznak a legfelsőbb gyar­mati katonai tényezőkről. Újabb cigarettára gyújtott és a túlsó part felé nézett. — Katonák vagytok, fiúk! A sivatagban nagy erő egy peloton légionárius, de ott, a vádin túl csak könnyű préda lenne a sziklák mögül, biztos fedezékből lövöldöző berbe­reknek. Itt­­ a francia hadsereg egységének nevezhetjük ma­gunkat, de ha átlépünk, öt­ször ennyi emberből kell áll­nia egy egységnek. Gépfegy­veres elővéd és utóvéd szüksé­ges, legalább száz öszvér, egy szakasz szupőr, egy kis hegyi üteg és egy műszaki osztag. Hallgattak. A nap hírnökének rózsaszí­nű harsonázása után előbuk­kantak az első sárga sugarak és a holt meder dérlepte al­­fafűcsomóin millió sziporkázó gyémántcseppé olvadt a dér. — Á mon commandement! Lehorgasztott fejjel megin­dultak a kapitány nyomában. Visszafelé! Az árok partján szomorúan hevert a magára hagyott, ket­tészakított köpeny. E — Igaza van a kapitány­nak, mégis gazság tőlünk... — motyogta Malpaga. — Persze, spórolnak — szi­szegte Stuck, aki más szemé­ben könnyen meglátta a szál­kát. — A légionista olcsó, de egy hegycsúcs megszállása sokba kerül. Bradley gondolkozott. Parancs és törvény ... Forrt benne minden. Az emlékeze­tes tárgyalás óta megrendült a törvénybe vetett hite. Ö, ezek a higgadtak, tudálékosak és nagyképűek. Látszólag min­denben igazuk van. Szegény Higgins és a sanya­rú kis vörös Krakauer, ők bizonyára csak azt tudják, hogy követ töretnek velük, szenvednek és várják bajtár­saikat. Az oszlop végén haladt Kjörgson, Malpaga, Havranek, Stuck, Bradley és Jarosics. Távolabb egy hatalmas ho­mokdomb látszott a menet irá­nyában. Bradley megragadta Stuck karját. — Aki nem fél, az a domb­nál velem együtt lemarad a menettől. — Én nem félek... de este zsoldfizetés van — mondta té­tován Stuck. — Veled megyek — egye­zett bele nyomban Kjörgson. A szobatársak: Malpaga, Kjörgson, Jarosics és Havra­nek csatlakozott Bradleyhez. Elérték a dombot. « A kanyarban Bradley és a másik három lemaradt. Most Havranek ér oda... oldalt ug­rik, megy utánuk ... Stuck ment néhány lépést, aztán hir­telen visszafordult, és a másik öt közé állt. Annak ellenére, hogy este zsoldfizetés van! Futólépésben vissza... A káplár szokása szerint vé­gigment a menetoszlop előtt Középen sem volt, mikor ész­revette, hogy hat ember hiány­zik. Gyorsan elkapta fejét, és visszafordult a csapat eleje felé. Tudta, mi történt. Végre is ráér még észrevenni. Csak­ érjék el a vádat, azon túl nem üldözhetik őket. A hadveze­tőségnek öszvérek, műszaki osztagok és hegyiütegek kelle­nek ilyesmihez. A légionárius­nak elég a puszta bátorsága. (Folytatjuk) Kedd, 1909. február 18. 4 rádió és a televízió műsora és Bartha Alfonz éneke. ÍZ­IS: Népi zene. 13.00: A világgazdaság hírei. 13.06: Valaki kopog. IX. 13.26: Harsaturján: Cajane. 14.13: Gyermekkórus. 14.23: Hegymászás — rekord nélkül. 14.45: Muzsikáló fiatalok. IS.15: Dalok és történe­lem. 15.45: Nóták. 16.15: Fúvós­ötös. 16.25: Rádióiskola. 17.06: Tal­lózás. 17.20: Két Suppé-nyitány. 17.36: Életem, találkozásaim. V. 18.01: Vita a kollektív szerződés­ről. 18.28: Könnyűzenei Híradó. 19.30: A Szabó család. 26.00: Nép­zenei Magazin. 20.40: Czine Mi­hály könyvszemléje. 20.50: Szimfo­nikus zenekari hangverseny. Kb. 21.50: Filmdalok. 22.15: A kínai külpolitika fordulój­a. 22.20: Könnyűzene. 22.50: Meditáció. 23.00: Operakórusok. 23.20: Humo­ros jelenetek. 23.35: Tánczene. Petődi rádió. 16.00: Zenekari mu­zsika. 11.01: A Metró-együttes mű­sorából. 11.16: Lemezmúzeum. 11.35: Novella. 11.55: Népdalaink nyomában. 12.15: Ismeretlen Bu­dapest. 12.30: Zongoraművek. 13.20: Falurádió. 13.40: Vico Torriani énekel. 14.00: Kettőtől hatig. 18.10: Hanglemezgyűjtők húsz perce. 18.30: Vita a giccsről. I. 19.00:­­Népdalok. 19.25: Mozart: C-dúr zongoraverseny. 20.30: Új köny­­­­vek. 20.32: Operarészlet. 20.54: Tánczene. 21.21: Vidám műsor. 32.00: Aranyvölgy Operettrészle­­­­tek. 22.21: A 133 nap és a könyv­tárak. 22.36: Szervánszky: Iz »­­­nósnégyes. Televíziói 8­06: Iskola-tv. Számtan-mértan.­­9.00: Olvasás. 9.55: Fizika. 11.06:­­ Kémia. — 11.55: Filmesztétika. — 13.10: Számtan-mértan . *14.00: Olvasás. — 14.55: Fizika .15.50: Kémia. 17.58: Hírek. 18.06: A svéd televízió estje. Stockholm, [ahogy én látom. 18.15: Arendal, a jövő hajógyára 18.45: Találko­zás a dzsungellel. 19.00: Esti me­­­se. 19.10: Svéd melódiák. 19.25 Strindberg Stockholmban. 19.40­­ Strindberg: Az erősebb­ Tv-Játék .20.00: TV Hiradó. 20.20' A bird ' Svéd film. 22.05: TV Híradó — 2 I kiadás. KEDD Kossuth rádió. 8.20: Operettkettő­­sök. 8.50: Hol történt! 9.00: Har­sán a kürtszó! 9.43: Madrigálok. 10.10: Az én könyvtáram. 10.40: Szórakoztató hangszerszólók. 11.00: Iskolarádió. 11.35: Házy Erzsébet ► -------------------------­- ► A Magyar Rádi­­­ó miskolci stúdiójának műsora­i (a IM aiMerw nnnamboimeai U—»• strftli) i A megye életéből.­­ A gyár a városért — ez évben»­­ Kezdeményezések, tapasztalatok­­ , üzemeinkben. A „Hősök nyomában” vetélked« r ^ megyei döntőjéről. Dalok. > Egyesülés után. i A dubicsányi üdülőben. r Az MHSZ megyei elnökségés v. i Könyvtárlátogatás. ► Zeneskari muzsika.

Next