Északmagyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-01 / 176. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 14 csobaji példa A csobaji Tiszavidék Tsz [UNK] példamutatásáról lesz szó az alábbiakban, de mielőtt részleteznénk ezt a nemes tettet, szükséges egy kis bevezetés. "1 félreértés A taktabáji Béke Termelőszövetkezet irodájában az elnök távollétében Beliczki Dezsőné főkönyvelővel és munkatársaival beszélgettünk. Arrra szerettünk volna választ kapni, mi vezette a tsz vezetőségét, amikor a helybeli iskolában végzett és középiskolába készülő gyermekek részére ösztöndíjat szavazott meg. A tsz főkönyvelője értetlenül fogadta a kérdést, s csakhamar kitűnt, hogy semmiféle ösztöndíjról nem tud. 11 Meglepődéssel fogadtuk ezt, mert hiszen éppen egy hónappaal ezelőtt került szóba egy ■ értekezleten, és aztán jó példaként bejárt egy sor egyéb 1. ■ megbeszélést, meg lapunkban ...s nyilvánosságot kapott a fez-ösztöndíj alapítása. Szabó József iskolaigazgató mondta el a szerencsi járási pedagógustanácskozáson, hogy a helyi tsz szakmunkáshelyeket és 200 forintos társadalmi ösztöndíjakat biztosít a továbbtanuló gyermekeknek. A tsz meg semmit nem tud róla. Ütünk Szabó József iskolaigazgatóighoz vezetett. Szabó József korábban volt Taktabájon igazgató, s bár most is a községben lakik, egy éve már a szomszédos Csobaj község iskoláját vezeti, s a példa is onnan való. Mivel őt sokan taktabáji iskolaigazgatónak ismerték, vagy még ismerik, félreértés adódott. Ösztöndíj — korlátam! Ezt követően, kerestük fel Csobajon a Tiszavidék Tsz-nél Orosz István tsz-elnököt. Az elnök nem a község szülötte, 5 éve van itt, de a falu minden gondját magáénak érzi, és úgy véli, kötelessége minden eszközzel támogatni az elmaradottság felszámolását, az előbbrehaladást. — Csobaj az egyik legelmaradottabb község volt Taktaközben. A továbbtanulást a a szemléletbeli hibákon kívül anyagi nehézségek is akadályozták, sürgős volt a kereset, szülők véleménye szerint nem volt, és nagyrészt még ma sincs idő a hosszas iskolázgatásra, legyen a gyermeknek mielőbb kereső foglalkozása — mondja beszélgetés közben Orosz István. — A tsz kilenctagú vezetősége alaposan megvitatta a művelődésbeli előrelépés szükségességét, és hogy Csobaj ne legyen a kultúrában elmaradott emberek községe, mind több legyen a középiskolai végzettséggel, vagy éppen felsőoktatási diplomával rendelkező helybeliek száma, úgy határozott, hogy minden gyereket, aki középiskolába megy, havi 200 forint ösztöndíjban részesít minden különösebb kikötés nélkül. Nem azt kívánjuk, hogy mezőgazdász legyen mindegyik és majdan a szövetkezetben gyümölcsöztesse tudását. Legyen belőlük bármilyen területen működő, magas képzettségű szakember, tudásuk közvetve visszahat majd Csobaj fejlődésére is. — 25 gyerek végzett ebben az évben a csobaji általános iskolában — szól közbe Szabó József iskolaigazgató. Közülük 24-en kívántak továbbtanulni. 12 gimnáziumban és szakközépiskolában, tehát középiskolában, a többi szakmunkásképzőben. Felkerestem a tsz vezetőségét, és két-három gyerek részére próbáltam ösztöndíjat kérni. A főkönyvelő azt mondta, legyen akkor négy. S végül a tsz megértő támogatása nyomán tizenkettő lett. — Nem szabjuk meg, hány gyereknek folyósítunk ösztöndíjat. Ahányan tanulni akarnak, mind megkapja. Bár erre az évre nem volt betervezve az ösztöndíj folyósítása, előteremtjük, „kigazdálkodjuk”, a jövő évre pedig már betervezzük a szövetkezet költségvetésébe. A mostani tizenkét gyerek évi 24 ezer forintot jelent, a szövetkezet kulturális alapjából fogjuk fedezni. A csobaji Tiszavidék Termelőszövetkezet jól képzett kulturális alapjából sok egyébre is jut. A helyi iskolát többféle módon támogatják, fedezik a tanulmányi kirándulások utazási költségeit, sportfelszerelést biztosítanak, jut a KISZ kirándulásainak támogatására, tsz-kirándulások szervezésére, két női dolgozó lengyelországi útjának támogatására és az épülő új körzeti iskola költségeihez is C00 ezer forinttal járult hozzá a szövetkezet. A tsz, mint a fentiekből is kitűnik, nem szűkkeblű, a segítségnyújtásban nem vezetik szűk, prakticista meggondolások, távlatokban gondolkozik a tsz vezetősége, hiszen a község gyermekeiből — akik több mint 90 százalékban tsz-tagok gyermekei — kikerülő, majdani értelmiségiek, tanárok, szőlészek, orvosok, egyebek fogják előbbre vinni a Taktaköz korábban egyik legelmaradottabb községét. Illioov itt, úor máshol is lehet Megoldódott hát a félreértés: nem Taktabáj, hanem Csobaj, illetve a csobaji tsz szolgáltatott jó példát a fizikai dolgozók tehetséges gyermekei megsegítésében. A tsz tagjai magukévá tették közoktatáspolitikánk tanulságait, s jól látják, hogy majdan a csobaji parasztok gyermekeinek kell elfoglalniuk az irányítóposztokat. A csobajiaknak, valamint más falubeli paraszt- és munkásgyerekeknek. Hogy ezt megtehessék, felsőbb fokon kell tanulniuk, s hogy tanulhassanak, a rossz szemléleteket kell feloldani és anyagi segítséget adni. Ezen akar a csobaji szövetkezet, a maga példamutató tevékenységével segíteni. Csobajon hát tud segíteni a tsz. Vajon más, hasonló adottságokkal rendelkező tsz-ek nem tudnának-e? Ha Csobajjon lehetett, lehet máshol is, ez alighanem elsősorban hozzáállás, szemlélet kérdése. S bizonyára tudna segíteni a bevezetőben említett, és egy félreértés folytán átmenetileg példakép-szerephez jutott laktabáji szövetkezet is. Benedek Miklós Hány gyereknek is kellene ösztöndíjat juttatni? — Szabó József általános iskolai igazgató és Orosz István tsz-elnök számba veszi a segítségre érdemes gyerekeket. (Fotó: Szabados) Grafikai kiállítás Sajószentpéteren Sajószentpéteren a bányászok Petőfi Sándor Művelődési Központja augusztusra több érdekes rendezvényt kínál. Ezek sorában külön figyelmet érdemel a Borsod megyei grafikusművészek kollektív kiállítása, amely a hónap első napján, augusztus 1-én, pénteken délután öt órakor nyílik. A megnyitáskor Feledy Gyula kétszeres Munkácsy-díjas grafikusművész, a község, illetve a bányatelep szülötte mond beszédet A hónap további programjából kiemelkedik a Révai József halálának 15. évfordulója alkalmából rendezendő emlékünnepség. Péntek, 1969. augusztus 1. Ma este a televízióban: Nyári esti dal Nyár van, kánikula. Ennek az időszaknak, a nyári estének színeit és hangulatát kívánja idézni a ma este látható színes, zenés összeállítás, amelyben a különböző műfajok képviselői vallanak a nyárról dalban, táncban, zenében, versekben. A Bednai Nándor rendezte műsor kellemes negyvenöt percet ígér. mm tlLMJLGVZhl Megölni, vagy megmenteni A második világháború idejében játszódó partizántörténetek sorában messze kiemelkedő helyet biztosított magának Zika Mitrovic nálunk most bemutatott filmje, Megölni, vagy megmenteni. A a történet valóságos magra épül, nevezetesen a teheráni konferencia előkészítésére utazó szovjet tiszt repülőgépének lelövése, illetve a tiszt SS-fogságba kerülése, és a jugoszláv partizánok közbelépése áll a filmtörténet tengelyében. Történelmi tény, hogy az elfogott tiszt — ha szólásra bírják — meghiúsíthatta volna a teheráni konferenciát, s vele együtt a szövetséges hatalmak győzelmét is erősen késleltette volna. Ugyanis a német felderítés régóta tudta, hogy valami nagy esemény készül, és következtetéseikhez igen fontos láncszem lehetett volna az elfogott tiszt tájékoztatása. A film abban tér el — a valóságos történelmi tényeken túlmenően — a hasonló jellegű művektől, hogy szereplői élő hús-vér emberek, a partizánok és a németek szembenállása és sorozatos összecsapása valóban véres harc, a németek nem ügyefogyott emberek, hanem rendkívül kemény ellenségek, akiket nehezen és csak nagyon szívós harcban lehet legyőzni. A szereplők, a hasonló jellegű filmektől eltérően, jól felépített jellemek. A történet alapvonala mellett még egy kisebb egyéni drámát is produkál a film alkotója, ami ugyan mesterkéltségével elüt a film egészétől, de semmivel sem csökkenti drámai értékét. Nagy kérdés volt annak idején a belgrádi partizánok előtt: megmenteni az összekötő tisztet, kiragadni őt az SS fogságából, vagy megölni, hogy titkát, megbízatásának adatait soha senki meg ne tudhassa. Feszült, izgalmas történet, a maga műfaján belül feltétlenül a jobbak, az emlékezetesebbek közé sorolandó. (hm) Két község közös gondja Költészet és valóság — Csak privatim A karázslók kora lejárt Az Aranyos-völgyön keresztül vezet az út fel a baksi hegyekbe, Sima és Baskó felé. A táj az átutazóban önkéntelenül is Radnótit idézi: .. .„s láttál, ha este jött, a hegyre töppedt bokrok közt térdepelni egy jámbor őzsutát.”... Ám, az itt lakó embereknek nem sok idejük marad a költészetre. Keményen meg kell dolgozniuk mindenért; a hegyek közé szorult föld nehezen adja kincsét. A baksi hegyek két községét sokáig úgy emlegették — s emlegetik még ma is —, mint két „haldokló” falut. A fiatalok, de még a középkorosztálybeliek is eljárnak innen dolgozni, mert itt nincs más, csak a nehezen művelhető föld. Nagy oka van annak, hogy nem maradtak, s ma sem nagyon maradnak itt az emberek. Nehéz munka az itteni földművesé, és a föld is kevés. Meg azután szinte semmi sincs itt. Még a postáért is Abaújkérre kell menni, 14 km-re. Még buszjárat sincs arrafelé. S ami még nagy gond: van, és még sincs orvosuk. Azari Péter, a községi pártszervezet titkára panaszolja a simaiak és a baskóiak nagy baját. Jóllehet mindkét község közigazgatásilag a szerencsi járáshoz tartozik, de körzeti orvosunk Abaújkéren van. Az pedig már az encsi járás. Ebből aztán több probléma is adódik. Hivatalosan kéthetenként kellene jönnie a körzeti orvosnak Baskóra, de a gyakorlatban ritkábban jön fel. Nekünk meg nehéz lemenni Abaújkérre. Különösen most, hogy az SZTK-fuvaros is beállt a termelőszövetkezeti csoportba. Egy maszek fuvar meg 200 forintba kerül egy napra. Így azután inkább Erdőbényére mennek el azok, akiknek valami bajuk van. Oda van buszjárat. Dehát nem oda tartozunk, és csak privátim mehetünk. Hiába van sok embernek SZTK-ja. Azután talán azért, hogy ne tűnjön túlságosan panaszkodónak, még hozzátette: — Persze, tudjuk mi azt, hogy mindenütt orvosgondokkal küzdenek. Azt is, hogy az abaújkéri orvos sem a maga hibájából jön rendszertelenül. Dehát ez nem segít rajtunk, sem a betegeken... Nincs ez így jól. Talán, ha valamelyik szerencsi járásbeli körzethez tartoznánk! Legjobb lenne vagy Erdőbényéhez vagy Abaújszántóhoz. Ha az ottani orvosgondot megoldanák! A panasz, emberi panasz. S a két községnek jó oka van, hogy erről a gondjáról beszéljen. Magyar Emerencia tanácstitkár az idei népszámlálás adataival érvel. — Baskón 576-an, Simán pedig 102-en egriek. A legutóbbi népszámláláskor kevesebben voltunk: Baskón 527- en, Simán pedig csak 64-en. De mostanában kevesebben mentek el, és néhányan visszaköltöztek. Azari Péter elmondta még, hogy az orvosprobléma még nem volt probléma a hegyek közé szorult két faluban tíz évvel ezelőtt. Akkoriban még inkább csak az állatokat vitték el orvoshoz, az emberek magukat inkább kuruzslással gyógyították. Dehát Balkón és Simán ma már kinevetnék azt, aki boszorkányban, szemmelverésben hinne, és házigyógyszerekkel akarná orvosolni baját. Nagy a bizalom az orvos iránt, amit az is bizonyít, hogy inkább fizetnek. Persze, az azért tarthatatlan állapot, hogy még az SZTK- ban részesülők is csak privát kezeltethessék magukat. Valamiképpen segíteni kellene rajtuk. Orvos kellene! Olyan, aki közel van, aki fel tud járni hozzájuk. Csutorás Annamária 100. SZ. SZAKMUNKÁSKÉPZŐ INTÉZET l)69/70-es tanévre beiskoláz esztergályos-, marós-, hegesztő-, kovácstanulókat. » Jelentkezés az intézetnél, mindennap 9—15 óráig. Miskolc, III., Téglagyár u. 2. IGAZGATÓSÁG KISKERESKEDELMI BOLTOK, ÁRUHÁZAK, FÖLDMŰVES SZÖVETKEZETEK! KEDVES VÁSÁRLÓINK! * Tornacipőből, iskolacipőből szükségletét már most szerezze be! Kapható: minden színben, méretben és a legszélesebb választékban a Budapesti Cipőnagykereskedelmi Vállalatnál Budapest, VIII., üllői út 82. Telefon: 134-290.