Északmagyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-03 / 178. szám

Vasárnap, 1969. aug. 3. Rossz a fagyi „bizonyítványa“ Baj van a fagyival. Míg a pult előtt nyári kedvencünkre várakozunk, feltűnik, hogy az adagolókanál öblítővize nem a legtisztább. Megkapjuk tölcsért, de mintha túl kön­­­n­nyű lenne a kétforintos adag. Végre hozzálátunk, ám a hús csemege jégdarabkákat rejt magában, pillanatok alatt le­csurog, máskor ehetetlenül ke­mény. Különböző szempontok alap­ján a KÖJÁL, az Állami Ke­reskedelmi Felügyelőség és a Minőségvizsgáló Intézet mun­katársai vizsgálják a fagylal­tot. Az utóbbit, a Minőségvizs­gáló Intézettel látogattuk meg, s mint azt a számok bizonyít­ják kánikulai hűsítőnk bizony épp hogy csak bukdácsol... Kifogásolható A második negyedévben, az úgynevezett előszezonban, szú­rópróbás begyűjtés alapján 100 mintát vizsgáltak meg az in­tézetben. Ezekből 56 (!) kifo­gásolható volt. A tízoldalas jegyzőkönyv a további részéből kiderült, hogy szövetkezeti kereskedelem fejhosszal „vezet” a vendég­látóipar előtt. A szövetkezeti boltokból vett 23 mintából 17, azaz a 74 százaléka nem volt megfelelő. Az első negyedév vizsgála­tai alapján 28 esetben szabály­sértési, 26-szor pedig figyel­meztető feljelentést küldtek az illetékes tanácsoknak. Az eljárás azonban nagyon lassú, s az eredménye nekünk, ve­vőknek nem valami megnyug­tató. A vizsgálat hónapokkal a feljelentés után zárul le, ál­talában 400—500 forint bünte­téssel. (Az új szabálysértési kódex szerint ilyen esetekben 5000 forint a maximum, amit pénzbírságként ki lehet szab­ni.) Az üzemtől a vevőig A cukrászüzemekben szigo­rúan, megszabott receptek és gyártási technológia alapján készül a fagylaltmassza. Az el­ső hibalehetőség akkor jelent­kezik, amikor az alapanyagok­ból csak a minimumot hasz­nálják fel. A továbbiakban ezt a masszát meghatározott ideig főzni kell. Ilyenkor jelentős mennyiségű víz párolog el be­lőle, ezért sokszor nem főzik elég ideig vagy letakarják. A következő állomás, amikor a folyékony fagylalt az üzletek­be kerül. Ha a megengedett­nél tovább tárolják, a fagyasz­tógépet nem tartják tisztán, vagy a már felolvadt fagy­laltot újrafagyasztják, az ana­lízis ismét minőségromlást mutat. Mindezek a hibák szán­dékosság nélkül is, pusztán gondatlanságból létrejöhetnek. Ha emellett még kissé meg is „dúsítják” a fagylaltot, azaz, ha felvizezik, a hűsülésre vá­ró vevő bosszankodhat a fo­rintjaiért Plusz haszon Mindenki előtt világos, hogy a fagylalt nem rossz üzlet. Ha mindent az előírásoknak meg­felelően végeznek, még akkor is 7—8 forint a kilónkénti ha­szon ... A vizsgálat kiemel néhány olyan üzemet, presszót, ahol nyilvánvaló, hogy a plusz ha­szon miatt követtek el minő­ségrontást. így például a július 24-i mintavétel során kiderült hogy a miskolci Kék Acél esz­presszóban egy liter fagylalt­hoz két és fél deci vizet öntöt­tek, a Bástyában pedig 34 szá­zalékos volt a súlycsonkítás. A mezőkövesdi cukrászüzemben a második negyedévben kétszer is vettek mintát, mindkét eset­ben a rossz gyártási technoló­gia és a minimális alapanyag­felhasználás volt a „bűnös”. Tehát baj van a fagylalttal. Az állapot tíz éve változatlan, s ez a nyár sem biztat sok jó­val. Talán az segítene, ha a tanácsok határozottabban él­nének törvényszabta jogukkal. Ha a bírságok, büntetések mértéke szigorúbb lenne, a fagylaltügyben illetéke­sek meggondolnák: „megéri-e­­ ráhúzni”­ a haszonra... Pusztai Éva Csillag­ itt y élők Miskolcon — Látja ezt a szép kis nap­foltot? Nos, a mi szakkörös gyerekeink csaknem minden nap figyelik az ilyesmit ezen a távcsövön. Megfigyeléseiket pedig Debrecenbe küldjük, az országos napfizikai obszerva­tóriumba. — Céljuk, hasznuk? — Az időjárással, a meteoro­lógiai munkával összefügg... Egyébként ilyen szakkörös gye­rekek közül került ki például Vissy Károly, aki most az Or­szágos Meteorológiai Intézet időjelző osztályának vezetője, vagy Fazekas Teréz, az intézet tudományos dolgozója. Az ugyancsak miskolci Veres Fe­renc most végez Moszkvában, csillagász lesz és visszatér vá­rosunkba. Csillagászatot tanul Lövei János, Horváth István, Primecz Tibor ,s__ Miskolcon, a Kilián-lakótele­­pi toronyház tetején beszélge­tünk dr. Szabó Gyula tanárral, az Uránia csillagvizsgáló itte­ni vezetőjével. Körülöttünk a város. A tízemeletnyi magas­ból jól látni a messzi nyújtózó új lakótelepet — köztük azt a kicsiny, kupolás épületet is, amelyben a miskolci csillagá­szok megkezdték a munkát egykor. — Pontosan, mikor is? — Tulajdonképpen már 1946- ban, a vasasszakszervezetben, egy távcsővel. De hivatalosan 1948-tól működünk. Az a kis kupolás csillagvizsgáló a kohá­szat, a gépgyár és sok-sok üzem összefogásával épült. Ha­marosan körülfogták azonban az új bérházak, no meg egyéb­ként is szűknek bizonyult. Egy­szer beszélgettem egy építésve­zetővel, aki évek múlva felke­resett: „toronyházat építünk. Jó lenne-e annak tetején egy csillagvizsgáló?” Képzelheti, hogy megörültünk a javaslat­nak! Annak pedig még inkább, hogy ismét sokan segítettek a megvalósításban: a városi ta­nács, az építőipari vállalat és még sok kívülálló ... A toronyház tetejéről jól lát­ni a várost. Sőt, mást is. Fényes távcsövek nyújtózkodnak a te­raszon. És a távcsöveken a vi­lágmindenség!''' villanthatunk. • Kevesen tudják, hogy orszá­gunkban négy szputnyikmegfi­­gyelő állomás van: Budapes­ten, Baján, Szombathelyen és Miskolcon. És talán még keve­sebben tudják, hogy a miskolci állomás is a Magyar Tudomá­nyos Akadémia szputnyikmeg­­figyelési albizottságának szak­mai irányításával működik és ezáltal részt vesz a Szovjet­unió és a szocialista országok nemzetközi űrkutatási­ prog­ramjában. — Állomásunknak tulajdon­képpen két nagy feladata van — tájékoztat Horváth András szakcsillagász, az állomás füg­getlenített munkatársa, aki 3 éve került ide Budapestről. — Az egyik az ismeretter­jesztés, a másik a tudományos kutatómunka. Az előbbit a TIT-tel közösen szervezett elő­adásokkal segítjük. Évente mintegy 150 előadást tartunk, bemutatókkal egybekötve. A hallgatóság mintegy 2500—3000 ember. Az ifjúság számára a tantervhez, a tananyaghoz kap­csolódó előadásokat tartunk. A tudományos kutatómunkánk fő részét a mesterséges holdak megfigyelése jelenti. Az asztalon táviratok: Moszkvából, Amerikából, Ang­liából, Franciaországból. Inst­rukciókat és előrejelzéseket tartalmaznak, mikor és hol ha­ladó mesterséges holdat figyel­jenek meg. A szobában a laikus számára varázslatosnak tűnő műszere­ken, berendezéseken fények, vibráló, villódzó jelzések je­lennek meg.­­ A műszerek, a távcsövek nagy részét Varga Pál tervez­te, építette és karbantartásukat a mai napig is ő látja el. Nem kevés értékű munka az övé... És a munka évről évre érté­kesebb, több. Az űrkutatás, a világmindenség meghódítása a miskolci csillagvizsgáló állo­más számára is újabb és újabb feladatokat ad. R. A. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Egy nap az építőtáborban Az Izsáki Állami Gazdaság Kállai Éva építőtáborában a nyári időszakban a diákok 145-ös turnusokban váltják egymást. A szőlőkötözésben segédkeznek a Thallóczy Lajos Egészségügyi Szakközépiskola diákjai. Filmány, Fony9 Hejce E­gyesültek a termelőszövetkezetek Három szomszédos község termelőszövetkezeteinek tagsá­ga ismerte fel az üzemegyesí­tés, a termelés koncentrálásá­nak előnyeit. A vezetőségek megbeszélései — a gazdasági, szervezési és politikai előké­születek — után mindhárom termelőszövetkezetben megtar­tották a közgyűlést. A tsz-ta­­gok mindhárom helyen titko­san szavaztak. A három tsz­­nek összesen 600 tagja van. Az egyesülés ellen mindössze 22 fő szavazott, a többi, a döntő többség igennel válaszolt arra a kérdésre: akarnak-e nagyob üzemben gazdálkodni, hogy jobban kihasználhassák a le­hetőségeket. Az egyesült közös gazdaság területe több, mint 4000 ka­­tasztrális hold. Az idei termést még külön-külön takarítják be és külön-külön készítik el a zárszámadásokat is, de az őszi vetéseket már együtt, az új nagyüzem követelményeinek megfelelően végzik. Hivatalo­san 1970. január 1-én válnak egységes üzemmé. Addig elő­készítik a három község hatá­rát egyesítő gazdaság működé­sét és munkáját Többek kö­zött: megvásárolják a vilmá­­nyi gépállomást, amely a jövő­ben az egyesült termelőszövet­kezet gépjavító üzeme lesz. Itt alakítanak ki és rendeznek be egy takarmánykeverő üzemet is. Tervbe vették a kiegészítő üzemágak fejlesztését. Elsősor­ban egy betonelemgyártó se­gédüzemágat szerveznek meg, amely 1970 tavaszán — a ter­vek szerint — működni fog. Hejce és Fóny határában elég nagy az erdőterület. Az egyesült gazdaság tervei közé tartozik, hogy fafeldolgozó üzemet létesítenek a saját er­dők jobb hasznosítása érdeké­ben. Az egyesült termelőszö­vetkezet tagsága egy későbbi közgyűlésen választja meg az új vezetőséget és a tsz új ne­vét A központ Vilmányban lesz. Vetélkedő Sajószentpéteren Sokféle módon próbálják a sajószentpéteriek a nagy lélek­számú község kulturális és sportéletét előbbre vinni. Ke­resik a fellendítés módozatait, s nagy szerepet szánnak eb­ben a helybeli ifjúságnak is. A Petőfi Sándor Művelődési Központban augusztus 5-én, kedden szellemi vetélkedőt rendeznek fiatalok részére, amelynek témája az ifjúság szerepe a község kulturális és sportéletének fellendítésé­ben. A vetélkedőt Mező Jenő, a Borsodi Bányász Sportegye­sület vezetője és Haris László, a művelődési központ igazga­tója vezeti. Egy villamosperonon talál­koztunk. Simogatta a madarat, hogy rendben álljanak felbor­zolt tollai. Leszállás után, a jár­daszigeten bemutatkoztunk egymásnak. — Bereczky István vagyok, a kohóipari technikum negyedi­kes tanulója. Most, a hét végén aztán fel­kerestem a solymászt, ennek a kihalófélben levő sportnak, vagy hobbynak ifjú mívelőjét. [ forrás — Hatéves koromban Tak­­taszadán éltünk. Gyakran ki­mentem a mezőre, egyszer az­tán találtam egy kis madarat, ragadozó volt. Vörösvércse. Ha­zavittem. Ott élt nálunk. Egy idő után észrevettem, ha éhes, odajön a húsra. Így, ösztönösen kezdődött az egész... — Mit szóltak hozzá otthon? — Az édesanyja is itt van a hűvös szobában, ő válaszol he­lyette. — Később hozott ötöt-hatot egyszerre. Agyonütöttem őket. Nem értem, hogy egyezteti ös­­­sze a kohóiparival?... Néha behozza a madarat a lakásba, van itt egy nipp, nézze meg, már összetörte. Biztos magára ismert — már menne ki a ma­ma, javában tart a befőzés, ide érzik a baracklekvár illata, az­tán már az ajtóban mondja — az szép, amikor elengedi... visszaszáll a kezére. 4 szerelem Három, vagy négy éve, szep­temberben találkoztam egy iga­zi solymásszal, Tóth Lászlóval. Azóta solymászom rendesen. Körülnézek: az asztalon a solymászat története. A bioló­gia tudományával teli köny­vek, egyszóval szakirodalom. — Most vadászhéjam van. Magyarországon öt fajjal soly­­másznak. Ezt, ami most van, Lillafüreden szedtem ki a fé­szekből, két tojót hoztam. Két kicsit hagytam, hogy megma­radjon a folyamatosság, jövőre is ott költ majd. Közben kimegyünk a bérház udvarára. Ott ül egy padon a madár, lábán rövid bőrszíj és csörgők.­­ Ez még csak tizenkét he­tes. Ahhoz szokott, hogy este hatkor hívom kézre. Akkor kap enni. Nézem, ahogy zsineget köt a szíjra, elröppenti a madarat. A vadászhéja felszáll a ház tetejére. Onnan néz le. Le­ülök egy padra, figyelem a gyakorlatokat. — Volt egyszer egy sóly­mom, az igen. Az már szaba­don volt. Mindent tudott. Azt se tudtam, hol van, de ha felemeltem a kezemet, jött. Nem is félt, pedig akkor a vasúton dolgoztam és a tölté­sen mindenféle színű ruhában dolgoztak az emberek. Az ös­­­szes vadászmadár fél a vörös, a fehér és a fekete színtől. — Meddig él egy ilyen ma­dár? — 10—14 évig. Akkor már ellenállóbb, ha átvészeli az őszt. Ha csak le nem lövik. Másnak annyi egy ilyen ma­dár, hogy lelövi, összetéveszti a héjával, és durr...­ — Mennyi az értéke? — Attól függ, mit tud: ezer forinttól harmincezerig. Egy betanított sólyomért nyugaton egy kocsit lehetne kapni. 4 fegyelem Ül a madár a tetőn. A soly­mász fütyül, a madár nem mozdul. Így megy hosszú per­cekig. Újra és újra emeli, tart­ja kesztyűs kezét. Fütty és fütty. Már előkerült egy nyúl­­láb a tarisznyából. A vadász­héja ül a tetőn, fenségesen és büszkén. Percekig folytatódik az egész. A solymász arca meg sem rezzen. — Megszokta az este hatot. Ha beér az árnyék a fa alá, az első füttyre kézre röppen. Egész lágyan és finoman meghúzza a zsineget. Aztán még egy kicsit húz rajta. A vadászhéja elrugaszkodik, egy villanás, egy kör, keményen, mégis puhán ér kesztyűt. Fé­lelmes cikkanás. Csak úgy té­pi csőre a nyúllábat. De a solymász elveszi. Kezdődik minden elölről. — Naponta három-öt órát kell foglalkozni­a egy ilyen va­dászmadárral. Kezdetben sé­tálunk az emberek között, hogy ne legyen vad. Aztán következik csak a kézre hívás. — És ha sokat tud/ men­­nyit kell vele foglalkozni? — Akkor is annyit. Más irányban, de mindig. Ha már vadászni tud, akkor is. 4 realitás — És ez a vadászhéja mit tud? — Tavaszi... még csak kézre hívást. Mire eljön a va­dászidény, már megfogja a nyulat. Van egy vadászterüle­tem, ott tanítom. A fácánt, a nyulat, meg a süldő rókát tud­ják megfogni. Közben egyre sűrűbben vá­gódik a kesztyűre a vadász­héja — Mibe kerül egy ilyen ma­dár tartása? — Ha valaki pénzért veszi a húst, drága, ha a madár már vadászik magának, nem. Napi 20 deka hús kell neki, előtte fiatalon, testsúlyának másfélszeresét eszi meg. — Ősszel vadászni szokott? — Nem. Majd ha leérettsé­giztem, 18 év felett vadászha­tok is. Tagja leszek egy va­dásztársaságnak ... — Hány solymász van Mis­kolcon, vagy a környéken? — Négy-öt, aki most is tart madarat. — Klub? — Vácon. Itt kevesen va­gyunk. Közben itt is, ott is leülnek az emberek a padokra, kiáll­nak az erkélyekre, kikönyököl­nek az ablakokba, nézik a solymászt, a madarat, és bele­feledkeznek a szép, gyors, fegyelmezett röppenésekbe. — Sokan nem is tudják, mi ez? Mondják, mekkora papa­gáj! Nicsak, bagoly! De nézik. Egyre többen. Nem is tudják, hogy egy ősi kedvtelés (foglalkozás?) nehéz gyakorlata elevenedik meg előttük. Búcsúzáskor nem is kívánok semmit a solymásznak, céltu­datos emberek ők, elérik, amit akarnak. Nyitray Péter A solymász

Next