Északmagyarország, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-22 / 271. szám
MAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLETEIP! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXV. évfolyam, 271. szám Ara: 80 fillér Szombat, 1969. november 22. Hazaérkezett Losonczi Pál Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, aki felesége társaságában hivatalos látogatást tett az Indiai Köztársaságban és az Iráni Császárságban, a kíséretében volt személyiségekkel — Tímár Mátyással, a Minisztertanács elnökhelyettesével, dr. Házi Vencel külügyminiszter-helyettessel, Asztalos Lajos kohó- és gépipari miniszterhelyettessel és Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettessel együtt pénteken délután a MALÉV különrepülőgépével hazaérkezett Budapestre. A fogadtatásra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, Cseterjei Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Péter János külügyminiszter, Nagy Józsefné könnyűipari miniszter. Ott volt S. Sinha, az Indiai Köztársaság budapesti nagykövete, F. J. Tyitov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete és Shamsedin Gharib, az Iráni Császárság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Az iráni látogatásról magyar—iráni közös közleményt adtak ki. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke indiai és iráni látogatásáról visszatérőben a különrepülőgép fedélzetén tartózkodó újságírók kérdéseire válaszolva a többi között elmondotta, hogy a legmélyebb benyomása az volt hogy mindenütt nagy megbecsüléssel fogadták a szocialista Magyarország képviselőjét. — Tudom, hogy ez nem személynek, hanem annak a politikának, annak a munkának szól, amelyet folytatunk, amelyet a magyar nép végez és amely az utóbbi években fokozott megbecsülést vívott ki hazánknak a világban. — Ütünk, személyes találkozásaink sikere arra indított, hogy hasonló találkozásokra alkalmat teremtsünk a jövőben is. Ezért meghívtam Magyarországra India elnökét feleségével és Indira Gandhi miniszterelnök-asszonyt, valamint Mohammad Reza Pahlavi iráni sahot és feleségét, továbbá Hoveida miniszterelnököt. Örömömre szolgál, hogy a meghívásokat mindannyian szívesen elfogadták. Miért mondott le Cabot Lodge? Henry Cabot Lodge nagykövetnek, a Vietnammal foglalkozó párizsi tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség vezetőjének és helyettesének, Walsh-nek a lemondását kommentálva, a pénteki francia lapok találgatják, milyen következménye lehet ennek a tárgyalások további menetére. A Combat szerint három tételezés lehetséges. Az első, hogy Cabot Lodge lemondólevele szövegének „személyi” oka van. Ezt a feltételezést — írja a lap — azonban azonnal el kell vetni Walsh egyidejű lemondása következtében. A második már sokkal valószínűbb feltételezés szerint a Fehér Háznak az a szándéka, hogy mesterségesen „álomba ringassa” a párizsi konferenciát oly módon, hogy egy időn keresztül megfelelő magas rangú vezető nélkül hagyja a tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttséget. Van egy harmadik feltételezés is — írja a lap. Eszerint Cabot Lodge és Walsh azért vonul vissza, hogy átengedje helyét egy új csapatnak, amely egészen új alapokon folytathatná a tárgyalásokat. Tabouis asszony szerint a Paris Jour-ban némi reményt kelthet, hogy a páriás tárgyalásokat elhagyja az a Cabot Lodge, aki éveken át az Egyesült Államok képviselője volt Saigonban és személyesen vállalt kötelezettséget számos dél-vietnami személyiséggel szemben és különösen makacsul ellenezte a Thieu—Ky-csoport leváltását. A l’Humanité vezércikkében Yves Moreau megállapítja, hogy Cabot Lodge és helyettese, Walsh lemondása az amerikai tehetetlenség újabb bizonyítéka. A cikkíró azonban attól tart, ez a lemondás ürügyet ad Nixonnak, hogy mellékvágányra terelje azokat a tárgyalásokat, amelyeken minden előrehaladást eddig is ő akadályozott meg. Butik a sztaniolban (8. oldal) Kategóriák nélküli oldal; Pénz nélkül jelentős haszon (5. oldal) A tárgyaló teremből(2. oldal) Két és fél milliárd forint őrzői Napirenden a MIK munkája Ülést tartott a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének megyei elnöksége Nem túl régi, de mindenféleképpen hasznos gyakorlat, hogy a HVDSZ elnöksége mindig annál az intézménynél, vállalatnál tartja elnökségi ülését, amelynek munkáját értékeli. így került sor tegnap, november 21-én, pénteken délelőtt a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat Dózsa György utcai központjában a legutóbbi elnökségi ülésére. Ezen részt vett többek között Pölcz Kálmán, a HVDSZ központi vezetőségének képviselője, dr. Balogh András, az SZMT titkára, Molnár János, a HVDSZ megyei titkára, Gálló Ferenc, a HVDSZ megyei elnöke, Iglói Gyula, a városi tanács építési és közlekedési osztályának vezetője és Kovácsik Jenő, a MIK igazgatója. Az elnökség tagjai közül többen is hangsúlyozták: fontos és időszerű volt elnökségi ülésen foglalkozni a vállalat eredményeivel, gondjaival és problémáival, hiszen közérdekű kérdésről van szó. Az ingatlankezelő vállalat tevékenysége valóban a városnak szinte valamennyi lakóját érinti. Két és fél milliárd forint értékű közvagyont őriz a vállalat. Ám, ezzel nem állnak arányban lehetőségei. Felújításra, karbantartásra és különböző berendezések pótlátásra, például az idén csak 48 millió 200 ezer forint állt rendelkezésre. Ez az összeg a korábbi években még ennél is kevesebb volt, amelynek következtében nem tudták ellátni a szükséges karbantartási és felújítási munkákat, így az épületek állaga egyre romlott. Ezt a folyamatot mind a mai napig sem tudták megállítani, a jelek szerint a közeljövőben sem lesznek rá képesek. Némiképp javított a helyzeten, hogy az elmúlt évtől már saját részlegük is foglalkozik lakóházfelújítással. Ez így lényegesen olcsóbb, mint idegen kivitelezővel. Ahhoz azonban, hogy ezt a tevékenységet fokozni tudják, jelentős gépesítésre, tehát fejlesztésre van szükség, amelyhez azonban nem áll rendelkezésükre kellő anyagi erő. Az évi 15—20 ezer igénybejelentés kielégítését nehezíti, hogy a vállalat dolgozóinak bérszínvonala, valamint az anyagi ösztönzés lehetőségei messze elmaradnak más, építőipari tevékenységet folytató vállalatokhoz képest. Ugyanakkor megoldatlan imiként országosan is — a házfelügyelők helyzete. A 404 házfelügyelő közül 172 már korát és egészségi állapotét tekintve is nyugdíjjogosult Ám új házfelügyelőket találni szinte lehetetlen. Egyfelől a az alacsony bérezés, másfelől mostoha lakásviszonyok miatt. Miskolcon 80 házfelügyelő lakik pince-, illetve minőségileg rossz lakásban. Az elnökségi ülés második napirendi pontjaként a szocialista brigádok III. megyei és II. országos vetélkedőjének előkészítése szerepelt A népművelés ankétja a népművelésről A 20 esztendős művelődési otthon- és könyvtári hálózat jubileumi emlékünnepségeinek sorában rendezték meg november 21-én Miskolcon, a szakszervezetek megyei székházának klubjában a Népművelés című szakmai folyóirat szerkesztőségi ankétját. A tanácskozáson Borsod megye járási, városi és megyei népművelési irányító dolgozói vettek részt. Eljött a tanácskozásra dr. Vonsik Gyula, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos, közoktatási és kulturális osztályának helyettes vezetője. Madarász György, a megyei pártbizottság propaganda és művelődésügyi osztályának vezetője, valamint ott volt dr. Ibos Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa, a Népművelés volt főszerkesztője és Ács Ferencné, a jelenlegi főszerkesztő. A tanácskozást Kiss Béla, az SZMT titkára vezette be, és megnyitójában a társadalmi háttér változásairól, mint a népművelési munka új, korszerűbb feladatainak meghatározóiról szólt. A korszerű népművelésről dr. Vonsik Gyula tartott előadást. Bevezetőjében arról beszélt dr. Vonsik Gyula, hogy rendkívül sokrétű művelődési munkában nehéz szervezeti egységről beszélnünk, helyette inkább az egyformán gondolkodó emberek sokaságát kell megteremteni. Ennek a munkának egyik nagyon fontos segítőeszköze a Népművelés című folyóirat, amely módszertani segítést, tájékoztatást nyújt, és elsőrendű feladata, hogy a művelődés egyforma tartalmú fogalmi rendszerének kialakításában adjon támogatást. A későbbiekben dr. Vonsik Gyula vitába szállt azzal a nézettel, amely a népművelés meghatározást tartja helyesnek. Szerinte inkább művelődési feladatról lehet szó, s ebbe minden beletartozik, beleértve a tömegkommunikációt, könyvtári munkát, egyebeket, ami csak az iskolán kívüli műveltségszerzés eszköze lehet. A művelődési házak és művelődési intézmények feladata koordinálni ezt a sokirányú műveltségszerzési munkát. Elmondta, hogy a gondolkodást kell egymáshoz hasonlóvá, egyformává tenni, tartalmilag kell egyetértenünk a különböző művelődési lehetőségek, műveltségi ágazatok között, ennek alapján sokszínűen dolgozni a művelődés irányításában. A művelődést korábban mint a kulturális értékek egyik fajta rendszerét fogtuk fel. Számba vettük, mennyit olvasnak az emberek, mennyit járnak színházba, moziba, statisztikai és szociológiai adatokkal mértünk, azonban a korszerű népművelés kérdéseire ez a módszer már nem adhat választ. Válaszolt az előadó arra a kérdésre is, mi értendő korszerűbb művelődési munkán, s így szólt a műveltség szociológiai szerepéről, az ember tevékenységének és a műveltséganyagnak szembesítéséről. Véleménye szerint a korszerűséget, a művelődési munka korszerűségét csak ezen az úton közelíthetjük meg, ha a műveltséganyagot mindenkor szembesítjük az ember társadalmi-gyakorlati tevékenységével, mert a műveltség nemcsak a tudásanyag felhalmozását jelenti, hanem ennek az anyagnak társadalmi felhasználását is, s ezért ez a megközelítés a korszerűbb, emberibb és valóságosabb. Nagy figyelmet szentelt előadásában a munka és a művelődés kapcsolatának. Mivel az ember elsősorban termelő lény és csak azt követően fogyasztó, szórakozó stb., a termelésnek, tehát a munkának nagy szerepet kell kapnia a művelődés körülhatárolásánál is. A művelődést, arányaiban kell megváltoztatni és ezen a tevékenységen belül a munkával legalább annyit kívánatos foglalkozni, mint a korábbi felfogás szerint az ízlésneveléssel egyebekkel. Ez azért is szükésséges, mondotta dr. Vonsik Gyula, mert az emberiség történelmére, mint folyamatra, napjainkban rányomja bélyegét a technikai haladás, így a művelődési értékrend csúcsára a tudomány kerül. A későbbiekben azt fejtedgette, mitől lesz az ember szocialista, mitől lesz sokoldalúan képzett, mitől lesz korszerű. Kifejtette azt a véleményt, hogy napjaink, főleg pedig a jövő emberének nem mindenhez kell értenie, hanem szakemberek kellenek, és mindenki ahhoz értsen, amit csinál. Nehéz elképzelni a jövőben az egész társadalomra nézve kötelező erejű általános műveltség fogalmát. Mindenki a szakmájához értsen, és mindenki magas szinten értsen ahhoz, mert mint egyén, sohasem tükrözheti vissza a társadalom egészének kultúráját. És mivel a társadalomban a munkamegosztás adott, kultúrával kapcsolatba kerülés is e megosztás szerint történik. Végezetül a korszerűségnek, mint műveltségideálnak fogalmát fejtegette, és a természetes változásokra történő érzékeny reagálások szükségességéről szólott. Befejezésül visszatért a Népművelés című folyóirathoz, amely, véleménye szerint még további segítséget adhat a korszerű művelődés kérdésének feltárásához. Az előadást követő rövid vitában felszólalt többek között dr. Ibos Ferenc is. Az ankét záróakkordjaként Gulyás István, a megyei tanács népművelési csoportjának vezetője kiosztotta a 20 éves jubileummal kapcsolatos pályázat díjait. Az első díjat dr. Deák Gábor, a két második díjat Remenyik Jenő és dr. Zádor Tibor, a harmadik díjat Szebeni Győző nyerte. A népművelési emlékünnepség-sorozat november 24-én, hétfőn délelőtt 10 órakor folytatódik az SZMT klubjában, a népművelési szakon végzettek találkozójával. (bml Dr. Vonsik Gyula előadását, tartja. Az ankét részvevőinek egy csoportja. (Fotó: Szabados.)