Észak-Magyarország, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-26 / 72. szám

fényben A Parlament épületében megkezdődött a Magyar—Bolgár Gazdasági Tudományos Együttműködési Bizottság IX ülésszaka. Műszaki­ Dísz­ Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából Budapest jelentősebb közte­rei és középületei új díszkivilágítást kapnak. Elsőként a Lánchíd „fényruhája mutat­kozott be”. Tűzharc Libanonban Egy izraeli gyalogosszázad szerdán délelőtt több száz méter mélyen behatolt Li­banon területére és 40 perces tűzharcot vívott a libanoni hadsereg alakulataival — közölte egy libanoni katonai szóvivő. 1968 óta izraeli egy­ségek összesen 11 alkalom­mal sértették meg Libanon határait Puccskísérlet Chilében Patricio Rojas chilei bel­ügyminiszter szerdán beje­lentette, hogy államcsíny­­kísérletet lepleztek le és hiú­sítottak meg. Az elvetélt puccs részve­vőit — tényleges, valamint nyugállományú katonatiszte­ket —éiakik a bejelentés sze­rint „meg akartak változtat­ni az ország alkotmányos jellegét” — a hatóságok le­tartóztatták. Vezetőjük Horacio Gamboa nyugállományú tábornok, aki 1957-ben, Carlos Ibanez el­nöksége alatt, a belügymi­nisztériumot vezette. A chilei biztonsági szolgá­lat emberei február 18-a óta követték nyomon az össze­esküvés szálait, amikor ka­tonatisztek egy csoportja kormányellenes gyűlést tar­tott. Az összejövetelek ké­sőbb többször megismétlőd­tek. Az összeesküvők felett had­bíróság ítélkezik. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 Elrabolták a konzult és a légiattasét Paraguay Buenos Aires-i nagykövetsége kedden éjsza­ka értesítette az argentin rendőrséget arról, hogy elra­bolták Paraguay Valdemar Sanchezt, Corrientes­ tarto­­mány Ituzaingo városában működő konzulját. Egy közeli bárban letétbe helyezett levél tanúsága sze­rint a magát „argentínai fel­szabadító frontnak” nevező szervezet hajtotta végre az akciót A szervezet Sanchez életé­ért két politikai fogoly sza­badon bocsátását követeli, akiket — értesüléseik szerint — a börtönben rendszeresen kínoznak. Kedden reggel elrabolták az Egyesült Államok Santo Domingo-i nagykövetségének légiattaséját a 48 éves Do­nald J. Crowley alezredest Utóbb kiderült hogy a vak­merő — bár korántsem egye­dülálló — akciót egy domini­kai szélsőbaloldali szervezet tagjai hajtották végre. A szervezet ultimátumban jelentette be, hogy 21 poli­tikai fogoly szabadon bocsá­tását követeli a dominikai hatóságoktól cserében az amerikai légiattasé életéért Tanácskozás a mezőgazdaság gépesítéséről Tegnap, március 25-én, szerdán folytatta munkáját a TOT műszaki-fejlesztési bi­zottsága, amely egy nappal korábban alakult meg Mező­kövesden. A tanácskozás szín­helye ismét a Búzakalász Termelőszövetkezet irodahá­zának tanácsterme volt Ez­úttal a termelőszövetkezetek anyagi-műszaki ellátottságá­nak helyzetét vitatták meg. A tanácskozás munkájában — a bizottság tagjaival együtt — részt vett dr. Simka István, a TOT titkára, Sze­keres István, a TOT főmér­nöke, Fejes László, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Faragó Károly, a megyei ta­nács osztályvezetője és Borsod megyei területi tsz- a szövetségek vezetők A tanácskozást Babics An­tal, a bizottság elnöke nyi­totta meg. Felhívta a figyel­met a termelőszövetkezetek anyagi-műszaki ellátottságá­nak igen kritikus helyzetére, és a sürgős tennivalókra. A gépesítettség szintje a tsz-ek­­ben jelentősen lemaradt az állami gazdaságok gépesített­ségétől. A tsz-ekben egység­nyi területre számítva, az ál­lami gazdaságokhoz viszo­nyítva, az erőgép-ellátás csak 70—80, a tehergépkocsi-ellá­tás csak 60 százalékos. A tsz-ekben a traktorvásárlás 1967-ben és 1968-ban az elő­ző évekhez viszonyítva je­lentősen csökkent. Borsod megyében ez a probléma fo­kozottabban jelentkezik, mert itt a gépesítés — az átszerve­zés késése miatt — később valósult meg, amikor már nem voltak megfelelő minő­ségű és összetételű géptípu­sok. Magyarán szólva: Bor­sod megye tsz-ei a maradékot kapták. A TOT titkársága felmérte és megállapította, hogy a tsz­­ek 1966—1969-es évek átlagá­ban átlagosan másfél milliárd forintot fordítottak gépek vásárlására — országosan, viszont a megfelelő műszaki szint tartásához legalább évi 2 milliárd forint értékű gép­vásárlás lett volna szükséges. A Borsod megyei helyzet az országos átlagnál rosszabb. Igen rossz az új gépek ga­ranciális javító-karbantartó szolgálatának ellátása is. Ezt nem hajlandó megfelelően biz­tosítani sem a mezőgépgyár­tás, sem a forgalmazó vállalat A tsz-ek gépesítési helyzeté­nek lényeges javulása azon­ban már csak a IV. ötéves terv időszakában várható. A tanácskozás után a TOT műszaki-fejlesztési bizottsága állásfoglalást­ hagyott jóvá, mely szerint javasolja a TOT elnökségének, hogy a műsza­ki fejlesztés helyzetét legkö­zelebbi ülésén vitassa meg. A bizottság egyben felkéri a TOT titkárságát, hogy az il­letékes hatóságokkal — kor­mányzati szinten is — a tiz­­ek anyagi-műszaki ellátásá­nak helyzetét beszélje meg, és a problémák megoldását minden eszközzel és erővel siettesse. (Sz. J.) Szerencsés kimenetelű baleset Viszonylag szerencsés kimenete­lű baleset történt az április 11-én Hold-expedícióra induló Apollo–13 űrhajó hordozórakétájának üzem­anyaggal való feltöltésekor. A rend­kívül gyúlékony hajtóanyagot csö­veken át pumpálják nagy távolság­ból a hatalmas hordozórakétába. Az országos űrhajózási hivatal (NASA) három embere személygépkocsiján éppen körüljárta a Saturnus–5 ra­kétát, hogy ellenőrizze, nem tartóz­kodik-e senki a közelben, amikor au­tójuk sűrű oxigénfelhőbe került, ami­től a motorok azonnal lángra lobban­­tak. A három férfi kiugrott kocsijá­ból és szerencsésen elmenekült, a ko­csik azonban elégtek. Az űrhajót nem érte kár. A baleset nem befolyásol­ja a tervezett indítási időpontot Csütörtök, 1970. márc. 26. Jubileumi ünnepségek Ózdon kibővített ünnepi pártbizottsági ülés Tegnap, 25-én, szerdán dél­előtt Ózdon, a Liszt Ferenc Művelődési Központ nagy­termében ünnepi kibővített pártbizottsági ülést tartottak felszabadulásunk 25. évfor­dulója alkalmából. Az ülést Kecskés István, az ózdi vá­rosi­ üzemi pártbizottság PTO vezetője nyitotta meg. Kö­szöntötte az ülés részvevőit, külön is az elnökségben he­lyet foglaló Csépányi Sán­dort, a Borsod megyei párt­végrehajtó bizottság tagját, országgyűlési képviselőt. Ma­jakovszkij: A párt című ver­sének szavalata után Vajda István, az ózdi városi­ üzemi pártbizottság első titkára tartott ünnepi megemléke­zést a felszabadulásunk óta eltelt negyedszázadról. Az eredmények felsorakoztatá­sa mellett hangsúlyozta: az elmúlt 25 év nem volt hibá­tól mentes, a tanulságok vi­szont mindenképpen előre­­­mutatók. Az ünnepi ülés második napirendi pontjaként került sor azoknak a párttagoknak a jutalmazására, akik az el­múlt negyedszázadban fá­radhatatlanul dolgoztak és hűséggel helytálltak békés építőmunkánkban­. Vajda István ez alkalommal a jó­kívánságok mellett 51 párt­tagnak nyújtotta át a fel­­szabadulási jubileumi em­lékérmet. Az alapszerveze­tekben az ezt követő napok­ban kerül sor a legjobban dolgozó párttagok emlék­éremmel való jutalmazására. Ünnepi szakszervezeti tanácsülés A jubileumi megemléke­zés Ózdon délután az Ózdi Kohászati Üzemek vállalati szakszervezeti tanácsának ünnepi ülésével folytatódott a Liszt Ferenc Művelődési Központban. A tanácsülés részvevőit Válóczy Elek, az szb elnöke köszöntötte, majd Léka Tivadar, a vállalati szakszervezeti bizottság tit­kára emlékezett meg a szak­­szervezeti munka fejlődésé­ről, a nehéz múlttól egész napjainkig. Beszámolója al­kalmával külön szót ejtett a tanácsülésen részt vevő Nagymengyi György és Mauts Miklós munkájáról, akik már több mint 50 éve tagjai és aktív dolgozói a szakszer­vezetnek. Köszöntötte ezt követően a 40 és 25 éve szakszervezeti tagsággal ren­delkező dolgozókat. Az ünnepi tanácsülés má­sodik részében került sor a szakszervezeti aktívák kitün­tetésére, megjutalmazására. Antal Boza Dezső és Lipták Lajos a szakszervezeti mun­káért jelvény ezüst fokozata kitüntetést kapta. A megbe­csülés jelképeként Nagy­mengyi György és Mauts Miklós 50 éves szakszervezeti tagsága és Muránszky László, Csuka Pál, Nagy Sándor, Bancza János 40 éves szak­­szervezeti tagsága után okle­velet és szakszervezeti köny­vükre díszes piros borítót kaptak. 25 éves szakszerve­zeti tagság után 19-en kap­nak oklevelet és szakszerve­zeti könyvükre bőrborítót. T. I. Pártbizottság ülés a DIGÉP-ben A Diósgyőri Gépgyárban csütörtökön délben ünnepi pártbizottsági ülést tartottak, amelyen részt vett Szarka János, a városi pártbizottság osztályvezetője. Sztevankó János, a gyár pártbizottsá­­­gának munkatársa üdvözölte rendkívüli pártbizottsági ülés részvevőit, majd Juhász Barna, a gyár pártbizottsá­gának ágit. prop. felelőse mondott ünnepi beszédet Ezután Mónus Antal elv­társ, a gyár pártbizottságá­nak titkára 23 elvtársnak, köztük 19 pártbizottsági tag­nak adta át az emlékérmet Sz. M. A perben a múlttal, a rosszal, a bűnnel fig volt 14 éves, am­ikor a csendőrtől pofont ka­pott Keresztesi Erzsé­bet faüzemi munkáslány nem úgy vallott egy üzemi baleset ügyében, ahogy a csendőr elvárta. A Tanácsköztársaság idején Toronyi János, sátoraljaúj­helyi vörösőr vállát átlőtték az ellenforradalmárok. A ro­mán fogság és a későbbi ha­zai letartóztatások után To­ronyi János alkalmi munkás, Károlyi gróf hegyközi vasút­­jának napszámosa feleségül veszi­­ Keresztesi Erzsébet faüzemi munkáslányt. 1919 őszén Olaszliszka -di­­rektóriumának egyik tagját, Tokár Istvánt deresre húzza az ellenforradalom. Három­szor huszonöt botütést mér­nek rá. Tokár István a fáj­dalomba beleőrül. A hegyek között, az erdőkben él, bo­lyong. Mintha keresne vala­mit... Ott is hal meg az erdőben, anélkül, hogy meg­találta volna, amiért évekig bolyongott. Tokár István Ke­resztesi Erzsébet nagybátyja volt. A Magyar Kommunista Párt helyi szervezete Sátor­aljaújhelyen 1944. december 27-én alakult meg. A 33 tag­ból három Toronyi nevet vi­selt. Toronyi János, a felesé­ge és nagyobbik fiuk. Toro­nyi Jánosnét megválasztot­ták a pártszervezet vezetősé­gébe. Egy ideig ő képviselte a pártot a népbíróságon is. Nehéz munka volt ez és sok volt a munkájuk. Nem­csak a háborús bűnösökkel, volt nyilasokkal, csendőrök­kel, németbarátokkal, nép­­nyúzókkal volt perben Toro­nyi Jánosné, hanem a múlt­ból maradt szakbíróval és a különböző pártok népbírósági képviselőivel is. — Nekünk, kommunisták­nak különösen hajthatatla­noknak, következetesnek kel­lett lennünk a népbíróságon is — emlékezik vissza Toro­nyi Jánosné. — A múltbéli szakbíró ügyeskedett, a jobb­oldali pártok képviselői men­tegetni próbálták a bűnösö­ket. Érvényre kellett juttat­nunk a nép akaratát, hiszen a bíróságot is népbíróság­nak hívták. Nagy felelősség­gel dolgoztunk, az igazság tudatában és a nép teljes tá­mogatásával ítélkeztünk. Pe­reltük a múltat, a múlt min­den bűnét... sátoraljaújhelyi népbí­róság halálos ítéletet is hozott. Azt a csendőrt, aki Sárospatakon egy másfél­éves csecsemőt a falhoz vá­gott, itt ítélték el és itt haj­tották rajta végre a halálos ítéletet. 1945 augusztusában alakult meg a megyei pártbizottság. Ekkor került oda nőszerve­zőnek Toronyi Jánosné és akkor fogott vándorbotot. Száz és száz kilométereket tett meg gyalog, faluról fa­lura. Szervezte a pártot — Akkor a tájékozatlan­sággal, az elmaradottsággal, a ránk szórt rágalmakkal pe­reltünk — mondja. — Az idő­ben a lányok, asszonyok éle­te messzire esett a politiká­tól. Nehéz volt a szervezés. De nehéz volt azért is, mert a jobboldali erők is gáncsos­­kodtak. Sóstófalván például a bíró nem engedte kidobol­­tatni a gyűlést. Én magam doboltam végig a falut. Este mégis sírva tértem haza, mert a gyűlésből nem lett semmi. Másnap azonban ti­zenhárom derék ember be­jött a faluból ide, a városba és itt alakult meg a falu pártszervezete. Ez örömet és újabb erőt adott. 1948-tól az újhelyi dohány­gyár Toronyi Jánosné mun­kahelye A napközit és az óvodát vezeti. 1949-től pedig nyugdíjazásáig, 1965-ig egy­folytában a gyár párttitkára Újra és újra titkárrá választ­ják az egykori munkáslányt. — Akkor az volt a feladat, hogy erős gyári pártszerveze­tet hozzunk létre — emléke­zik vissza. — Később pedig a nevelés, az utánpótlás biz­tosítása adott munkát. Akkor főleg a fiatalokkal pereltem — mosolyodik el.­— Meg kel­lett győzni őket arról, hogy tanuljanak, képezzék magu­kat tovább a szakmájukban ,­ a politikában. T­oronyi Jánosné büszke lehet 15 éves párttit­kárságára is. Sokan követik lába nyomát és van­nak, akik folytatják munká­ját.— Talán menyasszonyt sem búcsúztatnak úgy, ahogy­­ engem búcsúztattak — mond­ja és könny gyűlik a szemé­be. — Sírtak és elhalmoztak ajándékokkal. „Az ítélkezésben a hivatá­­­­­os bírákat és a népi ülnökö­ket ugyanazok a jogok i”eök meg és ugyanazok a köteles­ségek terhelik.” A bíróság szinte második otthona Toronyi Jánosaiénak Népi ülnök. — Amikor az ember a bí­rói székbe ül, a felelősség jut eszébe — mondja. — Nem könnyű emberek sorsa, élete felett ítélkezni. De meg kell­­ vívnunk harcunkat ma is és­­ mindaddig a rosszal, a bűn­­­­nel, amíg az lesz, éppen az i­semberek érdekében. városvégi, a Zöldhordó­­ kocsmából átalakított , szerény lakásának ut­­­­cai szobájában ülünk. Kint vigasztalanul esik az eső, szürke felhő takarja az eget Toronyi Jánosné ősz hajá­val keretezett arca most né­­­­ma. Kifárasztotta kissé az­­ emlékezés, vagy talán maguk­­ az emlékek. — Sokat fáradoztunk az elmúlt 25 évben — mondja elgondolkozva. — De azóta vagyunk igazán emberek. És­­ ezért érdemes volt dolgozni, ezért érdemes tenni. Oravec János A

Next