Észak-Magyarország, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-07 / 56. szám

Szombat, 1970. március 7. Alperes: a vállalat Mi fér egy millióba? A LENIN KOHÁSZATI MŰVEKNÉL még mindig sok olyan munkahely van, ahol a dolgozók ki vannak téve a szilikózis veszélyének. Az üzemorvosi rendelőben érdeklődtem, hány szilikózi­­sos beteget tartanak nyilván. Nem tudták megmondani, mert nem volt bent dr. Ha­jas Sándor főorvos, aki dél­utánonként a szűrést tartja. Kértem, adják az asszisz­tensét, hiszen a számszerű­­séget ő is ismeri. Kitűnt, hogy a főorvos tíz éve egye­dül látja el a betegek gon­dozását, az ezzel kapcsola­tos röntgenezést, adminiszt­rációt, mert nincs keret rá, hogy segítséget adjanak mellé. Az LKM-ben 1968 után szintén több dolgozótól igyekeztek elperelni a kár­térítési forintokat, hivatkoz­va az új jogszabályra. Há­rom dolgozó a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult. Ott megállapították, kártérítést kell kapniuk, hogy A vállalat a munkaügyi döntő­­bizottság határozata ellen a Járásbírósághoz fordult, s kérte, hogy a bíróság utasít­sa el három munkában, a kohászatban megrokkant, dolgozójuk kérését. A felperesek közül az egyik 1940, a másik 1954, a harmadik 1955 óta dolgozik a vállalat legporosabb munka­helyein, a téglakihordásnál, téglaégetésnél, a kemencénél és az őrlőműben. Nem vitás, a vállalat tett néhány dolgot a porártalom ellen. Itt is beszereztek por­­álarcot, alagútkemencét épí­tettek. A műszaki véleménye szerint a szakértő­i megbetegedések statisztikája a is ezt igazolja — az 1963 előtti intézkedések nem vol­tak elégségesek. A ventillá­toros légelszívás nem alkal­mas a levegő megfelelő tisz­títására, mert a nehezebb szemcséket nem képes a te­tőszerkezeten át elszívni. A porálarc csak rövid ideig viselhető, különösen meleg munkahelyen. Az alagútke­mencét pedig csak mutatóba építették. TAVALY NYÁRON szak­értő vizsgálta a veszélyezte­tett munkahelyek porkon­centrációját, s a megenge­dett St/0,2%-os érték helyett 2,5%-os porkoncentrációt mutattak a műszerek. A szakértő megállapítása sze­rint a vállalat csak 30 szá­zalékban használta ki a tech­nika által már biztosított le­hetőségeket. Ha a már is­mert módszereket alkalmaz­zák, a megbetegedések szá­mát 60 százalékkal csökkent­hették volna. Ilyen körülményes bizo­nyítási eljárásokra van te­hát jelenleg szükség, hogy igazolni lehessen, jogosan fi­zeti egy-egy vállalat munká­ban megbetegedett dolgozói­nak a néhány száz forintos különbözetét. Az LKM illetékes osztály­vezetője elmondotta, hogy az elmúlt évben a vállalat egy­millió forintot fordított mun­kásvédelmi célokra. Ez az összeg nagyon kevés, s eb­ből még kevesebb jut a szi­likózis leküzdésére. Azt ter­mészetesen belátjuk, hogy a kohászat néhány üzemrészé­ben csak úgy lehet megszün­tetni a porártalmat, ha meg­szüntetik az üzem termelését is. A szilikáttégla gyártásánál ehhez a módszerhez modtak. Az elmúlt év folyó­no­vemberétől importból szer­zik be ezt a téglát. A szili­káttégla gyártásának meg­szűnésével mintegy 80 em­ber szabadult fel az ártalom alól. A bugacsiszolásnál szintén várható javulás, egy év múlva automata szabadít meg 150 embert ettől a szili­kózisveszélyes munkától. Az LKM-ben összességé­ben a negyedik ötéves terv végére várható lényeges ja­vulás a porártalom megszün­tetésében, de zömmel akkor is az új létesítményekben. Itt ugyanis az a helyzet, hogy a régi csarnokok, üzem­részek egészségessé, korsze­rűvé tétele sokkal többe ke­rülne, mint egy új üzem lé­tesítése. Hogy milyen nagy gond a mostani állapot, s milyen messze van még az az idő, amikor a kohászatban le­­küzdhetik a porártalmat, azt a gyár vezetősége tudja leg­jobban. Nem egy, hanem több millió forintról van szó, amelyet munkásvédelmi cé­lokra kell majd fordítani. Ha ez így van, miért pró­bálják sorra megtámadni munkaügyi döntőbizottságaik­ határozatait? Bizonyítsa be a bíróság, hogy a megbete­gedés elhárítható volt-e, vagy sem? Ha a törvényt így módosí­tották, persze joguk van a rendelkezés adta lehetősé­gekkel élni. S akkor jönnek a költséges szakértői bizo­nyítások, a pereskedései, néhány száz forintért. Ezért lenne rá szükség, hogy ezt a rendelkezést vizs­gálat alá vennék az illeté­kesek. Nagy dolog egy ilyen kérés, sokan talán azt mondják, hogy teljesen ve­­s­ménytelen. Mi azonban mégis bízunk benne, hogy napi­rendre tűzik annak vizsgá­latát, nem lehetne-e a leg­jobban rászorultak érdeké­ben kihagyni az ide vonat­kozó paragrafusból a gya­korlati elbírálás során olyan sok gondot okozó bővít­ményt. Ad­amovics Ilona Tanulmányi verseny (Tudósítónktól) A közelmúltban nagysza­bású tanulmányi versenyt rendeztek a sátoraljaújhelyi általános iskolák tanulói kö­zött. A versenyen a felső ta­gozatú­ tanulók 60 százaléka vett részt. A szaktanárok szakköri foglalkozásokon és korrepetálásokon jól felkészí­tették tanítványaikat. A ver­seny kitűnő alkalom volt ar­ra is, hogy a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeit inten­zíven segítsék a tanulásban. A különböző tantárgyak első helyezettjei oklevelet és könyvjutalmat kaptak. Petőfi Sándor Általános Is­­­kola 5 tanulója, az Esze Ta­más Általános Iskola és a Kazinczy Ferenc Általános Iskola 2—2 tanulója ért el, első helyezést. Takács Imre A munkások érdekében Hármas összefogással 120 ágyas új sebészet a vasgyári kórházban A városi tanács, az LKM és a DIG­ÉP közös összefogásá­val született az az elhatáro­zás, mely szerint a vasgyári kórházat 120 ágyas új sebé­szeti osztállyal bővítik. Ter­mészetes, hogy együtt, közös összefogással könnyebb az el­határozás megvalósítása.­­ Mindenki tudja, hogy nem fil­lérekről, hanem 24—25 millió forintos költségről van szó, s éppen ezért a városi tanács mellett a két említett nagy­üzem is igyekszik hozzájá­rulni, hogy a munkások ér­­­­dekében e nagyszerű elhatá­rozás valósággá is váljon. Az említett szervek képvi­selői — Rózsa Kálmán, a vá­rosi tanács vb-elnökhelyette­­se, Hámori Sándor, a Diós­győri Gépgyár műszaki igaz­gatója, Molnár László, ugyan­csak a DIG­ÉP gazdasági igazgatója, valamint dr. Éne­kes Sándor, az LKM vezér­­igazgatója, Zámbó Pál, az LKM vezéri­gazga­tó-helyette­se és Bozsik Pál, az LKM gazdasági igazgatója most ünnepélyesen aláírták­ az er­ről kötött megállapodást. Az LKM hárommillió fo­rintot biztosít az említett célra, a DIGÉP pedig két millió forinttal járul hozzá Mind­­­t nagyüzem figyelem­be vette, hogy a kórház bete­geinek jelentős része a két gyárban dolgozik. Közös szo­ciális érdek, hogy együttesen fogjanak hozzá az egészség­­ügyi ellátás további javítá­sához. Cs. E. Vízben az árokásó Tavaszi szél vizet áraszt... S mios, megyé­ben sok helyen vannak kisebb helyi vízi­ek. Nemcsak a patakok, hanem az utak árkai is megteltek hőjével, s egyes helyeken a köz­lekedést is nehezítik. A képen látható árokásó gép is a víz fogságába került, valahol a Hernád völgyében. (Fotó: Sz. Gy.) ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Ksi­­pter állítja ki a postaszámlákat A Magyar Posta az angol Honeywell­ cégtől beszerezte az első, nagy teljesítményű adatfeldolgozó berendezését Először a kifizetett postautal­ványok „leszámolását” vég­zik a komputer segítségével de a későbbi időkben a rá­dió-, a televízió- és a tele­fonszámlákat is a Ferenc­­központban felépített számí­tógép készíti majd el. A Posta számításai szerint az egyes számlázásoknál több napos munka helyett, a komputer órák alatt elkészíti a szám­lákat. Képünkön: a kompu­ter-központ. Kincs a végardói víz A mélyből a felszínre fa­kadó hőforrás a természet pazar ajándéka. Még na­gyobb a szerencse, ha ehhez adva van a szép vidék, a ba­rátságos környezet, és még ráadásul egy történelmi múl­tú város! A végardói víz meleg, öt­­venfokosnak mondják. Ked­vező orvosi vélemények hangzottak el már szép számmal hatásáról , ám hi­vatalosan még nem nyilvá­nították gyógyvízzé. Az vi­szont tény: aki egyszer meg­­mártózik benne, csak dicsé­rő, hálás szavakat mond ró­la. A ma még rendezetlen, so­káig kissé mostohán kezelt környéknek is megvan a maga utánozhatatlan vará­zsa hívogatja, marasztalja az embert. És a város! Pa­tak, amelyet évszázadokon át már nagyon sokan meg­énekeltek! A nemrég ismét városi rangú Sárospatak vezetőinek terve, hogy a végardói hévíz kincsének hasznosításával, egy üdülőnegyed kialakítá­sával idegenforgalmi telepü­léssé avassák a várost Ma még csak nyári fürdő­ turisták, főleg a hazánkba érkező csehszlovákiai vendé­gek kedvelt strandja — mert ma még csak nyáron tart nyitva — működik Végardón. Pontos felmérés nem készült róla, de a becslések szerint az elmúlt évi szezonban leg­alább 80 ezer ember kereste fel A kincset érő víz­ jövője biztató. Kihasználására ké­szülnek már a konkrét, több esztendős távlatra szóló fej­lesztési tervek. Míg azok az elképzelések valósággá vál­nak, addig is történnek ki­sebb beruházások, fejleszté­sek Végardón. Hamarosan parcelláznak A fürdőt tavaly augusztus óta a Borsod megyei Vízmű üzemelteti. Amint azt Jekkel Béla, a vállalat igazgatója a napokban a város vezetői­nek, a tanács végrehajtó bi­zottságának tudomására hoz­ta: pár hónap óta a legszük­ségesebb munkálatokat már el is végezték a strandon. Még tavaly megkezdték, s a szezon kezdetére befejezik a II. számú kút felújítását, hogy ne csökkenjen a vízho­zam. Fúrnak egy hideg vizű­­ utat is, hogy a túl magas hőfokú víz hűtésire legyen mód. A megnövekedett te­rület körülkerítése és dísz­növények ültetése, parkosí­tás szerepel még többek kö­zött a vízmű idei tervei kö­zött. A fürdő távlati fejleszté­séről csak a tervek elkészül­te után — előreláthatólag még ebben az évben —, ér­demes majd beszélni A városi tanácson hallot­tuk, hogy a közeljövőben na­pirendre kerül a környék te­rületének tulajdonjogi ren­dezése, a rendezési tervek el­készíttetése, és amit már na­gyon sok szerv, vállalat és magános vár: a parcellázás. A strand mai területén is vannak víkendházak, kisebb üdülők. Sor kerül ideiglenes kitelepítésükre a korábbi futballpálya területére, ké­sőbb pedig a kiosztásra ke­rülő parcellákból újat a régi területük kapnak he­lyett Közmf­vesítik majd a terü­letet, hogy a modern üdülő­telep kialakításának ez se le­gyen akadályozója. Városképhez méltó legyen Üdülőket, villákat sokan akarnak a fürdő mellett épí­teni. Érdeklődésben nincs hiány, csak győzzék majd parcellával az illetékesek! Éppen ezért úgy is határo­zott a végrehajtó bizottság, hogy csak a városképhez méltó, abba jól beilleszkedő épületsoroknak lesz helye a végardói fürdőnél. Kincset ér a végardói víz.­ Ez a kincs igazán akkor­­ fog majd kamatozni, ha a szükséges létesítmények, szolgáltató épületek felépül­nek, ha áll majd az üdülő­­­ negyed — egyszóval • ha már­­ nemcsak a gyógyító víz, a szép környezet és a törté­­­nelmi levegőjű város hívo­gatja a turistákat, hanem­­ annál sokkal több. az ide­­­­genforgalmi összkomfort! ! Gyárfás Katalin ! Szigorú mércét állítottak Újból meghirdették a megyei munkásvédelmi versenyt az értékelés során, hogy or­szágos jelentőségű kezdemé­nyezésnek is tekinthető, az Állami Biztosító megyei igaz­gatóságával karöltve egy év­vel ezelőtt hirdette meg a Szakszervezetek megyei Ta­nácsa. A megye iparvállala­tai és a minisztériumi tár­cákhoz tartozó vállalatok kö­zül hetvenegy gyár, üzem, szállítási és kereskedelmi vál­lalat tűzte maga elé a célt, hogy megelőző műszaki in­tézkedésekkel fokozatosan ja­vítsák a dolgozók munkakö­rülményeit, megteremtsék a balesetmentes munkavégző feltételeit. Csengeri Zoszán összefoglaló értékeléséből ki­tűnt, hogy számottevően ja­vult a verseny meghirdetése óta a helyzet, kevesebb volt a halálos baleset, a szakszer­vezetek aktivistái, a munka­­védelmi őrök jó munkát vé­geztek. Pozitívan kell érté­kelni a gazdasági vezetők, a szakszervezetek, üzemi bi­zottságok tevékenységét is, akik mindenkor a gazdasági politikai munka középpont­jába állították a munkásvé­delmet. Csütörtökön mozgalmas nap zajlott le az SZMT- székházban. A különböző tár­cákhoz tartozó vállalatok, mintegy kétszázötven képvi­selője először iparáganként csoportosulva értékelte a ver­senyt, s az illetékes területi szakszervezeti megyebizott­ság képviselőjének jelenlé­tében döntöttek arról, hogy ki érdemes a díjazásra. Az ér­tékelés tehát egyfajta vissza­tekintés is volt, mérlegelése az egész évben vég­zett munkának, de tapaszta­latcsere is volt ez a nap, hi­szen sok vállalat, gyár kép­viselője mondta el módsze­reit, azokat a tapasztalatokat, amelyek máshol is hasznosít­hatók. Mind a minisztériumi tár­cában, mind a tanácsi válla­latoknál jelentőségéhez mér­ten, nagyon komolyan vet­ték a versenyt, s a díjak oda­ítélésénél is szigorú mérce érvényesült. Hiszen emberei­ egészségéről, testi épségéről van szó, nem utolsósorban pedig arról, hogy egészséges, tiszta munkahelyen eredmé­nyesebb a termelés is. Éppen ezért a megyei munkásvédel­mi versenyt a következő ti­zenkét hónapra is meghir­dették. A részt vevő vállalatok képviselői egyhangúlag csat­lakoztak, de a tapasztalatok, a mostani siker birtokában, ajánljuk e versenyt más olyan vállalatoknak is, ame­lyek eddig nem vettek benne részt. O. M. Több mint kétszáz vállala­ti vezető, szakszervezeti tit­kár, munkavédelmi felelős jelenlétében adták át a me­gyei munkásvédelmi verseny­ben legjobb eredményt elérő vállalatoknak az első, máso­dik, illetve harmadik díjat. Az ünnepi aktuson megjelent Dojcsák János, a megyei pártbizottság titkára, dr. Ba­logh András, a Szakszerveze­tek megyei Tanácsának tit­kára, dr. Fövenyessy József, az Állami Biztosító Borsod megyei Igazgatóságának ve­zetője. Csengeti Zoltán, az SZMT munkavédelmi csoportjának vezetője kilenc iparág képvi­selőjének nyújtotta át az el­ső díjat jelképező vándorser­leget. Ezek sorrendben a kö­vetkezők: Diósgyőri Gépgyár, Tiszai Vegyikombinát, ÉPFV, 3. sz. AKÖV, Tiszai Erőmű Vállalat, Miskolci Műanyag­feldolgozó Vállalat, Sátoral­jaújhelyi Dohánygyár, Mis­kolci Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat, Farkaslyuki Bányaüzem. A nemes versenyt, mely­ről méltán állapították meg

Next