Észak-Magyarország, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-31 / 126. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXVI. évfolyam, 128. szám Ara: 1 forint Vasárnap, 1970. május 31. Az építők ünnepén Ma őket ünnepeljük: az építőket, akik kőbe, vasbe­tonba álmodják iskoláinkat, középületeinket, lakóházain­kat, akiknek munkája nyo­mán új városrészek nőnek­­ ki gomba módra, akik köz­vetve vagy közvetlenül örö­met szereznek sok-sok em­bernek. Nehéz, de egyben igen szép feladat, amire vállalkoztak: teremteni, újat építeni; még a gépek segítsége mellett is igénybe veszi az ember erejét. Ám a fáradságot, a gondot ha­marosan feledteti a kész al­kotás látványának öröme, az új házakba beköltöző la­kók hálás tekintete. Ma pihennek az építők. Az övéké is június első va­sárnapja: mély- és magas­építőké, akik az év többi napjain fáradhatatlanul dol­goznak, megváltoztatják környezetünket. Ma a társa­a­dalom köszöntését fogadják tiszteletet parancsoló munkának és az embernek. Miskolcon, Diósgyőrött, Ka­zincbarcikán és Leninváros­­ban, a megye minden tele­pülésén elhangzanak a kö­szöntő, üdvözlő szavak, át­adják a legjobbaknak kijáró jutalmakat, kialakulnak a kitüntetéseket bensőséges, családi összejövetelek, hogy a pihentető ünnep után holnap újra a kezükbe vegyék a szerszámot, hogy tovább magasítsák a fala­kat. Tennivaló még bőven van. Újabb terveket, álmokat kell valóra váltani, tovább építeni a várost, a falut, a gyárakat. S fel kell építe­nünk azt, amit a pusztító árvíz lerombolt: új házakat kell emelnünk, szebbeket, jobbakat, az elemi csapá­soknak ellenállóbbakat, hogy letöröljük a kárt szen­vedettek arcáról a kétség­­beesés könnyeit. Igen, mai építők napjába bele­­­ rezdül a tragédia, melyet a rohanó ár okoz. De társa­dalmunk nem hagyja ma­gára a bajba jutottakat és az ezernyi, milliónyi segítő kéz között ott van az épí­tők segítő keze. S miköz­ben a megkezdett építkezé­seket folytatják, az új fala­kat emelik, a gondolat messze szárnyal. A felaján­lások és a megajánlások már eddig is jelét adták az építők együttérzésének, de az igazi munka még hátra van. Amint elvonul az ár, rendet teremteni, helyre­hozni mindent, amit lehet. Megsokszorozódik tehát az építők munkája és gondja is. A társadalom bízik ben­nük. Bízunk abban, hogy kiváló szakembereink, szak­munkásaink, a magyar épí­tőipar minden dolgozója igyekszik többet, jobbat nyújtani, mindent megtesz­nek azért, hogy kiheverjük a veszteségeket. A nagysze­rű technológiák, a gépek eredményesebbé, gazdaságo­sabbá teszik a munkát. De mindezek önmagukban ke­vesek, ha nem tesszük hoz­zá az emberek alkotó ener­giáját, nemegyszer kétkezi munkáját, s nem utolsósor­ban a munkában való lelki­ismeretességét. Az építők akiket ma ünnepelünk, már nem egyszer bebizonyítot­ták, hogy nagy tettekre ké­pesek, és hisszük, valljuk, hogy ezt ismét be fogják bi­zonyítani! Párt- és állami vezetők látogatása Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Gáspár Sándor és Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, Czinege Lajos, Ilku Pál és Németh Károly, a Politi­kai Bizottság póttagjai szom­baton délelőtt a Budapesti Nemzetközi Vásárra látogat­tak. A vendégeket dr. Biró József külkereskedelmi mi­niszter és Droppa Gusztáv, a HUNGEXPO vezérigazgatója fogadta, majd Kristóf László, a HUNGEXPO vezérigazga­tó-helyettese és dr. Vitéz András, a BNV igazgatója kalauzolta a vásáron. A párt­és állami vezetők megtekin­tettek több magyar és külföl­di pavilont. A vendégek elismeréssel szóltak a magyar ipar és technika fejlődését, a nem­zetközi gazdasági kapcsola­taink bővülését tanúsító ki­állításokról. a Budapesti Nemzetközi Vásár színvona­las rendezéséről. a BffV-n Csehszlovák vezetők szolidaritási távirata G. Husak, a CSKP KB első titkára, L. Svoboda, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság elnöke és L. Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság Minisztertanácsának elnöke a hazánkat sújtott ár­vízkatasztrófa miatt távirat­ban fejezte ki együttérzését Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának, Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács el­nökének és Fock Jenőnek, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének. TA­SZSZ-nyilatkozat a közel-keleti helyzetről A szovjet TASZSZ-hírügy­­nökség szombaton nyilatko­zatot tett közzé a közel-ke­leti helyzettel kapcsolatban. A közel-keleti feszültség­nek Izrael oktalan cseleke­deteivel kiváltott élezését ha­tározottan elítélik a Szovjet­unióban — hangoztatja a nyilatkozat. A közel-keleti béke helyre­­állítása érdekében kénysze­ríteni kell Izraelt arra, hogy — tartsa tiszteletben az ENSZ alapokmányát, — vessen véget a fegyve­res provokációknak, — vonja ki csapatait az összes megszállt arab terü­­­­letről, — hajtsa végre az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1967. november 22-i határozatát és az ENSZ más határozatait. Izrael uralkodó ideje megérteniük, köreinek hogy a kalandor politikai vonal folytatása veszedelmes követ­kezményekkel járhat min­denekelőtt magára nézve —, állapítja Izraelre meg a TASZSZ nyilatkozata. Az izraeli szoldateszka kö­zel két hete majdnem szünet nélkül hajt végre fegyveres provokációkat Libanon déli határán. Ezekben a provoká­ciókban páncélos és gyalog­sági egységeket vetnek be, amelyek a légierő és a tü­zérség támogatásával be­hatolnak a Libanoni Köztár­saság területére, durván meg­sértve annak szuverenitását. Izrael nem rejti véka alá, hogy kényszeríteni próbálja Libanont, a közös arab front elhagyására, és azon mester­kedik, hogy Libanont elszige­telje az arab világ többi ré­szétől. Ily módon Izrael agresszív akciói nemcsak Libanon el­len irányulnak, hanem min­den arab ország ellen, min­den arab ellen és a béke el­len. Izrael nemcsak azt tervezi, hogy gyökeret ver a már megszállt területeken, ha­nem azt is, hogy kiterjeszti a megszállást Libanon déli területeire. Izrael bűnös cselekedetei ismét megmutatják, hogy a sovinizmustól elvakult izrae­li uralkodó körök nem béké­re törekednek a Közel-Kele­ten, hanem — mint azt ma­guk is hangoztatják — új te­rületi hódításokra. Terjesz­kedni próbálnak más orszá­gok és népek rovására — szögezi le végül a TASZSZ nyilatkozata. Megnyílt a szövetkezetek jubileumi kiállítása Dr. Bodnár Ferenc mondott ünnepi beszédet Tegnap, május 30-án, szom­baton délelőtt a miskolci SZMT-székház színházter­mét zsúfolásig megtöltő, nagyszámú érdeklődő jelen­létében, vette kezdetét a me­gye általános fogyasztási és értékesítő­i szövetkezeteinek, a MÉSZÖV elnökségének és a KPVDSZ megyei bizottsá­gának jubileumi ünnepségso­rozata. Az első esemény a szövetkezetek negyedszáza­dos fejlődését bemutató do­kumentációs kiállítás meg­nyitása volt, a színházterem előcsarnokában. Az ünnepi megnyitón részt vett dr. Bodnár Ferenc, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a megyei párt­­bizottság első titkára, dr. Molnár Frigyes, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a SZÖVOSZ elnöke, dr. Havasi Béla, a Miskolci vá­rosi Pártbizottság első titká­ra, dr. Ladányi József, Borsod megyei Tanács vb-el­­­­nöke, dr. Fekete László, Miskolci városi Tanács vb- a elnöke, Tóth József, az SZMT vezető titkára, Gelb Miklós, a KPVDSZ megyei bizottsá­gának titkára, valamint megye és a város társadalmi a és gazdasági szerveinek több vezetője és a szövetkezeti mozgalom tagjai. Dr. Muzsnay Lajosnak, a MÉSZÖV társadalmi elnök­­helyettesének üdvözlő szavai után dr. Bodnár Ferenc mon­dott ünnepi megnyitóbeszé­det. Bevezető szavaiban méltat­ta az ez év tavaszán ünne­pelt jubileumok jelentőségét, szólt történelmünk legutóbbi negyedszázadának örvende­tes, nagy változásairól, a fa­lu átalakulásáról. Rámuta­tott, hogy viszonylag rövid idő alatt új gazdasági és új társadalmi rend alakult ki falvainkban. A IX. pártkong­resszus határozatai nyomán a parasztság életszínvonala, szociális ellátottsága megkö­zelítette a bérből és fizetés­ből élőkét. Olyan új paraszti életforma született, amelyben a legfőbb értékmérő, a kö­zösségért végzett munka és a haladó emberi magatartás.­­ Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek politikailag és gazdasági­lag jelentős szerepet ját­szottak a megye életében a felszabadulás óta. Az elmúlt 25 év során szervezeti, poli­tikai, gazdasági fejlődésük úgyszólván töretlen volt. Mint a magyar falu első de­mokratikus szövetkezeti szer­vezetei, jelentősen hozzájá­rultak a parasztság társadaV­(Folytatás a 3. oldalon) Ünnepi könyvhét, 1970 Költői est Miskolcon Berek Katalin Nagyszerű ünnep, a költé­szet szépségének és igazsá­gának színhelye volt tegnap este a Miskolci Galéria zsú­folásig megtelt kiállítóterme. Költői esteken igen ritkán látható, rendkívül nagyszá­mú és értő közönség fogad­ta kedves vendégeinket; és Nagy László egyik legjelentősebb élő köl­tőnket, Nagy Lászlót, s verseit tolmácsoló Berek Ka­­­talin színművésznőt, vala­mint a költő munkásságáról összefoglalót adó Czine Mi­hály irodalomtörténészt. A város és a megye köz­életének számos ismert szó­ részvételével mélyisége is részt vett az es­ten, jelen volt többek kö­zött Varga Gáborné, a me­gyei tanács vb-elnökhelyet­­tese, Nagy Zoltán, a megyei pártbizottság helyettes tályvezetője, Tok Miklós, ősz­városi tanács vb-elnökhelyet­­­­tese, s Marcziniák Sándorné, a városi tanács művelődés­­ügyi osztályának vezetője. A Galériát a Kossuth Gim­názium tanulói által tett művészi szőnyegek készí­dí­szítették. A kiállítási terem méltó környezetet biztosított az idei ünnepi könyvhét megnyitóünnepsége, s Nagy László költészete számára egyaránt. Mai költészetünkben Nagy László és Juhász Ferenc az a két költő, akik az emberi élet, s a nagyvilág minden fontos problémájára érzéke­nyen reagáló, korszerű tartal­mú, egyetemes érvényű köl­tészet megteremtése mellett megújították — s magyar hagyományok továbbfejlesz­tésével újították meg a mo­dern líránk formanyelvét, képkincsét. Az est sikerének fő leté­­teményese Berek szenvedélyektől izzó. Katalin­ mégis intellektuális versmondása volt. Nincs ma Magyarorszá­gon még egy előadóművész­­nő, aki annyira értené Nagy László mondanivalóját, s annyira tiszta magyarsággal tolmácsolná, mint ő. Különö­sen emlékezetes a Menyegző magával ragadó előadása. Az est befejezéseképpen a költő felolvasta egyik új ver­sét, majd dedikálta műveit. Vevők, érdeklődők a Kazinczy könyvesboltban (Fotó: Szabados György)

Next