Észak-Magyarország, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-17 / 218. szám

Csütörtök, 1970. szept. 17. Nem törik ketté a nap Az iparszerű termelés nemcsak azt jelenti a mező­gazdaságban, hogy gépesítik a munkafolyamatokat és szakmunkásokat alkalmaz­nak, hanem a munkarend, a munkaidő átszervezését is. Éppen ez a nehezebb, a bo­nyolultabb feladat. Általában az ősidők óta megszokottat kell megváltoztatni, új mód­szerrel helyettesíteni úgy, hogy a gazdaságosság ne ro­moljon, de az emberek mun­kája, munkaidő beosztása a réginél jobb és könnyebb le­gyen. Ősi szokás Különösen nehéz a munka­rend és a munkaidő átszer­vezése az állattenyésztésben, ahol ősi dolog, hogy az álla­tokat reggel is, este is etetni­­­tatni­ kell. A teheneket fej­ni is. A technika már sok problémát megold, hiszen vannak önetető és önitató berendezések, de ezek se al­kalmazhatók azonnal, átme­netek nélkül. Előbb az álla­tokat hozzá kell szoktatni (s gyakran az embereket is!) a technikai újdonságokhoz, még ez se minden. Az álla­­­tok érzékenyek, etetésük, ita­tásuk, gondozásuk nem tör­ténhet akármikor. Az ipari jellegű termelésre áttérő nagyüzem szakmai vezetői­nek figyelembe kell venniük az állatok biológiai adottsá­gait, tulajdonságait is. Kü­lönösen akkor, ha a terme­lés iparosításával egyidőben biztosítani akarják a megfe­lelő produktumot, a gazda­sági hasznot is — legalább a korábbi szinten. Márpedig ezt minden vezető akarja. Ezekről a problematikus kérdésekről Szemző János igazgatóval beszélgettünk nemrég az Ongai Állami Gazdaságban. Természetesen , itt­ is foglalkoznak állatte­nyésztéssel, sertéssel csak­úgy, mint szarvasmarhával. A módszer szinte egészen mostanáig lényegében hagyo­mányos volt. Abban minden­képpen hagyományos, hogy az állattenyésztők kora reg­gel keltek, mentek a telepek­re etetni, itatni, fejni és a többi munkát végezni. Így tanulták, ez volt a szokás a nagyüzemben is, ámbár jó néhány dolog már megválto­zott a gazdaság alakulása óta. De az nem, hogy az ál­lattenyésztő reggel és este végezte munkáját, vagyis ta­goltan, kétszerre,­ s így sok értékes időt elpazarolt munkanapból. Általában két­­­szer tette meg azt az utat (lakásától a telepig), amelyet ma már csak egyszer tesz meg. Panaszkodtak is emiatt. Hányszor elmondották, hogy az ő munkaidejük lényegé­ben hajnaltól késő estig tart. Megfelelő feltételek A gazdaság vezetői sokáig maguk se gondolkoztak a változtatás gyakorlati lehe­tőségén. S kellettek hozzá bizonyos feltételek is. Meg­felelő berendezések, takar­mánykeverékek, tejporok, gé­pek, és nem utolsósorban olyan emberek, akik sikere­sen hajtják végre a változta­tást. A tehenészetben kezdték, még 1969 elején. Bevezették a tagolatlan munkaidőt, reg­gel 5 órától délután fél né­gyig. Ebből reggel fél óra a reggelizési szünet,­­ délben egy óra az ebédidő. A mun­kában töltött műszak 9 óra. A mezőgazdasági munkanap egyébként általánosan 10 órás az egész országban. A változtatásnak az volt a feltétele, hogy csak akkor véglegesítik, ha nem csökken a tejhozam. Persze, néhány héten, vagy néhány hónapon át könnyű bizonyítani, de az állattenyésztésben a legrövi­debb „bizonyítási idő” is leg­alább egy év. Szemző János igazgató akkor mégis csak fél esztendőt kért. Ha addig nem csökken a tejhozam ... És nem csökkent. Sőt, az­óta se csökkent, a gazdaság tartja az évi 3200 liter tej­­termelési szintet tehenen­ként. A gondozók is ugyan­úgy keresnek, mint azelőtt, pedig kevesebbet fáradnak, és a délutánjuk mindig sza­bad. Már nem kell kétszer megtenni azt az utat. Ezután átszervezték a munkarendet és a munkaidőt a szarvasmarha-hizlaldában és a borjúnevelőben is. A munkaidő tagolatlan és ugyanúgy alakal, mint a te­henészetben. Ma már ezek­ben az ágazatokban is egy évnél több idő bizonyít:­ja a tagolatlan műszak. A súly­­gyarapodás nem csökkent, sőt, a szarvasmarha-hizlalás­nál javulás tapasztalható. Igaz, hogy más a takarmány is, más a hizlalási technoló­gia. A borjak is ugyanolyan jól gyarapodnak, növeksze­nek, mint azelőtt. De ez an­nak is köszönhető, hogy megfelelő ellátást és gondo­zást kapnak. A délután szabad Ak em rek elégedettek. Azt mondják, egy műszakban dolgozunk, ugyanúgy, mint a gyári munkások. Nem törik ketté a nap Délután azt csi­nálnak, amit akarnak. És a gazdaság haszna, jövedelme nem csökkent az átszervezés miatt. Ezért most már az új munkarend a tehenészetben, szarvasmarha-­hizlaldában és a borjúnevelőben végle­ges. Befejezésül szükséges meg­jegyezni: van már néhány mezőgazdasági üzem, ahol hasonlóan csinálják, vagy követik a példát. Termelő­szövetkezet is van ilyen. De nagyon kevés. Az állatte­nyésztők zöme még mindig az ősi szokás szerint végzi munkáját, reggel és este, pe­dig ezen is lehet változtatni. Az ongai példa talán a leg­ékesebb bizonyíték erre Bor­sod megyében. A mezőgaz­dasági termelés iparosításá­hoz az ilyen változtatások is hozzá tartoznak. (­5. ji) Vízügyi dolgozók rí­z kitüntetése Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság dolgozói nagyszerűen helytálltak az idei árvédekezésben, munkájukért többen hősies része­sültek kitüntetésben. A mun­­kaérdemrend ezüst fokozatá­val­­ intett­é1­ ki Vezse Sán­dor vízügyi igazgatót és Schr­ied Lászlót, az igazga­tóság főmérnökét. A munka­­érdemrend bronz fokozatát kapta Meskó Tibor, Vasensz­­ki Pál és Tari Lajos. Az ár­vízvédelemért éremmel az igazgatóság ezer dolgozóját tüntették ki, 972 vízügyi dol­gozót pedig dicsérő oklevéllel jutalmaztak helytállásukért. A kitüntetéseket ezekben napokban adják át a vízügyi a inn—»otóság szakaszmérnök­ségein. T ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Kétmillió forint az ÓKI brigádjainak jutalmazására Az Ózdi Kohászati Üzemek vállalati szakszervezeti taná­csa megtárgyalta és elfogad­ta a szocialista brigádok anyagi és erkölcsi elismeré­séről beterjesztett határozati javaslatot. Ismeretes, hogy a kormány és a SZOT együttes módosító hatá­rozata a közelmúltban 5 féle elismerési és 3 féle kitüntetési módot jelölt meg. A szocialista brigád cím el­érésével járó oklevél, majd a következő fokozatként ado­mányozható zászló, s ezt kö­vetően a pénzjutalommal is járó bronz-, ezüst- és arany­érem odaítélése, azaz az 5 féle elismerés vállalati ha­táskörbe tartozik. A kitün­tetések közül az üzem egye­dül a vállalat kiváló bri­gádja cím odaítélésében ille­tékes. A legjobb szocialista bri­gádok, illetve a brigádtagok jutalmazására az ÓKÜ-ben 2 millió 83 ezer forintot irá­nyoztak elő. Ebből 1,7 millió forintot a bronz-, ezüst- és arany­éremmel kitüntetett bri­gádok között osztanak fel, a vállalat kiváló brigádja cím birtokosai között pedig 350 ezer forintot. A vállalati szakszervezeti tanács úgy döntött, hogy az értékelés szempontjá­ból szeptember 30-án zárják az évet, s a kitüntetések odaítélésé­nél a három negyedév ered­ményeit veszik figyelembe. A jövő évi brigádmunka el­bírálásánál viszont a mos­tani negyedik negyedév is beleszámít. Azért van erre szükség, hogy a nyereség terhére adományozható bri­gádjutalmakat év végére ki­fizethessék. A kitüntetések és termé­szetesen az anyagi jutalmak odaítélésére ünnepélyes kül­sőségek között november 7- én kerül sor az ÓKÜ-ben. A pártkongresszus tiszteletére A székesfehérvári VIDEOTON dolgozói a X. pártkongres­­­szus tiszteletére nagy jelentőségű felajánlást tettek: vállal­ták, hogy „rádiós” tervüket túlteljesítik, s 25 ezerrel több rádiókészüléket adnak át a kereskedelemnek. A legújabb — és máris népszerű , autórádióból pedig november 30-ig 11 ezer darabot készítenek. Képünkön, futószalagon készülnek a rádiókészülékek. A vizsolyi csúcstitkár AZT MONDJÁK róla, és ezt ő maga is elismeri, hogy együtt nőtt, fejlődött a szö­vetkezettel, amely Vizsoly­ban éppen tíz évvel ezelőtt alakult meg. Az elsők között lépett be, mert tudta, hogy a közös gazdálkodás — a közös boldogulás útja lesz. Ezt hangoztatta akkoriban a párt, amelynek ő már egy éve tagja volt. Ekkor kezdett el tanulni is. Előbb a nyolc általánost, majd a közgazdasági tech­nikumot végezte el, 1962— 63-ban pedig egyéves párt­iskolát végzett Debrecen­ben. Életútja sok-sok pa­rasztemberéhez hasonlít, egy kicsit talán az egész ma­gyar parasztság fejlődését, megváltozott társadalmi helyzetét és gondolkodás­­módját is szimbolizálja. A most 35 éves férfit 1962- ben, a pártiskola elvégzése után választották meg elő­ször alapszervezeti titkár­nak Vizsolyban, a Rákóczi Tsz-ben, ezt követően pedig minden választási ciklusban újjáválasztották. 1969. január 1-én egye­sült a vizsolyi, a korláti és a hernádcécei termelőszövet­kezet, a három pártalapszer­­vezet munkájának egybe­hangolására pedig csúcsve­zetőséget választottak. Az összevont taggyűlés Pleszkó Józsefet választotta a csúcs­vezetőség titkárává. Holnap, szeptember 18-án a csúcstitkár ismét az össze­vont taggyűlés színe elé lép, és a csúcsvezetőség nevé­ben beszámol az elmúlt két év munkájáról. A beszámo­ló bizonyára tartalmas lesz, hiszen a három község ha­tárában 4500 holdon gaz­dálkodó tsz-nek — amely­nek 515 tagja van, és ez év áprilisa óta Lenin nevét vi­seli — 25 és fél milliós va­gyona van, tavaly 27,3 mil­liós termelési értéket produ­kált, az idén pedig már 40 milliós termelési értékre szá­mítanak. A tsz bruttó jöve­delme tavaly 11,6 millió fo­rint volt, az idén 13 és fél millió forint lesz. 1969-ben egy tagra 21 ezer 700 forint jövedelem jutott, 1970-ben a tervek szerint ez 24 ezer forint lesz. NYILVÁNVALÓ, hogy ezek a mutatók mindenek­előtt a tsz-tagság szorgal­mas munkáját és hozzáértő szakmai vezetését dicsérik De ott van benne a párt­­szervezetek, s a csúcsveze­tőség céltudatos munkája, a 62 kommunista tsz-tag áldo­zatkész kommunista helyt­állása is, akiknek tevékeny­ségét immár két esztendeje a csúcsvezetőség irányítja, élén a csúcstitkárral, aki egyidejűleg a vizsolyi alap­szervezet titkára is. Úgy tervezték, hogy a 31 tagú vizsolyi alapszervezet élére szeptember 30-án új titkárt választanak. A tag­ság bizalma azonban ismét őrá esett... Könnyen elő­fordulhat, hogy holnap, mint csúcstitkár is újra bizalmat kap, hiszen az általa irá­nyított csúcsvezetőség mun­kája nagy eredményekhez ve­zette a termelőszövetkezet egész tagságát. Az Encsi járási Pártbizott­ság vezetői azt mondják: a vizsolyi csúcsvezetőség bizo­nyított ... Az érdekelt tag­ság pedig, úgy tűnik, ra­gaszkodik Pleszkó Józsefhez. És nem is csak a kommu­nisták ragaszkodnak hozzá, mint közéleti emberhez, ha­nem a tsz és a község pár­­tonkívüli dolgozói is, akik úgyszólván minden kérdés­sel bizalommal keresik fel olykor tanácsért, vagy ép­pen segítségért. S a csúcs­titkár mindenkit türelmesen meghallgat, ahol tud, segít. Úgy is, mint a Vizsoly köz­ségi Tanács vb-elnökhelyet­­tese, mely funkcióját társa­dalmi munkában látja el. A közügyek szolgálata, az emberek mindennapos ügyei­nek, gondjainak intézése sok-sok időt, és fáradságot kíván. A családtól pedig megértést, hisz gyakran van távol, néha a késő estébe nyúlóan is. Amikor hazatér az egyszoba-konyhás kis­­fa­lusi tornácos házba, felesége, második gimnazista lánya és 5 éves kisfia körében pi­hen meg. Otthon újságot ol­vas, televíziót néz, olykor a gyerekekkel foglalkozik, vagy ha éppen kedve tartja és ideje engedi, a ház körül megöntözi a virágokat. Egy­szóval pihen. Mert az el­múlt tíz esztendő alatt alig­­alig volt szabadságon is, s mert a községi gondok nap, mint nap igénybe veszik. Nem is kismértékben. Miért csinálja? — ezt mondja: — HOZZÁM NŐTT MÁR a közügyei­ .szolgálata, vagy én nőttem hozzá. A biza­lom pedig­­ elesik és köte­lez is. (cac) Költöző kertészet Egy holdról 32 500 forint A GESZTELYI Hernád­­híd előtt néhány kilométer­nyire, a Szerencs felé vezető országút két oldalán már esztendők óta virágzik egy kertészet. A Hernádvölgye Termelőszövetkezetnek erről az alig 26 holdjáról már az idén is 670 ezer forint ára zöldségfélét szállítottak piacokra.­ A kertészet még a most is r ontja az árut. A zöldségesboltoknak szinte valamennyi árucikkét meg­termelik itt. Pedig a terület nem is igen alkalmas a ker­tészkedésre. Rossz vízgazdál­­kodású a talaj. Néhány ásó­­nyomnyira már kavicsot ta­lálni. A kertészetet át meg átszelő vizes érrendszer, az egykori folyómeder marad­ványa az idén szinte elmo­­csarasodott. Mátyás Rudolf­nak, a kertészet vezetőjének lábáról alig kerülhetett le a gumicsizma. Mindezek ellenére a ker­tészet egy-egy holdjának ho­zamát az idén 32 500 forint­ra tervezték. Túl magas terv. Kezdetben úgy tűnik, hogy nem is sikerül teljesíteni. De különösen azután, hogy a rossz időjárás a növény­­termesztés más ágazatait annyira sújtotta, mindent elkövettek, hogy a kertészet meghozza a várt 845 ezer forintot. Ebből most már alig hiányzik több, mint 170 ezer forint. A még betakarí­tásra váró zöldségfélék, a sok káposzta talán még en­nél is többet ígérnek. RÁADÁSUL a kertészert dolgozóinak munkakörülmé­nyei sem jók. Naponta más­fél órát vesz igénybe a mun­kahelyre, majd hazaszállítá­suk. Rendes öltözködési, a tisztálkodási lehetőség sincs kertészetben, pedig ezt ma már a mezőgazdaságban is megkövetelik. Ilyen körülmények között csakis a nagyon lelkiisme­retes és szakszerű munká­nak, minden egyes tábla kétszer, sőt háromszori hasz­nosításának köszönhető a holdankénti 32 500 forintos árutermelés. Jövőre már sokkal kön­­­nyebb lesz hasonló nagysze­rű eredményeket elérni. A kertészet hamarosan költöz­ködik. A települések köze­lében, Hernádlak és Her­­nádnémeti között kapnak kertészkedésre sokkal alkal­masabb területet. Ott kisebb földön, mintegy 20—22 hol­don tudnak legalább ugyan­ennyi zöldárut termelni. A munkahely is ott lesz a falu szomszédságában, s nem hiá­nyoznak majd a szükséges szociális és egészségügyi lé­tesítmények sem. A MAI kertészet területét pedig lassan elhódítja szomszédságban gyorsan ter­­­jeszkedő kavicsbánya. Meggyorsult A Tisza II. vízlépcső épít­kezésénél tartott helyszíni szemlét szerdán a KISZ KB intéző bizottsága. Csáki Csa­ba, a KISZ-védnökség orszá­gos operatív bizottságának titkára ismertette a Tisza II. vízlépcső és öntözőrendszerei felett vállalt KISZ-védnök­­ség kétéves tapasztalatait. A gazdasági vezetők az építke­zés helyzetéről adtak tájé­koztatást. Megállapították, hogy a hosszantartó tiszai áradás következtében a föld­munkákkal egy időre elma­radtak, de az utóbbi napok­ban — a kedvező időjárást kihasználva — meggyorsult ez a tevékenység. Az építke­zés viszont a tervezett ütem­­­ben halad.

Next