Észak-Magyarország, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-19 / 220. szám
ESZÄK-MftGYÄROffSZÄG 2 Gomocsi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Cseterkl Lajos, az Elnöki Tanács titkárának társaságában pénteken látogatást tett a mezőgazdasági vásáron. Képünkön: a vendégek a Szabó-féle görgőseket tekintik meg. Balról jobbra: dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese, Losonczi Pál, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és Cseterki Lajos. Bizottsági ülések a Parlamentben Az országgyűlés honvédelmi bizottsága — Pap János elnökletével — pénteken ülést tartott a Parlamentben. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke, dr. Jávor Ervin, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Pénzügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium és a Belügyminisztérium több vezető beosztású munkatársa. Napirenden a népgazdaság negyedik ötéves tervéről szóló törvényjavaslat szerepelt, amelynek honvédelmi, illetve belügyi vonatkozásait tárgyalták meg a képviselők. Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter tájékoztatta a bizottságot arról, hogyan fejlődött, milyen eredményeket ért el néphadseregünk a most záruló ötéves tervidőszakban és milyen további feladatok várnak megoldásra a következő években. A következő öt esztendő legfőbb kereskedelempolitikai célkitűzésének kell tekinteni, hogy szélesedjék az áruválaszték, javuljon a kereslet és a kínálat összhangja, folyamatos, biztonságos legyen az ellátás — foglalt állást pénteki ülésén az országgyűlés kereskedelmi bizottsága, megvitatva a népgazdaság negyedik ötéves tervének kereskedelmi vonatkozásait. A dr. Varga Jenő elnökletével megtartott tanácskozáson részt vett dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke és Drecin József, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. Keserű Jánosné belkereskedelmi miniszterhelyettes ismertette az áruellátás, illetve a belkereskedelmi fejlesztés ötesztendős programjának főbb vonásait. Czeitler Sándor külkereskedelmi miniszterhelyettes a negyedik ötéves tervet megelőző külkereskedelmi számításokról adott tájékoztatót. Vita a kongresszusi irányelvekről Az MSZMP X. kongresszusának irányelveit vitatta meg pénteki ülésén a KISZ Központi nácskozások Bizottsága. A ta— amelyen megjelent és felszólalt Pallai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára —, dr. Horváth István, a KISZ Központi Bizottságának első titkára tartott vitaindító előadást. Utalt arra: a KISZ KB megtisztelő kötelességének tekinti, hogy a pártkongresszust előkészítő okmányokat megvitassa és állásfoglalását eljuttassa az MSZMP Központi Bizottságához. A dokumentumokat a KISZ Központi Bizottsága elsősorban az ifjúság helyzete, a KISZ feladatai és érdekei, valamint az MSZMP Központi Bizottsága ifjúságpolitikai határozatának érvényesítése szempontjából értékelte. A Magyar Nők Országos Tanácsa pénteken az Országház vadásztermében Erdei Lászlónénak, a nőtanács elnökének bevezető előadása alapján megvitatta az MSZMP X. kongresszusának irányelveit. Az ülésen részt vett és felszólalt Jakab Sándor, a Központi Bizottság osztályvezetője is. Huszonöt pont Szakmai továbbképzés — játékkal Huszonöt pontot adtak tegnap Edelényben a járási tanács által szervezett vetélkedőn a legjobb feleletekre. Gyakran adtak huszonöt pontot A jogászokból, tanácsi dolgozókból álló zsűri, melynek elnöke Csikós Istvánné dr., a megyei tanács osztályvezetője volt, nagyra értékelte a vetélkedő résztvevőinek tudását, felkészültségét, a szakmai továbbképzés ezen az érdekes és hasznos erőpróbáján, melyet a tanácsok megalakulásának 20. évfordulója alkalmából rendeztek. A járási, valamint a községi tanácsok dolgozóiból alakították meg az öt-öt emberből álló öt csapatot. A nagy számú érdeklődő — ugyancsak tanácsi dolgozók — előtt Dobog Béla, az Edelényi Járási Tanács vb-elnökhelyettese nyitotta meg a versenyt, majd dr. Bajusz Imrének, a járási tanács titkársági Csoportvezetőjének kitűnő játékvezetésével elkezdődött a vetélkedő. A résztvevők társadalompolitikai, általános államigazgatási, polgári jogi, birtokvédelmi, anyakönyvi, gyámügyi, munkajogi és több, a tanácsi munkához tartozó témából adtak bizonyságot ismereteikből. A többórás vetélkedő győztes csapata: Bíró Sándor (járási tanács), Kovács István (járási tanács), Pantó Péter (járási tanács), Farkas János (Hídvégardó), Rembeczki István (Felsőnyárád). Ez a csapat jutalomszabadságot és 3000 forintot kapott kirándulásra, a második helyezett jutalomszabadságot és 2000 forintot, a harmadik helyezett jutalomszabadságot és 1500 forintot, a negyedik helyezett jutalomszabadságot, könyvet, az ötödik helyezett könyvjutalmat és valamennyi csapat oklevelet kapott. Ugyancsak ezen a napon rendezték meg az adminisztrátorok versenyét is, melynek első három helyezettje: Lukács Árpádné, Szeszák Andrásné, Mezei Jánosné. Valamennyien a járási tanács dolgozói. Az értékeléskor valamennyi versenyzőt megdicsértek. Joggal tették. A feleletek alapján látszott: valóban mindenki jól felkészült, ismeri a munkakörét, és — amint a zsűri elnöke elmondotta — ezen a vetélkedőn még a hallgatóság is nyert. Tudásban, a munkához szükséges ismeretek gyarapodásában. Szombat, 1970. szept. 19. Arab nézeteltérések A világsajtó és a közvélemény erae kionesének középpontjában ezekben a napokban a jordániai események állnak. A nemzetközi visszhang sokszor érdekesebb — mert távolságot tartóan higgadt és elemző —, mint a helyszínről érkező hírek, amelyek gyakran zavarosak, ellentmondóak, nemegyszer a pillanatnyilag fellángolt szenvedélyek szülöttei. Igen érdekes például a Lengyel Egyesült Munkáspárt központi lapjának elemzése. A Trybuna Ludu teljes mélységében ismerteti a helyzet bonyolultságát. Rámutat, a Palesztinai menekült szervezetek és a Husszein király közötti ellentétek politikai természetére. Amíg Jordánia a 67-es izraeli agresszió következményeinek felszámolására, megszállt területeinek visszaszerzésére törekszik, addig a Palesztinai gerillák, Izrael állam helyett és helyén, független palesztin államot akarnak, amelynek azonban a jelenlegi Jordánia egy része is területe lenne, Husszein és a gerillák között tehát a politikaiak mellett területi nézeteltérések is vannak. Érdekes a Tel Aviv-i visszhang is. Az izraeli lapok abban reménykednek, hogy Husszeinnek sikerül leszámolnia a gerillákkal. Hallatja véleményét a francia sajtó is. Az Humanitá elítéli a ,,szélsőjobboldali jordániai tábornokok”-at, de felelőtlennek nevezi Habbas gerilláinak cselekedeteit is. A Combat hangsúlyozza: bármi történjék is, a Nyugatnak tartózkodnia kell a beavatkozástól. A jobboldali Aurore Husszein győzelmét reméli. Nasszer egyiptomi, Kadhafi líbiai és Nimeri szudáni elnök Husszeinhez és Jasszer Arafathoz intézett közös üzenete — és a kairói Al Ahram kommentárja — egyaránt hangsúlyozza: a jordániai fegyveres erők és a gerillák összecsapásának nem lenne győztese és legyőzöttje, viszont az arab nép számára súlyos katasztrófa lenne a harc folytatása. A három arab állam: EAK, Líbia és Szudán minden erejét latba veti a válság megoldása érdekében. Hiszen, ahogy a Trybuna Ladu írja , a jordániai események „jelentősen gyöngítik az izraeli megszállókkal szemben álló arab frontot, s fokozzák a közelkeleti feszültséget”. írta: Andrzej Zbych — Ülj már le és adj időt, hogy magamhoz térjek a meglepetéstől. Mert mi tagadás, meglepett az eljegyzés híre. Talán egy kicsit gyorsan jött Egyébként pedig egy nagyon fontos és bizalmas beszélgetésre kértelek. Ne csinálj belőle viccet, mert veszélyes játékká válhat. És én nem szeretném, ha éppen neked lennének problémák most.. . — Adj már egy szivart — mondta hanyagul Kloss. — Neked mindig nagyon jó szivarjaid vannak. — Mit akarsz ezzel mondani? — kérdezte meglepetten Brunner. — Semmit. Egyszerűen azt gondoltam, hogy komoly beszélgetéshez komoly szivar illik. Jó szivart pedig csakis nálad kaphat manapság az ember. — Egyébként — folytatta Kloss, most már illatos füstfelhőket eregetve a szivarból —, még mielőtt áttérnél a lelkiismeret-vizsgálatra, kérlek tájékoztass, mit sikerült megtudnod az Edit elleni gyilkossági kísérlet hátteréről? Ezt tekintsd baráti kérdésnek, s tekintsd úgy is, mint Edit vőlegényének kérdését, aki érthetően aggódik menyasszonya testi épségéért. — Figyelmeztetni szeretnélek, Hans. Te talán nem is tudod, mi minden történik körülötted, s talán ellened is. Kérlek tehát, mondj le arról, hogy Edittel kézfogót ünnepelj, mondj le a boldog vőlegénység öröméről. Én hallgatok, tudok hallgatni. De neked el kell kerülnöd azt, hogy alkalmat adj másoknak különböző híresztelésekre. — Nem értelek pontosan. Kérlek, beszélj már világosan, mert rémesen felizgattad fantáziámat. Mert — tette hozzá kicsit gúnyosan — még egy Abwehr-tisztnek is van némi fantáziája, ha nehezen is jön rá a dolgokra. Brunner nem szólt egy szót sem, csak csengetett, s utasította a folyosóőrt, hogy kísérjék be az elfogott partizánt. Az első volt, hogy Kloss alaposan végigmérte a bekísért embert. Nem volt fényesen öltözve, az igaz. De kopott ruhája kifogástalanul tiszta volt, ami pedig elképzelhetetlen olyan embernél, aki részt vett egy előrenyomulásban sziklás hegyen, s a viadukt megközelítésében. Ugyanis a hidat csak kúszva lehetett megközelíteni, s egy csaknem kétezer méteres kúszás alaposan kikészítette az ember ruháját. A második fontos megfigyelése az volt, hogy ezen az emberen sehol nem volt verés nyoma. Arcára, kezére, fülére itt-ott rászáradt vér aligha ettől az embertől származott. A harmadik és döntő megfigyelés: Brunner még nem adott ki embert így a keze alól. Tehát — állapította meg Kloss —, nyilvánvaló provokációról van szó. Egyelőre azonban nem tudta, miért, s ki ellen akarja Brunner bevetni ezt a mocskos kártyát. Egyelőre azonban nem akarta felkelteni Brunner gyanúját, s hanyagul odavetette a kérdést: — És mit tud a madárka? Brunner nyomban kérdezni kezdte az állítólagos partizánt. Már az első pillanatban feltűnt Klossnak, hogy a viadukt felrobbantásának körülményeiről alig kérdezi Brunner. Egészen másra összpontosította a figyelmét. Kloss figyelt. A partizán Bartók szárnysegédjének adta ki magát. Kloss, mintha csak erre várt volna, gyorsan rákérdezett: — Hogy néz ki a maga vezére? — aztán egy elnézést kérő tekintet Brunner felé. — Tudod, soha nem árt, ha nekem is van személyleírásom a fickóról Végtére is tízezer márka nem kis összeg — célzott Kloss a Bartók fejére kitűzött vérdíjra. — Szőke, magas, olyan százkilencven centi magas és simára borotválja az arcát. Olyan tanárféle. Kloss lényegében csak erre volt kíváncsi, s máris biztos volt a dolgában: ez a fickó blöfföl. Brunner öltöztette be, hogy ráharapjon, akinek szánta. De még mindig nem tudta, hogy neki szánta-e a Sturmführer, vagy valaki másnak. Az ember azt a személyleírást ismertette, ami a plakátokon szerepel már egy éve. De még az sem illett Bartekre, nemhogy ez, amit ez az állítólagos merénylő elmondott. Újra kérdezett hát: — S mit tud még a bandita vezérről? — Barteknak hamarosan találkoznia kell egy nővel, aki a Gestapónál dolgozik, s valószínűleg telefonos. Már több éve a partizánoknak dolgozik, s Bartek tőle várja a viaduktot övező aknamező beosztásának új tervét. — És mit tud arról a nőről? — Fiatal, csinos, s nemrégiben érkezett meg ebbe a városba. Valamikor 1941-ben már volt itt. Ha jól emlékszem, Editnek hívják. Kloss ellenállhatatlan ingert érzett, hogy hangosan felnevessen ezen a Brunner-féle pedantérián. Még a nevét is bemagoltatta. Kár, igazán kár — gondolta Kloss, hogy a testsúlyát nem kellett tudnia ennek a szerencsétlen féregnek. Kloss intett, hogy ő végzett az emberrel. Brunner kivezettette, s várakozóan nézett Hansra, de Kloss egyáltalán nem sietett. Kérés nélkül elvett egy szivart Brunner asztaláról, rágyújtott, nagy élvezettel szívta tüdőre a füstöt, s nézte Brunner zavartól színtváltoztató arcát. Mindent értett. Tehát Brunner azért ejtette ki a poharat szilveszterkor a kezéből, mert ráismert Editre, Edit viszont őrá. És Edit ezért nem akarja befejezni, amit akkor éjszaka elkezdett arról, hogy mitől fél. Egyszerűen fél Brunnertól, vagy csupán nem tudja, nem meri elhinni még saját szemeinek sem, hogy egy Gestapós Sturmführer gyilkos lehet. Német asszony és gyerek gyilkosa. És valami felsejlett neki abból a grimaszból is, amit Brunner akkor vágott, amikor szivarját dicsérte. (Folytatjuk) ...J.'**** ^ 95. A szaharai csúcstalálkozó Spanyol Szahara felszabadításáról és jövőjéről tárgyaltak szeptember 14—15-én Algéria, Marokkó és Mauritánia államfői. Spanyolország ugyanis korábban az ENSZ gyarmatügyi és dekolonizációs bizottságának követelésére hozzájárult, hogy a gyarmat állandó lakóhellyel rendelkező lakossága népszavazáson döntsön sorsáról. A lakosság egyes rétegeinek megnyerése céljából az év elején belső önkormányzatot adtak a hivatalosan tengeren túli tartományként kezelt országnak. A régebben Rio de Oro néven ismert spanyol birtok 48 ezer főnyi lakossága 80 százalékban berber arab (mór) törzsek tagja, nagy részük teljes nomád életet él, míg a partvidék és az oázisok állandó településein spanyol telepesek laknak (létszámuk az ott állomásozó katonasággal együtt 25 ezerre tehető). A helyi lakosságon kívül a nagy kiterjedésű, időszakos legelőket a szomszédos Mauritánia és Algéria 80—100 ezer nomádja is használja. A népszavazást éppen erre hivatkozva akarja a spanyol kormányzat leszűkíteni a lakosság egyes rétegeire, hogy ily módon biztosíthassa magának a világgazdasági szempontból is jelentős foszfátkészleteket. (1,3 milliárd tonnára becsült készletét 1963-ban fedezték fel. Kitermelési jogát egy amerikai monopólium szerezte meg.) Marokkó történelmi jogaira hivatkozik, míg Mauritánia a legelőhasználattal indokolja követeléseit. A konferencia részvevői közül így az előbbi két állam Spanyol Szahara felosztását szeretné elérni, Algéria pedig a terület függetlenné nyilvánításának híve. A közös akcióprogram kialakítását eddig az egymás közti nézeteltérések akadályozták, s csak a mostani értekezletet megelőző kétoldali tárgyalásokon állapodtak meg azok rendezéséről. indiai vendég. Pénteken indiai kereskedelmi küldöttség érkezett Budapestre. A delegáció előkészíti az új hosszú lejáratú magyar—indiai kereskedelmi és fizetési megállapodást. A megállapodás aláírására november elején kerül sor.