Észak-Magyarország, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-22 / 274. szám

Vasárnap, 1970. nov. 22. Kongresszusra készülve Változatlan irányban, magasabb szinten A p­árt Központi Bizott­ I­ ll­ 1­ságának kong­resszusi irányelvei így fog­lalják a lehető legtömörebb meghatározásba a következő évekre szóló feladatainkat: „Javasoljuk, hogy pártunk és népünk nagy társadalmi programja a legközelebbi négy esztendőben, a szocia­lizmus teljes felépítésének magasabb szinten való foly­tatása legyen.” A kongres­­­szust előkészítő politikai esz­mecserék során gyakran hangzott el a kérdés: mit je­lent részletesebben ez meghatározás? Hogyan kell a ezt értelmezni gyakorlatilag? Vajon szocialista építőmun­kánknak egy új szakaszáról van-e szó? De Mindjárt válaszoljunk ez­a legutóbbi kérdésre: nincs szó új szakaszról, nincs szó fordulatról. Hogy jobban megértsük a dolog miértjét,­­tekintsünk vissza a párt elő­ző három kongresszusára. A VII. pártkongresszus ha­tárkő volt, mert az ellenfor­radalmat követő konszolidá­ció tényét rögzítette, megfo­galmazta az MSZMP politi­kájának sarkalatos elveit és ezeknek megfelelően új fel­adatokat határozott meg. A VIII. pártkongresszus fordu­lópont volt, mert ehhez a kongresszushoz fűződött mezőgazdaság szocialista át­a­szervezésének befejezése és ezzel a szocializmus alap­jainak lerakása hazánkban. A IX. amely lerakta pártkongresszus, a gazdaság­­irányítási rendszer reform­jának alapját, a szocializ­mus teljes felépítésére irá­nyuló munka megkezdését jelölte meg átfogó feladat­ként. A X. pártkongresszus nem ilyen határkő, nem fordulópont. A szocializmus teljes fel­építésének feladata, amit a IX. pártkongresszus kijelölt, nem naptári dátumhoz kö­tött program. Ezt a munkát elkezdtük, azonban még ko­rántsem fejeztük be. A cél, a fejlődés és a társadalmi erőfeszítések fő iránya válto­zatlanul a szocializmus teljes felépítése. De a következő négyéves időszakban magasabb szin­ten folytatjuk ezt a munkát. Mi teszi ezt lehetővé? Első­sorban azok a vívmányok, eredmények, tapasztalatok, amelyeket már elértünk és megszereztünk. A folytatást ezekre építhetjük. Vagyis a cél nem változott meg, de változtak és változnak munka folytatásának feltéte­­­lei. Ezek a feltételek kedve­zőbbek, ezért lehetővé válik, hogy az általános feladat: a szocializmus teljes felépítése távlatában új, konkrét fel­adatokat jelöljünk ki és vé­gezzünk el. A létrejött új feltételek alapot nyújtanak ahhoz, hogy új igényeket tá­masszunk önmagunk iránt, új szükségletek kielégítését tűz­hessük napirendre, olyan kérdések megoldásával fog­lalkozzunk, amelyeket még nem volt lehetőségünk egye­nesbe tenni, végül, hogy ki­küszöbölhessünk olyan egész­ségtelen, nem szocialista je­lenségeket, amelyek a szo­cializmus építésének árnyé­kában keletkeztek. Venvü­nk eg­y példát, ♦ ejjjun­k amelynek se­­gítségével könnyen megért­hetjük, mit jelent a szocia­­lizmus építésének magasabb szinten való folytatása. A szocialista társadalomban javak elosztásának alapelve: a mindenkinek munkája sze­rint. Tehát­ ki mennyit tel­jesít, ki mennyit ad a kö­zösségnek, abban az arány­ban kell részesednie a ja­vakból is. Ezt az alapelvet már sok-sok éve érvényes­nek és irányadónak tekint­jük és sohasem feledkeztünk meg róla. A gazdaság, a tár­sadalom fejlettségének bizo­nyos korábbi fokozatain azonban ez az elv nem jut­hatott teljesen érvényre, mert ehhez nem voltak meg a kellő feltételek. Most azon­ban létrejöttek­ vagy az el­következendő években létre­jönnek a feltételek ahhoz, hogy ezen a téren is jelen­tősen előrelépjünk. Más szó­val: hogy ezt az elvet ma­gasabb szinten vihessük át a gyakorlati életbe. Ezért irá­nyozzuk elő, hogy a követ­kező időszakban a béreket, a jövedelmeket a végzett munkával arányosabban, dif­ferenciáltan határozzuk meg. A szocialista építés folya­mán — így az utóbbi évek­ben is — további, jelenté­keny eszközöket, tapasztala­tokat halmoztunk fel. Eze­ket is az új feltételek közé soroljuk, amelyek lehetővé teszik építőmunkánk maga­sabb szinten való folytatását. Ezekre a megnövekedett le­hetőségekre épül negyedik ötéves tervünk is, benne olyan célkitűzések, mint pél­dául a termelőerők gyorsabb fejlesztése, a műszaki szín­vonal emelése, a termelés és az értékesítés jobb meg­szervezése, majd mindezek eredményeként az életviszo­nyok további javítása. Ide tartozik az is, hogy most már birtokában vagyunk gazdasági reform első évei a tapasztalatainak, mondhat­nánk, ezt a nagyszabású el­gondolást a gyakorlatban is kiprób­áltuk. Nyilvánvaló, a mostanáig megszerzett ta­pasztalataik hozzásegítenek bennünket, hogy a reform kibontakoztatását is maga­sabb szinten folytassuk. A reform megvalósítása során olyan tendenciák is jelent­keztek, amelyek nincsenek összhangban a reform alap­vető törekvéseivel. Munkánk magasabb szintű folytatását fogja eredményezni, ha eze­ket az irányzatokat és nem kívánatos jelenségeket eltá­volítjuk utunkból. Végül a gazdasági feltéte­lek előnyös változása teszi lehetővé, hogy tovább javít­suk népgazdaságunk szerke­zetét is. Például beruházási programunkban előtérbe ál­lítottuk a szolgáltató ágazat gyorsabb ütemű fejlesztését, ami közvetlenül hozzájárul az életkörülmények általános javításához. Mindezek azon­ban csak szemelvények, ezért emeltük ki őket teen­­­dőink összefüggő láncolatá­ból, hogy valamennyire megmutathassuk, mit jelent magasabb szinten folytatni a szocialista építést. Végső so­ron munkánk minden síkon való finomításáról, maga­sabb minőségi színvonaláról van szó. Az utóbbi években még egy igen értékes feltétel jött létre, ami elősegíti a szocia­lizmus teljes felépítéséért folyó munka magasabb szin­tű folytatását. Ez pedig tár­sadalmunk politikai erejé­nek gyarapodása, a szocia­lista öntudat fejlődése. Fel­becsülhetetlen jelentőségű az a tény, hogy a párt több százezres tagsága, együtt az aktív pártonkívüli rétegek­kel, fokozottabb közéleti sze­repre és részvételre tart igényt, ezzel nagyobb aktivi­tást ajánlott fel munkánk színvonalasabb és következe­tesebb folytatásához. Éppen ennek a tömeges segítőkész­­ségnek ellentéteként váltak szemet szúróvá az olyan tü­­­­netek, mint a különféle em­berek önzése, harácsoló szen­vedélye, úrhatnámsága, a demokratizmus lehetőségei­vel visszaélők ügyeskedése és így tovább. De ezeket a tü­neteket éppen ezeknek tettrekész tömegeknek eré­­­jére támaszkodva akarja a­­ párt orvosolni.­­ Amint a kongresszusi nimm irányelvek általá­nos egyetértésétől kísérve megállapítják, a párt eddig is megfelelő, új megoldáso­kat dolgozott ki a szocialista­­ építés során jelentkező új feladatokra. A párt nem tor­pan meg ezen az úton, ha­nem továbbra is szakadatla­nul kutatja a helyes válaszo­kat az élet által felvetett újabb kérdésekre. A szocia­lizmus teljes felépítésének magasabb szintű folytatása nem utolsósorban ezt is je­lenti: felkutatni és rendsze­rezni a megoldandó felada­tokat, ezekhez előteremteni a szükséges eszközöket és min­den új kérdésre elméletileg is megalapozottan megadni a helyes választ. A munka magasabb szintű folytatása tehát minőségileg magasabb, igényesebb követelményeket jelent mind a párt, mind a társadalom, mind pedig a szocializmus valamennyi épí­tője iránt. Így jutunk előbb­re — változatlan irányban, de magasabb szinten, vala­mennyi időszerű problémánk megoldása útján, a szocialis­ta társadalom teljes felépíté­séhez. Szembeszállnak a nehézségekkel Kongresszusi hónap a drótgyárban A harmadik negyedév után megtartott műszaki-gazdasá­­gi konferencián a December 4. Drótművek kollektívájá­nak képviselői elhatározták, hogy — a dolgozók kezde­ményezése alapján — no­vember hónapot kongresszusi hónappá nyilvánítják.­ Akik a drótgyár idei prob­lémáit ismerik, egészen ter­mészetesnek tartják, hogy et­től a kongresszusi hónaptól igen sokat várnak a gyár politikai, gazdasági vezetői. A szocialista munkaverseny nagy mértékben hozzájárul­hat ahhoz, hogy a vállalat teljesítse idei feladatait. Az év első kilenc hónapjá­ban a vállalat 3 százalékkal termelt többet, mint 1969. szeptember végéig. Az idei tervhez képest azonban, 3,6 százalékkal elmaradtak a tervezettnél gyengébb ered­­­mények egyik alapvető oka a létszámhiány és a munkaerő­fluktuáció volt. Kilenc hó­nap átlagában a drótgyár­ban dolgozók létszáma 3 szá­zalékkal maradt el a tava­lyitól. a Ilyen körülmények között már említett eredmény sem kis dolog. Még különö­sebb számításokat sem kell végezni ahhoz, hogy kimutas­suk: a termelés növekedése teljes egészében a fokozódó hatékonyságból származott. Teljesíteni kell A gyár dolgozói — bár igen nagy erőfeszítéseket tet­tek eddig is a termelés nö­vekedése érdekében — nem elégedtek meg a háromne­gyed év eredményeivel. műszaki-gazdasági konferen­­­ciát követő termelési tanács­kozásokon egyre-másra szü­lettek a felajánlások: a drót­gyár egész kollektívája csat­lakozott a kongresszusi hó­napra meghirdetett szocialis­ta munkaversenyhez. A vál­lalat vezetői, a műszaki és a gazdasági szakemberek munka jobb megszervezését a tekintették fő feladatuknak. Számos fizikai dolgozó vál­lalta, hogy a létszámhiány ellensúlyozásáva­l egyidejű­leg több gépet is kezelnek. Az egész vállalatra kiterjedő mozgalom indult a minőségi gyártás fokozására, a selejt és az csökkentésére.anyagveszteségek A kollektíva erejével A vállalat csaknem 40 szo­cialista brigádja mozgalmat indított a fluktuáció csök­kentésére. A brigádok fel­ajánlották, hogy a kollektíva erejével segítenek az új dol­gozók „megtartásában”. Véd­nökséget vállaltak az új dol­gozók a fiatalok betanítása, a gyár közösségébe való be­illeszkedése fölött. A brigá­dok jó szóval is, de szakmai segítséggel is, a munkafelté­telek megteremtésével is igyekeznek megszerettetni a gyárat az újonnan jött dol­gozókkal. A szocialista brigádok kez­deményezésének első ered­ményei máris kimutathatók. Az utóbbi másfél hónapban észrevehetően csö­kkent a ki­lépők száma, egyre több és több dolgozó tekinti végle­ges otthonának a gyárat. A fluktuáció csökkentése nemcsak az idei feladatok teljesítését segíti elő. A szo­cialista brigádok védnökség­i mozgalma már a IV. ötéves terv megalapozását is jelenti. Mit várnak a versenytől ? A kongresszusi munkaver­­seny, amely novemberben, a kongresszusi hónapban érte el csúcspontját, olyan lehe­tőségeket teremtett, hogy je­lenleg a gyár politikai és gazdasági vezetői már jog­gal bíznak benne: az év vé­gére a December 4. Drótmű­vek maradéktalanul teljesít­heti feladatát. Az év során a vállalatnál 4 százalékkal emelkedett a dolgozók átlagos keresete. Ismeretes, hogy a bérfej­lesztés jelenleg a részesedési alapot terheli. Ennek elle­nére, ha a drótgyár teljesí­teni tudja idei tervét, a ki­fizetett nyereségrészesedés nem lesz alacsonyabb, mint az előző esztendőben. Nehéz helyzetben, sokszor anyaghiánnyal és állandó lét­számgondokkal küszködve kísérli meg a drótgyár kol­lektívája, hogy termelésben is, nyereségben is „hozza” azt, amit az év elején cél­jául tűzött. A terv teljesíté­se — amire ma­ már meg­van a remény — a termelé­kenység növelésének, a mun­ka jobb megszervezésének és nem utolsósorban a kollektí­va összefogásának, a szoci­alista munkaverseny lendü­letének lesz köszönhető. Franek Tibor r Új üzem a Sajó-völgyben 1969 első negyedévében kezdték meg a próbaüzemet a Borsodi Ércelőkészítő­­műben, ahol a diósgyőri és az ózdi nagyolvasztók részére készítik elő a nyers­­vasgyártáshoz szükséges elegével. A pártkongresszus tiszteletére (tFolytűtws oe 1. ofHobőI) irányzatuk teljesítéséről ad­hatnak számot. Az év hátralevő részé­ben mintegy másfél mil­liós tervtől teljesítést sze­retnének elérni. Különösen kitűnt a terme­lésben a bodrogkeresztúriak Előre, Klapka, Május 1. és Béke szocialista brigádja. 2550 tonna polietilén a TVK-ból A Tiszai Vegyikombinát 2,5 milliárd forintos költség­gel épült új, nagy létesítmé­nyében, az évi 24 ezer tonna teljesítményű polietiléngyár­ban Franciaországból vásá­rolt nyersanyaggal augusz­tus közepén kezdték meg a termelést. Céljuk az volt, hogy az importanyaggal — a hazai dtUén előállításáig — az angol berendezé­sekkel felszerelt polime­­rizációs üzemet tökélete­sen bejárassák és ezzel az egész gyár in­dítását előbbre hozzák. Ezt az elképzelést segítették szovjet szakemberek, akik a a magyar dolgozókkal össze­fogva, a vállalt határidő előtt, november első napjai­ban megkezdték a nagy tisz­taságú magyar etilén gyár­tását. A két üzemrész összekap­csolása óta a magyar etilén­ből naponta mintegy 40—50 tonna polietilén-granulátu­mot gyártanak, amelyből többféle termék, így színes fóliák, vízvezetékcsövek, háztartási edények és gép­­alkatrészek készíthetők. Az új gyár határidő előtti in­dításával mód nyílt arra, hogy az év végéig csaknem 5 ezer tonna ilyen alapanyagot készítsenek. A dolgozók a pártkongres­­­szus tiszteletére vállalták ennek a mennyiségnek a le­gyártását és a Franciaor­szágból vásárolt, valamint a gyárukban előállított csepp­folyós etilénből mostanáig már 2550 tonna polietilén­granulátumot adtak át a fel­dolgozóknak. A személy A parlament legutóbbi ülésszakának egyik szüneté­ben munkatársunknak sike­rült rövid interjút készíte­nie Kádár János elvtárssal, a párt Központi Bizottságá­nak első titkárával. Kádár elvtárs a borsodiakhoz kül­dött üzenetében említést tett többek között megyénk egyik híres gyümölcséről, a szomo­­lyai cseresznyéről, amely­nek termelését, több más borsodi gyümölcsspecialitás­­sal együtt érdemes fejlesz­teni Jó hírt kaptunk most Szo­­molyáról, az ottani domb­oldalak híres cseresznyéjé­nek jövőjét illetően. Az ízes, fekete húsú gyümölcs eddig csak a háztáji kertekben ter­mett, mert alkalmas terület cseresznyéért hiányában a helyi tsz még nem tudott nagyüzemi cse­­resznyéskertet telepíteni. A községben most megkez­dődött a zártkertek rende­zése. Mintegy 450 holdnyi terület rendezéséről van szó. A rendezés után ennek jó részén lehetőség nyílik nagyüzemi ültetvények léte­sítésére. A Sarló és Kala­pács Tsz arra gondol, hogy már a közeli esztendőkben elsősorban a szomolyai cse­resznyéskertet valósítják meg, így már nem fenye­get az a veszély, hogy háztáji kertek fáinak kiöre­­­gedésével eltűnik piacaink­ról ez a híres gyümölcs. A nagyüzemi ültetvényen te­rem majd bőven ropogós, szomolyai cseresznye.

Next