Észak-Magyarország, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-16 / 13. szám
197i, jorteór TO., swiwbot ío, hogy a tagok ne éressenek hiányt Zárszámadás előtt a tiszakeszi tiszamenti Tsz-ben — Nagy vízkárunk volt. Tizenhárom millió forint értékű terméskiesés ... — Ezt a kiesést tizenhat millióra rontotta a kedvezőtlen gazdasági év. — A vízkárt már kora tavasszal láttuk. Az volt a fő gondunk most már, hogy a várható terméskiesést mivel és hogyan pótoljuk. Tiszakesziben Varija György főkönyvelővel és Balla Sándor tsz-elnökhelyettessel beszélgettünk. Ők dolgoznak most — több munkatársukkal — a zárszámadás elkészítésén. Úgy tervezik, még e hónap végén megtarthatják a közgyűlésit. Egy ilyen beszélgetés alkalom arra, hogy visszatekintsünk az eltelt gazdasági évre. Egyesülés után Régen szó volt róla, hogy a szomszédos Tiszaitarján termelőszövetkezete egyesüljön Tiszakeszivel. Több dolog indokolta ezt, de a legfontosabb az volt, hogy itt sok a munkaerő, viszonylag kevés a földterület Tiszatarjánban pedig éppen fordítva van. Kevesebb az ember, kiterjedtek a földek. Most végre sor került az egyesülésre. Az régi tapasztalat, hogy az első közös gazdasági év eredménye alatta marad az elkövetkezőknek. Ez természetes, hiszen ismerkedni kell az emberekkel, össze kell szoknunk, s ismerkedni kell a földekkel is Ilyen körülmények között a legrosszabbkor jött a hatalmas vízkár. A tsz vezetősége már korán keresni kezdte, milyen lehetőségek kínálkoznak az esztendő átvészelésére úgy, hogy a tagság személyi jövedelme is biztosítva legyen. Kétszeresen hasznos szerződés Építőiparunk krónikus emberhiánnyal küzd. Tiszakesziben viszont az volt gond, hogy munkát adjanak a azoknak a tagoknak, akik tétlenül álltak a négyezer holdnyi iszap mellett. A két igény találkozott, s megszületett egy szocialista szerződés a tsz és a BÁÉV között. Ennek értelmében egész nyáron 120—150 ember járt naponta dolgozni építkezésekre. A tsz és az vállalat kocsijai szállították a őket munkába, s este haza a falujukba A szerződés nemcsak emberekre, hanem gépekre is vonatkozott. A szövetkezet a meglévőkhöz még tíz tehergépkocsit vásárolt, s fuvaroztak is a vállalatnak. — Ez most érdekesen jelentkezik könyvelésünkben — mondja Varga György. — Mintegy 20 millió forintos bértömeget terveztünk az 1970-es gazdasági évre, de mivel nem tudtunk munkát biztosítani, csak 16 használtunk fel. Az milliót építőiparban dolgozó embereket a vállalat fizette, az ő munkájukból a közösnek nem volt haszna, csak a fuvarozásból jellemző, milyen szoros volt az elmúlt év, hogy most még egy olyan tsz-ben is sokat kell osztani és szorozni, mint a Tiszamenti Tsz, amely pedig olyan jövedelmező melléküzemággal foglalkozik, mint a vendégeslátás. Mi várható zárszámadáskor ? A legnagyobb szerencsénk az volt, hogy az elmúlt gazdasági évben tartalékoltunk 3 millió forintot nem várt eseményekre — beszél erről a tsz elnökhelyettese — ezt a pénzt bizony az utolsó fillérig felhasználtuk. A készülő zárszámadás adatai szerint a tsz-tagok évi átlagos napi keresete 80 forint volt. Az utóbbi időben rendszeresen kaptak nyereségrészesedést is a tagok. Az említett nehézségek ellenére most is számíthatnak rá, ha nem is olyan összegekre, mint tavaly. A tagság közösből származó jövedelme is megközelíti majd az elmúlt évit. Az árvíz magával hozott még egy eléggé súlyos gondot. A termelőszövetkezet nem tudott háztájit osztani, mert egyszerűen nem volt miből. Most ez is jövedelemkiesést okozott. Összességében mégis elmondhatjuk, hogy a termelőszövetkezet vezetőségének sikerült úrrá lennie a nehéz esztendőn. Igaz, hogy felélték biztonsági tartalékukat, de sem a tagság nem érzett jelentősebb hiányt, sem a gazdálkodás továbbvitelére biztosított alapokhoz nem kellett hozzányúlni. Adamovics Ilona A tsz-demokrácia fejlesztése Ülést tartott a HM megyei elnöksége Fontos tervet tűz napirendre január 20-án tartandó ülésén a Hazafias Népfront megyei elnöksége. A Gazdaságpolitikai Társadalmi Bizottság előterjesztése alapján a termelőszövetkezeti demokrácia fejlesztéséről tárgyalnak, melynek előadója dr. Pusztai Béla, a megyei tanács vb-elnökhelyettese lesz. Ugyancsak dr. Pusztai Béla ismerteti a háztáji termelés fejlesztéséből adódó népfrontmozgalmi feladatokat és megtárgyalja az elnökség a bizottságának népfront megyei eddigi tevékenységét a tsz-demokrácia fejlesztésében. Az ülésen részt vesz Bencsik István, a HNF Országos Tanácsának főtitkára is. Tetőfödémek előregyártott A Beton- és Vasbetonipari Művek alsózsolcai üzemének egyik legkeresettebb terméke a lapos tetejű mezőgazdasági vázszerkezet. Az állami és közös gazdaságok az idei évre már 270 ezer négyzetméter ilyen előre gyártott elemet rendeltek. A tartópillérekből, párkánygerendákból és tetőfödémelemekből álló vázszerkezet több célra felhasználható, így építhetők belőle — tömbösített kivitelben is — istállók, sertéstenyésztő telepek, magtárak, műhelyek, juhhodályok, raktárak és gépszínek. Nagy előnye, hogy a különböző épületek különösebb szakértelem nélkül gyorsan összeszerelhetők. A vázszerkezet legfontosabb és legkényesebb eleme az 1 méter fesztávú tetőfödém-panel. Ezt a terméket ez idén tovább korszerűsítik, éspedig úgy, hogy tartósságát az eddigi beton vas helyett előfeszített acélhuzalokkal növelik. Az így készülő tetőfödémek használati értéke a réginél lényegesen nagyobb lesz — az ára pedig a régi marad. Az előfeszített födémek gyártásának kísérletét a napokban kezdték meg és a második fél évben már csak ilyen elemeket szállítanak a megrendelőknek. Az új technológia bevezetésével a gazdasági számítatok szerint Alsózsolcán mint elemekből egy 50 százalékkal emelkedik majd a födémgyártás termelékenysége. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Az ózdi újítók 1970-ben Harminckét millió forint megtakarítás Az újítómozgalomnak régi hagyományai vannak az Ózdi Kohászati Üzemekben. Kevés vállalat büszkélkedhet 354 kitüntetett újítóval, akik közül 123-an a kiváló újító aranyfokozatú kitüntetés birtokosai. Tudni kell ehhez, hogy aranyfokozatú kitüntetés csak azoknak adományozható, akik újításaikkal egymillió forint eredményeztek megtakarítást a vállalatnak. A múlt évben is gyarapodott a kitüntetett újítók száma az ÓKÜ-ben. Öten arany, öten ezüst és négyen bronzfokozatú kitüntetés birtokosai lettek. 1790 újítási javaslat Ismeretes, hogy 1968-ban az újítómozgalom országszerte a mélyponton volt. Egy évvel később újra megjött az újítókedv az ÖKÜ- ben is. 1634 újítási javaslattal kopogtattak a vállalat vezetőinél, s a 905 elfogadott javaslat 49 millió forint megtakarítást eredményezett a kohászati üzemnek. Ezzel az eredménnyel az ÖKÜ a KGM vállalatai között megszerezte az első helyezést. Örvendetes, hogy a múlt évben tovább nőtt az újítókedv. 1790 újítási javaslat született, s ebből 1021-et elfogadtak. A tavaly bevezetett újítások 32 millió forint megtakarítást, azaz többletnyereséget eredményeztek. 1,6 millió forint újítási díjat fizettek ki, s a műszaki fejlesztéssel hivatásszerűen foglalkozó dolgozók alkotói jutalomként 107 ezer forintot kaptak. Az év elején elkészített statisztikából az is kiolvasható, hogy a legeredményesebben az acélmű, durvahengermű és az energiaszolgáltató gyárrészleg újítói dolgoztak. 17 millió forint nyereség — Mivel magyarázható, hogy a számszerin 116-tal több újítás kevesebb hasznot hozott az előző évinél? — kérdeztük Sallai Józsefet, az újítási osztály vezetőjét. — 1970-ben nem voltak kimondottan nagy megtakarítást eredményező újítások. A megelőző évben egyetlen finomhengerműi újítás 17 millió forinttal növelte a nyereséget. Az ilyen nagy jelentőségű és volumenű újítás nagyon ritka, tavaly sem volt. Ennek ellenére eredményesnek tartjuk a múlt évet és aktívnak az újítókat. iakátok, vitadélutánok Az újítások emelkedése tükrözi számszerű a legjobban a vállalat újítóival való törődés fokozását. Bebizonyosodott, hogy nem elég csupán az anyagi ösztönzés, más módon is kifejezésre kell juttatni, hogy a vállalat igényli és megbecsüli az újítókat. Ennek jól bevált módszere volt Ózdon a vitadélutánok, ankétok rendezése, melyeknek sikerét nem egyszer estékbe nyúló vita bizonyította. Az ankétok, vitadélutánok egyben azt a célt is szolgálták, hogy aktuális kérdésekről, tudnivalókról, újításokkal kapcsolatos jogszabályokról tájékoztassuk újítóinkat. Tavaly egy alkalommal Ózdon járt a Kassai Kohászati Üzemek újítási előadója is, aki a csehszlovák találmányi és újítási jogról és gyakorlatról, valamint az új szabadalmi törvényről tartott előadást. A tavaly jól bevált gyakorlatot szünk ebben az évben igyektovábbfejleszteni — mondotta befejezésül az újítási osztály vezetője, T. I. Izzó vas a hengerek „szorításában SS z LKM középhengerdéjében a munkások ügyesen fordítják az izzó vasat, s „szúrják” be a hengerek közé Fotó: Kóbor Pál Közvetlen eszmecsere a közös feladatokró E gyre fontosabb és rangosabb szerepet játszanak a vállalatok, az üzemek életében a kisebb és nagyobb munkahelyi kollektívák termelési tanácskozásai. most, ezekben a hetekben az üzemi demokráciának e tekintélyes fórumai a már megszokottnál is nagyobb feladatra vállalkoznak: az idei esztendő és a IV. ötéves terv konkrét, helyi tennivalóiról folytatnak alkotó eszmecserét. Az 1971-re és a következő évekre szóló, gazdasági célotűzések széles körű megismertetésében ezúttal kisebb szerep jut a különféle központi rendezvényeknek és kiadványoknak. A X. pártkongresszus elfogadta és megerősítette az MSZMP gazdaságpolitikáját, a parlament pedig jóváhagyta, törvényerőre emelte a népgazdaság IV. ötéves tervének célkitűzéseit. Nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy a dolgozók nagy többsége ismeri az ország nyilvánossága előtt megtartott kongresszus dokumentumait és határozatait, s nincs okunk kételkedni abban sem, hogy igen sokan olvasták el figyelmesen a következő évek gazdaság feladatait tömören összefoglaló népgazdasági tervtörvényt. Ha pedig így van, akkor — úgy érezzük —, már elegendő tényanyaga, közös gondolkodási alapja van a vállalati és a vállalatokon belüli, kisebb kollektíváik eszmecseréinek. Tudjuk azt is, hogy ezek a rendkívül tömören megfogalmazott dokumentumok nem kívántak, s így a tervtörvény sem kívánt minden részletet meghatározni. A népgazdaság IV. ötéves terve és az idei terv is a vállalatok gazdálkodási önállóságának figyelembevételével készült, tehát csak a feladatok gerincét, a célkitűzések körvonalait rögzítette. A konkrét helyi tennivalók, a finomabb részletek kidolgozása a vállalati tervekre vár. Ezért különösen fontos az, hogy a tervek teljesítésétől várt eredményekről és az ennek érdekében megoldandó feladatokról ne csak a központi fórumokon, hanem elsősorban a munkahelyeken essék szó. A termelési tanácskozáson természetesen visszatekintenek az elmúlt évek eredményeire és gondjaira, elemzik az önálló gazdálkodás eddigi tapasztalatait is. A fontosabbik napirendi pont azonban feltétlenül az ezután elvégzendő feladatok vitája. És hogy a tanácskozások valóban termékenyek legyenek, nagyon kell ügyelni a formaságok elkerülésére. Az elmúlt év gazdálkodását jellemző számok, vagy a mostani célkitűzések felsorolása nem felesleges, de nem is elegendő. A tanácskozásokat irányító, vagy azon előadókként szereplő vezetők akkor várhatnak tényleges eredményt, ha minél közvetlenebb, minél kötetlenebb beszélgetésre törekednek. Ha meg tudják ragadni a munkások képzelőerejét, ha a munkahelyen belül közüggyé is tudják tenni a gazdasági célkitűzéseket. Közüggyé pedig éppen akkor válhat egy vállalat terve, ha a dolgozók meggyőződtek arról, hogy szálaiknak, javaslataiknak nyoma van a megfogalmazott célokban és feladatokban. Az év eleji termelési tanácskozásokra a legtöbb helyen csak mostanában kerül majd sor. Az üzemi demokrácia azonban — bár kétségkívül igen fontos fórumai ezek a tanácskozások — azt is jelenti, hogy a munkahelyi kollektívák, a vezetők és beosztottak eszmecseréje nem szorítkozhat csak a tanácskozások idejére. A tervekről, a biztató távlatokról és a nehézségekről is nap mint nap kell beszélni. Ez az állandó, közvetlen kapcsolat — különösen a szocialista brigádokkal — segítette a December 4. Drótműveket, hogy úrrá legyen az elmúlt esztendő legsúlyosabb nehézségein. A minap a Diósgyőri Gépgyár kovácsüzemében tapasztalhattuk látható jeleit annak, hogy a vezetők rendszeresen találkoznak a dolgozókkal: a kovácsok jól ismerik a rájuk bízott kényes exportmunkák jelentőségét, s ez nagy mértékben fokozza felelősségtudatukat. A közvetlen kapcsolat, az őszinte szó eredménye, hogy például a Tisza Bútoripari Vállalat sátoraljaújhelyi üzeme az igen kedvezőtlen termelési feltételek ellenére is évek óta mindig kiemelkedő eredményeket tud felmutatni. A példákat még hosszan lehetne sorolni, de talán ez a néhány is érzékelteti a közös feladatokról való, állandó, közvetlen eszmecsere jelentőségét. S most, az 1971-es és az öt esztendőre szóló terveket megvitató termelési tanácskozások idején különösen sok múlik azon, hogy a munkásokkal való beszélgetést valóban minden vállalat komolyan vegye. Klanek Tibor E