Észak-Magyarország, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-16 / 13. szám

197i, jorteór TO., swiwbot ío, hogy a tagok ne éressenek hiányt Zárszámadás előtt a tiszakeszi tiszamenti Tsz-ben — Nagy vízkárunk volt. Tizenhárom millió forint ér­tékű terméskiesés ... — Ezt a kiesést tizenhat millióra rontotta a kedvezőt­len gazdasági év. — A vízkárt már kora ta­vasszal láttuk. Az volt a fő gondunk most már, hogy a várható terméskiesést mivel és hogyan pótoljuk. Tiszakesziben Varija György főkönyvelővel és Balla Sándor tsz-elnökhe­­lyettessel beszélgettünk. Ők dolgoznak most — több munkatársukkal — a zár­számadás elkészítésén. Úgy tervezik, még e hónap végén megtarthatják a közgyűlésit. Egy ilyen beszélgetés alka­lom arra, hogy visszatekint­sünk az eltelt gazdasági­­ év­re. Egyesülés után Régen szó volt róla, hogy a szomszédos Tiszaitarján ter­melőszövetkezete egyesüljön Tiszakeszivel. Több dolog indokolta ezt, de a legfon­tosabb az volt, hogy itt sok a munkaerő, viszonylag ke­vés a földterület Tiszatar­­jánban pedig éppen fordít­va van. Kevesebb az ember, kiterjedtek a földek. Most végre sor került az egyesü­lésre. Az régi tapasztalat, hogy az első közös gazdasá­gi év eredménye alatta ma­rad az elkövetkezőknek. Ez természetes, hiszen ismer­kedni kell az emberekkel, össze kell szoknunk, s ismer­kedni kell a földekkel is Ilyen körülmények között a legrosszabbkor jött a hatal­mas vízkár. A tsz vezetősége már ko­rán keresni kezdte, milyen lehetőségek kínálkoznak az esztendő átvészelésére úgy, hogy a tagság személyi jö­vedelme is biztosítva legyen. Kétszeresen hasznos szerződés Építőiparunk krónikus emberhiánnyal küzd. Tisza­kesziben viszont az volt gond, hogy munkát adjanak a azoknak a tagoknak, akik tétlenül álltak a négyezer holdnyi iszap mellett. A két igény találkozott, s megszületett egy szocialista szerződés a tsz és a BÁÉV között. Ennek értelmében egész nyáron 120—150 ember járt naponta dolgozni építkezésekre. A tsz és az vállalat kocsijai szállították a őket munkába, s este haza a falujukba A szerződés nem­csak emberekre, hanem gé­pekre is vonatkozott. A szö­vetkezet a meglévőkhöz még tíz tehergépkocsit vásárolt, s fuvaroztak is a vállalatnak. — Ez most érdekesen je­lentkezik könyvelésünkben — mondja Varga György. — Mintegy 20 millió forintos bértömeget terveztünk az 1970-es gazdasági évre, de mivel nem tudtunk munkát biztosítani, csak 16 használtunk fel. Az milliót építő­iparban dolgozó embereket a vállalat fizette, az ő munká­jukból a közösnek nem volt haszna, csak a fuvarozásból jellemző, milyen szoros volt az elmúlt év, hogy most még egy olyan tsz-ben is sokat kell osztani és szoroz­ni, mint a Tiszamenti Tsz, amely pedig olyan jövedel­mező melléküzemággal foglalkozik, mint a vendég­es­látás. Mi várható zárszámadáskor­­ ? A legnagyobb szeren­csénk az volt, hogy az el­múlt gazdasági évben tarta­lékoltunk 3 millió forintot nem várt eseményekre — beszél erről a tsz elnökhe­lyettese — ezt a pénzt bi­zony az utolsó fillérig fel­használtuk. A készülő zárszámadás adatai szerint a tsz-tagok évi átlagos napi keresete 80 fo­rint volt. Az utóbbi időben rendszeresen­­ kaptak nyere­ségrészesedést is a tagok. Az említett nehézségek ellenére most is számíthatnak rá, ha nem is olyan összegekre, mint tavaly. A tagság közös­ből származó­­ jövedelme is megközelíti majd az elmúlt évit. Az árvíz magával hozott még egy eléggé súlyos gon­dot. A termelőszövetkezet nem tudott háztájit osztani, mert egyszerűen nem volt miből. Most ez is jövedelem­­kiesést okozott. Összességében mégis el­mondhatjuk, hogy a terme­lőszövetkezet vezetőségének sikerült úrrá lennie a nehéz esztendőn. Igaz, hogy felél­ték biztonsági tartalékukat, de sem a tagság nem érzett jelentősebb hiányt, sem a gazdálkodás továbbvitelére biztosított alapokhoz nem kellett hozzányúlni. Adamovics Ilona A tsz-demokrácia fejlesztése Ülést tartott a HM megyei elnöksége Fontos tervet tűz napi­rendre január 20-án tartan­dó ülésén a Hazafias Nép­front megyei elnöksége. A Gazdaságpolitikai Társadalmi Bizottság előterjesztése alap­ján a termelőszövetkezeti de­mokrácia fejlesztéséről tár­gyalnak, melynek előadója dr. Pusztai Béla, a megyei tanács vb-elnökhelyettese lesz. Ugyancsak dr. Pusztai Béla ismerteti a háztáji ter­melés fejlesztéséből adódó népfrontmozgalmi feladato­kat és megtárgyalja az el­nökség a bizottságának népfront megyei eddigi tevé­kenységét a tsz-demokrácia fejlesztésében. Az ülésen részt vesz Ben­­­­csik István, a HNF Országos Tanácsának főtitkára is. Tetőfödémek előregyártott A Beton- és Vasbetonipa­ri Művek alsózsolcai üzemé­nek egyik legkeresettebb ter­méke a lapos tetejű mező­­gazdasági vázszerkezet. Az állami és közös gazdaságok az idei évre már 270 ezer négyzetméter ilyen előre gyártott ele­met rendeltek. A tartópillérekből, párkány­gerendákból és tetőfödém­elemekből álló vázszerkezet több célra felhasználható, így építhetők belőle — töm­bösített kivitelben is — is­tállók, sertéstenyésztő tele­pek, magtárak, műhelyek, juhhodályok, raktárak és gépszínek. Nagy előnye, hogy a kü­lönböző épületek különösebb szakértelem nélkül gyorsan összeszerel­hetők. A vázszerkezet legfonto­sabb és legkényesebb eleme a­z 1 méter fesz­távú tetőfödém-panel. Ezt a terméket ez idén to­vább korszerűsítik, éspedig úgy, hogy tartósságát az ed­digi beton vas helyett előfe­szített acélhuzalokkal növe­lik. Az így készülő tetőfödé­mek használati értéke a ré­ginél lényegesen nagyobb lesz — az ára pedig a régi marad. Az előfeszített fö­démek gyártásának kísérle­tét a napokban kezdték meg és a második fél évben már csak ilyen­ elemeket szállí­tanak a megrendelőknek. Az új technológia beveze­tésével a gazdasági számíta­tok szerint Alsózsolcán mint­ elemekből egy 50 százalékkal emelke­dik majd a födémgyártás termelékenysége. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Az ózdi újítók 1970-ben Harminckét millió forint megtakarítás Az újítómozgalomnak régi hagyományai vannak az Óz­di Kohászati Üzemekben. Ke­vés vállalat büszkélkedhet 354 kitüntetett újítóval, akik közül 123-an a kiváló újító aranyfokozatú kitüntetés bir­tokosai. Tudni kell ehhez, hogy aranyfokozatú kitünte­tés csak azoknak adományoz­ható, akik újításaikkal egy­millió forint eredményeztek megtakarítást a vállalat­nak. A múlt évben is gyara­podott a kitüntetett újítók száma az ÓKÜ-ben. Öten arany, öten ezüst és négyen br­onzfokozatú kitüntetés bir­tokosai lettek. 1790 újítási javaslat Ismeretes, hogy 1968-ban az újítómozgalom ország­szerte a mélyponton volt. Egy évvel később újra meg­jött az újítókedv az ÖKÜ- ben is. 1634 újítási javaslat­tal kopogtattak a vállalat ve­zetőinél, s a 905 elfogadott javaslat 49 millió forint megtakarítást eredményezett a kohászati üzemnek. Ezzel az eredménnyel az ÖKÜ a KGM vállalatai között meg­szerezte az első helyezést. Örvendetes, hogy a múlt évben tovább nőtt az újító­kedv. 1790 újítási javaslat született, s ebből 1021-et el­fogadtak. A tavaly beveze­tett újítások 32 millió forint megtakarítást, azaz többlet­­nyereséget eredményeztek. 1,6 millió forint újítási dí­jat fizettek ki, s a műszaki fejlesztéssel hivatásszerűen foglalkozó dolgozók alkotói jutalomként 107 ezer forin­tot kaptak. Az év elején el­készített statisztikából az is kiolvasható, hogy a legered­ményesebben az acélmű, durvahengermű és az ener­­­giaszolgáltató gyárrészleg újítói dolgoztak. 17 millió forint nyereség — Mivel magyarázható, hogy a számszerin­ 116-tal több újítás kevesebb hasznot hozott az előző­­ évinél? — kérdeztük Sallai Józsefet, az újítási osztály­ vezetőjét. — 1970-ben nem voltak ki­mondottan nagy megtakarí­tást eredményező újítások. A megelőző évben egyetlen fi­nomhengerműi újítás 17 mil­lió forinttal növelte a nye­reséget. Az ilyen nagy jelen­tőségű és volumenű újítás nagyon ritka, tavaly sem volt. Ennek ellenére ered­ményesnek tartjuk a múlt évet és aktívnak az újítókat. iakátok, vitadélutánok Az újítások emelkedése tükrözi számszerű a leg­jobban a vállalat újítóival való törődés fokozását. Be­bizonyosodott, hogy nem elég csupán az anyagi ösztönzés, más módon is kifejezésre kell juttatni, hogy a válla­lat igényli és megbecsüli az újítókat. Ennek jól bevált módszere volt Ózdon a vita­­­délutánok, ankétok rendezé­se, melyeknek sikerét nem egyszer estékbe nyúló vita bizonyította.­­ Az ankétok, vitadélutá­­nok egyben azt a célt is szol­gálták, hogy aktuális kérdé­sekről, tudnivalókról, újítá­sokkal kapcsolatos jogszabá­lyokról tájékoztassuk újí­tóinkat. Tavaly egy alkalom­mal Ózdon járt a Kassai Ko­hászati Üzemek újítási elő­adója is, aki a csehszlovák találmányi és újítási jogról és gyakorlatról, valamint az új szabadalmi törvényről tartott előadást. A tavaly jól bevált gyakorlatot szünk ebben az évben igyek­to­vábbfejleszteni — mondotta befejezésül az újítási osztály vezetője, T. I. Izzó vas a hengerek „szorításában SS­ ­z LKM középhengerdéjében a munkások ügyesen fordítják az izzó vasat, s „szúr­ják” be a hengerek közé Fotó: Kóbor Pál Közvetlen eszmecsere a közös feladatokró E­ gyre fontosabb és rangosabb szerepet játszanak a vál­lalatok, az üzemek életében a kisebb és nagyobb munkahelyi kollektívák termelési tanácskozásai. most, ezekben a hetekben az üzemi demokráciának e tekin­­­télyes fórumai a már megszokottnál is nagyobb feladatra vállalkoznak: az idei esztendő és a IV. ötéves terv konkrét, helyi tennivalóiról folytatnak alkotó eszmecserét. Az 1971-re és a következő évekre szóló, gazdasági célo­­tűzések széles körű megismertetésében ezúttal kisebb szerep jut a különféle központi rendezvényeknek és kiadványok­nak. A X. pártkongresszus elfogadta és megerősítette az MSZMP gazdaságpolitikáját, a parlament pedig jóváhagyta, törvényerőre emelte a népgazdaság IV. ötéves tervének cél­kitűzéseit. Nyugodt lelki­ismerettel elmondhatjuk, hogy a dolgozók nagy többsége ismeri az ország nyilvánossága előtt megtartott kongresszus dokumentumait és határozatait, s nincs ok­unk kételkedni abban sem, hogy igen sokan olvas­ták el figyelmesen a következő évek gazdaság feladatait tömören összefoglaló népgazdasági tervtörvényt. Ha pedig így van, akkor — úgy érezzük —, már elegendő tényanyaga, közös gondolkodási alapja van a vállalati és a vállalatokon belüli, kisebb kollektíváik eszmecseréinek. Tudjuk azt is, hogy ezek a rendkívül tömören megfogal­mazott dokumentumok nem kívántak, s így a tervtörvén­y sem kívánt minden részletet meghatározni. A népgazdaság IV. ötéves terve és az idei terv is a vállalatok gazdálkodási önállóságának figyelembevételével készült, tehát csak a fel­adatok gerincét, a célkitűzések körvonalait rögzítette. A konkrét helyi tennivalók, a finomabb részletek kidolgozás­­a a vállalati tervekre vár. Ezért különösen fontos az, hogy a tervek teljesítésétől várt eredményekről és az ennek ér­dekében megoldandó feladatokról ne csak a központi fóru­mokon, hanem elsősorban a munkahelyeken essék szó. A termelési tanácskozáson természetesen visszatekinte­nek az elmúlt évek eredményeire és gondjaira, elem­zik az önálló gazdálkodás eddigi tapasztalatait is. A fontosabbik napirendi pont azonban feltétlenül az ezután elvégzendő feladatok vitája. És hogy a tanácskozások való­ban termékenyek legyenek, nagyon kell ügyelni a formasá­gok elkerülésére. Az elmúlt év gazdálkodását jellemző számok, vagy a mos­tani célkitűzések felsorolása nem felesleges, de nem is ele­gendő. A tanácskozásokat irányító, vagy azon előadókként szereplő vezetők akkor várhatnak tényleges eredményt, ha minél közvetlenebb, minél kötetlenebb beszélgetésre töre­kednek. Ha meg tudják ragadni a munkások képzelőerejét, ha a munkahelyen belül közüggyé is tudják tenni a gazda­sági célkitűzéseket. Közüggyé pedig éppen akkor válhat egy vállalat terve, ha a dolgozók meggyőződtek arról, hogy szá­laiknak, javaslataiknak nyoma van a megfogalmazott cé­lokban és feladatokban. Az év eleji termelési tanácskozásokra a legtöbb helyen csak mostanában kerül majd sor. Az üzemi demokrácia azonban — bár kétségkívül igen fontos fórumai ezek a ta­nácskozások — azt is jelenti, hogy a munkahelyi kol­lektívák, a vezetők és beosztottak eszmecseréje nem szorít­kozhat csak a tanácskozások idejére. A tervekről, a biztató távlatokról és a nehézségekről is nap mint nap kell be­szélni. Ez az állandó, közvetlen kapcsolat — különösen a szo­cialista brigádokkal — segítette a December 4. Drótműve­ket, hogy úrrá legyen az elmúlt esztendő legsúlyosabb ne­hézségein. A minap a Diósgyőri Gépgyár kovácsüzemében tapasztalhattuk látható jeleit annak, hogy a vezetők rend­szeresen találkoznak a dolgozókkal: a kovácsok jól isme­rik a rájuk bízott kényes exportmunkák jelentőségét, s ez nagy mértékben fokozza felelősségtudatukat. A közvetlen kapcsolat, az őszinte szó eredménye, hogy például a Tisza Bútoripari Vállalat sátoraljaújhelyi üzeme az igen kedve­zőtlen termelési feltételek ellenére is évek óta mindig ki­emelkedő eredményeket tud felmutatni. A példákat még hosszan lehetne sorolni, de talán ez a néhány is érzékelteti a közös feladatokról való, állan­dó, közvetlen eszmecsere jelentőségét. S most, az 1971-es és az öt esztendőre szóló terveket megvitató terme­lési tanácskozások idején különösen sok múlik azon, hogy a munkásokkal való beszélgetést valóban minden vállalat komolyan vegye. Klanek Tibor E

Next