Észak-Magyarország, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-23 / 46. szám

197S. február 23., vasárnap Befejezte munkáját a megyei pártértekezlet Az újjáválasztott megyei pá­rtbizottság megtartotta el­ső ülését, amelyen megvá­lasztották a megyei pártbi­zottság tisztségviselőit. Ez­után a pártértekezlet foly­tatta munkáját. Újhelyi Ti­bor, a tanácskozás elnöke is­mertette a választások ered­ményét, majd dr. Bodnár Ferenc, a megyei pártbizott­ság első titkára kért szót. A megválasztott vezető testüle­tek, tisztségviselők, munka­­bizottságok és a maga nevé­ben is mindenekelőtt meg­köszönte a pártértekezlet bi­zalmát és mindazok tevé­kenységét, akiknek fárad­ságot nem ismerő munkája a pártértekezlet sikerét és eredményességét elősegítette. A XI. pártkongresszus Bor­sod megyei küldöttei nevé­ben biztosította a tanácsko­zás részvevőit, hogy küldöt­teink a megyei pártértekez­let határozatait messzemenő­en figyelembe véve, méltó­képpen képviselik majd me­gyénk párttagságának véle­ményét és egész lakosságá­nak alapvető érdekeit a XI. kongresszuson, a tanácskozá­son. Hangsúlyozta, hogy a m­egyei pártbizottság — munkabizottságaival, aktívái­val és apparátusával egye­temben — minden tőle tel­hetőt megtesz majd a párt­­értekezlet és a XI. párt­­kongresszus határozatainak végrehajtásáért Ehhez — a pártértekezlet küldöttein ke­resztül is — kérte megyénk valamennyi pártszervezeté­nek, pártunk minden tagjá­nak és megyénk egész la­kosságának cselekvő támo­gatását. A Borsod megyei párt­­szervezetek küldötteinek két napig tartó tanácskozása Miskolcon tegnap délután, az elnöklő Újhelyi Tibor zár­szavával, majd az Interna­­cionálé hangjaival ért véget. fi megyei pártbizottság tisztségviselői A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG TAGJAI Az MSZMP Központi Bizottságának határozata alapján a pártértekezlet 67 tagú pártbizottságot választott meg, melynek tagjai: Antal Simon, a szentistváni termelő­­szövetkezet elnöke; ifj. Bakk János, az Ózdi Kohászati Üzemek hengerésze; Bialis József, a Miskolci járási Pártbizottság első titkára; £ jiró József­né, a miskolci Zrínyi Gimnázium igazgatója; dr. Bodnár Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára; Boros Istvánná, az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat tervelőadója; Csépányi Sándor, a Lenin Kohászati Művek vezérigazgatója; dr. Deák András, a megyei főügyészség főügyésze; Deme László, a megyei pártbizottság titkára; Doma Józsefné, a sátoraljaújhelyi Hegyalja Ruházati Szövetkezet gépi szakmunkása; Drótos László, a Miskolci városi Pártbizottság első titkára; Ducsai Jolán nyugdíjas; Dudla József, a mez­ei pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztályának­­ vezetője; Fülöp Jó­zsefné, a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat bolti eladója; Déczi Béla, a Borsodi­­ Ve­gyikombinát műszaki táblakezelő csoportvezetője; Gyárfás János, a Borsodnádasdi Lemezgyár igazgatója; Győri Ágota, az­ arlói termfzelőszövetkezet agronómusa; dr. Havasi Béla, a megyei pártbizottság titkára; Horváth József, a Diósgyőri Gépgyár esztergályosa; Huszár Andor, a Tiszai Vegyikombinát igazgatója; dr. Illés Zoltánná, a miskolci VOLÁN 3. sz. Vállalat osztályvezetője; Imri Gyula, a Szerencsi járási Pártbizottság első titkára; Inczédy Miklósné, a Lenin Kohászati Művek Tűzálló Tég­lagyára raktárvezetője; dr. Juhász György, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője; Kapás Pál, a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Bm-kombinát vezérigazgatója; Karajz Miklós, a sárospataki Kossuth Termelőszövetkezet elnöke; dr. Kállai László, a munkásőrség megyei parancsnoka; Kerekes József, az MSZMP megyei bizottsága oktatási igazgatóságának vezetője; Kiss Bálint, a szalaszendi ter­melőszövetkezet raktárosa; dr. Koleszár István, a megyei rendőr-főkapitányság veze­tője; Komáromi István ezredes, helyőrségparancsnok; dr. Kovács Miklós, a Lenin­­városi Pártbizottság első titkára; dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke; La­­bancz Barnabás, a mezőcsáti MEZŐGÉP Vállalat lakatos csoportvezetője; Luczi István, a sajóhídvégi Rákóczi Termelőszövetkezet kertésze; Makó József, a Szerencsi Cukorgyár hegesztője; Mixtai Árpádné, az Ózdi Ruhagyár raktárosa; Monos János, a Borsodi Szénbányák Vállalat igazgatója; Nagy István, a Borsodi Szénbányák Válla­lat ormosbányai üzemének vájára; Nagy Zoltán, az Encsi járási Pártbizottság első titkára; Németh Erzsébet, a Miskolci Pamutfonó fonónője; Oláh Sándorné, a cigándi termelőszövetkezet állattenyésztője; Oravecz Bertalan, a Tiszai Hőerőmű Vállalat elektrikusa; Palotás Józsefné, a December 4. Drótművek tekercselője; Papp Károly, a Bányaműszaki Felügyelőség vezetője; Parkánszki István, VOLÁN 3. sz. Vállalat kazincbarcikai 1. sz. üzemének raktárosa; dr. Pásztor­a Pál, a MÁV Miskolci Igazgatóságának vezetője; Pejkó József, az edelényi Alkotmány Termelőszövetkezet gépésze; dr. Pintér József, a Megyei Vezető Kórház osztályve­zető főorvosa; Pólik Mihályné, a mezőkövesdi Matyó HISZ részlegvezetője; dr. Pusz­tai Béla, a megyei tanács általános elnökhelyettese; Rózsa Kálmán, a Miskolci vá­rosi Tanács elnöke; dr. Simon Sándor, a műszaki tudományok doktora, a Nehézipari Műszaki Egyetem rektora; Szabó Istvánná, a Sajószentpéteri Üveggyár csoport­­vezetője; Szilágyi Béláné, az Országos Érc- és Ásványbánya Művek rudabányai üze­mének mérlegkezelője; Szűcs István, az AGROKONZUM igazgatója; Tiser Gyula nyugdíjas; Tóth József, az SZMT vezető titkára; Török László, a KISZ MB első titkára; Turóczi Dezső­né, a Kesznyéteni Községi Tanács elnöke; Újhelyi Tibor, a me­gyei pártbizottság titkára; Vadászi László, a Borsod megyei Állami Építőipari Vál­lalat gépszerelő üzemvezetője; Vajda István, az Ózdi városi Pártbizottság első titkára; Varga Sándorné, a tarcali termelőszövetkezet növénytermesztője; Vasas Ferenc, a Miskolci MÁV Vontatási Főnökség járműlakatosa; dr. Vékony Ernő, a Kazincbarci­kai városi Pártbizottság első titkára; Wirth Lajos, az Észak-Magyarország főszer­kesztője. A MEGYEI PART-VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁG TAGJAI Dr. Bodnár Ferenc, dr. Havasi Béla, Újhelyi Tibor, Deme László, Antal Simon, Csépányi Sándor, Drótos László, Horváth József, Huszár Andor, dr. Ladányi József, Palotás Józsefné, dr. Simon Sándor és Tóth József. A MEGYEI PART-VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁG TITKÁRAI Első titkár ismét dr. Bodnár Ferenc. Titkárok ismét dr. Havasi Béla, Újhelyi Tibor és Deme László.­­ A Központi Bizottság határozata alapján a pártbizottság X1 tagú fegyelmi bizott­ságot választott, amelynek elnöke ismét dr. Kállai László lett. A XI. PÁRTKONGRESSZUS BORSOD MEGYEI KÜLDÖTTEI Gáspár Sándor, Benecs József, Berecz Miklós, dr. Bodnár Ferenc, Bujdos László, Bukovenszki Ilona, dr. Czerődi Sándor, Deme László, Drótos László, Ducsai Jolán, Dudla József, Éder Józsefné, Gulyás Béláné, Imri Gyula, Járai István, Kapás Pál, dr. Kállai László, dr. Koleszár István, Kotta Kiss Béláné, dr. Kovács Miklós, Kolozsvári Józsefné, Körtvélyes István, Kubalek Ferencné, dr. Ladányi József, dr. Majoros László, Makár Györgyné, Makkai László, Mazsaroff Miklós, Nagy Katalin, Novák Márta, Paládi Károly, Pethes András, Pólik Mihályné, Rostás Aladár, dr. Romvári Pál, Rózsa Kálmán, Slezsák Tibor, Soós Ottó, Szabó Mihály, Szilágyi Béláné, Takács Margit, Tóth József, Tóth Rózsa, Török László, dr. Varga János, Varga Sándorné, Takács István. Az újjáválasztott megyei pártbizottság első ülésén került sor a pártbizottság mellett működő állandó társadalmi jellegű munkabizottságok megválasztására, a me­gyei pártbizottság osztályvezetőinek, az Oktatási Igazgatóság vezetőjének és az Észak- Magyarország főszerkesztőjének kinevezésére is. A megyei pártbizottság Amriskó Gusztávot a propaganda- és művelődési osz­tály, Dudla Józsefet a párt- és tömegszervezetek osztálya, dr. Juhász Györgyöt a gaz­daságpolitikai osztály, Kovács Mihályt a pártgazdasági és ügykezelési osztály, dr. Lovas Lajost, a közigazgatási és adminisztratív osztály vezetőjévé nevezte ki. Az Oktatási Igazgatóság vezetőjévé Kerekes Józsefet, az Észak-Magyarország fő­­szerkesztőjévé Wirth Lajost nevezték ki. A megyei pártbizottság mellett létrehoztak négy állandó, társadalmi jellegű munkabizottságot. A pártépítési munkabizottság elnöke: Újhelyi Tibor; a gazda­sági és szövetkezetpolitikai munkabizottság elnöke: dr. Havasi Béla; az agitációs és propaganda munkabizottság elnöke: Deme László; az ifjúsági munkabizottság el­nöke: Újhelyi Tibor. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 A Borsodnádasdi Lemezgyár jelene A biztos jövő m­iata Előtérbe kerül a munkakörülmények javítása Még nincs egészen tíz éve, hogy a Borsodnádasdi Le­mezgyár sorsáról döntöttek az illetékes szakemberek. A tét a lemezgyár léte, vagy bezárása volt. A centenáriu­mára készülő gyár a 60-as évek közepére elavult, ráfi­zetésessé vált, sok érv szólt a megszüntetése mellett. Per­döntőnek azonban az embe­rekről való gondoskodás, a felelősségérzet bizonyult, ne­vezetesen az, hogy a közel két és fél ezres munkáskol­lektívának kenyeret, megél­hetést kellett biztosítani. Tervszerű, átgondolt fej­lesztés kezdődött Borsodná­­dasdon,­­aminek eredménye­ként tavaly ősszel a 110. év­fordulót nyereséges, biztos jövőjű gyár dolgozói ünne­pelték. A hagyományos hen­gerelt lemezáruk mellett új termékek, és új szakmák honosodtak meg Borsodná­­dasdon, így 1969-ben kezdő­dött a három részes autóke­rékabroncs, a Trilex gyártá­sa. 1973-ban avatták az új héjformázású öntödét, s egy­re több lemez-készárut állí­tanak elő. Új és keresett termékek a lemezből készí­tett mezőgazdasági termény­tárolók. Eddig 73 telepet sze­relte­k össze az országban, ami 27 ezer vagon termény tárolására alkalmas. Az idén további­ 9 ezer vagon rak­tározásához szükséges tároló­ra van szerződésük. A nem­régen még alig ismert, gyá­rat egyre jobban megisme­rik az országban, s a hatá­ron túl is. * — A tavalyi év mérföld­kőnek számít a lemezgyár történetében — mondja Me­ző Béla, termelési és értéke­sítési főosztályvezető. — A gyár termelési értéke elő­ször haladta meg az 1 milli­árd forintot. A tervezett ter­melési érték 914 millió fo­rint volt, a teljesítés pedig 1 milliárd 8 millió forint. A tervezett 104 millió helyett 125 millió forint nyereséggel zártuk az évet. — Mik az idei legfonto­sabb feladatok? — Termékeink kétharmad része jelenleg is a hengerelt lemezáru. Ebből nem ter­vezzük a termelés növelését, ennek elsődleges oka a ha­zánkban uralkodó acélhiány. Tavaly az év második felé­ben az alapanyagszállít­ás hiánya miatt gondjaink vol­tak, s az év eleji zavartalan indulást a szovjet segítség­nek köszönhetjük, így a ja­nuári 7650 tonna hengerlési tervet 7986 tonnára teljesí­tettük, s ez kezdetnek bíz­tató. Két százalék önköltség­­javítást is előirányoztunk. Ez egy év alatt 21 millió fo­rint megtakarítást eredmé­nyez.­ ­ Korábban már szó volt róla, hogy a tervszerű, át­gondolt fejlesztés eredmé­nyeként az utóbbi évtized­ben biztos jövőjű gyárrá lett a 111 éve alapított üzem. Nos, a fejlesztés mellett a gazdasági helyzet megszilár­dításához a maguk módján hozzájárultak a lemezgyár szocialista brigádjai is. Ja­nuár végéig például a le­mezgyár 110 brigádja 20 ezer óra társadalmi munkára tett vállalást. Segítenek a szo­ciális létesítmények építésé­nél, a kivitelezés meggyorsí­tásánál, ócskavasgyűjtés, va­gonok kirakodása szerepel egyebek között a társadalmi munkafelajánlások között — A kongresszusi felaján­lások között is első helyre került az önköltségcsökken­tés, a takarékosság — mon­dotta Mező Béla. — Emlí­tettem, hogy vállalati szin­ten 21 millió forint önkölt­­ségjavítást terveztünk. Nos, a szocialista brigádok tagjai is összedugták a fejüket: a maguk területén ki, hogyan segítheti a takarékosságot. És kiderült, hogy vannak to­vábbi tartalékok. A szocia­lista kollektívák további 2 millió forint önköltségcsök­kentést ajánlottak fel, ami­nek a forrása az anyag- és energiatakarékosság. Amikor a felajánlásokat összegeztük, kiderült, hogy a termelési értéktervet mintegy 10 millió forinttal túlteljesíthetik a szocialista brigádok. * Aligha lehet tíz percet be­szélgetni a borsodnádasdiak­­kal anélkül, hogy szóba ne hoznák a szociális gondokat, a nehéz munkakörülménye­ket. A lemezgyár gazdasági helyzete örvendetesen meg­szilárdult, az évtizedes szo­ciális elmaradottságokat azonban még ezután kell pó­tolni. A nehéz fizikai mun­ka, az egészségtelen munka­­körülmények egyáltalán nem ismeretlenek a Borsodnádas­di Lemezgyárban, s egyre nehezebb ilyen helyekre munkaerőt biztosítani. A fejlesztés irányát ez ha­tározza meg az elkövetke­ző években. A kisgépesí­­tés, a javítása, munkakörülmények a fizikai munka könnyítése kerül a megol­dásra váró feladatok közép­pontjába. Most jutott el oda a gyár, hogy tervbe vehetik például egy saját mentőautó vásárlását. Ha Ózdről jön a mentő, egy fél óra késede­lem, az pedig egy ember életébe kerülhet. Persze, ed­dig sem a jó szándék hi­ányzott. .. Tóth István „Hajó“ a martin alatt Zöld színű műanyag „ko­bakot” nyomnak a fejemre, aztán elmagyarázzák mire vigyázzak a legjobban majd odalenn a föld alatt. A mar­tin „hajója”, ahová készülő­dünk, a Lenin Kohászati Mű­vek egyik legveszélyesebb, legnehezebb munkahelye. A győri oldal keskeny vas­lépcsőjén ereszkedünk alá. Fojtogató, nehéz, poros itt a levegő. A léghevítők ontják a meleget, hatalmas vasüs­tökbe salaktálakba folyik a még fehéren izzó salak. Kép­zelem, milyen lehet itt nyá­ron. .. Felettünk mormol a né­gyes. Billenőkemence, a leg­nagyobb, a legmodernebb. Műszakonként négy üsttel csapol. — Ezt a munkát, a sala­kolást szinte lehetetlen gé­pesíteni — mondja Brozman István műszakvezető. Ott pe­dig nem hagyhatjuk, a sa­lak idővel elborítaná a be­rendezéseket, meggyújtaná a kábeleket. — Én megmaradok itt a nyugdíjig — mondja Oláh Miklós, a „hajóskapitány”. Egy évem van még hátra addig. Azzal együtt 36 esz­tendőm lesz a kohászatban. Mi régiek, mindig oda ál­lunk, ahol a legnagyobb a szükség. Ilyen a természe­tünk. A nyolcas kemencétől hívtak ide. Nehéz munka, de ezt is meg kell valakinek csinálni. — Vigyázat, ércelünk! — hangzik fentről a kiáltás. Biztonságos távolba húzó­dunk. Elhalkulnak a lángfú­­vókák. Ilyenkor kikapcsol­ják a tüzelést — az oxigén­dús érc még így is „meg­dobja” időnként az adagot. — Úgy megy az — foly­tatjuk a besz­élgetést, hogy a lefolyt salakot kell innen szakszerűen eltakarítani. Tudja, ide akkor jut le, ha hirtelen felforr az adag, és nem tudják hová csapolni a salakot Kalapács, csákány, pajszer, furik a szerszámunk. Egy kanál — öt-hat köbmé­ter a napi normánk. Ennyit kell kibányásznunk. Igen, ki­bányászni, mert idővel meg­süpped, megkeményszik ide­­len­t a salak. Kivisszük az­tán furikkal a léghevítők alól, átlapátoljuk a kanálba, onnan aztán a hányóra ke­rül. Ennyi a feladatunk az acélgyártásból, így elmond­va, milyen egyszerűnek hang­zik ... A váratlan, pillanatnyi csendben furcsa hangra le­szek figyelmes. Chrip ... cipcirip .. . hal­latszik valahonnan. Ugyan­úgy, mintha a mezőn len­nénk. — Igen, tücskök — kapom a választ a kérdésemre. — Itt élnek a föld alatt, a martinban. Olyan halvány­­sárga a színük. Hogy mit esznek itt, azt csak a bioló­gusok tudnák megmondani. De az biztos: vígan élnek ott, ahol az ember csak kap­kodva veszi a levegőt. — Mert ha máshol nem, itt aztán elfárad az ember. Most télen is van itt vagy 50 fok körül, nyáron a kániku­lában felmegy 80-ra is. Mű­szak végére elfárad a ka­rom, érzem a hátamat, re­meg egy kicsit a lábam A munka viszont nem vár­hat ... — De azért higgye el, nem vagyok elégedetlen. Megér­tem már rosszabb időket ,s ebben a gyárban­ Most úgy érzem, jó itt nálunk a han­gulat. Benne van a levegő­ben. Sokan mondogatják is mostanában az LKM-ben: érdemes volt megmaradni törzsg­árdatagnak. Ismét leszólnak: csapol a négyes. Innen lentről alig látni valamit belőle. — Elmegy, hogyne, hamar megy el a műszak. Ha dol­gozik az ember, nem veszi észre az idő múlását Mint ahogy a 35 év is eltelt. Fel­vált az új nemzedék. A fia­mat is ide hoztam be pél­dául­ a martinba. Már má­sodik segéd. — Nyugdíjban? Nem tu­dom még, mit fogok csinál­ni. Mondják, van egy olyan lehetőség, hogy hetente né­hány napra vissza lehet jön­ni . .. U. J.

Next