Észak-Magyarország, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-14 / 267. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 Ankét a csal életre nevelésről Tegnap, csütörtökön dél­után két órától Miskolcon, a Semmelweis Kórház kultúr­termében a TIT Borsod me­gyei Szervezetének egészség­­ügyi szakosztálya, valamint a megyei tanács vb egész­ségügyi osztály egészségne­velési csoportja szervezésé­ben ankétot tartottak a csa­ládi életre nevelés iskolai és társadalmi feladatairól. A módszertani, előadói konferencián dr. Velkey László, megyei gyermekgyó­gyász elnökletével elsőként dr. Tóth Judit, a megyei egészségnevelési csoport fő­orvosa tartott előadást. Ezt követően Kása Erzsébet szo­ciológus a család funkciójá­ról és fejlődéséről, a szocia­lista családmodellről beszélt. A családi életre való felké­szítés egészségnevelési tar­­­­talmáról, valamint annak is­kolai módszereiről dr. Sze­pesi Lajos, a Miskolc III.­­ kerületi Nővédelmi Gondozó­k főorvosa és dr. Aszódi Imre,­ a megyei Nővédelmi Gondo­zó főorvosa beszélt. Az ankét az elhangzottak megvitatásával és a témával kapcsolatos filmbemutatóval ért véget. Munkamegosztás a közművelődés érdekében Tegnap, október 13-án Mis­kolcon, a megyei könyvtár tanácstermében ülést tar­tott a Megyei Közművelő­dési Bizottság. Varga Gá­­borné, a megyei tanács el­nökhelyettese, a közművelő­dési bizottság elnöke meg­nyitó beszédében a társadal­mi és tömegszervezetek ed­dig megvitatott, valamint a tegnapi ülésen napirendre került közművelődési in­tézkedési terveihez kapcso­lódó ajánlással foglalkozott. Az ajánlás tételesen a Haza­fias Népfront, a Szakszer­vezetek megyei Tanácsa, s a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség megyei bizottsága közös közművelődési felada­tait fogalmazza meg. A szakszervezeti mozga­lom távlati terve a közép­szervek, az alapszervezetek, az intézmények mindenna­pos munkájában elsőrendű feladatként jelölte meg a politikai tömegmunka, az oktatás és a közművelődés egységes tennivalóit. A Hazafias Népfront a művelődési munkaközössé­gek hálózatának bővítését, a lakóhelyi közművelődés szín­vonalának emelését, az ál­lampolgári műveltség színvo­nalának növelését tekinti el­sődleges feladatának. A KISZ a fiatalok mar­xista világnézetének kiala­kítását, a szocialista élet­mód fejlesztését, az ifjúság­nak a társadalom igényei­hez igazodó folyamatos mű­velődése elősegítését tűzte célul. A közművelődés fejleszté­séről szóló párthatározat va­lamennyi szervtől, intéz­ménytől tudatosabb tevé­kenységet, kezdeményező­készséget, differenciált köz­művelődési munkát és a együttműködést igényel. Ezért közművelődési bizottság szükségesnek tartja, hogy a három megnevezett szerve­zet közös tennivalóin túl­menően, célszerű munka­­megosztás alapján a sajátos a feladatokat is körvonalazza munkásművelődésben, közoktatás, s a közművelő­­­dés együttműködésében, va­lamint a lakóhelyi művelő­désben. A szakszervezeti közmű­velődési munka legfőbb szín­tere a munkahely. Fontos, hogy a közművelődési tevé­kenység a szakszervezeti po­litikai nevelő munka szerves részévé váljék. A Hazafias Népfront helyi bizottságai eredményesen segíthetik a községekből bejáró üzemi dolgzók művelődését, vala­mint a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekben és az ipari üzemekben munkálko­dó szocialista brigádok kö­zötti együttműködést. A KISZ elsősorban a fiatalok munkahelyi beilleszkedését, a munkahely művelődési életébe való mielőbbi be­kapcsolódását segítheti. Az ajánlás elfogadása után a Megyei Közművelődési Bi­zottság tagjai megvitatták a TIT megyei szervezete és a KISZ megyei bizottsága táv­lati közművelődési terveit, s meghallgatták a Megyei Mű­velődési Központ módszer­tani munkájáról szóló tájé­koztatót. A közművelődési bizott­ság következő ülésén MÉSZÖV, a KISZÖV és a­z MTESZ távlati közművelő­dési terveiről tanácskozik. ítélet, felháborító bűnügyben A Győr-Sopron megyei Bíróság dr. Klinger István tanácsa ítéletet hirdetett Szabó Ferenc soproni lakos, pénzügy­i előadó és dr. Ladá­nyi György, a soproni kór­ház szülészeti osztályának főorvosa ügyében. Dr. La­dányi György és Szabó Fe­renc ez év áprilisában nagy mennyiségű italt fogyasztott a kórház egyik orvosi szo­bájában. A főorvos és Ven­dége — részegen — közösen vizsgált meg egy, a főorvos­hoz előzetes megbeszélés alapján érkezett fiatal nőt. Dr. Ladányi még azt is meg­engedte vendégének, hogy injekciót adjon páciensének. Nem sokkal ezután a főor­vos elaludt, Szabó Ferenc pedig mintha orvos volna, fehér köpenyben sétálgatott a kórház folyosóján. Benyi­tott a kórtermekbe is. A folyosóról az egyik beteget magával vitte a vizsgálati szobába, s ott megvizsgálta. Ezután egy aznap szülő és nagyon gyenge állapotban levő vérző asszonyt is vizsgálószobába vitt és be­a mosakodás, gumikesztyű nél­­kül vizsgálgatta, sőt félre­érthetetlen módon erősza­koskodni is próbált vele. Szabó Ferenc „orvosi tény­kedésének” az egyik ápoló­nő vetett véget, kiutasította a kórházból. A bíróság, mivel az egyik megvizsgált asszony súlyo­san megbetegedett, súlyos testi sértés és szemérem el­leni erőszak bűntettének el­követése miatt vonta fele­­­­lősségre Szabó Ferencet, s ezért háromévi, börtönben letöltendő szabadságvesztés­re ítélte. Dr. Ladányi György egy évet kapott, s egy évre az orvosi munka gyakorlá­sától is eltiltották. Szabó Ferenc esetében az ügyész súlyosbításért, az el­ítélt és védője pedig enyhí­tésért fellebbezett. Az ügyész dr. Ladányi György esetében is súlyosbításért fellebbezett, ő maga és vé­dője pedig felmentésért je­lentett be fellebbezést. Ily módon az ügy végére Legfelsőbb Bíróság tesz majd a pontot. vek Az illetékes megyei szer­már a bírói eljárást megelőzően határozott in­tézkedéseket hoztak mind­azok ellen, akik a nagy fel­háborodást kiváltó bűnügy­ben vétkesek, illetve mu­lasztásukkal, szabálytalansá­gukkal hozzájárultak az események bekövetkezéséhez. ESEMÉNYEKRŐL röviden NAGYKÖVET • Dr. Kázmér Zsigmond, hazánk ausztráliai nagyköve­te átadta megbíz­ólevelét Sir John Kerrnek, Ausztrália főkormányzójának. FORD KIJELENTÉSE • Gerald Ford amerikai el­nök a Gaston Thorn luxem­burgi miniszterelnök tiszte­letére szerdán adott vacso­rán kijelentette, jóllehet „csalódással” tölti el a cio­nizmust megbélyegző ENSZ- határozat, nem gondol arra, hogy emiatt az Egyesült Ál­lamok kilépjen a világszer­vezetből. GYŐRI IMRE SOMOGYBAN • Győri Imre, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkára csütörtökön Somogy megyé­be látogatott. Délután Csur­gó nagyközségben a művelő­dési házban rendezett párt­napon vett részt és tájékoz­­­­tatót tartott az időszerű nemzetközi kérdésekről. A látogatás utolsó állomása a Csurgói Napsugár Ipari Szö­vetkezet volt. Győri Imre az esti órákban visszatért Buda­pestre. Bernáth Aurélt, a Magyar Népköztársaság kiváló mű­vészét 80. születésnapja al­kalmából a Magyar Népköz­­társaság Zászlórendje II. fo­kozata kitüntetésben része­sítették. Dr. Trautmann Re­zső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke átadja a ki­tüntetést Bernáth Aurélnak. SZOLIDARITÁSI Értekezlet • Nemzetközi chilei szoli­daritási értekezlet kezdődött csütörtökön Athénban. konferencia titkárságán kö­­­zel száz ország küldöttsége, politikai pártok, társadalmi, kulturális és ifjúsági szer­vezetek képviselői jelezték részvételüket. A görög fővá­rosban tartózkodik már Ro­­mesh Chandra, a Béke-vi­­lágtanács főtitkára. A ma­gyar delegációt dr. Szentist­­ványi Gyuláné, az Országos Béketanács alelnöke vezeti. CÁFOLAT­ O 0 Norodom Szihanuk kam­bodzsai államfő egy sajtó­­nyilatkozatban megcáfolta a nyugati sajtónak azokat az állításait, hogy Kambodzsá­ban a Lon Nol-rezsim ös­­­szeomlása után a népi erők tömeges kivégzéseket haj­tottak végre. Szihanuk kö­zölte, hogy senkit sem vé­geztek ki. Romany Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter felszólalt az ENSZ élelme­zésügyi és mezőgazdasági szervezetének római ülésén 1975. nov. 14., péntek , Budapest-Roma a csupán az olasz napilapok címeit gyűjtenénk cso­korba, már önmagában belőlük is kitűnnek: a magyar—olasz kapcsolatok újabb, fontos határ­kövének számító kormányfői tárgyalások hivatalos sza­kasza sikerrel zárult Lázár György, a Minisztertanács elnöke a csütörtök délben tartott római sajtókonferen­cián így fogalmazott: „Tárgyalásaim megfeleltek várako­zásomnak, utamat minden tekintetben hasznosnak minősí­tem”. Két olyan ország politikusai, vezető államférfiai cserél­ték ki nézeteiket a napokban, amelyeket hagyományosan sokoldalú kapcsolatok fűznek egymáshoz. A Rómában aláírt nyilatkozat feljogosít arra, hogy derűlátással néz­zünk a két- és­ sokoldalú kapcsolatok dinamikus fejlődése elé. A A nemzetközi helyzet megítélésében hazánk és az Olasz Köztársaság véleménye csaknem valamennyi kérdésben megegyezik, vagy nagyon közel áll egymáshoz. Utal rá a közös nyilatkozat, hogy mindkét fél „nagy jelentőséget tulajdonít a leszerelés érdekében tett további erőfeszíté­seknek, abból a célból, hogy a politikai enyhülést katonai enyhülés egészítse ki”. Mindkét ország azonos módon ítéli meg az ENSZ céljait és elveit, amelyeket teljes támoga­tásáról biztosít. A közel-keleti probléma békés rendezésé­ben ugyancsak azonos az­ álláspont: a legfontosabb fel­­­tétel az izraeli csapatok kivonása a megszállt arab terü­letekről és a Palesztinai arab nép érdekeinek és törvényes jogainak elismerése. Magától értetődik, hogy a magyar és az olasz közvéle­mény egyaránt elsősorban a kétoldalú kapcsolatok alaku­lásában vár fontos eredményeket Lázár György és Aldo Moro eszmecseréitől, miniszterelnökünk római látogatásá­tól. A két kormányfő tárgyalásain megkülönböztetett figyelmet fordított erre a témára. Elégedetten állapították meg, hogy kapcsolataink „kielégítően fejlődnek”, de már a jelzőből is kitűnik, hogy javítanivaló m­ég akad. Szóba került Rómában a Közös Piac diszkriminációja miatt nagy mértékben visszaesett magyar marhahúsexport épp­úgy, mint áruforgalmunk összetételének bizonyos arány­talansága. A közös nyilatkozat kilátásba helyezi, h­ogy országaink „külös figyelmet fordítanak a külkereskedelmi áruforgalom kiegyensúlyozott bővítésére oly módon, hogy lehetővé teszik az árucsere magasabb szintre emelését, a még meglevő akadályok fokozatos csökkentése és felszá­molása révén”. Örvendetes, hogy a magyar—olasz tárgyalások eredmé­nyeként a két állam kapcsolatai a kultúra, a művészetek, az oktatás, az egészségügy, az idegenforgalom és a sport területén tovább szélesednek. A Helsinki szellemében megtartott miniszterelnöki esz­mecserék — sok olasz lap így kommentálta Lázár György látogatását — a különböző társadalmi berendezkedésű országok szívélyes kapcsolatainak követendő példáját illusztrálják. Budapest és Róma — képletes értelemben — még közelebb került egymáshoz. Életszínvonalunk­­ tegnap, ma, holnap sok AZ ÉLETSZÍNVONAL igen tényező függvénye. Ahhoz tehát, hogy megköze­lítő képet kapjunk életszín­vonalunk alakulásáról, át kell tekintenünk mindazokat a tényezőket, amelyek hat­nak az életkörülményekre, munkafeltételekre. Vizsgál­nunk kell a bérek, jövedel­mek alakulását, s azt, hogy ennek alapján milyen anya­gi javakhoz — élelmiszerek­hez, ruházati és tartós fo­gyasztási cikkekhez —, szol­gáltatásokhoz juthatnak a társadalom tagjai. Át kell tekinteni a foglalkoztatottság színvonalát, a munkaidő, a sza­bad idő tartamát, a munka­­körülményeket, a lakás-, a kommunális, egészségügyi és szociális ellátást, a közleke­dési viszonyokat. Meg kell azonban jegyezni, hogy még az ilyen sokoldalú áttekintés sem adhat pontos képet az egyes ember életszínvonalá­ról. Az életszínvonal egyes elemeinek átlagszámai ugyan­is országos átlagot tükröz­nek, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben eltérhet­nek az egyes emberekre jel­lemző­­ helyzettől, állapottól. Az életszínvonal emelése hazánkban — szocialista társadalmunk lényegéből fa­kadóan — a legfontosabb politikai, gazdasági kérdések között kap helyet. A párt, a kormány hosszabb és rövi­­debb távon egyaránt követ­kezetes életszínvonal-politi­kát folytat. A párt életszínvonal-poli­tikájának legfőbb alapelve, hogy a szocializmus építése — a termelés, a termelé­kenység emelkedésével össz­hangban — járjon együtt a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével, jólé­tének fokozásával, művelt­ségének gyarapításával. Mit jelent ez a gyakorlat­ban? Azt, hogy a szocialista társadalom biztosítja a dol­gozó tömegek életszínvona­lának rendszeres emelését, ha annak feltételei a gazda­ságban létrejönnek. Ez utób­bi tényező — a feltétel — hangsúlyozása mindenkor fontos. Hiszen elosztani csak azt lehet, ami van. Az élet­­színvonal emelésére csak azt lehet és szabad fordítani, amit megtermeltünk. Más szóval, ha a gazdasági cél­kitűzések teljesülnek—meg­felelően növekedik a nemze­ti jövedelem — megterem­tődnek az életszínvonal ter­vezett emelésének forrásai is. Felszabadulásunkat köve­tően a hatvanas évek köze­péig az életszínvonal növelé­sében — gazdaságunk exten­­zív fejlesztésével összefüg­gésben — a foglalkoztatott­ság növelése játszott na­gyobb szerepet, valamint a különböző szociálpolitikai in­tézkedések: az ingyenes ok­tatás, a kulturális ellátás ja­vítása, az egészségügyi ellá­tás fokozása, a társadalma­sítás szélesítése, a csecsemő-, gyermek- és nővédelem. En­nek megfelelően gyorsan nö­vekedett hazánkban a fog­lalkoztatottak száma. Gya­korlatilag megvalósult a tel­jes foglalkoztatottság, meg­szűnt a munkanélküliség, népünk létbiztonságban Jelenleg Magyarországon élő népesség csaknem fele —5,1 a millió fő — aktív kereső. A munkaképes korú férfiak lé­nyegében teljes számban dol­goznak, a nők foglalkoztatá­si szintje nemzetközileg is magas. A fejlesztés szükség­leteiből kiindulva jelentősen emelkedett a foglalkoztatot­tak iskolázottsága és szak­­képzettségi színvonala, meg­teremtődnek a tudományos­technikai forradalom ered­ményei gyorsabb alkalma­zásának személyi feltételei. A párt életszínvonal-poli­tikájában egyes elemek a fejlődés szükségleteiből adó­dóan különösen előtérbe ke­rülnek. Az utóbbi évtizedben — a munkaerőforrások fokozatos beszűkülésével — az élet­színvonal-politikában előtér­be került a bér- és jövede­lempolitika, az életkörülmé­nyek javítása, de változat­lanul fontos szerepe van a szociálpolitikai­ intézkedése­inknek is. A párt X. kong­resszusa úgy határozott, hogy a termelés hatékonysága, a termelékenység emelése ér­dekében következetesebben kell érvényesíteni a munka szerinti elosztás szocialista elvét. Szorosabban össze kell kapcsolni az egyéni és a vál­lalati (kollektív) érdekeltsé­get a szocialista gazdálkodás hatékonyságával. A dolgozók kereseti szintjében jelentős különbséget kell tenni szak­­képzettségük, fizikai igény­­bevételük, begyakorlottsá­guk, szorgalmuk, teljesít­ményük szerint: aki munká­jával az átlagnál többet nyújt, annak jövedelme is gyorsabban emelkedjen, vi­szont, akinek teljesítménye nem éri el az átlagot, annak a jövedelme se érje el azt. Hatékony lépéseket kell tenni a jövedelempolitikát eltorzító jelenségek vissza­szorítására. Meg kell akadá­lyozni minden olyan törek­vést, amely nem többlet­­munkával, hanem különféle ügyeskedéssel, a szocialista erkölcs megsértésével ered­ményezhet jogtalan hasznot, társadalmilag indokolatlan mértékű jövedelmet. A munka szerinti elosztás elvének következetes érvé­nyesítésével párhuzamosan fontos tennivalónak jelölte meg a szociálpolitikai fel­adatok megoldását, különö­sen a sokgyermekes csalá­dok támogatását, és a mun­kából kiöregedettek jobb megélhetésének biztosítását. Továbbra is az emberről való gondoskodás fontos esz­közének tekintette a­­ munka­feltételek javítását. Intézke­déseket kezdeményezett az egészségre ártalmas munka­­folyamatok korszerűsítésére, a szállítás gépesítésére, munkavédelem fejlesztésére.­­ Fokozatosan tovább kell folytatni a munkaidő csök­kentését. Abból kiindulva, hogy a lakosság jogosan támaszt olyan igényt, hogy a kerese­tek rendszeres emelkedése párosuljon kielégítő, kultu­rált és megfelelő választékú áruellátással, előírta, hogy az árualapok nagysága le­gyen összhangban a lakos­ság vásárlóerejével és kere­setével. A fogyasztói árak esetében az árszínvonal szilárdságára törekedett. Hangsúlyozta, hogy esetenként szükség van árrendezésre, de gondoskod­ni kell arról, hogy ennek kapcsán egyetlen jelentősebb réteg árszínvonala se csök­kenjen. Nem engedhető meg, hogy a vállalatok a munka javítása helyett az árak eme­lésével jussanak többletbe­vételhez, károsítva a lakos­ságot és a népgazdaságot A PART ebben az időszak­ban is az életszínvonal-poli­tika legforítosabb feladatai között tartotta számon a la­káskérdés megoldását. Karvalics László (Folytatjuk)

Next