Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-17 / 271. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 Szakszervezeti történetírás Onfen Éppen három esztendeje számoltunk be olvasóinknak arról, hogy a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézete kezdeményezésére, a Szakszervezetek Központi Levéltárának közreműködésével, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának elnöksége elhatározta a szakszervezeti mozgalom megyei történetének megíratását, ami önálló helytörténeti kutatási jellege mellett elősegíti a kutatóintézet tervében szereplő harmincéves mozgalmi történetírás előkészítését is. A történetírás szükségességét dr. Karsai Elek, az ismert történész, a Szakszervezetek Központi Levéltárának vezetője annak idején lapunkban többek között azzal indokolta, hogy rendkívül hiányos még a szakszervezetek felszabadulás utáni időszakának feldolgozása, jóformán csak Habuda Miklós A magyar szakszervezetek a népi demokratikus forradalomban 1944—1948. című műve és néhány forráskiadvány áll rendelkezésre. Például A magyar munkásmozgalom válogatott bibliográfiája igen nagy hozzáértéssel gyűjtötte egybe az 1945 és 1971 között megjelent fontosabb munkákat, de mindössze húsz olyan címszót tartalmaz, amelyeknek elsődleges témája a szakszervezeti mozgalom. Egyetlen megye sem rendelkezik szakszervezeti mozgalmának történetével, és egyetlen ágazati-ipari szakszervezeti történet sem áll rendelkezésre. Jellemző, hogy 1974-ig talán két vagy három aspiráns választotta kandidátusi disszertációja témájául a felszabadulás utáni szakszervezeti mozgalom történetét. Néhány évfordulós kezdeményezés történt, de feltétlenül szükség van az átfogóbb szakszervezeti történetírásra, mert ez a történet a magyar munkásmozgalom fontos, nem mellőzhető része. Annak idején, 1975 őszén a borsodi SZMT, a Karsai Elek vázolta meggondolásokból következően határozta el a megyei szakszervezeti mozgalom történetének megíratását és tarra egy munkaközösséget kért fel. A történetírás közvetlen vezetése és szervezése az SZMT hatáskörébe tartozik, az illetékes titkár vezetésével szervező bizottság irányítja a munka szervezését, vezetését és tartja a szükséges kapcsolatokat. * Három esztendő telt el azóta. A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának titkársága éppen tegnap tette mérlegre, hol is tart a három év előtti kezdeményezés megvalósítása, milyen eredmények mutathatók fel. Hubay László, az SZMT Központi Könyvtárának igazgatóhelyettese is segített tájékozódásunkban. Negatív megállapítással kell kezdeni: a munkaközösség tagjai 1978 végére kellett volna hogy elkészítsék a tanulmányaikat, de ezek a tanulmányok nem készülhettek el. Rendkívül sok oka van ennek. Az alapvető okok közé tartozik, hogy a felszabadulást közvetlenül követő évek, sőt évtizednyi időszak dokumentációs anyaga még nem ülepedett le a levéltárakban, irattárakban. Közülük igen sok van személyi tulajdonban. A munka kezdetekor jelentkezett 19 kutatóból, éppen az említett nehézségek miatt, öten visszaléptek és csak két új kutató jelentkezett. Így napjainkban tizenhatan tevékenykednek. Nem kis nehézséget jelent, hogy a dokumentumok jelentős része — mondhatni többsége — Budapesten, a Szakszervezetek Központi Levéltárában található, s emiatt a kutatóknak sokat kell ■Utazni. Bár van lehetőség fénymásolásra, illetve fénymásolatok beszerzésére, sőt levéltári kölcsönzés keretében Miskolcra is leküldik az iratokat, de előzetesen csak Budapesten kell kiválogatni a leküldendőket, illetve fénymásolatokat , mert a kutatóknak nem ez a fő hivatásuk, mindez külön nehezíti munkájukat, nincs lehetőségük a gyakori utazásra. E negatív megállapítás ellenére az eddigi munkát elismeréssel, dicsérettel kell illetni. Az anyaggyűjtés folyik, többen már kész tanulmányokat küldtek be a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézetéhez. Eddig hét tanulmány érkezett be, abból három résztanulmányt, amely az 1945-től 1948-ig terjedő időszakot öleli fel, a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézete Történelmi tanulmányok című kiadványsorozatában közreadtak. Ezek a következők: Bozsik Sándorné a bányász-, dr. Kamody Miklós a postás- és Vass Tibor a vasasszakszervezet ózdi történetét dolgozta fel az említett időszakra vonatkozóan. 1978 végéig még további tanulmányok elkészülte várható. Az eddigi munka során igen sok segítséget kaptak a Borsod megyei Levéltártól, és azoktól a veteránoktól, akik a felszabadulás utáni időkben különféle szakszervezeti tisztségeket töltöttek be. Feltételezhető azonban, hogy a szakszervezeti mozgalom korábbi tisztségviselőinél, aktivistáinál magánkézben még igen sok dokumentumanyag van, a történetírás érdekében kívánatos lenne, ha azokkal a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Központi Könyvtáránál jelentkeznének, és a dokumentumok rendelkezésre bocsátásával segítenék a további munkát. Érdemes feljegyezni, hogy a bevezetőben említett helyzetkép, amit Karsai Elek felvázolt, országos, így a borsodi történetírási törekvés meglehetősen úttörő jellegű. Jóllehet, hogy más megyékben is voltak kezdeményezések, de Borsod az egyedüli, ahol már eddig meg is valósult valami a törekvésekből. Ez, illetve a már elkészült tanulmányok sora, vagy a már közreadott publikációk talán más megyéket is ösztönözhetnek a szakszervezeti történetírásra. A Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézete folyamatosan jelenteti meg az elkészült résztanulmányokat, amelyek majd alapul szolgálhatnak egy nagy átfogó monográfiához, a Borsod megye és Miskolc szakszervezeti mozgalmának története 1945—1962. című műhöz. Egyelőre azonban a résztanulmányokat várják. Az említett nehézségek miatt világos, hogy az 1978. decemberi határidő már tarthatatlan. De jó lenne a munkát 1979 végére befejezni. A gyakorlati kutatómunka 1971 januárjában kezdődött, de néhány kutató visszalépése miatt több részterületre még újabb kutatót kell keresni, pótlásról kell gondoskodni, sőt már eleve voltak a munka megindulásakor olyan területek — mint például a közlekedés, az élelmiszeripar, a helyi ipar és városgazdálkodás, a művészeti területek, a ruházati, textil- és bőripar —, amelyekre nem akadt vállalkozó kutató, holott a megye szakszervezeti mozgalmának teljes képéhez ezek a területek is hozzátartoznak. A három évre visszatekintő mérleg a maga negatívumaival is őszinte képet nyújt. Akik e kutatásokban tevékenykednek, elismerésre méltóan dolgoztak, illetve dolgoznak. A tanulmányok befejezése, illetve a még gazdátlan részterületekre a kutatók pótlása most a sürgető feladat. Benedek Miklós Tanulmány Mezey István Szombaton Rudolftelepen Találkozások a művészettel A Borsodi Szénbányák Szakszervezeti Bizottsága és a Mákvölgyi Bányaüzem Egyesített Művelődési Intézményei rendezésében kerül sor november 18-án, szombaton délután három órai kezdettel a bányász amatőr művészeti csoportok bemutatójára. A Találkozások a művészettel című bemutatón két gyermekbábcsoport — Ormosbánya és Rudolftelep —, egy gyermekzenekar — Rudolftelep —, egy gyermektánccsoport — Királd —, egy sportgimnasztikai csoport — Ormosbánya —, két énekkar — Farkaslyuk és Edelény —, három színjátszó csoport — Sajószentpéter, Alberttelep és a kettőből alakult Pécsi Sándor csoport —, valamint három népdalkör — Farkaslyuk, Királd, Alberttelep — ad számot felkészültségéről. A találkozót Biró Lajos, a Mákvölgyi Bányaüzem főmérnöke, az üzemi művelődési bizottság elnöke vezeti be. Sei Marianna kiállítása A Képcsarnok újabb fiatal művésszel ismerteti meg Miskolc és Borsod megye képzőművészet iránt érdeklődő közönségét. Tegnap délután öt órakor nyílt meg a miskolci Szőnyi István teremben Benkő Marianna festőművész kiállítása, amelyen a fiatal alkotó három nagyméretű gobelinjét, tizennyolc olajfestményét, valamint tizenhárom akvarelljét mutatja be. A művek többsége tájkép. Benkő Marianna szombathelyi származású, 1975-ben szerzett diplomát az Iparművészeti Főiskola gobelin szakán, majd a főiskola kétéves továbbképző intézetében folytatta tanulmányait. Két éve részt vesz az Iparművészeti Főiskola gobelin szakcsoportjának oktatói munkájában is. Fiatal kora ellenére igen hosszú kiállító múlt áll mögötte. A Vas megyei helyi tárlatok után 1974-ben a fővárosban, az Ernst Múzeumban mutatkozott be, azóta több hazai és külföldi kiállításon szerepelt, illetve egyéni kiállítást tartott. Szűkebb területünkön az egri akvarell biennálén láthattuk munkáit 1976-ban. Tegnap délután a miskolci Szőnyi István teremben korábbi mestere, Plesnivy Károly festőművész nyitotta meg tárlatát, amely november 30-ig látogatható. Ifjú virtuózok A miskolci Egressy Béni Zeneiskola növendékei is részt vesznek évről évre visszatérően az ifjú virtuózok nemzetközi zongoraversenyén, amit az észak-csehországi Usti nad Labem városkában rendeznek meg hat szocialista ország — a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság, Bulgária, Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia — általános iskolás korú gyermekzongoristái számára. Tavaly a miskolciak nagy sikere volt, hogy versenyzőjük döntőbe került. A most november 9—12. között megrendezett versenyen megismétlődött ez a jó szereplés. A Magyarországot képviselő hat ifjú zongorista, köztük két miskolci közül a döntőbe, a 11 legjobb közé került Krausz Adrienne, az Egressy Béni Zeneiskola növendéke, Hetényi Margit tanítványa. A megismétlődő sikeres szereplés az iskolában folyó színvonalas oktató-nevelő munka elismerése is. \ 1978. november 17., péntek Rozsnyói képeslap A Rozsnyót ismergető turisták szívesen látogatnak Rozsnyón a Bányászati Múzeumba. Ennek a szervezője, irányítója a kiváló szakértelemmel rendelkező, a tájat és népét alaposan ismerő múzeumigazgató, Labancz István. Majd csak egy vármegyényi területre terjed ki illetékessége. Szerteágazó munkáját mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy szinte egyidőben kell törődnie a kőzetből most kifejtendő masztodon-csontváz megmentésével, de ugyanakkor a legújabbkori történeti kutatások fényképtárában is járatosnak kell lennie. Sokrétű feladatainak ellátásához sokoldalú műveltség mellett a táj és ember olthatatlan szeretete is nélkülözhetetlen. Igaz, Berzéte szülötte! A Csucsomi utca felé veszem az irányt. Több tonnás Tátra teherkocsik visítása jelzi, hogy lüktet a város érvelése. A technika csodái alig férnek el a szűk utcákban. A város legrégebbi iparosai, a szűrművesek és gubások kallói 1899-ben még szép számmal működtek ebben a völgyben, de fogyóban voltak. „S ha így marad a világ” — írja a Rozsnyói Híradó 1899-ben — „ ... az utolsó szűrműves sírja felett is megfordítják az ősi céhjelvényt”. Boltíves kapun lépek be a CSEMADOK Rozsnyó járási Bizottsága épületébe. Szőllős Sándor titkár szíves vendégszeretettel tájékoztat munkájukról. — A rozsnyói járásban 22 000 magyar dolgozó kulturális életének irányítását végezzük. Egyik fontos munkaterületünk a munkásmozgalmi emlékek számbavétele. Pontos nyilvántartásunk van arról, hogy járásunk proletariátusa milyen osztályharcos megmozdulásokból vette ki részét. Magyarok és szlovákok. Hiszen ebben a kérdésben a nemzetköziség többet jelentett a nemzetinél. Már nyújtja is kezembe azt a közös munkával készített listát, amely az 1873. évi vasutassztrájktól az 1942. évi alsó-sajói bányászsztrájkig hatvan eseményt tüntet fel. S közben én a jubileumi évfordulóját ünneplő „Sarlós mozgalom”-ra gondolok. Onnan datálódhat, abból is táplálkozhat az az érdeklődés, ami a CSEMADOK aktíváira jellemző. Így érthető, hogy Szőllős Sándor kiváló jártassággal tájékoztat azokról a személyekről, akik a munkásmozgalmi eseményeknek a tanúi voltak. Több kötetre való kéziratot őriz a veteránok visszaemlékezéseiből, többek között a sátoraljaújhelyi börtönlázadás részvevőinek az anyagából. Régi folyóiratok évfolyamjai, fényképek, dokumentumok szinte zsúfolásig megtöltik szekrényeit, polcait. Gazdag forrásanyag ez a kutatók számára. A folklór itt is felvirágzott, de nem kampányszerűen. Ma is virágzik. — 1978 áprilisában rendeztük meg a „Tavaszi szél vizet áraszt” népdalverseny járási döntőjét, 26 éneklő csoport részvételével. Nagy összetartó erő van a zenei hagyomány ápolásában — mondja Szőllős Sándor —, s nem lankad az érdeklődés, nem alacsonyabb a színvonal, mint hat évvel ezelőtt volt. Szőllős Sándor több száz népdalfelvétellel rendelkezik. Vajon mikor jut hozzá, hogy gyűjteményét rendszerezze? Úgy néz ki, hogy csak nyugdíjas korában, mert a feladatok tornyosulnak. — 1978 decemberében rendezzük meg a rozsnyói járás munkásdalárdáinak III. fesztiválját, 8—10 munkáskórus részvételével. Szeretettel hívjuk a Borsod megyei munkásénekkarokat is erre a fesztiválra. A Röpülj páva körökkel már vannak kapcsolataink, de szükségét érezzük annak, hogy a miskolci, diósgyőri vagy ózdi munkásénekkarokkal is felvegyük a kapcsolatot. Ha jelzik részvételi szándékukat, gondoskodunk fogadásukról. * Erjnyi az üzenet. Borsod és Gömör a történelem során már összeforrt. A ma egykor történelemmé válik. Jó lenne, ha a borsodi dalostársak saját repertoárjuk bemutatása mellett együtt énekelnének Rozsnyón! Egy szívvel dalolnák a Varsaviankát, a Marseillaise-t, a Barikádra ... klasszikussá nemesülő dallamait! Ezzel is erősítenénk a szocialista internacionalizmus érzését. (Nemcsik Pál) A Volán 3 sz. Vállalat (Miskolc, József Attila u. 70. sz., bejárat a Tüzér utca felől) az Autóközlekedési Tanintézetnél hivatásos férfi gépjárművezetőtet képei ki A költségeket a vállalat téríti. JELENTKEZÉSI FELTÉTEL: • legalább 8 általános iskolai végzettség, • büntetlen előélet, ® 20 éves életkor, • szakmával nem rendelkezés. Jelentkezés 1978. november 21-én 7 órakor a vállalat ebédlőhelyiségében.