Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-04 / 154. szám

Brezsnyev távirata Carternek Az Egyesült Államok nem­zeti ünnepe alkalmából Leo­­nyid Brezsnyev táviratot kül­dött Jimmy Carternek. A távirat többek között hang­súlyozza: „A közelmúltban Bécsben megtartott találkozónk ered­ményei jó alapot képeznek a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok további konstruktív fejlesz­tése szempontjából. Szeret­ném kifejezni reményemet, hogy a találkozónk során lét­rejött megállapodások követ­kezetes megvalósítása elő­mozdítja majd az országaink közötti kölcsönös megértés és együttműködés megszilár­dulását és újabb ösztönzést ad a fegyverzetek korlátozá­sa, a leszerelés folyamatának. Ez jelentős lépés a nemzet­közi enyhülés elmélyítése és a béke megszilárdítása érde­kében” — hangoztatja vége­zetül a távirat. Nyelvi gyakorlatok, országismeret Az új tantervek szellemében Hat éve rendszeresen Mis­kolcon rendezi meg az Or­szágos Pedagógiai Intézet a német szakos tanárok nyári központi továbbképzését. A mostani, kéthetes továbbkép­zésen hatvanan vesznek részt. Az ország különböző közép­iskoláiból érkezett nyelvta­nároknak Irodalmi, nyelvé­­szeti előadásokat tartanak az NDK hallei, erfurti, zwickaui és brandenburgi főiskoláiról érkezett vendégprofesszorok. Az előadások között igen sok az úgynevezett országisme­reti előadás: filmek, fotók, diapozitívek felhasználásával az NDK különböző városai­val, tájegységeivel ismerked­hetnek meg a pedagógusok. A hat vendégprofesszor irá­nyításával ugyancsak sok nyelvgyakorlási szemináriu­mot szerveztek. Takács Márta, a Herman Ottó Gimnázium szakfel­ügyelője, a továbbképző tan­folyam vezetője (a német pe­dagógusok vezetője dr. Wer­ner Hackel, az erfurti peda­gógiai főiskola nyelvésze) el­­mondta: a továbbképzés elő­adásainak és szemináriumai­nak összeállításánál már fi­gyelembe vették az új tan­tervi követelményeket. Az új tantervek ugyanis a koráb­binál lényegesen nagyobb hangsúlyt helyeznek az élő nyelv elsajátítására, a prak­tikus nyelvismeret kialakítá­sára. Így a továbbképzés szemináriumain sok nyelvi játékkal ismerkednek meg a szakos tanárok, akik nem­csak ismereteiket újíthatják fel és egészíthetik ki, hanem oktatómunkájukhoz is se­gítséget kapnak. Az egyetemeken gyakor­­lattá vált, hogy a német sza­kos hallgatók hosszabb-rövi­­debb időt töltenek kint az NDK-ban. Ennek köszönhe­tő, hogy évről évre javul a szaktanárok nyelvi felké­szültsége, s megalapozottabb lehet továbbképzésük. A mostani, július 7-ig tar­tó továbbképzés résztvevői egyébként — a hagyomá­nyoknak megfelelően — meg­­ismerkednek Miskolccal és környékével is. Nyereménybetétkönyv-sorsolás Az Országos Takarékpénz­tár­ kedden Budapesten tar­totta a nyereménybetétköny­vek II. negyedévi, sorrendben 112. sorsolását. A húzáson az 1979. június 29-ig váltott és a sorsolás napján még forgalomban volt nyeremény­betétkönyvek vettek részt, mindazok a betétkönyvek, amelyek sorszámának utolsó három számjegye (számvég­ződése) megegyezik az alább felsorolt számokkal, a II. ne­gyedévi átlagbetétjüknek a számok mellett feltüntetett százalékát nyerték. A nyereményösszeget a be­tétkönyvet kiállító OTP-fiók, postahivatal, vagy takarék­­szövetkezet július 18-tól fi­zeti ki. Nyeremény-Számvégződés százalék 075 25 076 25 116 100 Kedvezményes Kár a SiertlÉyMi (Madarász Viktor—Szeles utca sarok.) DUKA vegyestüzelésű 2,1 m­ fűtőfelületű kazán 30% engedménnyel, egyes fehér és színes fürdőkádak 50% engedménnyel. Amíg a készlet tart! 2 Munkásőr parancsnokok továbbképzése Három megye — Heves, Nógrád és Borsod — füg­getlenített munkásőr parancs­nokai és helyetteseik részvé­telével rendeztek továbbkép­zést június 24-től, június 30- ig Salgótarjánban. A nógrá­di megyeszékhelyen megtar­­tott tájjellegű, egyhetes, ös­­­szevont továbbképzésen — a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán — a résztve­vők behatóan foglalkoztak katonapolitikai kérdésekkel és a nemzetközi helyzettel. Napközi a Miskolci Kertészeti Vállalatnál Varsás Lajossal és Turko­­vics Györgynével beszélget­tünk július másodikán, hét­főn délelőtt a Kertészeti Vál­lalat szakszervezeti irodájá­ban. A nyári napközi prog­ramját egyeztették éppen.­­ A szakszervezeti bizott­ság kezdeményezésére az idén is megszervezzük dolgo­zóink gyermekeinek ellátá­sát a nyári szünetben, mivel országos gond az iskolából, napköziből kimaradt gyerme­kek őrzése, nevelése a mun­kaidő alatt — mondta Var­­sás Lajos szb-titkár., — 1978-ban indítottunk először úgynevezett üzemi napközit, akkor átlagban húsz családból fogadtunk gyermekeket. Az idén több­re számítunk, július másodi­kétól hozzák a szülők gyer­meküket magukkal a válla­lathoz, és augusztus 31-ig mi gondoskodunk róluk munka­időben. Esős nap idejére a gyermekeknek a nagymére­tű kultúrtermünkben van a birodalma. A nevelőnők, két gimnazista leány, most érett­ségiztek és a gyermekneve­léssel kapcsolatos pályára készülnek. Jó idő esetén ki­­rándulások, úszótanfolyam, vetélkedők, ügyességi, úgyne­vezett­ kreatív játékok al­kotják a napi foglalkozáso­kat. — Az üzemi napközivel mindenki jól jár — mond­ja Turkovicsné vállalatszer­vező mérnök. A gyermekek­nek élmény a szüleik mun­kahelyével való játékos meg­ismerkedés, a vállalatnak pe­dig megnyugtató az a tény, hogy a szülők közül nincs hiányzó munkaerő a nyári időben sem. U. A. Nyári munkaverseny a fonodában Július elsejével, vasárnap­pal kezdődően a hagyomá­nyokhoz híven nyári munka­verseny kezdődött a fonodá­ban. A vasárnapot azért em­lítettük meg, mert itt folya­matos a munkarend és va­sárnap délelőtt is dolgoznak. Azért hagyomány itt ez a verseny, mert már évek óta megrendezik júliusban és au­gusztusban. Két hónapig tart, külön szabályzata van és új feltételeket tűz a dolgozók elé. Az ideinek a terv men­­­nyiségi teljesítése mellett központi célja a minőség ja­vítása. A jelenlegi munka­verseny kezdeményezője a gyári KISZ-bizottság, ame­lyet támogat a szakszervezeti bizottság és a gyár szakmai vezetése. Eddig mindig si­kert hozott és átsegítette a kollektívát a nyári, nehéz napokon, a szabadságolások miatt támadt munkaerő-hiá­nyon. Összesen 160 000 forint jutalmat osztanak szét a két hónap alatt a versenyben kitűnt szocialista brigádok­nak és egyéni versenyzőknek. Különösen számítanak a KISZ- és KISZ-en kívüli fia­talok eredményeire, mivel ez a nyári munkaverseny a fia­talok kezdeményezése alap­ján indult be. A gondosan kimunkált ver­senyfeltételeket eljuttatták a dolgozókhoz, úgy hogy min­denki pontosan tudja, mi a feladata, hogy sikerre vigye a versenyben való részvéte­lét. Máris egy jó pontot le­het elkönyvelni a most vég­zett ifjú szakmunkások javá­ra. Ők, miután kézhez kap­ták a bizonyítványt, azonnal csomagoltak és elmentek a vállalathoz tartozó Kapos­várra ..besegíteni”, ahol na­gyon vészes a munkaerőhi­ány, és a miskolci fiatalok álltak a gépek mögé. 1979. júnnus 4., nerda A „Strauss-rejtély” A nyugatnémet keresztény­­pártok Franz-Josef Strauss CSU-elnök vezetésével indul­­nak 1980-ban a parlamenti választásokon. A döntés hét­főn éjszaka született meg Bonnban a két uniópárt parlamenti képviselőinek kö­zös frakcióülésén. A jelenle­vő 237 törvényhozóból 135- en szavaztak a bajor keresz­tényszociális unió elnökére és 102-en a kereszténydemokra­ta Ernst Albrechtre. Bonni általános megítélés szerint a Német Szövetségi Köztársaság történetének leg­élesebb választási harcára készülhet fel. A jobboldali uniópártok Strauss vezetése alatt még inkább jobbra to­lódnak a bajor miniszter­­elnök elképzelése szerint „to­tális kampányt” folytatnak majd az SF’D—FDP kor­mánykoalícióval szemben. Strauss szakértelmét és ve­zetési képességeit még ellen­felei sem vitatják. Schmidt kancellár a múltban több al­kalommal is jelezte: a reali­tásoknak jobban megfelelne, ha az ellenzéket hivatalosan is Strauss vezetné, a mérsé­kelt képességekkel és bizony­talan profillal rendelkező Kohl kereszténydemokrata pártelnök helyett. Biztosra vehető, hogy a nagy politikai tapasztalatok­kal rendelkező, számos vi­hart túlélt, remek taktikus hírében álló Strauss árgus szemekkel figyeli majd a szociálliberális kormány min­den lépését és bármely hi­bát vagy tévedést azonnal ki­használ propagandakampá­nyában. Kancellárjelölti fel­lépése lényeges eltolódásokat hoz a nyugatnémet belpoliti­kai életben. O * o­ lyan hír látott napvilágot, amely közvetlenül a nyu­gatnémet belpolitikára vonatkozik, közvetve azon­ban az NSZK-nál tágasabb térség fejleményeihez is köze lehet. A bonni alkotmány szerint hivatalosan ugyan nincs kancellárjelölt, gyakorlatilag azonban mégis van. A két ellenzéki párt, a CSU és a CDU parlamenti frak­ciója — kis többséggel — úgy döntött, hogy 1980-ra Franz-Josef Strauss bajor tartományi miniszterelnök, a CSU vezére lesz a szövetség kancellárjelöltje. Ezzel megtörtént az, amit sokan megjósoltak, sokak­ viszont „lehetetlennek” tartottak. Strauss, aki bajor párt és bajor kormányzat feje, immár hivatalosan is berobbant kormányfőjelöltként az országos politikába. A döntés okai a következők: 1. Helmuth Kohl, a nagyobb ellenzéki párt, a CDU ve­zére túlságosan színtelen személyiség volt ahhoz, hogy érdemes legyen szembeállítani a népszerű szociáldemok­rata kormányfővel, Schmidt kancellárral. Mikor Strauss néhány hete Münchenben bejelentette igényét a kancel­lárságra, a CDU Albrecht alsó-szászországi miniszterelnö­köt jelölte erre a tisztségre. 2. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy Albrecht sem iga­zán alkalmas Schmidt ellenfeléül és a CDU vezetésében is akadtak Straussnak támogatói. 3. Az olajválsággal, terrorizmussal, inflációval kapcso­latos gondok miatt sokan úgy vélték a CDU—CSU-veze­­tésből, hogy 1980-ra a korábbinál alkalmasabb lehet a talaj a Strauss által nemcsak képviselt, hanem valósággal megtestesített jobboldali demagógiára, az „erős kéz” né­met földön jól ismert koncepciójára. Ilyen értelemben érdekes Schmidt reagálása,­­aki ki­jelentette: Strauss jelölése igazi, húsba vágó válaszutat jelent a nyugatnémet szavazónak 1980-ban. Így igaz. A jelenlegi vezetés — minden kérdőjellel és vargabetű­vel együtt is — a realitások legalábbis részleges figye­lembevételét, az enyhülés folytatását képviseli, Strauss pedig — legalábbis eddigi magatartása alapján — a hi­degháborút, a Helsinkivel lezárult korszak restaurálási kísérletét. Nincs politikus az NSZK-ban, aki több botrány fősze­replője volt, mint Strauss. A Fibag-, a Spiegel-, a Star­fighter-, a Lockheed- és annyi egyéb skandalum „hőse”, Adenauer egykori hadügyminisztere, majd pénzügymi­nisztere tehetséges, de annál gátlástalanabb politikus, akit aligha véletlenül nevezett már másfél évtizede a Tribune című angol lap „Európa egyik legveszélyesebb emberé­nek”. Az Interpol-dossziéGyilkosság a luxi A marseille-i kikötőben né­pes tömeg integetett. Meg­szólaltak a világ egyik leg­nagyobb luxus-tengerjárójá­nak, a France-nak kürtjei és a legénység már nekilátott, hogy eltávolítsa a feljárót. A kolosszus mégsem indult el, csak mintegy három óra múlva szedte fel hatalmas horgonyát és vágott neki a haboknak New York felé. A késés oka csak napok­kal később derült ki. Az in­dulás pillanatában az egyik matróz furcsa kitüremléseket vett észre valamelyik mel­lékhelyiség padlórésében. Kis műanyag zacskók tömege ke­rült elő, bennük fehér por­ral. Értesítette a hajódetektí­­vet, az indulást lefújták és a helyszínre érkezett szakértők megállapították: csaknem egymillió dollárt ér az ame­rikai feketepiacon az a ká­bítószer, amely a matróz ébersége folytán előkerült. A lelet felfedezője nem so­káig örülhetett a beígért ju­talomnak. A France egynapi távolságra volt New York­tól, amikor egy ködös-szürke hajnalon a fedélzet egyik néptelen zugában felakasztva találták meg a tengerészt, aki keresztülhúzta valakik számí­tásait. Az esetet három helyre je­lentették a hajó rádióján: a francia, az amerikai rendőr­ségnek és a 727-35-49-es pá­rizsi számnak. Ez a szám az úgynevezett nemzetközi rendőrségé, az Interpolé volt. Két hét alatt harminc letar­tóztatás történt a szerteágazó bűnügyben és újabb néhány nap múlva az Interpol azt is közölte mind a francia, mind az amerikai rendőrséggel, hogy a veszélyes banda főnö­két Gigász néven kell keres­ni a marseille-i és a New York-i alvilágban... A HÁBORÚ KÖZBESZÓL Már a századforduló táján úgy érezték a világ legjobb rendőrtisztjei, hogy a távol­ságok összezsugorodtak és szükség lenne egy nemzetkö­zi szervezetre, amely a bűn­üldözés összehangolásában segíthetne. Éppen most hat­vanöt esztendeje, hogy az öt­let tetté érett. 1914 kora nya­rán a festői Monacóban úgy határozott a bűnügyi nyo­mozók nemzetközi kongres­­­szusa, hogy létre kell hozni a rendőrség nemzetközi tes­tületét. A határozat megvolt, csak éppen jó ideig nem lehetett végrehajtani: közbeszólt az első világháború, így aztán sokkal később, 1923-ban Bécsben, a nyomozók máso­dik világkongresszusán ala­kították meg „A bűnügyi rendőrség nemzetközi bizott­ságát”. Ez volt az Interpol elődje. Központja az osztrák főváros volt — egészen az Anschlussig, Ausztria náci bekebelezéséig. Reinhard Heydrich, Himm­ler helyettese, a későbbi csehszlovákiai hóhér azonnal Berlinbe szállíttatta a testü­let egész központi archívu­mát. Az ő motívuma nem a bűnözés elleni harc volt, ha­nem az, hogy a Gestapo — zsarolással, vagy jutalom el­lenében — a saját céljaira használja fel a különböző or­szágokban élő bűnözőket. Heydrichék számos kémet és besúgót toboroztak így, és amikor a Berlin melletti Sachsenhausen koncentrációs táborának hírhedt 19-es szá­mú barakkjában megkezdő­dött az intézményes náci font- és dollárhamisítás, a Gestapo a Bécsben zsákmá­nyolt lista alapján gyűjthet­­te össze az immár megszállt Európa legjobb pénzhamisí­tóit . .. JUSTITIA MÉRLEGE A második világháború után a technika fejlődésével a távolságok tovább zsugo­rodtak és mind hangosabbá vált az a követelés, hogy a nemzetközi­leg szervezett bűnnel szembeállíthassák a l­on nemzetközileg szervezett bűn­üldözést. Az új főhadiszállás Párizs lett. A munka eleinte nagyon szerény körülmények között folyt. Az ódon egy­emeletes villa ajtaján a szer­vezet fémcímere ékeskedett: a földgolyó az igazság isten­nőjének, Justitiának mérle­gén és egy kard. A homlok­zaton lobogó zászlót ugyan­ez a címer díszítette, csak itt a kék szöveten a címer­től minden irányba még ezüst nyilak is cikáznak — nyilvánvaló utalásként arra, hogy az Interpol kész min­den világtáj felé lesújtani a bűnözőkre. Eleinte csak néhány or­szág működött szorosan együtt a szervezettel, amely örökös anyagi gondokkal küzdött. Amikor az apparátus már nyilvánvalóan kinőtte a kis villát, az új székház ter­vezéséhez szükséges négymil­lió frankot még a francia kormánynak kellett hitelez­nie. A hatvanas évek végére az Interpol egyre jobban igazol­ta létjogosultságát és az új, hétemeletes palota a Szajna bal partján levő St. Cloud­­negye­dben már vagy száz ország közreműködésével épült fel. Harmat Endre (Következik: Sophia Loren ékszerei.)

Next