Észak-Magyarország, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-09 / 236. szám
j ÉSZAK*MAGYARORSZÁG 4 A képernyő előtt Logikus dolgok Az én iskoláskoromban tagadhatatlanul számlául és mértani tanultunk és nem matematikát, fújtuk az egyszeregyet, meg azt, hogy ..törtet törttel úgy osztunk . . és a többi alapszabályt akkor is, ha legmélyebb álmunkból költöttek fel. arany csak tudatunkba elidegeníthetetlenül, kitörölhetetlenül bele nem fészkelt. Megtanultunk számolni. Most már nagyszülőként figyelem kisunokám küzdelmes ismerkedését a számok tudományával,a matekkal, kicsit idegenkedve is nézem az egészet, különös érdeklődéssel ültem hát a képernyő előtt a minapi estén, amikor a Közelebb az új matematikához című műsor arról kívánt meggyőzni, mit és miért tanulnak másképpen 1978-tól az alsó tagozatos gyerekek a matematikában. A nem matematikus nézők döntő, többségének véleményét is képviselő riporterrel igen sok kérdésben egyet kellett értenem, mert bármennyire is meggyőzőnek akartam elfogadni a megkérdezett szakemberek nyilatkozatait, a bemutatott gyakorlati oktatások iskolapéldáit, nem minden kétely nélkül kapcsoltam ki a készüléket az adás után. Nem áll szándékomban kétségbe vonni a szakemberek hirdette igazságot, miszerint a közeli jövő felnőtt társadalmának olyan feladatokkal kell majd életében szembenéznie, amelyek megoldásához elsősorban a logikai készség, a következtetésekre való hajlam a döntő fontosságú, kell, hogy felismerjenek összefüggéseket, ne a bebiflázott tételekben gondolkozzanak, hanem a dolgok összefüggései jelentsék számukra a kiindulópontot. Kétségesen a logikai gondolkodás, az erre nevelés szükségessége. De talán az sem baj, ha az iskolás gyerekek és az iskolából kikerülő ifjú és korosabb felnőttek számolni is tudnak, hiszen az élet nagyon gyakran állít elénk számolást követelő feladatokat. (Nemcsak a húsbolti eladók és a pincérek már-már ,,tudomásul vett”, hanyagul elegánsan tévedő számolásaira gondolunk.) A logikus gondolkodásra nevelő matematikaoktatással párhuzamosan talán még ma több gondot kellene fordítani a hétköznapibbnak tartott számolásra is, hiszen a gyakorlati élet követelményei nem változnak a tanterv bevezetésével párhuzamosan. Ez az egyik nyugtalanító-motoszkáló gondolatom. A másik inkább kérdéssé fogalmazódik: vajon az alsó tagozatos nevelők hány százaléka a tökéletesen felkészült már erre az újfajta matematikaoktatásra, vajon a tanítóképzők már teljes egészében így készítik e fel őket, s a korábban végzettek „átálltak-e” megfelelő tudati mértékben, vagy csak szorgalmasabb tanulóként előbb járnak a tananyagban, mint tanítványaik? Lehet, hogy kételyeim a szakember szerint megalapozatlanok, de az átlagnézők és átlagszülők nem kis hányada bizonyára velem együtt hasonló töprengéssel várja te további adásokban elsősorban önmaga tudati erősítését és szakmai felvértezését, hogy még közelebb kerülhessen az új matematikához. Három játékról, három televíziós fejtörőről szeretnék szólni az alábbiakban, amelyeknek szintén a logika egyik, ha nem a legfőbb szereplője. Az egyik, a 250. adását mostanában jubilált játék a betűkkel, amely lassan valamiféle tömegmozgalommá lett. Itt eleve a logikus következtetés segíti a részvevőt a megadott betűkből értelmes szavak kirakásához. E játék közkedveltségét szükségtelen lenne már bizonygatni. A hetente beküldött megfejtések sokasága, a belőle született dobozos társasjáték népszerűsége, a benne egyoldalúan részt vevők felmérhetetlen tömege mind mellette szól. Annál elszomorítóbb, ha olykor-olykor alacsonyabb színvonalú játékot látunk, ha bántó helyesírási hibák miatt le kell szedni a betűket a tábláról. S mint a vetélkedőknél oly gyakran, itt is továbbjut, sőt igen értékes jutalmat nyer a nagyon felkészületlen versenyző is, ha ellenfele még felkészületlenebb, vagy balszerencsésebb. A kitűnő játék logikájának ellentmond az effajta jutalmazás, továbbjutás. Nem lehetne egy bizonyos ponthatáron alul nem jutalmazni, továbbjutást nem biztosítani? Hasonló gondom van az ugyancsak népszerű Lehet egy kérdéssel több? című játékkal is. Amilyen együttéléssel figyelem a jó felkészültségű versenyzőt, el ne csússzon az utolsó feladatokon, annyira bosszant a „hangszóró-vadászat”, azaz a teljes felkészületlenséggel, egy kérdésre való felvillanás, vagy a tudatlanságot segítő szerencsés ráhibázás. Jutalom mindig kijár ez esetekben is. E két játéknál nincsen vesztenivalója a versenyzőnek, így hát egyoldalú. A most még kéthetes Kapcsoltam... ugyancsak sok tekintetben a logikára épít, értéke, hogy élő, közvetlen kapcsolatot teremt, a csak hallható játékost is bizalmunkba ajánlja, magunk is igyekszünk megoldani a feladványokat, s igen jó, hogy dupla vagy semmi alapon itt már van a játékosnak is rizikója. És az sem baj, ha bizonyos határon túli kiesésnél kiadható valami vigaszdíj, hiszen addig is el kellett jutni. Benedek Miklós ét Álljatok a fejetekre! Szovjet humoristák írásaiból áll össze az a derűs műsor, amelyet Galsai Pongrác forgatókönyve alapján Benedek Árpád rendez a televízióban. A műsor címe és tartalma szerint abszurd, fejtetőre állított helyzetekről írott jelenetekből áll. Amint azonban e történeteket a talpukra , fordítjuk, kiderül, hogy nagyon is hétköznapi, és nem ritka históriákról van szó — olyanokról, amiktől gyakorta éppen mi állunk a fejünkre. A forgatást már megkezdték a főszereplők, Haumann Péter és Harsányi Gábor. 1 */Y. október 9., kedd Szovjet vendégművész Miskolcon Sicc halál „Amikor valaki először pillantja meg, nem hiszi el, hogy ez a szép törékeny fiatalasszony egy rendkívül kemény, férfias foglalkozást űz; színházrendező . Több mint tíz éve él ennek a hivatásnak, nem csekély sikerrel, hiszen fiatalon lett a Vilniusi Akadémiai Drámai Színház főrendezője .. ” Így ír Irena Bueienerel honfitársa, egy neves színháztörténész. Mit mondjunk, tökéletesen igaza van. A rendkívül vonzó személyiségű szovjet művésszel, aki most a Miskolci Nemzeti Színházban állítja színpadra Saulius Saltenis litván író ,.Sicc halai” című művét, találkozásunk első pillanataiban (amiben persze jelentős része van Igó Zsuzsanna tolmácsolásának) olyan meghitten tudunk beszélgetni, mintha régi ismerősök volnánk. Kezdetben arról érdeklődöm, hogyan sikerül beilleszkednie a számára merőben új színházi közegbe. Válasza a következő: — Nagyon kellemes volt a fogadtatás (ezen természetesen nemcsak a vendéglátást értem), úgyhogy az a benyomásom: egyszerű és könnyű lesz dolgozni. Gondot kezdetben az okozott, hogy nem ismertem az itteni színészeket. A szereposztásban nagyon sokat segített Csiszár Imre, a színház művészeti vezetője. A jó szereposztás pedig szerintem már fél siker. S hogy jó a szereposztásunk, arról az elmúlt hetek folyamán már meggyőződhettem. — Nem szokatlan az itteni feszített próbatempó? — Otthon is megszoktam, hogy naponként két próbát tartunk, mindemellett az itteninél valamivel hosszabb ideig készülünk egy-egy produkcióra. Körülbelül két és fél, három hónapot szánunk egy-egy mű előkészületeire. Most nagyon sürget az idő, hiszen november első napjaiban már színre kell vinni a darabot. Persze, szeretném megjegyezni, hogy nemcsak az idő függvénye , a jó és eredményes munka. A színházban mindig arról van szó, hogy mennyire sikerül kapcsolatot teremteni a színészekkel, milyen mértékben sikerül őket megnyitni, fogékonnyá tenni. Ez nagyrészt függ a rendező személyiségétől és persze attól is, hogy a társulat tagjai azonos stílust képviselnek-e, és így tovább. Ami az utóbbit illeti, a miskolci társulat most szerveződött újjá, nem egy iskolán nevelkedtek, így hát én is kénytelen vagyok úgynevezett „kevert” módszerekkel dolgozni. Mindenesetre igyekszem kinek-kinek a személyes adottságait kihasználni; építés a szereplők improvizációs készségére. — Azt hiszem, a „Sicc halat" bemutatása — a szokatlan körülményeken túl is izgalmas feladat, hiszen a fiatal író — számos kitüntetés birtokosa — olyan problematikát feszeget, melynek színpadi feltárása mély pszichológiai ismereteket követel. — A dráma egy fiatalemberről szól, arról, hogy hogyan válik felnőtté, miként talál önálló útra, hogyan búcsúzik egész eddigi életétől; a kamaszvágyak hogyan váltanak át felnőtt gondolatokba és gondokba. Fontos szerep jut ebben a darabban a különböző minőségű és irányú emberi kapcsolatoknak. A szerelemnek, a szülői szeretetnek, a társkeresésnek, találásnak. Szembesül a fiatalember saját életideáljaival; egyszóval felfedezi önmaga számára a reális világot, teljes bonyolultságában, ellentmondásosságában. A darabbeli nagyapa ezt mondja unokájának: „A gyermekkorodba, mintegy meleg kutyaólba, nem bújhatsz vissza! Ezzel a ténnyel mindannyiunknak számolni kellett, mikor önálló életet kezdtünk. De nagyon fontos, hogy felnőtt létünkbe is átmentsük a gyermekkor hitét, tisztaságát, pátoszát. Ennél többet már nem szívesen mondanék el, hiszen azt akarom, hogy a közönség friss élményként fogadja be a darabot. — A történés issmhelye egy litván kisváros. —■ Ami azonban feltűnően hasonlít a világ akármely kisvárosára. Munkatársammal, Virginia Dautartiene tervezővel olyan színpadi közeget teremtettünk, mely leginkább alkalmasnak látszik egy bonyolult visszaemlékezéses folyamat megjelenítéséhez. Dramaturgiailag rendkívül fontos szerepet tölt be zene is. Urbaits Mimis zenéjében folklorisztikus elemek is szerepelnek, de csak mint atmoszféra teremtő momentumok. Egyébként a zene elsősorban az előadás érzelmi, indulati vonulatát erősíti. Kicsit leegyszerűsítve azt, hogy mi mélységesen hiszünk . az élet szépségében, abban, hogy a megrázó változások ellenére gazdagabbá tehetjük a mindennapokat. — Kik az előadás szereplői? — A főszerepet Beratin Labor főiskolai hallgató játssza. Partnerei: Kulcsár Imre, Máthé Eta, Simon György, Mari Ági, Rudas István, Darisay Róbert, Páva Ibolya, Holl Zsuzsa és még jó nehanyan. (gyarmati) Irena Budiene a próbaszínpadon, Kulcsár Imrével és Máthé Etával. .adsó József felvétele Kulturális napok... Gazdag programmal várja dolgozóit és hozzátartozóikat, Borsodban a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének „Kulturális napok” című eseménysorozata. Ma, kedden délután két órai kezdettel irodalmi vitát rendez a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat Móricz Zsigmond születésének századik évfordulója alkalmából. ’ Ugyancsak — délelőtt 9 órától délután 3 óráig — rendezik meg az Avas Szálloda Lőcsei termében a politikai könyvkiállítást és vásárt a Kossuth Könyvkiadó könyveiből. Ugyanitt délután irodalmi ankétra várják az érdeklődőket. Anyanyelvi vetélkedőt tartanak a Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat kultúrtermében ma délután fél 3 órai kezdettel. Tegnaptól október 12- ig látható a VASVILL Kiskereskedelmi Vállalat központjának első emeleti helyiségében a szépirodalmi és politikai tárgyú könyvkiállítás, melyet vásárral kötöttek egybe... És néhány — hasonlóan több napig érdeklődésre számot tartó — program: A Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságának kultúrtermében október 31-ig tekinthető meg Telinger István grafikus kiállítása, az Abaujszántó és Vidéke Afész könyvesboltjában és a községi könyvtárban pedig könyvvásárt rendeznek. Ök így látják... Mesék, Andrea a hóna alán csapta a szép, ai na eséskönyvet és megállt az egyik paraván előtt. — Ezt rajzoltam el is Mutatta a Didergő királyt. — Ezér’t kaptam a könyvet. 1 . — Látom, oda van írva, jutalmazott . . . — Szép könyv,már nézegettem. Szépek a képek is ... Álltunk a rajzok előtt. — Andrea, megmondanád, hogy melyik pillanatot rajzoltad le a meséből ? — Amikor a király megígéri a kislánynak, hogy a palástjából varrat ruhát a babájának . .. — Hát már nem didereg? — Nem tetszik látni? Már kicsit süt a nap ... * Andrea mesél, hallgatom és nézem a rajzot. Sok-sok rajzot látok. Gyerekek rajzolták. Iskolában, és könyvtárban. Mostanában sokfelé olvastak mesét, verset a gyerekeknek ezzel a „kitétellel”: rajzoljátok le, ami tetszik belőle ... ! Ket és fél száz rajz érkezett be a Miskolci Városi Könyvtárhoz. Több mint százat most annak rendje és módja szerint bemutatnak a nagyközönségnek. (A miskolci 1í-es számú Általános Iskolában Mazsaroff Miklós festőművész nyitotta meg tegnap délelőtt az Én így látom című kiállítást.) Gyermekrajz-kiállítást viszonylag gyakran láthatunk. Ha erre a bemutatóra több szót fordítunk, annak kettős magyarázata van. Egyrészt: ezeket a meséket (ezeket a meséket isi) felnőtt művészek is illusztrálták. Még látható a tárlat a József Attila Klubkönyvtárban. Érdekes összevetést kínál, hogyan látják a gyerekek, s hogyan a felnőttek ugyanazt a történetet. Másrészt: ez a kiállítás nyitány. A hagyományos miskolci gyermekkönyvtári napok nyitánya. S az elkövetkező napokban igencsak sok szó esik majd nemcsak a könyvekről — az ifjúságnak szóló irodalomról —, hanem az illusztrációkról is. Mert a gyermekeknek szóló könyves, a képzőművészet kapcsolata elválaszthatatlan egymástól. Fia úgy tetszik — a maguk módján — ehhez az eszmecseréhez is letették a maguk szavazatát a gyerekek. Szóval nézzük a rajzokat. A világszép nádszállifsasszonyt épp magával ragadja táltos paripáján a kis királyfi, Robin Hood lövésre emeli íját . .. A gyermekrajzokon minden világos, tiszta. . Didergő király palástja kék (milyen érdekes, mondták, a kék hideg szín ...), az erdő fái haragos zöldek, s a pálcikaemberkék (hét éves gyerekek is rajzoltak ám), mégis derűsen néznek a világba . .. Didergő király ablakán pedig — tényleg ,— belül már a napocska is . . . Reméljük, sokan nézik meg (jó program egy-egy szabadidős napközis óra eltöltéséhez is) a Fazekas úti iskolában ... S reméljük, lesz helye más iskolákban is. (cs. a.) rajzok, gyerekek CSAK 2 NAP!CSAK 3 ELŐADÁS! EZT NEM LEHET KIHAGYNI! Hungária Cirkusz 1979. október 9-én és 10-én a KRESZ-park mögött. Előadások: október 9-én, kedden bemutató 18 órakor, október 10-én, szerdán 15.30 és 19 órakor Ne szalassza el ön sem a lehetőséget, töltsön felejthetetlen két és fél órát a Hungária Cirkusz előadásán! Szeretettel és kitűnő programmal várja a Szófiai Nagycirkusz legkiválóbb artistagárdája!