Észak-Magyarország, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-18 / 295. szám

19­9. december 18., kedd „Csökkent értékű emberek?” Ti segítséget a mozigáskorlátozottaknak! Telefonon beszéltük meg a találkozót Dodek Györg­­­gyel, a Mozgáskorlátozottak Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyei Egyesületének elnöké­vel. Azt hittem, valamilyen irodába invitált, így egy pil­lanatra meglepődtem, amikor egy lakóház előtt találtam magam. Sebaj, ma már ilyen helyen is vannak irodák. Egy kicsit azért féltem, hogy rossz címet írtam fel. A ké­telyeket eloszlatta a már a lépcsőházban is hallható író, gépkopogás. A második meg­lepetés akkor ért, mikor megálltam az ajtó előtt. A névtáblán a ,,Mozgáskor­lá­to­­zottak B.-A.-Z megyei Egye­sülete” helyett a „Dodek György” név állt. Már vég­képp nem tudtam mire gon­doljak. Az írógépkopogás volt az egyetlen, ami irá­nyíthatott. — Jó helyen jár — nyi­tott ajtót Dodek György. Ez­­ a legnagyobb problémánk. Nincs semmiféle irodánk, de még egy kis szobánk sem, így nálunk ütöttük fel ,,a hadiszállást”. A lakásom ad­minisztratív központ, panasz­iroda, szerkesztőség, és min­den, amire éppen szükség van. . Nem tévedés, valóban szer­kesztőség. Mikor megérkez­tem, Szakszón Katalin admi­nisztratív titkár, Hegyesi István ügyvezető titkár és Makkai László, az ellenőrző bizottság elnöke éppen cik­ket írtak az először decem­berben megjelenő ,,Híreink” című, a mozgássérültek or­­szágos lapjába a nyáron le­bonyolított nagy sikerű Mol­­nár-csárdai találkozóról.­­ Tehát már lapjuk is van a mozgáskorlátozottaknak. Hogyan jött létre maga a­z egyesület? Dodek György: — Borsod megyében ugyan,­úgy, mint több helyen az or­szágban, jó néhány éve mű­ködik az Akarat Sportegye­sület, amely bizonyos mér­tékig összefogta a mozgás­­korlátozottakat és rehabili­­tációjukról is gondoskodott. Egy sporegyesület azonban jogi és szociális problémá­kat nem tudott megoldani, így sokunk szervező tevé­kenysége eredményeként ötö­diknek az országban létre­jött a Mozgássérültek Egye­sülete. Már maga az elneve­zés sem fedte a valóságot, hiszen egyesületünk munká­jában nemcsak mozgássérül­tek, de valamilyen betegség következtében, vagy születési hiba miatt mozgásukban korlátozott tagok is részt vettek. 1979-ben aztán vég­re létrehozhattuk az egész megyére kiterjedő tevékeny­­ségű Mozgáskorlátozottak B.-A.-Z. megyei Egyesületét. Az idei év októberében si­került megalakítanunk a Magyarországon működő hat egyesületet összefogó Mozgás­kor­­dozottak Együ­ttm­űködé­­si Bizottságát, mely közös érdekvédelmi és tájékoztató szerv is. Problémáin­­ meg­oldásában támogatónk az egyesületen belül működő szociális és­ pártoló bizottság is, amely a munkaalkalmak és lakáslehetőségek felkuta­tásában nyújtott nagy segít­séget. — Óriási gondunk, hogy a mozgáskorlátozottakat­­ na­gyon sokszor csökkent m­un­­­kaképességűeknek tartják és néha ugyanolyan munkáért kevesebb bért­ fizetnek ne­kik, mint a teljesen egészsé­ges embereknek — szól köz­be Kati, aki adminisztrátor a csokoládégyárban. — Pe­dig ülőmunkát még a para­­lízisen átesettek is tökélete­sen tudnak végezni. Példa rá, hogy Pista műszerész, Laci pedig könyvkötő. Nagy fizikai állóképességet köve­tel, hogy a napi munka után még sportoljunk és társadal­mi munkában késő estig az egyesületi munkát végezzük. Több segítségre lenne szükségünk — mondja He­gyesi István. — Tudjuk, mi­lyen nehéz azoknak, akik gyerekkorukban paralízisen esnek át és az iskola elvég­zése után egyedül kellett, hogy szembenézzenek a problémákkal. Még nehezebb a mozgásképességüket később elvesztettek helyzete. Ne­he­­zen találnak munkát, lakást, és rettenetesen egyedül ér­zik magukat. Akik belépnek az egyesületbe, bizonyos mértékig támaszra találnak, de mi sem nyújthatunk ele­get. Szükségünk lenne leg­alább egy kis klubhelyiség­re, hogy ezeket az embere­ket kiragadjuk a magányból, közös programokat szervez­zünk, hogy sorstársaikkal együtt egy kicsit boldognak érezzék magukat és megbe­szélhessék a közös problé­mákat. — Az ördög azért nem olyan fekete, mint amilyen­nek festik. — kapcsolódik a beszélgetésbe Makkai László. — A patronálókon kívül se­gítenek különböző vállalatok, üzemek, amelyek néhány embert el tudnak helyezni, és anyagi támogatást is nyújtanak. Segítenek a taná­csok, a Vöröskereszt és a helyi szervek. — A problémáink azonban így is jelentősek. — folytat­ja Dodek György — Leg­­nagyobb gondunk, hogy nem tud minden érintett az egye­sület létezéséről. A megyénk­ben lakó összes mozgáskor­látozott bevonása így első­rendű feladatunk. Nagyobb anyagú támogatásra lenne szükségünk és több patroná­ló tagot kellene beszervez­nünk munkánk segítésére. Vannak kellemes feladata­ink is. A Mozgáskorlátozot­tak Együttműködési Bizott­ságának következő ülését mi rendezzük, erre az elő­készületeket már meg is kezdtük. Ki kell dolgoznunk az 1981-es Rokkantak Világ­­éve magyarországi előzetes tervét és az 1980-as Rokkan­tak Világnapja programját.. A Világnap alkalmából ..Mit csinálsz szabad idődben?” címmel vegyes pályázatot indítottunk a mozgáskorlá­­t ózdiaknak, valamint éle­­t­ükkel foglal­koz­ó fotópályá­­zatot is hirdettünk. Szeret­nénk, ha mindenki megérte­né, hogy a mozgáskorláto­zottak nem ,,csökkent érté­kű” emberek és sokkal több törődést és gondoskodást ér­demelnek" (Slody) Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat értesíti Sajóivánka és Eyjphaza községek, valamint Kazincbarcika város lakosságát, hogy a Sajóivánka—Kazincbarcika között megépített 120 kV-os szabadvezetéket, továbbá az Alkotmány utcában létesült 120 kV-o­s transzformátorállomást f. hó 14-én reggel 11 órakor feszültség alá helyezte Fenti időponttól a távvezeték és a transzformátorállomás berendezésének megközelítése és érintése életveszélyes és tilos. A fentiek megszegéséből eredő balesetekért az ÉMÁSZ Vállalat felelősséget nem vállal. ÉSZAK • MAG­Y­ARORSZÁG 5 Megszűnik a solymári izotóptemető A főváros távlati fejlesztése és a környezet védelme miatt fel­számolják a solymári izotóp­­temetőt, ahová kísérleti jelleg­gel mintegy húsz éven keresztül helyezték el a radioaktív hul­ladékot. 1976-ban épült fel Püs­pökszilágyon az a korszerű ra­­dioaktívhulladék-feldolgozó és -tároló, ahová a sugárzó anya­got folyamatosan költöztetik át a Fővárosi KÖJÁL szakemberei. A különleges szállítmánnyal való munka különleges bizton­sági intézkedéseket kíván. Fel­vételeink Püspökszilágyon ke­rültek, ahol a sugárzó anya­gok akár több ezer évig is tá­rolhatók. Képünkön: a munkák egy részét pneumatikus védő­­ruhában, szkafanderben végzik el. A képen a védőruha radio­aktív szennyezettségét ellen­őrzik. Korszerűbb termékek - olcsóbban , az eddigiek­nél többet tudó termékekkel jelentkezik a piacon a kö­vetkező hónapokban a ME­­ZŐPANEL nyékládházi gyá­ra. Mint ismeretes, az épület­elemgyár 1970-ben a könnyí­tett betonvázas szerkezeti elemek gyártásával kívánt hozzájárulni a húsprogram sikeres megvalósításához. Ezt a törekvést jól szolgálják a könnyen szerelhető, gyorsan összeállítható szerkezeti és technológiai elemek. Az ipar­­szerű állattartó telepek egész sora bizonyítja már az ország­részben, hogy ez milyen jól sikerült. A gyár építésének költségei viszonylag hamar, már a hatodik esztendőben megtérültek, így az utóbbi időben a fejlesztési tervek kidolgozásánál már a több célra is alkalmas épületele­mek kidolgozására fektették a hangsúlyt.­­ A választék, az eredeti mezőgazdasági célú gyárt­mányokhoz képest most sok­kal szélesebb — mondja Tirpák Endre igazgató. Ter­vezőink megalkották a kü­lönböző fesztávú főtartókat, és ezek már alkalmasak kommunális­ létesítmények, ABC-áruházak építéséhez. Tudjuk, hogy sok általános iskolának még ma is régi gondja a tornaterem hiánya, ezért fejlesztettük ki a hat méter feletti hosszúságú pil­lércsaládot, amelyet üzem­csarnokok létesítésénél is használhatnak. Nem feledkeztek meg a gyárban az eredeti, tehát a mezőgazdasági célú épület­elemek korszerűsítéséről sem. A felhasználókkal, termelő­­­szövetkezetekkel, állami gaz­daságokkal szoros kapcsolat alakult ki, és a gyakorlati tapasztalatok alapján tovább tökéletesítik a technológiát.­­ Az elmúlt években sokat változott a közös gazdaságok szervezettsége, termelékeny­sége. Az állattartó telepeken már nélkülözhetetlenek a munkát könnyítő, gyorsító gépek. Ezek azonban nem mindig tudtak megfelelő­képpen mozogni az import­ból beszerzett tervek alapján­ készült épületekben, ezért módosítjuk a szerkezetet. Nö­velnünk kell az épületek magasságát, mert az egyik szerkezeti elem, az úgyneve­zett vonórúd sokszor lehetet­lenné tette a korszerű gé­pek kihasználását. A következő hónapok to­vább gyarapodó kínálata azonban még keresettebbé teheti a MEZŐPANEL-ter­­mékeket. A gazdaságos ter­melésre alapozott tervező, műszaki fejlesztő munka ré­vén tovább emelik épület­elemeik használati értékét, de árát nem — sőt azok csökkennek is. — Ez nem fából vaskari­ka. Előbb az újdonságok, az épü­letek külső megjelenése sem utolsó szempont szá­munkra. Ezért a homlokzati elemeket változatosabbá, színesebbé tesszük. A foko­zott energiatakarékosságot pedig a dupla hőszigetelés szolgálja majd. Az eddig be­ágyazott szigetelő mellé még poliuretánt préselünk be, amely jelentősen növeli a szigetelőképességet. Hogyan sikerül a többet tudó, tet­szetősebb kivitelű terméke­ket olcsóbban forgalomba hozni? Szeretném, ha nem hangzana el koptatott foga­lomként, de a munka ter­melékenységének emelésével, a tartalékok feltárásával, hasznosításával, s hogy ez mennyire igaz, azt a gyakor­latban bizonyíthatják legjob­ban korszerű termékeink. — tolnai — Szaigtalankos gépkocsira! Közlekedésrendészeti „Talán bemutatkozna! . . szólt rám enyhén szól­ó ar­rogánsan a Trabant tulajdo­nosa. A PF 36—39-es rend­­számú gépkocsi alig pár perce ..tört ki” a Déryné ut­cai gyalogos-átkelőhelynél, fi­gyelmen kívül hagyva, hogy gépkocsikat előz az átkelő­nél, s figyelmen kívül hagy­va azt, hogy az átkelőhelyen közlekednek. A rendőrautó­val beértük és a főhadnagy intett a Trabant vezetőjének, hogy kövessen bennünket. Az igazoltatásnál a fiatalember magyarázkodik, s csodálko­zom a rendőr főhadnagy tü­relmén. Azt tartja a mondás, hogy az kiabál, akinek a há­za ég... Ez bizony ezen a délutánon majdcsak minden esetben bevált, hiszen sok gépkocsivezető magyarázko­­dott, az őt igazoltató rendőr­rel szemben. Pedig hát, ha figyelembe vesszük azt, hogy ebben az évben eddig 89 bal­eset történt a miskolci gyá­ros-átkelőhelyeken, akkor ellenőrzés Miskolcon érthető a rend őreinek ellen­­őrzése. A 89 balesetből csak 14 esetben voltak hibásak a gyalogosok, 55 esetben a jár­művezetőket terhelte a fe­lelősség. A gondatlanság, nemtörődömség eredménye ez a 89 baleset, amiből 9 volt halálos, és 24-en­ súlyo­san sérültek meg. Éppen ez az elszomorító statisztikai adat indokolta tehát azt az ellenőrzést, amelyet a Mis­kolc városi és Járási Rendőr­­kapitányság közlekedési rendőrei végeztek a napok­ban a megyeszékhelyen. A hasábrádióval felszerelt köz­lekedési rendőrök és az ön­kéntes segítők a legkritiku­sabb csomópontokon ellen­őriztek — nem is eredmény nélkül.­ A tapolcai elágazás­nál, a városi sportcsarnoknál, és a Marx Károly 100. szá­mú ház előtt lévő kijelölt gyalog­átkelőhelyeken szin­te egymást érték a szabály­talankodó gépkocsi­vezetők. Néhány adat: délután 2 órá­tól este 7 óráig összesen 57 szabálysértés történt ezeken a pontokon. A kijelölt gyalo­gos-átkelőhelyen szabálytalan­­ul áthaladó gépkocsivezetők közül 49 személyt a helyszí­nen bírságoltak meg, 8 sze­mélyt pedig súlyos közleke­dési szabálysértésért feljelen­­tettek. Az 57 szabálysértő közül 10-en a közlekedési lámpa piros jelzését figyel­men kívül hagyva hajtottak át a zebrán. A ZX 82—91-es rendszámú személygépkocsi tulajdonosa — jóllehet hiva­tásos sofőr — a Marx Ká­roly úti gyalogos-átkelőhely­­nél nem adta meg az elsőbb­séget a járókelőknek. A fe­lelősségre vonásnál elismerte ugyan, hogy hibázott, ám ez nemigen vigasztalja azokat az embereket, akik gépkocsi­ja elől éppen csak félre d­­tak lépni. A másik helyszí­nen, a tapolcai elágazásnál a PR 55—30-as rendszámú sze­mélygépkocsi vezetője ugyan­csak figyelmen kívül hagyta, hogy a zebrán gyalogosok közlekednek. Ugyanebben az elágazásban ugyanezt a hi­bát követte el az FS 98—35- ös rendszámú, Tatra típusú teherautó vezetője, aki ép­pen csak, hogy nem okozott balesetet. A példákat lehetne tovább is sorolni. A végrehajtott cél­ellenőrzés eredményes volt és a jövőben a közlekedésren­dészet rendszeresen végez majd ilyen vizsgálatokat a miskolci kijelölt gyalogos­­átkelőhelyeknél. — pusztafalvi — A bizalmat nem Másfél évvel ezelőtt, ami­kor átadták Szerencs hatá­rában, a benzinkút szom­szédságában lévő új autó­szerviz üzemet, csak úgy tódultak a javításra váró járművek, Miskolctól Sáros­patakig, sőt egészen távoli településekről is. Pedig ak­kor még sem jó, sem rossz híre nem lehetett. A kocsi­­tulajdonosok azonban jól hitték: az új javítóállomáson nem alakulhattak ki még­­ a másutt fel-felbukkanó kifo­gásolnivalók, apróbb,­nagyobb bosszúsággal járó, a figyel­metlenül végzett rutinmun­kából fakadó kellemetlensé­gek. Megérezték ezt az üzem vezetői is, így abból indul­tak ki, hogyha a rend, a fe­gyelem megtartására, az el­ső naptól nagyobb figyelmet fordítanak, akkor megmarad ez a bizalom az üzem mun­kája iránt. Sommás borra­valók helyett Leninvárostól Sátoraljaújhelyig sok autós­tól érkezett, érkezik az itt dolgozók szakmai ismeretét, hozzáértését dicsérő elisme­rés. Sóvári István üzemvezető kicsit kerülgeti a választ, •mikor sozután erdegodom, adták ingyen Mapasai hogy milyen erőfeszítéseket igényelt a szerviz hírének megőrzése, csak kikerekedik az igazság, hogy: nem ment ez, fegyelmezések, szigorú­ság nélkül. A mérlegelésnél a legtöbb szempont ugyan­az maradt: kell a munka holnap is, a bizalomnak vi­szont ára van! Ide csak azok térnek vissza, akik nem csalódtak. Amíg évekkel ezelőtt a gépjárművek időszakos mű­szaki vizsgáztatása száz, meg száz gondot akasztott az autósok nyakába: alkatrész után szaladgálni, fékek, ki­pufogó­gázok műszeres vizs­gálatát elvégeztetni, és vé­gül hajnaltól sorbaállni a „megmérettetéshez”, addig ez most egy hároméves ko­csinál csupán két-három na­pot igényel egy jobb szer­vizben, így Szerencsen is. A hibák feltárása után helyben végzik a javításokat, pótol­ják az alkatrészeket, műsze­rekkel mérik a jármű tu­lajdonságait, é* értesítik a osztályban tulajdonost az eredményről. Lehet ilyen egyszerűen is! Az úgynevezett zárt tech­nológiás vizsgáztatás jogát május elsejétől kapta meg a szerencsi szerviz, június kö­zepétől pedig már a kis te­herkocsik vizsgáztatását is elvégezhetik. Magasabb osztályt jelent ez az üzemnek, s azt is je­lenti, hogy a színvonalas gé­pi felszereltség mellett ren­delkezésre áll a jól képzett szakembergárda is. Ami a legkevesebb: a napi munká­hoz szükséges szakmai vég­zettségtől, hozzáértéstől nem lehet eltekinteni. A dolgo­zók az NDK, Csehszlovákia és a Szovjetunió nagy autó­gyárainak szalagjai mellett ismerkednek meg a forgal­mi követelmények diktálta újításokkal, változtatások­kal. Azt megelőzően, mi­előtt az újdonság a hazai utakon a forgalomban meg­jelenik. Itthon pedig maga­­biztosságot kölcsönöz a kint megszerzett szakmai tudás. Ami a megbízhatóságon kí­vül figyelmet érdemel: a nagyobbrészt fiatalokból ál­ló kollektíva másik erénye­ként tartják számon a vál­lalat központjában is a gyor­saságot. Az úton elakadt, bajba jutott autós turisták számára, akik előtt messze még a végcél, azonnali se­gítséget nyújtanak. A szerencsi szerviz nem számít a nagy javítóüzemek közé, évente 100 ezer órát fordítanak itt gépjárművek javítására, vizsgáztatására. Mégis messzebbre jutott a hírük a tervezett működési terület közigazgatási hatá­rainál. Azt a megrendelők nem tudják, hogy az elmúlt másfél év alatt itt is fel­színre kerültek — ha csak nagyon rövid időre is — olyan szerelői ,.malőrök”, amilye­nekkel másutt már volt módjuk találkozni, csakhogy a szervizben dolgozók több­sége számára ez idegen volt, a vezetők pedig tűzzel-vas­­sal irtották a rossz szellem felbukkanását. Hálátlannak látszó feladat az ilyen de megérte. Többek között ez volt Szerencsen a megterem­tett, s megőrzött bizalom ára. Nagy József

Next